Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.10:50:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

122. ülésnap (2004.02.16.), 249. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:30


Felszólalások:  Előző  249  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalására akkor van szükség, ha valamely kérdés nem derül ki egyértelműen, feketén fehéren, napnál világosabban magából a Házszabályból. Ebben az esetben szükséges az, hogy az értelmezés gyakran nehéz munkáját az ügyrendi bizottság - amely nem paritásos bizottság, de azért alapvetően a szakmaiság által uralt, jól összeszokott, hogy úgy mondjam, sok éve jogi és ügyrendi kérdésekkel foglalkozó emberekből álló bizottság - elvégezze.

Már abból a tényből, hogy a 17-es állásfoglalás megszületett, következik, hogy szükség volt erre az állásfoglalásra. Ez az állásfoglalás rögzíti minden későbbi vita elkerülése végett azt a gyakorlatot, amelyet a Ház töretlenül folytatott 1990-től.

Elegendő, ha a házelnök mai napirendi ajánlását megnézzük. Emberemlékezet óta ez az ajánlás úgy szól - most az egyes törvényjavaslatokhoz fűzött kis lábjegyzetekről beszélek -, hogy a vezérszónokok felszólalása ne haladja meg a 15 percet, a miniszteri expozé ne haladja meg a 20 percet, és a további hozzászólók felszólalása ne haladja meg az 5 percet. Most mondtam egy tipikus példát. Tehát jól figyeljünk, nem az van beleírva a napirendi ajánlásba, amiről szavaz a Ház, és ezáltal kötelező erejűvé válik, hogy a vezérszónokok felszólalása nem haladhatja meg a 15 percet, vagy hogy a további hozzászólók felszólalása nem haladhatja meg az 5 percet, hanem azt mondja, hogy ne haladja meg, vagyis kívánság, óhajtás, ajánlás fogalmazódik meg ezekben a parlamenti dokumentumokban. Tehát ez a töretlen gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy semmiféle kötelező érvényű, szómegvonáshoz vezethető, azaz szankcionálható érvényük és hatályuk nincs ezeknek az ajánlásoknak. Nos, ez szerepel a 17-es állásfoglalásban is.

Ami az ügy politikai összefüggéseit illeti: régi aranyszabály az, hogy ha valaki valamit meg akar változtatni, azt annak nagyon alaposan meg kell indokolnia, mert ha valamit nem muszáj megváltoztatni, akkor azt muszáj nem megváltoztatni. A parlamentarizmus egy folyamatosan épülő épület, és boldogabb országokban sok száz éven keresztül épül fel az a ház, amelyben komfortosan tud működni az alkotmányos politika. Elegendő talán az angol közjogra utalni. Nálunk sincs egy másként, csak sajnos a mi parlamentarizmusunk fejlődésében volt egy olyan diktatórikus időszak - a kommunista diktatúrára gondolok -, amikor megtört ez a közjogi hagyomány. Azóta azonban tiszteletben szoktuk tartani azt, hogy ha egyszer egy kérdést, egy értelmezési kérdést már eldöntöttünk - hiszen a parlamentarizmus nem tud működni másként, mint hogy az elődök vagy a saját magunk korábbi döntéseit tiszteletben tartjuk -, akkor arra az ügyre többé nem térünk vissza, mert az a közjog épületébe beépített téglaként erősíti magát a demokráciát. Különösen akkor nem bolygatjuk a döntést, ha egyébként jogi érvekkel fehéren feketén és egyértelműen nem tudjunk indokolni és bizonyítani a változás szükségességét. Legyen egyértelmű: annak kell világos, megdönthetetlen, kristálytisztán áttetsző és érthető jogi érvekkel előállnia, aki a már beépített téglát, a már lerakott, falba épített követ ki szeretné vésni és helyette egy másikat beletuszkolni ebbe a házba.

Egy ilyen példátlan eljárást, mint az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásának 180 fokos megfordítását és az éppen ellenkező értelmezés leszögezését bizony jogilag, szakmailag alaposan meg kellene indokolni. Ilyen indokolást azonban a vita során sem a bizottságban, sem itt a mai napig nem hallhattunk. Ebből pedig az következik, hogy a valódi indok valahol másutt keresendő. A valódi ok, ami miatt a bizottság kormánypárti többsége - követve nyilván az igen tisztelt házelnök asszony 2003. május 28-ai levelében burkoltan megfogalmazott intencióit és elvárásait - meg akarja változtatni ezt az értelmező szabályt, nyilvánvalóan nem jogi, nem szakmai, nem a Házszabályban keresendő ok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A Házszabályból és a parlament állandó gyakorlatából ugyanis kizárólag a 17-es állásfoglalás szerinti értelmezés vezethető le.

Ha pedig ilyen jogi és szakmai indok nincs, akkor csak politikai indok lehet, és itt érkezünk el a dolog gyökeréhez, és azt a kérdést kell feltennünk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha egyszer a 17-es állásfoglalás meghozatala idején… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! Elnök úr, idő van!)

Köszönöm szépen, a következő felszólalásban folytatom. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  249  Következő    Ülésnap adatai