Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2021.06.25.15:45:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 52. felszólalás
Felszólaló Farkas Gergely (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:33


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha röviden kellene megfogalmaznom a véleményem a költségvetésről, akkor azt mondhatnám, hogy a fiatalokról való lemondás költségvetésével szembesülünk, és akármennyire is nem tetszik ez Bányai Gábor képviselőtársamnak, attól még ez igaz és sajnos tényszerűen alátámasztható, és én erre is szeretnék példákat mondani fontos területekről, az oktatás területéről, a lakhatás területéről, arról, hogy hogyan is kezelik önök az elvándorolt fiatalokat, milyenfajta megoldást kínálnak számukra, tehát néhány példán keresztül szeretnék végigmenni, hogy miért is tartom úgy, hogy ez a fiatalokról való lemondás költségvetése.

Kezdjük azzal, hogy az elvándorlás problémáiról itt az elmúlt percekben is sokat beszéltünk, és szerintem akármennyire is vitatjuk, hogy mi okozza ezt, az tényszerűen igaz, hogy több százezer fiatal kényszerült külföldre nem önszántából, hanem nagyon sokan kényszerből. S itt nem arról beszélek, amivel államtitkár úr itt próbálta félremagyarázni, hogy elmennek tanulni; hát persze, menjenek el tanulni Erasmus-ösztöndíjjal, semmi gond nincs ezzel, ezt mi is támogatjuk maximálisan, ez egy jó dolog az ország szempontjáról.

Nem ezekről az emberekről beszélünk, hanem azokról, akik nem oktatási, hanem leginkább munkavállalási céllal, a hazai körülmények miatt, a gazdasági helyzet miatt, a politikai-társadalmi légkör miatt mennek el külföldre, mert egyszerűen azt érzik, hogy azért, mert nincsen Fidesz-bekötöttségük, nem Fidesz-tagok, nincsenek befolyásos ismerőseik, ezért nem tudnak előrejutni, nem nyernek a pályázataik, nem kapnak jól fizető, zsíros állásokat vagy éppen olyanfajta költségtérítéseket és egyéb dolgokat, amiket akár az Új Nemzedék Központon és számos más ilyen intézményen keresztül próbálnak kifizetni a fideszes kötődésű embereknek.

E miatt a társadalmi hangulat miatt mennek nagyon sokan külföldre, és ami még nagyobb probléma, hogy ezeknek az embereknek a legnagyobb része ott is marad, ezen emberek nem érzik azt, hogy itthon olyan körülmények lennének, olyan változások történnének, ami miatt érdemes lenne hazajönni. S itt hadd idézzem fel a miniszterelnökük mondatát, amiben ő úgy nyilatkozott, hogy nem azzal van a probléma, hogy elmennek a fiatalok, hanem egy kormány jó működését az mutatja meg, hogy haza tudja-e hívni a fiatalokat. Szerintem ennél egy­értelműbben nehezen is lehetne kifejezni, hogy a kormány mennyire kudarcos politikát folytat, mert egyértelmű, hogy nem tudja hazahívni a fiatalokat.

Önök néhány éve létrehoztak egy „Gyere haza, fiatal!” programot, egy ilyen központot, aminek az lett volna a célja, hogy néhány száz millió forintból hazahívja a fiatalokat. Kudarcosan működött az egész, már a működése alatt látszódott, hogy nem lesz ez egy sikeres kezdeményezés, amit aztán önök is beláttak, meg is szüntették ezt az intézményt, a „Gyere haza, fiatal!” elnevezésű intézményt. Mi vártuk, hogy akkor milyen következő lépés lesz majd, amellyel próbálják hazahívni a fiatalokat, próbálják segíteni azokat a fiatalokat, akik mégis úgy döntenek, hogy haza kellene jönni, itthon is próbát kellene tenni, hogy vajon meg tudnak-e itt élni.

Azóta nagy csend van, és az a nagy helyzet, hogy nem indult semmilyen új program, ami, úgy gondolom, hogy óriási probléma, és nagyon jó látlelet arról, hogy a kormány hogyan is kezeli ezt a problémát, mert ha úgy kezelné, hogy fontosnak tartaná azt a több százezer embert, fiatalt és kevésbé fiatalt, aki külföldön él, ott dolgozik, akkor igenis indítana olyan programokat, amely az ő hazahozatalukat segíti.

Bár, ha arra gondolok, hogy a „Vállalkozz itthon, fiatal!” elnevezésű program működése is megmutatta, hogy mennyire komolytalanul kezelik önök ezt a kérdést, és mennyire nem tudják lemenedzselni akár csak néhány tucat fiatal vállalkozásindítását, akkor úgy gondolom, hogy ez egy jó példa arra, hogy mennyire is kezelik önök komolyan ezt a kérdést. Mindenki tudja, az elmúlt hetekben több hír is született arról, hogy az a néhány szegény fiatal, aki naivan hazajött azzal a tervvel, hogy majd itthon vállalkozást indít, elvégzett egy tanfolyamot, elkészített egy üzleti tervet, beadott egy pályázatot, majd pedig céget alapított, a cég után több hónapon keresztül kellett fizetni a járulékokat, havi sok tízezer forintot, miközben a Nemzetgazdasági Minisztérium még arra sem volt képes, hogy elbírálja az ő pályázatukat, ezáltal valójában el tudják indítani a vállalkozásukat. Így aztán benn ragadtak ebben a programban ezek a fiatalok, csak a kiadásuk volt vele, és még ráadásul ki se tudtak szállni ebből, mert akkor még a képzés díját is vissza kellett volna fizetni. Úgy gondolom, ez jól megmutatja az önök hozzáállását, hogy hogyan is kezelik azt a néhány tucat fiatalt, aki mégis a több százezerből hazajön, és azt mondja, hogy megpróbálja itthon. Hát, ilyen példákat tudnak önök felmutatni, ami még inkább arra ösztönzi a kint lévőket, hogy ott is maradjanak.

De nézzük az oktatás helyzetét, mert ott is van bőven olyan dolog, ami azt mutatja, hogy a fiatalokra továbbra sem erőforrásként tekintenek önök, továbbra sem látják meg bennünk azt a potenciált, amit a jövő nemzedéke jelent, és igenis azt, hogy minél több módon kellene mutatni számukra, hogy fontosak ennek az országnak, fontos, hogy itt legyenek, itt maradjanak, itt tudjanak családot alapítani, boldogulni, munkát vállalni, és tényleg ne okozzon az elvándorlásuk olyan problémát, ami felé Magyarország jelen pillanatban is megy.

Elég, ha csak arra gondolok ‑ egy konkrét példát kiemelve ‑, hogy 2007 óta, tehát idestova tíz éve nem emelték önök a felsőoktatási intézményekben a hallgatói ösztöndíjak mértékét. Tíz éve nem emelték ezt a nagyon fontos forrást, ami nagyon sok esetben akár egyedüli forrása egy felsőoktatásba járó fiatalnak, hisz tudjuk nagyon jól, hogy sokan vannak úgy, hogy a család otthonról nem tudja őket támogatni, diákhitelt nem szeretnének felvenni, akármennyire is önök mindig ezt ajánlják megoldásként, hogy inkább adósítsák el magukat a fiatalok, mert önök úgy gondolják, hogy majd akkor ezzel tudnak boldogulni; abba nem gondolnak bele, hogy milyen is lesz ennek a fiatalnak az élete, aki ezután majd a diplomáját a kézben tartva adóssággal, akár több millió forintos adóssággal kezd neki a nagybetűs életnek.

Tehát ahelyett, hogy önök azokat a lehetőségeket keresnék, és azokban támogatnák a fiatalokat, amelyek fontosak számukra, önök ezekkel nem foglalkoznak, így nem foglalkoznak a tanulmányi ösztöndíjak kérdésével, amit nemcsak a Jobbik feszeget évek óta, hanem a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a HÖOK is már régóta a zászlajára tűzött, ők is nagyon fontosnak tartják, mert több százezer fiatalt érint. Egy olyan tételről van szó, amely lehet, hogy kimondva soknak tűnik, 12 milliárd forint, de ha azt nézzük, hogy ez a teljes költségvetés mennyire apró szelete, gyakorlatilag néhány focistadionnyi pénzről van szó, de egyéb más olyan pazarló tételeket is tudnék mondani bőven, amiknél sokkal fontosabb lenne az ösztöndíj mértékének emelése.

(12.30)

Tehát ez a 12 milliárd forint már elegendő lenne ahhoz, hogy legalább az infláció mértékével növeljék a 2007 óta változatlan, tanulmányi ösztöndíjakra fordítható hallgatói normatívát, mert ebből költenek az intézmények erre a tételre.

Nagyon fontos lenne tehát ennek az emelése. Erre vonatkozólag egyébként adtunk be módosító javaslatot is, hátha valami isteni szikrától vezérelve önök mégis elfogadják ezt, és belátják, hogy a fiataloknak ilyenekkel kell jelzést adni, hogy fontosak az ország számára, nem pedig azzal a hozzáállással, amit önök számtalan más egyéb módon mutatnak feléjük.

De hát említhetném, hogyha már felsőoktatásban tanulókról van szó, egy állandó, visszatérő téma a felsőoktatásban járók után a családi támogatás megadása a családok részére. Ezt mi szintén fontosnak tartjuk, ugyanakkor önök erre sem képesek évek óta. Indok nincs, hogy miért nem fontos már egy 19 éves fiatal támogatása és a családjának a támogatása, miközben 18 évesen középiskolába járva még a család megkapja utána a családi pótlékot, majd mikor egyetemre, főiskolára kerül, sokkal nagyobb kiadásokkal szembesül, vélhetően albérletben, kollégiumban lakik, akkor már nem kapja meg ezt a támogatást.

De nézzünk egy további területet, ez pedig a lakhatás területe, amely, úgy érzem, hogy szintén nagyon sújtja a fiatalokat. Önök mindig itt a CSOK-ra szoktak hivatkozni, amely valóban egy előremutató dolog, ugyanakkor egyáltalán nem oldja meg azon fiatalok helyzetét, akikről én beszélni szeretnék. Ugyanis egyáltalán nem reális az, hogy mondjuk, egy fiatal, aki más városba kerül egyetemre, főiskolára, vagy akár később munkavállalás szempontjából, hirtelen úgy dönt, hogy a CSOK segítségével majd hirtelen épít egy házat vagy vesz egy lakást, hogy ilyen módon tudja ezt felhasználni. Egyáltalán nem reális ez. Számukra inkább egyfajta ideiglenes lakhatásra lenne szükség, amelyet véleményünk szerint kétféle módon lehetne megoldani: kollégiumi építéssel, fejlesztéssel, illetve a szociálisbérlakás-építési rendszer beindításával.

A kollégiumi fejlesztésről hallhattunk már önöktől is terveket, elképzeléseket, ugyanakkor olyan kétségbeejtő kijelentések is születtek itt már a parlamentben, amelyek azt feltételezték, hogy az olimpiai pályázatunk bukása után akár ezek a kollégiumfejlesztések is megrekedhetnek, és hirtelen már nem annyira fontos a kormány számára, hogy új kollégiumok épüljenek, illetve a meglévők felújításra kerüljenek, márpedig ez elengedhetetlen lenne. Itt is hadd hivatkozzak például a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetségének és a HÖOK-nak egy közös felmérésére, miszerint nagyvárosi körkép szerint 20 százalékos kapacitáshiány van, számos budapesti, vidéki kollégiumban túljelentkezés van. Országosan összességében 40 százalékos a túljelentkezés, illetve a kollégiumok több mint felénél sem állagmegóvásra, sem fejlesztésre nem került sor az elmúlt öt évben. És lehetne még számos ilyen statisztikai adattal alátámasztani ennek a területnek a fontosságát.

Mi továbbra is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kollégiumfejlesztés megvalósuljon. Bízom benne, hogy önök is belátják ennek fontosságát. És belátják például a szociálisbérlakás-építési rendszer fontosságát, amely szintén elengedhetetlen lenne. Évek óta szajkózzuk, mennyire fontos az, hogy a piaci árnál akár alacsonyabban tudjanak azok a fiatalok, fiatal párok kibérelni ilyenfajta lakásokat, házakat, amik számukra segítséget jelenthetnek. Nem mellékes módon azért egy ilyen állami háttérrel megtámogatott, magyar kivitelezőkkel véghez vitt építkezések a magyar gazdaságra is pozitív hatással hatnának. Úgy gondolom, hogy ennek a beindítása is egy régi adósságuk.

Amit egyébként önök most így a fiatalok kapcsán ebben a költségvetési vitában is már számtalanszor elmondtak, ez az első nyelvvizsga ingyenessé tétele, amely valóban pozitív dolog. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 4-5 éve vetette fel ezt a Jobbik. Örülünk, hogy végre eljutottak oda, hogy megvalósították, de önmagában ez az egy javaslat kevés ahhoz, hogy a fiatalok azt érezzék, amit összességében érezniük kellene, hogy fontosak ennek az országnak.

Még a fiatalokkal kapcsolatban, amit én úgy gondolok, hogy fontos megemlíteni, és sajnálatos módon szintén úgy érezzük, hogy ez a terület nem került kellő súllyal a kormány elé, ez a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok. Itt azért még egy évtizede erre a tételre, költségvetési sorra 1,8 milliárd forintot adott az állam, aztán 2010 után már drasztikusan, negyedére, ötödére, hatodára, 300 millió forintra, 400 millió forintra csökkent. Idén erre 518 millió forint áll rendelkezésre. A probléma súlyához, a dizájnerdrogok terjedéséhez képest ez az összeg elenyésző. Hatalmas veszély ez a fiatalokra. Sajnáljuk, hogy a kormány ezt nem látja be, és nem tartja ezt kellően fontosnak.

Ha már itt szóba jött, Szászfalvi László említette a bölcsődék helyzetét. Mi azért egyáltalán nem látjuk ennyire pozitívan a bölcsődék helyzetét. Engedjék meg, hogy egy választókerületi példával támasszam ezt alá. Ugyanis a törvény azt írja elő, és ezt hallottuk is, hogy 2017 szeptemberétől nincs lehetőség egységes óvoda és bölcsőde indítására, egyfajta törvényi tiltás van. Ugyanakkor az önkormányzatoknak kötelező volt bölcsődei csoport indítása, amennyiben megfelelő számú szülő kéri ezt.

Például Jánoshalmán kérték, bőven van 14 gyerek, de hát jóval több is egy akkora településen, választókerületem egyik településén a bölcsődei csoport indítására. Ugyanakkor az állami normatíva ehhez kevés, amit önök biztosítanak, az önkormányzatnak pedig a kevés bevétele miatt erre nincs lehetősége, hogy ezt kiegészítse. Így aztán kérdéses, hogy mi lesz ott a bölcsőde indításával, ami pedig fontos lenne, mert ha működne a bölcsőde, akkor azok a szülők, akik egyébként munkába tudnának állni, meg is tehetnék.

De ily módon egy alacsony állami támogatással, normatívával igazából még azt sem lehet kigazdálkodni, hogy a minimálisan előírt dolgozói létszám bére meglegyen, nem is beszélve még a rezsi- és egyébfajta költségekről. Ez tehát például Jánoshalmán ‑ és biztos vagyok benne, hogy nemcsak ezen a településen, hanem számos más településen is ‑ egy nagy probléma. Erre az sem megoldás, hogy 2018 végéig a bölcsődeindítást ki lehet tolni, ettől még nem fog megoldódni a probléma, hogyha önök nem fogják megemelni a normatívákat.

Összességében tehát továbbra is tartom és szomorúan állapítom meg, hogy ez a költségvetés a fiatalokról való lemondás költségvetése. Ahogy az elmúlt években, ez a költségvetés sem változtat érdemben a fiatalok elhanyagolt helyzetén, azon, hogy a kormány mostohagyermekként kezeli őket, és nemhogy csak az elvándorolt fiatalokkal nem foglalkozik, nem indítanak olyanfajta programokat, ami az ő hazahozatalukat segítené; amit indítanak, láthattuk a vállalkozásindítás kapcsán, az is kudarcba fullad. De emellett az itthoni, az itthon maradt, itthon tanuló, itthon dolgozó fiatalokra sem fordítanak kellő figyelmet, ami óriási probléma, és nagyon szomorú jövőt fest Magyarország számára, hisz ez a generáció a jövő nemzedéke. Ha önök nem becsülik meg őket, az az ország egésze számára fog nagyon negatív következményekkel járni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai