Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.21:10:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

84. ülésnap (2003.09.09.), 64. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:16


Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Reménykeltő összeállítás került a tisztelt Ház asztalára; csábító címe láttán könnyen azt hihetnék az emberek, hogy választ fognak kapni - olvastam - fontos kérdéseikre. Egykönnyen azt is gondolhatnánk, hogy elkészült munkát tartunk a kezünkben; arra is számíthatnánk, hogy a címben a nemzeti és a stratégia szó használata egyben a minőség garanciája.

Az anyag olvasása sajnos csalódást okoz: se nem kész, se nem nemzeti, se nem stratégia, válaszokat pedig nem ad. Nem kész, hiszen a „ kellö szándéka és a „ legyenö igényei mellől minden esetben hiányoznak az eszközök és a források, és csupán az összeállítás végén szerepel ezekből szimbolikusan egy kevés, szánalmasan kevés; nem nemzeti, hiszen előzőleg nem előzte meg se széles körű társadalmi vita, se politikai egyeztetés; nem stratégia, hiszen nem vet számot se az alternatív stratégiákkal, se a bűnmegelőzés egészével, és nem határozza meg a legközelebbi lépéseket sem. Egy kormányzati akcióprogram szakmai háttéranyagának tekinthető, a maga műfajában jó szándékú, baloldali doktrinérséggel terhelten. A legfontosabb hiányossága, hogy nem ad valódi válaszokat, valószínűleg azért, mert a kérdések nem voltak jól feltéve. Ám ez nem az anyag szakmai deficitje. Az összeállítás úgy beszél társadalmi mozgalomról, államilag vezérelt szakmai civil mozgalomról, a társadalompolitika integráns részéről, mint valami meglévő, egységes intézményi valóságról. Figyelmen kívül hagyja, hogy a rendszerváltozás óta egyrészt a társadalmi mozgalmak ügye nem állami intézményes ügy, másrészt a társadalompolitika ügye nem egységes, hanem pártonként különböző ügy, óvatosan kellene tehát ezekre hivatkozni, különösen óvatosan kellene bánni a társadalompolitikával, amivel a kormány mindmáig adós.

Ebből fakadóan adós a büntetőpolitikával, és így már érthető, hogy ennek a szerény, bűnmegelőzési stratégiának nevezett szakértői háttéranyagnak sincs hova kapcsolódnia. A tisztelt Ház tehát abban a helyzetben van, hogy jobb híján az előterjesztő szakmai műhelymunkájába kell belefolynia, ami izgalmas lehetőség lehet, ám mégsem parlamenti tárgykör.

Tisztelt Ház! Kinek az érdekét kell szolgálnia, és kinek az érdekét ne szolgálja a bűnmegelőzés? Mitől érezzük, és mitől nem érezzük magunkat közbiztonságban? Mit várunk el az államtól? Ezek lennének a valódi kérdések, a válaszok pedig bizonyos, hogy nem találhatóak meg a határozati javaslatban.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim a szocialista és a szabad demokrata padsorokban! Önök ne tudnák, hogy min múlt az anyag által befogott mintegy huszonöt esztendőn belül a Kádár-korszak alatt a közbiztonság állapota? Vajon miért nem írjuk már le egy ilyen anyagban, tizenhárom évvel a rendszerváltozás után, hogy nem a ’80-as évek második felében, hanem már a ’80-as évek elejétől kezdődött a bűnözés növekedése, egyidejűleg a gazdasági élet és az akkori vezetés szellemi hanyatlásával? Vajon miért nem írjuk le egy ilyen anyagban, hogy a diktatúrában a bűnmegelőzés eszközrendszere is alapvetően államvédelmi szempontú volt, és a rendszer ennek mellékágaként, mellékhatásaként tudta egy ideig - úgy-ahogy - kordában tartani a közönséges bűnözést? Vajon miért nem írjuk le egy ilyen anyagban, hogy a rendszerváltozáskor ezen eszközrendszer szétdőlése, nem pedig a társadalom demokráciaigénye volt az, ami a bűnözés növekedésében szerepet játszott?

Ha így jutunk el az anyag által befogott huszonöt év első feléhez, akkor talán világossá válik, miért is tudománytalan a helyzetmegítéléshez a huszonöt évet homogén időszakként figyelembe venni, és akkor talán az is világossá válik, hogy ezt követően miért is alaptalan és hiteltelen a bűnözési adatokat egyrészt a rendszerváltozás utáni, egymást váltó kormányok ciklusától elszakítva, másrészt kifejezetten a polgári kormány éveire koncentrálva bemutatni és láttatni. Ez a tendenciózusság sem az anyag szakmaiságát, sem a nemzeti, sem pedig a stratégiai címkéjét nem erősíti. Az anyag bízvást nevezhető politikailag inkorrektnek és félrevezetőnek, hiszen míg a szöveg fogalmazása gondosan és kínosan kerüli a bűnözés jobboldali kormányok idején tapasztalható csökkenésének, illetve a Horn-kormány alatti megugrásának felemlítését, addig ezt mind az 1. számú, mind a 3. számú ábra látványosan megmutatja.

Még egy apróságot említenék ebben a körben. 1998-ban több mint 600 ezer bűncselekmény vált ismertté, pontosan 600 621, legalábbis a KSH adatai szerint - Magyar Statisztikai Évkönyv, 255. oldal -, ehhez képest a javaslat 7. oldalán 597 ezer ismertté vált bűncselekményt említenek. A különbség nem sok, azonban a pontosság e körben is csorbát szenvedett. A Horn-kormány bűnmegelőzése évente 398 ezerről 600 ezerre növelte az ismertté vált bűncselekmények számát, a polgári kormány bűnmegelőzése pedig 600 ezerről 421 ezerre csökkentette ugyanezt. Így már, azt hiszem, egy nyelven beszélünk. Mindezekből három felismerés adódik; egyrészt utoljára 1991-ben volt annyi az ismertté vált bűncselekmények száma, mint amennyire a mi kormányzati időnk alatt sikerült lecsökkenteni.

 

(13.30)

 

Másrészt, felidézve az önök választási ígéreteit, feltűnő, hogy a ma hatalmon lévők egyike sem merészelte beígérni a további csökkentést. Harmadrészt a mai helyzet valóban alkalmas arra, hogy újragondoljuk a bűnmegelőzés rendszerét, hiszen pillanatnyilag nem nyomasztja a kormányt a tartósan félmillió fölötti bűnözési szám. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni egyfelől, hogy ez érzékeny adat, amelynek karbantartása nem pusztán társadalmi mozgalmat, hanem állami erélyt is igényel. Másfelől tudomásul kell venni, hogy a társadalompolitikai intézkedések kölcsönhatásban vannak, egymást erősíthetik, de gyengíthetik is.

Anélkül, hogy a részletekbe merülnénk, a tapasztalati tények alapján elmondhatjuk, hogy eredményes jóléti politikák és erélyes büntetőpolitika esetén csökken a bűnözés. Eredményes jóléti politikák és erélytelen büntetőpolitika esetén a bűnözés stagnál, ám benne van a potenciális csökkenés lehetősége. Eredménytelen jóléti politikák és erélyes büntetőpolitika esetén a bűnözés ugyancsak stagnál, ám a potenciális növekedés sajnálatos lehetőségével terhelten. Végül eredménytelen jóléti politikák és erélytelen büntetőpolitika esetén a bűnözés törvényszerűen nő.

Dominanciája tehát a jóléti politikák eredményességének van. Amennyiben a jóléti politikák eredményesek, kiváltképp gondolok itt az adópolitikára, a családpolitikára, az oktatáspolitikára, a foglalkoztatáspolitikára és a szociálpolitikára, akkor a mégoly hatékonytalan és erélytelen büntetőpolitika esetén is remény van arra, hogy a bűnözés legalább stagnálni fog. Elmondhatjuk, hogy a polgári kormány jó állapotban adta át a bűnözési helyzetet. Ebben mind a jóléti politikák eredményességének, mind pedig a büntetőpolitika erélyének része volt.

A közeljövő kockázata abban áll, és erre a javaslat nem tér ki, hogy a mai kormány sietett erélytelenné tenni a büntetőjogot elsietett és túlzott enyhítéseivel, vagyis a bűnözés alakulása eszerint teljesen kiszolgáltatottá vált a jóléti politikák alakulásának. A most körvonalazódó költségvetési megszorítások sajnos semmi jóval nem kecsegtetnek ezen a téren.

Miben áll az eredményes jóléti politikák hatása? Tisztelt Ház! Az emberek megelégedettségében, a munkanélküliség csökkenésében, a munkahelyek biztonságában, a beruházások, illetve a munkaalkalmak növekedésében, az infláció féken tartásában, az egyéni gyarapodás reményében, a tisztességes és biztos megélhetés értékének megerősödésében. Ezt tudja a hatékony és igenis erélyes büntetőpolitika a maga eszközeivel megtámasztani, megerősíteni. A törvényesség és a morál erélyével, a visszatartó erő felmutatásával és a bűnözésben rejlő kockázat növelésével. És ezt lehet azután, tisztelt Ház, társadalmi mozgalommal övezni. Világos, hogy más a szemléletmódunk. Mi itt, a nemzeti oldalon arról tudunk beszámolni, hogyan kell a bűnözést megfékezni és visszaszorítani. Önök pedig mindig a végén kezdik, és félő, hogy megint az elejére jutnak majd vissza.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórumtól nem a bűnmegelőzés idegen, hanem az annak mindenhatóságába vetett hit. Úgy gondoljuk, hogy az anyag 29. oldalának utolsó bekezdésétől olvasható uniós célkitűzések a helyesek, amelyeket érdemes felidézni: csökkenteni kell a bűnalkalmakat, növelni kell a valószínűségét annak, hogy a bűnelkövetőt megbüntetik, valamint redukálni kell a bűncselekményekből származó haszonszerzés lehetőségeit. Csökkenteni kell azoknak a környezeti tényezőknek a hatását, amelyek következményeképpen valaki a bűnözés vagy bűnismétlés világába kerülhet.

Csökkenteni kell az áldozattá válás kockázatát. Növelni kell az emberek biztonságérzetét, elő kell mozdítani és terjeszteni kell a jogkövető magatartás kultúráját és a konfliktusok erőszakmentes elhárításának módszereit. Elő kell mozdítani a jó kormányzást, különös tekintettel a korrupció megelőzésére. Meg kell előzni a bűnözők beszivárgását a gazdasági, a társadalmi és a politikai struktúrákba.

Tisztelt Ház! A javaslat három alapvető hibájára hívnám fel itt a figyelmet. Egyrészt az előttünk fekvő anyag nem fogja át valamennyi célkitűzést. Másrészt az anyagtól eltérően, illetve mellette lehetséges más prioritási sor is, ami e célkitűzéseket jobban szolgálhatná. Harmadrészt az anyag egésze, és talán ez a legfontosabb, a büntetőjogot, a büntetőjogi intézményrendszert nem mint szükségeset, hanem mint szükséges rosszat kezeli. Egyikkel sem értünk egyet.

Kezdjük a végén! Máig nincs pontos társadalompolitikai tisztázása annak, hogy a kriminalizáció, illetve a büntetések szigora vagy az emberi jogi szocializációs elvárások jelentik-e a valódi korrekciós eszközt. Ne felejtsük el, hogy a büntetőjogra nézve az uniós csatlakozás mindmáig leginkább kriminalizációval és szigorítással járt. Egymást váltó próbálkozások vannak, no meg kísérletezgetés az emberek türelmével, biztonságérzetével.

Tény, hogy nem a bűnözés számain múlik kizárólag az emberek közérzete. Ám tény az is, hogy a tisztességes emberek biztonságérzetének alakulása fordítottan arányos a bűnelkövetők biztonságérzetének alakulásával. Az egyik csak a másik bizonytalanságban tartása esetén érezheti magát biztonságban. Ezért nem lehet kihagyni a büntetőjogot, a büntetőjog szigorát a megelőzésből.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a bűnmegelőzés hatékonyságához elengedhetetlen, hogy jól körvonalazott célok legyenek mind a szituációs, mind pedig a személyi kockázatok körében. Mindebből adódhatnak aztán össze a prioritások. Az anyag a 42. oldalától taglalja ezeket a prioritásokat, ennek kapcsán az alábbiakra hívnám fel becses figyelmüket.

A mindenkori bűnmegelőzésnek általános, közvetlen és közvetett tevékenységi célpontjai egyaránt vannak. Minden bűnmegelőzési politika általános célja, hogy lehetőség szerint a potenciális bűnelkövető büntetőtörvénybe ütköző cselekményt ne valósítson meg, illetve ha ilyen cselekményt már elkövettek, akkor az ne maradjon rejtve az igazságszolgáltatás és a társadalom előtt. Továbbá se az elszenvedett sérelem, se a büntetés ne sodorja kilátástalanságba elviselőjét. Ehhez képest a bűnmegelőzés közvetlen célja egyfelől a bűncselekmények legközvetlenebb okainak megszüntetése a normasértő személyre, a cselekmény szituációira és a szociális kontroll hatékonyságára gyakorolt befolyással, másfelől a bűncselekmények közvetlen megelőzése, a bűnelkövetés akadályozása állami és civil eszközökkel.

A bűnmegelőzés közvetett céljai közé tartozik a bűnözővé válás folyamatának megelőzése, fékezése, a tettenérés kockázatának növelése, a felderítési arány emelkedésével a lelepleződés kockázatának növelése, a bűnelkövetési alkalmak csökkentése, az áldozati és sértetti károk mérséklése, a potenciális áldozatok védettségének fokozása és a büntetett előéletű személyek társadalmi integrációjának segítésével a bűnismétlés akadályozása.

A bűnmegelőzés kiemelt célcsoportjai közé tartoznak egyfelől az elkövetővé válás kockázatának leginkább kitett 14 év alatti gyermekek, a 14-21 életév közötti fiatalok, a származástól függetlenül hátrányos gazdasági helyzetben, tartós munkanélküliként, hajléktalanként, illetve segélyből élők, másfelől a kilétük, illetve mivoltuk folytán a sértettség kockázatának fokozottan kitett személyek. A sértetté válás kockázatának kilétük miatt a gyermekek, a fiatalok, a nők, az idősek, a testi vagy szellemi fogyatékosságúak, az egyedül élők, míg mivoltuk miatt a pénzkezelést, illetve a feketepiacon magas profittal értékesíthető dolgok kezelését emberközelben végző személyek, például a pénzszállítók, postai kézbesítők, taxisok, egészségügyiek és gyógyszerészek vannak leginkább kitéve.

Álláspontom szerint az előterjesztés által felállított bűnmegelőzési prioritások közül négy az általánosság szintjén van. Ezért nem kielégítő. Egyedül a gyermekek és a fiatalok kockázatviselésének prioritása tekinthető elfogadhatónak. Megfontolandónak tartom, hogy emellett az általam fentebb említett személyek is megjelenjenek a prioritások között. Nem vitatva a családon belüli erőszak, illetve a városok biztonsága kérdéseinek fontosságát, több prioritás esetén a prioritások rangsorának felállítása is megfontolandó lehet.

Tisztelt Ház! Végezetül még egy elvi kérdésre szeretnék kitérni. A javaslat 32. oldalán az alapelvek és működési elvek alatt esik szó a szabadság és a biztonság kapcsolatáról, anélkül azonban, hogy megtudhatnánk, mi az előterjesztő világos álláspontja e körben. A polgári kormánynak egyértelmű volt az alapállása. Abból indultunk ki, hogy a szabadság, a jogok, a törvény és a biztonság között szükségszerű összefüggés van. Az emberek szabadságai összhangban vannak a jogokkal, a jogok törvényben testesülnek meg, a törvény betartása, ha kell, betartatása pedig biztonságot nyújt a jogok szabad gyakorlásához.

A szabadság és a biztonság tehát nem ellentétesek egymással. Vagy mindkettőt bírjuk, vagy egyiket sem.

 

 

(13.40)

 

 

A biztonságot nem vásárolhatjuk meg a szabadság árán, mert szabadság nélkül nincs emberi méltóság. A bűnözést pedig jórészt olyan cselekedetek jelentik, amelyek az egyént megalázzák, emberi méltóságát sértik.

Mi azt mondjuk, hogy jogállamban a bűn elkövetése elsősorban egyéni felelősség, és csak másodsorban élethelyzet kérdése. Mi azt mondjuk, hogy a nemzet felelős egyének összessége, akik mások felelőtlenségéért, bűnéért nem tehetők felelőssé. Mi azt mondjuk, hogy a mindenkori kormány és a polgárok felelőssége a bűnözés jövőbeni alakulásában közös, de nem azonos. Az állam erejének és tevékenységének meghatározó szerepe van. Mi azt mondjuk, hogy egy társadalom nem rendezkedhet be sem bűnözésre, sem bűnüldözésre. Mi azt mondjuk, hogy a polgárok biztonságérzete a bűnözők bizonytalanságban tartásán múlik, amihez szigorú és következetes állami intézkedésekre van szükség. Mi azt mondjuk, hogy a bűnözést nem csupán kontroll alatt kell tartani, hanem konfrontálódni is kell vele. Mi azt mondjuk, hogy a bűn akkor is bűn, ha kicsi, és a kis bűnök elszaporodása eddig mindig és mindenhol társadalmi rendezetlenséghez vezetett, ami pedig eddig mindig és mindenhol a bűnözést az egyre súlyosabb elkövetések irányába gerjesztette.

Mi azt mondjuk, hogy a zéró tolerancia elve nem tolerancianélküliséget jelent, hanem a tolerancia új határainak a megvonását, és abból indul ki, hogy a bűnözés kapcsán nem lehet a polgárok tűrőképességével játszadozni. Mi azt mondjuk, hogy a bűnözők kockázatát kell növelni, és ebben az államnak van meghatározó szerepe. Mert nem lehet és nem szabad a börtön rácsait a polgárok ajtajára és ablakára áthelyezni. Mi azt mondjuk, ha akár a bűnözés haszna nő, akár pedig az ára, vagyis a büntetés mértéke csökken, akkor mindig többen és egyre több bűncselekményt fognak elkövetni.

A polgári kormány büntetőpolitikája morálisan és a törvényesség fenntartása szempontjából egyaránt fontosnak tartotta, hogy mindenki számára legyen az világos, hogy a kormány és a törvény az áldozatok, a tisztességes emberek pártján áll, és a bűnözők jogai csak ehhez képest és nem emellett és különösen nem ezzel versengve érvényesülhetnek. Ez világos alapállás volt. Mi tehát nemcsak azt mondtuk meg, hogy mit akarunk, hanem azt is, hogy mit nem akarunk. Rá kell jönni, hogy ez a közbiztonság területén kifejezetten erősíti a közmorált és a közbátorságot. Fel kell ismerni, hogy ez fontosabb, mint a bűnügyi statisztikák adatai és az abból való magyarázkodás - bár zárójelben megjegyzem, hogy a mi szemléletünk vezetett aztán egyébként oda, hogy a statisztikák is javultak.

Tisztelt Ház! Bár nem máshol élünk, ám sok mindent másként és másképp látunk. Markánsan eltér a felfogásunk a ma hatalmon levők igazságügyi és belügyi politikájától, és erre minden alapunk meg is van. Ezért nem gondoljuk szerencsésnek, hogy egy nem létező társadalompolitikán belüli nem létező büntetőpolitika mellé egy virtuális, látszólagos bűnmegelőzési elképzelésrendszert a parlament jóváhagyjon. Az anyag szakértői anyagokból összeszerkesztett tabló, komoly politikai célzattal. Gondolatisága a hiányzó társadalompolitika alatt és a létező intézményrendszer felett, középről igyekszik mindkét irányba szervesen beépülni. A korlátok és a deficitek miatt azonban ez nem sikerülhet.

Tisztelt Országgyűlés! Semmi sem gátolja a kormányt, hogy ha szükségesnek tartja, elfogadja bűnmegelőzési akcióprogramját az előttünk fekvő szakmai háttéranyagra alapozva. Eredményes megvalósítása esetén pedig lehet akkora sikere, mint egy országgyűlési határozatnak. Ugyanakkor sem az előkészítés módja, sem a sarokpontok, sem pedig a tartalom nem indokolja azt, hogy útitársak legyünk ebben. Ezért az előttünk fekvő határozati javaslatot nem támogatjuk, és a szavazás során feltehetően tartózkodni fogunk.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Salamon László tapsol.)

 




Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai