Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Hősvértől pirosult gyásztér … / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács.” Teljesen természetes, hogy a Jobbik frakciója ezt a törvényjavaslatot el fogja fogadni. Én magam is Brenner Kolomannal egyetemben élvezettel hallgattam itt ‑ azt nem mondanám, hogy vitát, de ‑ mind az előterjesztői felszólalást, mind pedig képviselőtársamnak ezt a nagyívű, valóban igényes és a törvényjavaslathoz méltó felszólalását.

Egyet azért hadd említsek meg, és tényleg nem akarok ünneprontó lenni. Többször szó esett itt nemzeti összefogásról, teljesen jogosan, a témával kapcsolatosan is. Jobban örültünk volna neki, ha ez nem 11 kormánypárti képviselő, honatya előterjesztéseként jelenik meg, hanem egy kis energiát fektetnek ebbe, és mondjuk, egy előzetes egyeztetés során megpróbálják bevonni az összes többi frakciót is. Higgyék el, ha valamiben, akkor ebben egészen biztosan partnerek lettünk volna. Törekszünk egyébként arra, ezt más alkalmak kapcsán is elmondom, hogy ha megvan az az alap, amit minimumként tételezhetünk, akkor mi konstruktívan igyekszünk ezekhez hozzáállni. Ilyen ez a törvényjavaslat is. Ezért örültünk volna jobban annak, ha az itt elhangzottak szellemében mindenkit bevonnak.

Mert lettek volna kérdések, kétségek azzal kapcsolatosan, hogy mégis miként töltik ki tartalommal ezt az emlékévet. De a képviselő úr mondhatni, hogy félórás felszólalásában valóban megnyugtatóan rendezett olyan kérdéseket, amelyek önmagában nyilván egy ilyen rövid törvény-előterjesztés, törvényjavaslat formájában nem kerülhettek eddig elénk.

(11.50)

Jobb lett volna egyébként ezt a kis kételyt azzal megelőzni, hogy bevonnak és partnerként kezelnek minket egy ilyen valóban nagyon fontos emlékezetpolitikai ügyben, hiszen ezek a nemzeti sorstragédiák vagy éppen szerencsésebb esetben jeles nemzeti események, a történelmi múltunkhoz kapcsolódó, a magyarság történelmét formáló események olyanok, amelyek megérdemlik azt, hogy teljes konszenzus alakuljon ki, és még csak tudat alatt se motoszkáljon az emberben olyan, hogy pártpolitikai célokra kívánják felhasználni. De még egyszer szeretném jelezni, hogy a magunk részéről mind az előterjesztéssel, mind pedig a most feltárt tartalmával teljes mértékben egyet tudunk érteni. Ha ilyen formában meg tud valósulni ez az emlékév, akkor azt a magunktól telhető maximális módon támogatni fogjuk.

Képviselőtársaim! Nem mi vagyunk azok ‑ szeretném jelezni ‑, akikkel ne lehetne kooperálni ilyen ügyekben. Nem mi vagyunk azok, akik dülledt szemű tojószárnyasnak nevezik a turulmadarat. Nem mi vagyunk azok, akik ‑ elnézést a gyakorlatilag blaszfémiáért ‑ István király sosem hordott tökfödőjének gyalázták a Szent Koronát. Nem mi vagyunk azok, akik azt mondják (Nacsa Lőrinc: Nincsenek is itt!) ‑ így van ‑ a Szent Jobbról, elnézést tényleg, hogy rothadó tetemcafat. Éppen ezért szeretném újra megkérni önöket, hogy ha ilyen alkalmak vannak, és ilyen emlékévekről beszélünk itt, a parlamentben, akkor legalább ebben az esetben próbáljanak egy olyan nemzeti konszenzust teremteni itt, a tisztelt Ház falai között is, amire szerintem ‑ mint ahogy egyébként képviselőtársam felszólalása is ékes példa volt erre ‑ lenne nagyon sokunkban hajlandóság. Sajnos, ilyen országban élünk, hogy nem mindenkiről mondható ez el.

Visszautalhatok egészen 1919-ig, amikor valóban a Hősök tere szobrait vörös rongyokba öltöztették. Visszautalhatunk a második világháborút követő gyalázatra, amikor egy rákosista címerrel csúfították el és gyalázták meg a nemzeti lobogónkat. Utalhatnék egyébként a Regnum Marianum 1951-ben történt felrobbantására is. Tehát valóban vannak olyanok, akiknek ezek a közös múltunk és közös identitásunk alapjait jelentő dolgok semmit, de semmit nem jelentenek; de nem mi vagyunk azok.

Képviselőtársam, Hargitai Képviselő Úr! Sok sikert és erőt kívánok én is ahhoz önnek, hogy azokat, amelyeket itt megfogalmazott, célként tűzött ki, meg tudja valósítani. Valóban legyen ez egy olyan emlékév itt, Magyarországon, amely elkerüli azokat a hibákat, amelyekkel, mondjuk, mi, a Jobbik-frakciójából ‑ ki kell hogy mondjam ‑ találkoztunk a Trianon-centenárium kapcsán is. Volt itt egy lényegi vita közöttünk annak idején is: fontos a nemzeti összetartás valóban, de Trianont nem a nemzeti összetartozásnak tekintjük, hanem a legnagyobb gyásznapnak, a legnagyobb tragikus eseménynek a magyarság históriájában. Éppen ezért ott volt némi eltérés a két felfogás közt, de reményeim szerint itt most nem fogunk csalatkozni, és amit felvázoltak kormánypárti oldalról, az valóban ilyen tartalmakkal, ilyen minőségben és ilyen szellemiségben fog megvalósulni. Ehhez kívánok még egyszer sok sikert. Köszönöm. (Taps.)