Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.17:19:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2004.03.23.), 273. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:31


Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Elhangzott, hogy jogharmonizációról van szó, egy olyan törvénymódosító javaslatról, amely két éve adósságunk, tehát ideje, hogy az uniós csatlakozás idejére ezt a hiányt pótoljuk. A törvényjavaslat azonban az MDF megítélése szerint az európai uniós elvárásokkal szemben nem azokat teljesíti, hanem látszólag megteszi ezeket, de tartalmában más eredményre jutunk, ha végignézzük vagy végigvesszük a törvényt.

A törvényjavaslat lényegében megkerülni igyekszik minden lehetséges módon a vonatkozó EU-előírásokat, mert egyrészt bizonyos vonatkozásokban az eddigi aranyrészvény helyett adminisztratív eszközökkel, hatósági jogosítványok útján akarja fenntartani az állam beavatkozási jogát gazdasági társaságoknál, tehát magánjogi szereplőknél, mely tény mindenképpen a szabad piac versenyének korlátozását eredményezi. Ugyanakkor az állami beavatkozás közvetlen és közvetett formái lényegében egy olyan klauzulán alapulnak, amelynek tartalma nem megfogható, kevéssé értelmezhető, és gyakorlatilag minden esetben alkalmas arra, hogy erre hivatkozva az állam bármely döntésbe beavatkozzon. A közrendet, a közbiztonságot vagy az ellátás biztonságát közvetlenül veszélyeztető kitétel ugyanis olyan megfogalmazás, amely igen tágan, igen kiterjesztően értelmezhető, amellyel széles körben lehet élni, sőt, amint azt nemzetközi példák is mutatják, visszaélni. A korlátozások tehát, szemben a törvényjavaslat indoklásában foglaltakkal, nem valósak abban a mértékben, ahogy az indoklás leírja, bár kétségtelen, hogy bizonyos vonatkozásokban van visszalépés a korábbi jogosítványoktól.

A törvényjavaslat számos elemében fedezhető fel a fentiek szerinti tendencia. Így például a javaslat szerint az aranyrészvényből eredő jogok gyakorlása korlátozódik többek között a gazdasági társaság pénzeszközei jelentős részét, illetve alaptevékenysége folytatását biztosító eszközt, vagyoni értékű jogot érintő tranzakciókra.

(21.00)

Ugyanakkor a javaslat 7/B. §-ának (4) bekezdése szerint azt, hogy az (1) bekezdésben érintett gazdasági társaság esetében mi minősül a gazdasági társaság pénzeszközei jelentős részének, illetve tevékenysége folytatását biztosító eszköznek, vagyoni értékű jognak, jogszabály, ennek hiányában a gazdasági társaság alapszabálya határozza meg. Az alapszabály e rendelkezésének elfogadásához, valamint a módosításhoz a részvényes igenlő szavazata szükséges. A kör tehát bezárul, a korlátozott jog tartalmát szintén a részvényes határozza meg, azt belátása szerint az alapszabály elfogadása vagy el nem fogadása útján tágíthatja vagy bővítheti, gyakorlatilag belátása szerint dönt arról, hogy milyen döntésekre terjedjen ki az őt megillető szavazat. Valóban korlátozó törvényi szabályozás esetében ezekben a kérdésekben a törvénynek taxatív iránymutatást kellene adnia arra vonatkozóan, hogy milyen kérdésekben illeti meg az aranyrészvény tulajdonosát mindaz a jog, amely a fentiek szerinti szabályozással gyakorlatilag korlátlanná vált.

A törvényjavaslat egyéb elemeiben sem felel meg sem a jogbiztonság, sem az Unió által támasztott elvárásoknak. Az aranyrészvény tulajdonosa ugyanis nem a közgyűlésen gyakorolja szavazati jogát, ahogy ezt egyébként a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény minden részvényes számára előírja, hanem utólag jogosult saját érdekei, szempontjai alapján a közgyűlés egyébként többségben lévő tulajdonosai által meghozott döntéseket felülvizsgálni, azok sorsáról saját érdekei, szempontjai alapján dönteni. Mindez azt eredményezi, hogy az eddigi szabályozástól eltérően még csak az a kötelezettség sem terheli az aranyrészvényest, hogy megjelenjen a közgyűlésen, ami egyébként minden jogállam szabályozása szerint minimálisan elvárt követelmény egy részvényestől, aki szavazati jogával élni kíván. Ez a megoldás súlyosan veszélyezteti a gazdasági élet biztonságát, mert azt eredményezheti, hogy függő jogi helyzet alakul ki azt követően, hogy egy közgyűlés a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő törvényes döntést hozott megfelelő arányban valamely, az adott társaság számára lényeges, adott esetben egész jövőjét meghatározó kérdésben. Megítélésünk szerint a magyar államtól minimálisan elvárható az, ami bármely kisrészvényestől: amennyiben szavazati jogával kíván élni, úgy tisztelje meg a tulajdonostársakat részvételével.

A törvényjavaslat által javasolt megoldás egyébként tág teret biztosít a korrupcióra és a kapcsolati tőke hatékony érvényesülésére, mert öt napot biztosít az adott kérdésben kisebbségben maradt részvényeseknek arra, hogy megkíséreljék az aranyrészvényből eredő jogok gyakorlóját rábírni arra, hogy vétójogával éljen. A döntés indoklásának kötelezettsége pedig csak látszólagos biztosíték, hiszen a közrend vagy a közbiztonság, illetve az ellátás veszélyeztetett volta nem objektív kategória, abba bárki gyakorlatilag bármit beleérthet.

Jogilag következetlen és megalapozatlan a jogorvoslattal kapcsolatos szabályozási javaslat is. Az aranyrészvényes döntése ellen ugyanis csak a jogszabálysértés miatt van helye jogorvoslatnak, azonban a döntés éppen a fentiek szerinti szabályozásra figyelemmel nem jogszabálysértő, hanem legfeljebb ténybelileg alaptalan. A kérelmet tehát elméletileg nem jogszabálysértés, hanem a döntés ténybeli alaptalansága miatt lehet előterjeszteni. Ez az ellentmondás pedig azt eredményezi, hogy ténylegesen nincs lehetőség felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.

Sajátos az a megközelítés is, amely a gazdasági társaság számára teszi lehetővé jogorvoslati kérelem előterjesztését. E körben egyrészt nem tisztázott az, hogy ki dönthet arról, hogy jogorvoslati kérelmet terjesszen a társaság elé, és hogy ki jogosult ennek végrehajtására, szükséges-e például ehhez valamely fórum döntése. A törvényjavaslatból következően lényegileg intézményesülnie kellene annak a rendszernek, hogy a döntést meghozó részvényesek informálisan utasítsák az ügyvezetést a kérelem előterjesztésére - ez persze az ügyvezetésnek nem jelent kötelezettséget -, vagy pedig annak, hogy a közgyűlésen a részvényeseknek a vétójoggal érintett határozat meghozatalakor egyszersmind arról is dönteniük kell, hogy a vétójog gyakorlása esetén az ügyvezetés köteles a jogorvoslati kérelmet előterjeszteni. Előfordulhat ily módon az is, hogy a többségi részvényesek döntését annulláló aranyrészvényesi döntés ellen az ellenérdekelt ügyvezetés nem terjeszt elő jogorvoslati kérelmet, és ennek eredményeképpen a döntés hatályban marad. Mindenképpen indokolt lenne az, hogy bizonyos szavazati aránnyal bíró egyes részvényesek maguk is jogosultak legyenek a kérelem előterjesztésére.

A hatályos jogi szabályozástól eltérő és rendkívül furcsa a jogorvoslati kérelem előterjeszthetőségének határideje is. A Gt. 47. §-ának (3) bekezdése a közgyűlési határozatok megtámadására 30 napos határidőt biztosít. Ehhez képest a törvényjavaslat szerinti háromnapos határidő rendkívül rövid, gyakorlatilag ellehetetleníti a megalapozott kérelem előterjesztését, mintegy kiüresíti azt. Ez a határidő lehetetlenné teszi a fentiek szerint szükséges egyeztetések megtörténtét is. E határidőből is kitűnik, hogy a jogalkotó szándéka szerint formális jogról van szó; olyan jogról, amely az Európai Unió által megkívánt követelményeknek való látszólagos megfelelés szándékán alapszik.

Az eddig elmondottak alapján, ha módosító javaslatainkat az előterjesztő befogadja, figyelembe veszi, akkor a törvény fontosságára való tekintettel a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm.




Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai