Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.20:30:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

29. ülésnap (2002.10.30.), 66. felszólalás
Felszólaló Vígh Ilona (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Kulturális bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 5:06


Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÍGH ILONA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt kuratóriumi Elnök Úr! A kulturális bizottságban tulajdonképpen nem is tárgyaltuk meg a beszámolót, ugyanis a kormánypárti többség kijelentette, hogy nem tudja elfogadni a beszámolót, a tartalmától függetlenül.

Ez az indoklás számunkra elfogadhatatlan. Mi nem tudunk elfogadni egy olyan tervezetet, amely nem az előterjesztésről szól, márpedig az előttünk lévő tervezet nem az előterjesztésről szól. Ebben az indoklásban, mint ahogy Pető Iván elnök úr említette, egyetlenegy sor sincs a beszámolóról, tehát tartalmilag nem is tervezték azt, hogy a határozati javaslatban szólnak erről.

Súlyos hiba csak azért nem elfogadni a kuratórium beszámolóját, mert tőlük függetlenül az akkori politikai erők nem tudtak megegyezni a testületek felállítását illetően - ezt mi nem tudjuk elfogadni. Lehet érdemben vitázni az előterjesztésről, de ők nem tehetnek arról, hogy a tulajdonosi testület, a felügyeleti testület, illetve a kuratóriumok nem voltak kiegészítve. Tehát nem az ő tevékenységük kritikája, hogy a kuratóriumok és az ellenőrző testületek is úgymond csonkák voltak. Ez a mi felelősségünk, az önöké, és a miénk, tisztelt képviselőtársaim!

 

 

(13.00)

 

 

De ki a felelős a csonka kuratórium létrejöttéért? Az Országgyűlés és a pártok. Ettől tulajdonképpen a kuratórium működött. Az Alkotmánybíróság is döntött ebben a kérdésben. Az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy a csonka kuratórium alkotmányellenes, meg is magyarázta, hogy miért: mert működnie kell bármely módon és bármi áron a kuratóriumoknak, hisz nélküle nem tud működni a részvénytársaság. Az embereket nem lehet megfosztani a közszolgálati televíziótól, rádiótól azért, mert a pártok nem tudnak megegyezni a delegáltakban.

Hiába sorolták a bizottságban a médiakuratóriumok elnökei, hogy az úgynevezett csonka kuratóriumok 80-85 százalékos részvétellel működtek, a szocialisták, szabad demokraták soha nem hiányolták a MIÉP képviselőjét sem a kuratóriumokból, a civil delegáltakat pedig nem tekintik ezek szerint egyenrangú félnek. Már a bizottsági vitában is kibújt a szög a zsákból: a jelenlegi kormánypártokat nem igazán érdekli a kuratóriumok elmúlt négyévi tevékenysége, a szocialista-szabad demokrata többség csak arra használja fel, hogy megzsarolja és gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozza a Magyar Televízió után a többi közszolgálati médiát is, illetve a médiakuratóriumokat is.

Az 1999-es beszámolónkban már benne volt egy nagyon lényeges grafikon, amely azt mutatta, hogy már 1999 februárjában, amikor az úgynevezett csonka kuratóriumi elnökség megválasztásra került, gyakorlatilag a Magyar Televízió Részvénytársaság saját tőkéjét már meghaladták az adósságai. Eleve lehetetlen helyzetet teremtett az 1996-ban elfogadott médiatörvény, amikor rászabadította a kereskedelmi tévéket a védtelen helyzetben lévő közszolgálati televíziókra.

A kuratórium megalakulásakor a Magyar Televízió reklámbevételei jelentős részét már elveszítette. Csak egy rövid számsort engedjenek meg. '97-től a 2001. évig tartó költségek szintje a következőképpen alakult: 1997-ben közel 31 milliárd, 1998-ban 26 milliárd, 1999-ben 25 milliárd, a 2000. évben 33,7 milliárd, a 2001. évben 31,6 milliárd volt. Az adott percek száma pedig jelentősen, több mint 20 százalékkal nőtt ebben az időben. A bevételek szintje tehát lecsökkent. Ez a lyuk a vödrön ott keletkezett, amit most viszont nem kívánok megismételni, az előzőekben említettem; tehát a reklámbevételeken múlik. Közel 20 milliárdos nagyságban esett el bevételtől a Magyar Televízió. Tehát a kereskedelmi televíziókhoz kerültek át a bevételek a Magyar Televíziótól. A költségek szintje viszont nő. Ha a költségek szintjét valorizáljuk az eltelt évek inflációjával, akkor az 1997-es 31 milliárd nagyjából 46 milliárd forintos éves költségszintet feltételez, ha csak az 1997-es szintet tartjuk inflációval felszorozva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot ebben a formában mi, ellenzéki képviselők nem tudjuk támogatni, és javaslom kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy fogadják el a beszámolót.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

 

(Béki Gabriellát a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.)

 

 




Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai