Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2021.04.22.05:09:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 6 2014.05.12. 5:07  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a parlamenti ciklus elején tisztelettel köszöntöm önöket, az újakat is és a régieket is. Ha végignézek itt az üléstermen, akkor egyszerre látom a változásnak és az állandóságnak a jeleit. Változott maga a beosztás, változott a frakciók létszáma, hiszen felére csökkent a képviselők száma, de úgy tűnik, hogy a frakciók aránya és az arcok kevésbé változtak, tehát egyszerre van az állandóság és a változás jelen.

És ha a jelenségeket nézzük, akkor egy picit eltávolodva ettől még egy jelenségre felhívnám a figyelmüket: mindnyájan tapasztaltuk, amikor a szavazás napja eljött, hogy felszaporodtak a politikai pártok. Van, aki azt mondja, hogy ez a demokrácia érvényesülése, mások azt mondják - elnézést a kifejezésért -, hogy a szélhámosoknak és az idiótáknak ad lehetőséget. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen át kell tekintenünk az indulás feltételeit, de talán menjünk egy picit mélyebbre, és a politikai kultúráról ejtsünk néhány szót.

Úgy gondolom, hogy egy pozitív és egy negatív jelenségre mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. A közéletben kivirágzott a gyűlölet kultúrája. Vannak, akik a téren köpködnek, vannak, akik az interneten, és mások a politika színpadán. Az okok persze különbözőek. Nyilván egyeseknél a személyiség belső problémájáról van szó - vagy ilyennek születtek, vagy ilyenné lettek -, mások talán fizetett bértollnokok és a személyes lejáratás a feladatuk, és ismét mások frusztráltak valami miatt, akár a választás eredményei, akár a kampány idején egymásnak okozott kellemetlenségek miatt, és tudjuk, hogy a frusztráció mindig agressziót szül.

De egy ország számára van olyan jelensége a politikai kultúrának, ami nélkülözhetetlen, és ez a kormányzat határozott, de nyugodt magatartása. Biztos irányt kell mutatnia az országnak és lakosainak. Ez a határozottság a stabil kormányzati többségből kell hogy fakadjon, és úgy érzem, hogy ebben a ciklusban is erre minden lehetőség megvan.

A kultúra mellett néhány gondolatot megérdemel ennek a ciklusnak a célkitűzése is: ha egy mondatban kell összefoglalni, nyilván azt mondjuk, hogy a gazdaság erősítése és a társadalom rendezetté tétele, az igazságosságnak, illetve a társadalmi normáknak az érvényesítése.

Engedjenek meg itt egy megjegyzést, ami egy aktuális kérdésre vonatkozik. Azt hiszem, olyan világban élünk, ahol különösen fontos a normáknak, a hagyományos értékeknek, az egymás iránti tiszteletnek a megjelenítése. Ebben a világban furcsa jelenségek vannak. Amikor egy férfi azt mondja magáról, hogy egy nő, és történetesen még szakálla is van, akkor lehet, hogy jópofaságnak gondoljuk ezt, és addig talán nincs is baj. A baj akkor kezdődik, ha pozitív diszkrimináció részese lesz ez a szakállas nő.

(13.20)

A célok között talán néhány konkrétat is érdemes említeni. Úgy gondolom, hogy a gyermeknevelés biztonságát mindenképpen növelni, erősíteni kell, és ez részben az otthonteremtés, részben pedig a munka és a család összeegyeztetésének a kérdése. A rászorulók védelme szintén egy olyan kérdés, amiben lépnünk kell. Nyilván itt a devizahitelesek is szóba kerülnek; de az általunk már kezdeményezett és reményeink szerint rövidesen megvalósuló családi csődvédelem megint egy olyan kérdés, ami reményeink szerint még ebben az évben megvalósul. Már azért is népszerű ez a kezdeményezés, mert ahogy észrevettem, más politikai pártok is rárepültek erre a gondolatra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 6 2014.05.26. 5:05  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vasárnapi választás eredményét különbözőképpen értékelték a pártok vezetői: miniszterelnök úr Magyarországról beszélt és a képviselők felelősségéről, az ellenzéki pártok képviselői saját szervezetükről, illetve az ellenzéki térfél átrendeződéséről. A választásnak, ahogy már a kampányban is említettük, kettős célja volt, egyrészt a nemzeti érdek hatékony képviselete. Mi a hatékony? Ha határozottan és ugyanakkor okosan sikerül képviselni ezt az érdeket. A választók úgy döntöttek, hogy a jobbközép erő alkalmas erre, se a bal-, se a jobboldali szélsőség nem. Illetve a másik tétje ennek a választásnak az volt, hogy az európai érdeket is tudjuk képviselni helyesen. Ma az európai érdek nem más, mint a versenyképesség erősítése egyrészt, hiszen azt tapasztaljuk, hogy az amerikai, ázsiai gazdaság erősödik, és az európai nem tart ezzel lépést. De természetesen az egészséges társadalom építése is közös célunk Európában.

Legyen mindenki számára világos, hogy bár vannak vitáink az uniós tisztségviselőkkel, de számunkra, Magyarország számára is fontos az erős Európa, és ennek keretében a gazdasági versenyképesség, illetve annak a sajátos társadalmi válságnak a kezelése is, ami Európában a nyugati kultúra általános válságából táplálkozik. A magyar képviselőknek azokat a törekvéseket kell erősíteni, amelyek az egészséges és nem a dekadens gondolkodásból fakadnak.

A tegnapi választás legnagyobb eredménye, hogy ezeket a szempontokat a választók felismerték. Természetesen volt egy járulékos hatása is ennek a választásnak, ahogy említettem, az ellenzéki térfél átrendeződése. Nem szeretném eltúlozni egyetlen személynek sem a jelentőségét, de van egy sikeres ember, aki nagy szerepet játszott ebben. Sikeresen szétverte a saját pártját, és amikor tehette, akkor sikeresen padlóra küldte az országot is. Ma ő és barátai, illetve az általa küldöttek európai képviselőként jutottak be az Európai Parlamentbe. Nem az ő érdeme, de a teljes baloldalra jellemző, hogy sok szállal kötődnek az európai baloldalhoz, ahhoz a baloldalhoz, amelyiknek a döntései nem tekinthetők jó döntésnek akkor, amikor nem a hagyományos szerepet játsszák, a hagyományos baloldali szerepet, tehát a kisember támogatását vagy a leszakadó rétegek képviseletét, hanem a nagy cégek és a pénzvilág képviseletét vállalták fel.

A részvételről is érdemes szólni, hiszen ez sokakat foglalkoztat, okkal. Akkor, amikor megállapítjuk, hogy Közép-Európában, Magyarországon jelentősebb volt a részvétel, mint a többi országban, akkor azért tudomásul kell vennünk, hogy a társadalom érdeklődése az Unió dolgai felé mérsékelt. És ha már az uniós parlamentről van szó, akkor hadd fejezzem ki reményemet, hogy azt a színfoltot, ami eltűnik most a parlamentből, egy olyan személyiségre gondolok, aki nem tekinthető Magyarország barátjának - a színfoltot nem a párt színe adja, hanem a személyiség -, reméljük, hogy ezt egy másik színfolt, ami Magyarországról érkezik, nem fogja pótolni, és valóban igaz lesz az, hogy minden magyar képviselő Magyarország érdekeit fogja az Európai Parlamentben képviselni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 8 2014.09.15. 6:53  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr sok kérdést említett, és ezek között leghangsúlyosabb volt a bankok elszámoltatása. Én is elsősorban ehhez szeretnék hozzászólni, de előtte egy mondat az árvízvédelemről, ami természeti katasztrófa, és az embernek csupán annyi szerepe van, hogy védekezzen, elismerés és tisztelet a védekezőknek; de van Magyarországon ember okozta katasztrófa is, hiszen az előbb említett bankok elszámoltatása is emiatt kell hogy megtörténjen.

A rezsicsökkentés is szerepelt a miniszterelnök úr felszólalásában. Úgy gondolom, ennek a szükségességét ugyanaz a helyzet indokolja, ugyanaz a forrása annak a helyzetnek, mint a bankok elszámoltatása esetében, vagyis a profitéhség szabadon engedése. Ugyanúgy bátorság kell a nagy befolyású cégekkel szembeni fellépéshez, mint a bankok esetében.

Az uniós támogatásról annyit hadd mondjak, hogy miközben megköszönjük a tárgyalóknak az eredményt, ugyanakkor mindenkit arra kell figyelmeztetnünk, hogy ez egy felkészülési idő, hiszen Magyarországnak sokkal inkább képesnek kell lennie az önfejlesztésre, mint most. Természetesen mindnyájan örülünk a családok helyzete javulásának, és fontosnak tartjuk a gyermekvédelem erősítését. A gazdasági növekedés pedig szintén örömhír.

Most, ha megengedik, a bankok elszámolásának kérdésére térnék át, ami pénzügyi probléma, de sokkal inkább társadalmi kérdés, hiszen a lakhatás biztosítását is jelenti. Tudjuk természetesen, hogy nem csak devizahitelekről van szó, és nem csak lakás célú hitelekről. Vissza kell nyúlnom az első polgári kormány otthonteremtési támogatásához. Ez támogatott kamatozású hitelt jelentett, adókedvezményt, ugyanakkor a bérlakásépítés lendítését is. Nagyon népszerű volt ez, hiszen 19 ezerről 28 ezerre emelte néhány év alatt az évi építések számát, és 48 ezer volt 2001-ben az új engedélyek száma. Ezután következett a balliberális kormány, amely megszüntette ezt a támogatást, és a létrejött űrbe a bankok rögtön behatoltak, a profitéhségük olyan nagy volt - amit, megjegyzem, az akkori kormányzat nem igyekezett csökkenteni -, hogy megkezdődött a devizahitelek propagálása. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a fix kamatozású, hosszú távú, nemzeti valutában adott hitelek mellett kevés a devizaigény. Tehát az az eredeti otthonteremtési támogatás ebből a szempontból is jó volt.

Itt tulajdonképpen két értékrend, két gondolkodásmód és ennek következtében két politikai képviselet ütközik egymással. Nem kimondva ugyan, de a gyakorlatban érvényesítik azt a szemléletet a szociálliberális kormányok és politikai erők, hogy mindent szabad, ami megfelel az érdekeinknek. Mi azt mondjuk, és ez talán filozófiai kérdés, amiben nem érdemes részletekbe menni, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy a mi szabadságunk a társadalmi igazságosság és a tisztesség határain belül kell hogy működjön. Úgy látszik, hogy a tisztességtelen haszonszerzés jelenléte megfelelt ennek a balliberális szemléletnek, legalábbis nem zavarta őket. Sokkal könnyebb lett volna megállítani azt a folyamatot, mint jóvátenni, megfékezni.

A tárgyalandó törvény, amely ma a parlament elé kerül, tisztességes és bátor kezdeményezés. Ha megnézzük, hogy a devizahitelek problémája hogyan alakult, és az azzal szemben történő kormányzati fellépésnek milyen állomásai voltak, akkor a végtörlesztéssel kell kezdenünk, hiszen 170 ezer szerződést végtörlesztettek, és ez 23,3 százalékos csökkenést eredményezett a devizaalapú jelzáloghitel-állományban. Említenünk kell a Nemzeti Eszközkezelőt, amely ez év április végéig 19 ezer ingatlant fogadott be, és ez 80 ezer személynek a problémáját oldotta meg. Az árfolyamgát 184 ezer szerződés megoldását, legalábbis részbeni megoldását jelentette.

Úgy gondolom, hogy az a törvény, amely ma a parlament elé kerül, az előzetes számítások szerint 25-30 százalékkal csökkenti a törlesztőrészleteket. Nagyon fontos eleme, szeretném kiemelni, hogy kamatemelési moratóriumot helyez érvénybe 2016. április 30-ig. Az az összeg, amire az adósok számíthatnak, 1 milliárd forint körül van, és ahogy ez már elhangzott, több mint 1 millió 300 ezer családnak jelent segítséget. Úgy gondolom, hogy ez nem pártpolitikai kérdés, hanem minden parlamenti képviselő felelősségének és bátorságának kérdése, hogy ehhez a törvényhez csatlakozva megszavazza ezt, és a devizahitelek, forinthitelek által nehéz helyzetbe került családokon segítsen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(14.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 10 2014.10.13. 5:05  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnökként és nem pártelnökként szólt Orbán Viktor az előbb, és azok a kulcsszavak, amiket említett, talán utalnak erre: egység, együttműködés, foglalkoztatás, a munka becsülete, a realitás és az ideológia ellentéte, család és munka összeegyeztetése. Arra gondoltam tegnap este, hogy jó lenne valami hasonló beszédet hallgatni a pártok képviselői részéről. Talán a szerénység jele felcsillant volna. És akkor mondhattuk volna azt, amit Churchillnek tulajdonítanak, hogy szerény ember, minden oka megvan rá. Nem mondhattuk, legfeljebb azt, hogy büszke ember, semmi oka rá. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) De egy kivétel volt, ami felüdítő volt. Az az ember is megszólalt, mondhatnám, osztotta az észt, aki saját pártját szétverte, az országot padlóra küldte, és most visszatérni szeretne. Pedig ezzel a teljesítményével kivívta magának az örökös hallgatás és szerénység jogát. Nem él ezzel a joggal.

De nézzük az eredményt! Úgy gondolom, az eredmény nagyon fontos. De legalább ilyen fontos a helytállás. Köszönet azoknak, akik képviselő- vagy polgármesterjelöltként helytálltak a küzdelemben, és köszönet azoknak a szavazóknak, akik társadalmi felelősségüket gyakorolva elmentek szavazni.

Ha megengednek néhány mondatot arról a három erőről, amelyik küzdött, a baloldalról, a jobbközépről, illetve a radikális jobboldalról. A baloldalnak nem sikerült kitörni abból a helyzetből, ami a vesztesek pozíciója. Én három okát látom ennek. A szétesés nyilvánvaló, ez egy szervezeti probléma. Az identitásválság már régóta gyötri a baloldalt, hiszen a kisember képviseletéből a munkaadók, a pénzvilág képviseletére állt rá. A neoliberalizmus társadalmi modelljét képviseli, azt a dekadens világnézetet, ami Európát is és részben Magyarországot is rossz útra vitte. Ideológiai alapon áll a baloldal, a tabuk rendszerében gondolkodik, és sajnos évtizedek óta egy rossz gyakorlatot folytat. Amíg a polgári oldal úgy gazdálkodik, hogy annak eredménye is van, úgy építi a társadalmat, hogy rendezett világ keletkezik abból, addig a baloldal szétszór, és rendezetlen körülményeket teremt. Ha egy pillanatra Budapestre tekintenek, akkor ez tökéletesen látszik. Az elmúlt négy évben egy rendezett világot sikerült Budapesten teremteni, a polgárok ezt látták, egy értékek mentén politizáló főpolgármesterrel, aki kellő határozottsággal valósította meg elképzeléseit, szemben egy szétesett és ideologizáló baloldallal, amely nem tudta a realitást felfogni és képviselni a valóságot.

A radikális jobboldalról annyit hadd mondjak, úgy érzem, ők politikai tevékenységük csúcsára értek, mert valóban néhány hellyel többet tudtak szerezni. Nem lesz könnyű ezt a pozíciót őrizni a következő időszakban. Nyilván segítségükre voltak azok a hajdani baloldali szavazók is, akik biztosítják az átjárást a baloldal és a radikális jobboldal között.

Magunkról is kell persze néhány szót szólni, és itt megint csak elismerés illeti azokat, akik helytálltak, természetesen köztük a kereszténydemokrata jelölteket is. De mindenképpen az eredmény egyik fontos bázisa, oka az a helyi teljesítmény, amit képesek voltak nyújtani, hiszen nagy részük nem először indult, hanem négy, nyolc, ki tudja, hány év van mögöttük.

(13.50)

De az sem mindegy, hogy milyen színekben indul egy jelölt, mert az az erő, az a politikai család, amelyik emelkedő pályára vitte az országot, az nyilván jelentett nekik egy olyan hátteret, ami eredményes volt. Hogy milyennek kell lennie ennek a politikai családnak? Nyilván, hadd mondjam talán önzés nélkül, kereszténydemokrata értékrendűnek, hiszen a Fidesz és a KDNP is ezt vallja magáról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 26 2014.10.13. 5:07  25-28

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért választottam ezt a témát, nehogy azt mondják, hogy minden csapból már a választás folyik; én most egy másik csapot nyitnék ki, és egy évfordulóról szólnék, ez pontosan 70 évvel ezelőtt, 1944. október 13-án volt. Mi történt akkor? Akkor alakult meg a Kereszténydemokrata Néppárt, amely jogelődje a KDNP-nek, és amely olyan történelmi gyökerekre megy vissza, mint a keresztényszociális mozgalmak. Erről néhány mondatot engedjenek meg!

1891-ben jelent meg a Rerum novarum, ami megalapozta ezt a mozgalmat, hiszen elismerte a munkavállalók szervezkedésének és önvédelmének jogosultságát. Három nagy nevet kell említenünk a keresztényszociális mozgalmak történetében: Giesswein Sándort, Prohászka Ottokárt és Kerkai Jenőt, az utóbbi alapította meg a KALOT-mozgalmat ’35-ben, amely mozgalomnak több tagja volt, mint ma az összes politikai pártnak együttvéve, félmillió tagot számolt. Ez a szervezet és a mellette megalakuló EMSZO és a Hivatásszervezet képviselte azt a mozgalmat, amely tulajdonképpen politikai kategóriákba nem volt sorolható, hiszen inkább az akkori baloldali törekvéseket szolgálta ? földosztás, szociális intézkedések javaslata ?, ugyanakkor természetesen eszmeiségében nem odatartozott.

Eljött 1947. augusztus 31-e, a választások napja, amikor a Demokrata Néppárt ? amely ezekből a mozgalmakból fejlődött ki, tehát nagy társadalmi bázissal rendelkezett ? 16,5 százalékot szerzett, ami akkor a második legnagyobb parlamenti pártnak a képviseletét jelentette. Gondoljunk arra, hogy ez volt a kékcédulás választások időszaka, ennek ellenére sikerült ezt az eredményt elérni. Természetesen a Rákosi-korszakban feloszlatták, önmagát feloszlatta a párt, és itt kell megjegyeznem azt, ami a mai napig büszkeséget jelent számunkra, hogy egyetlen képviselő sem lett áruló, és volt, aki emigrációba kényszerült, volt, akinek az életútját törték ketté, és persze volt, aki börtönbe került hosszú időre; a leghosszabb ideig, 19 évig ült az egyik képviselő.

Az ’56-os forradalom idején a párt újraalakult, Keresztes Sándor és Mihalics Vid fogalmazták meg Nagy Imre miniszterelnökhöz címzett beadványukat. Természetesen a november 4-ei szovjet katonai invázió után be kellett hogy szüntesse pártszerű tevékenységét. De ’89-ben újjáalakult a Kereszténydemokrata Néppárt, és ebben Keresztes Sándornak nagy szerepe volt.

Amikor szervezetről beszélünk, Kereszténydemokrata Néppártról, akkor nagyon fontos ez a szervezet, hiszen hordozója valaminek, de ennél sokkal fontosabb az a gondolat, amit képvisel, és ez pedig a kereszténydemokrata vagy inkább a keresztény­szociális gondolat.

Hogy folytassam a történetet, a rendszerváltó Antall-kormányban is jelen volt a KDNP, de ugyanúgy elérte ezt a pártot is a rendszerváltás jobboldali pártjainak a szomorú sorsa, és volt egy időszak, amikor úgy nézett ki, hogy végleg be kellett szüntetnie a tevékenységét. Azonban Varga Lászlónak, a parlament akkori korelnökének köszönhetően ismét újra tudott indulni ez a párt, amely részese egy olyan szövetségnek, amely szövetség ma sokat emlegetett kétharmados többségével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megvalósítja azt a célt, amit a keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolat képvisel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 10 2014.11.03. 5:09  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem állnék itt a szabad vasárnap kérdésében, ha lenne Magyarországon egy hiteles és hatékony szociáldemokrata párt, hiszen ezt a kérdést a baloldaliak szokták felvetni.

A munkavállalók védelméről van szó. Az sem baj persze, ha egy szociáldemokrata párt nemzeti elkötelezettségű, és megszabadul a pénzvilág képviseletétől, illetve a liberális dogmáktól. (Gúr Nándor: Elbocsátások!) Higgyék el, hogy mindenkinek, aki felelősen gondolkodik ma Magyarországon, érdeke az, hogy egységes, jól működő, hiteles pártok legyenek a baloldalon is. Nem hosszú távú öröm számunkra, hogy ilyen állapotban van az az oldal, amelynek lennének feladatai. (Lukács Zoltán: Annyi szavazatot még így is kaptunk, mint ti! ? Az elnök csenget.)

Miért kell erről beszélni? Azért, mert azt tapasztaljuk, hogy azok a kereskedelmi láncok, amelyeknek az üzleteiben kizsákmányolják a dolgozókat, csak a maguk érdekét, az extraprofitot szolgálják, alacsony béren és túlfoglalkoztatva alkalmazzák a munkatársaikat. (Gőgös Zoltán: És a közmunkával mi van?)

Mi a célja ennek a törvénytervezetnek, amelyet ismét benyújtunk, és amelyet reményeink szerint majd a parlament elfogad? Egy mondatban úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy egy közös pihenőnapot szeretnénk a családok tagjainak. Éppen ezért talán az sem árt, ha egy keresztényszociális párt nyújtja be ezt a javaslatot és nem egy szociáldemokrata, hiszen így egy sajátos megközelítésben a családok szempontjából nézi a munkavállalók érdekeit.

Hosszú egyeztetéseken ment keresztül ez a tervezet, szakszervezetekkel, baloldali elkötelezettségű szakszervezetekkel is, civilekkel, munkaadókkal tárgyaltunk. Három szereplője van ennek a történetnek: a munkaadók az egyik, a munkavállalók a másik, és ne hagyjuk ki a vásárlókat sem. Hozadéka a törvénynek, ha megvalósul, a kiskereskedők versenyhátrányának a csökkentése.

Hogyan valósul meg a családok védelme és a vásárlók érdeke? Az eredeti javaslatunk ? talán emlékeznek sokan rá, három évvel ezelőtt nyújtottuk be ? arról szólt, hogy nemcsak a kereskedelemben, hanem minden munkahelyen a közös pihenőnapot fontosnak tartjuk. Most a kereskedelemre korlátozódik ez a kezdeményezés.

Hogy mi a lényege? Azokban az üzletekben, ahol alkalmazottak vannak, ott a pihenőnapot be kellene tartani. Plusz a 400 négyzetméter alatti üzletekben lehetne nyitva lenni, tehát a fölötte lévőkre érvényes ez a zárvatartási rendelet. Itt meg kell jegyeznem, hogy a szakszervezetek véleménye szerint munkaerőhiány és túlfoglalkoztatás van ezekben a nagy bevásárlóközpontokban, illetve szupermarketekben.

Hogyan érvényesül a szabad vásárlás lehetősége? Mert ez is egy érték. Vannak kivételek. Kivételek például a családi vállalkozások, hiszen aki tulajdonosként vagy családtagként dolgozik az üzletben, az nem kényszerből teszi ezt, annak az üzlete önként lehet nyitva. A kisüzletek mellett természetesen a szolgáltatásokat képviselők is nyitva tartják üzleteiket; például az idegenforgalmi ellátásban, a benzinkutak, virágüzletek, pékáruüzletek, pályaudvarok, s a többi természetesen nyitva lesznek.

És még valamit megemlítenék. Az egyedi kérelmek elbírálására a törvénytervezet egy bizottság létrehozását dönti el, amely aztán véleményt és döntést hoz az igények szerint.

Még meg kell említenem, hogy európai példák is vannak arra, amit mi bevezetni szeretnénk. Igaz, hogy a profitéhes cégek megújuló támadása ellenére tudtak ezek fennmaradni, bebizonyítva, hogy ez egy életképes dolog, és az egészséges társadalmi viszonyok sajátja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 10 2014.11.10. 5:10  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy néha nemcsak vitát kiváltó politikai kérdésekről, hanem a naptárt elővéve azokról az eseményekről is kell szólnunk, amelyek egy-egy naphoz kötődnek. Tegnap én is ezt tettem, mint ahogy ezt tette az a nemzetközi közösség is, amely Berlinben a berlini fal leomlására emlékezett. Valóban, november 9-én ez az esemény volt talán a legfontosabb. De én találtam egy másikat is. Annyi közös van bennük, hogy az egyik a kommunista rendszer brutalitásáról, a másik pedig a rendszer bukásának szimbolikus eseményéről szól.

Hadd idézzük fel a történteket! 1989. november 9-én az NDK Kommunista Pártja már nem tudott ellenállni a nagy nyomásnak, és hozott egy határozatot, amely a fal megnyitásáról szólt. Természetesen ők akkor nem gondoltak még a fal lebontására. Úgy is mondhatnánk, hogy legalábbis politikai értelemben omlott le ezen a napon a fal.

Az előzmények fontosak számunkra, hiszen annak magyar vonatkozásai is vannak. 1989. szeptember 11-én Magyarország megnyitotta határait az NDK polgárai előtt. Hogy kinek a politikai érdeme ez, abba a vitába én nem kívánok beleszólni, viszont egy civil szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és egy egyházi személy, Kozma Imre elévülhetetlen érdeme a menekültek ezreinek a befogadása és ellátása. Ezek az események ? a fal lebontása, illetve a magyar határ megnyitása ? jelei voltak a kommunista rendszer bukásának és a Szovjetunió összeomlásának. Ebben nemcsak a rendszer életképtelensége és embertelensége, de kiváló politikai személyek is szerepet játszottak. Gondoljunk csak Lech Wałęsára, Reagen elnökre és persze II. János Pál pápára is. És aki az idők szavát felfogta, ne hagyjuk ki Gorbacsovot sem.

S ha már II. János Pált említettem, akkor hozzá fűződik az a másik esemény, amelyik szintén 9-én történt, Apor Vilmos boldoggá avatása. Vagyis olyan példaképként állította a mártír győri püspököt elénk, ami nemcsak nekünk, de az egész világnak fontos. Ez valóban a kommunista rendszer brutalitását mutatta. Ismerjük a történetet, amikor a szovjet katonák, akik között voltak persze rendes emberek is, de azért szép számmal akadtak olyanok, akik raboltak, loptak és nőket erőszakoltak meg, és ezek ellen nyújtott védelmet a győri asszonyoknak, és akkor egy szovjet katona egy sorozattal próbálta félreállítani őt az útból, és ebbe belehalt a mártír püspök. Tehát olyan események kapcsolódnak össze ebben a napban, amelyek a kommunizmus jellegét mutatják, illetve befejezésének, bukásának a szimbolikus eseményeit.

És persze a hírek között azért így a végén hadd említsem meg, mert szintén nemzetközi vonatkozása van annak az interjúnak, amit érdemes megemlítenünk. A magyar és a bajor miniszterelnök közös interjújáról van szó, amely a Die Weltben jelent meg. Ez a hagyományos magyar-bajor kapcsolatra épül. A közös vélemény az Unióról, a demokráciáról, az európai értékekről azért is fontos számunkra, mert érzékelteti azt, hogy Magyarország törekvései és reményeink szerint lassan az elfogadottsága is erősödik és növekszik.

Ez a nap tehát nem csupán egy olyan esemény emléknapja, amelyik a kommunizmus végét jelentette, hanem azoknak az értékeknek a megjelenítése is, amelyek ezt a véget elősegítették és ma is sajátjai a magyar törekvésnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 258-260 2014.12.03. 8:36  257-294

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a címnél, hiszen tudom azt, hogy van egy módosító javaslat, ami nem annyira az üzletek nyitva tartását tartja fontosnak, hanem a vasárnapi foglalkoztatás korlátozását.

Európában a vasárnap mint általános heti pihenőnap, hosszú évszázadok alatt beépült az emberek életritmusába. A vasárnapi pihenőnap az európai társadalmaknak olyan történelmi, szociális vívmánya, amely komoly értéket képvisel. Ennek megfelelően több európai országban általános pihenőnap a vasárnap, természetesen a szükséges kivételekkel.

A vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik. A szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé. A rendszeresen vasárnap végzett munka számos esetben tönkreteszi a családi és a társas életet, ellehetetleníti a kikapcsolódást, a feltöltődést. A vasárnapi munka alkotmányos jogokat is érint, ezeket most nem szeretném felsorolni. Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése szerint a vasárnapi pihenőnap szokása a hagyományokon alapul. Jelenlegi célja az, hogy az állampolgárok számára egységes heti pihenőnapot biztosítson.

A vasárnapi munkavégzés tehát csak kivétel lehet, amelyet csak az indokolt esetekben és mértékben, szűken értelmezve lehet elrendelni. Jelenleg Magyarországon a vasárnapi munka egyáltalán nem rendkívüli, több tízezer ember dolgozik különböző okoknál fogva vasárnap.

A KDNP már többször kezdeményezte a vasárnapi munkavégzés korlátozását, teszi ezt azért, mert a hagyományos szociáldemokrata párt nem teszi; ennek egyetlen oka van, hogy nem létezik Magyarországon. (Lukács Zoltán: Ti aztán léteztek! Az életben nem mertetek elindulni egy választáson.)

A KDNP négy éve benyújtotta törvénytervezetét, ami sokkal tágabb kört ölelt fel, mint ez a mostani. (Lukács Zoltán: Az életben nem mert elindulni egy választáson!) Jelenleg a kereskedelmi dolgozókkal kapcsolatban van mód meglépni ezt a szabályozást. Az előterjesztő álláspontja szerint mára már megérett a helyzet arra, hogy számos nyugat-európai példa ‑ így az osztrák vagy a német minta ‑ alapulvételével hazánkban is törvény szabályozza a kereskedelmi elárusítóhelyek nyitva tartását. A cél az egyetemes pihenőnap megvalósítása: mindenki legyen szabad, akinek munkája nem igényel folyamatos munkavégzést vagy nem szolgálja a társadalom pihenőnapjának a kiszolgálását.

A szabad vasárnap a kereskedelmi dolgozók sokrétű problémáinak egy szeletét hivatott csupán kezelni, mert a kereskedelmi munkaadók jelentős része ‑ elsősorban a multinacionális cégek ‑ visszaél a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetével. Minimális bérért, jelentős túlmunkával foglalkoztatják őket. Tehát a javaslat a kereskedelemben dolgozó alkalmazottak érdekvédelmét szolgálja.

Szükséges, hogy legyen egy olyan nap, amit a család minden tagja közösen tölthet el. Ha a munkáltató által a vasárnapi munka ellentételezésére biztosított pihenőnap hétköznapra esik, amikor például a gyerekek iskolában vannak, akkor egyetlen nap sincs a héten, amikor együtt lehet a család.

A törvényjavaslat arra törekszik, hogy a kereskedelmet, amely a nemzetgazdaság húzóágazata, csak ésszerű mértékben, a nyilvánvaló kivételek alkalmazása mellett korlátozza. Nem terjed ki természetesen a törvényjavaslat a vendéglátásra, a szabadidő eltöltésével közvetlenül összefüggő szolgáltatási tevékenységre. Azaz a javaslat szerint vasárnap is lehet például étteremben étkezni, kávézóba vagy moziba menni, és ugyancsak nem terjedt ki a törvény hatálya a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységre, valamint a szálláshelyen végzett kereskedelmi tevékenységre. Kizárólag vasárnap és ünnepnapon szabályozza az üzletek nyitva tartását.

Különösen indokolt a kivételek körének alapos meghatározása. A törvény hatályát nem terjeszti ki egyes létesítmények tevékenységére ‑ például üzemanyagtöltő állomás, gyógyszertárak, repülőterek, piacok s a többi ‑, továbbá egyes tevékenységekre: újságárus, virágárus, pék s a többi, másrészt megteremti a lehetőséget arra is, hogy a kormány indokolt esetben ‑ így különösen az érintett település sajátságai, illetve turisztikai szempontok alapján kivételeket állapíthasson meg egy erre külön meghatározott eljárásrendben.

(21.50)

Természetesen nem kívánjuk korlátozni a kis családi üzletek nyitva tartását az egyébként tiltott időszakban, ha az üzlet tulajdonosai, illetve segítő családtagjai maguk végzik a kereskedelmi tevékenységet.

A törvénytervezet nem a vasárnapi vásárlást kívánja korlátozni, hanem a munkavállalók jogait védeni. Hosszú egyeztetési… (Lukács Zoltánhoz:) Álmos, képviselő úr? Vagy miért nyögdécsel? (Lukács Zoltán: Magától nyögdécselni kezdek.) Igen. (Lukács Zoltán ismét közbeszól.) Hát, nyögdécseljen csak nyugodtan, de kint is megteheti. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: A párbeszédet kérem abbahagyni. Legyen olyan kedves, képviselő úr. Frakcióvezető úré a szó. (Lukács Zoltán: Bocsánat, a fiatalember kezdte.)

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tehát egy hosszú egyeztetési sorozaton ment át ez a törvénytervezet, a munkavállalók, munkaadók és a családok érdek-képviseleti szerveivel.

Természetesen a vita is megjelent, és az ellenvéleményt elsősorban a multinacionális cégek, a riogatást, a félelemkeltést, a hamis és légből kapott adatokat nagy energiával és nagy pénzen próbálták propagálni. Sok esetben a szövegösszefüggésből kiragadott részletek idézetével, csúsztatásokkal, alacsony színvonalú és rosszindulatú megnyilatkozások tömegével jelentkeztek a nyilvánosság előtt. Volt olyan szervezet, amely köpönyegforgató módon állt el annak a törvénytervezetnek a támogatásától, amelynek előtte éveken keresztül élharcosa volt.

Sokan, mint ahogy más esetben is teszik, az internetes médiumokat virtuális kocsmának tekintették, ahol alpári szövegeket ordítanak a szomszéd asztalnál ülőknek. Ez a magyar nyilvánosság betegsége, nem kerülte el ezt a témát és ennek vitáját sem. De úgy gondolom, a lényeg az, hogy a törvénytervezet elfogadása az egészséges családi, elsősorban a munkavállalók családjának életét, illetve az egészséges társadalmi életet szolgálja, ezért kérem minden képviselőtársamat, hogy támogassa a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 294 2014.12.03. 4:59  257-294

HARRACH PÉTER (KDNP): Néhány megjegyzést tennék, de igyekszem még ma befejezni, ha képviselőtársaim egyetértenek velem.

Elhangzott egy olyan mondat, hogy ne vásároljunk, adták a mi szánkba. Nem mondjuk azt, hogy ne vásároljunk vasárnap ‑ ne dolgoztassunk vasárnap! A vásárlás lehetősége adott lesz, és én nem a vásárlási kultúra oldaláról, hanem a foglalkoztatás oldaláról közelítenék.

Hogy ne legyen elbocsátás: én úgy gondolom, hogy emiatt nem lesz elbocsátás, de azt is gondolom, hogy most nagyon sok elbocsátás van ‑ nem gondolom, látom ‑, és emiatt nem sokat aggódnak.

Előreveszem Lukács képviselő úrnak a mondandómat, mert látom, a távozás mezejére lépett, hátha még a kimenetele előtt meghallja. (Lukács Zoltán: Megvárom a választ.) Ezt bölcsen teszi. Köszönöm szépen, hogy a KDNP eredeti javaslatával egyetért, amely úgy szólt, hogy ne csak a kereskedelemben dolgozók vasárnapi munkavégzését korlátozzuk. Ezt négy évvel ezelőtt nyújtottuk be. Ez a szándék nem veszett el részünkről, mert valóban minden munkavállalóra érvényes kell hogy legyen.

És ha már a képviselő úrnál tartok: a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetére hivatkozott, és elmondta, hogy milyen érveik vannak. Itt némi hitelességi problémát érzek, ugyanis pont ez a szakszervezet volt az, amelyiknek a vezetője velem négy évvel ezelőtt kiállt egy közös sajtótájékoztatóra az egyik nagy bevásárlóközpont előtt, és ő volt az, aki három héttel ezelőtt ugyancsak velem állt ki és érvelt nagyon keményen a szabad vasárnap mellett. Olyan dolgokat mondott, hogy forgalomcsökkenés és elbocsátás nem lesz. Azt is mondta, hogy a nagyoknak biztosít előnyt a vasárnapi nyitva tartás. Azt is mondta, hogy munkaerőhiány van, éppen ezért nem lesz elbocsátás. A bérpótlékot alig fizetik ki, s a többi. Melyik véleménye igaz ennek a szakszervezetnek, amiket ön idézett, mert valóban megfordította a köpönyegét, vagy az, amit nekem mondott, az én érveim mellett? Tehát ez a hitelességi probléma fennáll.

Nem szeretném tovább feltartani, legfeljebb még egy megjegyzés. A minimálbér adómentessége a családok esetében ma is megvan, hiszen az adókedvezmény a bruttót gyakorlatilag nettóvá teszi. És mivel itt családokról beszélünk, azt hiszem, hogy ez ebben az esetben így érvényes.

Hadd szóljak néhány LMP-s javaslatról, illetve kifogásról. Egyeztetés nagyon sok volt. Nemhogy nem volt, én magam a VOSZ-szal, a szakszervezetekkel, a munkaadók különböző szervezeteivel is egyeztettem, de mérések és hatástanulmányok is voltak, s nemcsak az a 87 százalékos támogatottság, hanem a kormány mérése, a szakszervezetek saját felmérései, még a Nagycsaládosok Egyesülete is végzett ilyesmit. Egy kicsit furcsának találom azt, hogy a bolti alkalmazottak lehetőségeit adjuk meg. Minket vádolnak a CBA támogatásával. Nos, ez nyitná meg az utat, hiszen most a CBA üzleteinek 95 százaléka zárva lesz, és ők ezt büszkén vállalják, szinte önként, de ha ezt a lehetőséget megadjuk, akkor nyitva lesznek a CBA-boltok. Tehát nem mi állunk emellett.

Ha megengedik, akkor még egy-két gondolat ‑ de már csak egyet. A kisboltok, tehát a családi vállalkozások. Nem az esélyüket növeljük, hanem az esélyhátrányukat csökkentjük, hiszen itt arról van szó, hogy elszívják előlük a levegőt a multinacionális cégek. Mindig arra hivatkozunk, hogy ha végigmegyünk a Rákóczi úton, a Thököly úton, azokon a helyeken, ahol rengeteg kisüzlet volt, most egy csomót zárva találunk. Talán némi esélyt adunk a családi vállalkozásoknak.

Azt hiszem, itt kell abbahagynom, mert holnap lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 14 2014.12.09. 5:14  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden ember felelős minden emberért, és ha az embertárs szegény, akkor a felelősségünk arra irányul, hogy enyhítsük ezt. Természetesen nem azonos mértékű mindenki felelőssége, mert ha valaki arra vállalkozott, hogy hivatásszerűen ezzel a kérdéssel foglalkozik, annak jóval nagyobb a felelőssége. Ilyen a politikus is. Természetesen nem a pártpolitikai vitákra gondolok, mert ha a szegénység problémájának a kezelése napirendre kerül, akkor három szinten szoktunk ehhez nyúlni.

Az első, amit az előbb említettem, a pártpolitikai viták, biztos, hogy nem hoznak eredményt, hiszen azoknak nem az a célja, hogy enyhítsék a szegénységet, hanem az, hogy a másik oldalt hiteltelenítsék. A következő szint a kormányzati intézkedések, parlamenti döntéssel megtámogatva, és a harmadik a karitatív szervezetek, egyházi közösségek és a felelős polgárok szintje.

Az elsőről csak néhány mondatot hadd szóljak! Nyilvánvaló, hogy az a törekvés, ami a politikai vitákban megjelenik, ma Magyarországon fokozott. Az előbb, amikor az ellenzék, az MSZP képviselője a napirend előtti felszólalását mondta, jól látszott az a kommunikációs stratégia, ami kezdetben csupán a demokrácia hiányáról szólt, és mivel ez nem hozott eredményt, egy új stratégia lépett életbe. Ennek a lényege az, hogy be kell bizonyítani: a jobboldali politikusok gazdagodnak, és az ország szegényedik. Ennek érdekében valótlanságokat is mondanak, eltorzítják a hozzászólásokat, és azt kihangsúlyozzák. Igazi eredményt azonban csak a következő szint, a kormányzati intézkedések hoznak, és ahogy említettem, a harmadik szint, a karitatív szervezetek.

Mi történt a kormányzati intézkedések kapcsán ‑ néhány példát mondanék erre. A segély helyett munka irányába terelés azt jelenti, hogy a munkabér több, mint a segély, nemcsak nominálértékben, hanem emberi szempontból is, hiszen az önértékelést növeli. A kirekesztettség egyik eleme a munkanélküliség. Ennek érdekében, azt hiszem, vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk, mármint a munkanélküliség csökkentése, illetve a foglalkoztatás növelése. A romló mutatók között szerepel az energiaszolgáltatóknak való tartozás növekedése. Ez azt mutatja, hogy az energiaárak csökkentése az egyik fontos eleme a szegénység elleni küzdelemnek. Ehhez tartozik a tűzifaprogram is, amely 2014-ben 268 önkormányzat részvételével zajlott, és természetesen a rezsicsökkentés, ami gyakorlatilag 20-25 százalékos csökkenést eredményezett a családoknak.

Van egy terület, amiről sok szó esik, és itt szeretnék megállni néhány percre: a gyermekszegénység kérdése. Elsősorban az ingyenes, illetve kedvezményes étkeztetésről kell szólnunk. 2009-ben, a szociálliberális kormányzat utolsó teljes évében 26 milliárd forintot fordítottak erre a célra. 2014-ben ennek a dupláját, közel 53 milliárd forintot, és 2015-ben 58 milliárd forint lesz.

Sok szó esik a nyári gyermekétkeztetésről. El kell mondanunk, hogy minden hátrányos helyzetű település nyert azon a pályázaton, amely erre irányult. 120 ezer gyermek étkezett ingyen a nyári szünet ideje alatt, év közben 275 ezer gyermek ingyen kapta az iskolai, óvodai étkeztetést, és 150 ezer gyerek fél áron. Ezt a számot jelentősen emelni kívánjuk a következő időszakban. Szólhatnánk az ingyenes tankönyvről, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásról, amely 160 ezer gyermeket érintett, de említhetnénk a szüleik részére akár a közmunkaprogram alakulását, amely, ha jól néztem a számokat, 270 milliárdot jelent jövőre.

Úgy gondolom, hogy ezt sorolni lehetne tovább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de az időm letelt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 177 2014.12.15. 2:45  174-197

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször elmondtuk már, hogy a KDNP célja az volt ezzel a törvénytervezettel, hogy a családok együtt töltött idejét biztosítva azon az általános pihenőnapon, amikor a gyermekek is otthon vannak, lehessenek otthon a szülők is. Az a véleményünk, ami megfogalmazódott ma itt is, hogy ne csak a kereskedelemben, hanem lehetőleg minden szektorban tudjanak a szülők a gyerekekkel lenni, a család együtt legyen, és a társadalmi kapcsolatok ápolása lehetővé váljon. Az eredeti KDNP-s javaslat, ami négy évvel ezelőtt került benyújtásra, ezt tartalmazta. Most erre volt lehetőség, vagyis a kereskedelemben történő munkavállalás tilalmára, de reményeink szerint később lehetővé válik ennek kiterjesztése.

Úgy gondolom, azok a módosító javaslatok, amelyek időben megszülettek, jobbá tették ezt a törvényjavaslatot, már csak a címét is, hiszen a vasárnapi munkavégzés tilalmáról, nem pedig az üzletek zárva tartásáról szól. De ahogy az előbb elhangzott, a 200 négyzetméteres határ, a kivételek közül a trafikok kivétele ‑ vagyis azok sem lehetnek nyitva ‑ és az egyötödös résztulajdon azt a célt szolgálja, hogy ne csupán a teljes tulajdonnal, hanem a résztulajdonnal rendelkező családok is működtethessék vasárnap az üzleteiket. Természetesen a kivételek között még sok más van, hiszen a jelentős társadalmi igény kielégítése egy fontos célja a törvénytervezetnek. Ha esetleg egyszer majd megvalósul az általános szabály, akkor nyilván a folyamatos munkavégzést igénylő üzemek is kivétel alatt vannak.

Úgy gondolom, hogy nemcsak a szándék, hanem a végrehajtás is azt szolgálja, hogy a magyar társadalom egészének az érdeke érvényesüljön. Az biztos, hogy voltak ellenvélemények. Ezek jelentős része éppen azoknak a multinacionális cégeknek a hadjáratát jelentette, amelyek nagy pénzzel és nagy energiával dolgoztak a törvényjavaslat ellen.

Úgy gondolom, hogy a kedélyek lassan megnyugodnak, és amikor megvalósul a törvény, mindenki látni fogja, hogy ez egy eredményes és az össztár­sadalom igényeit szolgáló törvény lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 195-197 2014.12.15. 3:49  174-197

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy erre az alacsony színvonalú, gyűlölködő és demagóg szövegre, amik az MSZP részéről elhangzottak (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. ‑ Dr. Varga László: Viszont utasítsa helyre, hogy mit beszél!), érdemes-e válaszolni. Egy-két dolgot azért mégis engedjenek meg. (Dr. Józsa István: Utasítsa helyre, hogy hogy beszél!)

ELNÖK: Bocsásson meg, frakcióvezető úr! Képviselőtársaim, frakcióvezető úr senkinek nem vágott a szavába. Parancsoljon, frakcióvezető úr! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Sértő dolgokat mond!)

HARRACH PÉTER (KDNP): Igen, sértő volt mindenki számára a 23 millió románnal való riogatás, az is az MSZP oldaláról hangzott el. Ezek a riogatások szintén MSZP-s szövegek. (Dr. Varga László: Szégyelljétek magatokat!)

Említette a képviselő asszony a CBA-t. A CBA üzleteinek több mint 90 százaléka zárva lesz. Miről beszél? (Dr. Józsa István: De 250 milliós autója van! ‑ Az elnök csenget.) Az egy másik kérdés.

Képviselőtársam hivatkozott a vallási szempontra. Hallott minket ebben a törvénytervezetben egyszer is kimondani ezt? Nem. Mi ez? Rágalmazás.

Nézzük tovább. Vasárnap-vásárnap. Szorgalmazzuk, és szeretnénk, ha piacok és vásárok működnének vasárnap. Miről beszélnek? Ismét egy rágalmazás. Ez volt a felszólalásuk tartalma.

Még egy ostobaságot hadd említsek: négymillió nyomorgó ember Magyarországon? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Hát tudják, mit beszélnek maguk? (Dr. Józsa István: Igen.) Nézzék meg az Eurostatot. Miről szól? Két kategóriát nevez meg: az egyik a nyomor, a másik a szegénység. Tudja, hogy hány százalékos a nyomor ma Magyarországon? Tessék, mondja! 8-9 százalék. (Dr. Józsa István: Önök szerint.) Mennyi volt az első Orbán-kormány idején? 4 százalék. Mikor lett a duplája? A szocialista kormányok idején. Miről beszélnek maguk? (Dr. Varga László: Hazugság! Hazugság!)

Mi folyik most? A kampány úgy szól, hogy bizonyítsuk be, hogy a jobboldali képviselők gazdagodnak, az emberek szegényednek. (Dr. Varga László: Ez van! ‑ Dr. Józsa István: Így van!) Hát tessék, ez egy kampányguruk által kitalált kampánystratégia. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az a baj, hogy ez az igazság!) És ehhez igazítják önök a statisztikai adatokat. Csalnak és rágalmaznak.

De beszéljünk a tényekről, mert azt hiszem, ez fontosabb, ha még van időm. Azok a változtatások, amikről az előbb nem volt szó a módosítók közül, az egyik öt vasárnapról szólt, most a módosító a négy karácsony előtti vasárnapot jelölte meg, plusz egy szabad vasárnapot. Ez elfogadható számunkra.

Az is elfogadható, hogy egy bizonyos mozgásteret kapunk a kormányrendelet segítségével, és olyan, a törvényben nem szereplő kivételek lehetnek, amik eddig nem voltak. És még egy szempontot engedjen meg. Úgy gondolom, hogy a családi vállalkozások nem versenyelőnyhöz jutnak, hanem valamennyire a versenyhátrányukat tudjuk így most egy kicsit csökkenteni. Én remélem, hogy a családi vállalkozások szempontjait az MSZP is elfogadja és támogatni tudja.

Ez a törvény így ezekkel a módosításokkal, ahogy már említettem, reményem szerint az egész magyar társadalom érdekét szolgálja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 34 2014.12.23. 2:13  33-34

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a közélet szereplőinek időnként le kell lépni a porondról. (Derültség és közbekiáltások az ellenzéki padsorokból, köztük Lukács Zoltán: Porond, az a cirkuszban van.), és kell tudni hallgatni akkor is, ha van olyan véleménye, amit szívesen elmondana vagy bekiabálna. (Folyamatos zaj az ellenzéki padsorokban.)

Karácsony közeledik, és nem könnyű ellenállni annak a kísértésnek, hogy valaki ne kapcsolódjon bele a heves vitába, de talán ez az időszak méltó arra, hogy kicsit csöndben legyünk, és megpróbáljuk ennek az ünnepnek az üzenetét felfogni. (Lukács Zoltán: Ami az, hogy szombaton is bezárunk.) Ennek az ünnepnek van a hívő ember számára is üzenete, és van a nem hívő számára, de talán, ha érzékenyek vagyunk rá, akkor a közélet szereplői számára is tudunk valamit ebből felfogni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

A hívő ember számára nyilván az üdvtörténet nagy eseménye, a megtestesülés az üzenet; mindnyájunk számára ‑ függetlenül attól, hogy hívők vagy nem hívők vagyunk ‑ annak az útnak az üzenete, amely arról szól, hogy hogyan lehet boldog az ember egyéni élete, ha nem az önzésnek, hanem a másik felé fordulásnak az útját választja.

És talán nekünk, a közélet szereplőinek is van konkrét üzenete. Az pedig az, hogy ne a gyűlölet hangján szóljunk, hanem megpróbáljuk a világ jobbításának a szempontját figyelni. Most, karácsonyhoz közeledve minden magyar családnak békés, boldog karácsonyt kívánok, és különösen azoknak, akik kénytelenek egyedül ünnepelni ezt a napot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 14 2015.02.16. 5:13  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyenkor, az ülésszak elején talán érdemes visszatekinteni arra az időszakra, ami az elmúlt ülésszak óta történt, hiszen elég hosszú szünetnek voltunk részesei. Elsősorban külpolitikai, de néhány belpolitikai esemény is történt.

A külpolitikaiak közül természetesen nagy súlya van a terrorcselekményeknek. Ha ezt a kérdést a személy, az emberi jogok oldaláról nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy az első számú emberi jogi kérdés, az élet tisztelete sérült most egy olyan súlyos cselekménnyel, amelynek mindnyájan szemlélői voltunk, és amit mindnyájan elítélünk. De ha a társadalom oldaláról nézzük, akkor az egészséges társadalom elleni súlyos merényletről van szó, hiszen ez nemcsak egyének, hanem közösségek ellen is irányult.

A terrorcselekményeknek van egy sajátos színezete, a keresztényellenesség. Mai hírben is kivégzésekről hallottunk, amire azt tudjuk mondani, hogy az üzenet, amit megfogalmaztak, nem a hívő emberek ellen szól, hanem egy kultúra ellen, és ez talán még veszélyesebb ebben az akcióban, hiszen arról van szó, hogy ezek a terroristák a nyugati kultúra országai ellen támadnak. Ez a tény, ez a szemlélet egy sajátos védelmet is igényel, és talán nem érdemes csodálkozni azon, hogy a terrorcselekményekkel kapcsolatban a bevándorlás kérdése mintegy sajátos, immár belpolitikai kérdésként is megjelenik.

De maradjunk egyelőre még a külpolitikánál. Most esett szó arról, hogy a szomszédunkban, Ukrajnában mi történik. Ki kell mondanunk, egyetlen célunk az, hogy a béke megvalósuljon, méghozzá úgy, hogy a határon túli magyarok ne sérüljenek, és ne legyenek vesztesei ennek az eseménysornak.

Visszatérve a belpolitikát is érintő kérdésekre, két dologra szeretnék kitérni, egyrészt a most említett bevándorlás kérdésére, másrészt pedig arra a folyamatra, ami a családok támogatásában most egy új szakaszhoz érkezett el. A családi csődvédelem immár révbe jutott, és erről is kellene néhány szót szólnunk.

A bevándorlás kérdésében a kereszténydemokratáknak világos és határozott álláspontjuk van: tegyünk különbséget a menekültek és a megélhetési bevándorlók között. A menekülteket, amennyiben életük és épségük veszélyben forog, természetesen fogadnunk kell, ez alapvető emberi kötelezettség, ha úgy tetszik, a kereszténydemokrata gondolat régi eleme. De aki nem az életét vagy nem az épségét védi, hanem a jobb megélhetés reményében keres lehetőséget nálunk, annak éppen a hazai munkavállalók érdekében nem szabad nyitott kaput mutatni. Meg kell tennünk azokat az intézkedéseket, amik, ma úgy tűnik, hogy az Unió irányvonalával ellentétesek, viszont meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy az osztrák és a német intézkedések előbb-utóbb egy olyan zárat fognak jelenteni, ami végül is a bevándorlókat Magyarországon fogja hagyni. Ez nem lehet cél, ezeket a törvényeket minél előbb meg kell hozni.

Néhány mondat az előbb említett családtámogatásokról. A családi csődvédelem beleilleszkedik abba a képbe, amit részben a devizahiteles családok problémáinak megoldása, részben pedig az ettől függetlenül nehéz helyzetbe került családok megsegítése jelent. Sorolhatnám nyugodtan azokat a hosszú időt és energiát igénylő törvényeket és intézkedéseket, amelyek ebben a sorban vannak: a devizahitelesek esetében a végtörlesztéstől kezdve az árfolyamgáton keresztül, az eszközkezelőn át sok intézkedés történt. Most ez az alkalom arra jó, hogy ezeknek a nehéz helyzetbe került családoknak a kilábalását, az újrakezdését segítse elő. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 248 2015.02.16. 5:33  247-282

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, úgy tájékoztattak engem, hogy nagy munkakedvet gyakorol a parlament, és időben kerül sor ennek az előterjesztésnek az ismertetésére, de idő előtt történt ez meg, elnézést kérek ezért.

A benyújtott törvényjavaslat mindössze három paragrafusból áll, ebből is kettő érdemi, ezért úgy gondolom, hogy a 30 perc kihasználása talán túlzott önbizalomról tenne tanúságot, ezért megpróbálom röviden összefoglalni.

Természetesen előzménye is volt ennek a törvényjavaslatnak, amiről a címe is szól, hogy a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szól az, amihez kapcsolódik. Az Országgyűlés ’14. december 16-ai ülésnapján fogadta el, és március 15-én lép majd hatályba. Azt a törvényt az a szándék vezérelte, hogy senkit se lehessen akarata ellenére vasárnap munkavégzésre kényszeríteni, hanem a vasárnap valóban az ország döntő része számára pihenőnap legyen.

Első lépésként a kiskereskedelmi szektorban sikerült a vasárnapi munkavégzést korlátok közé szorítani. Fontos hangsúlyozni, hogy a munkavállalók érdekét tartottuk szem előtt a szabályozás elfogadásakor. A kereskedelmet, amely a nemzetgazdaság húzóágazata, csak ésszerű mértékben, a nyilvánvaló kivételek alkalmazása mellett korlátozza az elfogadott jogszabály. Fontos célkitűzése volt a javaslatnak, hogy nem kívánta korlátozni a kis családi üzletek nyitva tartását akkor, ha ezek nem jelentős alapterületű kereskedelmi egységek, és az egyébként tiltott időszakban az üzlet tulajdonosa, illetve segítő családtagjaik maguk végzik a kereskedelmi tevékenységet. Kivételt képez több olyan, a lakossági igényeket kielégítő szolgáltatás, mint például a szálláshelyen végzett kereskedelmi tevékenység, turisztikai szolgáltatási tevékenység, kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató tevékenység, vendéglátás és a világörökségi területen található üzletek.

De térjünk rá a jelen törvényjavaslatra, amely a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt javasolja módosítani azzal a céllal, hogy a kiskereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára vasárnapi munkavégzés esetén 100 százalék bérpótlékot biztosítson. Jelenleg a munka törvénykönyve 140. § (1) bekezdése alapján vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalék bérpótlék, vasárnapi pótlék jár. A hatályos munka törvénykönyve alapján a munkavállalót 100 százalék bérpótlék a munkaszüneti napokon történő munkavégzés esetén illeti meg. A jogszabály szerint a munkaszüneti napok: január 1-je, március 15-e, húsvéthétfő, május 1-je, pünkösdhétfő, augusztus 20-a, október 23-a, november 1-je, december 25-e és 26-a, de húsvét- és pünkösdvasárnapra szintén 100 százalékos bérpótlék jár.

A benyújtott törvényjavaslat összhangban van a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényjavaslattal, amelynek célja, hogy a kiskereskedelemben dolgozó munkavállalók kiszolgáltatottságát csökkentve korlátozza a vasárnapi nyitva tartás lehetőségét.

(18.50)

Azokban az esetekben viszont, amikor a jogszabály megteremti vagy megengedi a vasárnapi munkavégzés lehetőségét a kiskereskedelemben is, például adventi időszakban, szükséges, hogy a vasárnap munkát végzők a jelenleginél sokkal nagyobb bérpótlékot kapjanak.

Ennek a célnak a megvalósítását szolgálja ez a törvényjavaslat. Emellett biztosítani kívánja, hogy egy naptári hónapban legfeljebb két vasárnap ezen munkavállalók számára munkavégzést lehessen előírni. Ez lenne az, ami minket ennek a rövid törvénymódosításnak a beterjesztésére késztetett, és erről várom a különböző frakciók véleményét. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 274 2015.02.16. 1:09  247-282

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű dolog az előterjesztéshez az elhangzottak alapján hozzászólni, mert talán három mondat volt, ami erről szólt.

Én ezeket mint jóindulatú megjegyzéseket örömmel veszem, hiszen az egyik párt képviselője azt mondta, hogy meg fogja szavazni; másik párt képviselője, aki erről beszélt, azt mondta, hogy ez egy nagyon jó dolog, csak ki kellene terjeszteni. A többi hozzászólás nem az előterjesztésről szólt.

Azt javaslom, hogy ezen a kései órán foglalkozzunk azzal a néhány mondattal, amit ma idehoztunk. Nem szeretnék a demagóg és ízléstelen hozzászólásokra reagálni, azok olyanok, amilyenek; elég régóta ülök a parlamentben, de ilyeneket nem hallottam még eddig.

De az érdemi tárgyaláshoz szívesen hozzászólok. Úgyhogy várom az előterjesztéssel kapcsolatos megjegyzéseket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 282 2015.02.16. 5:18  247-282

HARRACH PÉTER (KDNP): Nagyon röviden. Amit az előbb elmondtam, hogy ehhez az előterjesztéshez két-három mondat észrevétel érkezett, az továbbra is igaz, mert ami azóta elhangzott, az nagyon sok minden volt, csak nem a kérdéshez való hozzászólás.

Tudják, egy baráti társaságban az ember megteheti azt, hogy ha akad egy-két szemtelen megjegyzés, akkor föláll és otthagyja. A parlamentben ezt nem lehet megtenni. Ott végig kell hallgatni azt a kioktatást, amiben valótlanságok, szemtelenségek, a témához nem kötődő megjegyzések vannak.

(20.20)

Azt hiszem, ennek a feladatnak most megfeleltem. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy olyan előterjesztésről van szó, ami sokaknak, a vasárnap munkára kényszerülő embereknek a kereskedelemben jelent valamit. És ahogy elhangzott többektől, ez egy pozitív kezdeményezés, amit támogatni kell. Ennyi lett volna ennek a vitának a tartalma. Én hajlandó vagyok elgondolkodni azon is, ami Gúr Nándor 15 perces hozzászólásából egy fél mondat volt, többször megismételve, a kereszténységről történő kioktatás közben. Magam ritkán szoktam hivatkozni a tízparancsolatra vagy hasonlókra, amire Gúr Nándor megteszi; tegye. Az a fél mondat úgy hangzott, hogy talán ki kellene terjeszteni. (Gúr Nándor: Talán…) Nem talán, biztosan.

Én úgy gondolom, hogy minden területre, amit sikerül rendezni, jelen esetben az ezt megelőző, a kereskedelemben a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényben, ha ezt kiterjesztjük más területekre is, akkor indokolt és szükséges, hogy azon a területen is ugyanezt a pótlékot bevezessük. Ennek szerintem nincs akadálya, és én bízom abban, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor azt az eredeti KDNP-s törvényt, ami a vasárnapi munka tilalmának általános bevezetéséről szólt ‑ mert emlékszik rá, ez így történt, és amire körülbelül három vagy négy éve azt a választ kaptuk, hogy még nem aktuális ‑, elfogadjuk. Előbb-utóbb eljön ennek az aktualitása, és az élet minden területére be tudjuk vezetni azt, hogy aki a család többi tagjaival együtt vasárnap otthon szeretne lenni, az megtehesse azt. Ne lehessen kényszeríteni senkit arra, hogy vasárnap dolgozzon. És akkor nyilván, ha mégis van, mert azért elég sok kivétel van, ha mégis van olyan szükséglet, ami vasárnapi munkát indokol, ott tegyük meg ezt a pótlékemelést. Ez rendben van, és ilyen értelemben egyet is értünk.

Azért két mondatot engedjenek meg itt az előzményekről. Valóban több európai országban működik a vasárnapi munkavégzés tilalma, kereskedelemben is. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert az MSZP részéről elhangzott a hétvégén, hogy mindenhol leépülőben van, már csak mi akarunk itt okoskodni. Nem szeretném felsorolni, de nagyon sok országban van olyan, ami sokkal szigorúbb megoldást vezet be, mint amit mi most teszünk. És ha én most adnék önnek, mondjuk, 100 eurót, hogy legyen szíves, a hétvégén Bécsben vegyen ezt, azt vagy amazt (Gúr Nándor: Csak nehogy hamis legyen!), akkor valószínű visszahozná nekem vasárnap azt a 100 eurót. De ha mondjuk, áprilisban adok én önnek 3 ezer forintot, hogy Budapesten legyen szíves, költse el, vegyen ugyanazt az ezt-azt-amazt, akkor nem hozná vissza a 3 ezer forintot, mert el tudná költeni. Tehát a mi szabályozásunk olyan lesz, hogy dolgozni nem muszáj, de vásárolni lehet. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból.)

Na jó, tehát értjük, amit mondani szeretnék, a magyar szabályozás sokkal liberálisabb lesz, mint amilyen Európa sok más országában van. Még egyszer az előterjesztésről annyit, köszönöm a támogatást, remélem, mindenki meg fogja szavazni, és ezzel nem mi, hanem a magyar munkavállalók járnak jobban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 10 2015.03.30. 3:40  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma volt délelőtt egy ötpárti egyeztetés, és ott felcsillant a reménye annak, hogy képes ez a parlament normális működésben, egymást meghallgatva, a véleményüket tiszteletben tartva, és végül egy közös megegyezést megvalósítva működni. Jó érzés volt, de ha széttekintünk a magyar közéletben, a politikai kultúrára egy pillantást vetünk, akkor sajnos ez nem általános, hanem sokkal rosszabb a helyzet.

Mindezt nem azért mondtam el, hogy siránkozzak, hanem azért, hogy megkeressük a megoldást. Szükség lenne arra, hogy a pártok és holdudvaruk magatartását két dolog határozza meg: egyrészt a nemzeti érdek, a közös nemzeti érdek, másrészt pedig a másik ember méltóságának tisztelete. Ezzel szemben azt látjuk, hogy kivirágzott a gyűlölet kultúrája, az alpári stílus elfogadott lett, hazugság és alaptalan gyanúsítgatások fertőzik a közéletet, tehát mélyponton van a politikai kultúra.

Az emberben végtelen lehetőségek vannak. Van jobbik énje, és van rosszabbik énje, ki mit hoz elő önmagából. Úgy gondolom, ha a jobbik énjét érvényesíti, akkor nagyszerű dolgokat tud tenni, a világban sok szép alkotás van; de ha szabadon engedi a rosszabbikat, akkor megint csak a hírekből tapasztaljuk, hogy mi jön ki belőle, és ebből táplálkozik a gyűlölet is. A gyűlölet nem igényel okot, mert gyűlölni ok nélkül szoktak, ez egyszerűen van és működik, és azt tapasztaljuk, hogy a politika színpadán, a médiában, a tüntetéseken, az interneten megjelenik az ilyenfajta gyűlölet. Ez tönkreteszi nemcsak az egyént, de a közéletet is.

Aztán a másik kérdés az alpári stílus ‑ úgy látszik, sikk lett a bunkóság. Ebben élenjárnak a politikai bulvár és az internet szabad szájú mocskolódói, és már csak hab a tortán a nagyvállalkozó trágársága és az európai szocialista képviselő fényképes kedveskedése. De nézzük a hazugságot vagy csúsztatást! Amikor valaki ezzel az eszközzel támad, akkor nem érdekli az, amit az illető mond, hanem az, hogy hogyan lehet kiforgatni a szavait, hogyan lehet negatív üzenetet belőle gyártani, és ezt orrvérzésig nyomja. És végül az alaptalan gyanúsítások eszköze, amivel sokan élnek. Az ezen eszközt használókat nem érdekli a másik becsülete, ő lejáratni akar. A besározás megtörténik akkor is, ha kiderül, hogy a vád alaptalan.

És a kérdés leegyszerűsítve persze: mi a megoldás? Az, hogy mindenki hozza ki magából a jobbik énjét, és cél legyen a közös nemzeti érdek, az emberek java és a közélet kárenyhítése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 14 2015.05.19. 5:05  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a héten a kereszténydemokrata frakció benyújtja a családi csődvédelemről szóló törvényt, vagy ha valakinek jobban tetszik ez a cím, a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslatot.

Miért van erre szükség? Mindnyájan tudjuk, korunk nagy problémája, hogy nemcsak az államok, de a családok is eladósodtak, és ez sok esetben odáig vezetett, hogy fizetőképtelenné váltak. Ennek persze több oka van. Egyrészt az anyagi helyzet változása, másrészt a pénzintézetek profitéhsége és a devizahitelesek esetében az árfolyamváltozás. Persze, a táptalaj mindenképpen az a fogyasztói világ, amelynek előnyeit mindnyájan élvezzük, amelyben benne élünk, de bizony az a hátránya, hogy van egy fogyasztási kényszer.

A családi csődvédelem a második esélyt biztosítja a rászorulók számára. Tudjuk azt, hogy csaknem minden európai ország már évtizedekkel ezelőtt bevezette ezt az intézményt. A magyar jogrendszerben ez egy koherens rendszert alkot az eddig elfogadott adósmentesítő törvényekkel, és azt is tudjuk, hogy egyetlen célja van ennek a törvénytervezetnek: a fizetőképesség helyreállítása, amin keresztül az adós törleszteni tudja adósságát. A törvénytervezet hosszú egyeztetési folyamaton ment át a Nemzeti Banktól kezdve a Bankszövetségen keresztül a különböző tárcák szakértőiig.

Ha megengedik, néhány mondatot mondanék arról, hogy milyen előnyt jelent ez azoknak, akik ebbe bekapcsolódnak. A végrehajtás, ha már elkezdődött, felfüggesztetik, és új végrehajtás nem indítható el. Minden hitelező, hiszen az esetek többségében nem egy hitelezőről, hanem többről van szó, ennek az eljárásnak a keretében tudja csak érvényesíteni követeléseit. Részletes fizetési moratóriumot tartalmaz ez az eljárás. És ami talán a legfontosabb, hogy az ötéves futamidő végén egy komoly összeg elengedésre kerülhet, kivéve a jelzáloghitellel érintett ingatlant; a többi esetben ez akár 60 százalékig elmehet. Egy kötelezettség persze hárul az adósra, hogy őszintén tárja fel a helyzetét, és fegyelmezetten együttműködjön a másik két szerződő féllel, az állammal és a pénzintézettel.

Néhány tényt még hadd említsek az eljárásról. Kizárólag az adós kezdeményezheti, tehát ez egy önkéntes társulás, ami azt jelenti, hogy sem a pénzintézet, sem az állam nem indíthatja el az eljárást. Vannak feltételei. Mik ezek? A tartozásállomány 2 és 60 millió forint között kell legyen. Egy túladó­sodottságról van szó, ami azt is jelenti, hogy a vagyon, amibe beleszámít a törlesztésre fordított ötéves összeg is, kisebb, mint az adósság, aminek aránya 100 vagy 200 százalék között lehet. Tehát egy jelentősen eladósodott adósról van szó. Szükséges feltétel az is, hogy legalább 90 napja lejárt, 500 ezer forint feletti adósságról legyen szó.

Bevezetése két ütemben történik. Első lépésben azokra kerül sor ebben az évben, az ősz folyamán, akiknek az otthonuk került veszélybe. A második lépés pedig jövőre történik, egy év múlva azoknak, akiknek az otthona ugyan még nem került veszélybe, de már felmondott szerződésük van, vagy hosszú ideje lejárt a törlesztés.

Ahogy említettem, három fél, az adós, a hitelintézet és az állam között történik a szerződés vagy a bírósági döntés; az államot a családi vagyonfelügyeleti szolgálat képviseli. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 14 2015.06.09. 3:57  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kevésbé indulatokat kiváltó kérdésről szeretnék szólni, ami azonban nem kevésbé súlyos; nem a jelen, hanem elsősorban a jövő problémájáról van szó. Erre alkalmat ad a környezetvédelmi világnap június 5-én történő visszaemlékezése, illetve a jövőt érintő figyelmeztetése.

A cél világos: meg kell állítanunk azt a folyamatot, ami környezeti tragédiához vezethet. Ha megengedik, néhány adattal a helyzet súlyosságát érzékeltetném.

Kétharmad-magyarországnyi termőterületet veszítünk el évente. Ezzel párhuzamosan hetente egymillió ember költözik városokba, akik nem tudnak ott már termelni. Vízválság küszöbén állunk; a ’900-as évek eleje óta a Föld lakossága ugyan a háromszorosára nőtt, de a vízkivételünk a hatszorosára. A klímaváltozás elindult. Évente 55 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátunk ki, holott 40 milliárd lenne még elfogadható. Az utóbbi száz év 13 legmelegebb éve az elmúlt 14 évben volt. Kik is a nagy szén-dioxid-kibocsátók? Elsősorban Kína és az Egyesült Államok.

De szóljunk néhány szót a magyarországi helyzetről! És ez egy olyan kérdés, amire büszkék lehetünk, hiszen ’90 óta, amióta a GDP 31 százalékkal nőtt, az erre felhasznált energia 20 százalékkal csökkent, és a szén-dioxid, illetve üvegházhatású gáz kibocsátása 40 százalékkal. Tehát Magyarország jó helyen áll, az első 70 országnak a klímateljesítménye tekintetében Magyarország a tizenegyedik.

Ma már elhangzott egy liberális megközelítésű felszólalás a környezetvédelemről, de legyen ez a megközelítés akár liberális, akár keresztény, nem ússzuk meg, hogy a jövő érdekében ebben a kérdésben össze ne fogjunk, mert egységes fellépésre van szükség. A keresztény tanítás másképp közelíti meg a kérdést, de a végeredmény, mondhatom, ugyanaz. Mi azt mondjuk, hogy a Teremtő az emberre bízta a teremtett világot, mi vagyunk a felelősek érte, és ez a felelősség ebből az erős motívumból táplálkozik. Első lépésnek ‑ azt hiszem, ez mindenkire vonatkozik ‑ fel kell ismernünk ennek a világnak a szépségét, gazdagságát és a rendjét, és ha ezt felismerjük, akkor ennek a védelme már egyszerű és könnyű, és talán fontosabb lesz számunkra, mint a termelési vagy fogyasztási kényszer. Én úgy gondolom, hogy az a kicsinek tűnő, de mégis szép eredmény, amit Magyarország ezen a területen produkált, arra késztet minket, hogy összefogva továbbvigyük ezt a munkát, és a teremtett világ szépségét, gazdagságát, rendjét megőrizve nemcsak a természetben, de a világunkhoz tartozó ember világában is szebbé és élhetőbbé tegyük a környezetünket, a világunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 34 2015.06.10. 7:42  23-78

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim részben az expozéban, részben pedig a vezérszónoki felszólalásban, illetve államtitkár úr a kormány véleményének ismertetésében hitelesen és alaposan ismertették a törvénytervezetet. Én csupán egy-két fontos pontját szeretném kiemelni és kihangsúlyozni.

Először talán azokról az adósrétegekről szólnék néhány szót, akiken segíteni kell. Vannak, akik ‑ és ők vannak többségben ‑ a törlesztést nehezen, de fegyelmezetten teljesítették. Az ő nehézségeik kezeléséről szóltak az eddigi törvények. Képviselőtársam felsorolta őket, nyilván sokan úgy vették ezeket igénybe, hogy a helyzetükön javított. A második körbe tartoznak azok, akikről most szó van, akik már nem törlesztenek, de még helyreállítható segítséggel a törlesztőképességük.

Végül van egy harmadik réteg, ahol már segítséggel sem állítható helyre ez a fizetőképesség. Rajtuk segít az előbb említett eszközkezelő, aminek lehetőségeit a következő két évben 10 ezerrel növelni fogják ‑ már így is, ahogy hallottuk, a családtagokkal együtt 100 ezer emberen segített ‑, és a megüresedő lakásokat bérbe adják az ugyancsak rászorulóknak, tehát egy olyan bérlakáskészlet áll rendelkezésre, ami folyamatosan képes az eladósodottakon segíteni. Én azért itt valamit hozzátennék, ami nyilván javaslat inkább, mint kritika a kormányzat felé is. Ha létrehoznak egy bérlakáskezelő szervet, ami képes arra, hogy a több százezer ma üresen álló lakás egy részét felhasználja, az sok emberen és családon tudna segíteni.

De nézzük a törvénytervezetet! Először is ki kell hangsúlyozni az önkéntességet. Nem belekényszerítjük, hanem lehetőséget adunk ennek az eljárásnak az igénybevételére. Célja egyértelműen a fizetőképesség helyreállítása. Tehát arról van szó, hogy a túladósodott családot megmentjük egy sokkal rosszabb helyzettől, a végrehajtástól. Hiszen tudjuk és hallottuk, hogy a végrehajtás felfüggesztésre kerül, új végrehajtás nem indítható az öt év alatt.

Úgy érzem, egy hasonlattal élve, hogy a fuldoklónak mentőövet dobtunk, és megértem azt is, bár nehezen tudom elfogadni, hogy a politikai bulvár mindenféle ostobaságokkal próbálja ezt támadni, és az ellenzéknek az a dolga, hogy a politikai haszonszerzés érdekében mindig ellentmondjon. Hogy mennyire dolga vagy mennyire használja ki, az egy más kérdés.

Azért egy példát hadd mondjak a sajtóban megjelent ostobaságokra: valaki azt írta, hogy az a csődvédelmi felügyelő, aki az államot képviseli, az majd ezentúl azt is megmondja, hogy mennyi párizsit fogyasszanak a családtagok. Sok ilyen hülyeséget hall az ember, de ez hozzátartozik a mi alacsony színvonalú politikai kultúránkhoz, és a politikai bulvár súlyos állapotához. Tehát azoknak szól ez a lehetőség, akiknek a fizetőképessége még helyreállítható.

Kérdés, hogy miért történik most ennek a benyújtása, az időzítés. Valóban lehetett volna előbb, de az a sorrend, aminek megvan a maga logikája, az előbb megszületett törvények az adósok mentésére, azoknak a megszavazása, végrehajtása most történt meg, és nyilvánvaló, egy következő réteg megsegítésére pedig most van lehetőség.

Milyen előnyei vannak ennek az adós részére, amit fontos kihangsúlyoznunk? Először is az a végrehajtástól való mentesség, amire az előbb utaltam, megmenti az otthonának az elvesztésétől. Részleges moratórium is kapcsolódik ehhez a rendszerhez. Végül talán a legnagyobb előny az adósság egy részének elengedése a folyamat végén.

Azt is el kell mondanom, hogy hosszú egyeztetési szakasz előzte meg ennek a több mint százoldalas törvénynek a megjelenését. És nem csupán a terjedelme, hanem a minősége is mutatja, hogy komoly szakmai munka áll mögötte, és ezért köszönetet kell mondanunk a különböző tárcák képviselőinek, a Nemzeti Banknak és azoknak a saját ötleteiket a munkához hozzátevő civil szervezeteknek is, akikkel ezeket az egyeztetéseket lefolytattuk.

(10.30)

Felvetődött az ellenzéki hozzászólás során, hogy szűk körű a résztvevők aránya. Úgy gondolom, az igénybevétel mértékétől függően később ‑ ha erre igény jelentkezik ‑ ez a kör bővíthető, tehát ez a lehetőség meglesz.

Még talán arra reagálnék, hogy kevésnek találta az előbbi ellenzéki felszólaló a család létfenntartására adott összeget. Elfelejtette mondani, hogy a rezsiköltségeken kívül ez a gyakorlatilag élelmiszerre költhető összeg nem csupán a nyugdíjminimum összegét, hanem adott esetben ennek kétszeresét is jelentheti. Mondjuk ki azt, hogy ami a törvénytervezetben van, ne szűkítsük le azt a lehetőséget, ami itt megjelenik.

Egészében véve úgy gondolom, valóban mentőövet sikerült dobni a nehéz helyzetbe került családoknak. Reményeink szerint ezzel több tízezer család kerül ki abból az adósságcsapdából, amit az eladósodottság jelent számukra. Én úgy gondolom, hogy egyértelműen pozitív törvényről van szó. A segítés szándéka fogalmazódott meg bennünk, a családok megmentésének a szándéka. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy a szokásos bírálat elhangzása után szavazzák meg ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 44 2015.06.12. 6:27  29-60

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, egy megjegyzést engedjenek meg. A jelenlegi és a következő napirendi pont összefügg, talán együtt is lehetett volna ezt tárgyalni, ha nem tenné a külön tárgyalást szükségessé az előterjesztés, mindkét előterjesztés.

Másrészt örülök annak, hogy nem az ellenzék és a kormánypártok közötti politikai vita tárgya lett ez a jelenlegi előterjesztés, hanem szakmai kérdések ‑ még ha néha bírálat formájában is ‑ jellemezték az eddigi tárgyalást.

Mi minden erőszakot elítélünk, hiszen az az emberi méltóság elleni támadás, különösen egy olyan korban, amikor az erőszak általánossá vált. De erről talán inkább a következő napirendi pontnál szólnék. A gyermekek elleni erőszakot pedig ki kell emelni, hiszen az a legvédtelenebbek ellen történő erőszak, akár testi bántalmazás, akár szexuális bántalmazás vagy pszichés teher nehezedik a gyerekekre.

Az okok elemzése viszont ‑ hiszen tulajdonképpen a jelenségről elmondtuk a véleményünket, és nem tudunk mást mondani, bármelyik pártban vagyunk is ‑ talán kimaradt még ebből a mai tárgyalásból, és engedjék meg, hogy erről szóljak néhány szót. Egyrészt társadalmi okokat látunk, hiszen ahogy említettem, általában felszaporodott az erőszakos cselekmények száma. Azt látom, hogy sokszor elfogadottságot és mentegetőzést próbálnak sokan belevinni ebbe a vitába, nem a parlamentben, azon kívül. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, de valamelyik rádióadó műsorában fordult elő, egy betelefonáló említette, hogy egy skandináv országban, bizony ezernél több erőszakos cselekmény fordult elő az utóbbi időben, ami abban az országban ritkaság volt: a nők megerőszakolása. Megjegyezte a betelefonáló, hogy ezt általában, sőt nem általában, kizárólag bevándorlók követték el. Ez nyilván a bevándorlás körüli vita körébe tartozott, de amit a riporter válaszolt, az megdöbbentő, hiszen mentegette és majdhogynem elfogadottá tette ezt a jelenséget. Ez különösen akkor ijesztő, ha magát liberálisnak valló újságíró teszi ezt. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ők ilyenek.)

De én elsősorban a személyi okokra szeretném most felhívni a figyelmet. Szó esett már a beteges személyiségről, annak a magatartása egyértelmű, és annak a társadalomtól való elzárása, a gyermekek védelme szintén fontos. De én inkább olyan okokra szeretnék figyelmeztetni vagy felhívni a figyelmet, ami részben a morális szempontból kiegyensúlyozatlan személyiségre vonatkozik. És itt hadd említsem meg azt, hogy az erkölcsi relativizmus mint jelenség terjedőben van, és nyilván itt a nevelésnek is fontos szerepe van, hiszen a felelősség felébresztése a személyben az ilyenfajta jelenségeket talán meg tudja előzni, ha nem is az elkövetőben, de a gyermekek védelmére hivatott személyekben.

És meg kell említenem még valamit, ami megint csak a következő napirendhez tartozik, de azért nem árt róla szólni, hogy a stabil párkapcsolatban élő szülőknek a védelmező szerepe rendkívül fontos. Majd egy kicsit részletesebben szeretném ismertetni azt a felmérést a következő napirendi pontnál, amit az amerikai igazságügyi minisztérium megrendelésére 2012-ben végeztek, és ebből kiderül az, hogy a különböző típusú párkapcsolatokban élő gyerekek testi, szexuális és érzelmi bántalmazása milyen mértékű. Itt kiemelném a házasságban élő biológiai szülők védő szerepét, hiszen ezer gyermek esetében az ilyen jellegű kapcsolatban élő biológiai szülőknél mindössze 2,5 százalék a testi bántalmazott gyerekek száma, a szexuális bántalmazás 0,7 százalék és az érzelmi 1,8. Hogy mihez hasonlítsuk ezt? A labilis, rendezetlen párkapcsolatban élő szülő, tehát amikor az egyik szülő egy alkalmi, élettársi kapcsolatban él, akkor a testi bántalmazás 26 esetben fordul elő, tehát tízszer olyan mértékű, mint a biológiai szülők házasságában élőknél. Ugyanez az arány még nagyobb mértékben a szexuális bántalmazásnál és az érzelmi bántalmazásnál is megvan.

Egy mondatot idézet a tanulmányból: „A biológiai apa jelenléte a gyermek életében az abúzus bármely fajtájának az esélyét csökkenti.” Érdekes dolgok ezek. Tehát érdemes figyelembe venni azt, hogy az elkövetők személyisége, ami megjelenik nemcsak a bűncselekményben, hanem a párkapcsolatokban és minden más emberi viszonyban, az hogyan befolyásolja ezt a nagyon súlyos bűncselekményt, a gyermekek elleni bűncselekményt.

Köszönöm szépen. Ha megengedik, folytatom a következő napirendnél. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(11.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 50 2015.06.12. 1:23  29-60

HARRACH PÉTER (KDNP): Csupán a megszólítottság jogán és nem a vita kedvéért szólalok meg. Azon nem csodálkozom, hogy az LMP-nek nem tetszik a KDNP hozzászólása, ez belefér a kalapba. De nem velem vitatkozik, képviselő asszony, egy amerikai felméréssel. Én az okok között nem rangsoroltam, hogy egyfajta mentalitás, mondjuk, egy nők elleni gondolkodásmód hozzájárul-e vagy nem. Én csak egy konkrét felmérés adatait próbáltam ismertetni. Itt tényekről van szó, amivel nehéz vitatkozni. Tehát ha a mögöttes okokat keresem, mint ahogy ön mondta, akkor mindenképpen a szemé­lyiségben rejlő okokat kell nézni. Ahogy említettem, a beteges magatartás az egyik, a másik pedig olyan, talán a neveltetés során kialakult felelősség hiányával rendelkező szemé­lyiség, ami megjelenik mindenfajta kapcso­latban és mindenfajta cselekedetünkben.

Úgy gondolom, ezzel éppoly nehéz vitatkozni, mint az előbb említett felméréssel. De a megjegyzését köszönöm, beépítem a gondolataim közé. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 84-86 2015.06.12. 8:30  61-100

HARRACH PÉTER (KDNP): (Mikrofon nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben az előterjesztésben is az erőszakról van szó, tehát nem annyira a határozat vagy akár az isztambuli egyezmény technikai részleteiről szeretnék beszélni, hanem a lényegről. És mivel számomra fontosabb az együttműködés és a kompromisszum, mint a küzdelem, ezért hadd értsek egyet…

ELNÖK: Képviselő úr, legyen szíves, tegye föl a mikrofonját. (Megtörténik.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Akkor, ha megengedik, még egyszer elmondom a lényeget. Tehát itt az erőszakról van szó, és nem elsősorban a két javaslat, illetve az isztambuli egyezmény technikai részleteiről. Az előbb azt voltam bátor említeni, hogy számomra az együttműködés és a kompromisszum fontosabb a küzdelemnél és a vitánál, ezért azzal, amit Szelényi Zsuzsa az erőszak természetrajzáról az előbbi napirendi pontnál felvázolt, teljes mértékben egyet lehet érteni.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben
Gúr Nándor váltja fel.)

Amivel nem tudunk egyetérteni, az a megnevezés, ami részemről nem ideológiai vita, hanem az adatokból is következő megjegyzés. Miért ragaszkodunk mi a családon belüli erőszak helyett a kapcsolati erőszakhoz? Függetlenül attól, hogy a családról mi a véleményünk, azt hiszem, ez közös: az nem az erőszaknak a helye, hanem a szeretet, a tisztelet, a támogatás közössége, és azt tapasztaljuk ‑ és ez a fő érv ‑, hogy az erőszak többsége nem a működő családokban, hanem a zátonyra futott vagy alkalmi kapcsolatokban történik. A tartós kapcsolat és a család a nő és a gyermek számára mint védőfaktor működik. És hogy azokkal az adatokkal alátámasszam, amire már az előbb utaltam az amerikai felmérés kapcsán: a nemi erőszakot a családon belül élő férfiak 5 százaléka követi el, a volt férjek és élettársak körében 21 százalékban jelenik ez meg, viszont az ismerősök, barátok és rokonok számlájára 56 százalék írható. Tehát nem feltétlenül a családban ‑ sőt, legkevésbé ‑, hanem a különböző, családnak alig nevezhető kapcsolatokban zajlik.

(13.50)

Ennyit a terminológiai különbségekről. És itt most elsősorban a nők, gyermekek, fogyatékosok, idősek ellen elkövetett erőszakról van szó. Én el tudom fogadni, hogy a férfiak elleni erőszak, különösen a pszichés nyomás sérüléseket okozhat, de azt hiszem, ez olyan elenyésző, hogy maradjunk a legveszélyeztetettebbek mellett. Ha emlékeimben kutatok, én nem találok olyat, hogy engem ilyen erőszakcselekmény ért volna. Lehet, hogy a szelíd feleségemnek tudható ez be. De azt gondolom, hogy valóban olyan bűncselekmény a gyermekek és nők elleni erőszak, amit nemcsak hogy szó nélkül nem lehet hagyni, de intézkedések nélkül sem.

És ha keressük az okokat, hogy miért élünk mi egy olyan korban, amikor kivirágzott az erőszak kultúrája ‑ nemcsak a terrorizmusra gondolok, hanem ezekre a mindennapi cselekményekre is ‑, akkor nyilvánvaló, hogy a társadalmi tudatban kell változtatásokat elérnünk. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a nyilvánosság is sok esetben szolgálatára áll az ilyenfajta cselekmények elfogadásának, nemcsak a hírműsorokra, de sok esetben a gyermekműsorokra is gondolhatunk, hogy ott milyen mértékben jelenik meg az erőszak. Még akkor is, ha elfogadjuk a szakembereknek azt a véleményét, hogy ez nem minden esetben készteti a gyermekeket erőszakos cselekményekre.

Az isztambuli egyezmény és az előttünk álló anyag között nagyon sok összefüggés van, lényegében az a három pont, amire elsősorban hivatkoznak, átfedést mutat. A prevenció fontossága nyilvánvaló, az áldozatokat segítő ellátórendszer szintén, és az igazságszolgáltatás feladata a büntetés. Ha megnézzük, hogy a magyar törvényekben hogyan jelennek meg az ezzel kapcsolatos teendők, akkor elsősorban az Alaptörvényt kell néznünk. Hiszen szól a nők és férfiak egyenjogúságáról; arról, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, gyermekeket, nőket, időseket és fogyatékkal élőket, és kihangsúlyozza, hogy a gyermeknek joga van megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez, az ehhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz; és általában mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

Ha a védelem és gondoskodás kapcsolatáról szólunk, akkor azt hiszem, hogy itt megint csak ki kell mondanunk egy fontos szempontot. A gondoskodás nyilván elsősorban a szülőknek, a családnak a feladata, de a védelem már a társadalom egészének, az államnak, a civil szervezeteknek, az iskoláknak a dolga is, és itt megint csak a társadalmi tudat formálásának és a média szerepének a fontosságát említem. De ha prevencióról van szó, akkor én első helyen a felelősségre nevelést említeném, a normáknak a tiszteletben tartását és az előbb is már említett erkölcsi relativizmus elfogadhatatlanságát.

A másik nagy terület az áldozatokat segítő ellátórendszer. Sok szó esett a krízisközpontokról, a menedékházakról, és azt hiszem, abban nincs különbség köztünk, hogy ezeknek a növelését, fejlesztését és a feladatra való alkalmasságát mindenképpen figyelembe kell venni. Higgyék el, voltam én részben ennek a területnek a gazdája, és nemcsak láttam, hanem igyekeztem is ezen változtatni. Nem lehet ennek a területnek a fontosságát eléggé eltúlozni. Tehát az ellenzéki felszólalásokkal is, amelyek arról szóltak, hogy tökéletesíteni, számukat növelni kell ezeknek az intézményeknek, teljes mértékben egyet lehet érteni.

Úgy gondolom, nyugodtan kimondhatjuk, hogy mindnyájan várjuk az isztambuli egyezmény ratifikálását, és mindnyájan elfogadhatónak kell hogy tartsuk ‑ még ha ez egy országgyűlési határozati javaslat formájában történik is ‑ az előttünk fekvő anyagot és annak elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 110 2015.06.12. 8:08  101-128

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mindenki úgy gondolja, hogy az egészség megóvásában és gyógyításában az alapellátás megkerülhetetlen. Államtitkár úr említette, hogy közel negyed évszázada született meg ez a rendszer, ma már nyilvánvaló, hogy itt van az ideje, hogy a szabályozást újragondoljuk és egy egységes alapellátási törvény szülessen.

A kutatások azt bizonyítják, hogy az erős alapellátási rendszerekkel rendelkező országokban jobb a lakosság egészségi állapota, alacsonyabb a szükségtelen kórházi felvételek aránya, és kisebbek az egészségi állapotban mutatkozó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek.

(15.50)

Az is igaz persze, hogy egy erős alapellátási rendszer fenntartása rendkívül költséges.

Hadd mondjam el, hogy a KDNP miért támogatja ezt a javaslatot. Helyeseljük azt, hogy törvény rendelkezik az egészségügyi alapellátásról. Üdvözöljük az alapellátás kapuőr szerepének a kiemelését. Engedjék meg, hogy ennél egy kicsit elidőzzek. A beteg nyilvánvaló érdeke, hogy a háziorvostól kapjon végleges ellátást, és ritkán kerüljön kórházba. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a háziorvostól kapja meg a gyógyszerezést, és ezzel elkerülheti vagy késlelteti a betegség megjelenését. A kapuőr funkció lényege nem az, hogy a háziorvos csak a súlyos eseteket irányítsa a szakellátáshoz, hanem a megelőzés révén az érintettek el se jussanak addig, hogy a betegség kórházi ellátást igénylő szakaszába kerüljenek.

Az is tény, hogy a háziorvosoktól ez a rendszer vagy ennek a rendszernek az átalakítása többet vár el, mint eddig: hatékony megelőzést és a betegség korai felismerését. De ki kell mondanunk egy alapvető igazságot: hogy a rendelőben kötelezően eltöltött időn kívül is elérhető legyen a háziorvos. Egy másik lényeges kérdés, hogy anyagilag érdekeltté kell tenni abban, hogy a biztosítottak minél egészségesebbek legyenek. A hatékony háziorvosi munka csökkenti az egészségbiztosító kiadásait, ezért méltányos, hogy ebből a megtakarításból a háziorvosi szolgálat is részesedjék.

A harmadik fontos szempont, ami miatt támogatjuk a javaslatot, hogy a kormány fiatalítani akar azzal, hogy a praxisjog megszerzéséhez segítséget nyújt a fiataloknak, és ezzel fizetőképes keresletet gerjeszt. Ez egyúttal a praxisból kivonulók érdeke is. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki elmondhatja, hogy a választókerületemben ez saját tapasztalat is, hiszen nemcsak az orvosok elöregedése, hanem az üres praxisok, a betöltetlen praxisok is azt mutatják, hogy erre szükség van.

Ma már többen is említették, hogy az egészségügyi alapellátás továbbra is a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozva, a háziorvosok és a praxisok nagyobb védelme érdekében az önkormányzatok esetleges változtatási szándékai ellen jogi védelmet kell nyújtani. Ilyen például, hogy egységesítik a helyhatóságok és az orvosok közötti szerződéseket. Szintén tapasztalat az egyéni képviselők részére, ami ma már említésre került, hogy az önkormányzatok és a háziorvosok között vita zajlik az ügyeleti díjak mértékéről. Hogy kinek kell itt segítséget nyújtani, önkormányzatnak vagy háziorvosnak, az nyilván minden esetben más lehet.

Nagyon fontos, és ezt jó eredménynek tartjuk, elmozdulásnak, hogy a háziorvosi szakvizsga mellett az egyéb szakképesítéssel rendelkező háziorvosok ezt a tevékenységüket végezhetik, és erre szerződést köthetnek. Ez nemcsak nekik jelent többletbevételt, hanem a betegeknek is könnyebbséget, hogy nem kell elutazniuk egy szakorvosi vizsgálatra más településre.

Végül eredménynek tartjuk azt, hogy a kötelező lakossági szűrésen való részvételt is ösztönzi az előterjesztés.

Egy igen fontos szempont az, amit államtitkár úr is említett, és amit a KDNP szakértői is javasolnak, hogy az Országgyűlés adjon szabad kezet a kormánynak a visszatérítések számítási módjának a kidolgozására, és különösen azt, hogy járási szintű összehasonlítások történjenek. Hadd mondjam el azt, hogy egyfajta veszélyt is látunk a visszatérítés bevezetésében, esetleg arra ösztönözheti ez a háziorvosokat, hogy a költségek csökkentése érdekében azokat a betegeket se utalják be, akik valóban rászorulnak. Ez egy veszély. Nem mondom azt, hogy ez következni fog a visszatérítés bevezetéséből, de a törvényjavaslat erénye, hogy bizonyos védelmet jelent ezzel szemben, hogy a beteg más háziorvoshoz is fordulhat. Ez a szabad orvosválasztás, ami elengedhetetlen eleme ennek a rendszernek, illetve a betegek egészségi állapotának a monitorozása.

Visszatérve a kormányrendeletben történő finomításra: mi azt javasoljuk, hogy az egészségbiztosító a kormányrendeletben meghatározott módon a visszatérítés mértékét a gyógyító-megelőző szakmai munka eredményének függőségében egy adott praxisra nézve növelhesse vagy csökkenthesse. A rugalmas rendeleti szabályozás alkalmas lehet a finomításra. Ez nem helyettesíti a törvényt, hanem kiegészíti azt.

Egészében véve, ismét mondom, támogatni tudjuk az előterjesztést, és azokat a minimális hiányosságokat, amiket ez tartalmaz, később nyilván pótolni lehet. Ilyen például az, hogy a fogorvosi tevékenységet az előterjesztés alig érinti, de ez ‑ ismét mondom ‑ később pótolható hiányosság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 6 2015.06.15. 5:00  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bevándorlás kérdésében minden felelős politikusnak kettős felelőssége van. Egyrészt felelősek vagyunk Európa kultúrájáért és a magyar emberek biztonságáért, másrészt viszont a segítségre szoruló emberért, az egyéni tragédiákkal küszködőkért. Ezt a kettős felelősséget átgondoltan, higgadtan és valóban felelősen kell megvalósítanunk.

Kezdjük talán a jelenséggel! Egyes országokban kaotikus állapotok vannak, éppen a nagyhatalmi érdekek és a helyi bűnözők miatt. Megindult egy népvándorlás, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország a szárazföldi bevándorlók által leginkább veszélyeztetett ország. Ha az adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy ebben a félévben már 50 ezer fölött van az illegális határátlépők száma, ez duplája annak, ami az előző évben volt, és ma már, 2015-ben 100 ezer körül várható az éves bevándorlói létszám.

Ha ez a jelenség, milyen következménye van Európa és Magyarország számára? Vannak, akik a korlátlan bevándorlás hívei, azoknak a tevékenységétől az várható, hogy ez az Európa néhány évtized múlva már nem ez az Európa lesz, hanem egy másik, aminek már nem sok köze van a hagyományos, évezredeket átélt európai kultúrához. Az integrálódás lehetősége nincs meg egy olyan távoli kultúrkörből érkezőkkel kapcsolatban, amely megvan esetleg a kontinensen belüli bevándorlókkal, nem beszélve éppen a magyar nemzethez tartozó határon kívüliekről. De a következmények között ott van a polgárainkat fenyegető veszély is, hiszen a bevándorlók között meglehetősen sok olyan ember van, aki vagy a terrorizmusnak a híve, vagy pedig különböző bűnözői csoportoknak a tagja. Tehát a polgárok biztonsága is egy követelmény, ami iránt felelősséggel tartozunk.

Ott van a másik, ezzel látszólag ellentétes felelősség, az egyének iránti, a bajba jutott emberek megsegítése iránti kötelezettségünk. A kettőt nem könnyű, de össze kell hangolnunk, hiszen hadd mondjak egy példát. Budapesten sok hajléktalan él, őket kötelességünk akár politikusként, akár magánemberként segíteni, de nem azzal, hogy befogadjuk az otthonunkba, még csak azzal sem, hogy szabadon, köztéri táborozást engedélyezünk, hanem azzal, hogy fedelet adunk a fejük fölé, élelmet és ruhát biztosítunk számára, és megpróbáljuk kivezetni őket ebből az állapotból.

Valami hasonló a helyzet a bevándorlókkal is. Nem feltétlenül a saját lakosainkat fenyegető bevándorlást kell támogatni, hanem a határon túl kell megadni nekik a segítséget, legyen ez például katonai segítség bizonyos országokban, legyen politikai segítség, vagy legyen karitatív. Én tudom nagyon jól, hogy nem könnyű ezt a kettős felelősséget összehangolni, de a helyzet sem könnyű, amit meg kell oldanunk. Nem veszélyeztethetjük a saját honfitársainkat, nem veszélyeztethetjük a hagyományos európai kultúrát, viszont valamilyen módon segítenünk kell azokon, akik politikai vagy vallási üldözöttek.

Úgy gondolom, hogy a probléma kezelésében az első lépéseket megtettük, de nem szabad szélsőséges, csupán egyetlen felelősséget érvényesítő megoldást keresnünk. Bízom abban, hogy a magyar parlament is, a kormányzat is meg fogja találni ezt a megoldást. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 10 2015.07.03. 5:10  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző felszólaláshoz csupán annyit szeretnék mondani, hogy a KDNP eddig is betöltötte és most is betölti azt az űrt, amit Magyarországon a szociáldemokrata párt hiánya jelent, hiszen mi felvállaltuk azt a képviseletet, amit egy ősi szociáldemokrata igény jelenít meg, vagyis a munkavállalók képviseletét.

De térjünk rá a mai témára! Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelent az árubemutatókkal kapcsolatos visszaélés. Ezeknek a visszaéléseknek a csökkentése érdekében a KDNP tegnap benyújtott egy módosító javaslatot. Az árubemutatók alkalmával dörzsölt szélhámosok csapják be a nyugdíjasokat, az idős embereket. Kezdődik a folyamat azzal, hogy hamis ígéretekkel csalogatják őket, ingyenes utazással, ingyenes állapotfelméréssel, és amikor odaér, akkor megtévesztő módon olyan áruk csodálatos hatásairól szólnak, amiket az idős emberek szívesen fogadnak, hiszen az egészség megőrzéséről, illetve a gyógyulásról szólnak. Végül, és ez a csalás egyik legnagyobb fogása, a forgalmi érték sokszorosáért adják el ezeket a termékeket, sokszor tíz-tizenötszöröséért. Van olyan 50 ezer forintért megvásárolható termék, amit 800 ezer forintért sóztak rá a nyugdíjasokra. És ha nincs pénz helyben az idős embernél, akkor kölcsönszerződést íratnak vele alá, sok esetben az elállási jogról való lemondással vagy korlátozással. Tehát hazugsággal történő csalogatás, megtévesztő rábeszélés, erkölcstelenül magas ár és hátrányos hitelszerződés.

Itt persze ki kell mondani azt is, hogy vannak olyan árubemutatók, amelyeket tisztességes kereskedők végeznek, viszont az arány sajnos 75:25 százalék a szélhámosok javára. Miért mondjuk ezt? Hadd hívjam fel a figyelmet egy olyan vizsgálati sorra, amit 2013-ban a Fogyasztóvédelmi Hatóság végzett: 150 ellenőrzés során 110 törvénysértést találtak, tehát az árubemutatók háromnegyede törvénysértő.

Olyan megoldást kellett keresnünk, amely a tisztességes kereskedelem korlátozása nélkül próbálja a szélhámosokat elcsípni. Konzultációs folyamatot indítottunk el az érintettek megszólításával és véleményük kikérésével, illetve a hatóságokkal és végül a tárcával is. Ennek eredményeképpen egy olyan törvénymódosítást nyújtottunk be, amelyik három törvényt érint. A kereskedelmi törvény módosításával létrehozunk egy ezeknél a cégeknél felállítandó ügyfélszolgálatot. Ennek az a célja, hogy azok az emberek, akik otthon döbbennek rá arra, hogy átverték őket, vagy a gyermekeik hívják fel erre a figyelmet, el tudják érni a céget ‑ mert sok esetben hiába próbálkoztak ‑, és meg tudják élni azt a jogukat, hogy elállnak ettől a vásárlástól. De módosítani kívánjuk a reklámtörvényt is, hogy a hamis ígéretek tilalmával megakadályozzuk az idős embereket becsapni kívánó cégeket, hogy odacsábítsák őket. S végül a pénzintézeti törvény a hitelszerződést korlátozni fogja a hitelintézetre, tehát buszon és helyszínen nem lehet hitelszerződést kötni.

Igyekeztünk néhány kiskaput bezárni. Tudjuk persze azt, hogy a szélhámosok ki tudnak nyitni újabb kiskapukat. Oda kell figyelnünk, és zárat tenni majd ezekre is.

De hadd hívjam fel a figyelmet a megelőzés fontosságára, mert jogszabállyal lehet bizonyos szélhámosságot korlátozni, de nem lehet az idős emberek jó szándékát, hiszékenységét egyértelműen megszüntetni. Itt a médiának és mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, dolga van, felhívni az emberek figyelmét erre a veszélyre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 10 2015.07.06. 5:10  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt fél év történései a parlamentben és a parlamenten kívül ‑ természetesen a parlamenti történéseknek nem az iménti bemutatására gondolok, hanem azokra az intézkedésekre, amelyek fontosak voltak.

Engedjék meg, hogy ‑ mivel öt perc alatt nem lehet ezeket összefoglalni ‑ egy-két szempontot kiemeljek. Először talán azt, hogy a segítséget igénylő társadalmi csoportok érdekében mik történtek. Említhetném a brókerbotrány kárvallottjainak a kártalanítását, a bírósági végrehajtók visszásságainak a megszüntetését vagy a családi csődvédelemről szóló törvény benyújtását. S ha már szóba került a vasárnapi munkakényszer megszüntetése, illetve visszaszorítása, én ‑ szemben a felszólalóval - minden­képpen a munkavállalók érdekeinek a képviseletét látom ebben. Ezek az intézkedések az elmúlt fél évben olyan társadalmi csoportok érdekében történtek, amelyek segítségre szorulnak.

Voltak olyan döntések, amelyeknek a gazdaság volt a hátterében. Említhetném az állami energiaszolgáltató cég térnyerését, ami tulajdonképpen félig-meddig az előbbi szempontnak is megfelelt, hiszen a rezsicsökkentés folytatásának, de egyúttal a patrióta gazdaságpolitikának az eredménye. Megint csak gazdasági kérdés a szakképzés átalakítása. Úgy érzem, ez lényeges döntés volt ez alatt az időszak alatt.

De talán még ezeknél is fontosabb az országimázs, illetve a nemzeti együttműködés szempontjából két téma. Az egyik a 2024-es olimpia megrendezésének a szándéka, amiben nemcsak a sport, illetve a sportolók szempontjai jelennek meg, nemcsak a gazdaságosság szempontja, hanem elsősorban a nemzeti érdek, hiszen egy olyan összefogás eredményeképpen valósulhat meg, ami egy erőpróbát jelent, és a sikeres rendezés Magyarország tekintélyét is növeli.

De talán a legfontosabb kihívás, a század legnagyobb kihívása a népvándorlás kérdése, ami nem a szándékunktól függ, hanem egy jelenség, viszont annak kezelése már rajtunk múlik. Ez a népvándorlás várható volt, hiszen a demográfiai helyzet alakulása röviden úgy néz ki, hogy Kína és India népességnövekedése lelassul, sőt megáll, viszont a közeljövőben erőteljesen növekedni fog ‑ ami már el is kezdődött ‑ a nyugati iszlám államok lakosságának az erőteljes növekedése és Afrika lakosságának a növekedése. Közben Európa népessége csökken, és várható ennek a vákuumnak a betöltése. De hogy mikor indul el ez a népvándorlás, azt nem tudtuk megmondani. Ezt elő kellett idézni valamivel, mint ahogy a lavinát egy hógolyó is el tudja indítani. Talán nem állok távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy bizonyos esetekben a nyugati államok beavatkozása volt ez a hógolyó, az a beavatkozás, ami a helyi viszonyokat megváltoztatta. Törzsi háborúk, kaotikus állapotok jöttek létre, és ez elől menekülnek az emberek.

Számunkra persze a kérdés az, hogy hogyan kezeljük ezt a problémát. Kettős felelősség van rajtunk, ezt mindig el kell mondani: egyrészt a bajba jutott ember segítésének a kötelezettsége ‑ erről beszélnek az egyházi vezetők, akit üldöznek és aki éhezik, annak segítségre van szüksége; ez az egyénre, az emberi méltóság megőrzésére vonatkozik ‑, viszont van egy másik felelősség is, a közösségek iránti felelősségünk, ez pedig egyértelműen Európa nemzeti közösségeinek a védelmét jelenti, hiszen nem multikulturális társadalmak, hanem monokultúrák zárványai alakulnak ki Európában. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 22 2015.09.03. 5:15  21-24

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem is az évszázad kihívásáról kell most szólnom, talán néhány olyan szempontot is megemlítve, ami az okokra is felhívja a figyelmet. A magyar emberek elsöprő többsége azt kívánja a parlamenttől, hogy ezt a vészhelyzetet gyorsan és hatékonyan kezelje. Természetesen, amikor az okokat keressük, akkor vannak középtávú és hosszú távú feladataink is, amit nem mi magyarok, hanem az európai kultúra többi tagállama és nemzete együtt tud csak megoldani, de először talán ezt a jelenlegi helyzetet néhány gondolattal hadd elemezzem.

A határainkon egy olyan tömeg jelent meg, amelyik képtelen integrálódni, és az integráció szándéka sincs meg benne; ez a probléma gyökere. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) A másik: persze, nézzük meg azokat a képeket, amelyeket a média állít elénk, mert a kérdés nem úgy merül fel, hogy emberiesség vagy önvédelem, hanem emberiesség és önvédelem, mert ott van a vízbe fulladt gyermeknek a képe, és mellette ott van annak a terrorcselekménynek a képe, amit azok követtek el, akik ma a nyugat-európai országokban, egy nem integrált körülmények között, hanem egy monokulturális tömbben élő személyek voltak. Tehát emberiesség és önvédelem.

Persze, felmerül rögtön a kérdés, hogy kik tudnák megoldani ezt a súlyos problémát. Nyilvánvaló, ma már többször elhangzott, ezt az európai vezetők képesek. De mi a probléma náluk? Én nem osztom azok véleményét, akik tudatosságra gondolnak, én azt mondom, hogy ez tehetetlenség, márpedig a tehetetlenség az ő hozzáállásukból, vagyis eszmeiségükből fakad. Az a multikulturális társadalomba vetett hit, liberális dogma, amit ők vallanak, régen megdőlt. Ilyen jellegű bevándorló tömeggel kapcsolatban ezt értelmetlenség említeni, mert lehet multikulturális társadalom az Európában évszázadok óta élő nemzetek között, de nem lehet egy idegen kultúrából, egy egészen másfajta és minden mással szemben intoleráns világot képviselőkkel egy olyan társadalmat építeni, ami egy integrált társadalom.

Engedjék meg, ha már az okokra hivatkoztam, akkor ennek két szintjéről is szóljak valamit. Azokban a kibocsátó országokban - Irak, Szíria -, ahol ma olyan állapotok vannak, ahonnan menekülnek az emberek, esetleg meg kellene nézni, hogy vannak-e nyugati országok, akik ennek előidézésében részesek voltak, de ezeket az országokat éppen a globális együttműködés eszközével kényszeríteni kellene arra, hogy emberi körülményeket teremtsenek. Tehát a kibocsátó országokban békét kell teremteni.

A másik ezzel kapcsolatos megoldás, hogy a szomszéd országokban, akik képesek az azonos kultúrából származó menekülteket befogadni, ahogy be is fogadják őket, hiszen millió számra vannak már ott menekültek, ezeknek meg kell adni azt a segítséget, amivel képesek ezt a feladatot elvégezni, hiszen a probléma gyökere abban van, hogy a két kultúra között akkora különbség van, hogy Európa maga nem képes ezt a feladatot ellátni.

Tegyünk azért említést néhány mondatban arról is, hogy milyen, ennél sokkal mélyebb okok is játszanak közre, amiket már nehezebb befolyásolni, de a befolyásolás szándéka nincs is meg. Gondoljunk csak arra, hogy milyen demográfiai feszültség van: Európában vákuum, túlnyomás pedig a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Közép-Afrikában, és ez a kettő kiegyenlítődni akar; ez ellen is kell valamit tenni. Vagy az éghajlatváltozás, Afrikában a vízprobléma; vagy a gazdag országok és a szegény országok közötti különbség, ez ellen is tenni kell valamit. Nem Magyarország feladata ez, a nemzetközi összefogásnak a dolga.

Magyarország és kormánya, reméljük, a parlament is mindent megtesz a maga részéről, hogy ezt a kérdést kezelje.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 134 2015.09.04. 8:04  127-143

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző napirendi pont és az e közötti kapcsolat nyilvánvaló, ezért hadd utaljak vissza az ott elhangzottakra.

Nagyon gyakran előkerült az emberiesség és az önvédelem vagy-vagy kérdése. Nemcsak hogy azt kell mondanunk, hogy emberiesség és önvédelem, hanem még azt is megtehetjük, hogy egyenlőségjelet teszünk a kettő közé, hiszen az igazi önvédelem nem a magyar határoknál, hanem a kibocsátó országokban való béketeremtésnél valósul meg. Ez érdeke az onnan elvándorlóknak, hiszen otthon a legjobb élni, de érdeke az Európai Uniónak, illetve egész Európának, hiszen ezzel az okok egy részét sikerül megszüntetni.

A másik kérdés az, amit az egyik olyan képviselőtársunk mondott, aki nemrégen magas tisztséget töltött be. Kioktatott minket kereszténységből. Hát, nem először történik meg, hogy azok, akik a gyökereiket, a keresztény gyökereiket már régen elvágták, ilyen kioktatásban részesítenek minket. Én soha nem hivatkozom vallási okokra, de gyakran a kereszténység történelmi és társadalmi szerepére, és ennek van helye a politikában.

Még egy utalást engedjenek meg: képviselőtársam, Tuzson Bence hivatkozott a nyugati civilizáció expanziójára. Ezt szeretném kiegészíteni, egyetértve persze ezzel. Ha elővesszük azt a könyvet, amely talán ezzel a kérdéssel legtöbbet foglalkozik, akkor Huntingtonnak a Civilizációk összecsapása című könyvéből azt is megtudjuk, hogy a nyugati civilizáció bizony válságban van, és a verseny, amely a többi civilizáció és közte van, bizony nem az ő javára látszik eldőlni. Ennek elsődleges oka az az identitásválság, amely a képviselői között van, illetve az a fajta együttműködési képtelenség, amely megerősítené a különböző nemzetek képviselőit ebben.

De térjünk rá a jelenlegi előterjesztésre! Lényege a következő. Az illegális bevándorlók áradata válsághelyzetet okozott Európában, és ezt a válsághelyzetet az Unió vezetése nem tudja kezelni. Két kérdésre szeretnék most válaszolni, amely értelmezésem szerint a dolog lényegét alkotja. Mi a veszély legmélye, amit a tömeges bevándorlás okoz, illetve miért nem tudja ezt az Unió vezetése kezelni? Tudjuk, hogy különböző veszélyek jelennek meg. Elhangzott ma már: egészségügyi, szociális veszély, hiszen a képzetlen emberek szociális biztonságát kell megteremteni. Biztonsági veszély, amely nem csupán a terroristák beszivárgása miatt van, hanem éppen a legfontosabb kérdés, a kulturális különbözőség okozta probléma miatt. És akkor itt van a veszélyek közül, ennek a lényege, a kulturális különbségből származó veszély.

(17.30)

Távoli kultúrák tömegei nem képesek integrálódni. Lehet, hogy egyesek igen, és tapasztaljuk ezt napjainkban is, itt Magyarországon is vannak olyanok, akik messzi országokból jöttek, és itt találtak második otthont maguknak, de ezek egyedi esetek. A tömeg nem képes és nem is akar integrálódni.

Miért mondjuk ezt? Nézzük meg a nyugati példát! Nyugaton - és ez látható, hogy milyen mértékű az előrehaladása a bevándorlásnak -, akár Párizsba, Londonba, Brüsszelbe megyünk, akkor ennek nyomait rögtön látjuk, akár az utcán is. És azt is tapasztaljuk, hogy nem egy multikulturális társadalom alakult ki, hanem monokulturális tömbökben élnek ezek az emberek, és ezekben, éppen a saját sikertelenségeik miatt frusztrált állapotba kerülve, agresszívvá válnak. Ezekből a tömeges csoportokból verbuválódnak a terrorcselekmények résztvevői. És ami a legfontosabb ennek a kultúrának a képviselői körében, hogy intoleránsak a másfajta gondolkodás, kultúra vagy akár vallások képviselői iránt.

Én nem vitatom azt sem, hogy a bevándorlók között nagyon sok rendes ember van, és ebben a szituációban a többségük rendesen viselkedik, de ha ellenállásba ütköznek, és ha egy ilyen frusztrált állapotba kerülnek, akkor bizony már agresszívek és intoleránsak is lesznek.

Én úgy gondolom - és azt hiszem, ebben egyetérthetünk -, hogy az a kultúra erős és sikeres, amelyiknek a képviselői stabil identitással és biztos gyökerekkel rendelkeznek, és képesek - ahogy az előbb elhangzott ebből az idézetből - együttműködni. Ez a gyökere értelmezésem szerint az illegális bevándorlás problémájának.

És akkor próbáljunk meg arra a kérdésre is válaszolni, hogy miért nem tudja ezt a helyzetet kezelni az Európai Unió vezetése. Azért, mert ők nem olyanok, mint amilyenre az előbb utaltam. Nem adták fel a liberális dogmákat, például a multikulturális társadalom álmát. Továbbra is bevándorláspártiak, nem törődve a földrész jövőjével. Gondoljunk csak arra, hogy a demográfiai különbségek milyen nagyok a bevándorlócsaládok és az eredeti európai családok között.

Egy-két konkrét dologra is hadd utaljak. Nagyon gyenge az embercsempészekkel szembeni fellépés. A jogszabályok megváltoztatása a szükségletek szerint nem indult meg, és megtörténik az, aminek nem lenne szabad megtörténni: csalogatják a bevándorlókat. Mindenképpen fel kell adni az európai vezetőknek azt a kudarcos magatartást és mentalitást, amit csak azzal tudnak megtenni, ha valamelyest visszatérnek a gyökerekhez, és Európát valóban európainak kezelik, hogy felelősséget éreznek az európai emberek és az európai kultúra iránt, mert akkor lesznek képesek az illegális migráció nyomásának ellenállni és megvédeni Európát. De ahogy az első mondatomban utaltam, ez az önvédelem egyúttal a migránsoknak a helyzetén is azzal javít, ha sikerül őket a saját hazájukba visszajuttatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 22 2015.09.21. 5:06  21-24

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr szólt az összeurópai sorskérdésről, én is erről és ennek talán az eszmei hátteréről szeretnék néhány mondatot mondani.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a jelenséget mindnyájan ismerjük, hiszen migrációs invázió van, ismerjük az okokat is, de ki kell mondanunk azt, hogy Magyarország kezelte legjobban ezt a helyzetet az európai országok közül. A felelősségünkről is kell szólni, ami kettős, és mindig ezt mondtuk: egyrészt az üldözött, bajba jutott emberen segíteni kell, másrészt viszont önvédelemre is szükségünk van. A segítségnek viszont egyértelműen ‑ a tömegeket illetően ‑ Európán kívül kell megtörténnie, a kibocsátó országokban békét, szomszédjaikban pedig lehetőségeket kell teremteni.

Európa állapotáról is szólt a miniszterelnök úr, és természetesen nekünk is szólni kell. Talán cinikusan hangzik, de mondjuk ki: az öngyilkossági kísérlet Nyugat-Európában sikerrel járt, az iszlamizálódás folyamata már visszafordíthatatlan; ez elkezdődött a második világháború után, most felgyorsul és betetőződik. Én Nyugat-Európáról beszélek.

Engedjék meg, hogy a háttérről szóljak néhány szót! Ismerjük azt, ami a migrációs folyamatot elindította: valakik biztatták őket ‑ hogy hogyan, az homályban van -, politikai, pénzügyi, ki tudja, milyen okaik voltak, de azt mondták nekik, hogy menjetek Európába, ott jól fogtok élni. És erre rátelepült egy iparág, az a gazdasági érdekeltség, aminek a következményeit és a folyamatát látjuk.

És ami sokkal fontosabb ennél, nem a migránsokról, hanem a migránsproblémákról kell hogy szóljon, az európai politikai elitről. Kétféle megközelítés létezik: bevándorláspártiak és bevándorlást ellenzők. Mi a különbség a kettő között? Én egyértelműen ennek az eszmei oldalát látom: valakinek az ember- és társadalomképe meghatározza a politikai szándékát is. Aki individuumban gondolkodik, és a társadalmat úgy szemléli, mint individuumok sokszínű együttesét, és multikulturális társadalomban gondolkodik, az téved, hiszen a multikulturális társadalom eszménye megbukott. Létezik olyan értelemben, hogy az egymás mellett élő nemzetek sokszínűsége is alkothatja ezt a nagy társadalmat, létezik, hogy egy országon belül a kisebbségek is sok színt adnak a társadalomnak, de mindenképpen egy kultúrkörön belül marad a dolog. Ha tömegek idegen kultúrkörből beáramlanak, azok képtelenek egységes és integrált társadalmat alkotni.

Ha valaki viszont úgy gondolkodik a társa­dalom­ról, hogy az nem csupán az emberi méltósággal rendelkező egyéneknek, hanem a közösségi embereknek a társadalma is, akik a közösségeken keresztül élik meg a maguk jogait, emberségét, méltóságát, akkor ezeknek a közösségeknek az együttese alkotja a társadalmat, és ezeket a közösségeket és az általuk képviselt normákat védenünk kell, és ez már az önvédelem szempontját jeleníti meg ebben az ügyben is. Tehát nem csupán az emberies viselkedés a bajbajutottakkal, hanem az önvédelem szempontja is kell hogy érvényesüljön, és ma ebben az invázióban ez a döntő szempont.

Így tehát nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a világról alkotott képünk, ember- és társadalomképünk határozza meg, hogyan viszonyulunk a politikai kérdésekhez, jelen esetben a migrációhoz. Hiszen ‑ és ez a döntő politikai kérdés ‑ hogyan látjuk Európát ezen a szemüvegen keresztül: az Egyesült Államok Európájának vagy pedig a nemzetek közösségének? Mi az utóbbit támogatjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 10 2015.09.28. 5:06  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én most nem gazdasági, hanem társadalmi kérdésről szeretnék szólni, úgy is mondhatnám, hogy nemzeti ügyről, hiszen a magyar társadalom, a magyar emberek segítőkészségéről van szó. Most, amikor a migránsáradattal foglalkozunk, akkor sokan szembeállítják egymással a hiteles egyházi megnyilatkozást, amelyik a menekültek megsegítéséről szól, illetve a felelős politikusok magatartását, akik védik országukat és a polgáraik jövőjét.

Lássunk tisztán! Amikor például a pápa megszólal ebben az ügyben, akkor azt lelkipásztorként teszi, és mindig az egyénről szól. Amikor a politikus védi a közösségét, az országát, akkor a tömegek ellen védi, és politikusként viselkedik. A kettő két külön szinten van, de nem mond ellent egymásnak. Én most nem az utóbbiról szeretnék szólni, a politikai védelemről, erről legfeljebb csak egy mondatot: Közép-Euró­pában még nem veszett el semmi, itt még van remény, itt érdemes dolgozni. Ez történik ma Magyarországon is. Nyugat-Európáról ez már nehezebben mondható el.

De nézzük a másik kérdést! A magyar emberek érzékenyek a másik ember szenvedése iránt. Amikor a felelősségünket akarjuk meghatározni, a másik ember iránti felelősségünket, akkor a keresztény tanítás koncentrikus körökben írja le ezt a feladatot, ezt a felelősséget. A legbelsőbb kör nyilván a hozzánk közel álló, a családunkról szól. Aztán a következő kör a környezetünkről, aztán a nemzetről, és valahol a szélén megtalálható minden ember, akivel bármilyen kapcsolatba kerülünk. És ha itt a szélén kezdjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a bevándorlók is emberek, egyének, és azoknak is egyéni gondjaik és szenvedéseik vannak.

Ha valaki együttműködik, akkor az állam megadja neki az emberhez méltó élethez szükséges segítséget, megadja nekik a szállást, az élelmet, az alapos és tisztességes orvosi ellátást. És tegyük hozzá, egy bevándorló napi ellátása 4300 forintba kerül az országnak. Tehát megteszi az állam azt, amit az embernek meg kell tennie.

De mi van azokkal, akik csak úgy bejönnek a zöldhatáron át? Hát ott jelenik meg a fázó, éhes ember iránti érzékenysége a magyar embereknek, egyéneknek is és szervezeteknek is: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a karitász, az ökumenikus segélyszervezet, a Vöröskereszt keretében működött ez a segítségnyújtás. De úgy gondolom, hogy az igazi érzékenység akkor jelenik meg a nyugati világban, ha békét teremt a szülőföldjükön, és hozzásegíti a bevándorlókat, hogy hazatérjenek. Ez az igazi irántuk érzett érzékenység.

(11.30)

De ha megengedik, akkor én most ezen túl egy kicsit távolabbra is néznék. Menjünk túl a saját határainkon, és ne csak az oda bejövőkkel foglalkozzunk! A magyar emberek érzékenysége megmutatkozott a határon túl élő magyarok iránti segítségnyújtásban is, először az erdélyiek iránt, amikor erre volt szükség, utána a kárpátaljaiak iránt. És ez a kötelezettségünk még nem múlt el. Tehát amikor erről a kérdésről, erről a felelősségről szólunk, akkor bizony a koncentrikus köröknek egy közelebb eső körére is vessünk pillantást, ez pedig a nemzethez tartozók köre.

És ha már Kárpátalját említettem, gondolom, államtitkár úr ezzel kapcsolatban a válaszában fog majd valamit mondani, akkor hadd utaljak arra, hogy ez a probléma nem szűnt meg. Ukrajnában válság van, gazdasági, társadalmi, morális válság, és ebben a helyzetben az ott élő magyarok és minden más nemzetiség súlyos nehézségekkel küzd. Köszönet illet minden anyaországi embert és szervezetet, aki ezt érezte és segített rajtuk.

De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez a feladat és ez a felelősség ma is érvényes, van feladatunk a határon túl élő magyarok számára is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 12 2015.10.05. 2:07  1-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, a migránsáradat globális probléma, egy ország, sőt egy kontinens sem tudja ezt megállítani, ezért logikus a magyar javaslat a nemzetközi kvótáról. Ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy a kötelező európai kvótát nem tudjuk elfogadni. S ha már felszólalásokra utalok, akkor azt is ki kell jelenteni, hogy nem vagyunk iszlámellenesek, hanem bevándorlásellenesek vagyunk.

Három kérdésre persze jó lenne válaszolni. Az egyik az, hogy mi az oka a migránsáradatnak, mi a megoldás, és végül arra is, hogy miért nem látják a probléma súlyát egyes politikai erők. Az okok között természetesen vannak politikán kívüli okok is, ilyen a demográfiai helyzet, de azért politikai okok is szép számmal. Nemcsak az előzetes beavatkozásokra gondolok, hanem az irányított bevándorlásra is.

És mi lenne a megoldás? Nyilván az önvédelem a kibocsátó országokban, hiszen ott kell megoldani a probléma gyökerét, természetesen mindig mindenhol az emberiességi szempontot figyelembe véve.

És hogy miért nem látják egyesek a probléma súlyát? Hát ennek is van egy politikai és egy ideológiai oka. A politikai okra úgy kapunk választ, ha feltesszük azt a kérdést, hogy Európa-szerte a bevándorlók tömegei hova szavaznak. Van Európában olyan ország, amelynek elnöke ma nem lenne elnök, ha a migránsok nem szavaztak volna rá. És az ideológiai ok? Hát nyilvánvaló, hogy a multikulturális társadalomba vetett hit áll emögött, és egy eltúlzott, a politikai korrektség mázával leöntött véleménysorozat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 18-20 2015.10.06. 5:15  17-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy döntést kell hoznunk, és történetesen ez szakpolitikai kérdésről szól, akkor természetes, hogy a szakpolitikusok véleményét hallgatjuk meg. De ha mindennapi kérdésről van szó, akkor az emberek véleménye kell hogy a döntő legyen. Magyarországon ma ezt alkalmazzuk a tömeges bevándorlással kapcsolatban. De felmerül a kérdés, hogy az európai döntéshozók az európai emberek véleményét miért nem veszik figyelembe. Nyilván több oka van, hiszen ez egy összetett kérdés. Én kettőt emelnék ki, egy politikai és egy ideológiai okot.

Ha megnézzük, hogy a bevándorló tömegek, amikor egy országban letelepednek és állampolgárságot kapnak, hogyan szavaznak, akkor azt hiszem, nem titok az, hogy általában baloldalra szavaznak. Tehát indokolt az ebből a szempontból, hogy a baloldali politikusok bevándorláspártiak. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Itt persze meg kell említenem egy olyan kérdést (Közbeszólás az MSZP soraiból: A keresztények…), ami itt fontos, és nem annyira politi­kai, inkább elvi kérdés… (Dr. Bárándy Gergely: Nem szabadna hazudni, úgy tudom! - Az elnök csen­get.) Úgy látszik, talált a megjegyzés. (Dr. Bárándy Gergely: Nem! A hazugságot kikérjük magunknak!)

ELNÖK: Folytassa, frakcióvezető úr! (Csenget.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Mi nem vagyunk iszlámellenesek, hanem bevándorlásellenesek vagyunk, mi terrorizmusellenesek vagyunk, és nem szeretnénk azt, ha Magyarországon vagy akár Európában a kultúránkkal ellentétes és a normáinkat tiszteletben nem tartó közösségek jönnének létre. Tehát ez a politikai ok, nyilván az európai vezetők egy része ezen ok miatt bevándorláspárti.

De van egy ideológiai ok, ami sokkal összetettebb ennél. Az európai vezetők egy része csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, amely elvágja a hagyományos keresztény gyökereket. És ha gyengül az identitása egy kultúrának, különösen egy nagyon erős identitással rendelkező másik kultúrával szemben, akkor valami más eszmei alapot kell találni. És amikor keresztény gyökerekről szólunk, akkor nem csupán vallási, hanem inkább történelmi és társadalmi hatásokról beszélünk, hiszen ennek a kultúrának az elemei, a normái tovább élnek, még akkor is, ha tudatosan nem fogadják el ezeket. Ez az új eszmei alap pedig nem a hagyományos liberalizmus, ami jogállamiságot, demokráciát, emberi jogokat követel, hanem egy újfajta liberalizmus, ami már megalkotta a maga dogmáit, és megfogalmazta a tabukat. Ez a dogmák és tabuk világa alkalmatlanná teszi követőiket, hogy az igazi problémákat megoldják. Hiszen ha nem is lehet beszélni a problémákról, akkor hogyan lehet azokat megoldani?

És hogy értsék, miről van szó, egy hazai példát hadd mondjak! Mindnyájan, akik itt ülünk, a parlamentben, természetesnek tartjuk, hogy a szegregáció ellen küzdünk az integráció érdekében. De amikor egy iskolában a felzárkóztatást szegregációnak nevezik egy dogma értelmében, akkor a problémát nem lehet megoldani. Volt erre Magyarországon is több példa. Vagy ismerünk olyan parlamenti képviselőt, aki egy természetes szociológiai jelenséget nevezett meg, és rögtön kikiáltották nőgyűlölőnek, azért, mert ütközött egyfajta dogmával.

(10.00)

Én úgy gondolom, hogy amikor… (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Na lám, még ki se mondtam és máris kiabálnak. Az ultrafeminista véleménynek nincs helye a demokráciában. (Dr. Bárándy Gergely: Hülyeségeket beszélsz! - Kunhalmi Ágnes: Ennél sokkal intelligensebb a képviselő úr.) És mindezt ezek az ideológusok leöntötték egy olyan mázzal, amit ők politikailag korrektnek neveznek, holott nem más, mint a problémák megoldhatatlanságának az eszköze.

Én úgy gondolom, hogy amikor mi az emberek véleményére hallgatunk, akkor Magyarországon a polgárok véleménye kapcsán nem bevándor­lás­pártiak vagyunk, hanem ellenezzük mindazt, ami ebből következik.

Köszönöm figyelmüket. (Kunhalmi Ágnes: Emberellenesek! - Taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 8 2015.10.19. 1:34  1-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A KDNP véleménye a helyzetről és a megoldásról röviden a következő. Kettős felelősséget kell gyakorolnunk, ennek érdekében különbséget tenni menekült és bevándorló között. A bevándorlókkal szemben önvédelemre van szükség. És tegyük fel rögtön a kérdést: miért nem működik ez az önvédelmi reflex az Unió vezetőiben? Nyilván az a magatartás, az a szellemiség, aminek képviselői, az megbukott. Megbukott az a multikulturális társadalomba vetett hit, ami tömegeket képes integrálni. Létezik multikulturális társadalom, de ez egyes személyek részvételével valósul meg, azoknak a személyeknek a részvételével, akik tiszteletben tartják a befogadó ország normáit, nem pedig egy új, számára teljesen idegen kultúrát kívánnak meghonosítani.

Ezért az a helyzet, amit ma elfogad a nyugat-európai vezetés, azt eredményezi, hogy Nyugat-Eu­rópa iszlamizálódása befejezett tény. Ettől kell megóvni Közép-Európát. Ezt teszi ma a magyar kor­mány, és ezért ezt a megoldást, amit eddig a határ védelmével és egyúttal természetesen az emberies­ségi magatartás gyakorlásával megvalósított, azt támogatjuk és továbbra is kérjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 60 2015.10.22. 9:43  53-86

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még az előterjesztésről szólnék, kénytelen vagyok érintettség címén néhány mondatot az előbb elhangzott, megdöbbentően populista és tájékozatlan felszólaláshoz fűzni.

Képviselő asszony hiányolta azt a nyilatkozatot, aminek néhány részletét idézte. El kellett volna olvasni pontosan, és a szavakat érteni, hogy most ne tévedéssel álljon elő. Először is: az nem igaz ‑ bárhol olvasta ‑, hogy nem jelentkezett senki. Szerződéseket kötöttek meg. Én az ön által idézett nyilatkozat kapcsán azt mondtam, hogy igaz, hogy száz alatt van ennek a száma. Igaz? Így hangzott el. És hogy szólt az az ötszáz körülbelül három héttel ezelőtt? Úgy, hogy már ötszázan elkezdték a folyamatot, kikérték az adatlapot, és így megindították a csatlakozás folyamatát. Ezt el kellett volna olvasni, de nem olyan médiumban, amelyik tévesen idézett. Tehát ha megengedi ezt a kis korrekciót az ön felszólalásával kapcsolatban. Említette, hogy sok az a pénz, amit a csőd­biztosok felkészítésére fordítottunk. Ön úgy képzeli el ennek a törvénynek a végrehajtását, hogy dilettáns módon foglalkoznak az adósokkal? Képezni kell, kiépíteni a rendszert. Ez egy új jogintézmény. Ez a jogintézmény Magyarországon most kerül bevezetésre ‑ önök is szerették volna ‑, és ez a nyugati tapasztalat szerint évek alatt kerül elfogadásra, nemcsak az előkészítés szakasza hosszú, hanem a bevezetés szakasza is. Egyetlen olyan állam sem volt, ahol egyik percről a másikra megrohanták a lehetőséget az adósok. Mindenhol fokozatosan került ez nemcsak bevezetésre, hanem igénybevételre. Most ebben a szakaszban vagyunk.

Két fontos módosítást kell most végrehajtanunk. Az egyik a határidő kitolása. Bár idézte azt a mondatot is, amit elmondtam, most újból el kell mondanom: az adósok egy része nem érzékelte azt a veszélyt, amit a végrehajtás jelent számukra. Ez a végrehajtás az otthonuk elvesztését jelenti. Ha érzékelik a végrehajtási folyamat megkezdésével ‑ ami október második felében esedékes ‑, akkor nyilván igénybe fogják venni azt a lehetőséget, amit számukra felkínálunk, ez pedig a családi csődvédelem. Nyilvánvaló, hogy egyfajta életmódváltásra van itt szükség, és ez nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy már nincs mit változtatni. Ez azt jelenti, hogy egy törvényben meghatározott módon, a nem feltétlenül szükséges kiadások csökkentésével, de az emberhez méltó életfeltételek biztosításával egy olyan életformát kell élni, ami az adósok részére az otthonuk megmentését és az újrakezdés lehetőségét szolgálja. Ön, úgy látszik, ezt nem szeretné megadni az adósoknak.

De kezdjük talán az elején! Az állami adósságmentő eszköztárból hiányzott az a lehetőség, amit szeptember 1-jén az Országgyűlés elfogadott. Ennek célja a fizetőképesség helyreállítása. Másrészt viszont kétségtelenül az is cél, hogy az adósságcsapdában lévő családok számára védelmet nyújtson a hitelezők versengésével szemben. Tudjuk azt, hogy a legtöbb adósnak nem egy hitele van, és a hitelezők szeretnék a saját hitelüket minél előbb behajtani. Ez a jogintézmény pedig azt biztosítja az adósnak, hogy sorrendet állít fel a hitelezők között. Természetesen a probléma megoldását az is elősegíti, amennyiben minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkezik az adós. Az állami felügyelet is megvalósul, hiszen a részvételhez három fél kell: a hitelintézet, az adós és az állami felügyelet.

(11.50)

Az első ütemben azok vehetik igénybe ezt a szolgáltatást, akiknek az otthona veszélybe került. Ahogy említettem, két fontos módosítás van az előttünk lévő anyagban. Az egyik a póthatáridő biztosítása március 1-jéig, azonban nem javasoljuk az érintett családoknak bevárni ezt a határidőt, minél hamarabb meg kell fontolni, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel is, hiszen elfelejtették eddig mondani, hogy csődvédelmet is jelent ez az eljárás, és a végrehajtások megakasztását.

A törvényjavaslat az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél benyújtva kezdeményezi a bíróságon kívüli adósságrendezést, vagy ‑ és ez a második fontos módosítás ‑ az eljárást kezdeményező iratokat a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, a kormányhivatalnál terjeszti elő.

A harmadik lényeges módosítás: az adósnak a hitelező számára a minimális megtérülést csak a jelzálogszerződés szerinti futamidő végéig kell teljesítenie, ha pedig a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának. A nagy pénzügyi intézmények a magáncsődeljárás korábbi hiányát a magyar jogrend fejletlensége jeleként értékelték, ezért ennek a jogintézménynek a bevezetése ebből a szempontból is fontos volt. Ismét szeretném kihangsúlyozni azt, amit a bevezetőmben mintegy válaszul szocialista képviselőtársamnak mondtam, hogy nem mi találtuk ki ezt a jogintézményt, ez Európa nyugati felében bevett és működő intézmény. 1984-ben Dániával kezdődött a sor, 1986-ban az Egyesült Királyságban, 1989-ben Franciaországban, majd Finnországban, Norvégiában; Svédország, Ausztria, Németország1994-ben vezette be ezt a törvényt.

Meggyőződésünk, hogy a családi csődvédelemről szóló törvény a kezdeti bizonytalanságok után sok, a Nemzeti Bank véleménye szerint körülbelül 20 ezer családnak nyújthat védelmet; ehhez természetesen a három fél együttes szándéka és együttműködése szükséges. Ismét hangsúlyozom, hogy olyan lehetőséget teremt a családoknak, ami az emberi méltóság megőrzésével, egyfajta áldozatvállalással, az állami együttműködés biztosításával és a hitelintézet segítségével nemcsak védelmet jelent az otthonok elvesztésével szemben, hanem a futamidő lejárta végén pedig az adósság egy részének elengedését is.

Én mindenkit biztatni tudnék, akinek az otthona veszélybe került, vegye igénybe ezt a részére benyújtott törvényt és a mostani módosítással ennek könnyítését. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 74 2015.10.22. 2:04  53-86

HARRACH PÉTER (KDNP): Jó kis kampányhangulat van, ebbe nem szeretnék bekapcsolódni, inkább egy-két, eddig el nem hangzott gondolatot hadd említsek.

Az alaphelyzet, amibe belép ez a törvénymódosítás, az volt, hogy végrehajtás veszélyébe kerültek emberek, tehát csődhelyzetbe, ami miatt nemcsak az otthon elvesztése, de a további családi lét került veszélybe. Na most, ebből a helyzetből segít kilábalni a családi csődvédelem. Normális ember ezt nem tudja vitatni. Önök mit vitatnak? Hogy eddig kevesen vették igénybe. Hát persze! Most indul be, és ismét mondom, ahogy a nemzetközi gyakorlat mondja, ennek évek kellenek, amíg fel tud futni, de ha valaki nagy veszélyben van, akkor nyilván ezt a segítséget igénybe fogja venni.

Hadd mondjam el, hogy a törvény előkészítése során sok hosszú egyeztetés volt, nem csak a tárcákkal, a Nemzeti Bankkal, az érdekvédelmi szervezetekkel, és ennek alapján született meg ez a rendkívül alapos és hosszú törvény. A végrehajtás veszélyének elkerülése mellett érdemes megemlíteni az adósság egy részének az elengedését is. Természetesen az nem működik, hogy ne fizessünk megfelelő törlesztést, és utána engedjük el mindet; olyan törlesztést kell a három fél által közösen elfogadott szerződésben meghatározni, amit képes a család fizetni.

És nem esett szó még az eszközkezelőről. Hiszen nem a családi csődvédelem az egyetlen olyan intézmény, amely képes ebből a nyomorult helyzetből kilábalást nyújtani, hanem ott van a szegényebbek, a még szegényebbek részére az eszközkezelő lehetősége. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 82 2015.10.22. 6:21  53-86

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy apró megjegyzés: ön azt mondta az előbb, hogy 20-25 ezer ember veszi igénybe az idén, mondtuk mi. Mi nem mondtuk, a Nemzeti Bank mondta, legfeljebb, amikor megkérdezték, akkor őket idéztük. De nem az idén. Kedves képviselő asszony, ön rendszeresen félreolvassa a nyilatkozatokat. Ki mondta azt, hogy az idén? Tud erre választ adni? Nem, mert nem mondta senki. De hagyjuk ezt a vitát, mert ez már kezd egy kicsit alacsony szintű lenni. Beszéljünk inkább a törvényről! Tehát ismét mondom, a kiinduló helyzet az, hogy Magyarországon van körülbelül 100 ezer olyan család, amelyik komoly fizetési nehézségekkel küszködik. Ezek közül a családi csődvédelem körülbelül a Nemzeti Bank véleménye szerint 20-25 ezer ember részére kínál fel lehetőségeket. Ennek a lehetőségnek az elfogadásához kell a család szándéka.

Mi a lehetőséget tudjuk számszerűen felmutatni, az érintett családok szándékát ők tudják. Tehát hogy fognak-e jelentkezni vagy nem, azt ők döntik el. Hogy számukra még két lehetőség áll nyitva vagy talán három, ha megváltozik az anyagi helyzetük, akkor ők maguk törlesz­tenek, a másik lehetőség, hogy bevállalják a végrehajtást, ami sokkal rosszabb minden más lehetőségnél, és a harmadik, hogy ha nem tudják vállalni a családi csődvédelem által felkínált lehetőséget, akkor bizony az eszközkezelőnek az ajánlatát veszik fontolóra.

Természetesen, amikor szociális kérdésekről van szó, többek között a lakhatás feltételeinek a biztosításáról, akkor még más szociális intézkedések is szóba kerülhetnek. Szó esett itt a bérlakásokról, szó esett, néhány bank vetette fel a gondolatot például, hogy sok üres lakás van az ő birtokukban, erre valamilyen konstrukciót ki lehetne találni, de ez nem ennek a törvénynek a tárgya. Ez egy más intézkedésnek, akár törvénynek, akár rendeletnek vagy bármiféle jogszabálynak az alkalmazását igényli. De most a családi csődvédelemről van szó, ami ‑ ismét mondom ‑ egy lehetőség.

Azon lehet vitatkozni, hogy mennyiben kell tágabbra nyitni a kaput, hogy többen beférjenek ebbe. A koncepció az egyeztetések során úgy alakult ki, hogy először a szűkebb kört engedjük be, és utána nyissuk tágabbra, ami meg is jelent abban a feltételben, hogy először az otthonukat veszélyben érzők és utána pedig az egyéb adóssággal rendelkezők társulhatnak be. Két nagy előnyét látom én ennek a törvénynek: a végrehajtás felfüggesztését és a futamidő végén az elengedést. És ismét mondom, egy komplex rendszer egyik eleméről van csak szó. Még valami nem került itt szóba, hiszen a törvény bevezetésekor többször említettük ezt, hogy olyan állami támogatásra is lehetőség van, ami a törlesztőrészletnek a kiegészítését szolgálná, ezért az a példa, amit egyik képviselőtársam említett az összegről, az csökkenthető ezzel a külön döntés értelmében meghozott állami támogatással.

Tehát ismét mondom: a mi reményeink szerint a végrehajtás folyamatának beindulása olyan helyzetet teremt majd, ahol minden család ettől a veszélytől megmenekülni kívánván igénybe fogja venni a családi csődvédelmet vagy az eszközkezelőt. Ez nem vágy, ez sajnos egy szomorú helyzet, aminek a megoldása lehet az, amit mi ebben a törvényben felkínáltunk.

És még egy gondolat elhangzott ma már. A bankok, valóban úgy tűnik, hogy mérsékelten érdekeltek a rendszer fenntartásában. Ezért az ő tájékoztatásuk néha hiányos; azt hiszem, elég finoman fogalmaztam. Ezért vezetjük be módosításképpen, hogy a családvédelmi szolgálatnál is lehet jelentkezni. Ez is reményeink szerint növelni fogja a jogintézményt igénybe vevők számát. Ismét mondom, mindenkit, aki eddig esetleg nem kapott megfelelő tájékoztatást akár a pénzintézettől, akár a médián keresztül, az próbáljon utánanézni a szolgálat honlapján, és véleményem szerint maguknak a pénzintézeteknek is nagyobb tájékoztatási készséget kéne gyakorolniuk, de igazából az érintettek és az érdekeltek kell hogy megkeressék ezeket az egyébként meglevő tájékoztatási lehetőségeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 88 2015.10.22. 9:20  87-100

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy jó hírrel kezdeném, nem fogom kitölteni a 30 percet, de azért szeretném ismertetni ezt a problémát és végül azokat a törvénymódosításokat, amelyek talán kezelik is ezt a kérdést, vagy legalábbis a gondot enyhítik.

Az árubemutatóval egybekötött termékértékesítések során tapasztalt visszaélések kezelésére alkalmasak ezek a törvénymódosítások. Számtalan példát hallhatunk erről: több százezer forintos gyógyító csodalámpáról, gyógyhatásúnak mondott ágynemű-garnitúráról, extra tulajdonságokkal rendelkező takarítógépekről, pulzáló mágneses eszközökről. Ezeket az erre a célra, ezek értékesítésére berendezkedett vállalkozók kínálják, és olyan embereket próbálnak megtéveszteni, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt hajlamosak ezeket az ajánlatokat elfogadni. Bizonyos kedvezményeket említenek, és az érintettek úgy érzik, hogy cserébe hálával tartoznak a magas áron kínált termékek megvásárlásáért.

A KDNP-frakció az idén konzultációt hirdetett erről a kérdésről, két irányban. Egyrészt az érintetteket kérdezte meg, akik levélben, e-mailben, telefonon mondták el panaszaikat, másrészt pedig a hatóságokkal folytattunk tárgyalásokat. Nem szeretnék részleteket felolvasni azokból a levelekből, amelyek erről szóltak, de mindegyiknél jellemző, vagy legalábbis a többségüknél, hogy elviszik egy utazás alkalmával az érintetteket, az esetek többségében nyugdíjasokat, és ott felajánlanak ‑ az egyik példa arról szól ‑ például egy olyan takarítógépet, amelyet rendkívül jó áron, 600 ezer forintért kínáltak fel, majd végül nyerteseket sorsoltak ki, kicsit olcsóbban adva ezt a gépet. Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel végül megnyertek néhány embert, és utána felkínálták a hitelszerződést, hiszen ilyen összeg nyilván nincs az érintetteknél.

Ennek a problémának az egyeztetése tárgyában megbeszélést folytattunk a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a Nemzeti Adatvédelmi Hatósággal. A Fogyasztóvédelmi Hatóság már évek óta ismeri ezt a problémát. Hadd mondjam el: a 2013. és 2014. évi vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az esetek több mint 60 százalékában történt jogsértés, és több mint 50 százalékában valamilyen tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlat, például az azonnali döntéshozatalra késztetés. Azt is tapasztaltuk, nyilván önök is, hogy számos televíziós műsor is foglalkozott ezzel a problémával. A termékbemutatókkal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy ez a hagyományostól eltérő kereskedelmi formák egyike, ahol az üzletkötés természetéből adódóan a fogyasztók fokozott védelmet igényelnek. Sok esetben egészségügyi állapotfelmérésnek álcázzák ezeket; kihasználják azt, hogy az egészség megőrzése érdekében sokak mindenre hajlandók; adott termékeket ‑ akár fedi a valóságot, akár nem ‑ az egészség visszaszerzésére vagy megőrzésére alkalmasnak minősítenek; nyereménnyel kecsegtetnek; olyan légkört teremtenek, amikor a vásárlás visszautasítása kellemetlen vagy megalázó lehet. A vásárlók nem tudják alaposan megismerni az apró betűs szerződéseket, amiket aláíratnak velük. S ami a legfontosabb: az elállási jogot a jogszabály ugyan garantálja, de az érintett kereskedők lehetetlenné teszik a felmondást, hiszen nem lehet őket elérni. Pont erre vonatkozik majd az egyik törvénymódosítás.

Három módosító indítványt tartalmaz az anyag. A kereskedelemről szóló törvény módosítása az árubemutatóval egybekötött termékértékesítés fogalmát is meghatározza, amely így szól: „A kereskedő vagy a nevében, illetve javára eljáró személy által a termék bemutatása és forgalmazása céljából szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység. Az árubemutatóval egybekötött termékértékesítést végző kereskedő köteles a fogyasztók bejelentéseinek intézésére, panaszainak kivizsgálására és orvoslására, valamint a fogyasztók tájékoztatása céljából vagy a székhelyén, vagy a telephelyén, valamint fióktelepén ügyfélszolgálat működtetéséről gondoskodni.” Ez nagyon fontos, mert ezáltal válik elérhetővé az a kereskedő, aki rászedte az érintetteket a vásárlásra. A személyes vagy írásban, telefonon, elektronikus úton történő ügyintézést is lehetővé kell tenni. Az ügyfélszolgálati irodának a hét legalább egy napján 20 óráig nyitva kell tartani.

A rendelkezések azt célozzák, hogy a terméket értékesítő cégek ne tudjanak eltűnni, a fogyasztók el tudják őket érni a vásárlást követően is, és a gyakorlatban is élni tudjanak a jogszabályban biztosított elállási joggal.

(13.00)

A Fogyasztóvédelmi Hatóság fog eljárni ezeknek a megfogalmazott követelményeknek a megsértése esetén.

A második módosítás a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló törvény módosítása. A módosításban javasoljuk meg­tiltani, hogy az árubemutatóval egybekötött termékértékesítést ajándékjuttatással, ajándéksorsolással reklámozzák. A gyakorlat alapján ugyanis megállapítható, hogy ezzel próbálják népszerűvé tenni a fogyasztók körében ezt az értékesítési formát.

A harmadik módosítás a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítása. Eszerint tilos lenne az árubemutatóval egybekötött termékértékesítés során pénzügyi szolgáltatást nyújtani. Tudjuk, hogy egyes bankok szívesen együttműködnek ezekkel az árubemutatást végző kereskedőkkel, s a helyszínen kínálnak hitelt a rászedett vásárlóknak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e vásárlás céljából a pénzügyi vállalkozásnál, a hitelintézetnél nem lehet szerződést kötni, de nem a helyszínen, akár a buszban, akár a bemutató termében.

Összefoglalásként azt kell mondanom, hogy a hatóságok elmúlt években lefolytatott vizsgálatai, a fogyasztók általunk kért panaszai alapján nem tűr halasztást a fogyasztók egy kiszolgáltatott, beazonosítható csoportjának védelme érdekében a törvények hatékony módosítása. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a módosításokat támogassák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 14 2015.12.15. 5:20  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az év utolsó ülésnapján talán illő visszagondolni néhány mondat erejéig az elmúlt évre, és mivel ez egyúttal a karácsony előtti utolsó ülésnap is, néhány köszöntő mondat is idekívánkozik.

Ez az év jó híreket hozott a határon belül, viszont komoly aggodalomra okot adó híreket határon túlról. A határon belüli hírek elsősorban a magyar gazdaság növekedéséről, erősödéséről szóltak, aminek társadalmi következményei is lettek: nőtt a foglalkoztatás; nőtt az átlagkereset. És itt meg kell jegyeznünk azt, hogy bizonyos társadalmi csoportoknál, például a pedagógusoknál az életpályamodellben biztosított bérnövekedésről van szó. Viszont vannak olyan társadalmi csoportok, gondolok itt például a kórházi ápolókra, ahol még előtte állunk, és nagyon is szükséges ez a biztosított és erőteljes növekedés.

A határon túlról viszont komoly kihívás zajlik, és erre a kihívásra egy nagyon rossz választ adott az európai baloldali vezetés, ami azt jelenti, hogy egy komoly problémákkal küzdő, tőlünk távoli kultúrában működő, most már állami szintre emelt terrorizmusban is megjelenő problémahalmaz van, amit erősít az a demográfiai robbanás, ami az iszlámban történt. Ez olyan helyzetet teremtett, ami előbb-utóbb olyan konfliktust robbant ki, amelynek ma tanúi vagyunk. Viszont azt is látnunk kell, hogy ez egy irányított bevándorlás, gazdasági és politikai okok állnak emögött.

A kérdés számunkra az, hogy milyen volt ez a válasz az európai baloldal részéről.

(8.30)

Közép‑Európának viszont van esélye, és ezt az esélyt a keresztény gyökerekhez, a hagyományos értékekhez való ragaszkodás, illetve az önvédelmi reflex működése biztosítja.

De tíz nap múlva karácsony lesz. Ez a keresztény világ második legnagyobb ünnepe, aminek van üzenete nemcsak a hívők, hanem a nem hívők, mindnyájunk számára is. Ez az üzenet pedig az egymás felé fordulásról, a másik iránti érzékenységről, az emberszeretetről szól. A betlehemi gyermek családban született, és mi is a karácsonyt családban ünnepeljük. Tehát amikor a másik emberről beszélünk, akkor a szeretet legbiztosabb terepéről, a családról is szólunk. Minden felelős politikusnak az a célja, hogy a magyar családok betöltsék szerepüket, a gondozó, nevelő, védő funkciójukat. Amikor egy gyermek megszületik, az életútja már meghatározott, hogy milyen családban születik. A rendezett családi körülmények között nyilván megvan a lehetősége a későbbi karrierre is. De vannak családok, ahol az anyagiak hiánya, a munkanélküliség vagy az a fajta fáradság, ami már nem képes a gyermeket nevelni és a taníttatásáról is gondoskodni, nos, ezekben a családokban a gyerekek nem néznek egy biztos jövő elé.

A családok, különösen a szegény családok megsegítése mindnyájunk kötelessége. Ebben az évben több olyan intézkedés történt, ami ezt szolgálta. Gondoljunk csak az adókedvezmény kiterjesztésére, a gyed extrára, a gyermekétkeztetés nagyarányú támogatására, ami az ellenzéki kampánystratégia egyik elemét, a gyermekéhezés megszüntetését szolgálja. S természetesen a kis jövedelmű és szegény családok megsegítése volt a cél a közmunkaprogram beindításával is. Ezeket még folytatni kell. Azonban az, hogy Magyarországon a család intézményét is szolgálja a kormányprogram, minden család megerősítését jelenti.

Kívánom most, karácsony közeledtével, hogy ez az ünnep hozza meg a magyar családoknak a békét és a szeretetet, és minden képviselőtársamnak is áldott, békés karácsonyt kívánok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 8 2016.02.15. 5:45  1-18

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két olyan fontos kérdés hangzott el a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában, amit én szeretnék kiemelni, és ami véleményem szerint ’16-nak meghatározó két témája lenne, egy negatív és egy pozitív; negatív nyilván a migránsáradat, pozitív pedig a családi otthonteremtési támogatás. Talán ez utóbbiról annyit hadd mondjak, hogy hármas célja van ennek egyértelműen: a családok támogatása, otthonteremtése, a gyermekvállalási kedv növelése és a gazdaságélénkítés. Magyarországon első számú nemzeti sorskérdésnek tekinthető a demográfiai helyzet. Nyilvánvaló, hogy csak kormányzati intézkedésekkel nem lehet ezen változtatni, de enélkül sem. Tehát az otthonteremtés mint az elsődleges célja a családot alapító fiataloknak, támogatást érdemel, és ez olyan bátor lépés, ami ezen a területen a rendszerváltás óta még nem volt.

A másik kérdés, a migránsügy két súlyos problémát vet fel. Az egyik a közel-keleti helyzet, a másik pedig az európai helyzet. De mielőtt erről szólnék, engedjenek meg egy hasonlatot. A keleti embernek az otthonról sajátos véleménye van, és a vendégről, illetve a betolakodóról is. A vendég tiszteletet érdemel, kinyitja előtte az ajtaját, ételt, italt, ha kell, szállást ad, mert a vendég is tudja azt, amit a gazda tud, hogy tisztelet illeti meg a másikat. A vendég tiszteli a vendéglátót, nem akarja a ház szabályait megváltoztatni, és elfogadja örömmel azt, amit kap. A betolakodó viszont a gazda helyére akar lépni, el akarja foglalni azt az otthont, amit előtte megpróbálnak bezárni. Egyszerre jelenik meg ennél a keleti embernél a vendégszeretet és az önvédelem. Én úgy gondolom, hogy ez jó példát ad számunkra, amikor a családjainknak, a nemzeteinknek és Európának az otthonát védjük. Természetesen ezzel nem szűnik meg számunkra a kötelező vendégszeretet, amit mindig is gyakoroltunk mi, magyarok is.

(13.50)

A menekültekről és a közel-keleti helyzetről talán azért néhány szót hadd szóljak. ’16. február 4-én Strasbourgban az Európai Parlament elfogadta az Iszlám Állam által végrehajtott tömeggyilkosságokat, bűncselekményeket mint genocídiumot, az erről szóló nyilatkozatot, és arra kérte a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban nyújtsanak támogatást és védelmet ‑ beleértve a katonai védelmet és támogatást is ‑ az érintett fenyegetett népcsoportoknak. Hangsúlyozza ez a megnyilatkozás, hogy népirtás folyik a közel-keleti keresztények és más vallási, etnikai kisebbségek ellen.

Sajnos a Nyugat sokáig tétlenül nézte ezeket az eseményeket. Én csupán két számot említenék a közel-keleti keresztények üldözéséről: ’15-ben, tehát az elmúlt évben 2400 fölött volt a templomok, intézmények elleni bombatámadás és gyújtogatás; sok embert üldöztek, kivégeztek, és sokan voltak, több mint 7 ezren azok, akiket kizárólag keresztény hitük miatt végeztek ki. Ezek olyan számok, amelyek számunkra megdöbbentőek, ott sajnos a mindennapok eseményei. Ez ellen fel kell lépni. És ki kell mondanunk azt is, hogy az üldözöttek érdekében a kibocsátó országokban kell rendet teremteni, a közel-keleti városokban és falvakban.

De baj van Európában is. Itt viszont sokkal inkább a fejekben kellene rendet teremteni, hiszen sokan vannak olyanok ‑ és főleg a nyugat-európai politikusok ‑, akik összetévesztik a menekülteket és a gazdasági bevándorlókat, és nem tudják, mi az az önvédelem, amivel a saját otthonaikat, nemzeteik és Európa otthonait meg kell védeni.

Én úgy gondolom, hogy mindaz, amit Magyarország tett eddig is és tervez a jövőben, példa Európa számára, annak a kontinensnek a számára, amelynek a határait meg kell védeni, de azoknak az országoknak, amelyeknek viszont segítséget kell nyújtani helyben az üldözöttek számára. Ez a kettős kötelezettség hárul ránk, és ez az, amit megítélésem szerint Magyarország eddig teljesített. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 8 2016.02.22. 6:28  1-14

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalását, úgy gondolom, két fontos témához kell most hozzászólnunk. Az egyik a migráció kérdése, a másik az Unió reformja. De hallgatva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, talán érdemes megfogalmazni azt az igényt, hogy fontos nemzeti ügyekben nemzeti egységre lenne szükség. Némi jelét itt-ott lehetett látni ezekben a hozzászólásokban annak, hogy kifelé a nemzeti ügyeket valamiképpen egységben kellene képviselni, de egészében véve mégiscsak hiányzott ez a szempont.

Arról is szólni kell, hogy mit jelent számunkra Európa, és mit jelent az Unió, függetlenül attól, hogy most mi történt. Az az Európa fontos számunkra, és szeretjük azt az Európát, amely bölcsője volt a nyugati kultúrának, ennek a kultúrának pedig legfontosabb eleme az emberi személy méltósága. Más kultúrában ilyen erővel ez nem jelenik meg. Ebből fakadnak az emberi jogok, még akkor is, ha a mai értelmezése ezeknek a jogoknak nem teljesen tiszta és értelmes, hiszen hiányzik belőle a felelősség szempontja, vagy ha valaki úgy fogalmaz, a kötelezettség szempontja, és ezért torzítottak az emberi jogok ebben az értelmezésben.

De mégiscsak ez a kultúra fejlesztette ki az emberi méltóság tiszteletét és emellett egy másikat, ami persze más kultúrákban is megjelenik, de nálunk fontos: a közösségek szerepe. Itt a nemzet közössége is fontos, nem csupán a kisebb család és egyéb közösségek. Amikor mi európai politikáról beszélünk, akkor nemcsak azt mondjuk, hogy szeretjük Európát, nemcsak azt mondjuk, hogy tudomásul vesszük, hogy ma az Európai Unió egy alkalmas eszköz az európai kultúra életben tartására, még akkor is, ha komoly hibák vannak és tévedések a vezetőknél, még akkor is, ha egy ideológia úgy eluralkodott, hogy képes gyengíteni, identitásában megroppantani ezt az Európát, de mégiscsak nincs más eszköz, mint az egységes Európának, a schumani gondolatnak a mai kifejezője az Unió.

Ezért fontos az a második kérdés, amit miniszterelnök úr felvetett és a britek képviseltek: az Unió reformja. Úgy gondolom, hogy az, ami egy éve Magyarországon és a magyar határokon történik, az a migrációs áradat védelmében is fontos szempont, ez a másik kérdés. Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy mi nemcsak Európát, de a hazánkat is szeretjük, fontos számunkra éppen ezért a közép-kelet-európai régió, és az ezeket a közös érdekeket jól képviselő V4-ek együttműködése. Ez megmutatkozott most Brüsszelben is.

Kimondhatjuk azt, hogy a brüsszeli csúcs eredménye jó volt, még ha igen súlyos aggodalmak is merültek fel a folytatást illetően. Elhangzott az is, hogy Európa határait meg kell védeni, a schengeni megállapodást pedig be kell tartani.

(11.50)

Amikor ezt kimondták, akkor remény ébredt bennünk, hogy a veszély csökkenni fog, de az a szándék, hogy betelepítés legyen, ezt a reményt eltüntette, hiszen mi egy éve küzdünk azért, hogy a migránsáradatot meg tudjuk állítani. Tudjuk, hogy ez egy széllel szembeni küzdelem, és ez azt jelenti, hogy nekünk sok tényleges küzdelmet kell felvállalnunk az Unióban is.

Ami Nagy-Britannia különleges státuszát illeti, azt is kimondták, hogy rá nem vonatkozik az Unió mind szorosabbra vonásának a követelménye. Kérdés, hogy ez egy olyan kivétel-e, ami erősíti a szabályt, vagy pedig eltávolodást jelent az európai egyesült államok gondolatától, amit természetesen mi sem képviselünk, viszont a nemzetek Európája fontos számunkra.

Az is jól hangzó megjegyzés volt, hogy egynél több fizetőeszköz van az Unióban. Ez számunkra is fontos, nemcsak az Egyesült Királyság számára.

Én is úgy gondolom, hogy a külföldiek foglalkoztatásával összefüggő juttatások esetében egy elérhető kompromisszumot sikerült megkötni, és ez megvédett minket a legnagyobb veszélytől, attól, hogy a munkaerő szabad áramlását korlátozzák, hiszen ez egy olyan érték, amihez mi is ragaszkodunk.

És én még egyszer szeretném kihangsúlyozni, és igazán nem a pártok közötti vita és ellentétek szítása vezet engem, amikor azt mondom, hogy ezekben a kérdésekben talán félre kellene tenni a belpolitikai pártérdekeket, és egyértelműen, talán a kérdéseket józanul és higgadtan megvitatva, egységesen képviselni az ország érdekeit. Látunk sok jó példát erre Európában, itt, a V4-ek között is. Talán érdemes lenne nekünk is nagyobb figyelmet fordítani erre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 20 2016.02.29. 4:53  19-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban két népszavazási kezdeményezéstől volt hangos a közélet. Az egyik a kormányé volt a kötelező betelepítési kvótáról, a másik pedig az MSZP-é a szabad vasárnap kérdéséről. Engedjék meg, hogy most ezzel az utóbbival kezdjem. (Lukács Zoltán: Azzal nyugodtan lehet.) Két kérdésben egyetértek az MSZP-vel, a harmadikban viszont nem.

Tehát kezdjük azzal, mi az, amiben egyetértés van közöttünk. Módosítani kell a népszavazásról szóló törvényt, mégpedig elsősorban az eljárásjogi kérdésekben, hogy ne legyen olyan méltatlan helyzet, mint amiben az elmúlt napokban részünk volt. Abban is egyetértünk, mivel ugyanazon a politikai játéktéren szerepelünk, és ismerjük ezeket a játékszabályokat, hogy kell egy témát találnia egy politikai pártnak, amit ha felvet, akkor a társadalom egy részének támogatásával találkozik. Ez így eddig rendben van.

Mi az, amiben nem értünk egyet? A kérdésfeltevéssel. Én inkább azt kérdeztem volna meg, hogy egyetért-e ön azzal, hogy a kiskereskedelemben dolgozó közel 200 ezer embertől elvegyük az egyetlen közös pihenőnapot. Vagyis a munkavállaló és nem a munkaadó oldaláról közelítenénk a kérdést, és ezzel a szolidaritást erősítenénk a társadalomban (Folyamatos nagy zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.), nem pedig az egyéni és kényelmi szempontokat.

Van Európában egy olyan ország, nincs is olyan messze, ahol a multinacionális kereskedelmi cégek kezdeményezésével szemben az alkotmánybírósággal összefogtak a baloldali szakszervezetek. Hiszen ez első­sorban szociáldemokrata kérés. Kétségtelen, hogy egy szociáldemokrata párt hiányában a ke­resz­tényszociális párt is megteheti ezt.

Mivel riogattak kezdetben ennek a kérdésnek az ellenzői? Elbocsátásokkal. Ezzel szemben kijelentette a legnagyobb láncolat képviselője, hogy ő egyetlen embert sem bocsát el. (Lukács Zoltán: De nem is fizeti meg.) Forgalomcsökkenéssel. Több mint 5 százalékos forgalomnövekedés volt. (Lukács Zoltán: Mennyi a fizetésük?) Még egyszer szeretném megemlíteni, hogy mi a szolidaritásra apellálunk, amikor ezt a kérdést támogatjuk.

Engedjenek meg néhány mondatot a kormány kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazási kezdeményezéséről. Ez egy nagyon súlyos kérdés, sokkal súlyosabb, mint az előző. Igazságtalan az, hogy befogadjuk azokat, akiket nem mi hívtunk be. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Viszont szolidaritás.) Egyébként ezek nagyrészt áldozatok. Rajtuk otthon segíteni kell!

De miért tehetetlen a Nyugat? Én két okot emelnék ki. Az egyik ideológiai ok. A hagyományos európai értékek megtagadásával az egyik legfontosabb, a jó és a rossz közötti különbségtétel is elveszett. Helyette maradt a mindenféle másság tisztelete. Mert a másik embert tisztelni kell, ez nyilvánvaló. De a másik ember mindenféle cselekedetét nem kell tisztelni. És a bevándorló tömegek cselekedetei olyanok, amelyek nem érdemelnek tiszteletet.

A másik a foglalkoztatási és demográfiai hiány. Be kell látni, hogy ezekkel a tömegekkel egyiket sem lehet pótolni. Amikor a népszavazást mint eszközt szorgalmazzuk, akkor ezzel a kormány kezébe szeretnénk adni egy olyan lehetőséget, a legdemokratikusabb intézmény lehetőségét, ami súlyt ad a nemzeti törekvéseknek Európában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 14 2016.03.16. 5:14  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország tegnap ünnepelt, megemlékeztünk 1848. március 15-ének történéseiről, szereplőiről és az eseményeket irányító eszmékről. Az állami ünnep mellett voltak más szervezésben rendezvények, ezekről az állami ünnepekről el kell mondani, hogy méltóságteljesek voltak és emelkedett hangúak. A miniszterelnök beszéde a magyarokhoz szólt, a nemzet egységét hangsúlyozta, megfogalmazta az ünnep üzenetét és ma is aktuális célkitűzéseit.

Két szóban lehet összefoglalni ennek az ünnepnek az üzenetét. Az egyik a polgárosodás, a másik a nemzet szabadsága. Számomra a polgárosodás legfontosabb eleme a személyes szabadság, hiszen nem csupán az anyagi biztonságot éli meg a polgár, hanem a szellemi biztonságot, önállóságot is; úgy is fogalmazhatnék, hogy a felnőtt személyiség kibontakozásának a lehetőségét. A nemzet szabadsága pedig a sokat említett szuverenitás biztosításából áll, illetve különösen akkor, az öntudat, nemzeti öntudat megszületéséből. Ma is fontos mind a kettő, hogy párhuzamot vonjunk. A személyes szabadság biztosítása megvan Magyarországon, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága nyilvánvaló, a gyülekezési szabadság is. Láttuk, hogy a hivatalos állami rendezvényt is szabadon megzavarhatták a bekiabálásokkal, látjuk, hogy működik a sajtószabadság, mindent ki lehet mondani, lehet szidni a kormányt és bárkit, és alig-alig korlátozza a sajtótisztesség ezt a sajtószabadságot.

Tehát fontos ma is a személyes szabadság, de fontos a nemzeti szuverenitásnak a megvédése is. Küzdelem folyik az Unióban is, aminek a mélyén, a gyökerében az uralkodó szellemiség van, ami tulajdonképpen egy dekadens életformának a megideologizálását jelenti.

Nem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy néhány szót szóljak én is a pedagógustüntetésről. Bizonyára sok pedagógus volt jelen a Kossuth téren, de nem tudjuk, hogy rajtuk kívül hányan voltak az ellenzéki pártok aktivistái közül, hiszen a baloldali pártok felszólították a kemény magjukat, hogy vegyenek részt ezen a tüntetésen. Nehéz az arányokat meghatározni. Az oktatásügynek vannak gondjai, hiszen egy nagy rendszer, amelyik mélyreható változásokon megy át, egy idő után korrekcióra szorul. Azt el kell ismernünk, hogy ezt a korrekciót már előbb meg kellett volna tenni. Miről is van szó? Az tény, hogy a döntések szintjét közelebb kell vinni az intézményekhez. Az is tény, hogy az ügyintézést fel kell gyorsítani; hogy az önkormányzati közösködést meg kell szüntetni az iskolákban. Az adminisztratív terheket csökkenteni kell, és szerintem a forrást is növelni. De az sem vitatható, hogy a minőség és a teljesítmény fontos, és a teljesítményt egyensúlyba kell hozni a terhelhetőséggel. A tanári tekintély és a rendezettség is nélkülözhetetlen az oktatásban és a nevelésben. És mindez a gyermek valós érdekeit szolgálja, mert ez az egyedül fontos.

A tüntetésnek azonban van egy problémája, hogy a kormányzati megoldási szándék már idejétmúlttá teszi, illetve, hogy rárepültek a politikai szervezők, hogy politikai tüntetéssé vált az, aminek szakmai tüntetésnek kellene lenni, így szétválik a pedagógusok és a politikusok akciója. Úgy gondolom, hogy az a kettős cél, amit az előbb megfogalmaztunk, az mindnyájunk számára kötelező, a nemzeti szuverenitás biztosítása és a személyes szabadság biztosítása.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 14 2016.03.21. 4:27  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdődik a nagyhét, közeledik húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Természetesen nem ennek a vallási tartalmáról szeretnék most szólni, hanem a keresztény tanítás üzenetéről a társadalom és bizonyos értelemben a politika részére is.

Huntington hívta fel a figyelmünket arra, hogy a hidegháború korszaka után, amely kétpólusú világot jelentett, mára kialakult egy többpólusú világ: a törésvonalak a kultúrák mentén vannak, és ezek átjárhatatlanok. Azt hiszem, ezt a tételt nem kell ma igazolnunk a népvándorlás korában. De feltehetjük a kérdést, hogy a nyugati kultúra pozíciója hogy áll ebben a küzdelemben.

(11.30)

És itt megint csak egy idézethez folyamodok, ami így szól: „Az ázsiai civilizációk növelik gazdasági, katonai és politikai erejüket, az iszlám robbanásszerű demográfiai növekedésének vagyunk tanúi. És azt látjuk, különösen az utóbbi száz évben, hogy a nyugati kultúra pozíciója romlik.” Mi lehet vajon ennek az oka? Engedjenek meg egy példát: aki szereti az ökölvívást, az nagyon jól tudja, hogy nem csupán a felkészülés és nem csupán az ütőerő az, ami fontos, hanem az önbizalom. Valahogy így van ez a kultúrák harcában is. Annak a közösségnek a tagjai, akik egy kultúrához tartoznak, kell hogy identitástudattal, méghozzá erős identitástudattal rendelkezzenek. És ez talán fontosabb még a gazdasági és katonai erőnél is.

Azt is tudjuk, hogy egy kultúra gyökerei mélyre nyúlnak, hiszen nem évtizedek, hanem hosszú évszázadok, sőt évezredek kellenek a kialakulásához. Csak ezek tiszteletben tartásával őrizhetjük meg az önazonosságunkat. Európa gyökerei keresztény múltjába nyúlnak vissza. Hadd utaljak Antall József sokszor ismételt mondására, amit természetesen kulturális és nem vallási értelemben értünk, hogy Európában mindenki keresztény. Ma divatos vélekedések vannak Európában, amelyek elvetik ezeket a gyökereket. A nyugati kultúra körében élők nem rendelkeznek olyan biztos identitástudattal, mint más kultúrák, az előbb említett ázsiaiak vagy az iszlám körébe tartozók.

És most szeretnék hangsúlyt adni egy olyan kérdésnek, ami ebből táplálkozik. A gyökereink megtagadásának látványos példája a közel-keleti keresztény közösségek üldözésére adott uniós válasz. Valahogy így hangzik ez: mi nem teszünk különbséget a vallások között, ezért nem nyújtunk fokozott védelmet nekik. Így egy kétezer éves, helyben élő közösséget nyugodtan semmisítenek meg egy másik kultúra nevében. Az Unió vezetőinek szavai a vesztesek magatartását mutatják. Véleményünk szerint a felelősségünk koncentrikus körökben érvényesül, legbelül azok vannak, akik hozzánk a legközelebb állnak. Így gondolkodunk a közel-keleti keresztény közösségek üldözéséről, megsemmisítési szándékukról.

Húsvét üzenete kulturális értelemben mindenkinek szól a nyugati világban. Ha a civilizációnk hanyatlását meg akarjuk állítani, akkor nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 16 2016.04.11. 4:42  15-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten több olyan kérdés került napirendre, ami érintette az emberi jogokat vagy az állampolgári jogokat. Ezek közül kettőről szeretnék röviden szólni. Természetesen köztük van az, amiről ma már elég sok szó hangzott el, a szabad vasárnap is, de először talán néhány mondatot az alkotmány kibővítéséről.

Tudjuk azt, hogy az alkotmányban szó van a különleges jogrendről is, ez öt esetben kerül megvalósításra, és most van egy olyan helyzet, éppen a terrortámadások következtében, ami eddig nem volt, tehát szükség van egy újabb megjelölésére is. Ebben a helyzetben azonban valamelyest vissza kell fognunk az emberi jogok érvényesülését. Éppen ez ad vitára okot. De kérdés az, hogy amikor különböző jogok ütköznek, akkor melyiknek van nagyobb ereje. Ebben az esetben nyilván a társadalom egészét érintő veszély fontosabb, minthogyha bizonyos jogokat, a közlekedés szabadságát vagy bármit visszafogunk. Talán mondhatnék egy olyan példát, ami egy esopusi hasonlatnak tűnik: amikor a bárányoknak joga van legelni a réten, de jön a farkas, akkor nyilván beterelik őket a karámba. Ha valaki azt mondja, hogy én élni akarok a jogommal a mezőn, az bizony rosszul jár. Hát, ez lehet, hogy egy egyszerű hasonlat, de azt hiszem, hogy ebben az esetben igaz. (Közbeszólás az MSZP oldaláról: De szép hasonlat!) Tehát akkor, amikor némi jel mutatkozott arra, hogy a parlamentben egyfajta egység kialakul annak érdekében, hogy az alkotmányt ki kell bővíteni, akkor üdvözölnünk kell ezt a lehetőséget, és meg kell tennünk ezt, éppen a társadalom egészének érdekében.

És a másik kérdés, amiről már szó esett, a szabad vasárnap. Ezzel kapcsolatban, mivel az eredeti ötlet a mienk volt, ha a megvalósulás módja nem is, azt kell mondanom, hogy a kereszténydemokraták (Dr. Szél Bernadett: Miért, nem egy kormányban vagytok?) megértik a kormány szempontjait, elfogad­ják a döntését, de továbbra is fenntartják véleményüket, amely egy értékalapú politizálás eredménye, és kitartunk a mellett a 200 ezer munkavállaló mellett, akik, ha ez megvalósul, kénytelenek lesznek vasárnap is dolgozni ahelyett, hogy a családjukkal otthon lennének. Van, akinek ez nem szempont. Én azon vagyok ledöbbenve, hogy egész Európában a szakszervezetek a szabad vasárnap gondolatát képviselik, Magyarországon is még az MSZOSZ is aláírta a „szabad vasárnap chartát” annak idején, és amikor ez megvalósulásra került, szocialista politikai nyomás hatására elálltak ettől. Kérdezem: ki képviseli ma Magyarországon a munkavállalók érdekeit? (Dr. Szél Bernadett: A KDNP!) És ki képviseli ma Magyarországon a multinacionális cégek érdekeit, akik eddig is több pénzt vittek ki az országból, és ezután talán újból sokat fognak?

Miből indultunk ki annak idején, amikor ez a gondolat megszületett? Abból, hogy ezeket a munkavállalói jogokat képviseljük, méghozzá a meglévő törvény alapján, hiszen a munka törvénykönyvében a közös pihenőnapot, a vasárnapot biztosítjuk az emberek számára. Persze vannak kivételek. De ezek a kivételek oly mértékig megszaporodtak az idő során, hogy gyakorlatilag már általános szabállyá vált a foglalkoztatás.

Mi azt képviseljük továbbra is, hogy a munkavállalók részére érték a szabad vasárnap, és bármikor lehetőség lesz ennek megvalósítására, mellette leszünk. Ha a parlamentben szavazás történik ezzel kapcsolatban, természetesen mi nem a munkaadók, hanem a munkavállalók oldalán fogunk állni, és nem szavazzuk meg az ő szabadságuk korlátozását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 14 2016.04.25. 5:08  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a témámra térnék, egy mondatot megérdemel az alkotmány, illetve az Alaptörvény. Mindnyájan látjuk azt, hogy nemzeti értékeinket és a nemzeti szuverenitást képviseli, szemben egy olyan globalizációs értéksemlegességgel, ami valójában értékközömbösség. És az is tény, hogy ezt megelőzően, mármint az alkotmány megszületését megelőzően konzultációra került sor, ahol a magyar emberek véleményt mondtak. De leghatásosabb ez a véleménynyilvánítás ’14-ben, három évvel az alkotmány megszületése után történt meg, a szavazásnál.

A témámra térve el kell mondanom, amit mindnyájan tudunk, hogy a magyar parlament nagy többséggel, a kormány javaslatára a kiskereskedelemben dolgozók szabadságáról szóló törvényt hatályon kívül helyezte. A kormány szempontjait megértjük, a parlament döntését elfogadjuk, de fenntartjuk véleményünket és szándékunkat, hogy valamilyen lehetőséget mégis biztosítsunk a dolgozók szabadságának. Miért döntött így a kormány? Azért, mert két népszavazási kezdeményezés volt, ami összecsúszhatott volna, és ennek következtében a sokkal fontosabb, a nemzeti önvédelemről, a nemzet jövőjéről szóló népszavazás veszélybe kerülhetett volna. Ezt nem engedheti meg magának egy felelős kormányzat.

De azt mondtam az előbb, hogy fenntartjuk a véleményünket és a javaslatunkat, ami most már nem lehet más, mint kármentesítés. Ugyanis jó lenne ebben a kérdésben konszenzusos megoldást teremteni, de ismerve a munkaadók és munkavállalók viszonyát, illetve az ellenzéki pártok és a kormánypártok közötti véleménykülönbséget, nagyon nehéz lenne konszenzust létesíteni. Viszont annak, hogy meghallgatjuk egymást és figyelembe vesszük a szempontokat, nincs akadálya. Éppen ezért magam is három szakszervezettel folytattam megbeszélést, és nagyjából saját véleményünket, illetve az övékét is beleszőve megpróbálom elmondani annak a kármentesítésnek néhány mozzanatát, amire most szükség lenne; mindezt talán kicsit humorosnak tűnő kifejezéssel, amit használni szoktak, a békés egyet nem értés kultúrájára számítva.

A munka törvénykönyvének módosítását kell mindenképpen megtennünk, hogy legalább kettőre emeljük a vasárnapok számát, amikor a kiskereskedelemben dolgozók nem kötelezhetők munkavégzésre.

(13.40)

Megjegyzem, néhány csoportnál, például a nagy­családosoknál, a kisgyermekeseknél vagy a gyer­meküket egyedül nevelőknél talán három is lehetne ez a kivételezett vasárnap. A szakszervezetek részéről felmerült az önkéntes munkavállalás lehetősége is. Ezt a munkaadók nyilván nem tudnák megvalósítani. A kiskereskedelmi dolgozók többsége minimálbért kap, ami meglehetősen kevés, de azt látjuk, hogy már a munkaerőhiánnyal küszködő multinacionális cégek is tettek javaslatot, az egyik például 16 százalékos béremelésre.

De itt kell megjegyeznünk azt, hogy nem csupán a bér, hanem a bérpótlék is fontos. Mi is támogatunk egy 100 százalékos emelést. A szabad vasárnap megszűnését követően még fontosabb a munkaügyi ellenőrzés szerepe, hiszen azt látjuk, hogy a multinacionális cégek visszaélnek dolgozóik kiszolgáltatott helyzetével. Ezért ez az ellenőrzés sokkal szigorúbb kell hogy legyen, mint eddig volt.

Meg kell még említenem azt is, hogy a különböző munkaadói, illetve munkavállalói képviseletek egy vagy két műszakos nyitvatartásról is szóltak. Érdemes ezt is meggondolni, de nyilván ez a kettejük megegyezésétől függ. Mindenképpen szükség van rá, és erről még beszélnünk kell, hogy milyen kármentesítés következzen ezután. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 65 2016.04.26. 11:18  46-218

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt az egészségügy helyzetéről, az elvégzett feladatokról, illetve a ránk váró jövőbeli feladatról szólnék néhány szót, azt hiszem, elismeréssel kell kezdenem a magyar egészségügy múltját, történetét és teljesítményét illetően. Olyan nagy magyar orvosok állnak a mai orvosok előtt példaképül, mint például a névadó Semmelweis Ignác, vagy olyan, az orvosetikában kiemelkedő képviselők, mint Batthyány-Strattmann László. Tehát van az egészségügynek szép múltja. S azt is látnunk kell, hogy a képzés magas színvonala, a kutatások eredményei vagy a gyógyszergyártás nemzetközileg elismert területek.

De a mai valóságról kell beszélnünk. Kezdjük az egészségügy személyi kérdéseivel! Az orvosok száma vajon megfelelő, kevés vagy sok‑e Magyarországon? Azt látjuk az adatokból, hogy az egészségügyben dol­gozó 30 ezer orvos lakosságarányos száma a nemzetközi átlagnak megfelelő. Ami az ápolók számát illeti, az viszont tragikusan alacsony, fele a szükségesnek, 4 ezer új ápolóra lenne szükség a kórházakban.

A bér természetesen alacsony, nagyon alacsony, hiszen a szakorvosok közalkalmazotti bére kortól függően 200-300 ezer forintos nettó jövedelmet je­lent. Az is igaz persze, hogy az orvostársadalom jövedelme differenciált, hiszen olyan kiegészítéseket keresnek sokan, mint a vállalkozói szerződések ‑ az ügyeleteket sok helyen nagyrészt így oldják meg ‑, a magánrendelések, illetve a magánintézményekben történő munkavállalás ‑ klinikák, diagnosztikai központok ‑, és a hálapénz rendszere is egyfajta fizetés­kiegészítés.

De számunkra az a terület fontos, amit befolyásolni tudunk, vagyis a közalkalmazotti bér. Elhangzott már, hogy ennek a növelésére különböző lehetőségek voltak eddig is, és lesznek ezután is. Gondoljunk arra, hogy 300 milliárd forintos bérnövekedési lehetőséget ragadott meg a kormányzat az elmúlt öt évben; ez 18 százalékos átlagos emelkedést jelentett. A rezidensösztöndíj-program után a fiatal szakorvosok most 151 ezer forintos kiegészítést kapnak. Ez az orvosok számára az első lépések egyike volt. Az ápolóknak is volt egy béremelése, ez azonban messze nem éri el azt, ami szükséges. És ha a magyar egészségügyben valamit sürgős és fontos intézkedésnek kell látnunk, az az ápolók bérének a növelése, ami talán a létszámukat is növelni fogja.

(12.40)

De szóljunk a tárgyi feltételekről is néhány szót; én kérdéseket tennék fel, a választ mindenki adja meg. Az a 160 kórház sok vagy kevés Magyarországon? Hosszú‑e a kórházban töltött napok száma? És: rossz‑e a tb-finanszírozás módja? Gondolom, ezek költői kérdések. (Rig Lajos: Nem költői, betegség…)

Mi történt eddig, és minek kell történnie ezután? Az a forrásnövekedés, amiről az előbb szóltunk, az elsősorban a beruházásokban jelent meg, 500 milliárd forintos fejlesztés, ami főleg a vidéki kórházakban történt. Sajnos, ez az uniós támogatási rendszer sajátossága miatt van. Mi, akik Pest megyei képviselők vagyunk, ezt azért is megszenvedjük, mert nemcsak az egészségügy területén, hanem az élet minden területén a Budapesthez kötött Pest megye mint központi régió része, elszenvedője ennek a jelenségnek. Egyetlen reménye van ennek a megyének, hogy a hazai forrásokból kiegészítést kaphat. De tény, hogy 500 milliárd forint jutott a nagyrészt vidéki kórházak fejlesztésére. Az is tény, hogy az előbb említett 300 milliárdos béremelés is jelentett forrásnövekedést.

A Mentőszolgálatról viszonylag kevés szó esett még eddig. 27 új mentőállomás létesült, és 467 új autó van, amely ’17 végéig még 130-cal fog kiegészülni. Ilyen fejlesztés a Mentőszolgálatnál nem volt még. Úgy gondolom, hogy a sürgősségi ellátás területén ez nagy lépést jelent. A rövidebb várólistáról is volt már említés, ez gyakorlatilag a felére csökkent.

Ezek történtek az elmúlt időszakban. De a háziorvosi rendszer fejlesztésére szintén egy komoly erőfeszítés történt és a háziorvosoknak az a havi 130 ezer forintos juttatása talán az első lépés volt. De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy pénzzel nem minden esetben oldható meg a hiányzó háziorvosoknak a vidéki egészségügyi ellátásba való bevonása, hiszen nagyon sok betöltetlen ‑ különösen kistelepüléseken ‑ háziorvosi praxis létezik. És látva megint csak a saját képviselői tapasztalatomat, nem mindig jár eredménnyel az a külön juttatás, amit megígérnek nekik. Nagyon fontosnak tartom azt a százmilliárdos, ’17-re tervezett forrásbővítést, ami lehetőséget ad nagyrészt a béremelésekre.

Ha belegondolunk abba, hogy abból az ötpontos javaslatból, amit államtitkár úr megfogalmazott, mik a legfontosabbak, akkor a fekvőbeteg‑ellátásnak a sajátos helyzetéből kell kiindulnunk, hiszen ehhez kapcsolódik a háziorvosi rendszer fejlesztése is, azért, mert ez a rendszer, mármint a fekvőbeteg‑el­látó rendszer kissé túlhizlalt, túlsúlyos, nyilvánvaló, hogy itt strukturális változásokra van szükség. Ennek egyik lényeges eleme a szociális rendszerbe való áttelepítése azoknak az ágyaknak, amelyek nem a gyógyítást, hanem a gondozást szolgálják. Tudom azt, hogy ez egy nagyon veszélyes és sok ellenérdeket kiváltó gondolat, de éppen a nemzetközi példák mutatják azt, hogy krónikus ellátás gyakorlatilag nincsen a kórházakban, és az aktív ágyaknak a működőképessége az, amire koncentrálni kell egy fekvőbeteg‑ellátó intézményben. Ismerve a szociális ellátórendszer helyzetét, először azt a rendszert kell erre a fogadásra alkalmassá tenni, úgy, hogy a krónikus betegek ne csupán gondozást, hanem ápolást is kapjanak, és a számukra szükséges egészségügyi ellátás is biztosítva legyen. Nem könnyű feladat, csak fokozatosan lehet ezt megtenni, de meg kell tenni, hiszen a kórházi ellátás a legdrágább nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, és a megfelelő arányt mindenképpen biztosítanunk kell.

Ehhez kapcsolódik természetesen a gazdálkodásnak a megújítása és az a kancellária-rendszer, ami gyakorlatilag 6-10 intézmény közös gazdasági irányítását jelenti, az megoldásnak látszik, még akkor is, ha nem feltétlenül kancellária-rendszernek fogják ezt nevezni.

A budapesti egészségügyi rendszer megreformálása egyértelműen szükséges, már csak azért is, mert az előbb említett finanszírozási rendszer hátrányát ez a terület szenvedte el. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen két dologra kell koncentrálni, amikor az egészségügy további támogatásáról beszélünk. Az egyik az előbb említett fekvőbeteg‑ellátó rendszer strukturális változtatása, hiszen forrásnövekedést csak akkor lehet a rendszerbe juttatni, hogyha ezek a szervezeti változások megtörténtek, illetve a bérrendezés. Elsősorban az ápolók bérére gondolok.

Államtitkár úr öt pontja ezekre a kérdésekre megoldást kínál, és úgy gondolom, hogy eddig, az elmúlt öt évben tett erőfeszítések ezzel az említett öt ponttal kiegészítve meghozzák azt az eredményt, ami ugyan talán a sok évtizedes lemaradást nem fogja teljesen pótolni, de jelentős lépést jelent majd az egészségügy rendszerében és a betegek ellátása érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 10 2016.05.10. 5:08  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetés számokból áll, de szellemiséget hordoz, egy politikai erő értékrendjét tükrözi. Számunkra a társadalompolitikai kérdések fontosak, és ebben a költségvetésben egy egészséges társadalom képe bontakozik ki. Amikor egészséges társadalmat mondok, akkor természetesen nem csupán a fizikai egészségre gondolok. Ebben a költségvetésben olyan tételek jelennek meg, amelyek igazolják azt, hogy a kormányzat nemcsak elfogadja a társadalmat, hanem alakítja is azt. A kettőnek arányban kell lennie, és akkor jó egy politikai cselekvés, ha ezt az arányosságot tartani tudja, hiszen az embert el kell fogadni a maga gyengeségeivel, erejével, nagyszerű lényével, tulajdonságaival együtt.

Ugyanakkor az emberi véleményt, a társadalom közgondolkodását alakítani kell, hiszen ez a politikai felelősség lényege. Ha valaki ezt megérti, akkor jól politizál, de ha nem fogadja el az embereket, akkor előbb-utóbb belebukik. Ha viszont nem képes formálni a közgondolkodást, akkor hagyjon fel a politikai cselekvéssel. Mert nem csupán a szavazatnövekedés szempontja kell hogy megjelenjen egy politikai akcióban, hanem sok minden más, a felelősség gyakorlása is.

De nézzük azért a számokat is, ne csak a gondolatokat! Számunkra fontosak a családok, a helyzetük javítása, a hátrányos helyzetűek helyzetének javítása és ahogy említettem, az egészséges társadalom feltételeinek a megvalósítása.

(9.30)

Ebben persze benne van a kiszámíthatóság, mint például az életpályamodellek, de benne van a testi-lelki egészség szolgálata is. Egy pillanatra hadd álljak meg itt: azok a primitív és siralmas kritikák, amelyek a sportfejlesztésekkel kapcsolatban azok összehasonlításában megjelennek, nem a realitást és az egészséges társadalom kialakítását szolgálják, hanem valami egészen mást.

Mit jelent a családok támogatása? Mi elsősorban az adókedvezményre gondolunk, és itt egy újabb lépést tettünk előre, ami 350 ezer családot érint. A kétgyermekesek adókedvezményének növekedése ma már havonta, gyermekenként 15 ezer forint, tehát két gyermek esetén 30 ezer forintos juttatás. Emlékeztetnék rá, hogy kezdeményezésünkre a járulékokból is leírható ez az adókedvezmény. Öt év alatt egyébként 930 milliárd forintot hagyott a családoknál, 1 millió 100 ezer családnál ez a támogatási elem.

Engedjék meg, hogy még néhány tételre utaljak: az otthonteremtés, ami szintén a családok életét befolyásolja, 211 milliárd forintot jelent ebben a költségvetésben. Utalhatnék a családi otthonteremtési támogatás bevezetésére. Az adócsökkentések, az 5 százalékos áfa szintén a családok érdekét szolgálják, a tej, a baromfi, a tojás áfájáról van szó.

És mit kapnak a hátrányos helyzetűek? Én kiemelném a közmunkaprogramokat, hiszen ez rendkívül fontos része a szociális és egyúttal a foglalkoztatási politikának. 2009-ben összesen 2 milliárd forintot fordított az a kormányzat a közmunkaprogramokra. ’17-ben ez 325 milliárd forint lesz. Óriási különbség, azoknak ad munkát, akik egyébként nem találnának munkalehetőséget. Utalhatnék én is az ingyenes tankönyvre és a kedvezményes, illetve ingyenes étkeztetésre. Mindez természetbeni juttatás, ami kiegészíti azokat a számokat, amelyek a szociális juttatásban megjelentek.

Az egyik legfontosabb dolog a kiszámíthatóság a társadalomban. Ezt szolgálják az életpályamodellek. Először a pedagógusok, majd a felsőoktatásban dolgozók, a rendvédelmi és honvédelmi dolgozók és az állami tisztségviselők életpályamodelljéről van szó. Úgy gondolom, ez a néhány tétel is igazolja azt, hogy egy jó, az egészséges társadalmat szolgáló költségvetésről van szó. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 10 2016.05.17. 4:09  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzék el nekem, ha nem kapcsolódom be a korai kampányba, hanem egy olyan nemzeti eseményről szólok, ami tulajdonképpen részben vallási, részben pedig, mondjuk ki nyugodtan, nemzetpolitikai jelentőséggel bír. Amikor több százezer magyar együtt megéli az emelkedett hangú együttlét örömét, az, úgy gondolom, helyet kell hogy kapjon itt a parlamentben is.

Mielőtt a számunkra lényeges kérdésről, ennek a nemzeti jellegéről szólnék néhány szót, azért pár mondattal annak a vallási sajátosságáról és jellegéről, illetve történetéről beszélnék. Egy küzdelmekkel teli korban kezdődött, több mint négyszáz évvel ezelőtt ez az eseménysorozat, amikor János Zsigmond erőszakos hitújítási törekvésekkel fordult a csíki székelyek felé, és 1567-ben haddal indult ellenük. Akkor a csíki székelyek, akik meg kívánták őrizni az ősi hitüket, fegyvert fogtak a férfiak, az öregek, a gyerekek és az asszonyok pedig a kápolna körül imádkoztak. A hargitai győzelem után fogadalmat tettek, hogy ezentúl minden pünkösd szombatján elzarándokolnak a csíksomlyói Szűzanyához, és ezt több mint négyszáz éve tartják is.

Ez a vallási jellege ennek az eseménynek, de ma már nem a küzdelmek korát éljük, hanem az együttműködését. Aki ma kereszténynek mondja magát, kizárólag az ökumené szellemében élheti ezt meg. Talán ezért is van az, hogy sok reformátust és más vallású embert ismerek, aki részt vesz ezeken az eseményeken, sőt nemcsak őket, hanem nem hívő magyarokat is.

A sajátos nemzeti jellegét és jelentőségét az adja, hogy a világ minden részéből, nemcsak helyből, hanem az anyaországból és a Kárpát-medence több térségéből érkeznek oda emberek, és ez a több százezer ember együtt, egy szívvel, magyarként ünnepli meg ezt a napot. Az esemény tehát ilyen értelemben túlmutat annak vallási jellegén, és részben az összetételből, részben a közös szívvel vállalt együttlétből következik, hogy ez már a magyarok legnagyobb méretű nemzeti találkozójává vált. Mindenki vallásától, hitétől, világnézetétől függetlenül bekapcsolódik az eseményekbe, és gondoljunk csak arra, amikor közösen éneklik együtt a Himnuszt, a himnuszokat, milyen felemelő élményt jelent az nemcsak a jelenlevőknek, hanem azoknak is, akik a Duna Televízión keresztül nézik az eseményeket. Így válik ez az együttműködés korában minden résztvevő számára tiszteletadássá a Patrona Hungariae előtt is.

Ezt az eseményt már több mint négyszáz éve minden évben megünneplik a magyarok, és a jelentőségét nemcsak a találkozás, hanem az a tény is adja, hogy mindez Erdélyben történik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 14 2016.05.30. 4:50  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap az ország két ünnepnapot tartott, egyrészt gyermeknap volt, másrészt pedig a hősök napja. A jövőről és a múltról volt szó.

Néhány mondat a gyermeknapról. Az ember a legnagyszerűbb csodája ennek a világnak, és még nagyobb csoda az a kis ember, aki megszületik, fejlődik, kibontakozik a személyisége. A családi viszonyok, benne a gyermek-szülő kapcsolat nagyon fontos, a személyes élet körébe tartozik. Van azonban ennek egy olyan jogi aspektusa, amire éppen az a kétharmados törvény hívta fel a figyelmet, amit megalkottunk, és amely azt mondja, hogy már egy szülő és egy gyermek kapcsolata is családot alkot. De a jogi kérdések és a politikai kérdések bizonyos értelemben távol vannak a családi élettől, mert a családpolitika, a kormányzati és parlamenti intézkedések a mi legnagyobb problémánkat, a demográfiai helyzetet csak részben tudják javítani.

Itt szemléletváltásra van szükség, de ebben is sokat tehetnek azok a felelős politikusok, akik ezzel foglalkoznak. Hiszen az a tény, hogy sokan nem akarnak gyermeket vállalni, az a szabad döntés területére tartozik. De az, ami szabad, nem biztos, hogy jó. Nem biztos, hogy jó a társadalom egészének, hiszen ez a társadalom már nem képes önmagát reprodukálni, és ez bizony valami problémát sejtet. Tehát a gondolkodás, a közgondolkodás megváltoztatása alapvető társadalmi és politikai kérdés.

De nemcsak gyermeknap volt tegnap, hanem a hősök napja is. A hősök napja, amiről három törvény is rendelkezik. Kezdjük a ’17‑esnél, ami azt mondja, hogy a napjainkban dúló háborúban meghaltak emlékére állítson minden település egy emlékművet. Ez meg is történt, és az első világháborús emlékművek jelen vannak az országban. ’24-ben egy másik törvény született, amely emléknapot, május utolsó vasárnapját rendelt el ennek érdekében. És 2001-ben megszületett az a törvény, amit kénytelenek voltunk meghozni, hiszen a kommunista időben a hazaszeretet gondolata eltűnt, helyette az internacionalizmus jelent meg, tehát hősökre emlékezni nem nagyon lehetett.

Most azonban a legtöbb településen megemlékeznek erről, hiszen itt valami olyasmiről van szó, ami a nemzet identitásához, összetartásához szükséges, és a törvény is azt mondja, hogy Szent István óta az életüket áldozó vagy akár csak kockáztató hősökre is emlékeznünk kell. Ez nem csupán az ő emléküket őrzi, hanem hozzátartozik a saját önbecsülésünkhöz.

Itt azonban fel kell hívnom egy éppen a parlament előtt lévő törvényjavaslatra is a figyelmet. Két képviselőtársunk, Rubovszky György és Vejkey Imre nyújtotta be. Miről van szó? Az első világháborúban 15 millió ember halt meg, köztük 600 ezer magyar. Az Osztrák-Magyar Monarchiának volt a világ hatodik legnagyobb és legkorszerűbb flottája, a legénység 20 százaléka magyar volt, ennek központja a mai horvátországi Pula volt. Ausztria és Olaszország évről évre megemlékezik az ott elhunytakról, méghozzá nagyméretű emlékműveket állítanak. Magyarország nem teszi ezt. Ezt a hiányt szeretné pótolni az a törvényjavaslat, ami a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapját kívánja bevezetni.

Úgy gondolom, amikor gyermekeinket szolgáljuk egy ilyen nappal és a jövőre figyelünk, akkor kellő tisztelettel a múltra is kell gondolnunk. Ennek eszköze az, hogy hőseinkről megemlékezünk, megadjuk nekik a tiszteletet. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 12 2016.06.13. 5:01  11-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véget ér a tavaszi ülésszak. Van, akinek ez örömet jelent, van, aki nehezen hagyja el a küzdőteret, de nyilván meg fogják találni ők majd nyáron is a szenvedélyük gyakorlásának lehetőségét. Úgy gondolom, amikor véget ér egy ilyen időszak, illő dolog visszatekinteni erre az időre, és megnézni azt, hogy mit tettünk, és mi az, ami még ránk vár nyáron.

Vannak a politikában olyan események, amiket nem mi tervezünk. Ilyen volt a migránsáradat is, ezeket csak kezelni tudjuk. Röviden ezzel kapcsolatban a kereszténydemokrata vélemény továbbra is az, hogy kettős felelősséget kell gyakorolnunk. A segítségre szoruló emberen segíteni kell; ha olyan mértékben igénylik ezt, ahogy most, akkor a határainkon túl, és természetesen az önvédelem eszközével is élnünk kell. Nyugat-Európa erre már nem képes, Közép-Európát még meg tudjuk védeni. A következő időszakban, nemcsak a következő fél évben, de évekig ez fontos téma lesz.

Ma már sor került az oktatásügy kérdésére is. Néhány mondatot ez is megérdemel. Úgy gondolom, egyértelmű, és minden normális ember így gondolja, hogy az iskolában a gyerekek érdekét kell szolgálni. Ez pedig nem más, mint egy versenyképes tudás és tisztességes emberré nevelés. Nyilvánvaló az is, hogy az utóbbi időben a pedagógusmegmozdulások pártpolitikai indíttatásúak voltak, márpedig az iskolában pártkatonáknak nincs helyük, legyen az baloldali vagy jobboldali pártkatona. Ott kizárólag a szakmai szempontoknak kell érvényesülni.

A következő kérdés nyilván a gazdaság területe. Látjuk, hogy az utóbbi időben a gazdaság mutatói javultak, és ezek között vagy emellett a legfontosabb számunkra a foglalkoztatási adatok javulása és a munkanélküliség csökkenése. Ma már nem a válságból való kilábalás idejét éljük, hanem egy felfelé ívelő szakaszban vagyunk, és ez mindnyájunknak fontos.

A szociális helyzetről is kell néhány szót szólnunk. Nemcsak az elmúlt fél évben, de az utóbbi két évben is az alsó jövedelmi tized érintettjei javuló helyzetben vannak, és ezt a KSH adatai is mutatják. Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy elsősorban a gyermekek fontosak. Az étkeztetés ingyenessé és kedvezményessé tétele, az ingyenes tankönyv olyan helyzetet teremt a rászoruló családoknak, hogy ezeket a gyerekeket az állam segítségével megpróbálják kiemelni a szegénységből. A szülőknek persze elsősorban a közmunkaprogramok segítenek, és ezzel nem csupán az ő anyagi helyzetük javul, hanem az önbecsülésük is. (Folyamatos nagy zaj az ülésteremben.) Ez a félév tehát úgy telt el, hogy a legtöbb kérdésben azt kell mondjuk, javulás történt, és olyan úton vagyunk, ami jó irányba vezet.

Egy mondat erejéig talán érdemes arról is szólni, hogy mit jelent számunkra a szabad vasárnap eltörlése. Nem is az a kérdés, hogy nekünk mit jelent, hanem az a kérdés, hogy mit jelent a kereskedelemben dolgozóknak. Ők kénytelenek ezentúl vasárnap is dolgozni, ami azt jelenti, hogy a profitéhség kapott egy lehetőséget a munkaadók részéről, a szoli­da­ritás hiánya pedig a társadalom egy részéről. Egyetlen lehetőségünk van, hogy a helyzet fenntartásával az ő körülményeiket javítsuk. Ennek érdekében mi is mindent meg fogunk tenni a munkaadók és munkavállalók képviselőivel együtt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 10 2016.07.20. 4:57  10-13

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Liget történetében sok szempont jelenik meg a szakmai ambíciótól kezdve a politikai haszonszerzésig. Mindezek hátterében azonban ott vannak a környezetvédelem elvi szempontjai; engedjék meg, hogy néhány szót erről is szóljak!

Az emberiséggel egyidős a környezetünkről való gondolkodás, és hogy ne menjünk messzebb, már az ókori görögök is így tették ezt, amikor a harmonikus kozmoszról úgy gondolkodtak, mint hogy annak szépségének és harmóniájának az emberi viselkedést is befolyásolnia kell.

A keresztény kultúra megszületésekor annak képviselői azt mondták, hogy ez a világ a Teremtőtől az emberre van bízva, az ember nemcsak ura a természetnek, de felelős gazdája is, aki aztán ezt a kölcsönkapott értéket úgy kell hogy őrizze, hogy el tudjon számolni róla.

Az újkorban azonban komoly problémák kezdődtek, hiszen az ember a saját rövid távú céljai érdekében kihasználta a természetet, látjuk, mi lett a vizekből, a levegőből, a fák, a tengerek, a folyók állapota romlott, de ezzel az ember egészsége is veszélybe került. Ez kitermelte azt az ellenállást, ami a radikális környezetvédők magatartásában jelent meg, és ez az a különbség, ami a radikális környezetvédők, és mondjuk, a kereszténydemokrata környezetvédők között van. Mi az elvi különbség?

Ha röviden meg kell fogalmaznunk a mi álláspontunkat, akkor azt mondanám, hogy látva a teremtett világ szépségét, gazdagságát, harmóniáját, a felelősség érzése jelenik meg bennünk. Ez a felelősség a jó gazda szempontjait ébreszti fel, de hozzáteszünk egy nagyon fontos dolgot: bármilyen szép is ez a világ, még gazdagabb lesz azáltal, ha az ember az alkotásaival gazdagítja. Ilyen értelemben az embernek a maga méltóságával, gazdag világával a kultúra és a természet harmonikus egységét kell megvalósítania, és ez a harmónia adja azt, amire mi vágyunk.

Mi az, amit én hiányolok a radikális környezetvédőknél? Azt látom, hogy ugyanaz a magatartás van bennük, mint a radikális környezetszennyezőkben, vagyis egyszempontúak. A környezetet szennyezők nem veszik figyelembe a természet értékeit és szépségét. A radikális környezetvédők viszont nem veszik figyelembe, hogy az ember nem csupán egy része a természetnek, hanem fölötte áll, felelős gazdája is annak. Ilyen értelemben sok esetben sajnos azt kell látnunk, hogy egy ritka bogárfaj talán értékesebb az ő szemükben, mint az ember.

Amikor környezetvédelemről beszélünk, akkor mindent a helyére kell tenni, és úgy kell értékelni. Egy pillanatra hadd térjek vissza a Liget-projektre! Én úgy látom, hogy akkor, amikor a Liget egyes részei ma egy gigantikus romkocsmához hasonlítanak, akkor ezt rendbe kell tenni. Úgy kell rendbe tenni - ahogy elhang­zott ‑, hogy ne legyen kevesebb fa, mint amennyi most van, hanem lehetőleg több legyen, és megjelenjen benne az emberi kultúra teljesítménye is. És ha ott egy olyan kulturális egység épül fel, ami ezt a harmóniát, az emberi alkotásnak és a természet világának a harmóniáját mutatja, akkor nemhogy nem probléma ez, hanem ennek örülnünk kell.

Valóban gondoljunk arra, hogy a történelemben voltak nagy pillanatok, amikor kiépült Budapest, és ez a millenniumi ünnepségsorozat előtt történt meg. Ehhez a kulturális építkezéshez hasonló az, amit most a Ligetben a projekt során tervezünk.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy itt nincs környezetvédelmi probléma, hanem ez annak a harmonikus egységnek a megjelenítése, amiről az előbb szóltam. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 12 2016.09.12. 7:51  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Én is figyelemmel hallgattam ellenzéki frakcióvezető-társaimnak a hozzászólásait, bár meg kell hogy mondjam, sok érv és gondolat, ami elhangzott, már előzőleg a folyosón a baloldali újságíróktól megszületett.

(14.20)

Nem azt mondom, hogy összehangolták a gondolataikat, de bájos ez az összhang mégiscsak. Viszont én ma nem… (Kunhalmi Ágnes: Mint ti Bayer Zsolttal.) Viszont én ma nem vitát szeretnék provokálni, inkább egy más kérdésről, egy ettől sokkal inkább különbözőről szeretnék szólni, és miniszterelnök úrnak elsősorban a migrációval kapcsolatos megjegyzéseihez hozzáfűzni néhány gondolatot. És talán elfogadják tőlem, hogy kereszténydemokrataként azoknak az értékeknek a mélyére és gyökerére szeretnék nézni, amik Európát Európává teszik.

Az első kérdés az, hogy mit veszélyeztet a migránsinvázió. Mondhatnánk azt, hogy mindazt, amit elértünk a foglalkoztatásban, a bérnövekedésben, általában a biztonságunkban, de azért inkább megmaradnék az értékeknél. Az európai keresztény és - még régebbre megyek - zsidó vallás értékei nem csupán a vallásos emberek tulajdona. Ezt minden európai - éppen a gyökerek miatt - akarva, nem akarva vallja, még ha szekularizált világban él is.

Engedjék meg, hogy három ilyen értékre rámutassak! Az emberi életnek és méltóságnak a tisztelete. Honnan ered ez ennél a két vallásnál? Ha visszamegyünk a teremtéstörténetben, ott azt látjuk, hogy a Teremtő a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ennél nagyobb motívuma a méltóságnak nem létezik. De az élet tisztelete is megjelenik ezekben a vallásokban, hiszen a fogantatástól a természetes halálig tiszteli az életet. És ez ma úgy jelenik meg a társadalmunkban és ebben a kérdésben, hogy a saját életünket és a másik életét is tiszteljük, védjük, és sérthetetlennek tartjuk. És ha megvan bennünk ez a gondolat és ez a gyakorlat, akkor persze hogy nem fogadhatunk el egy olyan kultúrát, ami az életet nem tiszteli.

A másik ilyen érték a szabadság. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor az ember méltóságának egyik legbiztosabb jeleként értékeljük az egyén szabadságát, akkor igényt tarthatunk arra, hogy tisztelje mindenki a mi szabad döntésünket, mint ahogy nekünk is tisztelnünk kell a másik ember szabad döntését. Ez jelent némi különbözőséget a társadalomban, de semmiképpen nem jelent multikulturalizmust, hiszen ugyanazon a kultúrán belül hozunk mi döntéseket, amit, ha nekünk nem tetszik, akkor is el kell fogadni, és ez a fajta sokszínűség belefér az európai kultúrába. Sőt, hozzátenném még azt is, hogy ha egy idegen kultúrából jött ember elfogadja a törvényeinket, szokásainkat, életformánkat, akkor azzal nincs baj, hiszen itt élnek közöttünk is arab orvosok és mások. A tömeggel, amely képtelen integrálódni, azzal viszont baj van.

A harmadik ilyen érték, amire felhívnám a figyelmüket, az, hogy az emberi életet mi közösségben képzeljük el. Az egyén is a közösségben alakul és fejlődik, és találja meg önmagát. Az individualizmus nem ismeri a közösségek értékét, nincs mondani­valója a családról, az egyházról, a nemzetről, de még a lakóközösségről sincs. Ez a közösség nem lehet multikulturális, hiszen az értékrendje közös kell hogy legyen. Ahogy említettem az előbb, sokszínű lehet, de a kultúrán belül.

Végül felvetődik a kérdés, hogy mit kell tennünk ebben a helyzetben. Nyilvánvaló, mindnyájan elfogadjuk és képviseljük azt, hogy önvédelemre van szükség, és a határvédelem is ezt jelenti. Ez az önvédelem hatékony kell hogy legyen, de emberséges. Ma már szó esett erről, és ezt szeretném kiemelni. A kormány szerződést kötött a karitatív szervezetekkel, akik a határon vagy máshol végzik a feladatukat. De az üldözöttek védelme saját hazájukban fontos feladat.

Akkor, amikor a honvédség 13 országban ezer emberrel jelen van, akkor az ottani rend megteremtésén dolgozik. A béke feltétele annak az emberi életnek, amihez mi szeretnénk hozzásegíteni az ott élőket. De nemcsak a rend és a béke az, ami fontos, hanem az ott üldözött közösségek megerősítése. Természetes dolog, hogy mi, európaiak az ott élő keresztény közösségek védelmére gondolunk, hiszen ott nem betelepülők ezek a keresztény közösségek. Előbb éltek ott, mint más kultúrák képviselői. Az ő védelmüket konkrét segítéssel próbáljuk megteremteni. Irakban, Szíriában kórház, iskola létrehozásán dolgozunk; olyan iskolán, amely ezer gyereket fog nevelni. Ebben egyházi gyűjtés is szerepel, tehát az önkéntesen felajánlott magyar emberek adományai. Ezt egészítette ki a kormány. És természetesen az az önálló helyettes államtitkárság keretében megvalósuló, segítséget nyújtó kormányzati erő, aminek önálló kerete is van, amivel ezt meg tudja tenni.

Most még feltehetik nekem a kérdést, hogy miért csak a keresztényeket akarjuk mi ott segíteni. Én már elmondtam többször, és újból el kell mondanom, hogy felelősek vagyunk mindenkiért, hiszen egy globalizálódó világban minden emberért felelős minden ember, de azért mégiscsak koncentrikus körökben jelenik meg a felelősségünk. Legbelül azok vannak, akikhez legközelebb állunk: a családok, a gyerekeink, a nemzet, Európa, és végül minden ember.

Ezt be kell tartanunk, és ha ezt betartjuk, akkor megvalósul az önvédelem szempontja, és megvalósul ennek az emberséges mivolta, a másik ember, különösen a hazájában élő ember segítése, amivel saját erőnkhöz viszonyítva hozzájárulunk ahhoz, hogy szülőföldjükön találják meg a boldogulásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 16 2016.10.03. 5:00  1-20

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kedves pillanata a parlamentnek, amikor az ellenzék megtapsolja a levezető elnököt - idejutottunk. (Szi­lágyi György: Kiderült, hogy műveltebb, mint a frakcióvezető. - Dr. Semjén Zsolt: Méltatlan összehasonlítás.) A népszavazás egy kérdésről szólt, ami azonban kapcsolatban áll egy másik kérdéssel. A kérdés pedig az volt, hogy megőrizzük-e nemzeti szuverenitásunknak azt a részét, amit nem közösen gyakorolunk a tagállamokkal. Ezt pedig meg kell őriznünk, mert ha ezt elveszítjük, akkor odajutunk, hogy kívülről diktálnak nekünk, még azt sem dönthetjük el, hogy ki legyen a szomszédunk.

De természetesen a migránskérdéssel általában kapcsolatban van ez a kérdés. Arra az egyszerű kérdésre kell válaszolnunk, hogy a részt vevő 3,2-3,3 millió ember sok vagy kevés.

(11.50)

Elhangzottak válaszok, egyik oldalon kevésnek találják, mi elégnek találjuk.

Volt egy csúsztatás: az MSZP-frakció vezetője 5:3-ról beszélt. (Kunhalmi Ágnes: Egy?) Egy fontos csúsztatás. Kérdezem én, hogy az a körülbelül ötmillió ember, akitől politikai aktivitást látunk, akik általában a választásra elmennek, akik érdeklődnek a közélet kérdései iránt, azoknak a többsége - kétharmad - nemcsak elment, hanem nemmel szavazott. Hol van itt az 5:3? Nem akarja az MSZP szimpatizánsai közé (Dr. Józsa István: Mint Mohácsnál!) sorolni az otthon maradt teljes létszámot?!

Aztán még egy megjegyzést engedjenek meg: egymillió emberrel többen mentek el, mint amennyi egy kétharmados szavazás esetén a kormánypártoknál történt. Tehát ha netán ez a létszám egy országgyűlési választáson történik, akkor önök ma nem ülnek itt. Arról már nem is beszélve, hogy az önkormányzati választáson körülbelül ennyi volt az elmentek létszáma. Akkor vonjuk kétségbe a megválasztott képviselők legitimitását? (Dr. Bárándy Gergely: Ti csináltátok!) Ezek a kérdések mindenképpen felmerülnek.

És ha megengedik, néhány szót arról a kampányról is szólnék, ami történt az elmúlt hetekben. A bevándorláspárti baloldali ellenzék nem tudott mit mondani, és most a hozzászólásaiban is olyan kérdésekről beszélt, ami nem került a témával kapcsolatba.

A Jobbik magatartása is sajátos volt, hiszen azt mondták, hogy nemmel kell szavazni, de egy lépést sem tettek a kampányban ennek érdekében. (Taps a kormánypártok soraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!) Arról nem is beszélve, hogy az Alaptörvény módosítása esetén egészen más a helyzet, ha van egy ilyen erős legitimáció, mint ha nincsen. Tehát ez a kérdés, hogy miért kellett a népszavazás, ha alaptörvény-módosítás lesz: azért, mert az mindenképpen megtörtént volna, ha úgynevezett érvényességi küszöb fölött is van a részvétel.

És akkor még egy gondolat: sokan emlegetik a „kevés” miatt, hogy az a bizonyossági érvényességi küszöb nem történt meg. Mondok én néhány olyan országot Európában, amelyekben ez az arány elsöprő többség, és szóba sem került volna az érvényesség kérdése. (Dr. Bárándy Gergely: Ti változtattátok meg a törvényt! Fidesz-KDNP-javaslat!) Ausztria, Belgium, Franciaország, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg. Folytassam? De még Amerikában is. (Szabó Timea közbeszólása.) Tehát nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy a magyar választók jelentős része, 3,2-3,3 millió ember úgy döntött, hogy védjük meg Magyarország szuverenitását. (Szabó Timea: Érvénytelen, érvénytelen!) Köszönjük nekik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 18 2016.10.10. 4:58  17-20

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakran halljuk azt a mondatot, hogy a nyugat-európai bérek mögött elmaradnak a magyar bérek. Ez így igaz. Ez hosszú évtizedek óta tart már. Valahová a létező szocializmus és a nyugati kapitalizmus gazdasági teljesítménye közötti különbségig nyúlik vissza. De aki azt a mondatot mondja ki, amit szintén hallottunk már, hogy ha mi kerülünk kormányra, akkor rövidesen megszüntetjük ezt a különbséget, és ezt komolyan is gondolja, az alkalmatlan a kormányzásra. Ez a politikai blöff kategóriája, ehhez hasonlókat már ma is hallottunk.

Csak kemény munkával és kitartással, fokozatosan lehet ezt a bérkülönbséget mérsékelni. Most is ez történt. Egy olyan ponthoz érkeztünk el, amikor je­lentősen csökkent ez a különbség. Minek köszönhető ez? Egyértelműen a gazdasági teljesítménynek. Ez tette lehetővé, hogy a kormány a közszféra minden területén jelentős béremeléseket hajtson végre. Ez igazolja azt a gazdaságpolitikát és pénzügypolitikát, ami egyértelműen Matolcsy György nevéhez fű­ző­dik, és amit a gazdasági minisztérium jól hajt végre.

De ha egy kicsit nagyobb összefüggésbe helyezzük a béremelés kérdését, akkor azt kell mondanunk, hogy az egészséges társadalomban a jogok és a felelősség valamiképpen összhangba kell hogy kerüljön. Úgy is mondhatnánk, hogy a lehetőségek megteremtése és a kötelezettségek teljesítése. A lehetőségeket az államnak kell megteremteni, a munkához való jogot és lehetőséget, és ez egyre inkább megtörténik, ha figyelembe vesszük a foglalkoztatási adatokat. De hozzátartozik a munkavállalók felelőssége is, akik tisztességes munkát kell végezzenek. És máris elértünk a tisztességes bérhez, hiszen a tisztességes munka megköveteli a tisztességes bért.

Ez után a bevezető után talán néhány szót a tényleges béremelésekről. Ma már szó esett a pedagógusok béremeléséről, ami több lépésben, 5 év alatt 50 százalékos béremelést eredményez. De a felsőoktatás 15 százalékos, plusz 5-5 százalékos béremelése is, azt hiszem, idetartozik. A kultúra területén 15 százalékos volt, a rendvédelmi dolgozóknál 30 százalékos, amit követ háromszor 5 százalékos béremelés. És ne hagyjuk ki a kormányhivatalok tisztségviselőit sem, akik 30 százalékos, néhány esetben akár 50 százalékig elmenő béremelést kapnak.

Számunkra azonban, legalábbis számomra most a legfontosabb az egészségügyi béremelés. Gondoljunk arra, hogy az orvosok idén 107 ezer forinttal kapnak többet, és jövőre újabb 100 ezer forintos béremelésük lesz. Az alapellátásban dolgozó háziorvosok praxisonként 130 ezer forinttal többet kapnak az idén, mint tavaly. A védőnők idei növekedése 30-35 ezer forint, a fogorvosoké 50-55 ezer forint lesz. De az egészségügyben számomra talán sokkal fontosabb a szakdolgozók béremelkedése, hiszen ott volt a legnagyobb a lemaradás. Az idén 26,5 százalékkal emelkedik a bérük, jövőre 12 százalékkal, majd újabb 8 és 8 százalékkal két éven keresztül. Hozzá kell tennem, hogy a mozgó bér is emelkedni fog. Különösen ebben a kategóriában az OKJ-s képzésben részt vett ápolók bére emelkedik legjobban, a folyamat végén elérheti a 75 százalékot.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek, ellenzéki képviselőnek is az a dolga, hogy fanyalgás nélkül örüljön ennek a hírnek, és ne rontsa el mások örömét. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 94 2016.10.11. 7:53  87-114

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügynek sok problémája van, és ezt, ezek egy részét próbálja ez az előterjesztés orvosolni. Hadd említsek néhány címszót, hogy milyen területeket kell vagy már eddig is kezelt a kormányzat.

Elsőként a bérrendezést kell megemlítenünk, hiszen ez folyamatosan és a következő években is megtörténik, és az egészségügy egy nagy problémáját rendezi. Az adósságkezelés, a kórházak adósságának a konszolidációja a másik kérdés. Hadd említsem meg, hogy már nem először történik, és az augusztus 31-ei államkincstári adatok szerint több mint 55 milliárd halmozódott fel ismét, ami egyes vélemények szerint eléri év végére a 70 milliárd forintot is. A betegút optimalizálása is egy olyan kérdés, ami régóta többször felmerült; az orvosképzésnek a most is előhozott és eddig meglevő kérdései; a fejlesztések, amikben a vidék és a központi régió jelentős különbséget élvezett vagy szenvedett el; aztán olyan finanszírozási problémák, aminek része például a krónikus ágyaknak a kórházban, a fekvőbeteg-ellátásban történő működtetése vagy pedig a szociális ellátásba történő átvitele.

Még sok más hasonló kérdést felvethetnék, de azért ezek közül hadd mondjam el először azt, amin már részben túl vagyunk, de mindenképpen egy örömteli esemény, és ez az egészségügyi bérrendezés kérdése. Tudjuk, hogy az egészségügyi fekvőbeteg-ellátásban dolgozó orvosok idén 107 ezer forintos pluszjövedelmet kaptak, jövőre 100 ezer forintot, tehát egy jelentős béremelés, ami talán mérsékelheti az elvándorlást is. Az alapellátásban a háziorvosok 130 ezer forintos praxisonkénti pluszjövedelme idén jó lehetőséget biztosít számukra. És ha már az előbb képviselőtársam a védőnőket említette, nekik is 30-35 ezer forinttal több a bérük idén, mint tavaly volt. De fogorvosokról is ejthetnénk szót, én nem szeretnék ezekbe a részletekbe menni, viszont azt újból el kell mondanunk, hogy a szakszemélyzet béremelkedése egy rendkívül fontos és régen létező problémát oldott meg, hiszen itt a 26,5 százalékos emelés, majd az azt követő 12, utána 8-8 százalékos, tehát négy éven keresztül történő béremelés jelentős mértékben javítja a helyzetüket. Ezzel az egészségügy egyik prob­lémája, ha nem is véglegesen, de megoldódónak látszik.

A kórházak adósságrendezésére az állam ismét készséget mutat, de az is tény, hogy ezt folyamatosan nem lehet csinálni. Tehát itt valamiféle megoldást kell találni, és ez az előterjesztés részben erre is megoldást ad, hiszen az egyetemek körébe vonás egy olyan gazdálkodást vetít előre, ami azokban a kórházakban talán megoldást jelent. Bár gondolom, nem vagyok egyedül, aki meghallgatta a kórházigazgatók véleményét; nekik nem ez a véleményük, de erre még visszatérnék.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A fejlesztésekkel kapcsolatban nagy öröm az, amit látunk, hogy a vidéki kórházak milyen komoly mértékben fejlődtek és megújultak, de ha a budapesti kórházakat nézzük, akkor ez az öröm nem jelenik meg, hiszen itt éppen az uniós források gyengesége miatt ezek a fejlesztések elmaradtak. Az az ígéret, amiről most szó van, reményre ad jogot.

A krónikus ágyak kérdése, amire az előbb céloztam, már sokkal nagyobb probléma, hiszen kétségtelen, hogy a legdrágább gyógyítási eszköz a fekvőbeteg-ellátás, és ott nem aktív ágyak létesítése és fenntartása bizony nem jelent egy jó gazdálkodást. Ez azonban olyan kényes kérdés, amit nagy előkészítéssel és türelmes végrehajtással kell megoldani.

Én is azt mondom, amit képviselőtársam mondott, hogy Magyarországon, legalábbis az ismereteink szerint az orvosképzés magas szintű, színvonalú, de az is tény, hogy itt elsősorban a külföldi hallgatók képzése és annak előnyei az, ami szóba került, és ez továbbra is minden általam ismert felsőoktatási, egészségügyi felsőoktatási intézményben egy olyan szempont, aminek az erősítésén kívánnak dolgozni az intézmény fenntartói.

És végül az egyetemi kórház, mint az egészségügyi szolgáltató kategória új elnevezése, ez valóban a be­teg­útmenedzsment optimalizálását jelenti, ami nem vitás, hogy egy folyamatosan meglevő probléma, és eddig még tökéletesen nem sikerült megoldani. Ha nemcsak az előnyöket és az eddig elért eredményeket nézzük, hanem a kérdéseket, amit ez az előterjesztés is felvet, akkor hadd említsem meg azokat az aggályokat, amelyek megfogalmazódtak az orvosok és a kórházigazgatók részéről. Felteszik a kérdést, hogy vajon a nem egyetemi kórházak helyzete, állapota milyen lesz ezzel az átalakítással, és azoknak az energiáknak és lehetőségeknek az elvonását jelenti-e, amiket féltenek. Ugyanúgy az egyetemi kórházak önállóságának a kérdése is felmerül az orvostársadalomban, és egyúttal megjegyezték a túlzott központosítás veszélyeit is.

És végül még egy felmerülő kérdés van, és nemcsak kérdés, hanem kérés is az említett kórházigazgatók részéről, hogy egy velük történő részletesebb egyeztetésre is szükség lenne vagy lett volna. Úgy éreztem, hogy ezeket az aggodalmakat is közvetíteni kell, amikor erről az egyébként értékes és jól ki­dol­go­zott előterjesztésről szólunk. Köszönöm a figyel­mü­ket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 104 2016.10.11. 2:00  87-114

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, amit az előbb már ki is fejtettem, hogy ez az előterjesztés egy jól átgondolt, alapos munka, ami elsősorban az orvosképzés lehetőségeiről szól. Ez teljesen rendben van. De amit itt a vita eredményez, az abból adódik, hogy az egyetemi kórház nem csupán képzést segít, hanem az ellátást is végzi, illetve egy intézmény, aminek a működtetéséről is szó van. Tehát túlmutat ez az előterjesztés az oktatás területén. Éppen ezért tartom fontosnak az egészségügy egyébként nagyon érzékeny képviselőivel való egyeztetést. Vagy finomítok, az egészségügyi vezetők érzékenységét figyelembe kell venni, mert nem annyira az orvosokról, mint inkább a kórházigazgatókról van szó.

És ha már szót kaptam, akkor engedjék meg, hogy az előbb említett és a képviselőtársam által is előhozott kérdésre is visszatérjek. Ez a béremelés. Hiszen akkor, amikor a romákról és más nehéz helyzetben lévő, nagyrészt vidéken élő emberekről van szó, akkor ott az alapellátás kérdése merül fel. Nincs igaza az előbb felszólalt képviselőtársamnak abban, hogy nem a saját időszakunkban tesszük meg a béremelést, hiszen a praxisonként 130 ezer forint most történt meg, saját időszakunkban, az orvosok 100 ezer, majd jövőre ismét 100 ezer forintos béremelése, az ápolók 26,5 százaléka, majd 12 százaléka mind erre az időszakra esik. Nem lehet mondani, hogy túlmutat ezen a cikluson. Köszönöm szépen.

(16.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 223-225 2016.10.17. 2:14  208-299

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szívesen beszélnék az Alaptörvény módosításának emelkedett voltáról, de mivel megszólítottak minket, ezért válaszolnom kell.

Fodor Gáborral nem szívesen vitatkozom, hiszen nem vagyunk egy súlycsoportban, mert ő a teljes tagságát jeleníti meg most itt előttünk, mi pedig egy töredékét a KDNP-nek (Közbeszólások a Jobbik soraiban.) De nem is ez a kérdés. (Dr. Apáti István: A harmincszorosát a teljes támogatottságnak!) Ő valóban a leg… (Közbeszólások a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Ezt tessék beszámítani, elnök úr.

ELNÖK: Beleszámítjuk. Apáti képviselő úr… (Közbeszólások a Jobbik soraiban: Harminccal szorozza be… ‑ Plusz egy.) Apáti képviselő úr!

HARRACH PÉTER (KDNP): Mindenesetre Fodor Gábor felszólalása eddig a legszínvonalasabb volt, és valóban van olyan érv, amivel érdemes lenne vitatkozni. Egyet gyorsan említek. Ötmillió az az aktív magyar választópolgár, akit érdekelnek a közélet dolgai. Ebből az ötmillióból 3,3 millió szavazott egyképpen, nemmel. Tehát kétharmados eredmény volt ilyen értelemben, ez van a számok mögött. (Derültség és közbeszólások a Jobbik soraiban.) Nem beszélve arról, hogy egymillióval többen voltak, mint ahányan általában erre a politikai családra szavazni szoktak.

A vitának arról a mélypontjáról, amit Sallai Benedek képviselt, nem tudom, mit lehet mondani, hiszen ez oly mértékig primitív és demagóg volt (Közbeszólások a Jobbik soraiban: Vigyázat, visszajön! ‑ Olyan, mint a lidérc!); itt nem hangzottak el érvek, tehát erre válaszolni nehéz lenne. De mindenesetre nem is a demagógiája volt a legszomorúbb, hanem sokkal inkább az az eszmeiség, ami mögötte van. A Schiffer utáni LMP erőteljes balra tolódását jelenítette meg itt, amiben egy olyan szemlélet tükröződik, amit az Unió néhány képviselője vagy vezetője képvisel. Ezért azok az elhangzott dolgok sokkal inkább egy kampány elemei voltak, mint egy érvrendszer. Talán majd még lesz alkalmam erre is válaszolni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 237 2016.10.17. 2:04  208-299

HARRACH PÉTER (KDNP): Nem szándékoztam hozzászólni, de mivel együtt vettünk részt az ötpárti megbeszélésen, hadd hivatkozzam arra, hogy az alkotmányos identitás egy nagyon szép gondolatba illeszkedik bele, és a nemzet fogalmával összefüggésben van. Emlékszik, képviselő úr, hogy mi van ebben az alkotmányban. Az eddig éltek, a jelenleg élők és a következő generáció alkotja együtt a nemzetet. Amikor a történeti alkotmányra hivatkozunk, akkor pont ez a nemzetfogalom az, ami idekívánkozik, hiszen az alkotmányos identitás a történeti alkotmányban, nem pedig a jelenleg megfogalmazottban gyökerezik. Az a kifogása, hogy ha változik ez az alkotmány, akkor változik az egész: nem változik, mert annak sokkal mélyebb alapjai vannak.

De ha már szót kaptam, akkor hadd mondjak egy-két szót még a szuverenitásról. Úgy gondolom, hogy ez sem csupán ebben a kérdésben jelenik meg a mostani módosítás kapcsán, hanem sokkal nagyobb összefüggésben, hiszen ahogy miniszterelnök úr is kifejtette a nap folyamán, komoly küzdelem van Európában. Az egyik a nemzetállamok közösségének képviseletéről szól, a másik pedig arról az európai egyesült államokról, ami remélem, hogy önöknek is, nekünk is távol áll a gondolkodásunktól. Tehát amikor a szuverenitás van, akkor nem csupán a betelepítés kérdéséről van szó, hanem sokkal többről. Ezért szép ez a mostani alaptörvény-módosítás, mert ilyen tág összefüggésbe helyezi ezt a kérdést, és nem csupán egy alkalmi módosítás, hanem mélyíti annak a gondolatiságát, ami már eddig is megjelent az alkotmányban, de jobban kifejti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 251 2016.10.17. 2:12  208-299

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelve a felszólalásokat, azt látjuk, hogy a kormányoldal igyekszik az alkotmánymódosítás szövegéről, annak igazságáról, szépségéről, emelkedettségéről szólni ‑ ez így van jól. Az ellenzék pedig igyekszik a kormánypártokat szidni ‑ ez így van jól. (Dr. Apáti István: Kritika!) De azt kérném, hogy az igazat és csak az igazat mondják, ugyanis hadd emlékeztessek arra, hogy Gyöngyösi Márton azzal vádolt minket, mi mindnyájan megszavaztuk a lisszaboni szerződést. (Dr. Apáti István: Olvastuk!) Ez nem igaz. (Dr. Latorcai János: Meg kell nézni!) Képviselő úr, önnek is mondom: csak az igazat! A KDNP-frakció nem szavazta meg (Apáti István: Mi sem!) sem a lisszaboni szerződést, sem az ahhoz kapcsolódó alkotmány-módosítást. Köszönöm, hogy elismeri. (Dr. Apáti István: Nem mondtam semmit!)

Ha már erről van szó, hadd szóljak a kampánystratégia jól tetten érhető elveiről. A baloldal arról szól, hogy Magyarországon az ország és a lakói szegényednek, a politikusok gazdagodnak, és lökik ezt a szöveget orrvérzésig. A Jobbik, úgy látszik, mára azt döntötte el, hogy arról beszél, a Fidesz képviselői az Unióban betelepítéspártiak. (Z. Kárpát Dániel: Nem kellett volna megszavazni!) Ez nem igaz. Ehhez hasonló, az előbbi Gyöngyösi-féle felszólaláshoz hasonló csúsztatások vannak, mert a felelős politizálásról, úgy látszik, egy olyan pártnak, amelyik soha nem gyakorolta ezt, nincs fogalma. (Z. Kárpát Dániel: Ez nem érv!) Mert a felelős politizálás, ha megnézi, bár most nincs időm kifejteni: a kanadai szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán az a felelős, amit mi képviseltünk. (Z. Kárpát Dániel: Szerintünk meg minősített hazaárulás!) Majd sor kerül arra, ami a következő két-három évben fog megvalósulni a ratifikációs vitában, ott megint más lesz a helyzet. Köszönöm a figyelmüket. (Apáti István: Majd meglátjuk!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 20 2016.11.02. 4:23  19-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenben élünk, a múltra tisztelettel tekintünk, és a jövő iránt felelősséget érzünk. A magyar emberek az elmúlt napokban a múltra emlékeztek, amikor meglátogatták a temetőket, és szeretteikre emlékeztek. Ez arra késztet minket, hogy ne csak a családi, hanem a nemzeti, előttünk járt személyekre is gondoljunk, akik nemzettársaink voltak, és ma már nem élnek.

De talán nem leszek ünneprontó, ha egy-két mondat erejéig a temetkezési körülményekről és a visszaélésekről is szólok. Mindenekelőtt azonban a két ünnepről egypár mondatot engedjenek meg nekem. November 1-je a mindenszentek ünnepe, november 2-a pedig a halottak napja. Elég régen, már 308-ban a keleti egyház megemlékezett a mindenszentekről; a római egyház 609-ben, amikor IV. Bonifác a római Pantheont Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte, és a vértanúk ereklyéit a katakombákból odavitte. Ez vonatkozik a mindenszentek ünnepére, amit az egyház úgy fogalmaz, hogy a dicsőséges egyház tisztelete.

November 2-a viszont a halottak napjáról szól. Ez ezeréves ünnep, 998-ban a clunyi apát kezdeményezésére jött létre, aki azt mondta, hogy ha november 1-je mindenszentek ünnepe, akkor november 2-a legyen minden elhunytra való emlékezés napja. De nemcsak a családunk elhunytjaira kell gondolnunk ilyenkor, hanem a nemzetünknek előttünk élt tagjaira is. És hogyha erről van szó, akkor talán nem lehet méltóbb mondatokat találni, mint azt, ami az Alaptörvény Nemzeti hitvallás című fejezetében van. Ez a fejezet különös hangsúlyt tesz a folytonosságra; akkor is, amikor a történeti alkotmányt idézi, és akkor is, amikor ezt Magyarország alkotmányos állami folytonosságának nevezi.

A személyekről pedig engedjenek meg két olyan mondatot, ami, azt hiszem, hogy méltó kifejezése annak, hogy mit értek én az előttünk élt nemzettársainkra való emlékezésen: „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hőseinkre.” Mi hozzátehetjük most, a 60. évfordulón, hogy ’56 hőseire is gondolunk. És amikor ez az Alaptörvény önmagát értelmezi, akkor kimondja azt a mondatot, ami talán a legszebb: „Szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Vagyis nemcsak mi alkotjuk a nemzetet, akik itt vagyunk, hanem mindenki, aki ezer éve a Kárpát-medencében élt, és magyarnak vallotta magát. De természetesen a felelősség a jövő generációért is benne van ebben a mondatban.

És ahogy mondtam, talán nem ünneprontás, ha megemlítem azt, hogy a temetkezések körül olyan visszásságok vannak, amiket rendeznünk kell, és ez a magyar parlamentnek a feladata. Biztosítani kell azt, hogy a magyar családok méltó módon megemlékezzenek szeretteikről, és ne legyenek kénytelenek olyan alternatív megoldásokat keresni, ami a pénztárcájukhoz mérhető.

Úgy tudom befejezni ezt a felszólalást, ahogy kezdtem, hogy a jelenben élünk, a múltra tisztelettel emlékezünk, és a jövő iránt felelősséget érzünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(11.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 6 2016.11.08. 5:08  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlament elfogadni készül egy határozatot, amely a keresztényüldözés, a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről és az üldözöttek támogatásáról szól. Kérdés az, hogy mi történik ott, mi közünk van nekünk ehhez, és miért elsősorban a keresztények támogatásáról van szó. Hogy mi közünk van hozzá, az nyilvánvaló, két okból is. Egyrészt az önvédelem szempontjából, hiszen többször elmondtuk, hogy a migránsáradat megfékezésének legjobb eszköze, ha a kibocsátó országokban segítünk megfelelő életkörülményeket teremteni, rendet és békét biztosítani. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy olyan események történtek, amit nem tűrhet el a világ közvéleménye.

Mik ezek? Gyilkos merényletek. Hogy csak kettőt idézzek, Tunéziában a kivégzett 22 egyiptomi kopt keresztényre gondolok vagy a kenyai garissai egyetemen megölt 147 keresztény egyetemi hallgatóra. Emlékszünk a felmérésekre, ’14-ben a hitük miatt kivégzett keresztények száma 4344 volt, egy évvel később ez már 7100-ra növekedett. 2400 templomot és más épületet romboltak le, gyújtottak fel, az élő keresztény közösségeket elüldözik hazájukból, és ha a statisztikai adatokat tovább nézzük, azt látjuk, hogy a hitük miatt üldözött ötből négy keresztény. Tehát arra a kérdésre, hogy miért pont a keresztények, az egyik válasz az, hogy ők a legsérülékenyebb közösség, és mégiscsak hozzánk, a keresztény kultúrából kinőtt európaiakhoz közel állnak az etnikailag lehet, hogy különböző, de kulturális hasonlóságot mutató közösségek.

Vannak olyan iszlám országok, ahol a keresz­tény­telenítés meghirdetett program, hazájukból elűzés vagy a kiirtás. Az is felmerülhet bennünk, hogy vajon miért ilyen távoli országokban gondolkodunk. Erre részben már választ adtam, az önvédelem szempontja miatt, másrészt pedig egyetemes felelősségünk miatt is, hiszen a mi felelősségünk nyilván elsősorban azokra terjed ki, akik hozzánk közel állnak, de ez az egyetemes felelősség minden ember iránt kötelez minket.

Mit tehetünk? Az első lépés természetesen az, hogy feltárjuk a valóságot, a második, hogy kifejezzük együttérzésünket, humanitárius segítséget nyújtunk. Itt meg kell említenünk azt, hogy a magyar kormány megtette kötelességét, hiszen iskola- és kórházépítéshez is hozzájárult, hogy ezzel a megfe­lelő életkörülményeket biztosítsa abban az országban, ahol ezeket a közösségeket gyengítették vagy üldözték.

De tovább kell lépnünk, hiszen a nemzetközi segítségnyújtásban is részt kell vennünk. Olyan felelőssége van a világ országainak, amiből nem maradhatunk ki. A segítségnyújtásnak természetesen első eszköze a katonai segítség, hiszen a béketeremtésnek ez feltétele. Tudjuk azt, hogy a magyar kormány és a magyar hadsereg részt vesz ebben az akcióban. A második a különböző gazdasági segítségek és természetesen azok az eszközök, amelyeket mi általában humanitárius segítségnek nevezünk.

Egy mondat erejéig talán érdemes arra is figyelmet fordítanunk, hogy ahol keresztényüldözés van, ott segítséget kell nyújtanunk, de a figyelmünket nem kerülheti el a keresztényellenes, bár nem üldözött magatartás sem, ami sok esetben Európában is fellelhető. Gondoljunk csak arra, hogy a keresztény szimbólumokat sok helyen éppen a muszlimok érzékenysége miatt tiltották.

Van tehát szerepe a magyar parlamentnek is egy ilyen határozat elfogadásával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 16 2016.12.06. 4:26  15-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek azért az illetlenségért, hogy a pártpolitikai viták területéről egy békésebb színtérre megyek. (Dr. Staudt Gábor: Meg van bocsátva.) Köszönöm szépen a megbocsátást.

A két időpont közeledik. Egyrészt valóban az ülésszak vége, másrészt karácsony. Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy karácsonykor a keresztény világ Jézus Krisztus születését ünnepli. Ez az ünnep lényege. De most nem a vallási tartalmáról szeretnék szólni, hanem arról az üzenetről, amit az össz­társadalom számára jelent, illetve amit a nem hívő embereknek is mond. Ha a keresztény tanítást karácsonyról megnézzük, akkor a megtestesülésről szól. Az Isten emberré lett azért, mert fontos számára az ember. Az üzenet egyik pontja tehát az, hogy van emberi méltóság, és ezt az emberi méltóságot másban tisztelni, magunkban pedig értékelni kell.

Természetesen más üzenete is van ennek az ünnepnek, a családról is szól. De mit jelent az az emberi méltóság, amit nekünk üzen? Az minden területen, még a politikai cselekvés területén is érvényes, hiszen a politikai küzdelmekhez hozzátartozik a kemény küzdelem, akár még olyan is, mint amit az előbb hallottunk, érthető és természetes. Sőt, ki merem mondani, hogy még az úgynevezett szembesítő kampány is ebbe a kategóriába tartozik, a politikai hatalom megszerzésének eszköze. De nem lehet a másik ember megalázása, a másik méltóságának lábbal tiprása ennek a tevékenységnek a része.

Természetesen a média tevékenységére is érvényes ez. Gondoljunk csak bele abba, nem egyedül vagyok, aki átélte azt, hogy ha mond valamit, és utána erről olvas egy médiumban vagy hall egy csatorna adásában, akkor nem ismer rá arra, amit ő mondott, mert úgy eltorzítják azt az üzenetet. Tehát valamiképpen a másik ember tiszteletéhez hozzátartozik, hogy nem hazudunk róla. (Sallai R. Benedek: Ezt ti mondjátok? ‑ Pócs János: Ezt te nem értheted, Sallai.)

És persze az is hozzátartozik, és talán ez a mélypont, nem érdemes ezt elhallgatni, hogy van a médiumok, a nyilvánosság világának egy igen súlyos pontja, és ez egyes kommentelők stílusa. Az alpári stílus, a másik ember gyűlölete itt töményen jelenik meg. Más kérdés az, hogy ennek kezelésére valamit tenni kell, de ez nem a mai nap témája.

Azt kell kimondanunk még, hogy mindaz, amit karácsony üzen, megfelel az emberi természetnek, még akkor is, ha vannak olyan jelenségek, amelyek ennek ellentmondanak. Úgy gondolom, hogy most, egy kicsit visszatekintve az elmúlt időszakra és annak sajátos problémáira, és előre is nézve ennek az ünnepnek az üzenetét ezekre a területekre is érvényesíteni kell.

És most már majdhogynem utolsó alkalommal én is hadd kívánjam azt mindnyájuknak, hogy ebben a következő időszakban tudjunk lépni, hogy a karácsony üzenete mindnyájuknak személy szerint és a közösségben is békés, nyugodt világot közvetítsen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 10 2017.02.20. 8:01  1-14

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves képvi­selőtársaim! Nem irigyeltem a másodiknak és harmadiknak felszólaló ellenzéki képviselőtársaimat, akik megpróbáltak túltenni Vona Gáboron demagógiában, legfeljebb döntetlenre tudták ezt a mérkőzést megvívni. Egy mondatot idézek az előbb elhangzottakból. Az ország fele éhezik; vagy: az energiaárak csökkentéséről annak a pártnak a képviselője beszélt, akiknek kormányzása idején többszörösére emelték az árakat. Hitelesek ezek a mondatok?

De térjünk vissza a miniszterelnöki beszédre, hiszen most arról van szó! A gazdasági növekedést örömmel fogadjuk, de engedjék meg nekem, hogy elsősorban annak társadalmi hatásáról szóljak, mert örülünk az államadósság csökkentésének, az államháztartási többletnek, a külkereskedelmi többletnek, a működési tőke beáramlásának, de talán még jobban örülünk annak, hogy ennek megvan a hatása a társadalomra.

Elsősorban a foglalkoztatás növekedéséről van szó, hiszen a szegénység egyes számú kockázatát jelenti a munkanélküliség, és ha csökken a munkanélküliség és nő a foglalkoztatás, akkor nyilván az emberek jobban élnek.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, amit sokan nem szeretnek, a közfoglalkoztatásra. Az, hogy ma se­gély helyett munkabért kapnak több százezren, az eredmény. Az is eredmény, hogy egy részük, nem is je­lentéktelen részük visszakerült a normál munkaerőpiacra, és ezzel családok élete került egyenesbe. Örülünk a kiskereskedelmi forgalom növekedésének, ami azt mutatja, hogy a béremeléseknek megvan a hatása. Itt megint csak hadd emeljek ki két olyan cso­portot, amit mi fontosnak tartunk, az ápolók és a szociális ágazat dolgozóinak bérnövekedését, hiszen ez a két terület meglehetősen el volt maradva, és fon­tos az orvosok kétszer százezres bérnövekedése, de ugyanúgy fontos a nővérek bérének a növekedése is.

Az élelmiszeráfa-csökkentésről is szó volt. Ez megint csak azoknak jelent komoly előrelépést, akik kisjövedelműek, hiszen amikor a szegénységről beszélünk és próbáljuk meg ezt talán az adatokra építve tárgyilagosan tenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a kisjövedelműek, a különböző társadalmi juttatásra szorulók, a hátrányos helyzetűek különösen megérzik az élelmiszerek, az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését.

Örömmel fogadtuk a turizmus fejlesztéséről szóló híreket is, és itt két-három mondat erejéig az olimpia kérdésére is engedjék meg, hogy rátérjek. Kétségtelenül fővárosi hatáskörről van szó, de nemzeti érdekről. Miért tartom én ezt nemzeti érdeknek? Azért, mert az országimázs szempontjából ennél jobb lehetőség nem adódik. Akkor, amikor világkiállítástól kezdve sok mindenről lemondanak egyesek, akkor látnunk kell azt, hogy ez nem elsősorban gazdasági kérdés, bár a gazdasági hatásai is jelentősen megvannak, hanem Magyarország hírnevének, Magyarország bemutatásának, vagy ha úgy tetszik, Budapest bemutatkozásának egy nagyon jó eszköze.

(14.10)

Biztos vagyok benne, hogy vannak az aláírók között jó szándékú emberek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem hazaárulók?), akik meg akarták ezt a kérdést vitatni, de abban is biztos vagyok, hogy a kezdeményezők között sokan vannak, akik direkt politikai szándékkal tették ezt.

Menjünk tovább! Akkor, amikor társadalmi ha­tás­ról beszélünk, akkor a családokra is gondol­nunk kell, ezért a családi adókedvezménynél ‑ amit mi, kereszténydemokraták rendkívül fontosnak tartunk, és ha hosszú évtizedekre visszatekintünk, a prog­ra­munk­ban ott találjuk ezt ‑ azt kell mondanunk, hogy a kétgyermekesek adókedvezményének növekedése megint csak a családok helyzetét javítja, ugyanúgy, mint a CSOK 36 ezres igénybe vevőinek száma. Fon­tos kérdés az, hogy az otthonteremtést hogyan segít­jük elő egy olyan időszakban, amikor a devizahitelek problémája a nyakukba szakadt az embereknek, mert nemcsak a hitelcsapdából kell kisegíteni az embereket, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy tud­janak új, tiszta lappal indulni.

Szóba került többször is a miniszterelnök úr sza­vait követően az élhető környezet kérdése. Engedjék meg, hogy most szubjektív legyek és egy személyes élményre hadd hivatkozzam! Választókerületemhez tartozik a Börzsöny. Ez a hegység önmagában véve nagyszerű lehetőségeket kínál Budapest közel­sé­gé­vel, egy rekreációs lehetőség. A Börzsöny hegységben az utóbbi években igen komoly fejlesztések voltak. Beleértem a kisvasutak fejlesztését (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ajjaj! ‑ Felcsút?), beleértem a turis­taházak fejlesztését vagy például a kilátók építését, tehát azoknak a turistáknak, legtöbbször bakancsos turistáknak a kiszolgálását, amit az állami erdészet képviselői valósítottak meg.

És végül érdemes néhány szót szólnunk az ön­védelem kérdéséről is. Mindig azt mondtuk, hogy a tényleges menekülteken segíteni kell. A segítés mód­ja az a támogatás, amit a kibocsátó országokban való­sítunk meg. De természetesen másodszor felelősségünk van a saját nemzetünk iránt is, hiszen az önvédelem kötelez minket, elsősorban azokat, akik a politika képviselői.

Befejezésképpen hadd mondjam el azt, hogy ami­kor szuverenitásunk egy részét közösen gya­ko­rol­juk, az nem jelenti azt, hogy a maradék részt hagy­juk veszélyeztetni. Ha hasonlatot akarok mon­da­ni, talán azt lehetne mondani, hogy hasonlít minden más együttműködéshez és közösséghez, akár a házassághoz is, hisz ott is lemondunk szu­ve­re­ni­tá­sunk egyéni gyakorlásáról, hogy közösen gyakoroljuk azt, jobb esetben közösen.

Úgy gondolom, hogy az önvédelemnek ez is része, Magyarország függetlenségének a megóvása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 10 2017.02.21. 5:11  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most békésebb vizekre evezünk. 2007-ben az ENSZ Közgyűlése február 20‑át, tehát a tegnapi napot a társadalmi igazságosság világnapjává nyilvánította.

Mit jelent az igazságosság? Annak idején 1891‑ben született az első olyan dokumentum, ami ezzel foglalkozott, a Rerum novarum, ezt követte negyven év múlva ‑ a címében is érzékelteti ezt ‑ a Quad­ragesimo anno. Ezek fektették le az igazságosság elvi alapjait. A mi társadalomelméletünknek öt alapfogalma van, a perszonalitás, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a közjó és a társadalmi igazságosság. Ez mit jelent? Elsősorban a szegénység elleni küzdelmet, mert ebben jelenik meg az igazságosság.

Beszélhetünk arról, hogy mit jelent a szegénység kockázata. Ha megengedik, egy-kettőt felsorolnák. Elsősorban a munkanélküliség vagy a munkaképtelenség, a nagycsalád vagy az egyszülős család, és ennek a részleteiről is beszélhetnénk: a munkalehetőség hiánya, a hátrányos térség, a képzetlenség. De nem is annyira ez a fontos, hanem inkább az, hogy mit tehetünk a szegénység ellen, és ki tehet.

Tegnap a parlamentben is hallottuk azokat a demagóg megjegyzéseket, hogy Magyarországon minden második ember éhezik. Nincs mit kezdeni az ilyen szólamokkal. Ez demagógia, hiteltelen és pártpolitikai célok érdekében használja a szegénység kérdését, megalázva ezzel azokat, akik tényleg szegények. Mert szegények ma is vannak Magyarországon, ezt nem lehet tagadni. De az, hogy a szegénység nőtt vagy csökkent, egy fontos kérdés.

Nézzük meg, ki az, aki tehet valamit a szegénység ellen: én azt mondom, hogy az egyén, a karitatív szervezetek, akár tagjai vagy önkéntesei vannak, az állam és az önkormányzatok. De itt hadd emeljem ki azt, ami számomra a legfontosabb, az egyént, mert ha az egyénben nincs empátia, akkor nem működik a karitatív szervezet, se az önkormányzat, se az állam, de ha vannak olyan emberek, akik a saját jövedelmükből legalább időnként a szegény családok megsegítésére is szánnak, akiben van érzék arra, hogy a másik ember iránti szolidaritását ilyen anyagi kérdésekben is megélje, az képes arra, hogy szervezetben, az állam vagy az önkormányzat tisztségviselőjeként hitelesen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.

S akkor nézzük, mit tett az állam, mit tett a kormányzat, a parlament a szegénység visszaszorítása érdekében! Az első lehetőség a legfontosabb, mivel azt a kockázatot védi ki, amely a leginkább szegénységre vezet, a munkahelyteremtés. Jó érzés látni azt, hogy 5 százalék alatt van a munkanélküliség, hogy 700 ezer új munkahely létesült az elmúlt években. De én kiemelném a közmunkaprogramot is, mert az is százezres nagyságrendben segített embereken, akik egy része máris visszakerült a normál munkaerőpiacra. Folyik a képzés, átképzés, és a szakképzés átalakítása is ezt szolgálja. Ehhez kapcsolódik ‑ és nagyon fontos kérdés ‑ a kisjövedelműek megsegítése. Itt elsősorban a minimálbér-emelésre gondolok, a béremelésekre általában. Kiemelem a szakmunkás-minimálbér jelentős emelkedését, és ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a két legnehezebb helyzetben lévő, a bérezés szempontjából leginkább hátrányos réteg, az ápolók és a szociális ágazat dolgozói is kaptak jelentős béremelést.

Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ami nagyon fontos, a gyermekszegénység kérdéséhez. A családtámogatás, az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyv mind azt szolgálta, hogy Magyarországon ne legyenek éhező és szegény helyzetben lévő családok. Nemcsak a szülők támogatása, hanem a gyerek közvetlen támogatása is ezt szolgálja.

Szólhatnék a nyugdíjasokról is, és itt talán valamit javasolhatnék is, hiszen vannak, akik a járulékfizetés hiánya miatt nagyon kis nyugdíjat kapnak. Szükséges lenne a legkisebb nyugdíj összegének az emelése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 10 2017.02.27. 5:06  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szombaton ünnepeltük, illetve, bocsánat, emlékeztünk meg a kommunista diktatúrák áldozatairól. Ez az esemény arra késztet, hogy vessünk egy pillantást arra az időre és azokra az emberekre, akik akkor éltek. Kikre emlékezzünk? Hát emlékezzünk elsősorban azokra ‑ és tisztelettel hajtunk fejet előttük ‑, akik az életüket adták ebben az időszakban. De gondolunk azokra is, akiknek a szabadságuk forgott veszélyben, vagy az életútjukat törték ketté, de éveken keresztül és akár évtizedeken keresztül is félelemben kellett élniük. És miért történt mindez? Azért, mert egy másik társadalmi osztályban éltek, vagy azért, mert másképp gondolkodtak a világról. Vagy a politikai meggyőződésük volt más, vagy a vallási meggyőződésük, és ők nem kívánták ezt a meggyőződést feladni, még akkor sem, ha erről hallgatniuk kellett.

De ha az események és az áldozatok mögött ott látjuk az okokat, akkor bizony rá kell kérdeznünk arra az ideológiára és azokra az emberekre, akik ennek az ideológiának a birtokában a hatalom közelébe kerültek. (Sallai R. Benedek: A KDNP-ben most is ülnek ilyen emberek!) Milyenek voltak ezek az emberek? Erre majd visszatérek, képviselő úr, mindenképpen. Ezek az elkövetők egy ideológia képvi­selői voltak, annak az ideológiának a képviselői, amely a XX. század egyik őrült eszméje volt. És azok a személyek, akik ennek a képviselői voltak, egy olyan hiányosságról tettek bizonyságot, ami az emberi méltóság tiszteletét és a személyes szabadság tiszteletét jelentené, hiszen ez hiányzott az ő életükből. Nyilván ennek valahol ott van az oka, de itt nem pszichológiai okokra szeretnék rámutatni, hogy a személyiségen belül a belső szabadság hiánya jelent meg, annak a szabadságnak, ami az ember egyik legnagyobb ajándéka, aminek a normák betartása is része.

De sok esetben elmosódott a határ az áldozat és az elkövető között. Van egy történet, amit talán sokan ismerünk: egy hatgyermekes családapát börtönbe zártak, és ahhoz, hogy lássa a családját, amikor kiszabadult, aláírattak vele egy papírt. Ez a papír végül is olyan következményekkel járt, hogy ő semmit nem tett, ami másnak ártott volna, de végül is arra késztették, miután már lemondtak ennek az embernek a beszervezéséről, hogy ő bizony a diplomája ellenére kemény fizikai munkát volt kénytelen végezni, és végül megalázva kellett a közéletből távoznia. Ez az a határ, ahol bizony áldozat és elkövető összemosódik.

Aztán beszélhetnénk arról a 800 ezer emberről, akik tagjai voltak az állampártnak. Ők vagy karrierizmusból, vagy meggyőződésből tették ezt, de nem biztos, hogy az elkövetők között kell őket említeni. Itt rá kell térnem képviselőtársam kedves megjegyzésére, amely arról szólt, hogy a KDNP soraiban is vannak volt párttagok. Lehet, hogy vannak, de én nem voltam az. (Gyöngyösi Márton: Nyilvánosságra kellene hozni az aktákat!) A Jobbikot egy pillanatra türelemre intem. Valaki, egy baloldali egyszer kitalálta, hogy én is az állampárt tagja voltam. Soha nem voltam! És kik vették át a szöveget? A szélsőjobb, hiszen őket tette ez kíváncsivá. De hát ilyen dolgok, kisstílű hazudozások a politika világában előfordulnak.

De nem is ez a kérdés. A kérdés az, hogy tisztelettel tudunk-e megemlékezni a kommunista diktatúra áldozatairól, és az a fajta magatartás, ami abban az időben sokakat késztetett arra, hogy a szabadságukat, sőt világszerte százmillióra teszik azok számát, akik az életüket adták, ez ne történjen meg soha. És azok a jelenségek, amik időnként ma is jelen vannak, már nem a diktatúra eszközeivel, hanem különböző finomabb eszközökkel működnek, de mindenképpen az emberi méltóság és szabadság kárára vannak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 10 2017.03.06. 4:41  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Március 1-jén véget ért a téli kilakoltatási moratórium, és ez arra késztet minket, hogy egy törvénymódosítást nyújtsunk be. Erről eszembe jut nekem egy nagyon szomorú történet. Valaki balesetet szenvedett, eszméletlenül feküdt, és aki először odament hozzá, az nem segített neki, hanem kifosztotta. Ez megdöbbentő eset, és azért jutott eszembe, mert valami hasonlóságot mutat azzal, ami egyes kilakoltatások esetén történik.

Mi a helyzet ma? Meghirdetik valakinek az otthonát a becsérték 70 százalékán, és miután ezt eladták, ennek a háznak a részleteit továbbra is fizetnie kell az adósnak. Ez egy képtelen helyzet, ami még nagyobb ellehetetlenülésbe taszítja a családokat. Ezért a módosításunkban az szerepel, hogy a becsérték 100 százalékán kell ezt az árverezést megoldani. És ha ez több lépésben sem sikerült, akkor lehet lemenni 80 százalékra. Én tudok olyan módosító javaslatról, ami ezt a 80-at is 90 százalékra emelné, természetesen ezt is támogatjuk.

Az is tény, hogy ez azokra a családokra vonatkozik, ahol egyetlen lakóingatlanként szerepel ez az árverezésen, és ebben lakik a család. Nyilván, ahol több ingatlanról van szó, arra nem ez a szabályozás érvényes. És még egy módosító javaslat jutott el hozzánk, amit szintén támogatni tudunk. Ez pedig a hitelező és az adós közötti megegyezésről szól, amely megegyezés kapcsán lehet ennek a kikiáltási értéknek alacsonyabbnak lennie, de abban az esetben a további törlesztés alól mentesül az adós.

Ha végignézzük azokat az adósmentő csomagokat, amelyek az évek folyamán megszülettek, akkor mindenképpen meg kell említenünk a végtörlesztés lehetőségét, az árfolyamgátat, a forintosítást, a családi csődvédelmet vagy az eszközkezelőt. Ezek sok embert kiemeltek abból a helyzetből, amibe elsősorban a devizaárfolyamok juttatták őket. De az is tény, hogy ma még van 145 ezer olyan család, akik nem tudják a törlesztéseket fizetni, és 3 hónapnál hosszabb idő óta nem fizettek.

Én biztos vagyok benne, hogy lesznek ellenvélemények is. Elsősorban egyrészt a bankok részéről. Én már hallottam olyat, hogy azt kifogásolják, hogy sokan vannak, akik tudnának, de nem akarnak fizetni. Nem tudom, hányan vannak; én azt tudom, hogy még többen vannak azok, akik képtelenek fizetni.

Itt ki kell mondanunk egy olyan alapelvet, amiben, azt hiszem, egyetérthetünk. Abban az esetben, ha önhibáján kívül olyan oka van az ellehetetlenülésnek, akkor a helyzet kezelésében részt kell vállalnia nemcsak az államnak, nemcsak az érintettnek, hanem a pénzintézetnek is. Tehát a három szereplő valamiképpen meg kell oldja ezt a kérdést. Különösen akkor, ha tömegekről van szó.

Az az otthonmentési akció, ami eddig már több esetben, több lépésben megtörtént, kiegészül azzal, amit megint csak egy ilyen eset kapcsán meg kell említenünk, az otthonteremtés lehetőségével, ami a nagyvonalú CSOK-kal valósult meg. Úgy gondolom, ez együtt, a már ellehetetlenült családok megmentése, illetve a fiatalok otthonteremtése biztosít egy olyan lehetőséget, ami Magyarországon a lakhatást meg fogja oldani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 242 2017.03.06. 5:50  233-256

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az előterjesztésről gyakorlatilag minden elhangzott már. Talán egy-két elvi kérdést, illetve adatot azért szeretnék ismertetni.

Miről szól ez az előterjesztés? Nyilván az ellehetetlenült jelzáloghitelesek kifosztásának megakadályozásáról. (Z. Kárpát Dániel: Három éve nem volt fontos?) Tehát akik nehéz helyzetbe kerültek. A bekiabáló képviselőtársamnak mindjárt mondok valamit, jó? Várja meg! Gyakorlatilag ez a legnehezebb helyzetbe kerülteken segít. És ha már szóba hozta, akkor hadd említsem azt, hogy az elmúlt időben mi történt. A devizahitelesek 90 százalékát sikerült helyzetbe hozni, hiszen ma mindössze 150 ezer körül mozog azok száma, akik problémával küzdenek. És honnan indultunk? Másfél milliótól.

De mik történtek, ha már képviselőtársam felvetette ezt a kérdést. A végtörlesztés lehetősége, árfolyamgát, forintosítás, családi csődvédelem, eszközkezelő. Ez mind megtörtént. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen, gyalázat!) És ha még kíváncsi arra, hogy a KDNP ebben az ügyben, tehát a bírósági végrehajtásról szóló törvényben mit tett, azt is elmondom önnek, ha nem emlékszik már. 2013-ban módosítottuk ezt a törvényt, aminek eredménye a következő lett. A bírósági végrehajtók vizsgálati rendszerének megújítása; a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség kiterjesztve a bírósági végrehajtókra; a szabálytalan inkasszók megszüntetése nagyon fontos, mert sok visszaélés történt ezen a területen; kibővítettük a végrehajtás során lefoglalt gépjármű használatára jogosultak körét; és végül a törvény elfogadását követően miniszteri rendelet csökkentette a végrehajtók behajtási jutalékát, illetve a felszámítható költségátalányt.

A kérdésére, hogy mi történt az elmúlt években, ezt tudom válaszolni. Felsorolni sem egyszerű. Sok minden történt.

De nézzük azokat az alapelveket, amiket itt figyelembe kell venni. Senki nem vitatja azt, hogy a hitelt vissza kell fizetni. Hát persze, hogy vissza kell. De ezzel látszólag ellentétes alapigazság az, hogy ha valaki önhibáján kívül ellehetetlenült helyzetbe került, akár a devizaárfolyam-változások kapcsán, akkor azon segíteni kell. És nemcsak saját magának kell ezen segíteni, hanem az államnak és a hitelintézetnek. Tehát közösen kell vállalni a terheket. Most erre tettünk javaslatot.

Ha megengednek néhány adatot, mert azért az is fontos, hogy képben legyünk. Mivel a végrehajtási eljárás hosszú éveken keresztül történik, ezért talán nem meglepő, hogy 156 ezer olyan adós van, aki ellen már folyamatban van a végrehajtás. És ebből, azt mondom, hogy ehhez a számhoz képest kevés, de önmagában nagyon sok a tavalyi kilakoltatások száma, ami 3474 volt. Azt tudjuk, hogy a 70 százaléka községekben van ezeknek a problémás adósoknak. És még egy érdekes adatot engedjenek meg. Az árverések, mármint az eredményes árverések többsége, 55 százaléka esetében a nyertes licit értéke a becsérték alatt maradt.

(18.10)

És itt van jelentősége ennek a módosításnak, amit most benyújtottak a kollégáink, hiszen ha megegyezés történik, akkor van lehetőség arra, hogy a további tartozás elengedésre kerüljön. És talán válasz arra is ‑ ha még nem megy ki Burány képviselő úr ‑, hogy a bank érdekeltsége vajon meglesz-e ebben az esetben. Én úgy gondolom, hogy a rossz hitelek lerázása arra készteti majd a bankokat, hogy mégiscsak megkössék ezt a megegyezést. Természetesen egy idő után látjuk majd, hogy mi lesz ennek az eredménye. De én úgy gondolom, hogy érdekeltek lesznek a bankok abban, hogy a megegyezést megkössék.

Ez az, amit mindenképpen fontosnak tartottam elmondani még, az eddig el nem hangzott, de jelentős szempontokat ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, és örülök annak én is, hogy itt most a parlament előtt, a bizottsági ülésen is gyakorlatilag teljes támogatottságot kapott ez az előterjesztés, hiszen mindenki felismerte, hogy itt valóban a nehéz helyzetbe, a legnehezebb helyzetbe került családokon tudunk valamelyest segíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 12 2017.03.27. 5:09  11-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 25-én Rómában aláírtak egy nyilatkozatot az Unió tagállamainak vezetői. Ez emlékezett a 60 évvel ezelőtti eseményre, amikor 1957. március 25-én, szintén Rómában megszületett az a nyilatkozat, amely később az Európai Gazdasági Közösség megalapításához vezetett.

Mi van ebben a most aláírt nyilatkozatban? Szó van természetesen az Unió egységéről. Igaz, szó van a többsebességes Unióról is, de tegyünk különbséget. Mi a kétsebességest nem tudjuk elfogadni; a többsebességes egy összetett kérdés, és azt hiszem, ez ad al­kalmat például a visegrádi együttműködésre is. Ter­mészetesen a migráció is szóba került, és ami ör­ven­detes, a külső határok védelmének erőteljes hang­súlyozása. Szó van benne a foglalkoztatás növeléséről, a biztonságpolitikáról, ami nagy kérdés ma Európában, valamint természetesen a versenyképességről, ami meghatározhatja Európa gazdasági jövőjét.

(11.30)

Játsszunk el a gondolattal, hogy mit jelentene, mondjuk, a következő 60 évben utódainknak visszagondolni arra, hogy a 2010-es években milyen korszakváltó események voltak. Nyilván kettő biztosan szóba kerülne: az Unió helyzete, illetve a migránsáradat kérdése. Már ebben a nyilatkozatban is fontos számunkra a külső határok védelme, ami reményre ad okot, hiszen nemcsak kétségek, hanem remény is megfogalmazódhat ebben a nyilatkozatban.

Ahogy mondtam, az Unió helyzete biztosan kiderül rövid időn belül. Két irány kínálkozik számunkra, hogy a megújulás vagy a szétesés folyamata erősödik fel. Ha a megújulásé, akkor mindenképpen a gyors és hatékony határozathozatalra, döntéshozatalra kell gondolnunk, mert az Unió ma erre nem képes. Kell gondolnunk a védelemre, hiszen a biztonságpolitika kérdése kulcskérdés ma, különösen a szigetország kiválása után. Kell szólnunk a gazdasági növekedésről, a versenyképesség alakulásáról; és hozzátenném még azt, hogy annak a dekadens világnézetnek a gyengüléséről vagy visszaszorulásáról, ami sajnos ma az uniós országok egy részét, társadalmát illeti.

A másik kérdés, hogy sikerül-e ezekben a 2010-es években a migránsáradatot megállítani, ezzel megmenteni a kultúránkat, vagy pedig majd, amikor visszatekintenek erre az időszakra utódaink, akkor azt fogják mondani, hogy akkor adta fel a hazáját és akkor szolgáltatta ki a polgárait Európa. De ha már említettem a migráció kérdését, nem lehet ezzel eleget foglalkozni, még akkor sem, ha sokaknak unalmasnak tűnő kérdés. Eddig inkább a politikai oldalával foglalkoztunk eleget, vagyis azzal, mit jelent az önvédelem, és talán szóba került az is, hogy van-e olyan nagyhatalmi érdek, amely Európa fellazítását szolgálja.

Úgy gondolom, ha nem is egy napirend előtti felszólalásban, de többet kell foglalkoznunk az emberi oldallal, azzal, hogy az európai emberek jóléte hogyan hat erre a migránsáradatra, azzal, hogy az afrikai szegénység milyen hatással van erre, és a közel-keleti üldözöttség megint csak milyen hatással van. És ha már ezeket összehasonlítjuk, akkor talán azt az áldozatot, amit a nyugati civilizáció polgárainak meg kell hozniuk, hozzuk meg minél előbb és minél távolabb határainktól, hogy ezzel tudjuk szolgálni a szülőföldön maradás szándékát is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 10 2017.04.18. 4:58  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, a húsvéti ünnepek után beszélhetnénk persze a négynapos ünnep üzenetéről is, a húsvéti örömről és békéről, de ez az évforduló arra késztet engem, hogy arról a nagy emberről és a művéről szóljak néhány szót, aki ötven évvel ezelőtt vagy még régebben Németország és Európa jövőjét eldöntötte.

Tudjuk, hogy Konrad Adenauer először mint főpolgármester, aztán később a második világháború után, amikor Németország igazán nehéz helyzetben volt, a szövetség első kancellárjaként már idősen, 70 év fölött ‑ egészen 87 éves koráig töltötte be ezt a tisztet ‑ azon dolgozott, hogy talpra állítsa Németországot. Ismerjük a gazdaság és a társadalom akkori helyzetét. Ő szövetkezve a gazdasági miniszterrel, Ludwig Erharddal egy olyan gazdaságot teremtett, amely Európában az első lett, és ehhez csupán egy évtizedre volt szükségük. De nemcsak a gazdaságot lendítette fel, hanem ennek következtében egy olyan jóléti társadalmat hozott létre, amely valóban a szociális piacgazdaságra épült, és megteremtette Európa leggazdagabb országát.

De nem is ez a fontos számunkra, s még csak az sem, hogy a CDU megalkotásával Németország legerősebb pártját hozta létre, hanem az Európai Unió elődjeként az európai vas- és acélközösség, aztán az Európai Gazdasági Közösség létrehozásával ‑ amely megalapozta az Uniót ‑ olyan tettet hajtott végre a társaival, Schumannal, De Gaulle-lal, De Gasperivel, ami ma is meghatározza Európa és benne Magyarország jelenét.

A kérdés számunkra az, hogy mi volt ebben az emberben és társaiban az, ami őket erre képessé tette. Azt hiszem, a legegyszerűbb válasz az, ha őt idézzük, és ha megengedik, ezt a rövid idézetet felolvasom: „A politika az a művészet, amivel az erkölcsi alapokon nyugvó helyes felismerést megvalósítjuk.” Tehát két elemről van szó: arról az alapvetésről, ami tulajdonképpen egy szilárd értékrenden alapult, illetve egy olyan normarendszeren, ami számukra, ezeknek a nagy európai politikusoknak a számára nemcsak hogy elmélet volt, hanem a napi politikai érdekek fölé emelkedett, s mindezt persze ügyesen, rátermetten tudták megvalósítani. Így lett értelme annak a definíciónak, amit ő alkotott.

De érdemes talán magáról az Unióról is néhány szót szólni, arról, hogy ők hogyan képzelték el. Ha megengedik, megint egy idézet kívánkozik ide: „Európának nagynak, erősnek és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.” S mitől lesz nagy, erős és befolyásos az Unió, amire mi is vágyunk és amit ma is szeretnénk látni akkor, amikor sajnos az érdekérvényesítése gyengül, a gazdasága gyengül, a biztonsága nem megoldott, a versenyképessége egyre kisebb? Én úgy gondolom, hogy az a kettő, amiről ezek a nagy emberek is beszéltek: az értékrend ‑ nem szeretném ennek a részleteit említeni, csupán öt kulcsszavát: perszonalitás, szolidaritás, szubszidiaritás, a társadalmi igazságosság és a közjó ‑, ami ma sajnos veszélyben van Európában, valamint ami ma is nagyon fontos, az erős tagállamok szövetsége.

(13.30)

Mert Európa csak akkor lehet erős, ha erősek a tagállamai és szabadok. Hiszen ezek a nagy államférfiak is ezt valósították meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 14 2017.05.03. 5:10  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés egy egyszerű kérdésre adott összetett válasz. Ez az egyszerű kérdés úgy hangzik, ennyi pénzünk van, mire költsük. Ezek a számok azt tükrözik, hogy a kormányzatnak milyen politikai célkitűzései vannak, illetve azt is, hogy milyen helyzetben van az ország. Egy mondatot megérdemel az előterjesztés időpontja. A tavaszi előterjesztés a kiszámíthatóság és a tervezhetőség záloga. Ez azt jelenti, hogy stabilitást ad ez az előre jól látható költségvetési tervezés.

Amikor azt mondtam, hogy az ország helyzetét is tükrözik a számok, ez azt jelenti, hogy ha megnézzük a legfontosabb számadatokat, akkor érdemes ezt talán ismertetni. A GDP 4,3 százalékos növekedésével számol a költségvetés, a hiány 3 százalék alatt, 2,4 százalékos lesz, és 3 százalékos inflációt tervez. Ez mutatja azt, hogy az ország jó helyzetben van, sőt egyre javuló helyzetben. És ha azt is megnézzük, hogy milyen politikai szándékok vannak ezek mögött a számok mögött, akkor talán három-négy olyan kulcsszót érdemes megemlíteni, ami folyamatosan a polgári kormányzás ideje alatt mindig megjelent a költségvetésekben.

Elsőként talán az államadósság csökkentését lehetne említeni. Emlékezzünk csak vissza, hogy amikor elkezdődött a második Orbán-kormány kormányzása, akkor bizony 80 százalék körül mozgott ez a GDP-arányos államadósság, most viszont 72 százalékra fog lemenni. Említhetnénk a foglalkoztatás növekedését, amivel párhuzamosan a munkanélküliség csökkentéséről van szó. Valahol 10 százalék körül mozgott az első évben, és most eljutottunk a 4 százalékhoz.

A harmadik kulcsszó talán a családok helyzetének javítása lehet. Amikor azt mondjuk, hogy munkaalapú társadalmat építünk, és a munkából élők javát szolgálja ez a költségvetés, akkor gondolunk a családtámogatásra is. Hiszen a legfontosabb eleme a munkajövedelemhez kötött támogatás, az adókedvezmény, amely a következő évben a kétgyermekeseknél már gyermekenként 17 500 forintra emelkedik. De idesorolhatnánk a béremeléseket is. Számomra talán legfontosabb az egészségügyben történő béremelés, ami nemcsak a szakorvosoknál, de a szakdolgozóknál is megjelenik. Négy éven keresztül valósul ez meg, és ’18-ban is megvan a béremelés ütemezett része.

De idesorolhatnánk a minimálbér és a szakmunkás-minimálbér vagy garantált bérminimum emelkedését, ami 138 ezer, illetve 180 ezer forint lesz. Ez együtt jelentős nettó béremelkedést fog eredményezni, amit az előrejelzések 8-10 százalékra is tesznek. Tehát mindenezek a támogatások, beleértve az életpályamodellek továbbvitelét, a munkaalapú társadalmat szolgálják. Azt is kimondhatjuk, hogy biztonságunk és szuverenitásunk növelése szintén egy olyan célkitűzés, ami megjelenik ebben a költ­ségvetésben.

És ha számokat kell mondani, akkor nyilván megemlíthetünk néhányat, bár nem a számok a fontosak, hanem az irány. Az egészségügy 102 milliárddal kap többet, az oktatás 80 milliárd fölött, a nyugdíj, szociális ellátás, családtámogatás 287 milliárd, a rendvédelem 87 milliárd, gazdaságfejlesztés 200 milliárd, és folytathatnám tovább. Tehát minden terület többet fog kapni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 64 2017.05.18. 12:55  1-153

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés száraz számadatai mögött kormányzati szándék van. Van például családpolitika, szociálpolitika, de mielőtt ebbe belekezdenék, engedjék meg, hogy a vitába belekapcsolódjak. Azt ugyan ne várják tőlem, hogy a stílusa hasonló legyen, de azért van mondanivalóm.

A kezemben tartom az MSZP országos központjának közleményét. Komoly megnyilatkozás, érdemes vele foglalkozni. Beszél családpolitikáról is. Azt mondja, 2018-tól Botka László kormánya csökkenteni fogja a magyar családok kiadásait. Amire hivatkozik, az nem más, mint a gázár, ismerős téma. Mit mond róla? Azt mondja, hogy pofátlan nyerészkedés. Ezt a finom kifejezést vajon miért használja? Hozzáteszi, hogy a Fidesz miatt nálunk a legdrágább a gáz egész Európában. Meglepő mondat. Nehéz ezzel vitatkozni, ha mással nem, az Eurostat véleményével, amely szerint a harmadik vagy a negyedik legolcsóbb a gáz Magyarországon az Unióban. Kinek van igaza? Az MSZP-nek, vagy az Eurostatnak? Vagy a HVG-nek, amely szintén ugyanezt mondja, negyediknek jelöli meg legolcsóbbként a gázt Magyarországon. Arról már nem szeretnék beszélni, hogy az MSZP-kormány idején háromszorosára sikerült emelni a gáz árát, és ma is találkoztunk különböző ehhez hasonló megnyilatkozásokkal.

De ha már belekezdtem az MSZP méltatásába, van még egy gondolat, amely szintén tegnap hangzott el, és összefügg a mai témánkkal. Azt hallottam, hogy a 13. havi nyugdíjat visszaadják. Azt, amit elvettek? Én csak erről tudok egyelőre. De ha már nyugdíj, akkor belevágok. Hogy alakult a nyugdíjhelyzet a rendszerváltás után? A nyugdíjkorhatár emelése két kormány nevéhez fűződik, a Horn-kormány és a Bajnai-kormány tette ezt meg. Megváltoztatták a megállapítás szabályait 2008-ban úgy, hogy 8 százalékkal csökkent az induló nyugdíj. Az Antall-kormány után a Horn-kormány 12 százalékkal csökkentette a nyugdíjak reálértékét. Melyik volt az az első kormány, amelynek sikerült visszaállítani, emelni minden évben a kormányzás ideje alatt? Az első Orbán-kormány. Ezt csak összehasonlításképpen a büszke megjegyzésre.

(13.20)

De térjünk vissza a költségvetésre! Azt mondtam, hogy a család fontos szempont a kormányzati szándékban. Miért? Két okból. Egyrészt a családok helyzetének javítása, másrészt pedig a demográfiai helyzet miatt, hiszen a demográfiai helyzet az első számú nemzeti sorskérdés számunkra. A szociálpolitika szintén fontos, annak leginkább jellemzője ma a kormányzati szándék szerint az önerő megmozdítása és a segítségre szoruló ember támogatása.

Két adatot rögtön az elején hadd említsek meg! Családtámogatásra 1900 milliárd forintot fordít a költségvetés. Ez 8 százalékkal több a tavalyinál, 140 milliárddal. Nyilván érdemes még a szociális jellegű kiadások összváltozását említeni ‑ nyugdíj-, családi és szociális kiadások ‑, idén, mármint ’18-ban több, mint az idei, 287 milliárd forinttal.

A részleteket nézzük: a családtámogatás pénzbeli ellátására az előbb említett 1900 milliárd forintból 640 milliárd forinttal jut több, és ez így együtt az egyharmadát teszi ki. A családokat segítő különböző adókedvezmények összege is jelentős, 14 százalékkal emelkedett a családi adókedvezmény. Meg kell említeni azt a szempontot, ami a szociálpolitikában sajátja a polgári kormánynak, hogy a munkaalapú támogatások, a munkajövedelemhez kötött támogatások 58 százalékra emelkedtek, és ezzel szemben 42 százalék az alanyi jogú támogatás. Ezzel is a munkára ösztönzésre kerül sor.

A családokat támogató különböző szolgáltatásokról tettem említést. Nyilván óvodai, bölcsődei, gyermekjóléti, védőnői szolgáltatásról van szó, és természetesen szociális jellegű támogatásról is, mint az ingyenes étkeztetés vagy tankönyvjuttatás. Ezekre a szolgáltatásokra 400 milliárd forint feletti összeget fordítunk.

És nézzük a ‑ szociális jellegű kiadásnak számít, bár nem ide szoktuk sorolni ‑ béremeléseket, és itt különösen azokra gondolok, amiket az alacsony jövedelműek kaptak: a minimálbér és szakmunkás-minimálbér emelésére. De ide, ebbe a körbe tartozik az adócsökkentés is.

A családi adókedvezmény segítségével 130 ezer családnak nem kell adóznia. Tudjuk ennek a mértékét, hiszen ezt mindenki ismeri: egy gyermek után havi 10 ezer forint, két gyermek után most már havi 35 ezer forint, hiszen évente emelkedik, és három gyermek után továbbra is havi 99 ezer forintos adókedvezmény jár.

A minimálbérről tettem az előbb említést. A minimálbér emelése fokozatos, amikor ’16-ban még csak 111 ezer forint volt, ’17-ben már 127 500, és ’18-ban már 138 ezer forint lesz. A garantált minimálbér még nagyobb mértékben nő: 180 500 forint lesz jövőre ennek az összege.

A családtámogatások közé tartozik, de úgy gondolom, hogy a rászoruló gyermekek támogatása rendkívül fontos kérdés, ezért ez a határterület az ingyenes gyermekétkeztetésben is megjelenik. Közel 80 milliárd forint kerül jövőre ennek támogatására. Ez fokozatosan emelkedett, és most jutott el odáig, hogy véleményem szerint ma már minden rászoruló gyermek, sőt talán már ezen túl is vagyunk, nem csupán a rászoruló gyermekek részesülnek ebben a kedvezményben, mint ahogy az ingyenes tankönyvellátás is a gyerekek többségének, ahogy ma már hallottuk, egymillió gyereknek jár.

És akkor nézzük az adócsökkentést! Mit jelent ez a rászoruló családoknak? A legfontosabb élelmiszerek áfájának csökkentése újabb lépésekhez jutott el. A sertés, tojás, tej és baromfi után most a hal áfája is 5 százalékra csökken. Ezek a sok esetben nem a szociális kiadások között megjelenő tételek a családoknak és különösen azoknak a családoknak fontosak, akik jövedelmük jelentős részét élelmiszerre költik.

És most engedjék meg, hogy az első általam említett kérdéshez, a demográfiai kérdéshez mondjak néhány szót. Van egy olyan mérőszám, ami, úgy gondolom, hogy a kormányzat családpolitikájának minősítését jelzi, és ez a teljes termékenységi arányszám, termékenységi rátának is szoktuk nevezni. Néhány évvel ezelőtt ez 1,2-1,3 között mozgott. Ez azért érdekes számunkra, mert 2,1-nek kellene lenni ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát. Európa-szerte probléma a népesedési helyzet, ami különösen most, ebben az időszakban éles problémaként jelenik meg. Hogyan alakult ez a szám? Ma már jelentősen megemelkedett, közel 1,5-ig; 1,49. Ez azt jelenti, hogy a gyermekvállalási kedv ‑ vagy ha úgy gondoljuk, nevezzük gyermekvállalási bátorságnak ‑ jelentős mértékben nőtt.

Az igaz, hogy több más szempont is befolyásolja a népesség növekedését, a halálozási arányszám, a vándorlás és mások, de a kormányzati munkát mégiscsak ez minősíti. Meg kell említenünk a házasságkötések számának jelentős, 12 százalékos növekedését is. Ezek, ha ma még nem is tudják pótolni a kieső lakosságszámot, de mindenképpen jó jel arra nézve, hogy a tartós, stabil családpolitika meghozza az eredményét, ugyanis mindenki előtt ismert ‑ és ez a szakma véleménye ‑, hogy a változó, esetleg évente változó családpolitikai intézkedések visszafogják a gyermekvállalási kedvet. Ezen a két területen körülbelül ez az, amit el lehet mondanunk a költségvetésről. Mindenképpen a családok költségvetése, a kormányzatnak fontos a családok helyzete és állapota, és fontos az, hogy a demográfiai helyzet javuljon.

Az is fontos, hogy a rászoruló emberek megkapják a megfelelő segítséget, és ezt úgy tegyük meg, hogy közben az önerőt felkeltve ‑ a saját hozzájárulásukat ‑ az állami támogatás segítségével a saját életüket jobb helyzetbe hozzák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 90 2017.05.19. 7:02  79-116

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr jól tudja, hogy amikor egy tételt a klasszikus korban bizonyítottak, akkor először az ellenvéleményeket hozták fel. Most én is utalok egy-kettőre. Hadd olvassam föl, nem annyira az itt elhangzottakból, mert azt talán nem érdemes, de például egy szakszervezeti szövetség alelnökének véleményét, amely így szól: „A szakszervezet nemet mond erre, mondván, a nyugdíjasokat pedig békén kell hagyni, akaratuk ellenére nem dolgoztatni.”

Hát, aki ebből a törvényből azt olvassa ki, hogy akaratuk ellenére szeretnénk a nyugdíjasokat dolgoztatni, az még akár képviselő is lehetne az MSZP padsoraiban. Úgy gondolom, ha visszatekintünk a nyugdíjasokkal kapcsolatos intézkedésekre, akkor kicsit visszafogottabb lennék az MSZP képviselői helyett. Hiszen ők, akik most 13. havi nyugdíj visszaadását ígérik, elvették azt, megváltoztatták a nyugdíj-megállapítás szabályait, hogy jelentősen csökkent az induló nyugdíj. Két MSZP-s kormány volt az, amelyik alaposan felemelte a nyugdíjkorhatárt.

(13.10)

Folytassam tovább? De talán azt is mondhatnám, hogy csak MSZP-s kormányzat idején volt olyan időszak, amikor jelentős mértékben csökkent a nyugdíjak reálértéke. A nyugdíjasoknak biztosítani kell a nyugdíját, de amellett lehetőséget kell adni arra, hogy kiegészítsék ezt.

S ha már ebbe belekezdtem, hogy mit ad ez a törvénytervezet, akkor hadd folytassam azzal, hogy a nyugdíj-kiegészítésen túl ad adómentességet, ad rugalmas munkaidőt és gondtalan elhelyezkedést, vagyis az ügyintézéstől is megkímélné a dolgozni vágyó nyugdíjast, tehát egy lehetőséget biztosít számára. Nem is akármilyen lehetőséget, hanem egy kipróbált lehetőséget, hiszen a diákszövetkezetek, az iskolaszövetkezetek jól kipróbált és még az uniós elvárásoknak is megfelelő lehetőséget jelentenek.

Az is igaz, többször elhangzott, hogy ez elsősorban a nyugdíjasoknak, de a munkaadóknak sem hátrányos lehetőség. Bár nem onnan közelítjük meg a kérdést, hogy mit jelent ez a munkaadóknak, mert számunkra a munkavállaló a fontos, de azért érdemes azt a szempontot megemlíteni, amit a törvény is említ. Amikor mi a munkaerőhiány csökkentéséről beszélünk, akkor elsősorban annak a szakmai tapasztalatnak az átadásáról, aktivizálásáról szólunk, amire azért van nagy szükség, mert egy nagy tapasztalatokkal rendelkező korosztály vonult nyugdíjba, magával vitte azt a szakmai tudást, ami ma hiányzik ebben a munkaerőhiányos helyzetben. Tehát nem is annyira az ő munkájuk, mint a tapasztalat átadása, ami fontos.

Említették többen, hogy nem történt előzetes felmérés és egyeztetés. Kutatás történt. Kósa Lajos erre utalt. Én magam két egyeztetésen vettem részt, és ezeken a jelen lévő nyugdíjas-szervezetek elmondták a véleményüket. Tehát attól, hogy az a szakszervezeti vezető, aki azt mondta, hogy akarata ellenére akarják dolgoztatni az embereket, nem vett részt egyeztetésen, hát, annak nagy kára nem volt.

Szólni kell még arról, hogy hogyan alakult a foglalkoztatás helyzete az utóbbi években. Akkor, amikor 2010-ben a foglalkoztatás szintje 55 százalék alatt volt, ma 67 százalék fölött van. Amikor a munkanélküliségi mutató 11,3 százalék volt, akkor ma el fogja érni már rövidesen a 4,1 százalékot. Ebben a helyzetben a nyugdíjasok munkája nekik is és a társadalomnak is szükséges.

Még egy gondolatot engedjenek meg! A szövetkezeti formáról Turi-Kovács Béla már említést tett. Én semmiképpen nem tudom olyan negatívan megítélni ezt a foglalkoztatási formát, mint az előbb a képviselő asszony tette, hiszen bizonyította azt sok évtizeddel ezelőtt nem csak Magyarországon, hogy ez egy jól működő foglalkoztatási forma. Azokat a példákat is említhetném, amelyekre a képviselő úr hivatkozott. Az igaz persze, hogy volt olyan időszak Magyarországon, amikor a szövetkezeteket sikeresen lejáratták, persze, és akkor kiszolgáltatott helyzetben voltak a szövetkezeti tagok, akik nem tényleges tulajdonosok voltak, mint ennek a szövetkezetnek a tagjai lesznek, hanem kiszolgáltatott emberek, akik félelemben éltek. Itt viszont ‑ ismét mondom ‑ a nyugdíjas-szövetkezet tagjai tulajdonosként, önkéntesként lehetőséget fognak kapni. Akinek ez mindenféle gyanakvást és sanda szándékot juttat az eszébe, úgy gondolom, az nem a valóságot, hanem a saját belső világát vetíti ki. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 10 2017.06.12. 8:04  1-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Megpróbálok most a konzultációról beszélni, hiszen talán ez a témánk. Sajnálom, hogy eddig hatalomvágytól tüzelt csúsztatásokkal és ízléstelen megjegyzésekkel teli felszólalásokat hallottunk, ami egy Orbán-fóbia megnyilvánulása volt.

Mit is lehet mondani a konzultációról? Egy valódi demokratikus intézményről van szó, amely feltételezi a magyar polgárok ítélőképességét. Ez szemben áll azokkal az antidemokratikus törekvésekkel, amelyek a választások eredményétől függetlenül erőszakos cselekményekre is sokszor biztatják a polgárokat.

Egy apró kis eseményről itt meg kell emlékeznem. A DK a bíróságot oly formában kritizálta, ami megengedhetetlen egy demokratikus országban, amikor fenyegeti a döntéshozó bírót. Mindnyájan találkoztunk már olyan döntéssel, ami nem tetszett nekünk, és akkor azt lehet mondani, hogy nem értek vele egyet, de elfogadom; de azt semmiképpen nem, hogy meg fogom bosszulni a vágyott hatalom birtokában.

Tehát a rezsicsökkentésről, az illegális bevándorlásról, az átláthatóságról és a többi kérdésről szóló konzultáció egy demokratikus intézmény. Ha megengedik, egy-két kérdést kiemelnék.

Rezsicsökkentés. Azt hallottuk az előbb, hogy Európában csökkentik, mi nem csökkentjük. Hát, alaposan lecsökkentettük, és ha megnézzük az Eurostat véleményét és sorrendjét, akkor azt kell látnunk, hogy ők is azt mondják, hogy Európában ‑ és nem csak az Unióban ‑ a negyedik legalacsonyabb a magyar energiaár.

Vagy nézzünk egy fontos kérdést, az illegális bevándorlás kérdését. Engedjék meg, hogy itt a kereszténydemokrata véleményt, amely három alapvető szempontra épít, ismertessem. Mi az a három gondolat? Az egyik, hogy az üldözötteken segíteni kell. A második, hogy az országot meg kell védeni. A harmadik, hogy felelősségünknek vannak körei, koncentrikus körei. Ezt a hármat egyszerre kell alkalmazni.

Az üldözötteken segíteni kell. Ha megnézik a KDNP legutóbbi megnyilvánulásait, azt találják, hogy a közel-keleti keresztény közösségek védelméért sokat tett, európai képviselőnk éppúgy, mint a hazaiak. Miért pont az ott élő keresztény közösségekért? Azért, mert koncentrikus körökben van a mi egyetemes felelősségünk, az egyetemes felelősség keretében úgy kell gyakorolnunk ezt a felelősséget, hogy az energiánk ismeretében tenni, és ha vannak olyan csoportok, amelyek természetesen közel állnak hozzánk, akkor azokon kell kezdeni. Ezért adott a magyar kormány is, a magyar egyházak is a gyűjtésükön keresztül támogatást a közel-keleti keresztény közösségeknek.

Az országot meg kell védeni, ez a második alapvető szempont. Azt hiszem, egyértelmű, hogy amit a kormányzat és a parlamenti többség eddig tett ennek érdekében, azt kell tovább is tennünk. Itt felmerül az a gondolat, amit Soros György és barátai képviselnek; ez szembemegy Európa érdekeivel. Nem tudom, mit szólna, mondjuk, Soros György, ha egy hétre a no-go zónákban kellene élnie, akkor megtapasztalná azt ‑ ha túlélné ‑, hogy mit jelent Európa számára a gátlástalan betelepítési szempont.

Engedjék meg, hogy tovább folytatva ezeket a kérdéseket, ne csak az illegális bevándorlásról, hanem az átláthatóság kérdéséről is szóljak. Amikor megkülönböztetjük a valódi civil szervezeteket és az álcivil szervezeteket, akkor ugyanazt tesszük, mint amikor a menekülteket és a bevándorlókat megkülönböztetjük, hiszen a helyes gondolkodás alapja a helyes különböztetés. (Kunhalmi Ágnes: Mint a CÖF!) Az igazi, valódi civil szervezet mindig alulról, a társadalmi igények figyelembevételével épül. Egy hálózat építése felülről, egy politikai szempont alapján történik. Mi nem a civil szervezeteket akarjuk megfelelő átvilágítással figyelni, hanem azokat a szervezeteket, akik nem civil szervezetek, amelyek csak felveszik ezt a ruhát.

(11.10)

Az a helyzet, hogy bizony báránybőrbe bújt a farkas, és ezt meg kell akadályozni.

Amikor a konzultáció kérdéseit nézzük és az előbb említetteket is, akkor a nemzeti szuverenitás kérdése az, amire elsősorban figyelnünk kell. Mi a valódi eredeti európai gondolatot támogatjuk, ami tulajdonképpen a schumani gondolat, hiszen az Európai Uniót megalapozó nagy gondolkodók és politikusok nemzetállamokban gondolkodtak, amelyeknek a szuverenitásuk megmarad, egy részét közösen gyakorolják, de gyakorlatilag megmaradnak önálló államnak. Ez az, ami ma veszélyben forog, és ez az, ami ellen a hazai ellenzék egy része és a nemzetközi szervezetek is fellépnek.

Végül, talán egy gondolatot megérdemel az az eszmei, ha úgy tetszik, világnézeti szempont, ami a két törekvés mögött van. Mi egy olyan polgári-keresztény nemzeti gondolatnak vagyunk a hívei, amelynek az alapját egy emberkép és egy társadalomkép szolgálja, és ebben a társadalomképben jelentős szerepe van a közösségeknek, az élő és szerves közösségeknek. Ezzel szemben a mai fősodratú gondolkodásmód, sok esetben a média egy olyanfajta szemléletet támogat, amelyben nincs helye a természetes közösségeknek, az individuumra épít, és az az emberkép és társadalomkép a jövőnket veszélyezteti, és ez nagyon jól megmutatkozik az illegális migráció kérdésében is.

Úgy gondolom, mindaz, ami szerepelt a konzultációban, Magyarország jövőjét szolgálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ebben a magyar emberek jól döntöttek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 2 2017.06.23. 5:10  1-4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásom előtt engedjék meg, hogy frakciónk nevében én is búcsút vegyek dr. Rubovszky Györgytől, képviselőtársunktól és barátunktól. Ő egy hívő polgári családból származott, és onnan hozta értékrendjét és normáit, ami meghatározta az életét magánéletében éppúgy, mint közéleti tevékenységében. Gondos családapa volt, korrekt, sőt becsületes ügyvéd, elkötelezett kereszténydemokrata, kötelességtudó képviselő. Búcsúzunk tőled, kedves Gyuri. Isten veled! Nyugodj békében!

Kedves Képviselőtársaim! Tudom, hogy ma a vita a rejtett párfinanszírozásról, a számomra ízléstelen plakátháborúról fog szólni, de ma inkább az ország legnagyobb problémájáról, a migráció kérdéséről szólnék néhány szót, méghozzá arról, hogy hogyan látjuk mi, kereszténydemokraták; ugyanis többször tapasztaljuk azt, hogy kioktatnak minket kereszténységből még azok is, akiknek nem sok köze van ehhez, sőt sok esetben aktív egyházgyűlölők is. Azt is tapasztaljuk… (Szabó Szabolcs: Fabiny Tamás!) Csak nem úgy érzi, hogy önről van szó, uram? (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Szabó Szabolcs: Fabiny Tamásról. ‑ Az elnök csenget.) Sőt, egyházi körökből is különböző megnyilvánulások hangzanak el.

Mi szövetségben hozzuk döntésünket a Fidesszel együtt, de az természetes, hogy vannak saját motívumaink is ezek mögött a döntések mögött. Most erről szeretnék néhány szót szólni.

Két fontos elvet kell kihangsúlyoznunk: az üldözötteken segíteni kell, illetve az önvédelem kötelességünk. Hogy mit jelent számunkra az üldözötteknek nyújtott segítés, azt látják legutóbbi megnyilvánulásainkból és abból, hogy uniós képviselőnk, Hölvényi György is sokat tesz az üldözött keresztények, a közel-keleti keresztények érdekében. Miért pont a keresztények? Egy olyan közösséget próbálunk segíteni a Közel-Keleten, akik 2 ezer éve ott élnek, és akik most nagyon megfogyatkoztak. Természetes, hogy nincs energiánk arra, hogy mindenkin segítsünk, azokon kell segíteni, akik valamilyen szempontból a mi közösségünkhöz tartoznak. De nem csupán a közel-keleti keresztényeknek nyújtott segítségről van szó, és nem csupán a Kereszténydemokrata Néppárt teszi ezt, hanem az állam is és az egyház is. Tudjuk azt, hogy kórházak, lakóházak és iskolák felépítésében nyújtott segítséget a magyar állam, gyűjtést rendezett az egyház, és így az egyének is hozzá tudtak járulni a közösségi támogatáshoz.

A másik szempont az önvédelem. Nyilvánvaló, hogy nekünk azt a nemzetet, azokat a családokat kell védenünk, akik hozzánk közel állnak. Az is tény, hogy a tömeges bevándorlás nemcsak a kultúránkat, de családjaink biztonságát is veszélyezteti, ezért azok a döntések, amelyeket közösen hoztunk meg, indokolják ezt az önvédelmet.

És még egy kérdésről kell szólnunk. Sokan azt feltételezik vagy azt állítják, hogy az egyházi megnyilatkozások, konkrétan Ferenc pápa szavai kifejezetten ellentétben vannak a kormány intézkedéseivel. Nyilvánvaló, hogy egy egyházi tisztségviselő elsősorban lelkipásztorként nyilatkozik meg, az pedig az egyénnek, az egyes embernek a védelmét jelenti. De mi egy tömeg ellen védekezünk, ez pedig önvédelem. A kettő különbözik; egy lelkipásztor és egy politikus felelősségéről van szó, és ez a kettő megfér egymás mellett, még ha súlyoznunk is kell ezeknek az intézkedéseknek a jelentőségét. (Szabó Szabolcs nevet.)

(11.10)

És még egy utolsó gondolat: ha azt nézzük, hogy mi idézte elő ezt a nagy áradatot, akkor bizony nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a különböző beavatkozások miatt történt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Gőgös Zoltán közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 10 2017.09.18. 5:07  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a hatalmi vágy dühödt kitörései után a témával is érdemes lenne foglalkozni. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Mindig a kettős felelősségről beszéltünk, amikor a migráció kérdése felmerült. Természetes, hogy kötelezettségünk van: segítséget nyújtani az üldözötteknek. Természetes, hogy kötelezettségünk van saját hazánk és nemzetünk iránt, önvédelmet biztosítani számukra.

Engedjék meg, hogy először erről az utóbbiról szóljak néhány szót! Amikor azt kérdezzük meg, hogy egy erős közösség milyen tulajdonságokkal rendelkezik, és hogyan reagál egy kérelemre, hogy fogadják be az illetőt, akkor azt kell mondanunk, hogy ennek az erős közösségnek vannak közös normái, vannak közös ünnepei, van közös büszkesége. Amikor megjelenik a kérelmező, akkor először megnézik, és ha úgy döntenek, hogy befogadják, akkor felkínálják neki a közös normákat, a közös ünnepeket, a közös büszkeséget, és részévé válhat az ő társadalmuknak.

De soha nem engedik meg azt, hogy a bejövő kultúrája egyenrangú legyen a saját kultúrájukkal, pláne nem, hogy eluralkodjon rajtuk. Ne értsék félre, a sokszínűség jó és szép dolog - a kultúrán belül. Ha körülnéznek, vagy pláne meghallgatják az itt felszólalókat, látják, hogy mennyire különbözők vagyunk. Egy kultúrán belül a sokszínűség érték, ennek örülünk. De amikor egy másik kultúra próbál bejönni és eluralkodni, annak nem tudunk örülni. Ugyanis minden kultúrának megvan a szállásterülete. Mi itt, Európában ezt az európai, nyugati kultúrát szeretjük, ebben élünk, és nem tudjuk elfogadni azt, ami nem sokszínű, hanem multikulturális társadalomnak neveznek.

Akkor nézzük meg, hogy egy hanyatló közösségnek milyen az állapota: nincs erős identitása, de van egy önpusztító ideológiája, és ezt most Európában úgy hívják, hogy a nyílt társadalom ideológiája. Mit jelent ez? Mi a tanítása ennek a nyílt társadalom ideológiának, amely az együtt élő kultúrákról beszél, és amely azt mondja, hogy mindenki szabadon választhatja bármelyik kultúrát. Valóban, az emberi személy szabadsága nagy érték, a szabad választás mindenkinek adott. De ismét mondom, a társadalom érdeke az, hogy ne vegyes társadalomban, vegyes kultúrákban éljen, mert bebizonyosodott, hogy az nem működik.

(13.50)

És hogy mivel bizonyosodott be, azt mindnyájan látjuk. Amikor mi - és amiről a miniszterelnök úr beszélt - olyan konzultációt kezdünk, amelyben a Soros-tervről lesz szó, akkor e mögött a terv mögött ez az önpusztító, nyílt kultúrának nevezett ideológia áll. Nem működik, és nem is fog működni.

Egy rövid gondolat erejéig engedjék meg, hogy a kettős felelősség másik oldaláról is szóljak! Nekünk kötelességünk segítséget nyújtani az üldözötteknek, viszont ismerjük el, hogy a helyes gondolkodás alapja a jó distinkció, tegyünk különbséget üldözött és szerencsét próbáló vándor között. Én azt gondolom, hogy minden üldözöttnek segítséget kell nyújtani, felelősségünk belső köreiből adódóan először például a közel-keleti keresztényeknek. Ők mindig azt mondták, amikor találkoztunk velük, hogy soha nem Európában kérik ezt a segítséget, hanem a saját hazájukban. Magyarország eddig is megadta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezután is meg fogja ezt adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 10 2017.10.03. 5:07  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban egyszer egy ellenzéki csatorna adásába néztem be, nem azért, mert mazochista vagyok, hanem azért, mert kíváncsi voltam, hogy valami újat tud-e mondani. És tudott, ha nem is a mondanivalóban, de a mondanivaló módjában, ugyanis egy baloldali politológus egészen nyíltan beszélt az ellenzék állapotáról. Nem volt nehéz egyetérteni a mondataival. S hogy mit mondott konkrétan a kormányképességről, engedjék meg, hogy két mondatot idézzek. Azt mondta ez az ellenzéki politológus, hogy a Fidesznek nagyon erős kormányképessége van. Ez egy vallomás volt. Majd hozzátette, hogy az ellenzéknél a kormányképességnek a nyomát sem látni. Valóban egyetértünk abban, hogy ma Magyarországon egyetlen kormányképes erő van, a kormánypártok szövetsége. Arról nem is beszélve, hogy ellenzéki oldalon egy új jelenség jelent meg, ismét itt van Werber úr, és most ő az LMP-lufit fújja, de ez nem a kormányképességről szól, hanem a gyűlöletkampányról.

Mit is jelent a kormányképesség úgy általában? Én úgy gondolom, hogy két eleme van. Az egyik, hogy legyen annak a politikai erőnek jövőképe. Ez a jövőkép természetesen nemcsak az országra, hanem a régióra is vonatkozzon, és az alapját mindenképpen egy egészséges és hiteles ember- és társadalomkép kell hogy adja. De a másik elem legalább ilyen fontos, a napi ügyek intézése politikai bölcsességgel és hozzáértéssel.

Ha megnézzük az elmúlt időszak teljesítményét, akkor látunk néhány példát arra, hogy mit is jelent a kormányképesség. Nézzük először talán a válságkezelést! 2010-ben a gazdasági és pénzügyi válságot sikerült eredményesen kezelni. Volt identitásválság és van is Nyugat-Európában, és ez a Gyurcsány-Bajnai-kormány idején kezdett Magyarországon is megjelenni. Ezt sikerült úgy kezelni, hogy ma egy egészséges szemlélet és identitástudat van Magyarországon. Vagy gondoljunk az adósságválság kezelésére, részben a devizahitelek ügyében, részben pedig az államadósság kérdésében. Itt most egy zárójelet teszek és megjegyzem azt, hogy még kampányidőben is lehet nemzeti sorskérdésekkel foglalkozni, és tudjuk azt, hogy a migránsválság mellett ez a demográfiai válságot jelenti. Hadd mondjam el, hogy most készíttettünk egy olyan felmérést, amelyről majd rövidesen beszámolunk, ami talán lehetőséget ad arra, hogy a kívánt gyermekek mégis hogyan szülessenek meg.

Sikerült megelőzni, ha már válságokról van szó, a nyugdíjrendszer válságát is. Már említettem, hogy a legfontosabb, a migránsválság kezelése eddig eredményesen folyt. Vagy gondoljunk arra, hogy a költségvetést sikerült egyensúlyba hozni, aminek következtében a gazdasági fejlődés és a fejlesztések beindultak Magyarországon, hiszen a kistelepüléseken is látunk olyan fejlesztéseket, amik régen voltak már.

És hogy milyen kérdésekkel kell még foglalkozni egy kormányképes politikai erőnek, ismét mondom, még a kampányidőszakban is, amikor mindenki azzal van elfoglalva, hogy a saját ígéreteit fogalmazza meg: foglalkozunk erősen, és remélem a közeljövőben be is fogjuk terjeszteni azt a könnyített törlesztési lehetőséget, ami az eladósodott családoknak szól. Ez egyúttal a családi csődvédelem egyfajta megújítása lesz, de jelentős mértékben túl fogunk lépni azon.

Tehát még egyszer: hadd értsek egyet a baloldali politológussal, Magyarországon egy kormányképes erő van. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(9.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 14 2017.10.24. 5:05  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy Németh László-idézettel hadd kezdjem: „Az öregségben ez a szép s szomorú: az ember túlságosan tisztán látja, mi az, ami igaz, s mi az, ami nem.”

Ez a bölcs idős emberről szóló idézet, a bölcs idős pedig tiszteletet érdemel, a munkában és gyermeknevelésben megfáradt ember megbecsülést, az elgyengült idős pedig támogatást. Az embernek, így az idős embernek is az a jó, ha családban él. A nagyszülő és az unoka kapcsolatát, ezt a szeretetkapcsolatot nehéz lenne mással helyettesíteni. De nemcsak a családban, a társadalomban is szükséges az idős ember megbecsülése az időskor anyagi biztonságának megteremtésével. És most erről van szó. Ez nem ajándék, hanem kötelezettség, hiszen minden aktív korosztály hozzájárul a szülei korosztályának nyugdíjához, éppen a járulékfizetéssel.

A nyugdíjasok anyagi megbecsülésének a közeljövőben különös hangsúlya van. Ennek három eleme van. Az egyik a korrekciós nyugdíjemelés. Tudjuk, hogy januárban 1,6 százalékos volt az emelés, az infláció pedig 2,6 százalékos. A kettő közötti különbség, az 1 százalék lesz novemberben az emelés mértéke, természetesen januártól visszamenőleg. Így egy átlagos nyugdíjnál ez körülbelül 12 ezer forintot jelent.

A nyugdíjprémium, amit most először kapnak meg a nyugdíjasok, egy bonyolult számítási rendszerrel a következőképpen néz ki. A GDP 3,5 százaléka fölötti rész az, amivel meg kell szorozni a nyugdíj egynegyedét, de maximum 20 ezer forintot. Így jön ki megint csak, a 0,6 százalékkal való szorzás után, az a körülbelül szintén 12 ezer forintos átlag. És karácsony előtt idén is meg fogják kapni a miniszterelnök bejelentése alapján a nyugdíjasok az Erzsébet-utalványt, ami 10 ezer, tehát jóval 30 ezer fölött van a nyugdíjasok részére ez a novemberi, illetve decemberi juttatás. Ez az ő megbecsülésüket jelenti.

Egy kis visszapillantást engedjenek meg a nyugdíjak reálértékének alakulásáról. Ki merem mondani azt, hogy a baloldali kormányok idején mindig csökkent, a jobboldali kormányok idején emelkedett a nyugdíjak értéke. Hogy jön ez ki? Gondoljunk arra, hogy a ’94-98 közötti időszakban, a Horn-kormány idején 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke, amit a követő első Orbán-kormány helyre hozott, hiszen minden évben reálérték-növekedés volt, és a végén, amikor már meghozta döntését, és nemcsak a kormánydöntés volt meg, hanem a költségvetésben a fedezete is, a kormányváltás után ezt már a baloldali kormánynak csak ki kellett fizetnie.

De amikor közeledett a 8 éves ciklusuk vége, akkor bizony megtették azt, hogy megvonták a 13. havi nyugdíjat, és a nyugdíj-megállapítás szabályait is úgy alakították, hogy a kezdő nyugdíj 8 százalékkal kisebb lett, mint ami előtte volt. Tehát a baloldali kormány ismét csak csökkentette a nyugdíjak reálértékét. És 2010-ben, amikor az ország mélyponton volt, megtettük azt az ígéretet, hogy megőrizzük a nyugdíjak értékét, meg is tettük, sőt, némileg emelkedett is.

Tehát nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a jobboldali kormányok, éppen azzal, hogy rendezik a pénzügyeket és a gazdaság helyzetét, lehetőséget teremtenek arra, hogy megteremtsék a nyugdíjasok, az idős emberek anyagi biztonságát, és megadják a megfelelő reálérték-növekedést.

Hadd fejezzem be ismét egy idézettel, ami megint csak a nyugdíjasoknak, illetve az idős embereknek szól: „Nem a kor számít, hanem az ész, a bátorság és az önbecsülés.” Ezt kívánom minden idős embernek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 22 2017.10.31. 8:52  21-46

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kilakoltatási moratórium módosítása, kiterjesztése két és fél hónappal a bajba jutott családok számára nyújt védelmet. A végrehajtási folyamat sok ezer családot érint, de hozzá kell tennem, hogy ez nagyrészt közüzemidíj-tartozásból adódik, és a módosítás maga, amely megakadályozza a kilakoltatást, egy tüneti kezelés, szükség van azonban a lejárta után egy radikális megoldásra azoknál, akik komoly gonddal küzdenek, hiszen elveszíthetik az otthonukat.

(10.00)

Ha megengedik, a hitelezésről általában egy-két gondolatot kell bevezetőként szólni. Hitelezésre szükség van, és ahhoz, hogy a bankok hitelezzenek, természetesen meg kell őrizni a jelzálog intézményét. Azonban tudjuk, hogy a devizahitelesek nagy száma milyen problémát jelentett a családok számára, illetve vannak ellehetetlenült családok más okokból is.

Úgy gondolom, hogy az az igazság, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, nem jelenti azt, hogy az állam ne nyújtson segítséget azoknak, akik bajban vannak, és a bankok is tisztességes eljárás keretében követeljék vissza a kölcsönt. Ha megengedik, néhány intézkedésről szólok még, amelyeket az állam éppen az eladósodott családok érdekében tett.

A devizahitelesek helyzetének rendezése kezdődött a végtörlesztéssel, ez 170 ezer szerződés megoldását jelentette. Majd jött az eszközkezelő intézménye, ami 35 ezer esetben nyújtott 150 ezer személynek lakhatási segítséget, hiszen ők bérlőként továbbra is lakásukban maradhattak.

Következett az árfolyamgát, ami 172 ezer szerződő félnek jelentett megoldást. Tudjuk azt, hogy a devizahitelesek köre nem csupán a lakásvásárlás kapcsán, hanem mindenféle devizahiteles kölcsön esetében közel kétmilliós tételt jelent, és ebből a lakáscélú hitelfelvétel durván egymillió volt.

A következő nagy jelentőségű intézkedés volt a bankok elszámoltatása, hiszen tudjuk, hogy a tisztességtelen eljárás során kellett az adósoknak olyan törlesztést vállalni, ami már meghaladta az erejüket, és azt is tudjuk, hogy így a bankok 1000 milliárd forintot voltak kénytelenek visszaadni az adósoknak.

Ezután következett a magáncsőd intézménye, ami pillanatnyilag a rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint 1056 családnak jelentett megoldást. Ez 2700 személyt érintett. Ez az intézmény a közelünkben levő és távolabbi országokban is már működő jogintézmény, azonban azt kell látnunk, hogy az országokban különböző eredmények vannak. Van, ahol csak néhányan, néhány százan vették igénybe, de van, ahol sok ezren. Magyarország valahol a középmezőnyben van ebben a kérdésben. Kétségtelen, hogy a magáncsőd vagy ahogy mi nevezzük, családi csődvédelem intézményében is kell módosításokat tennünk, és ezt átgondolva egy általános törlesztési könnyítéssel együtt fogjuk majd megtenni.

És ha megengedik, a KDNP eddigi javaslatairól is néhány szót szólnék, ami a végrehajtást illeti. 2013-ban kezdeményeztük a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítását először. Ennek ilyen eredménye volt, néhányat engedjenek meg, hogy felsoroljak. A bírósági végrehajtók vizsgálati rendszerét megújítottuk, a szabálytalan inkasszókat megszüntettük, és csökkentésre került ezt követően az IM-rendeletben a végrehajtók behajtási jutaléka és a felszámítható költségátalány. Ezzel könnyítettük az adósok helyzetét.

Kormányzati intézkedések is történtek a végrehajtói tevékenység ellenőrzésére. Maga a szervezet is átalakult, a végrehajtó kinevezése már meghatározott időre, hét évre szól, és ’22-ig a jogi végzettség megszerzésére is köteleztük a végrehajtókat. Ez átláthatóbbá, rendezettebbé teszi a végrehajtás folyamatát.

2017-ben nyújtottunk be újabb javaslatot a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez, és ez nagy jelentőségű volt, hiszen szintén védelmet adott az adósoknak, a végső helyzetbe került adósoknak. Ezentúl nem lehet a becsértéken alul értékesíteni az ingatlanokat, és csak akkor történhet ez meg, ha megegyezik a két érintett fél. Itt is vannak adataink, hogy milyen eredményt hozott ez a módosítás. 1014 ingatlan került bírósági árverésen értékesítésre, és ennek 50 százaléka a becsértéken, annak 100 százalékán, az eddigi 70 százalék helyett; a másik 50 százaléka viszont a kikiáltási ár, vagyis a becsérték felett átlagosan 135 százalékon.

Ezzel elértük azt, hogy az elárverezett ingatlan után még jelentős tartozást tudjanak az adóson behajtani, de itt még van mit tenni, van tennivaló, hiszen a jövőben, úgy érzem, hogy ezt a problémát is meg kell oldani, és erre vannak elgondolásaink, a végleges megoldásra. Ez a módosítás, amit most benyújtottunk, ahogy említettem, két és fél hónappal hosszabbítja meg a kilakoltatási tilalmat. Ezzel nem csupán a leghidegebb téli hónapokban, hanem az őszi, tavaszi hűvös időben is védelmet nyújt a családoknak, az ellehetetlenült helyzetbe került családoknak a kilakoltatása ellen.

De ismét mondom: ez nem jelent végleges megoldást annak a százezres nagyságrendű családnak a helyzetére, amelyet most a kilakoltatási moratórium után nyilván a következő parlamenti ciklusban egy egyértelmű, egyszeri és radikális megoldással meg kell oldanunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 46 2017.10.31. 5:09  21-46

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni minden frakciónak, hogy támogatja az előterjesztést. Ebből is látszik, hogy egy pozitív intézkedés megtételéről van szó.

Az is tény persze, hogy ez a vita alkalmat adott néhány kampányízű megszólalásra. Ennek van ideje, az kétségtelen, viszont azt hiszem, hogy a témához semmi köze nem volt. Volt ezek között meglehetősen ízléstelen szöveg is, ami nem a kezdeményezésről szólt és nem is az előzetes intézkedésekről, hanem a képviselőtársak gyalázásáról. Ez méltatlan, de hát hadd minősítse őket.

(11.00)

Úgy gondolom, azt a tényt, hogy a banki és végrehajtói intézkedések tisztességessé tétele előzte meg ezt az intézkedést, nem lehet elhallgatni. Hiszen ezek között talán a bankok elszámoltatását még egyszer ki kell emelni, ami 1000 milliárdos tételt adott vissza az adósoknak. Ez egy olyan bátor intézkedés volt, amire jobbikos képviselőtársam felhívta a figyelmünket: bátorságra késztetett minket. Nem tudom, hányan vannak Európában, akik bátran szembe mertek szállni a bankok visszaélésével. Ha ez nem bátorság, akkor nem tudom, mire gondolt. De hát, ha ez csak a gyalázkodás része volt, akkor megértjük.

De beszéljünk talán arról, hogy az a 135 ezer, hiszen ez a legutolsó ismertetett adat, ami az ellehetetlenült adósok számáról szól, az elemzők szerint milyen összetételű. Nagyjából három harmadra osztható ezeknek az adósoknak a száma. Az első csoportban, amiről talán MSZP-s képviselőtársam is tett említést, olyanok vannak, akiknek az ingatlana sem értékesíthető, jövedelmük sincs, a tartozásuk gyakorlatilag behajthatatlan, és róluk még a követeléskezelők is lemondanak. Nyilván számukra, mivel ilyen értelemben nincsenek veszélyben, ez most nem jelent direkt, célzott védelmet.

Egy másik csoport, amelyik ‑ szintén az elemzők véleménye szerint ‑ tudna fizetni, de nem teszi. Ott nem nekünk van szerepünk.

Ahol nekünk közbeavatkozásra van szükségünk, az a réteg, amelyik hol fizet, hol nem fizet, szándékozik fizetni, de bizonyos okok miatt, legyen az munkanélküliség, családi események vagy bármi, nem tud fizetni. Nos, itt kell az államnak beavatkozni. Ez a megoldás, amit most javasolunk, egy ideiglenes megoldás, bár olyan értelemben hosszú távú, hogy nemcsak erre az évre vonatkozik, hanem későbbre is. Ez a legnagyobb veszély ellen ad védelmet az ellehetetlenült családoknak.

Úgy gondolom, hogy amikor több százezer családnak adtunk védelmet a devizahitelesek esetében, akkor a legfontosabb intézkedést megtettük. De azt is látnunk kell, hogy az előbb említett 135 ezer eladósodott család elsöprő többsége nem a devizahitellel sújtott családok közé tartozik, hanem közüzemidíj-tartozásra, társasházi követelésre és sok más okra vezethető vissza az eladósodásuk. Ez nem jelenti azt persze, hogy nekik nem kell segítséget nyújtani, csak a vita egy kicsit elment a devizahitelesek ügye felé, ami nem a legnagyobb súlyt jelenti az érintettek között.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatást, és azt kívánom az érintetteknek is, hogy ezzel a megoldással immár ebben az egész parlamenti ciklusban élve kapjanak egy lélegzetvételnyi szünetet, és később legyen lehetőség arra, hogy ha szükséges, akkor újabb intézkedésekkel rendezzük a helyzetüket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 2 2017.11.06. 5:08  1-4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem Spengler gondolatairól szeretnék beszélni, még csak nem is más hasonló szerzőről ‑ említhetném Huntington nevét ‑, akik a kultúrák sajátságairól írtak, hanem inkább a mai európai helyzetről. Hadd kezdjem egy olyan megdöbbentő jelenséggel, amit mindnyájan ismerünk. Néhány nappal ezelőtt egy francia kisvárosban bírósági döntés alapján el akarták távolítani II. János Pál szobrát, majd végül megelégedtek a kereszt eltávolításával. Mondhatnánk, hogy ez a francia szekularizált világnak egy sajátos jelensége, de én azt gondolom, hogy Európában több hasonló esemény történt, és ez említést érdemel.

Ki merem jelenteni azt, hogy a gyökerek elvágása, az identitásválság az egyik oka a migrációs válságnak; más is van persze, de azt most hagyjuk. Ha identitásról beszélünk, akkor Európa identitásvesztése vagy -válsága okozza a gyengeségét, a gyengeség pedig egyenesen az erőssel szembeni vereséget jelenti. Ha tudom, hogy ki vagyok, akkor ez önbizalmat ad nekem; ha tudom, hogy hol a helyem a világban, akkor ez rendezi a többi emberrel való kapcsolatomat; ha tudom, hogy mi a célom az életben, akkor ez biztosítja a hatékony cselekvést; és ha tudom, hogy kihez tartozom, akkor ez közösséget teremt. Ez így van az embernél és nemcsak az egyénnél, hanem a közösségnél, a nemzeteknél is.

A nyugat-európai identitásgyengülés bizonytalanságot okoz és gyengülést, és a gyengék helyét elfoglalják az erősek. De nemcsak ebből a szempontból jelenti a migrációs válságnak a gyökerét az identitásválság, hanem egy következő lépésre is kényszeríti az európai vezetőket és a megtévesztett tömegeket, ez pedig egy új identitás keresése, és ebben a munkában természetesen, a gyakorlati kivitelezésében a nyílt társadalom elméletének nagy szerepe van, ebben Soros Györgynek is. Ennek lényege a multikulturális társadalom, ami egy nagyon szép gondolat, de téves gondolat. A gyakorlat bebizonyította, hogy a kultúrák nem egymás mellett élnek, hanem egymás ellen harcolnak, és ebben a harcban sajnos úgy tűnik, a nyugati kultúra vesztésre áll.

Itt persze megemlíthetném ‑ ez már a migrációra vonatkozik ‑ az egyén és a tömeg közötti különbséget. Éppen ma kellett egy konferenciát megnyitnom, ahol egy nagyon érdekes téma volt, azt a címet adták a szervezők, hogy „Ábrahám utódai”, vagyis a zsidó, keresztény és muszlim vallás követői közül választották az előadókat. Én is azt tudtam mondani, amit nyilván a szervezők is így gondoltak, hogy a jelenlegi helyzetre, Magyarország helyzetére is alkalmazva kimondhatjuk azt, hogy mivel befogadó nemzet vagyunk, nálunk néhány olyan szereplő, aki bárhonnan jött, de megtartja a törvényeinket és a normáinkat követi, valahogy úgy, mint az ’56-os magyar menekültek, akik Európa-, sőt világszerte szétszóródva a befogadó ország törvényeit megtartották, nos, ez a különbség a tömeg, amely hódítani akar, és az egyén között.

Befejezésképpen engedjenek meg egy optimista gondolatot, mivel az optimizmusunk kötelez erre. Bár Európa meglehetősen rossz helyzetben van, de azért mégiscsak úgy tűnik, hogy a reményt a közép-európai országok jelentik, hiszen mi még nem vesztünk el. A nyugati országok jelentős részének ‑ és amivel a példát is kezdtem, például Franciaországnak ‑ már nem sok reménye van, hogy megőrizze eredeti kultúráját. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 14 2017.11.28. 4:38  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kampány van ‑ nem hivatalos, de valóságos. Egy ilyen kampányban megmutatkozik egy politikai erő szervezettsége, ereje, tisztessége vagy annak hiánya. A kampány leegyszerűsíti és kiélezi a kérdéseket, a küzdelem kemény, de ettől még lehet korrekt. A kérdés az, hogy milyen eszközöket alkalmaz egy politikai erő ebben a kampányban, a meggyőzés vagy a megtévesztés eszközét.

Ma a kampány fő témája nálunk is, mint Európa legtöbb országában, az illegális migráció. A két oldal megfogalmazza üzenetét, megoldását, persze látszik a mögötte lévő eszmeiség is, és nyilvánvalóvá válnak az eszközei. Most tekintsünk el attól, hogy kinek az érdeke Európa destabilitása, inkább próbáljunk meg a két oldal kampányára figyelni.

Mit mond a helyzetről a polgári, nemzeti keresztény oldal? Mi azt mondjuk, hogy a többség, a bevándorlók többsége nem üldözött, hanem a jobb és könnyebb élet reményében jönnek hozzánk. Ez a tömeg nagy veszélyt jelent Európára, a kultúrára, a biztonságra, az életformánkra. A balliberális oldal azt mondja, hogy ezek üldözött menekültek, és Európának nagy szüksége van rájuk. A helyzetet így látja a két politikai erő.

Milyen szempontjaik vannak? Mi azt mondjuk, hogy a nemzeti önrendelkezés fontos szempont, a hagyományos értékeket, a közösségeket és a biztonság védelmét tartjuk fontosnak. A másik oldal ‑ éppen azért, mert elvágta gyökereit ‑ a nyílt társadalom elméletét tartja saját identitása központjának, és kevert társadalomban gondolkodik, amiről bebizonyosodott, hogy működésképtelen.

Vajon mit javasolnak ők, és mit javasolunk mi megoldásnak? Mi önvédelmet és a helyben segítést, elsősorban a keresztény közösségek megsegítését és rendezett körülmények megteremtését. Ezt mutatja az is, hogy karitatív szervezeteket támogatunk, amelyek ezt a segítséget nyújtják. Hiszen ki kell mondani, hogy soha nem a keresztények csinálják a helyi balhékat.

Végül felvetődik a kérdés, ami, azt hiszem, ma a legfontosabb számunkra, hogy milyen eszközökkel dolgozik a két oldal. Akik kemény küzdelemben gondolkodnak és nyíltan küzdenek, azok szembetalálják magukat egy álcázott és ennek az álcázottságnak következtében kialakuló gyűlöletkampánnyal. A kettő egészen különböző eszköz; mert azt látjuk, hogy akik álcázzák magukat, azok már az Európai Unióban is éppen a bürokraták és a politikusok befolyásával próbálnak eredményt elérni, hazai szinten civileknek álcázott küzdőtársaikkal, akik ebben az álcában politikai és eszmei célokat követnek.

Ilyen értelemben, úgy gondolom, egy kampány, amikor bármilyen kemény, de nyílt küzdelmet folytat egy politikai erő, az tisztességes. Ha álcázza magát és a gyűlöletkampányát valósítja meg, azt tisztességtelen. Még fél év vár ránk ebben a kampányban. Azt hiszem, minden tisztességes magyar ember azt szeretné, ha nyílt és kemény, de tisztességes küzdelem lenne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)