Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Miniszter asszony? (Dr. Lamperth Mónika nemet int.)

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, az elfogadásról döntünk. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban bárkinek észrevétele. (Senki sem jelentkezik.)

A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Köztársaság kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között személyeknek a közös államhatáron történő visszafogadásáról szóló, Budapesten, 2002. szeptember 12-én aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a javaslatot 324 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja a Házszabály 143. § (4) bekezdése alapján az Ü/7969. számú kérelmében indítványozta az ügyrendi bizottság 26/2002-2006. számú általános érvényű állásfoglalásának elutasítását.

A tárgyalás és a határozathozatal előtt felkérem a jegyzőt, ismertesse a bizottság állásfoglalását.

DR. LÁZÁR JÁNOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A bizottság állásfoglalása a következő:

A házbizottságnak a Házszabály 23. §-ának b) pontja és a 47. §-ának (4) bekezdése szerinti felszólalási időkeretekre vonatkozó javaslata kötelező erejűvé válik, ha arról az Országgyűlés a Házszabály 47. § (6) bekezdésében foglaltak szerint határoz.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót Salamon Lászlónak, a döntést indítványozó Fidesz-képviselőcsoport előadójának, 5 perces időkeretben.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó házszabály-értelmezési kérdés kapcsán olyan parlamenti történésekkel kell szembenéznie a tisztelt Háznak, melyre a rendszerváltozás óta még nem volt példa. E házszabályi vitát kísérő események elkeserítő leletét képezik a kormánykoalíció idézőjelbe tett demokráciafelfogásának, a parlament működésének mélypontra vitelének, egyben világosan illeszkednek a parlament demokratizmusát kiüresítő, sorvasztó kúra folyamatába.

Kérem képviselőtársaimat, jól figyeljenek. Mindjárt hallhatják, miként veszi semmibe a Ház vezetése az ügyrendi bizottság egyhangúlag meghozott és az Országgyűlésre kötelező állásfoglalását, ha az nem találkozik a Ház elnökének a tetszésével, és hallhatják, miként gyakoroltak bűnbánó önkritikát azok a szocialista bizottsági tagok, akik korábban szakmai meggyőződésüknek engedve meg merték szavazni a képviselői beszédjog szabad érvényesülését biztosító 17/2002-2006. számú ügyrendi állásfoglalást.

Tisztelt Országgyűlés! A képviselői jogok közül az egyik legfontosabb jog a szabad felszólalás joga, amit másképpen képviselői beszédjognak nevezünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ennek korrekt biztosítása nélkül nem lehet tisztességes parlamenti vitáról, tárgyalásról beszélni, enélkül a parlament nem tudja rendeltetését megfelelően betölteni. Az obstrukcióval szembeni védelem jegyében a házszabályok ismerik ugyan a felszólalási jog korlátozásának lehetőségét, e korlátozások módját és formáit azonban részletesen szabályozzák. Ilyen a mi Házszabályunk is, amely a felszólalások időbeli korlátozását két esetkörben teszi lehetővé. Egyrészről egyes nevesített felszólalási formáknál megszabja a felszólalások időtartamát, mint teszi azt a napirend előtti vagy az ügyrendi felszólalásokat illetően. Másrészt intézményesíti az úgynevezett időkeretes tárgyalást, amelynek kapcsán a teljes vitaidőt és az egyes frakciókra jutó időkeretet határozza meg, melyekkel a képviselőcsoportok szabadon gazdálkodhatnak. Ezeket az időkorlátozási lehetőségeket az Országgyűlés a kétharmados többséggel elfogadott Házszabályban normatív módon állapította meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen házszabály sem, amely igényt tart a jogállami jelzőre, így a magyar Házszabály sem teszi lehetővé, hogy a mindenkori többség egyszerű többségi döntéssel kénye-kedve szerint általános érvénnyel korlátozhassa a képviselői felszólalásokat. Az a gyakorlat, amit az Országgyűlés már az első szabad választások utáni ciklusban kialakított, nevezetesen, hogy a házbizottság ajánlást tett a képviselőknek felszólalásaik időtartamára, sem jelentett és a kétharmados házszabályi rendelkezésekkel szemben nem is jelenthetett ebben változást. Ezek az ajánlások csupán a vita tervezhetőségét szolgáló ajánlások voltak, ekként is fogadta el azokat ülésről ülésre az Országgyűlés, és egészen eddig a ciklusig senkinek nem jutott eszébe, hogy ezeket mint a képviselői beszédjogot korlátozó ajánlásokat fogja fel, és arra használja fel, hogy a képviselők torkára forrassza a szót.

(19.10)

A kormánykoalíció pártjainak és a Medgyessy-kormánynak a demokratikus intézményrendszert és működését kikezdő politikája tükrében ma már tudhatjuk, hogy nem véletlenül történt, hogy ezek az eddig ártalmatlannak tűnő ajánlások ebben a ciklusban hirtelen a képviselői beszédjogot korlátozó eszközzé váltak. Valószínűleg információáramlási problémára vezethető vissza, hogy Csiha Judit elnök asszony és az ügyrendi bizottság szocialista-szabad demokrata tagjai nem értesültek időben erről a demokráciát korlátozó stratégiáról, és elkövették azt a könnyelműséget, hogy az ellenzékkel együtt megszavazták a 17-es ügyrendi állásfoglalást, amely a parlament jogállami működése követelményeinek megfelelően helyére tette a kérdést. Bár Avarkeszi képviselő úrban működött a régi ösztön, hiszen a bizottsági hozzászólásában azt mondta, hogy ugyan nem örül az állásfoglalásnak, de mégis ez a helyes jogi megoldás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is megtörtént a csoda, a szocialista-szabad demokrata többségű ügyrendi bizottság egyhangú szavazással jogállami döntést hozott, és megvédte a képviselők felszólalási jogát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Miután letelt az öt percem, azt, hogy ezután mi történt, a következő felszólalásomban fogom folytatni.

Köszönöm figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ne! - Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szintén ötperces időkeretben megadom a szót Csiha Juditnak, az ügyrendi bizottság elnökének, aki a bizottság állásfoglalását és indokait ismerteti.

DR. CSIHA JUDIT, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az imént hallott expozé befejezésével is világosan látszik, hogyan lehet visszaélni a Házszabály alkalmazásával, hiszen a rendelkezésre álló ötperces időkeret arra szolgál, és a parlament töretlen gyakorlata is az, hogy a teljes előterjesztését mondja el a képviselő abban az időkeretben, ami rendelkezésre áll.

De hogy ne ezzel a példával indokoljam a bizottság döntését, engedtessék meg nekem, hogy elmondjam ennek a korábbi állásfoglalásnak a keletkezési körülményeit, ami annyiban egészül ki a Salamon képviselőtársam által elmondottakhoz képest, hogy az állásfoglalás kezdeményezője Salamon alelnök úr volt, vele beszélgettünk ennek az intézménynek és már meggyökeresedett gyakorlatnak a helyességéről vagy helytelenségéről. Meg kell vallani, hogy talán indokolatlanul is bízva Salamon képviselőtársunk gyakorlatában, házszabályismeretében, hiszen oktatja is ezt tantárgyként az egyetemen, elfogadtuk az ő érvelését. Igen ám, de az egyhangúlag meghozott határozatot követően kiderült, hogy más jogi kategóriákról van szó.

Éppen ezért, hogy ne tűnhessen önkényesnek az újbóli napirendre tűzés, vita és majdani határozathozatal, egy, a témában igencsak tekintélyes szakértő professzort kértünk fel, hogy vizsgálja meg ennek a kérdéskörnek a házszabály- és alkotmányszerűségét. Ez a tanulmány elkészült, néhány hét múlva újra napirendre tűztük, ahol is a Fidesz képviselőcsoportja nevében Salamon alelnök úr nehezményezte, hogy a szakértő személyét nem egyeztettem ővele, ezért aztán, hogy ne legyen ebből vita, az általa megjelölt szakértőt is felkértük egy újabb szakvélemény elkészítésére.

Elkészült a két munka, és meg kell mondani, hogy a Szente úr által elkészített tanulmány valóban részletesen elemezte ennek a jogintézménynek valamennyi aspektusát, míg a másik tanulmány pusztán e tanulmány kritikájára szorítkozott, tehát ebből újdonságot nem tudtunk meríteni. A két tanulmány egybevetéséből és egy nagyon alapos, hosszan tartó vita lefolytatása után döntött úgy a bizottság többségi szavazattal, hogy a korábban egyhangúlag meghozott határozatunk helytelen volt, ezért hatályon kívül helyezte a bizottság azt a határozatát, és a most kifogásoltat fogadta el.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a képviselőcsoportok álláspontját frakciónként egy-egy képviselő fejtheti ki, 5-5 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett felszólalónak, Salamon Lászlónak adom meg a szót.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalásomban ismertettem a 17-es ügyrendi állásfoglalás megszületésének történetét. Elmondtam, hogy egészen a mostani ciklusig senki nem értelmezte úgy a házbizottság felszólalási időtartamokra vonatkozó ajánlását, hogy az kötelezően alkalmazandó időkeret meghatározását jelentené.

Elmondtam, hogy amikor ebben a ciklusban a parlamenti demokratizmus lopakodó csonkítgatásaként mégis úgy torzították el ezt a gyakorlatot, hogy azt a képviselők szólásszabadsága és beszédjoga durva korlátozására használták fel, sikerült megnyernem az ügyrendi bizottság szocialista elnökét és rajta keresztül a bizottság szocialista és szabad demokrata tagjait a képviselői beszédjog védelme ügyének. Erre utalt Csiha Judit elnök asszony is iménti felszólalásában. Elmondtam, hogy megtörtént a csoda, a szocialista-szabad demokrata többségű ügyrendi bizottság egyhangú szavazással jogállami döntést hozott, és megvédte a képviselői felszólalás jogát.

Nézzük, mi történt ezután! Ezután, tisztelt képviselőtársaim, váratlan, legalábbis számunkra váratlan fordulat következett be. Az Országgyűlés elnökének nem tetszett ez a nagy demokrácia, és a Ház vezetése egyszerűen nem vett tudomást az ügyrendi bizottság állásfoglalásáról. Lám, így néz ki a demokráciaértelmezés szocialista-szabad demokrata módra! Ha az ügyrendi bizottság véletlenül nem a mi politikai céljainknak megfelelő döntést hoz, bár az kötelező lenne ránk és a parlamentre nézve, egyszerűen nem veszünk tudomást róla, és elszabotáljuk az alkalmazását. Példátlan eljárás volt ez, tisztelt képviselőtársaim.

Persze, ez a helyzet nem volt sokáig tartható. Így Csiha elnök asszony megkapta az ukázt: azonnal tessék ezt az ügyrendi állásfoglalást a többségi szavazógépezettel hatályon kívül helyezni! A bizottság újabb ülésén már minden működött, mint a karikacsapás. Senkit nem zavart az a kormánypárti képviselők közül, hogy a két szakértői vélemény egymásnak homlokegyenest ellentmondott, hanem miután Csiha elnök asszony és Avarkeszi képviselő úr a régmúlt időkre emlékeztetve jegyzőkönyvbe mondták önkritikájukat, és hamut szórtak a fejükre, megszavazták a 17-es állásfoglalást hatályon kívül helyező, önök előtt fekvő szégyenteljes állásfoglalást. A szakmaiságot, a jogállami demokratikus szempontokat ismét legyőzte a hatalmi politika.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy az ügyben a szocialisták és a szabad demokraták döntése már megszületett. Azért szólalunk fel, azért küzdünk a parlamenti demokrácia további korlátozása ellen, mert ez alkotmányos és erkölcsi kötelességünk, akkor is, ha fellépésünknek még egy ideig nem lesz eredménye.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, MSZP-frakció.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ismét tapasztalhattuk, hogy Salamon képviselő úr milyen súlyosan akadályozva van parlamenti beszédjogának kiteljesedésében. Ami pedig az önkritikát illeti, úgy gondolom, hogy ügyrendi kérdésekben, házszabályi kérdésekben, ha valakinek önkritikát kellene gyakorolnia négyéves tevékenysége alapján, az Salamon László lenne. (Taps az MSZP soraiban.)

Sajnos, az ügyrendi bizottságnak vannak olyan általános érvényű állásfoglalásai, amelyek ellentétesek magának a Házszabálynak a rendelkezéseivel.

(19.20)

Ebben a ciklusban is volt egy ilyen, ezt próbáltuk meg jóvátenni a decemberi határozatunkkal. Az előző ciklusban sajnos sokkal több ilyen ügyrendi állásfoglalás volt, ezek egy része nemcsak a Házszabállyal volt ellentétes, hanem a magyar nyelvvel és a józan ésszel is. Emlékezzünk vissza: a “hetenteö “háromhetentéö-t jelent, a “bármely kérdésö azt jelenti, hogy “nem bármely kérdésö. Úgy gondolom, sort kell majd kerítenünk arra, hogy ezeket az állásfoglalásokat is átnézzük.

Miről van szó a konkrét esetben? Természetesen nem a parlamenti beszédjog korlátozásáról. Április 30-án valóban hoztunk egy hibás állásfoglalást, ami ellentétes volt a Házszabály rendelkezéseivel, és valóban így van, mi támogattuk ezt az állásfoglalást, valóban hiba volt. Abból a hibás feltételezésből indultunk ki, hogy maga a Házszabály csak kétféle időkeretet ismer. Az egyik fajta időkeret az, amikor maga a Házszabály határoz meg időkereteket, például az interpellációknál vagy a napirend előtti hozzászólásoknál. A másik ilyen időkeret, amelyikről mindnyájan tudunk, a tanácskozások időkerete, amit a Házszabály 53. §-a határoz meg: az Országgyűlés bármely kérdésben eldöntheti, hogy magát a napirendet időkeretben tárgyalja.

Idáig mindenki eljutott. Salamon képviselő úr sajnos nem volt hajlandó elolvasni a Házszabály azon rendelkezéseit is, amelyek a harmadik féle időkeretről szólnak. A Házszabály 23. § b) pontja szerint a házbizottság javaslatot készít az ülések napirendjére, időtartamára és a felszólalási időkeretekre - tehát nem ajánlást készít. Salamon képviselő úr szándékosan az ajánlás kifejezést használja, annak ellenére, hogy jól tudja, hogy nem ajánlásról, hanem javaslatról van szó; már csak azért is jól tudja, mert többször elmondtuk neki bizottsági ülésen. Ezekről a javaslatokról a Házszabály 47. § (6) bekezdése szerint az Országgyűlés vita nélkül határoz.

Salamon képviselő úr álláspontja szerint, ha az Országgyűlés határoz egy kérdésben, az nem kötelező a képviselőkre. Ezt én a magam részéről nem tudom elfogadni, hiszen ha az ő logikája érvényesülne, akkor nemcsak az időkeret nem lenne kötelező, hanem maga a napirend sem, amiről egyébként együtt szavaztunk.

Nagyon kérem Salamon képviselő urat, hogy ne próbálja úgy beállítani ezt a kérdést, mint a parlamenti demokrácia súlyos sérelmét. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a Házszabályt megpróbáljuk december óta megfelelően alkalmazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az MDF képviselőcsoportjának álláspontját Hende Csaba képviselő úr mondja el. Öné a szó.

DR. HENDE CSABA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalására akkor van szükség, ha valamely kérdés nem derül ki egyértelműen, feketén fehéren, napnál világosabban magából a Házszabályból. Ebben az esetben szükséges az, hogy az értelmezés gyakran nehéz munkáját az ügyrendi bizottság - amely nem paritásos bizottság, de azért alapvetően a szakmaiság által uralt, jól összeszokott, hogy úgy mondjam, sok éve jogi és ügyrendi kérdésekkel foglalkozó emberekből álló bizottság - elvégezze.

Már abból a tényből, hogy a 17-es állásfoglalás megszületett, következik, hogy szükség volt erre az állásfoglalásra. Ez az állásfoglalás rögzíti minden későbbi vita elkerülése végett azt a gyakorlatot, amelyet a Ház töretlenül folytatott 1990-től.

Elegendő, ha a házelnök mai napirendi ajánlását megnézzük. Emberemlékezet óta ez az ajánlás úgy szól - most az egyes törvényjavaslatokhoz fűzött kis lábjegyzetekről beszélek -, hogy a vezérszónokok felszólalása ne haladja meg a 15 percet, a miniszteri expozé ne haladja meg a 20 percet, és a további hozzászólók felszólalása ne haladja meg az 5 percet. Most mondtam egy tipikus példát. Tehát jól figyeljünk, nem az van beleírva a napirendi ajánlásba, amiről szavaz a Ház, és ezáltal kötelező erejűvé válik, hogy a vezérszónokok felszólalása nem haladhatja meg a 15 percet, vagy hogy a további hozzászólók felszólalása nem haladhatja meg az 5 percet, hanem azt mondja, hogy ne haladja meg, vagyis kívánság, óhajtás, ajánlás fogalmazódik meg ezekben a parlamenti dokumentumokban. Tehát ez a töretlen gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy semmiféle kötelező érvényű, szómegvonáshoz vezethető, azaz szankcionálható érvényük és hatályuk nincs ezeknek az ajánlásoknak. Nos, ez szerepel a 17-es állásfoglalásban is.

Ami az ügy politikai összefüggéseit illeti: régi aranyszabály az, hogy ha valaki valamit meg akar változtatni, azt annak nagyon alaposan meg kell indokolnia, mert ha valamit nem muszáj megváltoztatni, akkor azt muszáj nem megváltoztatni. A parlamentarizmus egy folyamatosan épülő épület, és boldogabb országokban sok száz éven keresztül épül fel az a ház, amelyben komfortosan tud működni az alkotmányos politika. Elegendő talán az angol közjogra utalni. Nálunk sincs egy másként, csak sajnos a mi parlamentarizmusunk fejlődésében volt egy olyan diktatórikus időszak - a kommunista diktatúrára gondolok -, amikor megtört ez a közjogi hagyomány. Azóta azonban tiszteletben szoktuk tartani azt, hogy ha egyszer egy kérdést, egy értelmezési kérdést már eldöntöttünk - hiszen a parlamentarizmus nem tud működni másként, mint hogy az elődök vagy a saját magunk korábbi döntéseit tiszteletben tartjuk -, akkor arra az ügyre többé nem térünk vissza, mert az a közjog épületébe beépített téglaként erősíti magát a demokráciát. Különösen akkor nem bolygatjuk a döntést, ha egyébként jogi érvekkel fehéren feketén és egyértelműen nem tudjunk indokolni és bizonyítani a változás szükségességét. Legyen egyértelmű: annak kell világos, megdönthetetlen, kristálytisztán áttetsző és érthető jogi érvekkel előállnia, aki a már beépített téglát, a már lerakott, falba épített követ ki szeretné vésni és helyette egy másikat beletuszkolni ebbe a házba.

Egy ilyen példátlan eljárást, mint az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásának 180 fokos megfordítását és az éppen ellenkező értelmezés leszögezését bizony jogilag, szakmailag alaposan meg kellene indokolni. Ilyen indokolást azonban a vita során sem a bizottságban, sem itt a mai napig nem hallhattunk. Ebből pedig az következik, hogy a valódi indok valahol másutt keresendő. A valódi ok, ami miatt a bizottság kormánypárti többsége - követve nyilván az igen tisztelt házelnök asszony 2003. május 28-ai levelében burkoltan megfogalmazott intencióit és elvárásait - meg akarja változtatni ezt az értelmező szabályt, nyilvánvalóan nem jogi, nem szakmai, nem a Házszabályban keresendő ok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A Házszabályból és a parlament állandó gyakorlatából ugyanis kizárólag a 17-es állásfoglalás szerinti értelmezés vezethető le.

Ha pedig ilyen jogi és szakmai indok nincs, akkor csak politikai indok lehet, és itt érkezünk el a dolog gyökeréhez, és azt a kérdést kell feltennünk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha egyszer a 17-es állásfoglalás meghozatala idején… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! Elnök úr, idő van!)

Köszönöm szépen, a következő felszólalásban folytatom. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok álláspontja hangzott el. Most további képviselői felszólalások következnek. Frakciónként legfeljebb további egy képviselő 3 percben szólhat hozzá.

Szintén írásban jelezte felszólalási szándékát Salamon László képviselő úr, Fidesz. (Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Lehet nevetni, képviselőtársaim - nagyon nevetséges dolog, ami itt történik. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Ház! Avarkeszi képviselő úr arra hivatkozott, hogy netán nekünk nincs erkölcsi jogunk itt a Ház demokratizmusát szóvá tenni, mivel az előző ciklusban olyan döntések születtek - érvel így Avarkeszi képviselő úr az ügyrendi bizottságban -, amelyek az ő ízlésük szerint a Házszabálynak nem felelnek meg. Képviselő úr, legalább ne tegyék magukat nevetségessé!

Az előző ciklusban az ügyrendi bizottság több mint 80 állásfoglalást alkotott, ebből egyetlenegyet valóban hatályon kívül helyeztek, de változatlanul több mint 80 állásfoglalás, amit a mi többségünk mellett az ügyrendi bizottság megalkotott, hatályban van, önök azokra hivatkoznak, önök azokat alkalmazzák. Miről beszélünk? (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

(19.30)

Nevetséges, amit mondanak! Ahogy el akarják terelni a figyelmet arról, hogy vissza- és visszatérően lábbal tiporják a parlament működésének a szabályait, lábbal tiporják a parlamenti demokrácia követelményeit! (Taps az ellenzéki padsorokban.) De önöket a mi érvelésünk, tudom, hogy nem fogja megállítani; nem állította meg a kórháztörvény kapcsán sem. Kinek kellett megsemmisíteni? Az Alkotmánybíróságnak! (Moraj az MSZP soraiban.) Lábbal tiporták az alkotmányos szabályokat, a törvény megalkotására vonatkozó minimális alkotmányos követelményeket!

A mai napon született meg az Alkotmánybíróságnak az a döntése, amely alkotmányellenesnek minősítette azt, amit önök több mint egy éve a legfőbb ügyésszel művelnek. (Folyamatos zaj. - Kuncze Gábor: Ez nem igaz! Ezzel az a baj, hogy nem igaz! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Úgy látszik, önöknek csak az Alkotmánybíróság tud megálljt parancsolni. Itt sincs kétségünk, hogy mi lesz az önök döntése: meg fogják erősíteni ezt a képtelen, szégyenteljes döntést, amit az ügyrendi bizottság most utólag meghozott.

De szeretném megnyugtatni önöket, hogy most is az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni, és kérni fogjuk a Házszabály 23. §-ának vagy a megfelelő alkotmányos értelmezését, vagy ha azt netán úgy lehet értelmezni, mint azt önök gondolják, amit én nem hiszek, akkor a megsemmisítését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hende Csaba képviselő úrnak, MDF-frakció.

DR. HENDE CSABA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell tehát vizsgálni, hogy 2003. április 30-a óta mi történt, ami szocialista és szabad demokrata képviselőtársainkat véleményük gyökeres, 180 fokos megváltoztatására kényszerítette. Meg kell néznünk, hogy vajon a kormányváltás óta mi történt itt, milyen gyakorlatot követ a jelenlegi kormányhatalom és kormánytöbbség a demokratikus jogok gyakorlása és főként azok jogtalan korlátozása területén.

Tisztelt Ház! A parlamenti beszédjog egyike a legfontosabb demokratikus jogoknak, és a politikai jogok igen lényeges vetülete az, hogy a kormányzó többség a választási győzelmét felhasználva próbálja-e netán korlátozni az ellenzék megnyilvánulási lehetőségét a parlamentben. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy tiszteletben tartja-e a kormánytöbbség az ő választási győzelme előtt hivatalba került állami tisztségviselők függetlenségét, az ő működésüket, vagy pedig politikai megfontolásokból, hatalmának kiteljesítése és hatalmi monopólium megszerzése végett ezeket a tisztségviselőket folyamatosan támadja, gondolhatunk itt a Nemzeti Bank elnökétől a PSZÁF elnökén át, a legfőbb ügyészen keresztül akár a Magyar Rádió elnökére is.

Nyilván meg kell vizsgálnunk azt is, hogy az egyéb, az állampolgárok széles csoportjait érintő demokratikus politikai jogok vonatkozásában miféle gyakorlat folyik, és ebben az esetben is azt kell megállapítanunk, hogy például a gyülekezési jog vagy a szólásszabadság tekintetében politikailag diszkriminatív és a rendőrséget sajnos gyakran politikai rendőrségként alkalmazó gyakorlatnak lehetünk szemtanúi.

Elegendő, ha a legközelebbi múltig nyúlunk vissza, amikor is a miniszterelnök háza elé tervezett tüntetést a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva a rendőrség betiltotta, majd feloszlatta brutális módon a gyülekező csoport tagjait, miközben az ugyanígy engedély nélkül demonstráló honfitársaink részéről például a zalaegerszegi börtön előtt ezt a magatartást jogkövetkezmény nélkül, huzamos időn keresztül eltűrte. De eltűri és eltűrte a Vér és Becsület náci demonstrációját is, mert sajátos, az ellenzéket démonizáló, vele riogató politikai stratégiájának ez felel meg. Szégyenteljes politika ez, de nem fog segíteni az emberek bizalmát már eljátszott kormányerőknek, s végül csak a szégyen marad.

Tisztelt Ház! Az MDF támogatja a Fidesz kérelmét. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Pálfi István képviselő úr ügyrendi kérdésben kért szót, vagy véletlen volt? (Jelzésre:) Véletlen volt. A következő felszólaló Avarkeszi Dezső képviselő úr, MSZP-frakció.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Összesen két dologra szeretnék reagálni abból, amit Salamon képviselő úr szenvedélyesen elmondott.

Az egyik, hogy mi továbbra is alkalmazzuk az őáltaluk meghozott általános érvényű állásfoglalásokat. Ez nem teljesen így van, ugyanis ha alkalmaznánk az önök által meghozott állásfoglalásokat, akkor ebben a ciklusban nem jöhetett volna létre vizsgálóbizottság, és mi megszavaztuk valamennyi, az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságot. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

A másik: ön azt állította, az Alkotmánybíróság mai döntésében alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy mi interpelláltuk a legfőbb ügyészt az elmúlt időszakban. Nem tudom, hogy ön milyen információval rendelkezik, előttem itt van az MTI híradása, ami szerint az Alkotmánybíróság hétfői határozatában megállapította, hogy a legfőbb ügyészhez intézett interpelláció minden, a legfőbb ügyész feladatkörébe tartozó ügyre irányulhat, így a jogalkalmazás körében, egyedi ügyekben meghozott döntésre, illetve a foganatosított intézkedésre is. Ennyi a hír. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Pető Iván képviselő úré a szó.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A heves vita arra kényszerít, hogy tájékoztassam a két ellenzéki képviselő urat, hogy mielőtt ilyen hevesen megnyilatkoznak ebben az ügyben, netalántán Hende képviselő úr a kormányzat jogsértéseiről egy újabb kiadványt jegyezne, olvassa el a házbizottság jegyzőkönyveit, hogy hogyan foglaltak állást frakcióvezetőik ebben az ügyben. Tudniillik a két ellenzéki frakcióvezető, illetve képviselő, ugyanúgy, mint a kormánypártiak, elfogadta a Ház apparátusának azt az értelmezését, amit végül is az ügyrendi bizottság többsége jóváhagyott, tehát a politikai machinációkról szóló kombinációk komolytalanok, öngerjesztés, amit itt a képviselők csinálnak, de ennél jelentősebb ügyekben is voltunk már ennek tanúi.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   238   238-260   260      Ülésnap adatai