Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik elsősorban abból a szempontból vizsgálja a költségvetést, hogy az mennyire segíti a magyar emberek szülőföldön maradását, a saját hazájukban való boldogulását. A költségvetésben sajnos nem találunk olyan pontot, amely a kényszerből kivándorló honfitársaink hazahívását célozná, de nem látjuk azokat az elemeket sem, amelyek legalább felvillantanák, hogy majd valamikor, még ha nem is 2030-ra, de megközelítjük Ausztriát.

Mi soha nem voltunk ellendrukkerei a rezsicsökkentésnek vagy a családtámogatási rendszer kiszélesítésének, de rá kell világítanunk, hogy a tavalyi születési számok, amikor is mindössze 77 500 gyermek jött világra, továbbá a termékenységi arányszám legrosszabb, balliberális időket mutató visszaesése híven tükrözi, hogy ha a célok jók is, de azok megvalósításába valahol hiba csúszott. A kormány történelmi mulasztása volt, hogy a Ratkó-unokák generációját engedte érdemi családpolitikai lépések nélkül kifutni, most pedig itt vagyunk a legnagyobb nemzeti tragédiát jelentő demográfiai katasztrófa közepén.

Ugyan most duplázódik a családi adókedvezmény, de ne feledjük el, hogy annak értéke menet közben elinflálódott, így most azt csak a nullpontra hozzák vissza. Ezért fontos lenne a családi pótlék megduplázása is, de a Jobbik véleménye szerint ezt csak családi kártyára lehetne folyósítani, hogy az valóban a gyermekek érdekét szolgálja. Továbbá nagyon rossznak tartjuk annak szimbolikáját, de a konkrét hatását is a családok büdzséjére vonatkozóan, hogy egész Európában nálunk fizetik a legnagyobb adóterheket a gyermekneveléshez szükséges cikkek után. Számtalanszor javasoltuk már, hogy ezek áfáját el kell törölni, ha a kormány érdemben támogatni kívánja a gyermeket vállalókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szükség volna egy átfogó lakhatási program bevezetésére, egy állami hátterű bérlakásépítési program elindítására a szűkös és éppen ezért árdrágító piaci kínálati oldal enyhítésére s nyilván az általános depresszív hangulat megszüntetésére is ahhoz, hogy valódi fordulatot sikerüljön elérni a társadalmi kollapszussal fenyegető demográfiai csődhelyzet kapcsán.

Noha a kormány szeret szuverenitásról beszélni, de közben nem biztosított védőpajzsot a magyarságnak, így a nagy nemzetközi hálózatok szabadon letarolhatták Magyarországot, legyen szó bankokról, multikról, vagy éppen a fővárosi albérletpiacot iszonyatos mértékben megdrágító Airbnb-ről. Mert amíg egy fiatal pár esetében a lakhatási ‑ rezsicsökkentés ide vagy oda ‑ és rezsiköltségekre megy el az egyikük fizetése, addig sajnos azon sem kell csodálkozni, ha nem mernek gyermeket vállalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a zömmel itthoni piacokra termelő hazai kis- és közepes vállalkozások rezsije a kétszeresére-háromszorosára nőtt, az így megugró termelési költségeket végső soron pedig a magyar embereknek, a magyar családoknak kellett megfizetniük.

A kormány 266 forintos euróárfolyammal vette át 2010-ben a kormányrudat, most pedig örülhetünk, ha ez olykor 400 alatt van. Nemcsak a költségvetés tervezhetősége a gond ezzel, hanem az a döbbenetes kitettség is, ami az egész mögött felsejlik. Regionális szinten is kiugró, hogy mennyit veszített a devizánk az értékéből. Ez mintegy ezermilliárdos pluszköltséget jelent a magyar társadalom számára. A kormány és az MNB egymásra mutogat, a számlát viszont a legvégén a magyar polgárok állják.

Ha pedig osztogatnak, akkor annak is meglesz a böjtje. Most csaknem 9000 milliárd forintnyi áfabevételt várnak, de jól emlékszünk még arra, amikor egy 40 százalékos élelmiszerár-robbanásnak betudhatóan realizáltak 900 milliárdos pluszbevételt. Elképesztő tehát az emberek kiszolgáltatottsága, és ezt a pénzügyi fogyasztóvédelem felháborító anomáliáinak kapcsán is ezerszer elmondtuk.

Miközben családi pótlékra 300 milliárdot fordítanak, s az emelés előtti családi adókedvezmény összege is ekkora, van egy terület Magyarországon, ahol ennek a sokszorosát kaszálják. A bankrendszer éves profitja eléri a 2000 milliárd forintot, ami brutálisan, irritálóan magas. Ugyan a 2026-os költségvetési tervezetben azt látjuk, hogy pénzügyi tranzakciós illeték formájában 605 milliárd forintot fizet majd a bankrendszer, amivel nekünk semmi problémánk nincs, azzal viszont annál inkább, hogy a bankok mindezt egy az egyben a lakosságra terhelik, az utolsó fillérig a fogyasztókra hárítják, a kormány pedig ezzel szemben nem tesz semmit.

Ráadásul a hazánkban ténykedő pénzintézetek Európa legdrágábban működő bankrendszerével hatalmas összegeket húznak le az ügyfelekről. Azért, hogy az emberek a már leadózott pénzt forgathassák, azért, hogy a sajátjukhoz a polgárok egyáltalán hozzájuthassanak ‑ szembemenve akár a nemzetközi iránymutatásokkal is ‑, a bankrendszer pofátlan sarcot vet ki a magyar társadalomra. Ezért a Jobbik az átlagbérig az alapműveletek tekintetében ingyenes bankolást követel, sőt a munkavállaló jogának tartjuk, hogy ha akarja, akkor a fizetését készpénzben kapja meg.

Marczingós László fáradhatatlan küzdelmének köszönhetően most újranyílt a devizahiteles dosszié, Magyarország legdurvább fogyasztóvédelmi rémálma, rengeteg honfitársunk kálváriája talán véget érhet. A kormány történelmi felelősséggel tartozik, hogy annak idején nem a hitelkárosultak, hanem a bankok oldalára állt, paktumot kötött a Bankszövetséggel, továbbá a felvételkori árfolyam helyett a piaci árfolyammal forintosított, és elképesztő részvétlenséggel végigasszisztálta 35 ezer magyar család elhelyezés nélküli kilakoltatását, és végigasszisztálta a követeléskezelői, valamint a végrehajtói embertelenségeket is. Most pedig, amikor az Európai Unió Bírósága döntésének betudhatóan végre léphetne, rendezni lehetne a helyzetet, arra kárhoztatja a hitelkárosultak tömegeit, hogy várjanak a Kúriára, vagy forduljanak bírósághoz.

A Jobbik részéről viszont haladéktalanul benyújtottuk a kilakoltatási és végrehajtási moratóriumról szóló javaslatot, továbbá a lex Marczingóst, illetve kezdeményeztünk egy parlamenti vizsgálóbizottságot annak céljából, hogy megvizsgáljuk, a törvényhozás miként tudja segíteni azt, hogy az Európai Unió Bírósága kedvező ítélete meg tudjon jelenni a hazai dimenzióban is. Véleményünk szerint a kormány nem küldhet olyan üzenetet a piacnak, hogy egy olyan pénzügyi szemetet, mint amilyen a devizahitelezés volt, végig lehet csinálni büntetlenül Magyarországon, mert akkor jön a következő hasonló visszaélés. Üzenjük inkább azt a nagy nemzetközi hálózatoknak, hogy igenis vannak következményei az ilyesféle lépéseiknek, mert ez volna az igazi nemzeti szuverenitás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A digitalizáció és a mesterséges intelligencia előretörése miatti kihívásokat sem érzi vagy kívánja kezelni a kormány, de a Jobbik elkötelezett annak tekintetében, hogy a világméretű, elképesztően gyors változások miatt fenyegetett mintegy 37 százaléknyi hazai munkavállalót meg tudjuk védeni, ezért még időben szólunk, szükségét látjuk egy magyar munkahelyvédelmi alap létrehozásának.

Támogatni kellene a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, hogy ne temesse őket maga alá az AI-forradalom, hiszen nem engedhetjük, hogy magyarok százezrei kerüljenek a perifériára. Fontosnak tartanánk annak deklarálását is, hogy a nagy foglalkoztatóknál bevezessék a magyar kvótát, tehát multi úgy ne kaphasson a magyar adófizetők által megteremtett költségvetési forrásokból támogatást, hogy az üzemében legalább 95 százalékban nem hazai munkavállalókat alkalmaz.

(15.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság van az emberért és nem fordítva ‑ szólna minden normális országban az alapelv; sajnos nem látjuk ezt a szemléletet a 2026-os költségvetési javaslatban sem. Abban az országban, ahol minimum a rendszerváltás óta az a neoliberális, újfeudális versenyképességi paradigma érvényesül, hogy a kiszolgáltatottság és az alacsony bérek jelentik a versenyelőnyt, ott rendkívül fontos volna a humántőkeképző-rendszer egyik alappillérére, a szociális szférára jobban koncentrálni. Mert a Jobbik álláspontja szerint az egyik legjobb, leginkább megtérülő beruházás, ha a magyar emberekbe, a magyar társadalomba fektetnek be.

Szégyen, hogy a szociális területen munkát vállalóknak a jövedelmi viszonyai még mindig gyalázatosan alacsonyak. A legfiatalabbakat gondozó, a legidősebb honfitársainkat ápoló, a legelesettebbeket segítő szociális szakembereknek csak a máról holnapra való nyomorúságos vegetálást is alig biztosító bérezés marad. A permanens kormányzati mulasztás ‑ ami jól kiviláglik a jövő évi büdzséből is ‑ brutálisan érezteti a hatását a szociális szféra területén. Az itteni csaknem százezer dolgozó joggal érezheti magát becsapva, elárulva, valamint megalázva. Nem véletlenül volt kénytelen elismerni Pintér Sándor, hogy jelentős emberhiány van a gyermekvédelemben is; de hozzátehetjük: az idősgondozásban és még sok egyéb területen is.

Tekintettel a szociális dolgozók szociális válsághelyzetére, az ágazat munkavállalóinak sanyarú bérezésére, az évek óta tartó egzisztenciális elnyomorodására, a hosszú ideje halogatott bérrendezésre, szükségét látjuk egy valóban érdemi fizetésemelésnek, ezért a Jobbik be is nyújtotta költségvetési módosító javaslatát. Csak az arányok érzékeltetése végett: a 40 milliárdos NER-es luxusjacht, a Rose d’Or, valamint a 14 milliárdos NER-es manhattani luxuslakás értéke akkora, amekkorából a szociális szféra dolgozói számára biztosítani lehetne egy 50 százalékos béremelést. Köszönöm a figyelmüket.