Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Az a tapasztalatom, hogy a képviselőknek sokkal nagyobb türelmük van végighallgatni a részletes vita lezárását követően elhangzó zárszót, mint közvetlenül a szavazás előtt, ezért általában szívesebben élek ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel állapítottam meg a parlamenti vita során, hogy a közbeszerzési törvényjavaslat alapelveivel, fő célkitűzéseivel az Országgyűlés egyetért. Néhány mondatban szeretnék a vita során elhangzott gondolatokra reagálni.

Amint arra már az expozémban is utaltam, a hazai vállalkozások felkészítése különösen fontos a közbeszerzés területén. Az Európai Unióhoz való csatlakozással a hazai ajánlattevők a jelenleginél élesebb versenynek lesznek kitéve, tekintettel arra, hogy közbeszerzési piacunkat meg kell nyitnunk többek között az Európai Unióban letelepedett vállalkozások előtt. Éppen ezért nagyon fontos e kör tudatos felkészítése, amelyben nagy szerep hárul egyrészt a Közbeszerzések Tanácsára, másrészt a különböző érdek-képviseleti szervezetekre annak érdekében, hogy vállalkozásaink minél több információval rendelkezzenek, és valóban sikerrel tudjanak indulni a közbeszerzési eljárásokon.

Az általános vita során többen azt is felvetették, hogy a törvényjavaslat túlságosan bonyolult szerkezetű, túl sok paragrafust tartalmaz, és mindez nehezíti az áttekinthetőséget, a jogalkalmazást. Úgy gondolom, az áttekinthetőség biztosítása érdekében fontos, hogy egy törvényben kerüljön sor a szabályozásra, és az tartalmazza az összes közbeszerzési eljárást, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat rendszerét, továbbá az intézményrendszerre vonatkozó szabályokat.

A törvényjavaslat a hatályos közbeszerzési törvényhez képest differenciáltabb szerkezetű. Ez egyrészt a közösségi jogból következik, másrészt a gyakorlat igényeiből fakad. A különböző értékhatárok, a különböző ajánlatkérői csoportok, a különböző közbeszerzési eljárások és beszerzési tárgyak szerinti differenciált szabályozás éppen azért került a javaslat szerinti szerkezetben kialakításra, hogy a megfelelő jogalkalmazást elősegítse.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok között vannak olyanok, amelyeket az előterjesztő is támogatni tud, de vannak olyanok is, amelyek nem fogadhatók el, vagy azért, mert elfogadásuk a közösségi jogba ütköző megoldást eredményezne, vagy azért, mert azok nem illeszkednek a törvényjavaslat koncepciójához. Az általános vita során elhangzott, hogy a törvényjavaslat előírja, a pályázóknak kötelező kamarai tagsággal kell rendelkezniük. E kritika azonban a törvényjavaslat 61. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezés téves értelmezésén alapul. E rendelkezés csupán azt írja elő, hogy amennyiben egy adott államban valamely szakma gyakorlásának feltétele egy adott szakmai érdek-képviseleti szervezetben, a kamarában való tagság, akkor erre a tényre az ajánlatkérő rákérdezhet, illetve adott esetben mérlegelése szerint kizáró okként érvényesítheti a kamarai tagság hiányát. Ez természetesen nem jelenti a kötelező kamarai tagság visszaállítását. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy bár azt tennénk.

Többen hiányolják a javaslatból annak előírását, hogy a közbeszerzési eljárás megkezdésekor az ajánlatkérőknek rendelkezniük kell a közbeszerzés fedezetével. A kritika szerint e rendelkezés kihagyása lehetővé teszi a fedezet esetleges hiányát, illetve az ajánlattevőket adott esetben felesleges versenyre készteti. A törvényjavaslat valóban nem írja elő az anyagi fedezet rendelkezésére állását, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérők a jövőben megalapozatlanul indíthatnának közbeszerzési eljárásokat.

Álláspontunk szerint azonban nem a közbeszerzési törvényben kell e kérdésről rendelkezni, hanem az államháztartásról szóló törvényben kell meghatározni a költségvetési szervek és az államháztartás alrendszereibe tartozó egyéb szervezetek harmadik személyekkel szembeni kötelezettségvállalásának rendjét. Másfelől azt is hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési törvényjavaslat nem korlátozza a jóhiszemű harmadik személyek azon jogát, hogy a költségvetési szervvel megkötött szerződésből eredő követelését érvényesítsék, még akkor is, ha az a költségvetési szerv költségvetését meghaladja.

(23.20)

Több kritika is megfogalmazódott a törvényjavaslat által új jogintézményként bevezetett éves közbeszerzési tervvel kapcsolatban. E megjegyzések vitatták annak létjogosultságát, arra is tekintettel, hogy a javaslat az előzetes összesített tájékoztató intézményét is szabályozza. Elhangzott, hogy a közbeszerzési terv valójában megkettőzi az előzetes tájékoztató intézményét. A közbeszerzési terv előírásának célja az, hogy az ajánlatkérő szervezeteket rászorítsa arra, hogy minél hamarabb vegyék számba az adott évre tervezett közbeszerzéseiket, megelőzve ezzel a közbeszerzések részekre bontását, valamint a késedelmes, illetve nem megfelelő eljárásindítást. Az előzetes összesített tájékoztató ezzel szemben elsődlegesen a piaci szereplők előzetes tájékoztatására irányul. Az előzetes összesített tájékoztató készítésére vonatkozó kötelezettség kizárólag az uniós rezsimben terheli az ajánlatkérőket, a nemzeti rezsimben az csupán lehetőség. Az éves közbeszerzési tervben viszont valamennyi közbeszerzést szerepeltetni kell, azok értékére tekintet nélkül.

Ugyancsak bírálat érte a közbeszerzési szabályzat készítésére vonatkozó kötelezettséget amiatt, hogy az nemcsak az úgynevezett nagybeszerzőkre vonatkozik. A törvényjavaslat azonban az általános jellegű közbeszerzési szabályzat készítésének kötelezettségét nem írja elő minden ajánlatkérő számára. A törvényjavaslat 6. §-ának (2) bekezdése ugyanis feloldja az általános jellegű közbeszerzési szabályzat készítésére vonatkozó kötelezettséget azon ajánlatkérők esetében, amelyek egy évben csupán egy vagy néhány közbeszerzési eljárást folytatnak le. Az ő esetükben elegendő, hogy az adott közbeszerzési eljárás előkészítését megelőzően meghatározzák a közbeszerzési eljárás belső felelősségi rendjét.

A hivatalos közbeszerzési tanácsadó intézményével kapcsolatban az általános vita során elhangzott, hogy az előterjesztő a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezéseivel, különösen a közbeszerzési szakértő elnevezésének a közbeszerzési tanácsadó kifejezéssel történő felváltásával az ügyvédi szakmát szeretné preferálni. Ezzel összefüggésben fontos hangsúlyozni, hogy nem az ügyvédi lobbi javaslatára változtattuk meg a közbeszerzési szakértő elnevezését közbeszerzési tanácsadóra, hanem azért, mert ez utóbbi kifejezés jobban illeszkedik a magyar jogrendszerbe. A törvényjavaslat megfelelően rendezi a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység és az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott kizárólagos ügyvédi tevékenységek egymáshoz való viszonyát, anélkül azonban, hogy a jogászi szakmát preferálná a hivatalos közbeszerzési tanácsadók körében.

Az ajánlatkérőkről a Közbeszerzések Tanácsa által összeállítandó és vezetett listával kapcsolatban is érkezett módosító javaslat, amelynek vannak az előterjesztő által is támogatható elemei. Fontosnak tartjuk, hogy az ajánlatkérők bejelentkezzenek a Közbeszerzések Tanácsához, adott esetben bizonytalan lehet ugyanis annak megítélése, hogy egy adott szervezet ajánlatkérőnek minősül-e vagy sem. Ez tehát az ajánlatkérők érdeke is.

A módosító javaslatok között szerepelt, hogy a törvényjavaslat normatív módon határozza meg, mikor minősül egy, az ajánlattevő által az ajánlatban kért ellenszolgáltatás kirívóan alacsonynak vagy a vállalt kötelezettség aránytalannak. E módosító javaslatot az előterjesztő nem tudja támogatni. Nem lehetséges ugyanis normatív módon általános szabályként meghatározni e kategóriákat, ezeket csak esetenként lehet megítélni, különös tekintettel a közbeszerzés tárgyára, a piaci viszonyokra és egyéb körülményekre. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a szakmai, illetve érdek-képviseleti szervezetek is irányt mutassanak ennek megítélésében, nem kötelező jellegű ajánlások, állásfoglalások kibocsátásával.

Javaslat érkezett arra is, hogy a törvényjavaslat határozza meg az ajánlati biztosíték felső mértékét, illetve a dokumentáció ellenértékének legmagasabb összegét. E javaslatokat a beterjesztett formában szintén nem tudjuk támogatni. Az új közbeszerzési törvény tervezetének első változata szintén tartalmazott az ajánlati biztosíték felsőbb értékére vonatkozó rendelkezést, azonban az egyeztetések során e rendelkezés a törvénytervezet szövegéből elhagyásra került. A törvényjavaslat egyébként ad szempontokat az ajánlati biztosíték mértékének meghatározására, és az ajánlatkérő kötelezettségévé teszi, hogy az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítása mellett határozza meg a biztosíték mértékét, az ajánlati kötöttség megsértése esetén előreláthatólag felmerülő veszteségre tekintettel. Álláspontunk szerint e szabály elegendő. Nem szerencsés meghatározott százalékos értékhez kötni a biztosíték legmagasabb mértékét, mivel ez könnyen azt eredményezheti, hogy az ajánlatkérők e felső határ közelében fogják minden esetben meghatározni azt.

A törvényjavaslat tartalmaz bizonyos szankciós elemeket is, így például az ajánlatkérő a pénzben teljesített biztosíték kétszeres összegének tíz napon belüli visszafizetésére köteles, amennyiben az eljárás eredményét nem hirdeti ki a megadott eredményhirdetési határidőig, vagy ha nem köti meg a szerződést. Ez önmagában is visszatartó erőt jelenthet az ajánlati biztosíték túlzottan magas összegben történő megállapításától. Ugyanez vonatkozik a dokumentáció ellenértékére is. A törvényjavaslat a dokumentáció ellenértékének meghatározásához szempontokat ír elő annak érdekében, hogy az ajánlatkérők ne állapíthassák meg indokolatlanul magas összegben azt, sértve ezzel az ajánlattevők esélyegyenlőségét és egyben emelve a közbeszerzések során kért ellenszolgáltatás összegét is.

A törvényjavaslat előírja, hogy a dokumentációért csak az annak előállításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosan ténylegesen felmerült költségnek megfelelő összeget lehet kérni. Csak a közbeszerzési eljárásra tekintettel felmerült költségeket lehet figyelembe venni az ellenérték kiszámításánál. Ugyanakkor nem lehet valamennyi közbeszerzésre egységesen előre meghatározni a dokumentáció maximált ellenértékét. Nem lenne szerencsés a dokumentáció ellenértékét a közbeszerzés értékéhez viszonyítva meghatározni. Előfordulhat ugyanis, hogy egy viszonylag nagy értékű, de ugyanakkor egyszerű közbeszerzés esetében rövidebb terjedelmű dokumentáció készül, míg lehetséges, hogy viszonylag kisebb értékű, de ugyanakkor bonyolult közbeszerzés esetében pedig nagy terjedelmű.

Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék kiemelni egy-két olyan módosító javaslatot is, amelyet az előterjesztő is támogat. Érkezett olyan módosító javaslat, amely a törvényjavaslat 70. §-át egy új (3) bekezdéssel egészíti ki, kimondva, hogy a versenytársak egy adott közbeszerzési eljárásban nem nyújthatnak be különböző minőségben ajánlatot. E rendelkezés a gyakorlatban is jelentkező problémát orvosol, és elősegíti a valódi verseny kialakulását, egyben megakadályozva az egyeztetett, összehangolt magatartásokat az ajánlattevői oldalon. Külön szeretném kiemelni azt az egyszerűsítés jegyében tett javaslatot is, amely arra irányul, hogy az egyszerű közbeszerzési eljárásban a kizáró okok fenn nem állásáról az ajánlattevőnek elegendő legyen nyilatkoznia.

Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy majd a támogatott módosító javaslatokat és a törvényjavaslat egészét a következő hetekben szíveskedjen támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)