Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.11:28:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

84. ülésnap (2003.09.09.), 73. felszólalás
Felszólaló Dr. Vitányi István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:26


Felszólalások:  Előző  73  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat célját - hangsúlyozom: célját -, mert azzal magunk is egyetértünk. A Fidesz választási programjában megfogalmazta azt a célt, hogy a szegényebb sorsú polgárok jogérvényesítését elő kell segíteni a pártfogó ügyvédi és a kirendelt védői intézmény korszerűsítésével.

Amikor a “Cselekedni, most és mindenkiért!ö címet viselő kormányprogram vitája zajlott a parlamentben, kifejtettük, hogy a nép ügyvédje vagy más helyen a szegények ügyvédjeként ismertté vált intézményrendszer bevezetése egyetlen feltétlenül üdvözlendő eleme a kormányprogram jogalkotási terveinek. Már akkor is jeleztük: az intézményrendszer bevezetése nem elsősorban jogalkotási feladatot, hanem jelentős költségvetési kiadással járó döntéshozatalt igényel. Reméltük, hogy ez a jó gondolat nem sikkad el a fiskális kényszer szocialistáknál nem ismeretlen gyakorlatában.

Mi történt ezután? 2002 őszén a Medgyessy-kormány előterjesztette az adókról, az illetékekről és járulékokról szóló törvényjavaslatát. Az a kormány, amely néhány hónappal korábban még arra vállalt kötelezettséget, hogy a szociálisan rászorulók jogérvényesítését fogja támogatni a nép ügyvédje elnevezésű intézményrendszer bevezetésével, az illetékek jelentős részét 30-40 százalékkal, egyes esetekben pedig 100 százalékkal emelte. Egyébként erről a szocialista képviselőtársam is említést tett, hogy jelentős mértékű illetékemelkedések történtek minden tekintetben az elmúlt évben. Világossá vált, hogy az igazságszolgáltatási költségek egekbe emelésével is az a kormányzat célja, hogy az általa néhány hónappal korábban kiürített államkasszát mihamarabb feltöltse, és az igazságkereső állampolgárok zsebéből kivegye, amit még lehet. Ilyen előzmények után úgy érezzük, hogy az igazságügyi tárca kompenzálni próbál az előttünk fekvő törvényjavaslattal.

A cél helyes, támogatni kell a rászorulókat, az a kérdés azonban, hogy hogyan. Ne legyenek illúzióink a törvényjavaslattal kapcsolatban, a kormány nem találta fel a spanyolviaszt: a rászorulóknak most is rendelkezésére áll az igazságügyi, bírósági és egyéb eljárásokban a költségmentesség vagy az illetékkedvezmény lehetősége. A kormány egyfelől bővíteni kívánja a személyes költségmentességet igénylők körét, ugyanakkor szűkíteni kívánja a tárgyi költségmentesség körét. Jól ismerjük ezt a módszert: amit fél kézzel adnak, két kézzel visszavesznek.

A kormány képviselője utalt az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén arra, hogy az intézményrendszer bevezetésének célja egy takarékosan működő állami segítségnyújtás megteremtése. Fogalmunk sincs, hogyan képzeli ezt el az igazságügyi tárca, ugyanis a törvényjavaslat egy húsz megyei hivatalból álló országos hatósági szervezetrendszer felállítását tűzi ki célul, amelynek célja, hogy tehermentesítse a bíróságokat. Egy működő rendszer helyébe tehát egy teljesen új szervezetrendszert kívánnak létrehozni, és mindezt a takarékosság jegyében. Így már csak azt nem értjük, hol akarnak takarékoskodni. Talán a jogi segítők munkadíján?

Azt sem szabad a polgároknak gondolniuk, hogy itt valami ingyenes jogsegélyszolgálat megszületésének lehetünk a tanúi, a javaslat ugyanis nem erről szól. A kormány nagyon szűken vonja meg azoknak a személyeknek a körét, akik a költségmentességhez szükséges rászorultsági kritériumoknak megfelelnek. A javaslat hátterében bevallottan egy olyan szándék is áll, hogy az állam számol azzal, hogy a polgár részére kölcsönzött vagy más néven előlegezett pénzt visszaszerzi az igazságkereső, szegényebb sorban élő polgároktól. Erre szolgálnak többek között a már említett hivatalok, hogy kőkeményen igazoltassák a kormány által előírt rászorultságot, ellenőrizzenek, és lehetőség szerint minél nagyobb hatékonysággal visszavegyék a korábban folyósított támogatásokat.

A törvényjavaslatból az sem világos, hogy a jogi segítők névjegyzékébe felvehetők körét a kormány mi alapján határozza meg. Miért gondolta azt a tárca, hogy a társadalmi szervezetek felé éppen ebben a törvényben kell nyitnia? Azt gondolom, hogy éppen a rászorulók érdeke kívánja azt meg, hogy a jogi segítők személyi körét ne vonjuk meg túl tágan, csak a legfelkészültebb jogászok végezhessenek államilag finanszírozott segítségnyújtást a részükre.

 

(15.30)

 

A törvényjavaslatból nem derül ki, de nyilvánvalóan az egyik legfontosabb kérdés az, hogy az intézményrendszer kiépítéséhez milyen költségráfordítás szükséges. Bárándy Péter miniszter úr jelezte, hogy az intézkedés forrásigénye a jövőben 1,8 milliárd forint. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az egész intézményrendszer működésének költségei ezt jóval meghaladják. Egyes becslések szerint csak a rendszer kiépítésének költséghatása meghaladja a 3 milliárd forintot. Ezek után nem csodálkozunk azon, ha a törvény záró rendelkezéseihez érve azt találjuk, hogy a törvény jelentős részét - elsősorban a polgári és büntetőeljárásokra vonatkozó támogatásokat - a kormány csak 2006. január 1-től kívánja hatályba léptetni.

Azt gondolom, ez leplezi le igazán a kormány valódi szándékát, jól lehet majd kampányolni a rászorulók támogatásával 2006-ban. De mi lesz addig? Addig még három év telik el, és általában a nagy törvények esetében sem szoktak ennyit várni a hatályba léptetéssel.

Tisztelt Ház! Álláspontunk szerint teljesen felesleges annak az intézményrendszernek a létrehozása, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Ez a szervezeti felépítés sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hiszen egy államigazgatási szerv hatáskörébe utalja a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog elbírálásának a kérdését, ami eddig a bíróságok hatáskörébe tartozott. Véleményünk szerint az intézmény létrehozására fordított költségek feléből megoldható lenne a jogi segítségnyújtás intézménye oly módon, hogy a költségmentességi és költségfeljegyzési jogról, illetőleg ebben a kérdésben továbbra is a független magyar bíróságok döntenének, továbbá az ügygondnoki és pártfogói tevékenységet kiterjesztenék a peren kívüli eljárásokra is, s a már előbb említett költségek felét az ügygondnoki, pártfogói díjakra lehetne fordítani. Ezzel a módszerrel már több milliárd forintot takaríthatnánk meg a kormány által előirányzotthoz képest.

Összességében még egyszer hangsúlyozzuk, hogy magával a jogi segítségnyújtás céljával egyetértünk, hiszen magunk is látjuk, hogy nagyon sok rászoruló állampolgár anyagi okok miatt nem tudja a jogait érvényesíteni, s éppen ezért azt módosító javaslatainkkal kívánjuk az általunk aggályosnak tartott részekben jobbá tenni. Amennyiben ezek nem nyernek befogadást a kormány részéről, a törvényjavaslatot ebben a formájában megszavazni nem tudjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  73  Következő    Ülésnap adatai