Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.11:51:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2003.06.03.), 343. felszólalás
Felszólaló Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:14


Felszólalások:  Előző  343  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Salamon László képviselő úr többször említette a 17/2002-2006. számú ügyrendi bizottsági állásfoglalást, amit valóban nem olyan régen az ügyrendi bizottság egyhangú szavazással elfogadott – valóban, én is megszavaztam. Bár ahogy ő idézte, akkor is elmondtam, hogy nem tetszik nekem, de akkor valóban úgy gondoltam, hogy házszabályszerű.

Az általam nagyon tisztelt Isépy Tamás képviselő úr - igazságügyi államtitkárként elődöm - szokta Bismarckot idézni, miszerint csak az ökör következetes. Ezzel nagyon egyszerűen lehetne indokolni azt, hogy miért változott nemcsak az én véleményem, hanem sokunk véleménye, de azt hiszem, hogy inkább a tartalmi érvekre kellene koncentrálnunk.

Az ügyrendi bizottság az elmúlt években számos olyan állásfoglalást hozott, amelynek nem sok köze volt a Házszabály rendelkezéseihez, sőt ellentétesek voltak a házszabályi rendelkezésekkel. Nekem különlegesen fájdalmas ez a 17-es, mert ebben társtettes voltam, én is részt vettem a meghozatalában, sőt megszavaztam, amit alaposabban átgondolva, azt hiszem, utólag be kell látni mindnyájunknak, hogy nagyot hibáztunk: abszolút házszabályellenes ez az állásfoglalás.

Mit mond ugyanis a Házszabály? Itt válaszolnék arra is, amit Salamon képviselő úr az első kétperces hozzászólásában elmondott. Először is én nem mondtam azt, hogy nem ismeri a Házszabályt, én azt mondtam, hogy téved, ugyanis a Házszabály beszél még egy fajta időkeretről, méghozzá a 23. § b) pontjában, ahol azt mondja: a házbizottság javaslatot készít az ülések napirendjére, időtartamára és a felszólalási időkeretekre. Tehát ismer még egy időkeretet.

Tévedett abban is, amikor azt mondta, hogy ajánlásról van szó - és ezt Gyimesi képviselő úr is megerősítette. Ez a b) pont teljesen világosan nem ajánlásról, hanem javaslatról beszél, a házbizottság javaslatáról a felszólalási időkeretekre. A 47. § (4) bekezdése pedig azt mondja, hogy az ülésen az elnök ismerteti a házbizottság napirendi javaslatát, a napirendre tett eltérő javaslatokat, továbbá a házbizottságnak a tanácskozás időtartamára és a felszólalási időkeretekre vonatkozó javaslatát. Nem ajánlásról beszél, hanem javaslatról beszél. Majd ugyanennek a paragrafusnak a (7) bekezdése kimondja, hogy a (4) bekezdésben meghatározott javaslatokról, először a napirendi javaslat megváltoztatására tett javaslatokról az Országgyűlés vita nélkül határoz. Tehát az Országgyűlés határozatával megerősíti ezeket a javaslatokat.

Salamon képviselő úr úgy beszélt erről az intézményről - ami egyébként, mint már az előbb elmondtam, nem ebben a ciklusban kezdett működni, hanem 1994 óta a Házszabályunk tartalmazza, és az előző ciklusban is számos esetben felszólalási időkeretet határozott meg a házbizottság vagy az akkori házelnök, Áder János elnök úr javaslatára a Ház, tehát akkor is működött -, mint a parlamenti beszédjog súlyos korlátozásáról. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban érdemes némi nemzetközi kitekintésre is vállalkoznunk.

Ma már az országgyűlések, a nemzeti parlamentek jelentős részében próbálnak az idővel gazdálkodni, és valamilyen módon próbálják korlátozni a vitát, illetve a felszólalásokat. Néhány példát hadd említsek. Az egyik ilyen korlátozás, amikor egy adott nemzeti parlament korlátozza a felszólalások számát, illetve a beszédek időtartamát. Ilyen megoldást választ például a dán, a norvég, a máltai és az észt házszabály.

Vannak olyan parlamentek, ahol a felszólalások számát és az időtartamot is szabályozzák, ezen kívül a Ház külön időkeretet is kitűzhet.

 

 

(21.20)

 

 

Ilyen például az osztrák, a litván, a lett, a lengyel és a belga házszabály. Aztán vannak olyan parlamentek, ahol csak a felszólalások száma meghatározott, de a ház időkeretet is tűzhet ki. Ilyen például a ciprusi és a holland parlament.

Aztán vannak olyan házszabályok, ahol a házszabály maga korlátozást nem tartalmaz, de a ház maga korlátozhatja a felszólalásokat. Ilyen a finn és a brit alsóház szabálya például, valamint a szlovén, a cseh, a svéd és a horvát házszabály. Végül vannak olyan országgyűlések, ahol maga a ház, vagy akár az országgyűlés elnöke határozza meg a viták időtartamát, ilyen a német alsóház, a francia házszabály is hasonlóan rendelkezik, illetve a bolgár házszabály is hasonlóan rendelkezik. Láthattuk tehát, hogy mind a régi, kipróbált demokráciák, mind az új demokráciák alkalmaznak hasonló megoldásokat.

Szeretnék arról is beszélni, hogy Salamon képviselő úr most már több hozzászólásában, illetve sajtónyilatkozatában összeköti ennek az egy módosító indítványnak a sorsát az egész Házszabály sorsával. Őszintén megdöbbentett, amikor először hallottam tőle ezeket a szavakat, hiszen majdnem 11 hónapon keresztül együtt dolgoztunk az ügyrendi bizottság Házszabályt előkészítő albizottságában. Nagyon hosszasan informális megbeszéléseket folytattunk, kialakítottunk egy normaszöveget. Ezt aztán az ügyrendi bizottság nyilvános ülésein megtárgyaltuk.

Nagyon sok kérdésben próbáltunk megegyezésre jutni, és nem tudtunk megegyezésre jutni. És ezek között voltak igen fajsúlyos, nagyon fontos kérdések. Volt olyan kérdés is, amelyben régóta mulasztásos alkotmánysértést követ el a Ház, hogy nem szabályozza. Az Alkotmánybíróság szólított fel minket arra, hogy hozzuk meg a megfelelő szabályokat. Ilyen az ülésezési rend, amit képviselő úr is említett. De szintén nagyon fontos kérdés volt, és évek óta problémája a Háznak a vizsgálóbizottságok kérdése. Ebben sem tudtunk megállapodni.

Mi fegyelmezetten tudomásul vettük, hogy ezekben a kérdésekben - pedig azt hiszem, senki nem vonhatja kétségbe, hogy ezek mennyire fontos kérdések - nem közeledtek az álláspontok, ezeket nem tudjuk ebben a házszabály-módosításban megoldani. Nem jutott eszünkbe, hogy akkor fölálljunk, és azt mondjuk, hogy márpedig mi ezeknek a fontos kérdéseknek a sorsát összekötjük az egész házszabály-módosítás sorsával.

Nagyon nagy hibának tartanám azt, ha ennek az egy módosító indítványnak a kérdése miatt a Fidesz felrúgná a korábbi konszenzust. Nem az lenne a nagy baj, hogy a mi 11 hónapi munkánk veszendőbe menne, mert az előfordul, hogy egy országgyűlési képviselő dolgozik akár egy bármilyen fontos kérdés megoldásán, és aztán nem lesz belőle törvény vagy határozati javaslat. Szerintem azért lenne nagyon nagy hiba, mert őszinte meggyőződésem, hogy ez a házszabály-módosítás jobbá teszi a Házszabályunkat. Jobbá teszi azáltal is, hogy megszűnik bizonyos mulasztásos alkotmánysértés. Jobbá teszi azért, mert biztosítja a független képviselők jogait. Számos olyan kérdést szabályoz, ami nélkül működtünk eddig is, de nem házszabályszerűen működtünk, hanem különböző pótlólagos megoldásokkal igyekeztünk kijavítani az eddigi joghézagokat. Jobbá teszi azért is, mert néhány kérdésben kiderült a '94 óta eltelt időszak tapasztalataiból, hogy vannak jobb megoldások. Ezeket, meggyőződésem szerint, megtaláltuk.

Tehát nagyon kérem, hogy ne kössék össze ennek a módosító javaslatnak a sorsával az egész javaslat sorsát, mindnyájunk érdekében. Megmondom, hogy ebben a kérdésben nem hagyjuk magunkat zsarolni. Tehát csak azért egy általunk rossznak tartott módosító indítványt nem fogunk elfogadni, mert esetleg a Fidesz zsarolni kezd minket ebben a kérdésben.

Hende Csaba képviselő úr, aki a változatosság kedvéért nem előttem, hanem utánam volt politikai államtitkár az Igazságügyi Minisztériumban, nagyon a szívem szerint szólt, amikor azt mondta, hogy próbáljunk megoldásokat találni. Mi lehet a megoldás ebben a kérdésben? Szerintem semmiképpen nem az, hogy egy rosszul sikerült ügyrendi bizottsági állásfoglalás tartalmát betesszük a Házszabályba, konszenzus nélkül.

Úgy gondolom, hogy az az albizottság, amit az ügyrendi bizottság létrehozott tavaly nyáron, nem fontos, hogy befejezze a munkáját azzal, ha sikerül elfogadnunk a házszabály-módosítást. Vannak olyan kérdések, amelyeket szerettünk volna megoldani, és nem is a politikai ellentét volt az oka, hogy nem oldottuk meg, hanem egyéb okok. Ilyen például az, hogy a hivatal, a főtitkár úr hívta föl a figyelmünket például a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának hibáira. Nem mindenben felelnek már meg ezek a szabályok a különböző törvényeknek; nem is igazán működik minden.

Ehhez nyilván nem mi, az ügyrendi bizottság, illetve az albizottság tagjai értünk igazán, ebben segítségül kell hívnunk a költségvetési bizottságot, hogy ők dolgozzák ki ezeket a szabályokat. De egyébként is folyamatosan merülnek föl újabb problémák, amikkel érdemes foglalkozni. Úgy gondolom, ez is olyan terület, amivel érdemes foglalkozni. Én készséggel elismerem azt, hogy a házbizottság hibázott bizonyos esetekben, amikor túl rövid határidőt szabott meg egy-egy vitára.

Elképzelhető, hogy például magának ennek a határozati javaslatnak a vitájánál is ez történt, de mentségükre legyen mondva, mindenki tudta, hogy konszenzusos javaslatot nyújtottunk be. Mi az MSZP-frakció ülésén fölkértük a szocialista képviselőtársainkat, hogy ha lehetséges, ne nyújtsanak be módosító indítványt, éppen a konszenzusra való tekintettel. Ezért hihették azt, hogy az egyes képviselői indítványokra elégséges öt perc. De szabályozhatjuk úgy a Házszabályban egy későbbi vita után, hogy meghatározzuk, hogy általános vitánál mennyi lehet a felszólalási időkeret minimuma, hogy részletes vitánál, akár ott különbséget tenni aközött, hogy egy vagy több szakaszban folyik a részletes vita. Hozhatunk olyan szabályokat, hogy bizonyos nagyon fontos törvényeknél csak egy még hosszabb idő lehet az, amit kitűzhetünk.

Tehát minden ilyen megoldásban mi feltétlenül partnerek leszünk. Érdemes ezen dolgozni. De ismételten kérem, hogy fogadja el a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja, és a Fidesz képviselői is fogadják el azt az előttünk fekvő javaslatot, amit nagy munkával, nagyon nehezen kimunkált konszenzussal be tudtunk nyújtani, mert ez mindnyájunk érdekét szolgálja, és a Magyar Országgyűlés érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 




Felszólalások:  Előző  343  Következő    Ülésnap adatai