Felszólalás adatai

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Asszony! Többen felvetették, hogy nem folyt megfelelő társadalmi vita erről a kérdésről. Egyik képviselőtársunk a bizottságban úgy fogalmazott, hogy folyik a társadalmi vita, de igazából ez a vita ott folyik a házakban. Ott folyik a házakban, a tulajdonostársak között, akik naponta vitatkoznak arról, hogy milyen közgyűlési határozat született, milyen módon lehet az ügyeiket megoldani, igaza van-e a közös képviselőnek, vagy éppen becsapja őket, mit tudnak tenni a lenti lakóval, aki nem fizet, és a fenti lakóval, aki beázik, és meg kéne oldani az ügyeit.

Tisztelt Ház! A társasházban élők, mint ahogy hallottuk, az ország több mint egynegyedét teszik ki, napi gondokkal küszködnek, és nagyon várták, hogy a korábbi törvényerejű rendelet után meghozott első nagy jelentőségű, a Horn-kormány által meghozott társasházi törvény után a fejlődés ütemét hogyan fogja követni a jogszabályalkotás. Felvetődött a kérdés, hogy miért nem egy törvénymódosító javaslat került az asztalunkra. Erre az a válasz, ami már itt elhangzott, hogy egyrészt új szempontokat hoz be az új társasházi törvényjavaslat, más célokat is megfogalmaz, és részben az egész filozófiája más.

Mit mondtunk mi, a többség az alkotmányügyi bizottságban? Azt mondtuk, hogy örülünk ennek a törvényjavaslatnak, mert nagyon sok kérdésre választ ad, kompromisszumot jelent a nagy vitákban, amelyek az országban folynak, viszont határozottan kimond bizonyos megoldási kötelezettségeket és lehetőségeket.

Tudomásul kell vennünk, hogy a társasház alapító okirata egy polgári jogi szerződés, amelyet sajnálatos módon, de természetesen alkotmányosan csak egyhangú szavazással lehet megalkotni. Ebben nem tudunk kompromisszumot kötni.

Elhangzott például részemről, hogy problematikus, hogy nincs meg a felügyeleti ellenőrzés a társasházak működése kapcsán. Én magam sem vagyok abban biztos, lehet-e bármiféle felügyeleti rendszert kidolgozni, mert mint az előbb mondtam, ez egy polgári jogi szerződés, és abból adódó kötelezettségek és jogok vitájáról, illetve esetleg konkurálásáról van szó. De örülünk annak, hogy végre megfogalmazódott, hogy a hatlakásosnál nagyobb társasházaknál kötelező a szervezeti és működési szabályzat létrehozása. Én a magam részéről - ez a bizottságban is elhangzott - az egyéves türelmi időt hosszúnak tartom, viszont rettenetesen hiányolom a szankció beépítését. No, persze, mi lehet a szankció, kérdezhetik a hozzáértőbbek. Én azt mondom, valamit azért biztosan ki lehet találni.

Örülök annak, hogy végre kötelező lesz a házirend - és bizottsági tagtársaim ezzel egyetértettek -, mert házirend nélkül ugyan lehet működni, csak elég nehézkes. Ebben is majd vélhetően módosító indítványokkal, a házirend kötelező elemeire javaslattal fogok élni.

Örülünk annak, hogy könnyebb lett bizonyos döntések meghozatala. Örülünk, hiszen bizonyos ügyekben néhány ember általában nem igazán átgondolt és megfontolt, időnként pedig egyenesen rosszindulatú elképzelése miatt nem lehet a közösségnek előrelépni - nagyon jó, hogy ebben előreléptünk. Nagyon örülünk annak, mint a bizottság többsége, hogy végre rend lesz a közös képviselettel, a kezelés megfogalmazásával. Helyes az, hogy a régen dolgozó természetes személyek nem kötelesek elvégezni ezt a tanfolyamot, de ha a társasház erre kötelezi őket, akkor fizetniük is kell ennek az okításnak a költségeit, illetve vizsgadíját. Ezek olyan elemek, amelyek mindenféleképpen előremutatnak. Az, hogy végre lehet majd előszerződést kötni, az is jó.

Hadd utaljak itt egy aranyköpésre, ami most hangzott el: elénk került egy törvényjavaslat, azt meg kell vitatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kedves Balla Képviselő Úr! Vitassuk meg!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)