Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mielőtt hozzákezdenék az előre megírt mondataimhoz, csak Varga Ferencre szeretnék reagálni egy kicsit, mert már attól féltem, hogy ott fönn a pulpituson az ereit is felvágja a sok negatív dolog hatására, és a sok hazugságot, amit elmondott, azt szeretném kicsit helyre tenni két tételben.

Azt mondja, nem tudom, milyen sötét helyen lakhat a képviselő úr, de énszerintem Csongrád-Csanád vármegye sokkal jobb hely, mint ahogy ő körbeírja, meg Szentes városa is. De általánosítani azt, hogy az iskolákban nincs megfelelő infrastruktúra, én ezt képtelenségnek tartom. Nálunk, Bács-Kiskun vármegyében, mifelénk ‑ hogyha már ő is hazafelé beszélt, az 5-ös választókörzet Kiskunhalas központú ‑ a 23 település szinte összes iskoláját, általános iskoláját felújítottuk, az infrastruktúráját, a taneszközöket, a padokat. Tehát mindenhol tettünk ezekért a gyerekekért, akik ott járnak az általános iskolába, és a középiskolások szintén megkapták ezt a lehetőséget, hogy korszerűbb intézményekben tanulhatnak 2010 után, mint előtte.

Azt állította a képviselő úr, hogy tönkretettük a szakképzést. Hát pont az, hogy ez megint egy ordas hazugság! Most állt végre talpára a magyar szakképzés. Az, hogy a szakképzési rendszerbe sok pénzt teszünk, az önmagában nem elég, tehát általában minden vármegyében, minden választókörzetben vannak ilyen iskolák, középiskolák, szakképző iskolák, mindenhol óriási fejlesztések és új szakmák törtek föl, törtek előre. Én pont másképp látom ezt, mint Varga képviselő úr. És amikor a saját testvérei, a roma, cigány honfitársaink kapcsán kezdte itt ecsetelni, hogy milyen állapotban vannak, én nem tudom, én tényleg biztos egy másik országban élek, de mifelénk a cigány gyerekek nem iskolaelhagyók már. Korábban 75 százalékban nem jártak általános iskolába, most már a 75 százalékuk jár általános iskolába, elmaradtak ezek az iskolaelhagyások. A szakképzésbe rengetegen jöttek, és tanulnak, és jobbnál jobb szakmákat tanulnak, és találnak munkát is. Az, hogy az ő szüleik vagy a nagyszüleik sorsa rosszabb, mint amilyen a gyerekeiknek, unokáiknak lehetne, az a tudás miatt, a tudáshiány miatt lehet. De ez sem igaz, amit állított szegény Varga képviselő úr, úgyhogy ennyit a hozzászólásáról. Rossz volt hallgatni.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2026. évi költségvetés vitájában magam a vízgazdálkodás fejezetén keresztül kívánok szólni önökhöz mint Bács-Kiskun vármegye egyik képviselője. Ez a költségvetési fejezet nem egyszerűen csak egy technikai részletkérdés a törvény alapjain, hanem egy nagyon fontos kulcsa Magyarország biztonságának, a vidéki és városi népesség életének, megélhetésének, a gazdaságnak, benne a mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak és a klímaváltozás elleni folyamatos alkalmazkodásuknak. Nézzük sorban!

A költségvetés vastagon foglalkozik az árvíz- és belvízvédelemmel, annak ellenére, hogy ezt szintén nem látta Varga képviselő úr. A klímaváltozás miatt ma már nincs tél és tavasz, nincsenek hótartalékok a magas hegyekben, az árvizek, ha érkeznek is, már gyorsabbak és kiszámíthatatlanabbak, mint korábban, s a tavasz, a nyár helyett ősszel érkeznek ezek a nagy árvizek, ha érkeznek. A költségvetés továbbra is célzott forrásokat biztosít a folyami védtöltések megerősítésére, új szivattyútelepekre, víztározókra és modern monitoringeszközökre és -rendszerekre. Nem engedhetjük meg, hogy a magyar emberek otthonai vagy termőföldjei víz alá kerüljenek, és életük veszélyben legyen. Ennek a folyamatos munkának köszönhető, hogy az utóbbi évek árvizei nem okoztak tragédiákat, mint a szomszédos országokban, köszönhetően a védekezésben áldozatos munkát végző hivatásos és civil embereknek és a jól megépített és fejlesztett védőrendszereknek.

Új vízgazdálkodási szemléletet követünk, és ez látszik a költségvetésben. Paradigmaváltás történt, történik a vízügyi ágazatban. Az elmúlt évek hirtelen felgyorsuló és megállíthatatlannak tűnő aszályosodási folyamatai változtatásra kényszerítették a vízügyi szakembereket és döntéshozókat. Már nem levezetjük a tavaszi belvizeket, hanem megtartjuk azokat, ahol lehet, és ahol engedik a földterületek gazdái. Ezzel egy hónapnyival több esélyt kapnak az elárasztott területek melletti, a szomszédságukban lévő megművelt, bevetett földeken élő növények. Ezek a vizek korlátozottak, hisz ha nincs, nem esik csapadék az ősszel, télen vagy a tavasz elején, akkor viszont nincs mit visszatartani, nincs mit megmenteni a levezetéstől. És itt csak egy újabb példa, visszautalok, az aszályról, a sivatagról beszélt a képviselő úr, ha eső nem esik, akkor, tény és való, sivatagosodunk, de az esőt nem a kormány és nem a költségvetés készíti, az valahol máshol készül.

Óriási ez a változás a korábbi évszázadok vízlevezetési rendszerével szemben, hisz nem átok ma már a víz, hanem áldás, a belvíz különösen. További változás, hogy aki engedi és tűri a vízzel történő elárasztást, annak támogatás jár ezért az agrártárca részéről. További nagy változás, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótló programja el fog indulni, miután nincs elég csapadék, és ez már negyven éve tart, szárad ki az Alföld és benne a homokhátság, ezért elkészültek a szivattyús és gravitációs vízpótló rendszerek engedélyes és kiviteli tervei. Nagyon bízom benne, hogy a végső döntés és a végső pecsét hamarosan rákerül a homokhátság ökológiai és a talajvizei vízpótlási programjára, és megadjuk Magyarország válaszát a klímaváltozás pusztítására. Ez a fajta vízvisszatartás és vízpótlás lesz a Duna-Tisza közén a jövő kulcsa.

Engedjék meg, hogy az öntözésfejlesztésekről beszéljek! A víz hiánya nemcsak agrár-, hanem élelmiszer-biztonsági kérdés is. A homokhátsághoz tartozó mórahalmi öntözőrendszer hamarosan már 5500 hektár öntözését biztosítja, hasonló projektek pedig országszerte zajlanak. Az agrárkormányzat célja, hogy megduplázzuk az öntözött területeket. Viszont szerintem ez kevés lesz, hisz jelenleg úgy néz ki, hogy öntözés nélkül semmilyen szántóföldi növény, kertészeti ültetvény nem fog tudni Magyarországon megmaradni, legalábbis a Dunától keletre. Ez óriási költségű döntés lesz a kormányzatnak és a mezőgazdasági gazdálkodóknak egyaránt.

A víziközmű-fejlesztésekről. Az ivóvíz- és szennyvízhálózatok korszerűsítése alapvető igénye mindenkinek, aki települési közösségekben él. Ezermilliárd forint ment erre az elmúlt tíz évben. Láthatólag ennek a többszöröse kell még, hisz az elmúlt 60-70 évben kiépült közművezeték-rendszerek kihordási idejük végére értek, magyarul: a tönkremenetel határára jutottak. A közműrendszerek állami átvétele az állam szempontjából szerintem a legrosszabbkor történt, hisz ezért az ország nagy részében már minden problémáért a kormány felel, a probléma pedig ezernyi mindennap. A következő években évente 1200-1500 kilométer fővezeték megújulására lesz pénzünk és kapacitásunk. Ezzel talán biztosítható lesz, hogy a víz továbbra is tiszta vagy újra tiszta és megfizethető maradjon, miközben a hálózat elöregedett részeit lecseréljük.

Az ipari parkok és a vízinnováció. A gazdaság fejlődéséhez víz is kell. Nyíregyházán például olyan rendszert építünk, ahol a megtisztított szennyvizet újrahasznosítjuk, újrahasznosítják ipari célokra. Ez csökkenti az ivóvízigényt, és védi a készleteinket. Ugyanezt a szemléletet alkalmazzuk Debrecentől Gödön át Miskolcig, sőt Kiskunhalasig.

Béremelés a vízügyi dolgozóknak. 2024 és ’27 között összesen 60 százalékkal emeljük a vízügyi ágazat dolgozóinak bérét. Ez nemcsak megbecsülés, hanem szükségszerűség is, tapasztalt munkaerőre és fiatal mérnökökre nagy szükség van és lesz.

Tisztelt Ház! Összegzésül: ez a 2026. évi költségvetés működő rendszerekről, fejlesztésekről is szól, amelyek biztosítják a vízgazdálkodás biztonságát, támogatják a gazdákat és az ipart, és hosszú távon stabil alapot teremtenek majd. Ezért kérem a tisztelt Ház támogatását a törvény elfogadásában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)