Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.06:56:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2004.03.23.), 123. felszólalás
Felszólaló Pálfi István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:49


Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

PÁLFI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az uniós csatlakozás előtt negyven-egynéhány nappal mindannyiunknak szembesülnünk kell olyan kötelezettségekkel, amelyeket a csatlakozási szerződés számunkra meghatároz. Mint minden szerződés, ez is egyszerre keletkeztet ugyanis jogokat és ró kötelezettségeket a szerződő felekre.

Ezen törvény kapcsán különösen fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországnak mint újonnan csatlakozó tagországnak, igen komoly jogai is megmaradnak a szociális és egészségügyi területen, a kötelezettségeink pedig ugyanezen a területen széles cselekvési szabadságot biztosítanak számukra.

Ehhez képest lássuk, miről is van szó. A törvénytervezet az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról megpróbálja átültetni azokat az előírásokat, uniós elvárásokat, amelyekre a csatlakozási szerződésben mi magunk is kötelezettséget vállaltunk. Nem tudjuk ugyan, hogy eddig mi akadályozta a kormányt ebben, abban, hogy ezt korábban megtegye, mindenesetre ahelyett, hogy Medgyessy Péter vizionálna butábbnál butább felvetésekről, ahelyett, hogy egész Európa előtt köznevetség tárgyává tenné saját magát és rajta keresztül sajnos Magyarországot is (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Rendre kellene azért utasítani!), ahelyett jóval jobb lett volna, ha hamarabb és megfelelő előkészítésben került volna elénk ez a törvénytervezet.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy az Unión belül mindkét terület, a szociális és az egészségügyi terület egyaránt leginkább tagállami kompetenciába tartozik. Többszöri kísérlet ellenére sem sikerült ezt központosítani, bár az elmúlt években erre több próbálkozás is történt, leginkább az európai bürokrácia próbálkozott ezzel. Mégis megmaradt mindkét terület nemzeti hatáskörben. Vagyis ezen területek úgynevezett érzékeny területek, a tagállamok féltve vigyázzák és akár egymástól is óvják azokat a vívmányokat, amelyeket a szociális és egészségügyi ellátórendszerükben létrehoztak és megvalósítottak.

Úgy tűnik, hogy Magyarországnak is ezt kell tennie. Az a kérdés, hogy mit is védenek a tagállamok, milyen eszközökkel, és ha feloldják a védelmet, akkor ezt kikkel szemben teszik meg. Nem véletlen, hogy az Unión belül az egyik legfontosabb alapelv, a szabad munkaerő-áramlás a '60-as évek nagy gazdasági fellendülése idejében teljesedett ki. Hatalmas számok, tömegek vándoroltak egyik tagállamból a másikba, mégpedig elsősorban a fejletlenebb területekről a gazdagabbak felé; mégpedig oda, ahol általában teljesebb és fejlettebb volt a szociális ellátás, mint ahonnan a vendégmunkások nagy tömegei érkeztek.

Ezért az első és legfontosabb szempont a szociális jogosultság kiterjesztése terén az volt, hogy bármilyen ilyen jellegű juttatás csak és kizárólag a fogadó országban munkát vállalónak és származékosan közvetlen családtagjainak járt és járhat a mai napig. Vagyis alapvetően a foglalkoztatási cél elérése a fontos az Unióban, a munkaerőhiány pótlására beérkezők, a munkaerő szabad mozgása jogán beérkezők szociális ellátása szigorúan a munkavállaláshoz kötődik, a munkaviszonyból származtatja mindkét, a szociális mellett az egészségügyi ellátási kötelezettséget is.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert éppen ezen szempontok miatt nem valós az a kormány részéről hangoztatott érvelés, hogy ez csak egy technikai jellegű átvétel, amelynek fő elemeit kötelezően, mégpedig olyan formában kötelezően kell átvennünk, ahogy itt ez a törvényjavaslat tartalmazza. Ezzel alapvetően nem értünk egyet, hiszen ennek a törvénynek - legalábbis a szociális jellegű résznek - a legfontosabb eleme, hogy a törvény hatályát indokolatlanul kiterjeszti, az ellátási kötelezettséget bővíti egy olyan körre, amelyben viszonosságot az Unió többi tagállama részéről nem tapasztalhatunk.

Vagyis a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről újra meg kell állapítanunk azt, hogy az MSZP-SZDSZ vezette kormány újra olyan megfelelési kényszerben szenved, amit külső okok nem indokolnak. Sőt, az Unió komolyan veszi saját érdekeit, a tagállamok pedig a sajátjukét. Ezért is tartják fő cselekvési elvnek a szubszidiaritást, vagyis azt, hogy mindent azon a szinten szabályozzanak, amelyik szinten a valós érdekek megjelennek.

 

(14.50)

 

Márpedig ebben a kérdésben igazi tagállami, igazi nemzetállami érdekek jelennek meg, és éppen ezért nem is engedik ki a kezükből.

Az is beszédes, hogy azok az uniós rendeletek, amelyekre az anyag hivatkozik, 1968-ban és a hetvenes évek elején születtek, amikor a gazdasági fellendülés Európa fejlettebb részein munkaerőhiányt okozott, azonban amikor beköszöntött a gazdasági recesszió, onnantól kezdve - ez nagyjából a nyolcvanas évek elejétől értendő - bírósági ítéletek sora született a szociális jogok terén. Azonban elsöprő többségükben ezek a bírósági ítéletek már szűkítő jellegűek a rendeletekhez képest. Ez már önmagában óvatosságra kellett volna intse a törvényjavaslat kidolgozóit, és bár erre a kettősségre történik utalás az általános indokolásban, mégsem látjuk konkrét nyomát magában a javaslatban.

Vagyis: erőltetik a pusztán technikai jellegű átvételt, ami szerintünk, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja szerint, még egyszer hangsúlyozom, komoly veszélyeket rejt magában, és ráadásul indokolatlanul nagyvonalú. Korántsem arról van szó, hogy a szemet szemért ősi elvét feltámasztva itt az idő, hogy visszavágjunk azoknak az országoknak, uniós országoknak, amelyek az újonnan csatlakozó országokból jövő, így a magyar munkavállalóktól a munkavállalás jogának megadása mellett megvonnák az adott tagállam szociális rendszere által nyújtott lehetőségeket. Bár ezt egyáltalában nem tartjuk helyesnek, annak egyes elemei egyenesen megalázóak, de hozzászokhattunk már ahhoz, hogy Európa nem minden kérdésben bánik nagyvonalúan velünk. Azonban, ha mi ennek az ellenkezőjét tesszük, azokkal az adottságokkal, amelyekkel a mai Magyarország rendelkezik, az nem nagyvonalúság, hanem egyenesen felelőtlenség.

Teljes mértékig indokolatlannak tartjuk, hogy Magyarország éppen akkor nyisson a szociális ellátások tekintetében, amikor a fejlettebb tagállamok inkább becsukják azokat, hiszen a módosítások kinyitják az alanyi jogon járó, sőt a szociális rászorultság alapján járó juttatásokban részesülők körét. Tartózkodási engedély birtokában az uniós tagállamokból érkezők a magyar állampolgárokkal lényegében megegyező jogokat kapnának, éppen akkor, amikor a szociális rászorultság alapján járó juttatások körét mind az uniós tagállamok, mind a velünk együtt csatlakozók - lásd Szlovákia - szűkítik, mi pedig bővítünk. Szűkítik a helyben lakás előírásával, és emellett számos olyan adminisztrációs akadállyal, amelyeket éppen azért tehetnek meg, mert mint tagállamoknak erre joguk van, vagy pedig azért, mert az uniós rendeletek mellett született bírósági ítéletek erre lehetőséget adnak számunkra.

Érthetetlen, hogy az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális járadékot, illetve a rendszeres szociális segélyt miért adnánk tartózkodási engedély alapján. Miért látnánk el bárkit intézményeinkben közpénzen, bárkit, aki nem magyar állampolgár, miközben a jelenlegi intézményeink alig 60 százaléka felel meg az uniós jogszabályoknak, jogszabályi előírásoknak? - miközben a magyarok várakozási listákon szerepelve, ellátatlanul szenvednek.

Hol vannak azok a képviselőtársaim által is említett összehasonlító elemzések, amelyek éppen arról nyugtatnának meg bennünket, hogy a javasolt bővítés nem jelent anyagi pluszterhet? Az indokolás azt jelzi, hogy a csatlakozás utáni időszakban nem várható tehernövekedés, de végzett-e, valóban végzett-e összehasonlító elemzéseket a minisztérium a csatlakozó országok ellátórendszereiről? Mikor kapják meg ezeket a képviselők? És vajon hogyan, milyen eszközökkel tudnánk kivédeni, ha szervezetten mozgatják a kelet-európai szegény tömegeket, amire, mármint a szervezett mozgatásra sajnos volt példa az elmúlt időszakban?

Újra fel kell tennem azokat a kérdéseket is, amelyeket képviselőtársaim már elmondottak, egy csokorba szedve. Miért szükséges, hogy Magyarországon még be sem jegyzett szervezetek Magyarországon szociális intézmények fenntartására és ezáltal közpénzek felhasználására jogot kapjanak? Az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális járadék, a rendszeres szociális segély fizetése önkormányzati feladat. Miért kellene hogy járjanak ezek a szolgáltatások az érvényes tartózkodási engedély alapján? És vajon az önkormányzatok milyen forrásból fizetnék ki az újabb kötelezettségeket? Mit szólnak a régóta segélyre szorulók, ha többfelé kell osztani a keretet?

Az alanyi jogon járó gyes, gyet és a családi pótlék elérését lehetővé tennék a munkavállalási céllal itt tartózkodók családja számára. Hol van az a hatástanulmány, amely az EU-s államok, illetve a csatlakozó országok családtámogatási rendszerét összehasonlítja a magyar helyzettel? És vajon miért kellene beengednünk Magyarországra azokat a Magyarországon be sem jegyzett szervezeteket, üzleti vállalkozásokat, amelyek a gyermekvédelem területén kellene hogy dolgozzanak? Kinek az érdeke ez? Készült-e egyáltalában ugyancsak összehasonlító elemzés a gyermekvédelemről? Az EU több országában lényegesen eltérő rendszer működik, a gyermekvédelmi ellátás szempontjából pedig kifejezetten eltérőek ezek a rendszerek.

Nos, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem kaptunk olyan elemzéseket, nem kaptunk olyan háttértanulmányokat, amelyek a törvényjavaslat által módosított jogszabályok következményeit felmérték volna. De nem ez a fő szempont, ami miatt a Fidesz-frakció elveti és elfogadhatatlannak tartja a törvényjavaslat szociális jellegű rendelkezéseit. Egy ilyen felelőtlen döntéshez, amely érthetetlenül szélesre tágítja a jogosultak körét, és amely ezen a területen is csak azt bizonyítja, hogy a kormány sodródik, nincs koncepciója ezen a téren, és amely veszélyezteti a magyar szociális ellátórendszert, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem adja a nevét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai