Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.16:49:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2004.04.06.), 278. felszólalás
Felszólaló Dr. Wiener György (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:09


Felszólalások:  Előző  278  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én az ajánlás 51. pontjában levő, Szent-Iványi István képviselőtársammal együtt benyújtott módosító indítványom mellett szeretnék érvelni.

Elhangzott mind Hende Csaba képviselő úr, mind pedig Ivanics úr részéről egy olyan fejtegetés, hogy az Európai Unió zászlajának használata semmiképpen ne legyen kötelező, sőt bizonyos intézmények kivételével ezt a lobogót egyáltalán ne is használjuk. Most a zászlót meg a lobogót szinonimaként alkalmazom, noha tudom, hogy a két fogalom nem teljesen azonos egymással.

Véleményem szerint nem olvasta el figyelmesen egyik képviselőtársam sem azt a módosító indítványt, amely mellett érvelni próbálok. Ez a módosító javaslat mindenképpen kivenné a törvényjavaslat szövegéből azt, hogy a nemzeti ünnepeken, továbbá az Európai Unió hivatalos ünnepnapjain az Európai Unió lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással az Országgyűlés előtt fel kellene vonni. Ez tehát kimaradna a törvényjavaslatból.

(18.50)

A 141. § új (1) és (2) bekezdése pedig abban az esetben írná elő az Európai Unió zászlajának, illetőleg lobogójának a használatát, ha ehhez a feltételek adottak. S hogy melyek ezek a feltételek? Ezek lehetnek részben pénzügyi, anyagi feltételek, amelyekre Hende képviselő úr is hivatkozott, lehetnek azonban politikai feltételek is. Amennyiben valamely intézmény esetében olyan vélekedés alakul ki a társadalom bizonyos csoportjaiban, hogy ott ne használják ezt a zászlót, illetve lobogót, akkor ennek a használatától nyilván el lehet tekinteni, s akkor is ez a helyzet, ha az adott intézmény munkatársai foglalnak el ilyen álláspontot.

Azonban ennek a használatnak a lehetőségét mégis meg kellene teremteni. Nagyon szerencsétlennek tartom, hogy néhány héttel az európai uniós csatlakozás előtt még mindig az identitásprobléma kerül előtérbe. Arra hívnám fel mind a már eltávozott Hende Csaba képviselő úr, mind pedig Ivanics képviselő úr figyelmét, hogy 1994. március végén egy MDF-FKGP-KDNP-kormány nyújtotta be a csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz, mégpedig olyan időpontban, amikor már tudni lehetett, hogy ez nem a hagyományos európai gazdasági közösség, hanem már túljutott a maastrichti folyamaton, már megszületett a maastrichti szerződés. Egyértelműen látni lehetett, hogy itt a szuverenitásnak egyfokú korlátozódása elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Téved Ivanics képviselőtársam, amikor nemzetközi szervezethez való kapcsolódásról beszél. Az Európai Unió nem az ENSZ, nem az ENSZ valamelyik szakosított intézménye, mondjuk, az UNESCO, hanem egy teljesen speciális új politikai rendszer, egy úgynevezett államközösség. Ennek az államközösségnek saját intézményrendszere van, olyan intézményrendszere, amely a nemzetállamoktól meghatározó hatáskörök gyakorlását veszi át. Ennek következtében ez az államközösség kezd elmozdulni, ha lassan is, egy konföderatív, majd egy föderatív berendezkedés irányába. Amikor csatlakozunk egy ilyen szervezethez, akkor világosan tudnunk kell, hogy annak mik a következményei. Az korrekt álláspont, amit például egyes nyugat-európai vagy észak-európai országokban különféle politikai erők képviselnek, hogy ők euroszkeptikusak vagy euroellenesek. Ilyen politikát folytatott például Margaret Thatcher vagy John Major az 1979-97 közötti időszakban Nagy-Britanniában. Ők már nem tudtak visszavonulni az EGK-ból, majd az EU-ból, hiszen tagok voltak. Voltak azonban olyan államok, mint például Norvégia, ahol meghatározó politikai erők egyértelműen ellenezték a csatlakozást. Ez korrekt vélemény! Azt azonban nem tartom megfelelő politikai magatartásnak, hogy csatlakozni kívánunk, de a csatlakozás következményeit mégsem óhajtjuk; tehát olyan álláspontot foglalunk el, hogy a csatlakozás bizonyos vonatkozásai kényszerből vagy saját akaratunkból elfogadhatóak, de a szimbolikus politikai mezőben úgy csinálunk, mintha ez a változás mégsem következett volna be.

Akár felhúzzuk ezt a lobogót, illetve zászlót, akár nem, a dolognak az a lényege, hogy Magyarország bekerül egy olyan államközösségbe, ahol a jövője egyre erőteljesebben függeni fog brüsszeli döntésektől, és nem az a megoldás, hogy ezt nem kívánjuk szimbólumokban kifejezni, hanem az, hogy az érdekeinket Brüsszelben minél hatékonyabban kíséreljük meg érvényesíteni.

Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  278  Következő    Ülésnap adatai