Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság 2004. március 22-ei ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, s azt látható többséggel általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Az ülésen az előterjesztő három meghatározó jelentőségű érvet sorakoztatott fel a törvény megalkotásának indokoltsága mellett. Ezek közül az első az, hogy az európai uniós csatlakozásunkkal lezárul a jogharmonizációs folyamat, s ezzel összefüggésben szükséges a nemzeti jogrendbe beemelt, a csatlakozást követően viszont már hazánkban is közvetlenül hatályos jogi normák esetében a jogharmonizációs záradékok módosítása. A másik indok az alkotmánymódosító 2002. évi LXI. törvény elfogadásából származik, amely az uniós követelményeknek megfelelően a korábban kizárólag magyar állampolgárokat megillető alkotmányos jogok, az úgynevezett státusjogok egy részét más uniós tagállamok állampolgáraira, illetőleg egyes esetekben hazánkban letelepedett más személyekre is kiterjeszti. Végezetül a közösségi jog négy szabadsága, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának joga is számos törvény rendelkezéseinek módosítását igényli.

A törvényjavaslat tehát elsődlegesen technikai jellegű, illetőleg deregulációs változtatásokat tartalmaz. Kivételesen azonban - miként ez címének harmadik fordulatából is kitűnik - új törvényi rendelkezéseket is megállapít. Így például a törvényjavaslat szabályozni kívánja az Európai Csalásellenes Hivatallal való együttműködést, az Unió lobogójának használatát, illetőleg újrakodifikál egyes külkereskedelmi korlátozásokat, továbbá a közérdekű bejelentésekkel és panaszokkal kapcsolatos eljárást.

A bizottság ülésén az ellenzék élesen bírálta az előterjesztést. Egyfelől azt kifogásolták ellenzéki képviselőtársaim, hogy a javaslat 33 - valójában 73 - törvényt kíván módosítani, s ennek alapján azt a közismert kifejezéssel élve salátatörvénynek minősítették. Jelezték, hogy e sajátossága miatt a javaslatot áttekinthetetlennek, kezelhetetlennek tartják. Másik ellenérvük az volt, hogy az előterjesztés 6 - valójában 14 - kétharmados törvényt is érint, mégpedig nemcsak jogharmonizációs, hanem tartalmi szempontból is. Az ellenzéki képviselők azt igényelték, hogy e kétharmados törvényeket válasszák le a javaslatról, s egyben azokat a rendelkezéseket is, amelyek nem függnek szorosan össze az európai uniós jogharmonizációval. Példaként a gyülekezési törvény módosítását nevezték meg, mely véleményük szerint az adott település közlekedésének megbénulására hivatkozva pótlólagos jogcímet biztosít a rendőrhatóságnak a gyülekezés megtartására.

Tisztelt Ház! Ezeket az ellenzéki ellenvetéseket a kormányoldal megalapozatlannak tartja. Mielőtt még Salamon László képviselőtársam elmondaná, jelzem, hogy az ülésen e bírálatokkal szemben ellenérveket kizárólag az előterjesztő fogalmazott meg. A kormánypárti képviselők ugyanis úgy ítélték meg, hogy az általa elmondottak meggyőzően igazolták a törvényjavaslat ilyen formában történő benyújtásának indokoltságát. A többségi álláspont megfogalmazásakor azonban szükséges további ellenérveket is felsorakoztatnunk. Mindenekelőtt tévesnek tartjuk a salátatörvény minősítést, hiszen a jogharmonizációs funkció egyértelmű tárgyi összefüggést teremt az egymástól valóban távol eső jogterületek között, szemben például azzal az előző kormány által 1999 őszén benyújtott törvényjavaslattal, mely a béranyaságot néhány központi államigazgatási szerv jogállásának megváltoztatásával kapcsolta össze.

A kétharmados törvények tartalmi módosítására való hivatkozás is többnyire megalapozatlan. Így például az egyesülési jogról szóló törvény és a honvédelmi törvény módosítása valóban kizárólag az uniós tagállamok polgárai, illetőleg a tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezők helyzetének tisztázását szolgálja. Ez egyértelműen kitűnik például az 1989. évi II. törvény újrafogalmazott 8. §-ának (2) bekezdéséből, amely szerint párt alapítója és tisztségviselője nemcsak magyar állampolgár, hanem más olyan személy is lehet, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán is választójoggal rendelkezik, azaz menekült, bevándorolt vagy letelepedett, illetőleg uniós állampolgár is.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 80. §-ának (1) bekezdését viszont a törvényjavaslat valóban érdemben módosítja, ám nem növelni, hanem szűkíteni kívánja a rendőrhatóság hatáskörét, amikor a közlekedés rendjének aránytalan sérelme jogcímét az adott település közlekedésének megbénulásával váltja fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez utóbbit ugyanis sokkal nehezebb elfogadtatni a bírósággal, mint az aránytalan sérelmet.

Mindezen érvek alapján az alkotmány- és igazságügyi bizottság nevében a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)