Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy a demokrácia megcsúfolása az, amit most a parlament csinál, akkor, amikor néhány óra alatt akar túljutni az előttünk fekvő egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásán.

A mintegy húsz jogszabály módosítására tett javaslat tanulmányozására csupán néhány napja volt a képviselőknek - ez példátlan és sajnálatos. Meggyőződésem, hogy cinikus az a hatalom, amelynek a miniszterelnöke közös európai listát akar állítani, mondván, hogy az uniós csatlakozás nem eshet áldozatul a pártpolitikai csatározásoknak, ugyanakkor a jogharmonizációs célú jogalkotásból gyakorlatilag kizárja az ellenzéket. Cinikus az a hatalom, amelynek szocialista frakciója és egészségügyi minisztere az egészségügy átalakításával kapcsolatban nemzeti kerekasztal összehívását kezdeményezi, miközben, meggondolatlanul, az egészségügyi ellátás jövőjét alapvetően meghatározó módosításokat erőltet keresztül a parlamenten.

Tisztelt Ház! Két nagy részre osztható a törvénycsomag, a szociális és az egészségügyi ágazatot érintő módosításokról van szó, melyeket részben a néhány hét múlva esedékes uniós csatlakozás tesz szükségessé. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, a kitűzött célnak megfelel-e az előttünk fekvő terjedelmes joganyag, először érdemes megvizsgálni, hogy tulajdonképpen minek kell megfelelnie. Az Európai Unió mind a szociális, mind az egészségügyi szabályozást alapvetően nemzeti hatáskörben hagyja, hisz nagyon heterogének a kontinensen mind a szociális, mind a társadalombiztosítási rendszerek, de a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása következtében óhatatlanul kapcsolódási pontok alakulnak ki. Az Európai Gazdasági Közösség megalakulásakor megfogalmazott célkitűzés a gazdasági integráció volt, amelynek elengedhetetlen feltétele a munkaerő szabad mozgásának biztosítása a tagállamok között.

A munkavállalói migráció maga után vonta a munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek védelmét, azaz maga után vonta az adott tagállamban működő szociális biztonsági rendszerben való kötelező részvételt. Azonban ha valaki a szabad mozgás és munkavállalás jogával élve több tagállamban dolgozik, és teljesíti az ehhez kapcsolódó járulékfizetési kötelezettségét, akkor a megfelelő védelem biztosítása nélkül az ennek alapján szerzett jogosultságok kerülnének veszélybe. Színesíti a képet bizonyos juttatások családtagokra való kiterjesztése.

A hátrányok kiküszöbölése céljából alkották meg és vezették be az Európai Gazdasági Közösség szabályrendszerét, a koordinációs mechanizmust. Az előzőekből következik, hogy ez nem egy egységes szociális biztonsági rendszer, hanem kizárólag az eltérő rendszerek - ahogy egy tanulmány fogalmaz - összetalálkozásának azon elemeit semlegesíti, melyek akadályozzák a munkavállalók szabad mozgását. Ez magyarázza a “koordinációsö kifejezést.

Az Európai Unióban a szociálpolitika olyan közösségi politika, amelynek keretében a közösségi fellépés kiegészíti a tagállamok saját politikáját. A tagállamokon belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságáról az 1408/71-es számú tanácsi rendelet, illetve az annak végrehajtására kiadott 547/72-es számú tanácsi rendelet, azaz koordinációs rendeletek szólnak.

Nézzük meg, melyek azok az alapelvek, amelyek védelmet biztosítanak a tagállamok állampolgárainak! Az egyenlő elbánás elve alapján az Európai Unió és az európai gazdasági térség országainak állampolgárai, állampolgárságuktól függetlenül, az egyes országok szociális biztonsági rendszereiben egyenlő elbánásban részesülnek.

(15.20)

Ez mind a jogosultságok, mind pedig a kötelezettségek szempontjából érvényesülő szabály.

Az egy tagállam joghatósága alá tartozás elve kiküszöböli az egyidejűleg fennálló többes biztosítási kötelezettséget és azt a nem kívánatos helyzetet, hogy valaki biztosítás nélkül maradjon. Ezt a tagállamok szociális biztosítási rendszereinek sokszínűsége indokolja. Az összeszámítás elve az életpálya során szerzett biztosítási idők összeszámítását teszi lehetővé, és ez a több tagállamban megszerzett jogosultságok védelmét biztosítja. Az ellátások korlátlan exportálhatóságának elve alapján a már egyszer megszerzett és elismert jogosultságokat az Európai Unió és az európai gazdasági térség területén korlátozás nélkül élvezheti a jogosult.

A szociális biztonsági rendszerek területi hatálya választ ad arra a kérdésre, hogy mely országok területén végzett munka, szerzett biztosítási idő, illetve annak alapján megállapított jogosultság részesül védelemben a koordinációs rendeletekben.

A személyi hatály meghatározza azt a személyi kört, melyre ezek a rendelkezések alkalmazhatóak. Általános szabály szerint idetartoznak a munkavállalók, az önálló vállalkozók, a közszolgálati alkalmazottak, a diákok, a nyugdíjasok, a hontalanok és a menekültek, valamint az előbbiek családtagjai és túlélő hozzátartozói.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjának tárgyi hatálya alá az ellátások tartoznak; így a betegségi és anyasági ellátások, a rokkantsági ellátások, az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátások, az üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén járó ellátások, a halálesetre járó ellátások, a munkanélküli-ellátások, valamint a családi ellátások. Az előbb felsorolt ellátásokat kiegészítő, azokat pótló vagy felváltó ellátások, valamint a fogyatékkal élő személyeknek járó speciális ellátások szintén a tárgyi hatálya alá tartoznak, de ezek nem exportálhatóak.

Röviden és tömören, a teljesség igénye nélkül ez jellemzi a szociális biztonsági rendszer szabályozását az Európai Unióban. Ennek fényében kell vizsgálnunk a jelenlegi törvényjavaslatot. Úgy tűnik - bár ismételten hangsúlyozom, igen kevés idő állt rendelkezésre -, a jogharmonizációs célú módosítások megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, bár néhány kérdés felmerül azért.

Feltehetően a szolgáltatások szabad áramlásának elve indokolja a 23. § beiktatását, mely szerint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások fenntartói közé bekerülnek a vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személyek, és ez nem azt jelenti, hogy az állam fokozatosan ki akar vonulni erről a területről.

Bízunk benne, hogy a végrehajtási rendeletek kitérnek majd arra a kérdésre, hogy a magyar állampolgárok, amennyiben az Unió valamelyik tagállamában dolgoznak, tanulnak, huzamosabb ideig ott tartózkodnak, akkor hova és milyen formában fordulhatnak segítségért esetleg már itthon, mielőtt elutaznának tartózkodási helyükre.

Nem magyarázható azonban már a jogharmonizációval a 33. §-ba becsempészett szigorítás. Ezek szerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek után a gondozás helyétől függetlenül nem vehető igénybe a normatív kedvezmény. Tegnap a szociális bizottság ülésén az előterjesztő elismerte, hogy jelen formájában igazságtalan a szabályozás, és alapvetően a gyermekek érdekeit sérti. Mint ahogy indokolatlannak tűnik a 26. §-ban szereplő szigorítás, mely a gyermektartási díj megelőlegezésével kapcsolatban annak ismételt, három évre történő elrendelését nem teszi lehetővé, ha annak adók módjára történő behajtása három éven át nem járt eredménnyel. Ez az apparátus számára nagy könnyebbséget jelent, de miután nem részletezi, hogy a behajtás meghiúsulása kinek róható fel, a kötelezettnek vagy esetleg a behajtónak, indokolatlanul sújtja a vétlen gyermeket.

Tisztelt Országgyűlés! Ami igaz a szociális területre, mármint hogy az uniós szabályozás kiegészíti a nemzeti szabályozást, úgy az elmondható az egészségügy területére is, bár ebben az esetben a személyek szabad áramlása mellett ugyanilyen erővel esik latba az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának elve is. Ebből következik, hogy az Európai Gazdasági Közösség már megalakulásától kezdődően széles körben fogadott el az emberi élet és egészség védelmét szolgáló normákat, intézkedéseket, illetve a gazdasági életre, a kereskedelemre, a minőségügyre, a fogyasztóvédelemre, a foglalkoztatásra, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a környezetvédelemre, a kutatásra és egyéb területekre vonatkozó olyan szabályokat, melyek közvetett hatást gyakorolnak az egészségre.

Mindezek mellett az elmúlt években az Európai Bíróság több alkalommal hozott olyan precedens értékű ítéletet, mely egy egységesülő európai egészségügyi ellátás irányába mutat, és így jelentős hatással lehet a hazai ellátórendszerre is. Elég itt utalni az indoklásban is említett Kohll, Decker, Smits ügyekben hozott határozatokra, melyek szerint a természetbeni egészségügyi ellátásokat szolgáltatásnak kell tekinteni, és a nemzeti jogszabályok nem képezhetnek akadályt ezen szolgáltatások másik tagállamban való igénybevételével szemben. Ennek az elvnek igyekszik megfelelni a 43., a 47. és a 48. §.

Látszólag kedvezőek a magyar állampolgároknak ezek a változások, hisz így az európai gazdasági térség területén szabadon hozzájuthatnak a különböző egészségügyi ellátásokhoz; igaz, adott esetben ez csak önrész vállalásával valósulhat meg. Mivel az így igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét a hazai finanszírozás mértékéig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak meg kell térítenie, és a kormány jogszabályt sértve nem mellékelt hatástanulmányt a törvényjavaslathoz, csak bízhatunk abban, hogy ez nem okoz további feszültségeket az egészségügyi finanszírozásban. Közismert ugyanis, hogy bizonyos szakellátások, diagnosztikus vizsgálatok, sőt terápiás beavatkozások esetén már komoly várólisták alakultak ki hazánkban - elég csak az egészségügyi bizottság egyik legutóbbi ülésén tárgyalt sugárterápia magyarországi helyzetére utalni -, és egyáltalán nem kizárt, hogy élni fognak honfitársaink a májusi csatlakozást követően megnyíló lehetőségekkel. Úgy gondolom, joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez hogyan illeszkedik a jelenleg hatályos volumenkorlátos finanszírozási rendszerhez, nem is beszélve az OEP ellenőrzési jogosítványairól.

Nem kizárólag a jogharmonizáció indokolja az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló ’97. évi XLVII. törvény módosítását. A törvény 3. § i) pontjának módosítása során támogatható az ÁNTSZ-nek az adatkezelők közé történő beemelése, ami egy, a népegészségügyi szűrések szervezéséhez szükséges adatkezelési jogosultságot biztosít a szolgálat számára.

Azonban súlyosan aggályos, és ezért kifogásolandó az irányított betegellátás szervezőjének megadni az adatkezelői státust. Az irányított betegellátás szervezője sehol máshol nem jelenik meg a törvényben. Mibenlétét, jogosultságait, kötelezettségeit, felügyeletét, ellenőrzését nem tisztázza megfelelő szintű jogszabály. Aggályos az is, hogy szerepeltetését nem említi, így nem is indokolja a törvényjavaslat általános és részletes indoklása sem. Ugyanakkor a 41. és a 42. § további felhatalmazást ad az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek szabályalkotásra, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak adatkezelésre és -továbbításra, mely rendelkezések lehetőséget adnak az irányított betegellátás szervezőjének adatkezelésre törvényes státusának tisztázása nélkül, és így ágazati szintű szabályozás és gyakorlat alakulhat ki. Mindez sérti a jogbiztonságot, ezért itt módosítást fogunk javasolni.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló ’97. évi LXXXIII. törvény 18. §-ának (8) bekezdéssel való kiegészítése igazolja azokat a kritikákat, amelyek rámutatnak az egyéni betegszámla intézetek általi kötelező, majd fakultatív kiadásának kampányszerű felvetésére a tárca vezetője részéről. A módosítás e kezdeményezés kudarcának és kivitelezhetetlenségének nyilvánvaló elismerése, pótcselekvés.

Üdvözlendő, hogy felismerve a határon átnyúló egészségügyi együttműködések jelentőségét, illetve helyt adva az ezt szorgalmazó kezdeményezésnek, az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény megfelelő módosításával felhatalmazást kap a kormány és az illetékes miniszter a megfelelő szabályozás és elszámolás biztosítására.

Ugyanezen törvény 35. § (7) bekezdésének módosítása korábbi alkotmánybírósági döntésekre hivatkozva arra kötelezi a pénztárat, hogy önhibájából előálló késedelmes fizetés esetén késedelmi kamatot fizessen. Elmulasztja ugyanakkor tisztázni, hogy milyen forrásból történjen ez. Az egészségügyi alap terhére történő kifizetés aggályos, mert az ellátásra szánt, felül zárt forrásokat csökkenti. Amennyiben a késedelmi kamat fizetésének forrása az OEP működési költségvetése, akkor ez erős ösztönzést jelenthet az OEP apparátusa számára az ilyen helyzetek elkerülésére, de aligha jelent biztonságos fedezetet és megnyugtató, az Alkotmánybíróságot is kielégítő megoldást.

Tisztelt Ház! Néhány hét múlva az Európai Unió tagjai leszünk. A kormány tehetetlenségét és sodródását jelenti az, hogy most tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mely tucatnyi szabályozási felhatalmazást is tartalmaz a kormány, illetve a tárca részére.

(15.30)

Kétségeink vannak, hogy a hatalom időre meg tud-e felelni ennek a feladatnak. A Magyar Demokrata Fórum az uniós csatlakozás közelsége miatt nem fogja elutasítani a törvényjavaslatot, támogató szavazatai a benyújtott módosító javaslatainak sorsától függnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)