Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 15 év, 15 százaléknyi népességfogyás. Abban a térségben, ahonnét érkeztem, Dél-Somogyban, ez a szám nagyon jól megmutatja az önök ténykedését, vidékfejlesztő, -visszafejlesztő politikáját, illetve a népességmegtartó erőnek azt a döbbenetes gyengeségét, ami azt eredményezi, hogy a fiatalok menekülnek, a térség pedig egyre inkább elöregszik.

(17.00)

Tudják, ez az a vidék, Dél-Somogy, ahol óriási szükség lett volna azokra a költségvetési módosító javaslatokra, illetve azok elfogadására, amelyeket a kormánypárti többség volt olyan kedves, és úgy, ahogy volt, lesöpört. Márpedig ez az a vidék, ahol nagyon sok olyan család van, ahol hetente költenek annyit élelmiszerre, mint amennyibe, mondjuk, a Matolcsy Ádika által bevedelt együvegnyi Château cheval blanc kerül, tehát az a 40-50 ezer forint, ebből egy pohár ilyen árat kóstál, ott sok családnak az egyheti megélhetését jelenti.

Ezekben a térségekben egyébként iszonyatos fontossággal bírna az iparfejlesztés, az az iparfejlesztés, amit nem látunk sehol. Amikor önök „Versenyképes járások” programról beszélnek, akkor például a Barcsi járásra is 250 millió forintot szánnak. Húszezer ember él ebben a járásban, ha osztunk-szorzunk, 12 500 forintot jelent állami részről ez az úgynevezett segítség, amellyel önök versenyképes járást akarnak teremteni.

Nos, ha már Matolcsy Ádámról volt szó, akkor kanyarodjunk vissza, és az arányok érzékeltetése végett beszéljünk arról is, hogy mondjuk, a Magyar Nemzeti Banknál mekkora aranytartalékról van szó, amiről, ugye, nem tudjuk, hogy egyáltalán megvan-e. A jegybank új elnöke mondta, hogy három hónap alatt ő maga sem látta, elindította ugyan a vizsgálatot, hogy megvan‑e az a 110 tonnányi, 110 ezer kilogrammnyi arany, amely a magyar nemzeté, de nem tudjuk, hogy megvan-e. Éppen ezért, ha nincs meg, ha az is eltűnt adott esetben, mint ahogy az alapítványokból az az 500 milliárd forint, amit valahova elkezelgettek, akkor még nagyon komoly meglepetés lehet, és az a költségvetés, amit voltak kedvesek itt jó két órával ezelőtt elfogadni, adott esetben össze is omolhat.

Nos, 38 ezer forint egy gramm arany. 110 ezer kilogrammról van szó, 110 millió grammról ‑ fejenként, minden magyar állampolgárra vonatkoztatva 11-12 grammnyi összegről beszélünk, ez 440 ezer forint ‑, jó 4000 milliárd forintnyi összeg. Hol van? ‑ tesszük fel a kérdést, már csak annak kapcsán is, hogy amikor azt kérjük önöktől, hogy fejlesszék ezeket a halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorodott, a térképről letörölt térségeket, akkor arra mindig az a válasz, hogy nincsen forrás. Ha egyáltalán van válasz, akkor azt szokták mondani, hogy legyenek türelemmel az ott élő emberek, majd ’26-ban vagy ’27-ben, majd az isten tudja, mikor jut elegendő forrás arra, hogy javítsák az infrastruktúrát, a valóban keréktörő, tengelytörő kátyúkkal tarkított 68-as vagy éppen 6-os utat, ami összeköti Pécs városát Barccsal, hogy csak a térségről beszéljek. Vagy ha a 68-as útról teszek említést, akkor a Balaton partját a Dráva partjával. Tehát a somogyi, a dél-somogyi térség számára lényegbevágó, fontos kérdésekről lenne szó, de ezeket a kormánypárti többség nem volt hajlandó meghallani. Mint ahogyan egyébként azt sem, amit Barcs városa kért volna, azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek a turizmust érintették ‑ és ne is beszéljünk, mondjuk, a járóbeteg-ellátó központ vagy éppen a szociális központ fejlesztéséről ‑, vagyis, amelyek a Dráva partját, illetve a helyi gyógyfürdőt érintették; azokat a fejlesztéseket is voltak kedvesek lesöpörni.

Ha nincsen meg ezeknek a kivéreztetett önkormányzatoknak a pénzügyi önállósága, szabadsága, amellyel saját erőből ezt fejleszteni tudnák, akkor kihez tudnak fordulni, ha nem a mindenkori kormánypárti többséghez? Jó lenne, ha meghallanák. Illetve dehogyis! Tudják önök egyébként pontosan azt, amit annak idején Friedrich Wilhelm Raiffeisen, a bivalyerős szövetkezetibank-modell megalapítója állított, mondott: azt, hogy a pénzügyi önállóság a szabadság első lépcsője. Ezek azok az önkormányzatok abból a szerencsétlen sorsú térségből is, ahonnét én érkeztem, amelyek erről a pénzügyi önállóságról nem is álmodhatnak, viszont jó lett volna, ha meghallják az ott élő emberek jajkiáltását. Sajnos nem történt meg. (Dr. Lukács László György tapsol.)