Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.11:07:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

29. ülésnap (2002.10.30.), 82. felszólalás
Felszólaló Dr. Pető Iván (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:40


Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kuratóriumi Elnök Úr! Ahogy bizottsági elnökként már korábban jeleztem, a gyöngébb idegzetűek kapcsolják ki a készüléküket, mert itt állnak a szörnyetegek - engem is beleértve -, akik a legrosszabbat akarják ennek az országnak. Mindent tönkre akarunk tenni, természetesen, és Amerika rosszabbik arcát szeretnénk Magyarországon megvalósítani. Ha ezt elhiszik, akkor magukra vessenek, vagy pedig ne hallgassanak parlamenti közvetítéseket.

Az előttem szóló képviselőtársam ugyan megrótt bennünket, kormánypárti képviselőket, hogy nem a beszámolási időszak érdemi történéseivel foglalkoztunk, de beszédének nagyobb részét nem annak szentelte, amiről szó van itt most, nevezetesen a ’97-2001 közötti Televízió-kuratóriumi működésnek, hanem a mai kormánypártok minősítésével foglalkozott, illetve az előző kormány idején elkövetett, általunk eleve el nem fogadott törvénytelenségeket próbálta magyarázni, valamint az elmúlt fél év kormányzati tevékenységéhez fűzött megjegyzéseket.

Én a csonka kuratóriumok ügyével most nem kívánok érdemben foglalkozni, pusztán megismétlem azt a korábbi megállapításomat, hogy józan ésszel nem várható, hogy a mai kormánypártok képviselői - beleértve természetesen engem is, a Szabad Demokraták Szövetségét - egy olyan beszámolót fogadjanak el, amelyet egy olyan testület készített, melynek törvényességét eleve kétségesnek, vitathatónak mondtuk, és amelyből bennünket, illetve az általunk jelölt tagot törvénytelenül rekesztették ki.

Szokták azt mondani, és itt is kénytelen vagyok azt mondani: nem az számít, hogy hány tagú a kuratórium társadalmi kurátorokkal és kuratóriumi elnökséggel együtt, hanem az számít, hogy maga a testület nem megfelelő módon jött létre. Az Alkotmánybíróság soha nem mondta ki azt, hogy ez törvényes. Azt mondta ki, hogy a kisebb törvénysértés az, ha csonka kuratórium jön létre, mint az, hogy nem jön létre a kuratóriumi elnökség, és így esetleg veszélyeztetve van a közszolgálati televízió működése. Egy testülettel kapcsolatban is el lehet mondani azt a népies mondást, hogy nincs kicsit terhes valaki vagy nagyon terhes valaki; vagy törvénytelen egy testület működése, létrejötte, vagy nem. Én nem tudok elfogadni egy olyan testületi beszámolót, amely beszámoló elfogadása azt jelentené, hogy utólag szentesítem mindazt, ami az elmúlt négy évben kuratóriumi elnökség, csonka kuratórium ügyben létezett.

Az érdemi, tartalmi kérdésekre áttérve: sok szó esik itt arról - esett is szó erről, és nyilván még beszélünk is róla -, hogy a médiatörvény mennyiben felel a magyar közszolgálati televízió mai állapotáért és mennyire nem. A médiatörvény - ezt mindig újra meg újra elmondom - rengeteg hibával rendelkezik, és ma már világosabban látható sok olyan hibája is, amelyet talán ’96-ban még kevésbé láttunk, bár már akkor is sejtettünk, de az alapvető problémák mégsem a médiatörvényből adódnak. Az alapvető probléma nagyon sok esetben máshol keresendő, el sem jut addig a Magyar Televízió működése, hogy a médiatörvény problémái jelentsék a fő akadályt.

Itt a kuratóriumi elnök úr is és az előttem fölszólaló képviselő hölgy is úgy beszélt a versenyhelyzet megjelenéséről, mintha ez derült égből villámcsapásként érte volna a közszolgálati televíziót. 1990 óta lehetett tudni azt, hogy Magyarországon előbb-utóbb versenyhelyzet alakul ki, lesz televíziós médiapiac, tehát föl kell készülni a versenyhelyzetre. Ráadásul a Magyar Televíziónak, ha nem is minden feltétele állt rendelkezésre ahhoz, hogy fölkészüljön a versenyhelyzetre, de igenis helyzeti előnye volt, s nagyon sok mindenben megvolt a lehetősége arra, hogy a kiszámítható reklámpiaci versenyre, a kiszámítható egyéb versenyre fölkészüljön. Ez az első évet is érintő kritika; a Magyar Televízió vezetői messze nem tettek meg mindent a versenyhelyzet előkészítésére, messze nem néztek szembe mindannak a következményével, amit egy feltehetően kisebb terjedelmű, a korábbi monopolhelyzetet egészen félretoló, alapvetően más szituáció megkívánt volna tőlünk.

Ebből következnek részben és természetesen nem egészben a gazdasági gondok is. Igaz az az állítás, hogy a Magyar Televízió nem tehermentesen vált részvénytársasággá, és ez komoly problémát jelentett, de ha valaki megnézi a kuratórium beszámolóit, mondjuk, a legutóbbit, akkor látja, hogy nem az induló hiányok a meghatározóak, hanem az azóta felhalmozott hiányok. Most nem kívánom itt szóban milliárdokkal traktálni a közönséget, de érdemes megnézni azt, hogy például az első évben, 1997-ben a szokásos vállalkozói eredmény mínusz 526 millió, 2000-ben pedig mínusz 1,2 milliárd volt, ha jól számolom vagy jól olvasom, és más hasonló pénzügyi tevékenységeknek is a következménye nagyjából ilyen jellegű. Azt kell mondanom, a számok azt mutatják, hogy a Magyar Televízió hátrányos helyzetből indult - természetesen pénzügyi értelemben - azzal, hogy nem tehermentesen indult, de nagyon sok minden történt közpénzekből, ami ezt a hátrányt megpróbálta kiegyenlíteni.

Például érdemes megemlíteni azt, hogy a Magyar Televízió létszámának jelentős részétől nem saját költségvetésének terhére szabadult meg, hanem az előző kormány idején külön pénzből a végkielégítést máshonnan kapták. Az más kérdés természetesen, hogy úgy tűnik az adatokból, hogy aztán a Magyar Televízió az elbocsátottak helyett, körülbelül ugyanannyi pénz felhasználásával, nagyon sok esetben másokat viszont fölvett, és olyan tanácsadókat, olyan embereket foglalkoztatott, akiknek a szaktudása valószínűleg nem vetekedhetett a korábbiakkal.

Ha már a gazdálkodásról van szó, látszólag az utolsó év eredménye pozitív, de ehhez hozzá tartozik - és ez a beszámolóból természetesen korrekt módon kiderül -, hogy ennek jelentős része költségvetési pénzek juttatásából származik. Mi azt mondtuk az előző kormányzati ciklusban is, és ezt a beszámoló kapcsán újra ki kell emelni, hogy igaz az állítás, hogy a Magyar Televízió nem tudja kitermelni - ha gazdasági módon közelítem meg az ügyet - azt a pénzt, amiből működnie kell, nem tud annyi bevételt produkálni, még az előfizetői díjak ilyen vagy olyan módon való juttatásával sem. Ezt a költségvetés pótolta összességében nézve, bár alkalmi döntésekkel, aminek nagyon sok hátránya van; de az alapvető probléma az volt, hogy a juttatott pénzeket nem egy új, korszerű televízió kialakítására használták föl, hanem mindig hézagpótlásnak tekintették, mindig folyó kiadásokra fordították, olyan pazarló módon, mint amiről Kósa képviselő úr is beszélt. A következmény az, ami most előállt, hogy attól a pillanattól, ahogy elfogyott az előző kormány által adományozott pénz, a Televízió természetesen ugyanolyan veszteségesen működik, mint amilyen veszteségesen működött korábban.

S ha mi kifogásoltuk a pénzjuttatások módját, akkor ebben benne van az is, hogy az előző kormány úgy adott pénzt a Magyar Televíziónak, ami az Európai Unió normáival összeegyeztethetetlen. Tudniillik versenyhelyzetben lévő intézménynél, még ha az közszolgálati is, mint a Magyar Televízió, egy ilyen típusú intézménynél köztartozásokat nem lehet elengedni. Ez tilos. Ez a versenyszabályokat durván sérti, mert akár szeretjük a kereskedelmi televíziókat, akár nem, azok a köztartozásaikat saját megtermelt jövedelmükből fizetik. Azt gondolom, hogy mindenki, aki valamennyire is ismeri a piacgazdaság normáit, tudja, hogy ilyen típusú gazdasági támogatást egyetlen kormány sem adhat piaci versenyhelyzetben lévő intézmény számára.

 

(13.50)

 

Nem folytatva a gazdasággal kapcsolatos problémákat, annyit tennék még hozzá az elmondottakhoz - és ez a bizottsági ülésen is elhangzott; fideszes képviselőtársaim rosszul emlékeznek, amikor úgy tudják, hogy nem volt érdemben szó a Televízió, illetve a kuratórium tevékenységéről -, hogy én nem tudom azt a megközelítést elfogadni, amelyik abból indul ki, és az elnök úr beszámolója is ezt a módszert alkalmazta, hogy kimutatja, '97-ben vagy '96-ban milyen reklámbevétele volt a Magyar Televíziónak, és ehhez viszonyítja azt, hogy milyen veszteség volt.

A Magyar Televízió akkor, 1996-97-ben egyeduralkodó volt a nem létező piacon; nyilvánvaló abszurditás azt feltételezni, hogy valaha még egyszer ilyen helyzet kialakulhat. Az igazán vizsgálandó kérdés az, hogy ma, illetve az elmúlt években a Magyar Televízió a reklámpiacból miért nem tudja megszerezni azt az arányt, amit a nézettségi arányban meg tud szerezni. Az is nagyon alacsony, hiszen sokan vagyunk, akik azt mondjuk, hogy a közszolgálati normáknak nem tud megfelelni egy olyan televízió, amelyik 10 százalékos vagy olykor annál kisebb nézettségű a maga közszolgálati műsoraival, de ha ebből most nem csinálunk vitát, akkor is gazdasági problémaként érdemes azt vizsgálni, hogy vajon a hirdetési piacon miért nem tud a Magyar Televízió a nézettségével arányos szeletet megszerezni. Ez a reális viszonyítási arány, és nem az a viszonyítási arány, hogy a monopolhelyzethez képest miért változott a helyzet, és milyen veszteséget szenvedett el a Televízió. Elképzelhetetlen egy 10 százalékos nézettségű televíziónál olyan költségvetés, mint egy 80-90 százalékos nézettségű televíziónál; abszurd viszonyítás lenne.

Kifogásoltuk a bizottsági ülésen is, és itt is el kell mondani - nem feltétlenül a kuratóriumnak kellett volna erről véleményt alkotni, de a beszámolókban érdemben a problémát jelezni kellett volna -, hogy a Magyar Televíziónál valóban tíznél több vizsgálat folyik, és ezekből a vizsgálatokból, úgy tűnik legalábbis a vizsgálatok időtartamából, például abból, hogy a rendőrség több mint másfél éve vizsgálódik, hogy valamit találnak a Televíziónál, súlyos gazdasági visszaéléseket lehet feltételezni; nemcsak a Kósa Ferenc által idézett nyilatkozatokból, hanem másfajta forrásokból is lehet ilyeneket feltételezni.

A legfontosabb kérdés természetesen az anyagiakon túl az a kérdés, hogy a Magyar Televízió a közszolgálatiságnak mennyiben felel meg. És sokan vagyunk vagy sokan vannak képviselők, akik azt a benyomást keltik, mintha a közszolgálatiság egyetlen kérdés alapján lenne vizsgálható: a politikai műsorok alapján. A közszolgálatiságnak egyik eleme valóban a politikai tájékoztatási kötelezettség, az elfogulatlanság, a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság, de legalább ilyen fontos a kulturális misszió, amit egy közszolgálati televíziónak be kell tölteni.

És ha most nem a politikáról akarok beszélni, pusztán azt a megjegyzést teszem meg, hogy maga az ORTT, az ez ügyben illetékes hatóság, amelyben az előző kormányban alakult ORTT-nek megfelelően az előző kormány többséggel rendelkezik, megállapította többször a Magyar Televízió műsorairól, hogy súlyosan sértik a pártatlanság normáit, ha most ennél nem időzöm sokáig, akkor érdemes azt kiemelni a közszolgálatiság kapcsán, hogy a Magyar Televízió nem politikai műsoraiban a kulturális misszió háttérbe szorult. Most ennek anyagi problémáiról, okairól nem beszélek, pusztán a tényt állapítom meg, amit úgy szoktak összefoglalni, hogy a Magyar Televízió műsorainak döntő többsége ugyanolyan gagyi, csak rosszabb kiadásban, színvonaltalanabbul, mint a kereskedelmi műsorok, kereskedelmi televíziók műsora. Nagyon kevés a Magyar Televízióban az olyan igényes kulturális műsor - és a beszámolási időszakról beszélek természetesen -, ami megfelelne a közszolgálatiság normáinak.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy eleve nem tudok elfogadni olyan beszámolót, ami számomra elfogadhatatlan körülmények között működő testülettől származik, de azok a tartalmi kifogások, amelyeket itt röviden próbáltam összefoglalni, azt jelzik - és ezeket kívántam érzékeltetni -, hogy függetlenül a testület létrejöttének körülményeitől, azok a problémák, amelyek a Magyar Televízió működését jellemezték a beszámolási időszak döntő részében, szintén kétségessé teszik, hogy elfogadhat-e jó érzéssel egy parlamenti képviselő erről szóló beszámolókat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 




Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai