Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2021.09.17.12:47:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 96. felszólalás
Felszólaló Mirkóczki Ádám (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:37


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szé­pen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Pró­bálom korrekt módon, de azért mégiscsak erős kritikával illetni azokat a felszólalásokat és igazából nem­csak a mai napra vonatkozó felszólalásokat, han­em amit a ‑ tisztelet a kivételnek ‑ kormánypárti poli­tikusok rendre megengednek maguknak akár helyi szinten, önkormányzatoknál, bármilyen nyil­vá­nos rendezvényen.

Szeretném fölhívni a figyelmet és leszögezni azt az alapvető tényt, hogy amikor kis településeken, nagy településeken, városokban, bárhol bármilyen fej­lesztés történik, rendre egyébként, ha uniós for­rá­sok­ról beszélünk, azt ne állítsák már önök be úgy, mintha az egy kegy lenne, az önök kegyétől függne, hogy hol mi történik. Ma is elhangzott rengeteg olyan felszólalás, szeretném Bányai Gábort is ide­hozni, aki rendre a saját választókerülete összes tele­pülésén végigmegy és szinte döntő többségében az uniós forrásokból elindított fejlesztéseket sorolta, de nem teszi hozzá ‑ mert akkor világítsuk meg az igaz­ságot ‑, ez nem kormányzati teljesítmény. Önöknek ez a feladata.

Az európai uniós források nem attól függnek, hogy önök hogyan és miként; függ tőle, persze, le kell hívni és korrekt módon kell kivitelezni ezeket a fej­lesztéseket és nem ellopni, ahogy egyébként nagyon sok esetben történik. De ezt alapesetben a válasz­tók­nak nem kell megköszönni. Ez nem az önök kegye, hogy valahol valamilyen uniós fejlesztés történik. Mert az a stílus ‑ és még egyszer mondom: tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára, de amit rendre egyes képviselők, politikusok helyben, választókerületekben, országosan, különböző sajtó­orgánumoknál, az a stílus, az a pökhendi Döbrögi-stílus, amit előadnak, mintha éntőlem függne, hogy itt megvalósul-e valamilyen fejlesztés vagy sem, ez hihetetlen. Ez az arrogancia, ez a pökhendiség, ezt kéne már befejezni.

Nem vagyok és nem vagyunk ellendrukkerek, annak örülünk, ha minél több fejlesztés megvalósul, de tegyük már hozzá, hogy azért ehhez is kellene némi alázat, és kellene némi önmérséklet. Mert az a stílus, ami most már hosszú évek óta zajlik, és egy választási évben vagy egy kampányidőszakban ez még inkább felerősödik, végig kell csak nézni a helyi sajtótájékoztatókat, milyen stílusban, hogyan zaj­la­nak, ezt azért tegyük már helyre.

Azért szerettem volna itt elmondani a vitában és a jegyzőkönyv számára, hogy nem ez a kormányzati teljesítmény. A kormányzati teljesítmény az, hogy a közpénzekkel mennyire tudunk felelősséggel bánni, mennyire tudnak önök felelősséggel bánni, és majd az lesz igazából az önök teljesítménye, hogy majd sok-sok év múlva, amikor az uniós pénzek fel­hasz­nálásának ellenőrzése történik, akkor majd vajon mennyit kell visszafizetni a különböző korrupciós mechanizmusok miatt. Az lesz az igazi teljesítmény, és az lesz a mérce. Nem az, hogy most az Unió ad valamire pénzt, és akkor önök nagy kegyesen majd átvágják a piros-fehér-zöld szalagot és előadják, mint az egyéni képviselő fantasztikus munkásságának eredményét. Ebben szeretném, ha lenne némi alázat és némi önmérséklet, mert az nagyon nem stimmel, hogy a közpénzekkel úgy bánnak, mintha a saját tulajdonunk lenne, és úgy osztogatják, illetve úgy érzékeltetik, hogy valójában a velem való viszony dönti majd el, hogy egy-egy település vagy egy-egy önkormányzat részesül-e valamilyen fejlesztésben.

Pontosan azért mondom ezt, mert rengeteg, rengeteg olyan kistelepülés van, ahol elemi prob­lé­mák vannak jelen. Erre tettem be módosító indít­ványt természetesen az idei költségvetéshez. Külön a 2 ezer fő alatti településekről szeretnék beszélni, ahol alapvető infrastrukturális hiányosságok, problémák vannak. A 2 ezer fő alatti települések szinte rendre kiszorulnak minden olyan közműre vonatkozó pályá­zat­ból, csatornázási pályázatból, amelyek hosszú év­tizedek óta váratnak magukra. Heves megye számos települését felsorolhatnám. Erre a közelmúltban egyéb­ként Lázár János miniszter úr tette azt a javas­la­tot és osztotta meg velem is, hogy az lenne sze­rencsés, ha a 2018-as költségvetésben egy külön sort biztosítanánk x milliárd forinttal arra, amelyre kizárólag a 2 ezer fő alatti települések pályázhatnak kifejezetten ezekre a célokra, csatornázás és egyéb közműhiányosságok pótlására avagy moder­ni­zá­lására.

Éppen ezért benyújtottam egy ilyen javaslatot, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az önök által kés­zí­tett költségvetésben ez hol és hogyan fog megjelenni, amikor már a módosító indítványokról termé­sze­te­sen megtörténnek a szavazások. De külön szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez elemi probléma, és nagyon-nagyon sok kistelepülésen ez mindennapos gondokat okoz.

Ugyanakkor az előttem szólók, mondhatom nyu­godtan, pártállástól függetlenül sokat beszéltek a különböző ágazatok bérrel kapcsolatos fe­szült­sé­geiről, problémáiról.

(15.20)

Nyilván kormánypárti oldalról azt emelték ki, hogy milyen béremelések történtek, milyen pluszjuttatások történtek a kormány részéről, ellenzéki oldalról pedig rendre azok mértéke, illetve azok hiányosságai jelentek meg. Az világos, és gondolom, hogy azon nem fogunk összeveszni, hogy a magyarországi bérek, szinte teljesen mindegy, ha a bankszektor kivételével bármelyik ágazatot vesszük, akkor messze eltörpülnek, és elvesznek a nyugat-európai átlagbér színvonalához képest. És mi sem mutatja jobban a kormányzat teljesítményét, hogyha például 2009-ben egy átlagbérre azt mondhattuk Magyarországon, hogy nagyjából egyharmada az ugyanabban az ágazatban dolgozó németországi bérnek, ma pedig már egynegyede. Ez mutatja azt a teljesítményt, hogy a leszakadás mértéke folyamatos, és sajnos egyre magasabb tempóban nő.

Értem én, hogy mindennek vannak határai és korlátai, és nem tudnak, mondjuk, egyszerre 5-10-15-20-50-70 százalékos béremelést elérni, de én azért azt az alapvető tételt is le szeretném fektetni, és nem hiszem, hogy ezzel megint, hogyha őszintén akarnak beszélni, tudnak vitatkozni: ma Magyarországon mindenre van pénz, amire a kormány azt mondja, hogy legyen. Amire azt mondja, hogy nincs, arra nem is lesz. De ha valamit igazán akar, azért annak a jó kis vaskos költségvetésnek a soraiban bőven lehet csemegézni, hogy mi minden olyan beruházásra, mi minden olyan tételre fordítanak elképesztő milliárdokat, amit, ha belegondolunk, a szükségletpiramisnak talán még a legalján sincs, ha ma a nagy magyar átlag problémáit vesszük.

Éppen ezért indítottuk mi azt a történelmi kezdeményezést, amely bérunió néven ismert, és amelyről az Európai Bizottság döntést hozott tegnapelőtt, és szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy az önök által rendre hangoztatott, borzasztóan hamis ellenérveket oszlassuk el már végre. Mi soha nem mondtuk azt, hogy a Jobbik által kezdeményezett vagy felvetett bérunió kérdése úgy jelenik meg, hogy holnap meghirdetjük, holnapután kivitelezzük, és három nap múlva a magyar munkáltatók németországi béreket fognak fizetni. Mi azt szeretnénk elérni, és erre vonatkozik a mi indítványunk, hogy az európai uniós alapokmányokba kerüljön be az az elv alapelvként, hogy ugyanazon munkáért ugyanazon bér járjon.

Egy probléma van, hogy ezt nem nekünk kellett volna 13-14 évvel az európai uniós csatlakozás után felvetni, hanem a mindenkor regnáló miniszterelnöknek. Ami, legyünk őszinték, hogyha Orbán Viktor szabadságharcot folytat Brüsszellel, ahogy hogy a viharban fordult… ‑ illetve nem fordult az elő, soha semmiben nem élt például a vétójogával. Soha semmiben! Soha semmi olyan tényleges elemi magyar probléma érdekében nem konfrontálódott még egyetlenegy nemzetközi szereplővel sem, mint például a magyarországi bérek, mert az árunió megvalósult.

Azt már senki nem vitatja, hogy Magyarországon, ha bemegyünk egy bármilyen boltba, szinte ugyanazon az összegen vásárolunk, mint amit ‑ sok­szor drágábban ‑ egyébként Nyugat-Európában is megveszünk. És a mi javaslatunk, a mi indítványunk arról szól, hogy például a kohéziós politikát hogyan kellene megváltoztatni, és ebben minden tagállamnak van szerepe, és kellene hogy legyen szerepe, hogy például az integrációs pénzeket mire költjük: kínai műkőre meg szökőkutakra vagy esetleg munkahelyeket teremtő beruházásokra, vagy esetleg járulékcsökkentésre, amely adott esetben munkabérek megemelését jelentheti.

Erről beszélünk mi, amikor azt mondjuk, hogy ez történelmi küldetés, és nem a mi szégyenünk az, hogy 2017-ben a Jobbik az első, aki ebben egyébként érdemi lépést tett. És nem véletlen az sem, hogy nem volt nehéz dolgunk, hogy másik hét országban ehhez partnereket találjunk, közte egyébként kormányzó pártokat.

Az önök szégyene az, hogy eddig erről hallgattak, és most is agyonhallgatják, és azzal a hamis illúzióval és hamis érvrendszerrel próbálják a társadalmat félrevezetni, hogy mi az adókivetés jogát szeretnénk brüsszeli kézbe adni. Szó sincs róla, semmit nem akarunk odaadni! Mi azt akarjuk, amire egyébként vagy amivel egyébként többek között önök is az uniós csatlakozás előtti kampányban félrevezették Magyarország lakosságát, hogy belépünk az Európai Unióba, és onnantól kezdve soha nem látott fejlődésen megyünk keresztül, nemcsak infrastrukturális értelemben, hanem az egyének szempontjából, anyagi értelemben is. Csak ennek pont az ellenkezője valósult meg. És jó lenne, ha önök is felmérnék annak a lehetőségét, hogy ha már eddig elmulasztottak ennek az ügynek az érdekében tenni bármit is, akkor a jövőben hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Szerintem nem szégyen az, ha valaki belátja, hogy a másiknak van egy nagyon fontos programja, amely egyébként pártállástól, kortól, nemtől, ideológiától, mindentől függetlenül minden magyar ember érdeke; sőt továbbmegyek: Közép-Kelet-Európa összeg tagállamának érdeke.

És hogy miért a költségvetési vitában mondom ezt? Hát azért, mert a költségvetési vita során talán a legtöbbször a különböző ágazatok bérfeszültségei jelennek meg. És ha a bérekről beszélünk, és ha béremelésről beszélünk, akkor nyilván ennek egyenes következménye akár az elvándorlás, akár a demográfiai krízis, akár a nyugdíjrendszer kérdése. Nem mind­egy, hogy Magyarországon hogyan alakulnak közép- és hosszú távon a bérek. Nem mindegy, hogy mennyi adót fog beszedni adott esetben az állam, és nem mindegy, hogy a legfiatalabb, frissen végzett munkaerő, legyen az diplomás vagy szakmunkás, Magyarországon fog-e dolgozni, és Magyarországon fog-e adózni vagy Nyugat-Európa más országaiban. Ez már nemzetstratégiai kérdés, itt már régen nem arról szól a történet, hogy mely párt világított rá először erre, vagy mely párt mit tett ennek érdekében.

A felelősségük az, hogy ha már elindult egy ilyen javaslat, és önök helyett megtettük mi, akkor hogyan állnak a jövőben ehhez a kérdéshez. Megpróbálnak mindent a szőnyeg alá söpörni továbbra is, vagy adott esetben csatlakoznak, netán még élére is állnak, hogy akkor vívjuk meg azt az egyetlen igazi küzdelmet, amiért van értelme Brüsszellel szemben konfrontálódni?

Mert nem oktatási intézmények ellen kell hadat üzenni meg nem civil szervezetek ellen, meg nem olyan fantomok ellen, amit Orbán Viktor rendre megtesz, hanem akkor küzdjünk vállvetve, és mi leszünk az első szövetségesek például a magyar bérek emeléséért. És ezt kéne önöknek szerintem végiggondolni például egy költségvetés kapcsán, nem pedig azon vitatkozni, hogy A gödörből B gödörbe többet lapátoltam idén, mint a tavalyi év költségvetése során, és ezzel minden rendben. Semmi nem lesz rendben! Akkor lesz rendben, ha azt a történelmi igazságtételt megtesszük, amelyre 13 éve vár ez az ország és nemcsak ez az ország, hanem egész Közép-Kelet-Európa. Mert ez sorskérdés, nemcsak nekünk, hanem a régióban mindenkinek.

Úgyhogy én azt kérném, hogy ezt gondolják át, és ennek érdekében politizáljanak, ne csak a következő néhány hónapban, hanem a következő években, attól függetlenül, hogy éppen mekkora a felelősség egy-egy politikai párton, ellenzékben van-e avagy kormányon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai