Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.13:21:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2003.05.28.), 60-62. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 13:13


Felszólalások:  Előző  60 - 62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Igen, elnök asszony, köszönöm a lehetőséget.

 

ELNÖK: A képviselő asszonyé a szó.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Szeretnék néhány szóban rövid értékelő megjegyzéseket fűzni az elhangzott vitákhoz, nemcsak a maihoz, hanem az általános vitában elhangzottakhoz és a bizottsági vitához is.

Abból indulnék ki, hogy az előterjesztésünkhöz összesen 12 módosító indítvány érkezett. Ebből a 12 indítványból 7-et Kósáné Kovács Magdával együtt előterjesztőként támogattunk, befogadtuk a javaslatba. Ebből a támogatott 7 módosító indítványból valóban volt olyan, amely technikai vagy pontosító jellegű, de volt fontosabb, tartalmi jellegű is. Például ilyennek tekintem azt, hogy miközben az eredeti javaslat említette ugyan az Idősügyi Tanácsot, de csak egy pontnál, a módosítás most arra irányul, hogy minden egyes felmerülő nyugdíjkérdéssel kapcsolatosan az Idősügyi Tanács álláspontját ki kell kérni. Én ezt fontos tartalmi módosításnak tartom, és helyeseltem.

Igen, volt öt olyan módosító indítvány, amelyet nem tudtunk támogatni; ezek közül egyre kapcsolódó bizottsági módosító indítvány formájában még korrekciós változat születik, de négyet valóban nem támogattunk, ezért ezekről nagyon röviden szeretnék szólni.

Mielőtt a tartalmi és a szakmai kérdéseket szóba hozom, engedjenek meg néhány általános értékelő megjegyzést. Az szerintem közismert dolog, hogy a nyugdíj ügye egy különösen érzékeny politikai kérdés a parlamentben, ez mindig nagyon élénk, heves politikai vitát vált ki az ellenzéki és a kormánypárti oldal között. Megmondom őszintén, én mindig nagyon rosszul érzem magam a Házban, amikor azt tapasztalom, hogy a nyugdíjasok ürügyén meglehetősen méltatlan politikai vita bontakozik ki, és ezt a politikai vitát természetesen mindig az ellenzéki oldal gerjeszti (Babák Mihály: Ugyan már!), a tényektől elrugaszkodó, a tényeket nem figyelembe vevő felszólalásokkal és hamis állításokkal. Ilyenek nagy számban elhangzottak a Házban, egyébként a mai vitában is nagyon sok ilyen típusú felszólalás megfogalmazódott.

Volt egyébként az ellenzéki megfogalmazásoknak, felszólalásoknak egy másik típusa, másik csokorja is. Voltak olyan felszólalások, amelyek kifejezetten jó szándékú javaslatokat fogalmaztak meg: ilyennek tekintem például Sisák Imre javaslatait - sajnálom, hogy éppen most nincs jelen a Házban. (Sisák Imre János jelzi a karzatról, hogy ott tartózkodik.) Igen, vendégei vannak. Ezekkel a véleményekkel a tekintetben van vitám, hogy nem számolnak kellőképpen a realitásokkal, és ezekről tárgyszerűen is szeretnék szólni.

Volt egy harmadik típusa is a mai ellenzéki felszólalásoknak, az a típus, amikor tényleg nagyon égető, nagyon élő problémát vetettek fel, hoztak szóba az ellenzéki képviselők; ilyenre gondolok például, amikor Babák képviselő úr arról szólt, hogy a nagyon hosszú szolgálati időt nagyon sok nyugdíjas esetében mennyire nem becsüli meg a nyugdíjrendszer, mennyire alacsony nyugdíjak realizálódnak. Én ezt egy olyan nagyon fontos, reális kérdésnek tartom, amivel mindenképpen foglalkoznunk kell, de hitem szerint foglalkozunk is magában a javaslatban, az előterjesztésünkben.

Ami a tárgyszerű kérdéseket illeti, ezek közül tehát az egyik, mindenképpen megoldásra váró kérdés: a szolgálati idő jobb megbecsülése. Mindannyian tudjuk, attól függően, hogy mikor ment valaki nyugdíjba, járhatott nagyon rosszul, az esetek többségében ez történt, és csak kivételképpen fordult elő, rövid periódusokban, hogy szép nyugdíjjal lehetett nyugdíjba vonulni.

Hogy példát is mondjak: a nyolcvanas évek végén, amikor életbe lépett az a szabály, hogy a megelőző három év keresete alapján tudták kiszámolni a nyugdíjakat, akkor sok vállalat élt ezzel az eszközzel, és a nyugdíj előtt álló dolgozója bérét jól fel felplankolta, következésképpen az utolsó három év alapján a megélhetést viszonylag biztosító nyugdíjat tudtak kiszámolni. De ettől az egész rendszer, a nyugdíjas-társadalmon belüli arányok csak torzultak, és az egész rendszer tényleg olyan igazságtalanságokat kezdett el tartalmazni, amelyeket azóta is cipelünk, folyamatosan cipelünk, és amelyekkel, azt gondolom, foglalkoznunk kell, mert tényleg tisztességtelen, hogy egy egész ledolgozott élet után valaki a minimálnyugdíj környékén nyomorogjon.

Következésképpen az indítványunkban kitértünk erre, és tényleg azt várjuk a kormánytól, hogy legyen javaslata arra, hogyan próbál ezeken az aránytalanságokon, igazságtalanságokon némiképpen korrigálni, például olyan módon, hogy a legidősebbeknél valamilyen korrekciós kiegészítő ellátást megpróbál bevezetni. Én ezt például egy olyan kérdésnek tartom, amiről a szemben ülő feleknek, a kormánypártnak és az ellenzéknek nem ilyen érzelemtől túlfűtötten kellene vitatkoznia egymással, hanem egymást támogatva kellene vitatkozni. Azt gondolom, az ellenzék kritikája mégiscsak hitelesebb lenne, ha a kormányoldal törekvéseiből valamit támogatni tudna.

A másik kérdés, amivel a mai vitában is hosszan foglalkozott Sisák képviselő úr, a legalacsonyabb nyugdíjak mértékének a szabályozására vonatkozott, a minimálnyugdíjak mértékére, amivel kapcsolatban való igaz, hogy már régi javaslata a képviselő úrnak, hogy kössük a minimálbér 50 százalékához azt, amit minimálnyugdíjnak tekintünk. Első látásra ez életszerű javaslat, magam is kacérkodtam a gondolattal, hogy érdemes ezt a módosító indítványt meg ezt a gondolatot támogatni.

 

 

(10.30)

 

Amikor szakértőkkel részletesebben megvizsgáltuk, akkor a következőket kellett végiggondolnunk: először is a minimálbér, ha az 50 ezer forintra gondol, képviselő úr, az egy bruttó bér, amiből levonás van. Nettó módon, a tb-járulékok levonása után 46 ezer forintot sem kapnak kézhez a dolgozók. Márpedig a nyugdíj is nettó, következésképp a nettó minimálbérhez kellene hasonlítani a nettó nyugdíjat. Következésképpen annak az 50 százaléka már nagyon közel van ahhoz, amennyi a mostani minimálnyugdíj. Januárban egészen biztosan eléri. Tehát ez a hangoztatott követelés gyakorlatilag egy már megvalósult, megvalósuló realitás, miközben én változatlanul fenntartom, hogy rettentően alacsony és megélhetést nem biztosító szint. Következésképpen, ha ezt így jól megáldanánk, nem csinálnánk semmit.

De van egy sokkal fontosabb oka annak, hogy nem érdemes a minimálbérhez hozzákötni a minimálnyugdíjat. Az tudniillik, hogy a minimálbér emelkedésének, emelésének nincsen törvényben biztosított automatizmusa. A minimálbért az Érdekegyeztető Tanács belátása szerint akár évekig be lehet fagyasztani ott, azon a színvonalon, következésképp az égvilágon semmit nem vittünk előre a minimálnyugdíj szempontjából, ha mi ezt a mérőeszközt összekapcsoljuk és megpróbáljuk megáldani. Ez a magyarázata annak, hogy végül is nem támogattuk Sisák képviselő úr javaslatát.

A harmadik szakmai kérdés, ami folyton visszatér, ami tulajdonképpen a legfontosabb kérdés, nálunk is az első pontban szerepel, az évenkénti nyugdíjemelés törvényi szabályozásának a kérdése. Itt többen hitet tettek amellett, hogy vissza kellene térni a csak a bérekhez kötött nyugdíjemelési szisztémához. Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy ezen a körön már túl vagyunk, hiszen '91-ben ilyen szabályozással indítottunk. Megtapasztaltuk, hogy ha csak a bérekhez van hozzákötve az évenkénti nyugdíjemelés, azzal olyan periódusban, amikor reálbércsökkenés van, hosszú időn keresztül, éveken keresztül nagyon-nagyon rosszul jártak a nyugdíjasok. Hogy úgy mondjam, súlyosabb volt a hátrány számukra, mint amennyi előnyt aztán élveztek akkor, amikor éppen reálbér-növekedést élt meg az ország. Az idő tájt éppen a nyugdíjasszervezetek is igényelték, hogy ne csak a bérekhez legyen hozzákötve az ő nyugdíjuk emelése, hanem az árakhoz is.

Ami most történik, amit a '97-es nyugdíjreform idején megáldott szabályozás előírt, hogy 50 százalékban a bérekhez, bérnövekedéshez, 50 százalékban pedig az árnövekedéshez van kapcsolva a nyugdíjemelés, az egy, a reform által bevezetett javaslat volt. Most a mi kérésünk, hogy vizsgáljuk meg, kell-e ezen az 50 százalékos arányon valamit korrigálni, lehet-e valamit korrigálni, éppen csak a nyugdíjasok javára.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy méltatlannak tartom azokat az ellenzéki oldalon megfogalmazott támadásokat, hogy itt mi valamiféle politikai megfontolásból hadakozunk, figyelmet elterelünk, és nem vesszük figyelembe a nyugdíjasok érdekeit.

Tisztelt Mátrai Márta! Ez az országgyűlési határozat az első ponttól az utolsóig a nyugdíjasok érdekeit tekinti. És az ellenzék csak hitelesebb lenne, ha képes lenne elismerni a kormánypárti oldalról jövő jó szándékú javaslatokat. Éppen Szűcs képviselő úr szembesített minket azzal, hogy módosító indítványokat csak az alapján utáltunk el, hogy ellenzéki beterjesztője volt, de figyeljenek kicsit magukra is, mert ugyanezt teszik a kormánypártoktól érkező javaslatokkal. És ugyanezt tették négy éven keresztül, amikor kormányon voltak: zsigerileg utasítottak el mindenféle, ellenzéki oldalról érkező javaslatot. Ez így volt. Én pedig fenntartom azt az álláspontomat, éppen a nyugdíjasok érdeke szempontjából, hogy sokkal hitelesebb lenne a munkánk, ha ezen túl tudnánk lépni, sokkal hitelesebb lenne az ellenzék kritikája, ha időnként támogatni tudna kormánypárti oldalról érkező jó javaslatokat. És én kitartok mellette, hogy a jelenlegi javaslatunk ilyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  60 - 62  Következő    Ülésnap adatai