Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ajándék lónak ne nézd a fogát, szól a népi bölcsesség. Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak, mondta Homérosz egyik hőse Trója ostroma idején.

(13.00)

Ha megfogadnánk a népi bölcsesség javaslatát, a mai parlamenti vita igen rövidre szabott lenne. Csakhogy nem ajándékról van szó, hanem törvény által szabályozott forrásjuttatásról, pontosabban központi pénzelosztásról. Az, hogy a kormányzat egyébként úgy viselkedik, mint ha kegyet gyakorolva ajándékot osztana, az egy másik kérdés. A trójai hős bizalmatlansága pedig azért figyelmeztető számunkra, mert az elosztásban évről évre több mint ötszáz önkormányzat érdekelt, de maximum 10-15 százalékuk jut forráshoz, egy meglehetősen bonyolult, bürokratikus mechanizmuson keresztül.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség gratulál a támogatást elnyert 75 önkormányzatnak, és együtt bánkódik azokkal a településekkel, amelyek önkormányzata, szám szerint 455, nem részesülhetett a központi jótékonykodásból.

Melyek ezek a vesztes önkormányzatok? Az érintettek köre egyedül az Önkormányzatok Közlönye 2003. szeptember 19-i X. számából ismerhető meg, ott is csupán felsorolás jelleggel, indokolás nélkül. Ez a közlöny tartalmazza ugyanis a kormány közleményét a helyi önkormányzatok és a nem állami fenntartók 2004. évi új címzett támogatásainak döntés-előkészítéséről. A közlöny három és fél oldalon, kétszer olyan széles rubrikában sorolja a pályázat nyerteseit, mint mondtam, csupán 75-öt, és tizenkét oldalon, dupla sűrűséggel olvashatjuk a nem javasolt beruházási koncepció önkormányzati gazdáit. Emlékeztetőül mondom még egyszer: 455-öt.

A lényeg, köszönhetően a kétfordulós, kétkörös rendszer találmányának, már tavaly eldőlt. Eldőlt azelőtt, hogy az ország költségvetéséről a parlamenti vita elkezdődött volna, vagy e téren más autentikus döntés született volna. Az önkormányzatok pályázatainak megszűrése megtörtént 2003 szeptemberében, és az ítéletet a kormány kimondta: 75 igen, 455 nem. Tette ezt közleményben, amely egyébként is érdekes jogforrási megoldás. A közleményből az igény megnevezésén, az érintett önkormányzatok nevén túlmenően csupán az derül ki, hogy a pályázat egészségügyi, kulturális, oktatási vagy úgynevezett vizes területeket érint-e.

Tavaly az általános vita során szocialista, kormánypárti bizottsági elnök tette szóvá, és a belügyminiszter asszonyt kérte arra, hogy az elutasított kérelmekről a képviselők kapjanak tájékoztatást, az elutasítás indokával együtt, hiszen az érintett önkormányzatok tájékoztatása alapvető követelmény és indokolt. A felhívás pusztába kiáltott szó maradt, az önkormányzatok negligálása idén is megtörtént. Tavaly május 27-én az előterjesztőt képviselő belügyminisztériumi államtitkár zárszavában előadta, hogy úgy érzi magát, mintha költségvetési vitán vagy netán önkormányzati vitanapon lenne, bár úgy nyilatkozott, hogy a viták nem voltak fölöslegesek. Megértjük, hogy mind a költségvetéssel, mind az önkormányzati problémákkal szembesülni igen kellemetlen bármelyik kormánytagnak.

A mai napirend természetesen mindkét témakört szorosan érinti, azokhoz kapcsolódik, mégis, kímélendő az államtitkár urat - hiszen úgyis lepereg róla minden -, szorosan a törvényjavaslattal kívánunk foglalkozni.

Bevezetőmben ajándék lóról és trójai falóról tettem említést, nem véletlenül. A törvényjavaslat magán viseli egy harmadik ló, az állatorvosi ló minden jellegét. A Belügyminisztérium és a kormánypárti képviselők szerint viszont - idézem - „ a törvényjavaslat minden eddiginél nagyobb volumenűö, egy másik idézet: “soha nem látott mértékű önkormányzati fejlesztési támogatást biztosítö. Fellengzős és nagy szavak kormánypárti oldalról.

Nézzük meg, mik a tények valójában! A tavalyi és az idei támogatási rendszert kívánom összehasonlítani és egybevetni. Tavaly 55 önkormányzat közel 70 milliárd forintot kapott 461 elutasítás mellett. Idén 75 pályázat kapott 76 milliárd forintot, 455 elutasítás mellett. Hol itt a nagy volumen? Hol itt az óriási eltérés? Fajlagosan idén kevesebb jutott egy-egy fejlesztésre, mint tavaly. A juttatott összeg mindössze 6 milliárd forinttal emelkedett, azaz 1-2 százalékkal haladta meg a növekedés a tavalyi inflációt. Miután a beruházásokhoz igényelt támogatás több évre ütemezett, az infláció többet visz el az idők során, mint a növekmény.

Második kérdéskör. Érdekes a kép akkor, ha megnézzük, mennyi a támogatás összege ez évre, idénre, 2004-re. Csupán 6 milliárd forint, azaz a bruttó támogatási összeg 10 százalékánál is kevesebb. A beterjesztett ütemezés 2007-ig szól, és így megnézve ezt az évet is azt látjuk, hogy a támogatás a futamidő utolsó évében mindösszesen 2,4 milliárd forint. A pénz zömét 2005. és 2006. évben kell elkölteni. Vajon miért? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség úgy gondolja, a kormány úgy irányította a címzett támogatásokat, csak olyanokat és azokat a fejlesztéseket támogatta, amelyek a választás évére befejeződnek. Taktikus, kampány értékű, de az önkormányzatokkal szemben etikátlan hozzáállás.

Tavaly nagy elismerés fogadta, hogy első alkalommal lehetőség nyílt arra, hogy szociális feladatokat ellátó, egyes nem állami fenntartók is címzett támogatásban részesülhessenek. Ezt a körülményt általános üdvözlés fogadta kormányoldalon, ellenzékben egyaránt. Idénre ez megszűnt, mégpedig prózai okokból: egyszerűen forráshiány miatt. Súlyos, cinikus visszalépés a kívánt fejlődési iránytól, igen rossz üzenet a nem állami fenntartással kísérletező civil szféra felé.

Tavaly a második körbe jutott önkormányzatok hiánytalan igénybejelentést nyújtottak be, azaz 54 önkormányzatból senki nem hiányzott a végelszámolásnál. Idén hiánytalan igénybejelentés egy önkormányzatnak nem sikerült, három pedig azért esett ki a támogatottak köréből, mert a költségvetésben nem akadt számukra fedezet, pedig csak 748 millió forint volt az igényük iskolára, sőt, egyiküknek önkormányzati hivatal építésére. Kérem szépen, van olyan település, ahol nincs önkormányzati hivatal se! Igaz, 2004-ben valamennyi beruházási feladatukat el is végezték volna - talán ez nem tetszett a javaslattevőknek. Az önerejük is megvolt, mégis kívül rekedtek ezek az önkormányzatok.

Vessük össze az odaítélés, azaz a támogatási javaslat kidolgozásának tavalyi és idei szempontjait. Tavaly az államtitkár úr a területi kiegyenlítés elvének alkalmazása mellett másik szempontként a gazdasági megalapozottság és a reális mérték igényét jelölte meg. Idén négyre nőtt a szempontok fogalmi köre. Megmaradt, hogy megyénként egy-két beruházás részesüljön támogatásban. Ez úgy alakult, hogy van, ahol egy, ez Vas megye, és van, ahol kilenc, ez Pest megye.

De bőven találkozunk új szempontokkal is. Ilyen a közösen ellátott feladat előnyben részesítése, a központi forrás hatékony felhasználásának egyébként magától értetődő igénye és a saját forrás szükségessége. A túl általános szempontrendszer is csak arra jó, hogy az alól is legyenek kivételek. Nézzük meg ezeket a kivételeket is!

Két olyan önkormányzat részesült támogatásban, ahol a pályázónak nem volt saját forrása. A kivételezés különösen indokolatlan egy megyei önkormányzat esetében, ahol - emlékezetem szerint - 3 millió 200 ezer forint hiányzott az önrészhez. Még meghökkentőbb kivétel, hogy támogatásban részesült egy 4 ezer fős kistelepülés, annak ellenére, hogy a döntés-előkészítés szakaszában nem nyújtott be pályázatot, a nagy körbe viszont hirtelen bekerült. Nem a település ellen szólok, és nem a tanuszoda építését kívánom meggátolni, de összefüggést látok Pécsvárad hirtelen támogatása és a Zengőn tervezett katonai létesítmény között. Az idei legnagyobb környezetvédelmi skandalum és tiltakozás levezetésére nem lenne szabad törvénymódosítási eszközöket felhasználni. Higgye el a kormány, nem ezzel jut eredményre!

A kivételek sorát gyarapítja, hogy a tavaly szeptemberben még elutasított törökbálinti vízellátóhálózat-fejlesztés bekerült a támogatások körébe. Ennek örülünk, támogatjuk is; bár annak nincs magyarázata, hogy miért nem a másik, szintén elutasított törökbálinti igény, az iskolabővítés kapott szabad utat.

A kivételezéseknél súlyosabb az a körülmény, hogy a támogatási javaslat huszonhat esetben úgy látta, hogy a beruházási összköltség csökkentése vizsgálandó. Sajnos, nem tudtuk meg, hiszen nem kaptunk tájékoztatást, hogy a vizsgálódás milyen eredményre vezetett.

(13.10)

De bármilyen eredményt hozott is, ez azt jelenti, hogy a pályázatot benyújtó önkormányzatok eredeti elképzelését a kormány egyharmad részében nem támogatja, csak bizonyos fenntartásokkal. Kénytelen vagyok megismételni és leszögezni, hogy a pályáztatás egész rendszere a képviselőcsoportok elől nagyrészt elzárva bonyolódik, és a hozzáférés rendkívüli erőfeszítésébe kerül az érintett képviselőknek is. De vajon csak róluk van szó? Nem.

Tavaly a győzelmi jelentés arról is szólt, hogy a kormány előzetes döntését egyeztette az önkormányzati szövetségekkel. Idén erről nem szereztünk tudomást. A bizottsági munka során önkormányzati szövetségek javaslatával, véleményével nem találkoztunk, jogos a kétség: ilyenek egyáltalán nincsenek. Újabb visszalépés az önkormányzatiság kimondatlan, de általunk vallott eszméjétől.

És a végére maradt a feketeleves. A törvénymódosítás kimondja a 10. § (3) bekezdés c) pontjában: “Az európai uniós támogatással megvalósuló beruházások központi támogatásban nem részesülhetnek.ö Erről az államtitkár úr már tudott valamit tavaly, esetleg sejtette. Az általános vitában a kétlépcsős rendszert dicsérők mindig arra hivatkoztak, hogy az első körben elutasított önkormányzatoknak már nem kell költeniük a pályázatok további kidolgozására, úgymond, szinte jól járnak, ha kiesnek a pályázati rendszerből. Az államtitkár úr csak az átgondolás lehetőségére hívta fel a figyelmet, és szó szerint azt mondta, nem gondolja, hogy olyan nagy a baj, ha a nem nyerő pályázatok elkészülnek, hiszen van lehetőség az önkormányzat számára, hogy máshol ezzel a pályázattal el tudjon indulni.

Ma már tudjuk, arról van szó, hogy az önkormányzatokat választás elé állítják: vagy európai uniós támogatás, vagy központi, hazai, a költségvetést terhelő. A jövőben a kettő kizárja egymást, és ezzel igen nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Lehet, hogy egyiken vagy másikon talán elnyernek támogatást, de lehet - főként akkor, hogyha a pályázatok kiírása párhuzamos, időben egybeesnek -, hogy lemaradnak a fejlesztési lehetőségekről.

Tavaly a kormánypárti területfejlesztési bizottság elnöke fontos kérdésnek minősítette, hogy az európai uniós csatlakozásunkat követően a fejlesztések összehangolt, zökkenőmentes lebonyolításának alapvető érdekeit meg kell keresnünk, közösen. Olyannyira fontosnak tartotta az európai uniós csatlakozásunkat követő közös finanszírozás elképzeléseinek szabályozását, hogy megnyugtatta itt az Országgyűlést, hogy bizottsága önálló napirend keretében hamarosan megtárgyalja az ezzel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket. Ilyen bizottsági napirendről azóta sem szereztünk tudomást.

Az idei bizottsági vitában ezt a kérdéskört a kormánypártiak már érinteni sem kívánták. Sőt, a címzett támogatások rendszerének csatlakozás utáni felülvizsgálatát feltevő konkrét javaslatot véletlen elszólásként remélték minősíthetőnek.

Az előterjesztő Belügyminisztérium ezzel szemben egyértelműen így szólt: “A címzett és céltámogatási törvény átfogó módosításán most dolgozunk. A törvénymódosítás kapcsán az idei év második felében a szakmai javaslat a bizottság elé kerül majd.ö

Nyilvánvaló, hogy a ma tárgyalandó törvénymódosítás új szabályai elsorvasztani kívánják a címzett támogatás rendszerét, hiszen ez a tönkretett és használhatatlan költségvetést terheli. A kormány felelőtlenül, előkészítés nélkül tereli át az önkormányzati igényeket az EU-kasszához.

Tisztelt Ház! Végezetül megismétlem: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindenkor az önkormányzatok érdekeit szolgálva és képviselve, elfogadja a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy láthatták: igen sok sebből vérzik. Felkérjük a döntéshozókat, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításával ne késlekedjenek tovább. Minden év, de minden fél év késedelem több mint hiba a Medgyessy-kormány részéről.

Reméljük, utoljára tárgyaltunk erről a szubjektív, átláthatatlan és igazságtalan elosztási rendszerről. Bízunk abban, hogy az önkormányzatokban megvan az az erő, amely kikényszeríti a helyes, településbarát megoldások egységes rendszerét, leküzdve a kormányzati szervek ellenállását és a mindenkori megosztó kísérleteket. Eredményes, tárgyszerű általános vitára számítunk, a benyújtott módosító indítványaink elfogadásában bizakodunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)