Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2021.07.24.03:12:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 118. felszólalás
Felszólaló Korózs Lajos (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:32


Felszólalások:  Előző  118  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, többen is hivatkoztak arra, hogy ez a dolgozó emberek költségvetése és a munkából élők költségvetése ‑ szerettem volna pontosan idézni. Nem tudom, hogy ez szimpla cinizmus vagy csak egy újabb kifejezése annak a társadalomképnek, amellyel immáron hét éve együtt kell élnünk, de ha a munkából élőket vesszük figyelembe, akkor ebből kapásból ki vannak rekesztve, akik éppen nem dolgoznak, a nyugdíjasok, a gyerekek, a gyereket nevelő tanárok, tanulók; én úgy számolom, nagyjából 6 millió ember.

Ettől függetlenül azt is gondolom, és mindenképp hangot kell hogy adjak neki, hogy most már hetedik éve minden évben növekszik az adóterhelés, egyre több adót fizetünk be, és azt látjuk, hogy a begyűjtött adó egy jelentős részét olyan fölösleges beruházásokra fordítják, amire az égvilágon semmi szükség nincs. Több olyan napirend látott napvilágot itt az elmúlt hetekben, hónapokban, ahol elsősorban ellenzéki képviselők számtalan példát hoztak, többek között egy olyan kerékpárút-beruházásról, ami nem vezet sehova, egyik településről nem ér át a másikra. Hallottunk olyan 4D-s moziról, amit olyan településen hoztak létre, ahol összesen hatan laknak, és még tudnám sorolni reggelig. Ehhez képest a szocialista frakció elkészítette a módosító indítványait, és tisztelettel jelentem a Háznak, mintegy 774 milliárd forint átcsoportosítására fogunk javaslatot tenni.

Azt látjuk, hogy jövőre már 4,3 százalékos GDP-növekedéssel számol a kormány, és éppen az idei 3,1-et javítják 4,1-re. Ennek ellenére azt is látjuk ebből a beterjesztett törvénytervezetből, hogy a jóléti funkciókra ismét kevesebb jut az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásairól szóló táblázat alapján. Az idei 26,59 százalékhoz képest jövőre kevesebb jut oktatásra arányosan, az egészségügyre, a nyugdíjkiadásokra, szociális ellátásokra, családtámogatásokra, munkanélküli-ellátásokra. De nemcsak a GDP arányában jut ezekre kevesebb jövőre, hanem az állami kiadások megoszlását tekintve is, miközben nő az állam működési funkcióit kitevő szolgáltatásokra fordított kiadás.

Ha megnézzük ezt az úgynevezett államháztartás konszolidált funkcionális jóléti kiadásait az ez évihez viszonyítva, akkor meg kell állapítsuk, hogy az oktatási tevékenységekre és szolgáltatásokra fordított összeg csökken; a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásoké csökken; a táppénzre, anyasági támogatásra, illetve ideiglenes rokkantsági juttatásokra szánt pénz csökken; a nyugellátásokra szánt pénz csökken; az egyéb társadalombiztosítási ellátások ‑ erre majd később kitérek ‑ csökken; a munkanélküli-ellátások csökkennek; az egyéb szociális támogatások ‑ ez egy nagyon fontos tétel, majd erre is ki fogok térni ‑ csökkennek; a lakásügyekre fordított kiadások kisebbek; a kultúrára és vallási tevékenységre szánt pénzek alacsonyabbak GDP-arányosan, mint ebben az évben voltak. Tehát summa summarum, a jóléti funkciókra szánt összegek csökkennek. Gondolhatják kormánypárti képviselőtársaink, hogy nem szabad oda több pénzt adni, mert még megeszik vagy fűtenek belőle vagy esetleg iskoláztatják a gyerekeiket.

Kedves Képviselőtársaim! Hadd idézzek ‑ nem­régiben a Magyar Tudományos Akadémián volt egy konferencia, és az egyik szociológus kolléga adott egy interjút egy napilapnak, és ebből szeretnék idézni, hogy miért foglalkozom itt a jóléti kiadásokkal. Ma Magyarországon az akadémiai konferencián elhangzott szám szerint 430 ezer rászoruló gyermek él, ám a minisztériumi számítás alapján ‑ itt az EMMI-t kell érteni alatta ‑ közülük csupán 208 ezren jogosultak az ingyenes nyári étkezésre. Elhangzott továbbá, hogy „Legalább 330 ezer gyermek fekszik le éhesen, aki a nyári szünet alatt sem jut megfelelő étkezéshez. A problémák az anya alultápláltsága miatt már a várandósság alatt elkezdődnek. Hazánkban a legmagasabb az Európai Unión belül a 2500 grammos testtömeg alatt született gyerekek száma.” Ez döbbenetes.

Folytatja ez a szociológus kolléga: „Az EU-s összehasonlításban hátulról a harmadik, egyedül Bulgária és Románia van rosszabb helyzetben a gyerekszegénységet tekintve.” Ezt tudtuk egyébként. „4-5 százalékkal magasabb nálunk a gyerekszegénység, mint az európai uniós átlag, ami azt jelenti, hogy a gyerekek 30 százaléka rászoruló. Nemcsak az aggasztó, hogy éhesek maradnak, hanem az is, hogy nagyon sokan nem úgy fejlődnek, ahogy kellene. Az ásvá­nyi­anyag- és vitaminhiány miatt szellemileg sem tudnak úgy teljesíteni, mint kortársaik. A lustaság, a motiválatlanság mögött gyakran élelemhiány húzódik meg, ezért nincs elég energiájuk a gyerekeknek.” ‑ mondta a professzor asszony.

Nézzük tovább a költségvetés fejezeteit! A konkrét összegeket nézve az úgynevezett egyéb társadalombiztosítási ellátásokra ‑ ahogy említettem, hogy ezzel még fogok itt időzni ‑ néhány száz millió forinttal lesz kevesebb, de az egyéb szociális támogatások, és tudjuk a költségvetési fejezetek kapcsán, hogy idetartoznak a segélyek is, erre a funkcióra már 34 milliárd forinttal jut kevesebb nominálisan azzal együtt, hogy arányaiban több tételnél is csökkenés jelentkezik.

A családtámogatásoknál a családi pótlék, a gyes, a gyet, az anyasági támogatás összege jövőre is változatlan marad, immáron hét éve, az előirányzatok összege pedig tovább csökken. A családi pótlékra szánt összeg majdnem 4 milliárd forinttal csökken, az anyasági támogatásnál látunk egyébként némi növekedést, a gyerekgondozást segítő ellátások csökkennek, a gyereknevelési támogatások csökkennek, a pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi támogatások csökkennek, a gyerektartásdíjak megelőlegezése csökken.

Most, kérem szépen, lehet azt mondani, hogy a gyerekszám is csökken, nagy valószínűséggel úgy gondolták a költségvetés összeállítói, hogy ezzel arányosan csökkentik ezeket a költségvetési kiadásokat. De az előbb említettem, hogy milyen helyzetben vannak a gyerekek százezrei, akkor ezt a pénzt erre kellett fordítani, és nemcsak arányosítani.

A szociális támogatások kapcsán már az indokolás szerint a nyugdíjak mellett az egyes jövedelempótló ellátások reálértékét is megőrzik. Ez azért nem fedi véleményem szerint teljesen a valóságot. Az ápolási díj alapösszege valóban emelkedik, de itt azt kell látni, hogy a 31 000 forintról 32 600 forintra történő emelésnél egy 5 százalékos emelésről van szó. A fogyatékossági támogatás összege is nő, mivel 2014 óta minden évben a nyugdíjemelés mértékével emelkedik.

Több esetben a költségvetést megalapozó javaslat alapján a jogosultak köre bővült azáltal, hogy 5 százalékkal emelik a jogosultsági küszöböt. Azonban továbbra sem változik számos szociális segély összege, a foglalkoztatást helyettesítő támogatások hatodik éve 22 800 forintos összegben kerülnek folyósításra, ha elfogadja az Országgyűlés a jövő évi költségvetést. Érdemes megjegyezni, hogy a közmunkára jövőre az idei összegnek csak a kétharmadát szánják, közel 100 milliárd forinttal csökken az erre rendelkezésre álló forrás. A közgyógyellátás összege sem változik, ahogyan a babakötvény utalási összegei sem.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez tartozó évi kétszeri támogatás összege nem változik az ideihez képest, alapesetben 6000 forintról van szó, és a halmozottan hátrányos helyzetű gyere­kek­nél 6500 forint. Ne feledjük, hogy mennyi segélyt megszüntettek 2015-ben. Ha egy kicsit cinikus len­nék, akkor azt is mondhatnám, hogy én kerestem a lak­hatási támogatást ebben a költségvetési tör­vény­ben, kerestem az adósságkezelési szolgáltatást, ke­res­tem a rendszeres szociális segélyt, kerestem a mél­tányossági közgyógyellátást, kerestem a mél­tá­nyos­sági ápolási díjat. Annál is inkább hozom szóba, államtitkár úr, mert tegnap itt a Felsőházi teremben éppen a nyugdíjasparlamenten több mint 400 civil képviselő vett részt, és több felszólaló mondta, hogy gyakorlatilag ezzel az intézkedéssel évek óta elle­he­tet­lenítették a települési önkormányzatokat. Még ha akarnának segíteni, akkor sem tudnak a rászoruló embereknek, mert az úgynevezett települési tá­mo­ga­tás, amelyet a központi költségvetés biztosít ezen a jogcímen, nem elégséges főleg a kistelepüléseken a szociális problémák orvoslására.

(17.20)

Tisztelt Ház! Említettem a GDP-arányos csökkenéseket, ezek közül is kell hogy mondjak egy mondatot a rokkantsági ellátásokról. A rokkantsági ellátásokra jövőre 11,6 milliárd forinttal jut kevesebb, mint az idén, így 309 milliárd forintra változik ez az összeg. A költségvetést megalapozó salátában a javaslatban bevezetik a kivételes rokkantási ellátást, amire a normaszöveg szerint ‑ a 16. §-ról van szó ‑ mintegy 150 millió forintot szánnak az Egészségbiztosítási Alapon belül.

A szociális szolgáltatások esetében ‑ ez a 2. számú mellékletben van ‑ az egyes szociális és gyermekjóléti feladatok támogatása előirányzat jövőre mintegy 43 milliárd forintra csökken az idei 51,8 milliárd forintról. Változatlan marad a szociális étkeztetés, az idősek nappali intézményi ellátásának, a fogyatékosok és demens személyek nappali intézményi ellátása, a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali intézményi ellátása, a hajléktalanok nappali intézményi ellátásának normatívái. A szociális a gyermekjóléti feladatellátás és irányítás intézményének támogatására jövőre több mint 12 milliárd forinttal kevesebb jut, valamint a szociális célú, nem állami humán szolgáltatások támogatására is 3,2 milliárd forinttal jut kevesebb.

Tehát ha tételesen megnézzük a főbb szociális sorokat a 2017-eshez viszonyítva a ’18-as költségvetésben, akkor az látszik, hogy a családi programokra kevesebb pénzt szánnak, a gyermekvédelmi lakásalapra kevesebb pénzt szánnak, a gyesen és gyeden lévő hallgatói hitelek célzott támogatására kevesebb pénzt szánnak, a szociális célú, nem állami humán szolgáltatások támogatására nagyságrendekkel kevesebb pénzt szánnak, a közösségi ellátásokra, a szociális munkára milliárdokkal kevesebb pénzt szánnak, a szociális gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatok ellátására kevesebb pénzt szánnak, a családi pótlékra kevesebbet ‑ ezt már említettem ‑, a gyermekgondozást segítő ellátásra kevesebbet, a gyermeknevelési támogatásra kevesebbet, a pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi támogatásra kevesebbet, a gyermektartásdíjak megelőlegezésére kevesebbet, a szolgálati járandóságra kevesebbet, a korhatár előtti ellátásra kevesebbet, az átmeneti bányászjáradékra kevesebbet és a mezőgazdasági járadékra is kevesebbet.

Továbbá kevesebbet szánnak a házastársi pótlékra, az egyéb támogatások kapcsán kevesebbet szánnak a cukorbetegek támogatására, a megváltozott munkaképességűek keresetkiegészítésére, a já­rási szociális feladatok ellátására is kevesebbet szánnak, és kevesebbet a közgyógyellátásra, az egyéb la­kástámogatásokra, a szociálpolitikai menetdíj-tá­mogatásra és a Start-munkaprogramra mintegy 91 milliárd forinttal fordítanak kevesebbet, s már tettem említést arról, hogy a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokból több mint 11,6 milliárd forintot vonnak ki.

Kell, hogy egy mondatot szóljak még a nyugdíjfejezet kapcsán egy méltatlan és igazságtalan kormányzati szándékról. Most már közel kilenc éve változatlan az öregségi nyugdíjminimum mértéke: 28 500 forint. Azt gondolom, hogy ezt kimondani is szégyen. Kimondani is szégyen, még akkor is, ha azt mondják, hogy néhány száz embernek állapítanak meg 28 500 forint vagy éppen annak a közelében lévő nagyságrendet.

Viszont érdemes elidőzni a számok mellett. Volt egy indítványunk a múlt évben, és az egyik fideszes képviselőtársunk azzal indokolta az elutasító döntést ‑ hiszen a Népjóléti bizottság tárgyalta ‑, hogy számosságát illetően olyan kevés embert érint ez a dolog, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. Én elég alapos ember vagyok, utána szoktam nézni mindennek. 50 ezer forintra szerettük volna az öregségi nyugdíjminimumot megemelni. 72 ezernél többen voltak olyanok, akiknek az öregségi nyugdíja ‑ hang­súlyozni szeretném: az öregségi nyugdíja ‑ nem érte el az 50 ezer forintot. Ha a nyugdíjszerű ellátásokat is idevennénk, akkor kiderült, hogy 364 ezren voltak a múlt évben olyanok, akiknek a járadéka nem érte el az 50 ezer forintot. Ma körülbelül 330 ezren vannak ezek az emberek.

Ha azt gondolja képviselőtársam, aki indokolta a fideszesek döntését, hogy számosságát illetően olyan kevesen vannak, hogy nem is érdemes velük foglalkozni, akkor én azt gondolom, hogy egy olyan politikának, amelyik azt mondja, hogy a családok és az emberek életminőségének a helyzetét jobbítva kíván politizálni, akkor azt hiszem, hogy mindenkinek szavazni kellett volna az indítvány mellett. Vagy ha már nem akarták egy MSZP-s képviselő indítványát megszavazni, akkor nyújtottak volna be ők egy másik indítványt. Ha tíz olyan ember lenne, akinek megalázóan alacsony az öregségi nyugdíja, azzal is foglalkozni kéne, de itt több százezer emberről van szó. Több százezer emberről van szó!

Bizonyára önök is olvasták, két nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra egy civil szervezet a létminimum-kutatások kapcsán a létminimumadatokat, lévén most már több mint egy éve, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nem számol létminimumot, és ebből kiderült, hogy csak a nyugdíjasok ‑ ha már az öregségi nyugdíjminimumnál tartottam ‑ lét­mi­ni­mu­ma, az egyszemélyes nyugdíjas háztartás létminimuma a múlt évben 79 757 forint volt. Megnéztem, hogy mennyien vannak azok, akik a nyugdíjas egyszemélyes háztartás létminimuma alatti nyugdíjjal rendelkeznek. Képviselőtársaim, 1 millió 30 ezer olyan idős ember van, akinek a státusza nyugdíjas, és nyugdíjának az összege nem éri el a 79 757 forintot.

Én itt befejeztem a mondókámat, és azt gondolom, hogy érdemes lesz foglalkozni képviselőtársaimnak a módosító indítványokkal, hiszen meggyőződésem, hogy minden képviselő, aki módosító indítványt nyújt be a jövő évi költségvetéshez, azt olyan szándékkal teszi, hogy az itt élő közel 10 millió ember helyzetén változtatni tudjon. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  118  Következő    Ülésnap adatai