Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! L. Simon László képviselőtársam egyik megállapításánál folytatnám. Azt mondta Mellár Tamásnak, van olyan, hogy hónapokig egyeztetnek, és ha nem alakul ki konszenzus, akkor ezeket a kérdéseket valahogy el kell dönteni. Hát, itt nem egyeztettek hónapokig, ezt szeretném mondani. Hétfő reggel történt ennek a jogszabályjavaslatnak, ennek a csomagnak a benyújtása, senkivel nem egyeztettek, különösképpen az érintettekkel nem; én azt gondolom, ez teljességgel elfogadhatatlan. És gondolom, az, hogy most este 10 óra 10 perckor vitatkozunk erről a kérdésről, éppen az én felszólalásom ekkor került sorra, ez sem a széles körű nyilvánosság biztosításának jegyében történik. Azt gondolom, nagyon sok szakmai felszólalást hallhattunk, Hiller Istvánét, Mellár Tamásét többek között, de sokan másokét is, akik más-más aspektusból megközelítették, hogy mi hever itt az asztalon és miért hever az asztalon. Én egy picit arról beszélnék, hogy mi történik évről évre decemberben itt az Országgyűlésben. Azt látjuk, hogy mindig a decemberi utolsó ülésnapokon a kormánytól vagy kormánypárti képviselőktől származó, hatalmas társadalmi konfliktusokkal járó, elfogadhatatlan javaslatokat erőltetnek át az Országgyűlésen, sokszor a kivételes eljárás lehetőségét kihasználva, azzal visszaélve, felháborító módon az éjszakai viták tengerében, a nyilvánosságot kizárva; ez történik, így fogadnak el önök évről évre javaslatokat. Ez történt akkor, amikor a sztrájkjogot korlátozták, éjszaka fogadták azt is el, ott még a gombnyomás is éjszaka történt, emlékszem rá. Ez történt akkor, amikor a rabszolgatörvényt áterőltették a Házon. Ez történt minden olyan esetben, amikor így decemberben arra számítanak, hogy igen, lesz egy kis elégedetlenkedés, de majd a karácsonyi időszakkal ez elmúlik, és utána mindenki elfelejti azt, ami történt.

Itt ráadásul a javaslat körülményei is teljesen érthetetlenek, hiszen államtitkár úr az expozéban ismerte el, hogy hónapok óta készültek erre, sőt egy nagyon régi ötlettől vezérelve indították el ennek a javaslatnak az előkészítését, több ötletgazda is volt ebben. Azért Jordán Tamást megkérdezném, hogy így képzeltee el akkor, amikor beszélt önnel először itt a kulturális élet átalakításának terveiről  nem hiszem. (Gréczy Zsolt közbeszól.) Igen, tegnap ott volt az ezzel kapcsolatos, az ez ellen való tüntetésen, és ott beszédet is tartott, azt gondolom, érdemes volna azt is meghallgatnia a tisztelt államtitkár úrnak. Azt gondolom tehát, hogy ez egy olyan javaslat, amely teljességgel elfogadhatatlan, és méltatlan körülmények között kerül áterőltetésre a Házon.

Volt egy ilyen alvita ezen a vitán belül, ami arról szólt pont a színházigazgatók kinevezése kapcsán, hogy az állam úgy ad pénzt, hogy közben bizonyos dolgokat meg elvár. Szeretném nyomatékosítani, hogy ez a jogszabályi csomag vagy ez a javaslat is összefügg több más javaslattal, amelyet az elmúlt hetekben tárgyaltunk, és egy szerepzavar van e mögött az önök részéről: az államnak így nincs pénze. Az van, hogy az emberek fizetnek adót, gazdasági tevékenységet folytatnak cégek ebben az országban, azután is fizetnek adót, vannak bevételei az önkormányzatoknak, az államnak például a vagyona hasznosításából. Ebből nyilván van az önkormányzatoknak vagyona, illetve forrása, lehetősége az emberek életét szervezni, illetve természetesen az államnak is van lehetősége.

Ebben van egy arány, és nyilván a központi költségvetés elfogadásával az Országgyűlés eldönti, hogy mire szán forrásokat, és itt a közös gondolkodásban van egy alrendszer, az önkormányzati alrendszer. Az önkormányzatoknak vannak feladatai, kötelező feladatai és önként vállalt feladatai, és azt látom, hogy az elmúlt kilenc évben a feladatok és az ehhez szükséges források aránya egyre jobban borul fel, az önkormányzatok egyre kevesebb forrásból gazdálkodnak. Igaz, hogy elkerültek az önkormányzatoktól feladatok, de ezeket a feladatokat, amelyek megvannak  és igen, lehet mondani, hogy nem kötelező feladat színházat fenntartani, de azt gondolom, ez a sokszínű kulturális életben egy olyan misszió például egy vidéki megyeszékhely részéről, amely több is talán, mint kötelező feladat, hiszen évszázados intézményeket is tartanak fenn ezek a vidéki önkormányzatok. Hadd mondjam miskolci képviselőként, hogy a Miskolci Nemzeti Színház fenntartása is Miskolc megyei jogú város részéről egy olyan kulturális misszió, amely túlmutat a miskolci önkormányzat keretein is egyébként, túlmutat Borsod megye keretein, kifejezetten régiós szerep is ezt a nagy hírű és nagy múltú intézményt fenntartani.

Tehát a probléma ott van, hogy az önkormányzatok eleve szűk forrásból kénytelenek gazdálkodni. A probléma ott van, hogy október 13-án született egy választási eredmény, amelyet önök nem fogadnak el szemmel láthatóan. Én két-három hétig reménykedtem abban, voltak ilyen szólamok, hogy konstruktív, korrekt hozzáállást várhatnak a megválasztott ellenzéki polgármesterek, képviselők az önkormányzatokban mindannyiunk és az egész ország érdekében, ezen települések sikerének érdekében. Ehhez képest azt látom, hogy két-három hét idillinek látszó állapot után szépen elvették a helyi önkormányzatoktól az építésügyi igazgatás maradékát is, majd tudják a kormányhivatalok, hogy mi épül és hogyan, és a helyi iparűzési adóról szóló jogszabályok átalakításával megnyitották az utat az előtt, hogy végképp a helyi önkormányzatokra tolják a közösségi közlekedés finanszírozását.

És itt van egy újabb javaslat, amely arról szól többek között  de itt, azt hiszem, Pósán képviselőtársam volt az, aki gyakorlatilag a vezérszónoki felszólalásában másról sem beszélt, csak a színházigazgatók kinevezéséről, tehát ezáltal elismerve, hogy ez a javaslat alapvetően erről a kérdésről szól: az állam akkor ad tehát pénzt, a kormány akkor ad pénzt az egyes önkormányzati fenntartású színházak fenntartásához, ha ezek a fenntartók beleszólást engednek a színházigazgatók kinevezésébe. Megjegyzem, az emberek abban a tudatban döntöttek valahogy október 13-án, hogy részben az építésügyi igazgatás maradéka az önkormányzatoknál volt, a közösségi közlekedést nagy forrásokkal támogatta az állam, és egyébként a színházigazgatókról nyilván helyben, a helyi közösségek a helyi színházak kulturális autonómiájának tiszteletben tartása mellett dönthettek. Önök ezt a rendszert felborítják, felborítják az önkormányzatok feladatellátását, felborítják az ehhez szükséges források rendszerét több ponton.

Ez álláspontom szerint elfogadhatatlan, de facto vétójog ez a miniszter és a minisztérium részére, ez egy de facto vétójog. Nagyon világos: meg kell állapodni valóban, mert egyébként nem adnak pénzt, ha nem térnek ki ebben a szerződésben, amelyet kötni kell a fenntartókkal, adott esetben a miskolci önkormányzattal, például a színházigazgatók kinevezésének kérdésére. Ez de facto vétójog, lehet itt mellébeszélni, ez egyértelmű akkor is, ha ilyen finoman próbáltak ebben fogalmazni.

Azt szeretném mondani, hogy az önkormányzati rendszer szétverése egy kilencéves folyamat, jó lenne befejezni. Négy teendő van tehát szerintem. Adják meg az önkormányzatoknak a szükséges forrásokat a feladataik ellátására, mert az, hogy bizonyos források felett önök rendelkezhetnek, most éppen egy országgyűlési választás eredménye szerint van így, de alakulhat máshogy is. Ne rendezzék tovább át ezt a viszonyt, nem kaptak erre felhatalmazást!

(22.20)

Másodikként tartsák tiszteletben a magyar kulturális élet autonómiáját. Harmadikként tartsák tiszteletben az október 13-ai választások eredményét. Negyedikként pedig azt kérem önöktől, hogy vonják vissza ezt az előterjesztést. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)