Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.02:06:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 132. felszólalás
Felszólaló Dr. Katona Béla (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:20


Felszólalások:  Előző  132  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megint túl vagyunk egy politikai vitanapon, és igazság szerint megint nem sikerült olyan érdemi, jó értelemben vett hasznos vitát folytatnunk, ami egyrészt a kívülállók számára igazán érthető lett volna, másrészt pedig ne egy ilyen kampányízű beszélgetéssé fajult volna.

Nem akarok sok képviselőtársam mondandójára reagálni. Alapvetően akivel érdemes vitatkozni, az Pokorni Zoltán, aki már nincs itt, de egy nagyon összefogott vezérszónoklatot mondott, és Harrach Péter. Hiszen azzal nincs mit vitatkozni, ne haragudjon, Sisák képviselőtársam, hogy összevissza mond számokat, és nem azt mondja, hogy a családtámogatás összességére van 26 milliárddal több. Nem az adókedvezmény figyelembevétele nélkül, hanem annak figyelembevétele után van még plusz 26 milliárd a következő évi költségvetésben. Ilyeneken nem érdemes vitatkozni, ezek tényszámok. És ezeket az adatokat nem tudják ellenőrizni a nézők és a hallgatók, csak akkor, amikor majd megkapják a családi pótlékot, az elsőt, az új családi pótlékot (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), és akkor majd ki fog derülni számukra, hogy miért jó ez a rendszer.

Arról érdemes beszélgetni, és ezt most Harrach képviselő úrnak mondom, hogy a családtámogatásnak valóban mi a jó és igazságos módszere. A kiinduló alap az volt annak idején, hogy a Bokros-csomag egyik elemeként valóban egy elég durva megnyirbálása történt az akkori családtámogatásnak, hiszen a családi pótlékot csak egy nagyon szűk jövedelemhatárig kapták az emberek, és ezen kívül volt az a bizonyos rendszeres gyermekvédelmi segély. Ezt a Fidesz-kormány, jó szándéktól vezérelve, részben valóban átalakította. Egyrészt címszavakban alakította át, a családi pótlékot megtartotta családi pótléknak, a rendszeres gyermekvédelmi segélyt elnevezte kiegészítő családi pótléknak - ez idáig rendben volt -, de nem emelte semmivel, egyiknek az összegét sem abban a négy évben.

Mellétette a családi adókedvezményt, ami egy nagyon jól hangzó elem volt, csak menet közben kiderült, hogy piszok igazságtalan. Azért igazságtalan, mert azt már mondták képviselőtársaim, hogy a legszegényebbnek, aki 5400 forintot kapott a családi pótlékon kívül, a három gyerek után havonta jár 16 200 forint, a leggazdagabbnak, az évi 20 milliót keresőnek pedig 30 ezer, tehát pont a duplája.

De volt egy még nagyobb igazságtalanság ebben, az, hogy aki már kiesett ebből a kiegészítő családi pótlékból vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatásból, mert elment munkába, és volt már keresete, az semmit nem kapott. Az se az 5400-at nem kapta meg, se a 10 ezret nem kapta meg, mert nem volt még annyi keresete, hogy az adókedvezményből ennyit egyáltalában igénybe tudjon venni. És ez volt a legnagyobb igazságtalanság, mert arra ösztönözte az emberek egy részét, hogy ne menjen el dolgozni, mert ezzel összességében rosszabbul fog járni.

Nem biztos, hogy az a rendszer, amit most életbe léptetünk 2006. január 1-jével, a legjobb olyan rendszer, amin nem lehet már módosítani a következő időszakban. De azt ne vitassa el senki tőlünk, hogy egy igazságosabb, az emberek számára áttekinthetőbb és a döntő többség számára sokkal jobb rendszer, mint a korábbi. És nagyon örülnék, ha a következő évek parlamenti vitái egyszer majd arról szólnának, hogy melyek azok az elemek, amelyekkel ezt még gazdagítani kell ahhoz, hogy valóban a lehető legtöbbet tegyük a gyermekek támogatásáért.

Ugyanilyen igazságtalan volt a lakástámogatási rendszer. Lehet egy lakásépítési rendszert általában támogatni, ennek két nagy haszonélvezője van: az egyik az építőipar, a másik pedig a bankok. És lehet úgy csinálni egy lakásépítési támogatási rendszert, hogy annak a haszonélvezői azok legyenek, akik a saját pénzükből, főleg induló fiatal házaspárok, nem képesek arra, hogy maguknak lakást építsenek. Ezért olyan kedvező kamatokkal, szociálpolitikai támogatással és esetleg az induló erőhöz való hozzájárulással kell számukra ezt a lehetőséget megteremteni, ami egyre több fiatal számára teszi lehetővé azt, hogy új lakáshoz jusson, és el tudjon indulni a saját lakásával az életben.

Szeretném mondani, fogalmam sincsen, hogy miért sír bárki azért, mert megszüntettük a 30 millió forintos felső határt, amikor a Fidesz a saját anyagában írja, hogy az elmúlt években ennek a kölcsönnek az átlagos igénybevétele 3,6 millió forint volt, és a mostani akár 15 millió forint. Akkor kit sajnálunk: azt a néhány ezer embert, aki ezen a 30 millió forintos kölcsönön nagyon jól meggazdagodott?

Azt hiszem, hogy ezekre kell majd megkeresni a választ a következő időszakban. Ha ezen egyszer végre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) közösen gondolkodnánk, és nem piszkálnánk egymást, akkor, azt hiszem, nagy hasznot hoznánk az országnak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  132  Következő    Ülésnap adatai