Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.21:11:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

84. ülésnap (2003.09.09.), 77. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:12


Felszólalások:  Előző  77  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1848. március 15-én kinyomtatott 12 pont között előkelő, mégpedig a negyedik helyen szerepelt a márciusi ifjak követelése: “Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben!ö “Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés!ö - szól a 12 pont bevezetője. Vagyis Petőfi, Jókai és Irinyi meg a többiek a Pilvax Kávéházban úgy gondolták, ahhoz, hogy valóban béke, szabadság és egyetértés legyen e hazában, elengedhetetlen a törvény előtti egyenlőség. Csak ezen az úton kormányozhatja a nemzet életét az igazság, az állam talpköve, amelynek érvényesítése az állam minden szervének, de különösen az igazságszolgáltatási rendszernek szent kötelessége.

 

(15.40)

 

A törvény előtti egyenlőség elsősorban a formális, külsődleges jogegyenlőséget jelenti, azt, hogy ne legyenek egyenlők és még egyenlőbbek, hogy a jogok, a kötelességek és a felelősség, no meg a felelősségre vonás azonos feltételekkel és mértékben jusson mindenkinek. Ez sem kevés, és bizony nem mondhatjuk, hogy az elmúlt százötvenöt év alatt bármikor is sikerült volna maradéktalanul megvalósítani. Sajnos, nem mondhatjuk azt sem, hogy a felemásra sikeredett rendszerváltoztatás e téren dicsérhető volna. Sokkal inkább azt kellett látnunk: épp ellenkezőleg, amit szabad a rendszerint párt- és KISZ-titkárokból lett Jupitereknek, azt bizony a közönséges halandóknak tilos volt.

Legjobb példa erre a privatizációnak csúfolt szabad rablás. A példák sora rémisztően hosszú, most csak egyet emelek ki. Lehetünk-e büszkék arra, hogy nálunk - bár a bolti lopáson ért szegény embert bíróság elé állítják és elítélik - büntetlenül milliárdossá lehetett válni áron alul, a haveroktól megvett, majd az állammal felújíttatott és ugyancsak az államnak bérbe adott ingatlanok útján. A végeredmény persze az, hogy pár év elteltével az élelmes elvtárs a bevétel és a kiadás mérlegét tekintve ingyen jut budapesti belvárosi palotához meg kormányüdülőhöz a Balaton partján. Ingyen szerzi meg azt, ami a másé, ami mindnyájunk közös vagyona volt. A fondorlatos összejátszásban a régi időkből ott felejtett haverok segítenek neki. Az illetőt nemhogy nem vonják felelősségre, de nem éri be azzal sem, hogy élvezze az így megszerzett vagyont. Nem, ő miniszterséget vállal a jelenlegi kormányban és erkölcsi tartalmú, kioktató hangú nyilatkozatokat tesz köztársaságról, demokráciáról meg tisztességről. Főnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök minderre azt mondja: na ja, az esélyek sohasem egyenlők.

Emlékezhetünk arra is, micsoda ízléstelen kampány folyt azért, hogy egy bűnös bankár, bizonyos Kunos Péter mentesüljön kegyelem útján a jogerősen kiszabott szabadságvesztés letöltése alól. Szinte az egész baloldal egy emberként követelte, hogy a bankárnak ne kelljen kiállnia a büntetést. Szerencsére az akkori igazságügy-miniszter még a köztársasági elnöki tekintéllyel is szembeszállt a törvény előtti egyenlőség védelmében. Azóta a bankár kiszabadult, és újabban kormánytényezők társaságában láthatjuk szélesen mosolyogni.

Tegnapelőtt letartóztatták a Kereskedelmi és Hitelbank volt vezérigazgatóját, valamint az Állami Autópálya Rt. volt vezérigazgatóját is. Bizonyos, hogy ügyük további menete lakmuszpapírja lesz a törvény előtti egyenlőség jelen állapotának.

Tisztelt Ház! A törvény előtti egyenlőség a formális azonos elbánás mellett jelenti azt a követelményt is, hogy az igazsághoz, vagyis a törvény lelkéhez való hozzájutás tekintetében ne legyen különbség a polgárok között. Mivel pedig az emberek nem egyformák - az egyik járatos a jogban, a másik teljesen tudatlan abban, az egyik gazdag, a másik pedig szegény -, rögtön kiviláglik, hogy nem alakulhat ki egyenlőség magától, külső beavatkozás nélkül. A jogban jártas ember fölényben van a törvény előtt. A jómódú, ha maga nem is ért a joghoz, a pénzéért meg tudja vásárolni a jogi szolgáltatást, az ügyvédi segítséget.

Aki azonban járatlan is meg szegény is, esélytelenné és kiszolgáltatottá válik, pedig neki is vannak jogi ügyei, nem csak a gazdagoknak. A szegénynek persze senki sem kínál ingyen kormányüdülőt, se palotát Pesten, ezért aztán az ügyei is kis ügyek, de ne feledjük, ennek a szegény embernek ez a kis ügy a nagy ügy, élete ügye, fő problémája. Ahhoz, hogy a törvény előtt ő is egyenlő legyen, vagyis egyenlő eséllyel kérhessen igazságot a maga számára, biztosítani kell neki lehetőleg ugyanazt a jogi segítséget, amit a tehetősek meg tudnak venni maguknak. Erre azért van szükség, mert az igazság érvényre jutása közérdek, vagyis mindnyájunk érdeke. Már a márciusi ifjak is tudták ezt. Se béke, se szabadság, se egyetértés nem lehet olyan országban, ahol az igazság érvényre jutása akadályoztatva van. S mert mindez közérdek, ezért indokolt, hogy az esélyegyenlőség lehető megteremtését mi magunk, az egész nemzeti közösség finanszírozzuk befizetett adóinkból az állam útján.

Tisztelt Ház! Nem új felismerés mindez, modern jogalkotásunk kezdeteitől törekszik a magyar jog a szegények anyagi segítésére a jogérvényesítésben. Hatályos jogszabályaink csak a bírósági eljárásokban biztosítanak bizonyos anyagi kedvezményeket és pártfogó ügyvédi közreműködést. Eljött az ideje annak, hogy az állami segítség körét szélesítsük és bővítsük. Ez a felismerés az előző igazságügyi kormányzatban született meg, mi kezdtük el azt a munkát, amelynek sok tekintetben dicséretes eredménye előttünk fekszik.

Az európai uniós szabályoknak megfelelő törvényjavaslat részletes szabályait nem taglalom, hiszen ezt az expozé megtette és az ismétlés szükségtelen. Ehelyett inkább néhány általános megjegyzést tennék, ellenzéki szerepemhez illően kritikusan.

Először is, a javaslat rendkívül nagyvonalú a jogi segítségnyújtás tartalmát és a rászorulók körének meghatározását tekintve egyaránt. Kevésbé jóindulatúan úgy is fogalmazhatnék, könnyű kézzel bánik az adófizetők pénzével. A jogi segítséget nyújtó ügyvédek és más szakemberek óradíját ugyanis a költségvetésen keresztül mindnyájan finanszírozzuk. Nekünk, ellenzéki képviselőknek pedig az a feladatunk, ha már az igazságügy-miniszter úr ezt nem tette meg, hogy a takarékos pénzfelhasználást indítványozzuk.

Itt van például a menekültstátusért folyamodók kérdése. Világunk súlyos ellentmondásainak, nagy igazságtalanságainak egyike az, hogy a harmadik világban élők nyomora az égre kiált, vádlón mutatva rá Európa és Észak-Amerika népeinek kirívó jólétére. Ezek a gazdag országok - és valljuk meg, Afrika mély bugyraiból nézve hazánk is ide tartozik, de csak onnan nézve - a gazdasági menekülteket, akik rendszerint illegálisan érkeznek hozzájuk, menekülttáborokba gyűjtik, majd visszazsuppolják oda, ahonnan érkeztek. Csak azok befogadására vállalkoznak - és ezek száma elenyésző -, akik azért hagyták el hazájukat, mert ott politikai üldöztetésnek voltak kitéve, és ezt az eljárás során be is tudják bizonyítani. Hazánk is e nemzetközi rendszer része, az ide érkező menekültek átmeneti szállásokon várják, hogy az illetékes hatóságok döntsenek sorsukról. Eközben ellátásuk, eltartásuk költségeit a magyar adófizető fedezi, az eljárás költségeivel együtt.

Az előttünk fekvő javaslat ezeket a költségeket azzal emeli meg, hogy minden menekültstátusért folyamodó külföldi számára korlátlanul és mérlegelési lehetőség nélkül, kötelezően biztosítja az ügyvédi szolgáltatások teljes körét, az érintett számára ingyenesen. Vagyis ha e törvényjavaslatot e formájában elfogadjuk, azok a külföldiek is teljesen ingyen jutnak ügyvédhez, akik pedig jobb anyagi helyzetűek, és azok is, akiknek fellebbezése, pereskedése eleve és nyilvánvalóan megalapozatlan. Mindez oda fog vezetni, tisztelt Ház, hogy minden ilyen külföldi személy a végsőkig ki fogja meríteni a jogi lehetőségeit ügyvédei útján. Mi, magyar adófizetők nemcsak ezeket a jogászokat fogjuk megfizetni - ez még csak hagyján volna -, de azt a horribilis többletköltséget is, amelyet az így akár többszörösére megnyúlt magyarországi tartózkodás miatti eltartási költségeik jelentenek. Ki kell mondani: ez a javaslat e formájában a gazdasági menekültek, no meg a jogvédelmükre szakosodott profi szervezetek anyagi érdekeit szolgálja, a magyar adófizetők zsebének rovására.

Vegyünk egy másik példát! Ugyanígy érdemes volna megvizsgálni, valóban kötelesek vagyunk-e jogi segítséget nyújtani az EU-ban jogszerűen tartózkodó, de nem EU-tagállami állampolgároknak bármely ügyükben. A javaslat mai formájában ugyanis lehetővé teszi - csak egy abszurd példát mondok -, hogy egy Marseille-ben dolgozó csádi állampolgár a csádi bíróság előtt folyó perében - amelynek tárgya legyen, mondjuk, egy teve tulajdonjoga - Magyarországra jőve itt kérjen ingyenes jogi segítséget, mondjuk, az arab nyelvű fellebbezés megírásához, ügyvédestül, tolmácsostul a mi közös költségünkre. A példa abszurd, s azzal a tervezett szabályozás abszurditását kívántam bemutatni.

Aztán vegyünk egy további példát, tisztelt államtitkár úr, ha már az abszurditásnál tartunk.

 

(15.50)

 

A javaslat ingyenes jogi tanácsot kíván adatni azoknak a szegényebb sorsú honfitársainknak is, akiket a bíróság büntetőügyben tanúként idézett meg. A jogi tanácsadás tárgya - idézem - „ a tanúzási kötelezettség mibenléte, illetve teljesítéseö.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amióta világ a világ, a bírák tanúkat hallgatnak meg. Mindenki pontosan tudja, legyen szegény vagy gazdag, művelt vagy iskolázatlan, hogy a tanú köteles a bíróság előtt megjelenni és ott az igazat megvallani, ellenkező esetben kényszerrel állítják a bíró elé, és a hamis tanúzást a törvény szigorúan bünteti. Aki ezt véletlenül magától mégsem tudná, az végül megtudhatja az idézésből, amit kézhez kap - ennyi.

Miről kívánja, államtitkár úr, oktattatgatni ezen túl a tanúkat közpénzen? Fel nem foghatom. Érezhette ezt az ellentmondást a kodifikátor is, mert a javaslatba korlátot is épít: a tanúként megidézett személy csak kétévente egyszer igényelheti, hogy államköltségen ügyvéd magyarázza el neki, bizony a tárgyaláson köteles megjelenni, és bizony a kérdésekre igazat kell mondani.

Tisztelt Ház! Az eljárás rendkívül bonyolult és drága. Figyelemmel arra, hogy a jogi segítők tipikusan kisebb perértékű ügyekben fognak eljárni, már jó előre tudomásul kell vennünk mindnyájunknak, hogy ez a leves igencsak drágább lesz a húsnál. Nem ez a baj. Az azonban már baj, hogy széles körű hatósági hatalommal felruházott hivatalok jönnek létre, és ezt már nehezebb elfogadni. Ez ugyanis a nemes alaptörekvés megvalósításához nem okvetlenül szükséges.

Csak egyetlen példát mondok. A jogosultság elbírálása során a hivatal a javaslat szerint meghallgathatja a kérelmező ellenfelét is, vagyis beidézheti, megjelenési kötelezettséggel terhelheti azt az állampolgárt is, azt a peres felet adott esetben, akinek egyébként semmi köze ahhoz, hogy a perbeli ellenfelének vajon meghatalmazott avagy pártfogó ügyvédje van-e.

Szükség van-e efféle hivatali jogkörökre, államtitkár úr? Nincs még elég hivatalunk, amelyik berángathatja, egzecíroztathatja és munkájától elvonhatja az állampolgárokat? Ezek azok a kérdések, amelyek a törvényjavaslat olvastán felmerülnek. Természetesen a javaslat, mint minden efféle jogalkotási mű - magunk is készítettünk elő eleget -, számos, de nem kirívó jogtechnikai hibát is rejt, amelyek módosító indítványokkal lesznek majd javítandók. Remélem, hogy ezek befogadása elől a kormányoldal nem zárkózik el.

Mindenesetre a módosító javaslatokhoz való viszony fog abban a kérdésben dönteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum az így kialakuló végleges javaslatszöveget tudja-e majd támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  77  Következő    Ülésnap adatai