Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.16:01:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2004.04.06.), 32. felszólalás
Felszólaló Dr. Vastagh Pál (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:16


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert a törvényjavaslat eredeti tartalmához képest az általam hallott ellenzéki hozzászólásokból valami egészen más rajzolódik ki.

A jelzőkkel nem ártana a javaslat tartalmával szinkronban gazdálkodni. Szó sincs arról, hogy a kormány betegesen irtózna mindenféle ellenőrzéstől. Tessék pontosan elolvasni, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban! Nagyon szépen kirajzolódik, hogy a kormány minden olyan dokumentumot, jogszabálytervezetet, kiegészítő anyagot megküld az Országgyűlésnek, ami az uniós intézmények, kormányzati részvétellel működő intézmények napirendjén szerepel. Sőt, külön megjelöli azokat, amikre külön felhívja az Országgyűlés figyelmét, amelyek törvényhozási tárgykört érintenek, vagy az Országgyűlés számára, az ország számára stratégiai jelentőségűek, vagy eltérő szabályozási koncepciót tartalmaznak, vagy alkotmányos összefüggéseik miatt külön figyelmet érdemlők.

Nagyon széles tehát a választék. A kormány kérheti az Országgyűlést, hogy foglaljon állást bizonyos javaslatok kapcsán, mint ahogy az Országgyűlés is kérheti a lehetőséget, hogy állást foglaljon más témakörökben. Tehát teljesen nyitott az egész rendszer, és mind a két félnek megvan benne a mozgástere.

Az ellenőrzés tekintetében pedig egyetlenegy probléma merült fel most a kormány és a parlament viszonyában, az az egy pont, ami egy valóban atipikus, valóban ritkán előforduló szituáció - és bízom benne, hogy ebben valóban meg tudjuk találni a kompromisszumot -, hogy egy kétharmados szabályozási tárgykört érintően, ha a kormány álláspontja eltér a előzőekben összefoglaltaktól vagy az Országgyűlés állásfoglalásától, akkor az eltérés indokait az Országgyűlés szavazással erősítse meg, fogadja el vagy utasítsa el. Ez az egyetlenegy pont! Aki ezek után azt mondja, hogy az Országgyűlés ellenőrzési lehetőségeit minimalizálja ez a törvény, akkor vagy nem olvasta el a törvényt, vagy szándékosan nem akarja a törvény tartalmát reálisan visszaadni a vitában és a közvélemény számára.

Én tehát nem érzem azt, hogy itt, ebben a törvényjavaslatban ne került volna tisztességesen rögzítésre az Országgyűlés ellenőrzési jogköre. Ami pedig a parlament belső munkáját illeti, nem volt már időm arra a hozzászólásom keretei között, hogy beszéljek arról, hogy gyökeresen megváltozik az Országgyűlés munkája.

Arra nem volt az eddigiekben példa, és szeretném arra is felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a törvény kiegészül egy házszabály-módosítással. Azért nem lehetett az országgyűlési vitát összekapcsolni - a házszabály-módosítás és a törvényjavaslat vitáját -, mert a Házszabály tartalmát majd a megszületendő törvényjavaslathoz kell igazítani. És a Házszabály még további részletezéseket tartalmaz például a tekintetben is, hogy az egyes képviselőknek milyen tájékozódási és milyen információs lehetősége lesz.

Én tehát úgy érzem, hogy leszámítva ezt a vitát, ami a kormány és a négy parlamenti párt között jelenleg fönnáll, és leszámítva azt a két kérdést, amelyet valóban nem lehet kardinálisnak tekinteni, ennek a törvényjavaslatnak a tartalma meggyőződésem szerint jó szívvel elfogadható a parlamenti pártok számára, és nem okoz majd gondot a kormány számára sem ennek a törvényjavaslatnak a gyakorlati végrehajtása és megvalósítása.

Nem érdemes tehát olyan jelzőket használni, amelyek koránt sincsenek szinkronban a kialakult helyzettel, nem reménytelen megtalálni a kompromisszumokat. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi példákat mindig fel lehet használni pró és kontra. Nincs olyan gyakorlat, amire ne lenne ellenkező forma, ellenkező intézmény a nemzetközi gyakorlatban. Nekünk saját magunknak kell kialakítani a saját intézményrendszerünket, ha ebben segítenek a nemzetközi példák, az nagyon jó, de nem kell ehhez makacsul ragaszkodni, hogy mire van példa a nemzetközi gyakorlatban vagy mire nincs, mi magunk formáljuk a saját rendszerünket.

Van a nemzetközi gyakorlatban arra is példa, hogy jóformán az egész együttműködés a kormány és a parlament között nem rendelkezik alkotmányos vagy jogi alapokkal. A konvent időszakában én részt vettem a nemzeti parlamentekkel foglalkozó munkacsoport keretei között, és érdeklődtem, hogy milyen közjogi alapokon nyugszik az együttműködés. És azt mondták, hogy bizony sok országban nincsenek kimunkált, részletesen rögzített közjogi rendszerek, közjogi szabályok.

Van ellenkező példa is, az osztrák alkotmány, ahol tényleg nagyon részletesen tartalmazzák az együttműködés különböző formáit, de nekünk saját magunknak kell megtalálni a magyar gyakorlatnak megfelelő és a magyar alkotmányos gyakorlatnak megfelelő megoldásokat.

Még egy tapasztalatomat szeretném megosztani a jelenlévőkkel. Amikor hasonlóképpen ebben a munkacsoportban arról beszélgettünk, hogy a gyakorlatban hogy zajlik a munka, az együttműködés a kormány és a parlament között, függetlenül mindenféle pártállástól arra hívták fel a figyelmet, hogy elképzelhetetlen a normális együttműködés a politikai bizalom minimuma nélkül.

Politikai bizalom nélkül az integrációs ügyekben nem lehet jól együttműködni a kormánynak és az Országgyűlésnek. A vitákat azokon a fórumokon belül folytatják le, ahol a döntések kialakulnak, sokkal kevésbé kapnak teret nyilvánosan azok a viták - különösen nem olyan fórumokon, amelyek nemzetközi összetételűek vagy nemzetközi jellegűek. Ezeket is érdemes tehát figyelembe venni, és kérem a képviselőtársaimat, hogy a meglévő nézetkülönbségeket ne túlozzák el. Ezek a törvényjavaslat alapvető tartalmát nem érintik. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai