Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2021.07.25.12:11:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 114. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:50


Felszólalások:  Előző  114  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vitában mindig gondban van az ember, hogy nagy ívű, az egész költségvetést érintő gondolatokat vezessen fel, vagy egy-egy pontra térjen ki, ami adott esetben pozitív vagy negatív, és fel lehet rá hívni a figyelmet. Én nyilván mindkettőt próbálom megtenni, de inkább egyes pontokra koncentrálnék, hiszen itt a hosszú vitában a nagy koncepcionális kérdéseket nyilvánvalóan minden képviselőtársam, akár a mi frakciónkból is már korábban kifejtette.

(16.40)

Amire felhívnám az önök figyelmét, ami számomra, bár a költségvetésnek jelentősen a végén található ‑ egy táblázatról beszélek, a kinyomtatott verzióban az 1368. oldal, 50 éves demográfiai előrejelzés, ami 2. számú mellékletként került a költségvetéshez csatolásra ‑, bár a költségvetés vége felé került beiktatásra, ahogy mondtam, azért nagyon fájó, hogy ilyen számokat olvashatunk. Azt gondolom, hogy amikor egy költségvetést áttekintünk, és ez a mindenkori kormányok mindenkori költségvetésére igaz, a fő szempont az kell legyen, hogy a költségvetés mennyire segíti elő Magyarország, a magyar nemzet megmaradását és gyarapodását.

Sajnálatos módon azt kell mondani, hogy az elmúlt közel 30 év költségvetései arra vezettek, hogy Magyarországon folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott a demográfiai helyzet. És bár hozzá lehet tenni, hogy némi javulás az elmúlt időszakban valóban látható volt, és szeretnénk, ha ez erősödne, és nem ilyen 50 éves táblázatokat láthatnánk, hiszen ha ez csak egy minimális csökkenése a népességfogyásnak, amit fel tudunk mutatni, illetve ami itt tendenciaként megjelenik, akkor tulajdonképpen csak a nemzethalál víziója került meghosszabbításra. Én idézem is önöknek csak a 2060-as legutolsó számot. Nagyjából lineárisan csökkenő tendenciát mutat ez a táblázat. Tehát a jelenlegi tendenciák szerint 2060-ra 7 millió 878 ezer magyar lesz az országban, és az addig tartó években folyamatos, nagyjából évi 50 ezres csökkenéssel lehet számolni. Akit érdekel, meg tudja nézni a pontos számokat.

És ami még ennél is érdekesebb, illetve elgondolkodtató, hogy a nyugdíjasok aránya a munkaképes korúakhoz képest majdnem 55 százalék lesz. Tehát ez azt jelenti, hogy egy dolgozóra statisztikailag több mint egy nyugdíjas fog jutni. Sajnálatos módon ez elég nehézzé fogja tenni azt, hogy a nyugdíjak fenntartható módon kifizethetőek legyenek. Én azt szeretném, hogy ha a jövőben hasonló táblázatok csatolásra kerülnek ‑ és ez a mindenkori kormányokra igaz ‑, akkor ezek a számok, ezek a tendenciák javuljanak. Tudom, hogy első körben óriási javulást elérni nehéz, de már az is jó lenne, ha folyamatosan azt látnánk, hogy legalább a fogyás üteme oly mértékben folyamatosan javuló tendenciát mutat, hogy egy 50 éves előrejelzésben is előrelépést láthassunk.

Ezután a felvezető után kitérnék néhány olyan pontra, amit egyébként módosító javaslatként is benyújtottam, benyújtottunk, és fontosnak tartom kiemelni. Ha már Völner államtitkár úr itt van, akkor ezzel kezdeném.

Újra beterjesztettük azt a kártérítési alap iránti kezdeményezésünket, amely a bűncselekmények sér­tettjei számára a ki nem elégített, ki nem elégíthető, be nem hajtható követelések vonatkozásában nyújtana felülről zárt alapként egy lehetőséget, kvázi, nevezzük így: pályázati lehetőséget; be lehet nyújtani elbírálásra, be lehetne nyújtani ezeket a megítélt, de kielégítésre nem került igényeket.

Azt is el kell mondjam, hogy elfogadás előtt áll az a javaslat, ami már egy óriási előrelépés, és a végrehajtási törvény módosítását tartalmazza, ami az állam büntetőköltségek iránti igényét gyakorlatilag hátrébb sorolja, mint a sértettek igényét, a polgári vagy büntetőbíróságok által megítélt igényét. Ez már egy óriási előrelépés, egy régi kívánalom volt. Jómagam is több módosító javaslatban és önálló javaslatban előterjesztettem. Ez megoldja a probléma egyik részét, tehát ahol az elkövetőknek volt lefoglalható vagyona, ott ez mindenképpen megoldást jelent, de jó lenne ‑ én itt ebben az esetben 1 milliárd forintot fogok javasolni, de ez lehet kevesebb is első körben ‑, ha lenne egy olyan keret, amit igénybe vehetnek azok az emberek, egy korrekt elbírálás alapján, tehát felülről nem lenne nyitott ez a keret, de mégiscsak lehetne hova fordulni azon embereknek, akiket egy ilyen helyzet ért, és gyakorlatilag a sértettek az elkövetőkön nem tudják behajtani a követeléseiket.

Aztán a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében azt láthatjuk, hogy a próbálkozások ellenére 0,6 százalék a jelenlegi GDP-arányos költés, tehát a 2 százalék még messze van. Tudom, hogy a miniszter úr erőfeszítéseket tett arra, hogy ez nagyobb mértékben nőjön, és azt is tudom, hogy aztán 1 százalék alatt is volt még nem is olyan régen ‑ ezt az államtitkár úr bizonyára jobban tudja ‑, de azért ezekben az esetekben, már a honvédelmi kiadásoknál, azt szeretnénk, ha megpróbálnánk ezt, bár tudjuk, hogy a GDP is nő. Tehát nyilvánvalóan, amikor egy növekvő GDP-nél GDP-arányosan ugyanannyit költünk, az növekedést jelent, tehát ez mindig az ellenzéki és a kormánypárti megközelítés, de nyilvánvalóan a NATO tőlünk 2 százalékot vár el, és ezt fogják majd rajtunk ‑ idézőjelben ‑ „behajtani.”

Ha már a Honvédelmi Minisztérium költségvetésénél tartunk, ami egy támogatható kezdeményezés volt, az a Honvédelmi Sportszövetség, amely, ha jól látom, 1,1 milliárd forintot kap jövőre működésre. Itt is, ha az államtitkár úr tud válaszolni arra, hogy esetleg mik azok a részletes tervek, mik azok az egyébként le nem írt, de tudható tervek a Honvédelmi Sportszövetség háza tájáról, azt szívesen meghallgatnánk, de jó lenne, ha ez egy hatékony és a tömegek, az ifjúság bevonásával működő szövetség lenne, és nem értelmetlen módon vagy értelmetlen kiadásokra költenék ezt az 1,1 milliárd forintot, ami egyébként nem is olyan kevés, és azt kell mondjam, pályára lehet állítani egy jó kezdeményezést.

Azt már a sajtóból hallhattuk, és jómagam is írásbeli kérdést szándékoztam benyújtani, de úgy tűnik, hogy a két luxusvitorlás beszerzése lefújásra került. A Balatonra szeretett volna a honvédség, illetve kiírták közbeszerzésként két luxusvitorlás beszerzését, arra hivatkozással egyébként, hogy a civil kapcsolattartás miatt fontos ez, bár hogy a mahagóni borítás akkor miért fontos ebben a tekintetben, ezt nehéz lett volna megmagyarázni, de mindenképpen üdvözlendő, hogy ez visszavonásra került. Tehát azt kell mondjam, hogy itt önmérsékletet tudott tanúsítani a minisztérium.

Ami egy apró kiadás, szintén a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében van, és a szövegből megtudhattuk, hogy az afgán nemzeti biztonsági erők számára újabb három évre kötelezettséget vállalt a kormány, tehát 2018-2020 között újabb 500 ezer USA dollár/év támogatást nyújtunk. Elmondtam tavaly is, hogy ez alapján az afganisztáni szerepvállalás túl nagy sikernek nem mondható, ha újabb három évre Magyarországnak megint csak közvetlen befizetéssel kell hozzájárulnia a biztonsági erők fenntartásához. Abban bízhattunk, hogy amikor a jelenlegi kötelezettségvállalás lejár, ez pont 2017 lett volna, akkor ez nem kerül meghosszabbításra, de úgy tűnik, hogy újabb három évre újabb félmilliárd forint erre a célra is elmegy. Ezt is jobb lett volna a magyar adófizetők érdekei szerint elkölteni.

Aztán szintén apróságnak tűnhet, de ha az államfői protokoll kiadásai címhez lapozunk, azt láthatjuk, hogy 355 millió forintról 450 millió forintra nő, tehát 95 millió forinttal nő az államfői protokoll kiadásaira szánt összeg. Mondhatnánk azt, hogy 95 millió forint nem olyan sok pénz, másrészről viszont ez egy közel 27 százalékos növekmény. Tehát azt azért elvárhatnák a magyar adófizető állampolgárok szerintem, persze lehet velem vitatkozni, hogy a protokollkiadások, akár az államfő esetében is, mondjuk, inflációkövető módon vagy GDP-növekedést követő módon növekedjenek. Ez a 27 százalék, azt gondolom, nehezen magyarázható, bár egy homályos indokolást láthatunk, hogy az államfő feladatai is nőnek, de hogy 27 százalékkal, tehát közel harmadával ‑ több mint negyedével ‑ nőnének, erre a szövegben semmiféle részletes indokolást nem találunk.

(16.50)

Aztán néhány módosító javaslatot benyújtottam Budapest és a XXII., XI. kerület vonatkozásában is, itt csak egy-két fontos dolgot szeretnék kiemelni. Régi terv volt, csak úgy tűnik, egyelőre nem valósult meg, a 2-es és a 4-es metró összekötése, illetőleg a 4-es metrónak a Gazdagrét irányába való továbbvezetése. Ezekre a tervezési költségekre nyújtottam be módosító javaslatot, hogy legalább a pontos összegekkel tisztában legyünk. Itt megint csak leállt a projekt, egy túlárazott, korrupcióval terhelt ‑ ez egyébként főleg az MSZP-SZDSZ-es városvezetést érintette, aztán nyilván a Fidesz által az elszámoltatás elmaradása az, ami odavezetett, hogy felelősöket nem tudhatunk még most sem. A lényeg az, hogy leállt a projekt az előtt, hogy valódi eredményt ért volna el, a gazdagréti vagy akár különböző agglomerációs bekötések megvalósultak volna meg valódi P+R parkolók kiépítésével. Egyébként azt is hozzáteszem önöknek, hogy a 4-es metró továbbvitele a drága fúrópajzsos megoldás helyett a talajviszonyok miatt egyébként egyszerűbb módon megvalósítható lett volna, de pont erre teszek javaslatot, hogy legalább ez megfelelő módon megtervezésre kerüljön.

Ugyanígy hadd említsem meg a XXII. kerület, Budafok belvárosának a rehabilitációját, ami egy régi vágy. Néhány beruházás megtörtént, de az, hogy Budafok belvárosa valóban elnyerje régi fényét, egy másfél milliárd forintos beruházással gyakorlatilag befejezhető lenne, és régi pompájában, persze a modern kornak megfelelően visszaállítható, illetve modernizálható lenne Budapest legdélebbi kerületének belvárosa. Azt hiszem, mivel egyébként is a fejlesztések általában a XXII. kerületet és Budafokot el szokták kerülni, és összehasonlíthatatlanul kevés fejlesztés jut akár egyéb kerületekhez viszonyítva, és nem csak a belvárosi kerületekről beszélek, ezért ezt a pénzt jó lenne biztosítani, és egyéb helyekről átcsoportosítható is lenne.

Illetőleg meg kell említenem azt is, szintén a XXII. kerület viszonylatában, hogy állami segítséggel a nagytétény-óhegyi régió belterületbe vonását meg kellene tenni. Ez egyébként segítene a lakásgondokon, akár a CSOK felvételét, illetve az ahhoz megfelelő telkek biztosítását is jelentené. Gyakorlatilag sem az önkormányzat, sem a helyben lakó ott telektulajdonosok ‑ egy részük helyben lakik, más részük nem ott lakik, viszont telekkel rendelkezik ott ‑ nem tudják kifizetni azt, hogy ennek megfelelő módon a valódi belterületbe vonása megvalósuljon. Ez egy olyan dinamikusan fejlődő része lehetne Budapestnek, ez a nagytétény-óhegyi rész, ami fellendíthetné gyakorlatilag a dél-budai régiót is. 600 millió forintot javasoltam ennek a beruházásnak a megvalósítására.

Illetve még a végére a Reménysugár Rehabilitációs Intézet számára, fűtés-korszerűsítésre 50 millió forintot is javasolni fogok. Nemcsak kerületi probléma ezen intézmény korszerűsítése, fővárosi fenntartású intézményről van szó, de gyakorlatilag fogad az ország minden részéből bentlakó, rehabilitációra váró embereket. Azt kell mondjam, hogy az államnak is ebben az esetben, ebben a beruházásban segítenie kellene, mert félő, hogy a fővárosnak erre nem lesz pénze, és azt hiszem, a szolidaritásnak is egy szép példája lenne, ha ezt az összeget rendelkezésre bocsátanák.

Az idő sajnos rövid, én ezeket szerettem volna kiemelni, és természetesen az államtitkár urak válaszát várom, ha felmerült. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  114  Következő    Ülésnap adatai