Felszólalás adatai

SZITKA PÉTER (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai vitanapon gyermekeink biztonságáról hallhattunk már számos érvet és lépést a kormány tisztelt képviselőitől, illetve a kormánypárti képviselőktől, s azt gondolom, hogy gyermekeink biztonságával kapcsolatosan itt a Ház falai között el kell hangoznia egy olyan szférának is, amely nem más, mint a kábítószer-probléma, amelyről néhány szót kell váltanunk.

Természetes az, hogy itt a Ház falai között a döntéshozók, a legfőbb döntéshozó személyek vitát generálnak erről a kérdésről. Ha az időt egy kicsit visszaforgatjuk, a kilencvenes évek közepén fordult az elő először, hogy egy olyan szakmai bizottság, eseti bizottság állt fenn, amely kifejezetten erre a kérdéskörre fókuszált. Ennek a bizottságnak sikeres működését követően egy olyan alapot adott ennek a témának, amely 2000-ben a nemzeti drogstratégiánk elfogadásában csúcsosodott ki. A nemzeti drogstratégiát - sokan nem tudják - teljes egyetértésben fogadta el a Ház, s azt gondolom, az a négy fontos pillér, amelyre támaszkodik, alapvetően meghatározza, hogy a gyermekeinket, az ifjúságot védjük a kábítószer-fertőzöttségtől.

(13.20)

Talán a legfontosabb a prevenció, a megelőzés, amely egyik lába a nemzeti stratégiának. Nyul István képviselőtársamtól is elhangzott, hogy évről évre csökken az az életév, amikor a fiataljaink a kábítószerrel először találkoznak. Ma ez 14-15 éves életkorra tehető.

De fontos megemlítenünk a rehabilitációt is, hiszen azokkal is foglalkoznunk kell, akik megfertőződtek vagy függőkké, a kábítószer rabjaivá váltak. Az ő gyógyításuk, társadalomba való visszaintegrálásuk szintén elsődleges feladatunk.

A kínálatcsökkentés, a kereskedelem visszafogása szintén fontos feladat, illetve nem utolsósorban a közösségi összefogás. Természetes az, hogy vannak olyan lokális, helyi szintű problémák, amiket a helyben működő ifjúsági szervezetek, intézmények vezetői közösen összeülve tudnak orvosolni, ők tudják megoldani azokat a problémákat, megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyek helyi szinten felmerülnek.

A Magyar Szocialista Pártnak a kábítószer-problémával kapcsolatosan kialakított véleménye az elmúlt időszakban nem változott. Markánsan különbséget kell tennünk a kábítószer-kereskedők és a kábítószer-fogyasztók megítélése tekintetében. A kereskedőket a lehető legsúlyosabb büntetési tétel alá kell vonnunk, és a felderíthetőség előmozdítása természetesen alapvető feladat ebben a kérdésben. A kábítószer-fogyasztók tekintetében viszont sokkal inkább egészségügyi és szociális kérdésről van szó, és csak remélni tudom, hogy a korábbi ciklusban megfogalmazott fideszes vélemény, azaz hogy a nulla tolerancia elve vagy a büntetőjog mindenhatósága, adott esetben a gyermekek börtönnel való fenyegetettsége erre a kérdéskörre választ adhat.

Ebben a ciklusban került bevezetésre az elterelés intézménye, amely gyakorlatilag a büntetési tétel alól való mentességet jelentheti abban az esetben, ha a megtévedt fiatalok olyan féléves rehabilitációs programban vesznek részt, ahol szakemberek magyarázzák el nekik, hogy a kábítószer a saját életükre, életvitelükre, egészségükre milyen jellegű hatást gyakorolhat. Természetesen bízunk abban, hogy ezek a rehabilitációs programok sikerrel működnek. Ebben a programban már több mint 3500-an vettek részt.

A 2002-es kormányváltást követően az ellenzék által generált politikai csatározás természetesen a kábítószer-probléma megoldását itt a Házban sem mozdította előre. Az ifjúsági és sportbizottság albizottságaként kellene hogy működjön egy kábítószerügyi albizottság, amely ebben a ciklusban sajnos nem tudott ülésezni, hiszen az ellenzék nem delegált képviselőket ebbe a bizottságba.

Azt gondolom, hogy nagy űrt pótol az az eseti bizottság, amely tavaly került felállításra. Nemzeti stratégiánk félidejében, különböző statisztikákat és elemzéseket már ismerve, uniós tagországként az Európai Unió új, induló stratégiájával való megismerkedés alapvető feladata ennek a bizottságnak. Tizenkét taggal működik ez a bizottság, és meghallva azt a szakmai kívánságot, azt a szakmai érvet, hogy az ilyen jellegű bizottságokban minél több szakértő vegyen részt, hat olyan szakértőt kért fel a bizottság működése során, akik Magyarországon reprezentánsai a kábítószer-probléma megoldásának. Természetes, hogy ez a bizottság számos olyan területet is érint, ahol a fiatalok pozitív életpályamodelljének felvázolása, a szermentes életvitel áll a fókuszban.

Ilyenkor ősszel, egy ilyen vitanapon azt gondolom, hogy a költségvetés közben ez a terület sem kerülheti meg azt, hogy a finanszírozásról néhány gondolatot ne ejtsünk. Örvendetes az a tény, hogy a tavalyi évhez képest ez a terület 25 százalékkal nagyobb finanszírozásban részesül a jövő évre vonatkozólag. És természetes az is, hogy nem lehetünk soha elégedettek, és semelyik szakmai szervezet vagy politikus nem lehet elégedett soha, de mégis örvendetes, hogy olyan irányt vett ez a terület, hogy olyan tendenciát láthatunk a finanszírozásban, amely valamelyest megnyugtató.

S azt gondolom, zárógondolatként elmondható az is, hogy a szermentes társadalom víziója hibás, egy tévedés, amely - nyugat-európai példákat is látva - csak olyan jellegű dolgokat generálhat, amelyek hibás lépésekre ösztönözhetik a politikát. A prevenció, a megelőzés hangsúlyozása, támogatása, a nemzeti stratégiánkból fakadó feladatoknak az elvégzése, azok újraértékelése lehet megoldás erre a problémakörre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)