Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.13:26:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 28. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:12


Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanap kezdeményezői két rendkívül fontos kulcsszót kapcsoltak a gyermek fogalma mellé: a biztonságot és az igazságosságot. Kérdés, van-e biztonság az emberekben, és kérdés, megteremthető-e az igazságosság.

Ami a biztonságérzetet illeti, meg kell vallani, hogy a biztonságérzet jelentősen meggyengült az emberekben. Ez a rendszerváltásnak egy negatív hozadéka, úgy is fogalmazhatnék, hogy a szabadság ára, hogy nagyon sokan az országban elvesztették a biztonságérzetüket. Mert hiszen a biztonságérzetet az előző rendszerben elsősorban a teljes foglalkoztatás adta, a fix munkajövedelem adta, a nyugdíjas állások adták az embernek a biztonságérzetet, és ez ma már nincs, és ezzel az illúzióval egyszer s mindenkorra le kell számolni. Kérdés, hogy az a gyerek, akinek a szülője bizonytalanságban érzi magát, érezheti-e magát biztonságban.

(10.40)

Ami az igazságosságot illeti, ez relatív fogalom: a felfogásom szerint igazságos családtámogatási rendszer nyilvánvalóan más felfogás szerint igazságtalannak tűnik. Még egyszer, a mai vitanapon a részletekről tudunk vitatkozni; jó alapot teremtett erre Pokorni Zoltán előző megszólalása. Azt gondolom, hogy az a higgadt hang, ahogy ma beszélt, lehetőséget teremt arra, hogy tényleg a számokról vitatkozzunk, és érdemben. Én is azzal akartam kezdeni a beszédemet, hogy a gyermek érték az egyén életében, a társadalom életében - olyan szépen beszélt erről előttem Újhelyi István –; a gyermekvállalás is érték a szabad demokraták szempontjából, szemében is.

Három kérdésről szeretnék beszélni: az egyik a gyermekszegénység mértéke, a második kérdés, hogy milyen tényezők befolyásolják ezt a gyermekszegénységet, a harmadik pedig, hogy hogyan is csökkenthető a szegénység. Ami az első kérdést illeti, a számok itt is bizonytalanok, meglehetősen nagy különbséget mutatnak, attól függően, hogy milyen eszközökkel mérünk.

Egy kis nemzetközi összehasonlításra is ki szeretnék térni, mert éppen nagyon friss, ez évi, az UNICEF firenzei kutatóközpontjában mért vizsgálat alapján az OECD-országokról egészen friss adataink vannak. Ebben a listában Magyarország a kilencedik helyen áll 24 országból, és 10,3 százalékos szegénység az, amit ez az információs bázis tartalmaz. Van egy másik mértékegység is, amit gyakran alkalmazunk, amit éppen a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra való jogosultság mértékegységeként alkalmaztunk évek óta, ez pedig az öregségi nyugdíjminimummal mérte a család egy főre jutó jövedelmét; ha ez alatt a szint alatt, tehát az idei 24 700 forint alatt volt a család egy főre jutó jövedelme, akkor tekintettük szegénynek és támogatásra rászorulónak a családot, illetve a gyermeket. Tudnunk kell, hogy Magyarországon közel 700 ezer gyermek kapott ilyen megfontolásból rendszeres gyermekvédelmi támogatást, ez pedig a gyermeklétszámnak nagyon megközelíti a 30 százalékát.

Ami ennek az OECD-országokra vonatkozó jelentésnek egy nagyon fontos figyelmeztető megállapítása, hogy a gyermekszegénység a nálunk fejlettebb országokban is nő, jó néhány, nálunk lényegesen fejlettebb ország sokkal rosszabb statisztikával rendelkezik. Élén van ennek a listának Olaszország, Görögország, Portugália, Spanyolország, azok az uniós tagországok, ahova nem olyan régen csatlakoztunk. Mindannyian tudjuk, hogy gyermekszegénység dolgában az északi skandináv országok rendelkeznek jobb mutatókkal, valamint Dánia és Finnország; az ő példájukat érdemes tanulmányozni akkor, amikor a megoldásokon gondolkodunk.

Arra készültem ma, hogy viszonylag keveset foglalkozom a családtámogatási rendszerrel, ami a kormányzati politikában közvetlenül a gyermekek támogatására irányul, mert azt gondolom, hogy a családtámogatási rendszer csak egy tényezője, amin keresztül befolyásolni lehet a gyermekszegénységet, és talán nem a legfontosabb tényezője; ennél sokkal fontosabb, hogy milyenek a munkaerő-piaci viszonyaink, sokkal fontosabb, hogy milyen az a trend, az a társadalmi-gazdasági tendencia, ahol tart az ország, mert nincs gyermekszegénység önmagában. Ott van szegény gyermek, ahol a család szegény, ott van szegény család, ahol munkanélküliség van, ahol nagyon rosszak az életkörülmények, nagyon rosszak a lakáskörülmények, ahol egészségtelen a lakás, ahol nincs csatornázás és a többi. Ott van gyermekszegénység, ahol a hátrányos helyzetű kistelepüléseket találjuk zömmel.

A mai vitában is nagyon sok szó esett a kifejezett és közvetlen családtámogatásról, ezért én sem tudom kikerülni, hogy újra szóba ne hozzam azokat a legfontosabb családtámogatási tételeket, vitatkozva Pokorni Zoltánnal, amiket annyiszor elmondtunk egymásnak ebben a Házban. Azt gondolom, hogy ebben a ciklusban talán ma van rá utoljára alkalom, hogy ezeket tényleg sorra vegyük. Ebben a füzetben, amit említett Pokorni Zoltán, való igaz, összehasonlításra került a Fidesz-kormány intézkedéscsomagja, négy év alatt tett intézkedései és a Medgyessy-Gyurcsány-kormány által tett intézkedések. Azt gondolom, hogy jó néhány megállapítás hamis.

Amikor például azzal kezdődik a családtámogatási rendszer Fidesz-kormánybeli méltatása, hogy alanyi jogúvá tette a családi pótlékot és a gyest, akkor ez így valóban igaz, csak azt a fontosabb igazságot takarja el, hogy az alanyi jogúvá tétel azt jelentette 1998-ban, hogy megszüntette a jövedelemkorlátot, vagyis a családi pótlékot és a gyest is, azoknak a családoknak bocsátotta rendelkezésére, akik a jövedelemkorlát okán valóban elvesztették a családi pótlékot ’95-től, illetve ’96-tól, de akik egyértelműen a magyar társadalomban a vagyonos, a legnagyobb jövedelemmel rendelkező 10 százalékba tartoztak, tehát a kiszélesítés, az alanyi jogúvá tétel ’98-ban ezt jelentette.

Bevezette újra a gyedet, valóban, amit én máig vitatok, hogy igazságos megoldás-e úgy különbséget tenni kismama és kismama között, hogy szülés előtt mennyire volt kedvező helyzetben az anyuka. Azt gondolom, hogy ha állami támogatásról van szó, akkor az államnak nem kellene különbséget tenni aközött a tevékenység között, amit a kismama otthon a gyermek ellátásával, gondozásával kapcsolatban végez, olyan módon, hogy az egyik kismama 22 ezer forintot kap gyes formájában, a másik kismama meg akár 84 ezer forintot is gyed formájában.

A legnagyobb vitakérdés közöttünk valóban a gyermekek után járó adókedvezmény kérdése, és Pokorni úr ma kétszer is újra felidézte azokat a számokat, amiket az írásban is megtalálunk, hogy a családok 85 százaléka teljes mértékben, 13 százaléka pedig részben kaphatta az adókedvezményt. Rettentő fontosnak tartom leszögezni, hogy ezek téves adatok, információk. Pokorni úr, ha rám figyel, mert valóban a legfontosabb adatokat akarom felidézni; kezemben van a Pénzügyminisztériumnak az az összesítő táblázata, amiből kiderül, hogy a tavalyi évben hány család tartott igényt a családi adókedvezményre, hány család tudta részben vagy teljes egészében igénybe venni. Ebből a kimutatásból egyértelműen az derül ki, hogy a családoknak összesen 36 százaléka nem vagy nem teljes egészében tudta megkapni ezt a támogatási formát, egészen pontosan 25 százaléka egy forint adókedvezményt nem tudott figyelembe venni. Szívesen átadom ezt a táblázatot. (Pokorni Zoltán: A minimálbér miatt?) Nem a minimálbér miatt.

(10.50)

Ebből a táblázatból egyértelműen az derül ki, hogy az 1 millió 258 ezer családból 969 ezer jelenik meg egyáltalán az adórendszerben. 288 ezer család egyáltalán nem jelenik meg adózó polgárként az adórendszerben. 24 ezer család van, aki megjelenik az adórendszerben, de egy forintot sem érvényesít, valószínűleg ez az a kategória, az úgynevezett minimálbéres, akikre Pokorni úr utalt, és 141 ezer olyan család van, amelyik csak részben tudta igénybe venni az adókedvezményt.

Azt gondolom, hogy egy olyan támogatási forma, amelyik a családok több mint negyedrészét eleve és teljesen kizárja a támogatásból, nem lehet igazságos. Még akkor sem lehet igazságos, hogyha Pokorni úr most azt mondja, hogy de hát, azok számára ki van találva a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény mint célzott, szegényeket támogató ellátás. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt az ellátást a '97-es gyermekvédelmi törvény vezette be, és nem a Fidesz-kormány. Nem is emelt rajta annyit a Fidesz-kormány, a régi képviselőtársaim talán még emlékeznek, volt olyan év, amikor egy kiló kenyér ára volt az emelés a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegén. (Sisák Imre János: Gabriella, tudod, hogy mit beszélsz?) Természetesen, adatokat mondok.

A dolog lényege, hogy olyan családtámogatási rendszert szerettünk volna megvalósítani, amelyben a támogatás célzottságán nem torzít ennyit az adókedvezmény. És hát igaz, Pokorni úr, sajnos nincsen annyi gazdag család, hogy azt mondhatnánk, én nem is mondtam soha, hogy az adókedvezmény csak a gazdagokat gyarapítja; az középre ment, a középosztályt gyarapította. De hogyha megnézik, a mostani támogatási rendszerben az egy- és kétgyerekesek, nemhogy nem veszítettek azok, akik adókedvezményhez jutottak korábban, hanem egy kicsit kaptak is a magasabb összegű családi pótlékkal, hiszen az adókedvezmény összege egygyerekesnél háromezer forint volt, kétgyerekesnél négyezer forint volt, most pedig több mint ötezer forint az a plusz, ami a családi pótlékban megjelenik.

A legnagyobb igazságtalanság ebben a rendszerben a három- és többgyerekeseknél volt. Nem lehet tudni, pontosan milyen megfontolásból vagy ki nem mondott megfontolásból, mert feltételezéseink természetesen vannak, 2001-ben háromezer forintról tízezer forintra emelte a három- és többgyerekeseknél a Fidesz az adókedvezményt annak idején, és ezzel keletkeztetett egy igazán súlyos igazságtalanságot a rendszerben, mert rendszeres gyermekvédelmi támogatás formájában a szegény család, a sokgyerekes szegény család gyermekenként 5400 forintot kaphatott, míg egy jó jövedelemmel rendelkező család adókedvezmény formájában tízezer forintot. Ez az, amit végképp nem tudtunk elfogadni, ami miatt mindenképpen hozzá akartunk nyúlni a rendszerhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szükségtelennek tartom, hogy azokat a családtámogatási lépéseket, amelyeket előttem államtitkár úr is részletesen felsorolt - hogy hogyan emelkedett az anyasági támogatás, mit jelent most a gyes, a gyed átalakítása, illetve, hogy mit jelent a jövőre nézve a babakötvény -, ezeket részletezzem. Egyszerűen örülök neki, hogy például a babakötvény vonatkozásában a Fidesz is támogató megállapítást tett.

A gyermekszegénység enyhítése, kezelése szempontjából óriási jelentősége van, óriási jelentősége lehetne a gyermekjóléti szolgálatok munkájának. Ez is egy olyan területe a szociális ellátórendszernek, amit fejleszteni, javítani szükséges, hisz nagyon sok, éppen hátrányos helyzetű kistelepülésen érdemi gyermekjóléti szolgálatot nagyon nehéz végezni.

Ami a megoldással kapcsolatos álláspontja a Szabad Demokraták Szövetségének, túl azon, hogy a családtámogatási rendszer jelenleg kialakított szisztémáját azzal a kiegészítéssel fogadta el az SZDSZ, hogy a segélyezési rendszerben a gyermek mint szempont, hogy él-e gyermek a családban, nagy hangsúllyal megjelenik. Tehát amit a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak a családi pótlékkal történő összevonása és újraelosztása a célzottságon rontott, mert énnekem magamnak is az volt a véleményem, fájó szívvel viszonyultam ehhez a gondolathoz, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás beolvasztásra került, tehát amit ez a beolvasztás rontott a célzottságon, azt, remény van rá, hogy a segélyezési rendszer újraszabása, újrafogalmazása, amiről éppen tegnap szavazott a Ház, kompenzálja. Az, hogy a segélyezés családi alapú lett, és ilyen módon a gyermek megjelenik a segélyezési összeg nagyságában, azt gondolom, hogy a mélyszegénységen tud enyhíteni.

Tudnunk kell mindezzel együtt, hogy a direkt, közvetlen családtámogatási eszközökkel a gyermekszegénység nem megszüntethető. Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy ha egy kormány többet és még többet áldoz a gyermekszegénység megszüntetésére ilyen közvetlen támogatási formával, akkor majd sikeresebb lesz ez a cél. Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb eredményt, áttételesen, de sokkal nagyobb eredményt tud elérni a kormány akkor, hogyha a szegénység megjelenésének a gócpontjaira koncentrálva, ezekre a szegénységi gócpontokra irányulóan fogalmaz meg programokat, az ott élők munkaviszonyainak, foglalkoztatási lehetőségeinek, életviszonyainak javításával. Ez elsősorban ilyen kistérségfejlesztő programokat jelent, ahol a munkanélküliség jóval nagyobb, mint az országos átlag.

A Szabad Demokraták Szövetségének is az az álláspontja, hogy csak munkajövedelmen keresztül lehet a szegénységet enyhíteni és kezelni és jólétet teremteni.

Ezenkívül fontos, rendkívül fontos, hogy olyan légkör alakuljon ki az országban, ami kedvez a gyermekvállalásnak, mert mi is azt valljuk, hogy a gyermek a legfontosabb emberi tőke, a jövő forrása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai