Felszólalás adatai

DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit feszélyezve érzem magam, lassacskán 1949-ben találom magam az előbbi felszólalások kapcsán, és lassacskán már nem tudjuk, hogy miről szól ez az előterjesztés, ami előttünk fekszik, de azért megpróbálok tárgyilagos lenni, és arról az önálló indítványról beszélni, amit Keleti György, a honvédelmi bizottság elnöke nyújtott be a parlament elé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez ugye nem másról szól, mint arról, hogy az alkotmány szabályozza a magyar katonák külföldi szerepvállalását, valamint a Magyarország területén áthaladó, innen kiinduló különböző fegyveres erőknek a hatásköreit, ki dönthet arról, hogy magyar katonák külföldre menjenek, ezek milyen eljárásjogi kötelezettségekkel terheltek, a parlamentnek milyen arányában kell erről döntenie, és mi a kormány szerepe ebben a kérdésben. Ezt természetesen az előbb már sokat emlegetett 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Köztársaság alkotmánya szabályozza jelen pillanatban.

Valóban, a rendszerváltás óta eltelt néhány év, és azóta Magyarország a NATO, az Észak-atlanti Szövetség tagja lett, továbbá azt se felejtsük el, hogy jövőre Magyarország teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak, és az Európai Unió pont 2004-ben, tehát jövőre kívánja fölállítani a gyors reagálású hadtestét, amelynek valószínűleg magyar katonák is tagjai lesznek, és valószínűleg pont ebből a tényből fakadóan olyan szabályozásokat kell majd rájuk alkalmazni, ami jelen pillanatban nem gyakorlat Magyarországon, se a parlamentnek, se a kormánynak jelen pillanatban még nem okoz fejtörést.

(16.30)

De konkrétan miről is szól ez a javaslat, amelynek szerzője Keleti elnök úr? Arról szól, hogy az alkotmány idevonatkozó szakaszát, elsősorban a 19. §-t változtassuk meg, és elsősorban azt szabályozza, hogy nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi feladatok ellátásával van összefüggésben, egy ilyen új szakaszt akar behozni, melyben a legközelebbi ülésnapra kell előterjeszteni a parlamentben azt a kérdést, hogy erről döntsön az Országgyűlés. Ehhez még hozzá szeretném tenni, hogy a javaslat szerint ez a jelen lévő képviselők többségének igen szavazatával történne meg. Tehát megváltoztatná a jelen pillanatban érvényes azon kétharmados szabályt is, amely a mostani parlamenti létszámot és felállást tekintve az ellenzéknek arra ad lehetőséget, hogy érdemben befolyásolja a magyar katonák külföldre küldésének a tényét.

Alapvetően jól tudjuk azt, hogy ez egyrészt politikai kérdés is. Magyarországon 1990 óta a civil kontroll, úgy gondolom, teljes mértékben megvalósul a honvédség felett, ami egyébként természetes, demokráciában működő dolog, és ezen a jövőben sem kell változtatni. Egyébként maga az előterjesztés sem konkrétan erre vonatkozik, de a mindenkori ellenzék jogosítványait csökkenti abban a vonatkozásban, hogy érdemben beleszólása lehessen magyar katonák külföldre küldésében.

Óriási nagy probléma ezzel az előterjesztéssel kapcsolatosan, és engedjék meg, hogy erről beszéljek, hiszen itt már az előbb főleg Mécs Imre úr szájából elhangzott, hogy mint tudjuk, a kormány, pontosabban az igazságügy-miniszter beterjesztett egy alkotmánymódosításra vonatkozó indítványt, de ezt majd akkor fogja tárgyalni a tisztelt parlament, amikor vélhetőleg ennek az előterjesztésnek a részletes vitájára fog sor kerülni. Tehát elég furcsa, faramuci helyzetben vagyunk, kivéve, ha addig az előterjesztő a most kezünkben lévő alkotmánymódosító indítványát nem vonja vissza, tehát kénytelenek vagyunk erről beszélni. Visszatérve tehát az eredeti gondolatmódhoz: az a problémánk ezzel az előterjesztéssel, hogy több helyen meglehetősen pontatlan és pongyola megfogalmazást tartalmaz. Már többször szóvá tettük, hogy nem számol azzal - úgy tűnik, mostanában a kormánynak, illetve különböző szocialista előterjesztőknek nem okoz ez problémát -, hogy a nemzetközi szerződés nem mindig egy nemzetközi szervezet által létrehozott szerződésre vonatkozik. Tehát nemcsak a NATO-ról, nemcsak az Európai Unióról, az ENSZ Biztonsági Tanácsáról van itt szó; egy nemzetközi szerződés két vagy több állam között létrejött szerződés, tehát itt alapvetően pontatlanság nemzetközi szerződést emlegetni. Szerintünk ezt a kört konkretizálni kell az előbb elhangzott nemzetközi szervezetekre.

Pontatlan az is, illetve nincs megfogalmazva a következő módosító javaslat, miszerint a kormány engedélyével történhetne meg a szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátása körében a magyar fegyveres erők külföldön történő járőrözése. Úgy gondolom, hogy egy alkotmány normaszövegébe egy ilyen szót belerakni, mint például ez a “járőrözésö - ami lehet, hogy katonai nyelven érthető, de mégis azért itt valóban az alkotmányról van szó -, meglehetősen nagy pongyolaságot és pontatlanságot eredményez. Nem gondolom, hogy akár a magyar kormánynak, akár a magyar parlamentnek szándéka lehetne különböző, nem a jogi normáknak megfelelő szakszavakkal felhígítani az alkotmány normaszövegét.

Továbbá találunk benne logikai bukfenceket is, hiszen az előterjesztés arról is szól, hogy megpróbálja kivenni vagy javasolja kivenni az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában azt a szövegrészt, hogy “vagy az ország területéről kiinduló csapatmozgásokö. Itt értelemszerűen az a logikai ellentmondás - ez kivételre kerülne, érdekes ez a szuverenitási kérdés -, hogy ha a magyar csapatok mennek külföldre, akkor az előterjesztő szerint a parlament a jelenlévők többségének igen szavazatához kívánja kötni ezt a hozzájárulást, viszont ha külföldi fegyveres erők Magyarországról indulnak bevetésre, akkor csak a kormány hozzájárulására lenne szükség. Azt gondoljuk, hogy ez mindenféleképp logikai bukfenc, hiszen a kettő között a célország vagy az érintett ország irányában semmilyen különbség nincs, hogy magyar fegyveres erők vagy pedig Magyarországról kiinduló, más ország fennhatósága vagy irányítása alá tartozó fegyveres erők hatolnak be vagy mennek ki arra a célterületre. Tehát nem értjük azt, hogy miért van különbség például így a hatáskörök megosztásában, amikor logikailag ugyanabba a körbe tartoznak. Erre mondjuk egyébként azt, hogy nem teljes mértékben átgondolt még ez a módosítás sem, amellett, hogy egyetértünk azzal, hogy mindenféleképpen mind a NATO, mind az európai uniós kötelezettségeink miatt érdemes átgondolni az alkotmány idevonatkozó rendelkezéseit. Ezt még egyszer szeretném leszögezni.

Továbbá azt is meg szeretném említeni, hogy az indoklásban találunk egy-két olyan hivatkozást, mely azt gondoljuk, hogy nem felel meg teljes mértékben a valóságnak. Azt gondolom, vitatkoznánk az előterjesztővel a tekintetben, hogy ő arra hivatkozik, hogy az elmúlt időszakban a csapatmozgást engedélyező parlamenti hozzájárulás meglehetősen sok időt vett igénybe, késett. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy bármilyen fajta magyar fegyveres erőnek külföldön történő bevetéséről, szolgálatba állításáról nem biztos, hogy azonmód, akár egy nap alatt, mint ahogy az előterjesztés itt javasolja, dönteni kell a tisztelt Háznak. Jól bizonyítja ezt egyébként a legutóbbi, az Irakba kiküldött magyar katonákkal kapcsolatos kérdéskör, ahol úgy gondolom, hogy pont az ellenzék magatartásának köszönhetően, miután minden információt és döntést sikerült begyűjteni, pont ennek köszönhetően nem tekintik jelen pillanatban a magyar katonákat Irakban agressziós félnek. Tehát nem baj az, hogy megfontoltan, minden információt begyűjtve döntött az Országgyűlés például a magyar katonák Irakba történő kiküldésével kapcsolatban, konszenzus alapján. Azt hiszem, hogy itt sokkal fontosabb a politikai konszenzus, sokkal fontosabb a nemzetközi körülmények teljes mértékű felmérése és az ez alapján történő pontos, megfontolt döntéshozatal, mint egyébként a gyorsaság, a kapkodás, ami sokszor elég nagy bonyodalmakat okozhat.

Amit még el szerettünk volna mondani: elhangzott az Orbán-kormány ideje alatt, azt hiszem, Keleti elnök úr szájából is, ott is szó volt arról, hogy az ellenzék a jogosítványát engedje el, és kormánydöntés születhessen magyar csapatok külföldi bevetéséről. Akkor az hangzott el, hogy az Orbán-kormány nem rendelkezik annyi bizalommal az ellenzék, illetve a magyar választópolgárok részéről, hogy erről a jogosítványáról az ellenzék lemondhasson. Nem tudom és nem látom azt, főleg az elmúlt események vonatkozásában, és itt elsősorban az iraki problémáról beszélek, hogy miben változott volna meg ez a viszony. Történetesen most a Medgyessy-kormány vonatkozásában nem látjuk azokat a garanciákat, hogy miben nyugodhatna meg az ellenzék abban az esetben, ha erről a jogosítványáról lemondana, hiszen jól tudjuk, hogy Keleti György elnök úr indítványa jelen pillanatban hiába tartaná meg a parlament döntéshozatali jogkörében ezeket a hatásköröket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mivel a jelen lévő képviselők többségének igenlő szavazatához köti, ezért értelemszerűen a kormánypártok támogatása nélkül az ellenzék érdemben nem tudna ebbe beleszólni.

Köszönöm szépen, elnök úr.