Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem rögtön egy reakcióval, aztán a törvényről is részletesen szeretnék beszélni! Nacsa képviselőtársamnak mondom, hogy ha a magyar állampolgárok, a magyar polgárok számíthatnának a Fidesz-KDNP-kormányra, a 15 évnyi kétharmados, korlátlan felhatalmazással rendelkező Fidesz-KDNP-kormányra, akkor ma biztos, hogy nem ezt a törvényt tárgyalnánk itt, vagy valahol egész máshol lennénk, talán a választókerületünkben.

(10.30)

Ez az ügy, ami miatt ma itt kell lennünk, az önök személyes politikai és erkölcsi kudarca, úgy, ahogy van. De nézzük meg, hogy hogyan kezdődött az egész ügy! A 2013-ban elfogadott, 2020-ra kábítószermentes Magyarországot ígérő drogstratégia kapcsán nem sikerről, hanem egyre aggasztóbb eredménytelenségről lehetett csak beszélni. A Fidesz kormányzati drogpolitikájának alakulása és következményei jól példázzák, hogy a szigorú büntetőpolitika nem váltja ki a szociális és egészségügyi megközelítésen is alapuló megelőzést és ártalomcsökkentést.

Nézzük, mi volt a kezdetekben! A rendszerváltás előtt a drogkérdés tabunak számított, az állampárt nem foglalkozott vele érdemben. A 90-es években sem alakult ki egységes kormányzati stratégia; az első átfogó drogstratégiát az első Orbán-kormány fogadta el 2000-ben, széles szakmai és társadalmi egyeztetés után. Ez a program tízéves időtávlatra tervezett, a vezérelve pedig az ártalomcsökkentés volt. Ez az úgynevezett liberális szemléletű megközelítés, amely prevenciós kampányokat, tűcsere-programokat, kezelési lehetőségeket és edukációs programokat helyezett előtérbe; több kormányzati cikluson is átnyúlt. Bár megvalósításában voltak hiányosságok, a szakmai konszenzus megmaradt.

A 2010-es kormányváltás után a második Orbán-kormány teljes irányváltást hajtott végre. A 2009-es, még a Bajnai-kormány által kidolgozott stratégiát neoliberálisnak és droglegalizáció-barát programnak bélyegezték, s 2011-től új stratégia készült, amely már nem az ártalomcsökkentést, hanem a fogyasztók szigorú büntetését helyezte középpontba. 2012-ben el is fogadták az új Btk.-t, amely szerint akár két év letöltendő börtön is járhat egy spangliért.

A drogstratégiákban deklarált cél Magyarország kábítószermentessé tétele 2020-ra, már az elfogadáskor is irreálisnak tűnt, mégis a kormány évekig nem alkotott végrehajtási tervet a stratégiához. A részletes szakpolitikai program csak 2015 végén, két év késéssel jelent meg, és négy oldalba sűrítve, konkrét forrásrendelés nélkül vázolta fel a megvalósítást. Ehhez képest a megelőzésre 2016-ban szánt 741 millió forint még mindig csak a fele volt annak, amit az első Orbán-kormány a 2000-es években hasonló célokra fordított.

A propagandáról és a torz adatokról. A kormány retorikájában sikertörténetként próbálja tálalni a drogpolitikát, például azzal, hogy 30 százalékkal csökkent a szerhasználat a középiskolások körében. Ez az adat azonban félrevezető. A vonatkozó kutatás csak 9. és 10. osztályosokra vonatkozott, akik a legkevésbé érintettek a dizájnerdrogok terjedésében, ráadásul a szigorúbb büntetőjogi környezet miatt vélhetően sok diák még anonim módon sem vallotta be az érintettségét.

A drogpolitika hatékonyságát nem támasztja alá az sem, hogy a bíróságokon a droggal kapcsolatos ítéletek száma alig változott, és a börtönben ülők száma sem nőtt érdemben. A célzott fellépés, amely Orbán Viktor szerint újabb és újabb erőket mozgatna a dizájnerek ellen, nem valósult meg. A kormány által elhanyagolt, legégetőbb probléma a leszakadó régiókban tomboló dizájnerdrogjárvány. Az EMMI államtitkára, Czibere Károly ‑ figyeljenek! ‑ 2016-ban már arról beszélt, hogy ha nem történik beavatkozás, nemzedékek fognak a semmibe hullani. Azóta is kérdés, hogy elkészült‑e a szegregátumkutatás, amely ennek a helyzetnek a kezeléséhez szükséges lenne. A terepkutatások ugyanis egyértelmű képet festenek: a gyerekek előtt zajlik a szerhasználat. A család, az iskola, a közösségi rendszer tehetetlen. A helyi szociális hálók alig működnek, kezelési lehetőség szinte nincs, a szerhasználat sokszor az egyetlen megoldás úgymond az unalomra, a magányra vagy a kilátástalanságra. Ezek a közösségek teljesen kiszolgáltatottak, széthullottak.

Ami a C-listát illeti: a dizájnerdrogok gyors kémiai átalakulása miatt a C-lista, amelyre új, tiltott anyagokat helyeznek, gyakorlatilag folyamatosan le van maradva a piaci kínálathoz képest. Mire egy vegyület tiltólistára kerül, már rég megjelent a következő. Ez a macska-egér játék önmagában nem alkalmas a terjesztés megfékezésére. Eközben az EU-nak rendszeresen jelentéseket készítő Nemzeti Drog Fókuszpont adatai is azt mutatják, hogy a dizájnerek már tíz éve is a kokain szintjét közelítették a népszerűségben, a herbál pedig szintén egy évtizede a harmadik leggyakrabban fogyasztott szerfajta a felnőtt lakosság körében.

Ami a szokásos kormányzati pénzosztást illeti: a TÁMOP egészségre nevelő programjai formálisan a prevenciót szolgálták volna, ám a támogatott projektek listáját átnézve jól látszik, hogy több tíz millió forint került olyan cégekhez, amelyeknek semmi közük nem volt a drogprevencióhoz, például szállítmányozó, fémipari vagy mezőgazdasági vállalkozókhoz. Ez jól mutatja, hogy a források nem szakmai, hanem klientúraépítési szempontok szintjén, mentén hasznosultak itt is.

A Fidesz kormányzása alatt a drogpolitika célja sokáig nem volt más, mint a keménykedés demonstrálása. Az ultrarepresszív Btk. látszatintézkedésekkel teremtett biztonságillúziót, miközben sem hatékonyságában, sem következményeiben nem szolgálta a társadalom érdekeit. A szerhasználó rejtőzködőbb lett, a veszélyeztetett közösségek pedig láthatatlanabbak.

A 2013-ban elfogadott drogstratégia nem teljesítette céljait. Az állami prevenciós rendszer működésképtelen, a kezelés és az ártalomcsökkentés leépült, a problémás szerhasználók, főleg a legszegényebbek, magukra maradtak. Mindez a Fidesz ideológiavezérelt, kizárólag szigoron alapuló, de eszköztelen politikájának is a következménye. Az ígéretekkel és statisztikákkal leplezett valóság egy drogstratégia, amelyből nem stratégia, hanem csak kudarc lett. Annak ellenére, hogy a Fidesz már 2020-ra drogmentes Magyarországot ígért, láthatóvá vált, hogy ez valójában ugyanolyan hazugság volt, mint a legtöbb ígéretük. 2025-re nemhogy drogmentes lett az ország, de még saját bevallásuk szerint is ez az országot sújtó egyik legnagyobb probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkésett reagálásuk, ami a jelen törvényjavaslatot illeti, a büntetőszabályok további szigorítása a helyzet súlyosságára való tekintettel érthető az önök részéről. Ráadásul a javaslat több pontja valóban segítséget nyújt a rendőrhatóságnak és akár az igazságszolgáltatásnak, hogy a napnál világosabb, de jelen jogi helyzetben nem rendezhető, mint például a képviselőtársam által említett csepeli drogfogás tekintetében a hatóságok és az igazságszolgáltatási szervek megfelelően jogszerű, de amellett talán igazságos döntést is meg tudják hozni.

Viszont a Fidesz előterjesztői expozéjában nem bírta ki, és itt előbb KDNP-s képviselőtársam sem, hogy ne budapestezzen egy jó nagyot. Csak az a helyzet, képviselőtársaim, hogy nem a budapesti droghelyzet miatt vagyunk ma itt; nem a budapesti droghelyzet tarthatatlansága miatt, ami egyébként valóban, mint mindenhol máshol, kezelésre és fellépésre szorul. De nem azért mondta a miniszterelnök március 15-én, vagy nem tudom, mikor a híres beszéde közben a droggal szembeni fellépés szükségességét is. Azért, képviselőtársaim, mert a vidék esett el, durván. Elesett konkrétan! Kistelepüléseken, falvakban tarthatatlan a helyzet! Önök tudják a legjobban. Zombiként kóválygó embereket, egészségüket teljesen tönkretevő komplett településeket látunk. Ezért kell lépniük, és ezért kellett lépniük többek között persze önöknek politikailag is, hiszen ezek az önök legerősebb és leghűségesebb szavazói. A kistelepülésen élők is már kiabáltak, hogy ez így nem mehet tovább. Nemhogy 20-ra eltűnt a drog, hanem megjelent olyan térségekben is, ahol még előtte senki nem látta őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem, a rendőröknek sem a szórakozóhelyeken kell nagy mellénnyel razziázni és tiniket a falhoz állítani. Nem ettől lesz megoldás. Csak mondok egy-két javaslatot, ötletet, ami nem feltétlenül jogalkotási kérdés, de enélkül az önök törvénye sem fog semmit érni továbbra sem. Ha lenne mindenhol KNB-s, körzeti megbízott, ha nem lenne ilyen nagy létszámhiány a rendőrségen, és mindenhol lenne területileg felelős helyi rendőr, akkor nem kéne gondolkozni azon, hogy hol kell keresni az előállítókat meg a terjesztőket.

De mondok jobbat: ha hallgatnának a jegyzőkre meg a polgármesterekre, akkor elmondom, hogy meg tudják‑e mondani, melyik házban történik a kereskedelem a saját falujukban, vagy éppen az előállítás; mert az egész falu tudja. Csak ahhoz kell majd a bátorság, hogy ne a diszkóba menjünk gyerekeket motozgatni, hanem akkor tessék kivonulni, aztán lerohanni azt a helyet úgy, ahogy van.

(10.40)

És én értem ‑ és ebben van igazságuk, mielőtt belém kötnének ‑, hogy ez a törvényjavaslat segít a rendőrségnek abban, hogy ezt megtehesse, de nagyon-nagyon remélem, hogy erre fognak a következő időszakban energiát fordítani, és nem arra, hogy a gyerekeket a diszkókban vagy éppen az utcán kergessék.

Érintettek, szakértők, ellenzéki képviselők is konkrétan névvel, címmel beadott indítvánnyal évek óta nagyon konkrétan hívják fel a figyelmet a tarthatatlan helyzetre. Ahogy az elején mondtam, önök 15. éve kormányoznak kétharmaddal, tehát ez a helyzet, ami ma kialakult, színtisztán az önök felelőssége és kormányzati kudarca.

Végezetül tessék megérteni, hogy csak és kizárólag büntetőjogi szigorítással ismét kudarcot fognak vallani. Tessék pénzt és energiát szánni a megelőzésre, a gyermekeink hatásos felvilágosítására! A műbőr aktatáskás rendőr bácsi az iskolában 2025-ben, na, az a vicc kategória, tisztelt képviselőtársaim. A közösségi média, a személyes iskolai oktatás legmodernebb formáit tessék bevetni! Tessék szembesíteni a gyerekeinket azzal, ami egyébként akár itt, Pest megyében, a kistelepüléseken zajlik, hogy milyen egészségkárosító, akár halálos következményei vannak ennek az őrületnek, amit valóban ‑ és ebben teljesen egyetértünk ‑ a legnagyobb gazemberséggel követnek el ezekkel a kotyvalékokkal és szintetikus kábítószerek előállításával és terjesztésével néhányan, akiknek tényleg nincs máshol helyük, csak elzárva a társadalomtól.

Végezetül álljon itt ismét a Fidesz államtitkárának, Czibere Károlynak 2016-ban elmondott, segélykiáltásként is értelmezhető mondata idézetként: „Ha nem történik beavatkozás, nemzedékek fognak a semmibe hullani.” Ez közel tíz éve hangzott el, képviselőtársaim, a saját, ezért felelős államtitkáruktól. Semmittevésük több mint szégyen: bűn. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Csárdi Antal tapsol.)