Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.10:24:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

23. ülésnap (2002.10.01.), 220. felszólalás
Felszólaló Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:47


Felszólalások:  Előző  220  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az igen hosszú című törvényjavaslat összesen hét törvény előírásainak a módosítását célozza, mégpedig az a címből is kiderül, hogy kifejezetten jogharmonizáció miatt. A jogszabályalkotás elemi követelménye, hogy a szabályozás tárgya már a címből is kiderüljön. Ez a cím ennek a követelménynek eleget tesz. Ha nem így lenne, vagy ha nem lenne ilyen elemi követelmény, akkor azt is lehetne mondani erre a törvényre, vagy az is lehetne a címe, hogy vissza Európába, mégpedig azért, mert valamikor Európában meglehetősen egységes volt a jog, olyan társadalmi viszonyok voltak, amelyeket egységesen kellett szabályozni.

Miről is van szó tulajdonképpen? Lényegében arról van szó, hogy az emberek régtől fogva kereskedtek, és elemi érdekük volt, hogy a kereskedelmi szabályok, ha nem is egyeznek teljes egészében, de mégis hasonlítsanak egymásra. A kereskedelemben mindig a kereskedőn kívül van a másik fél is, a fogyasztó, és ezeket a fogyasztókat mindig is valamiféle jogvédelem illette meg, és az is elemi érdeke volt azoknak az országoknak, amelyek egymással kereskedtek, hogy ezeket a fogyasztókat valamiféle egységes vagy nagyon hasonló jogvédelem illesse meg. Így volt ez korábban is, a magyar jogfejlődésben is. Talán a leghosszabb, sőt, biztos vagyok benne, hogy a leghosszabb ideig hatályban volt törvényünk az 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a kereskedelmi törvény, amely szinte teljes egészében az 1871. évi német kereskedelmi törvényből lett átvéve, pontosan ebből a célból, merthogy Európában úgy a kereskedőket, mint a fogyasztókat egységes vagy hasonló jog kellett hogy megillesse.

De így volt ez a polgári törvénykönyvünkkel is. Nemcsak hogy az osztrák polgári törvénykönyvből lett aztán a magyar polgári törvénykönyv, hanem a kiegyezés után hosszabb ideig az osztrák polgári törvénykönyv volt hatályban Magyarországon, majd ebből született aztán a magyar polgári törvénykönyv, melynek egyes fejezetei még ma is élnek címeikben. Mert ha a ma hatályos polgári törvénykönyvnek "A letét különös nemei" című fejezetét vesszük, ott a fürdők, kávéházak kárfelelőssége nyilvánvalóan nem jelen társadalmi viszonyokat szabályoz, hanem a XIX. század végének, a XIX. század fordulójának a társadalmi viszonyait. Hol vannak már a kávéházak?! De a kárfelelősség még mindig benne van a hatályos törvénykönyvünkben. Tehát ez a lényege az egésznek, és ezért használtam ezt a kifejezést, hogy vissza Európába, mert hiszen a kereskedelem nem tudja figyelembe venni a határokat, nem is akarja figyelembe venni a határokat, és ezért kell egységesíteni ezeket a jogszabályokat.

Ismétlem: hét törvény fogyasztóvédelmi szabályait módosítja részben ez a törvénytervezet, és azt is lehetne csúnya szóval mondani, hogy ez a törvény vagy törvénytervezet egy csalamádétörvény, tehát számtalan, összesen hét törvényt szabályoz benne. Emlékszünk, itt a parlament soraiban is sokunk felszólalt bizonyos esetekben azért, hogy ezek az úgynevezett csalamádétörvények nem feltétlenül jók, főleg a jogalkalmazó szempontjából, mert egyetlen jogszabályból kell kivenni számtalan más jogszabálynak az előírásai módosítását.

Ennél a törvénynél azonban kifejezetten indokolt és szükséges is ez az egységes szerkezetbe foglalás, vagyis egyetlen törvényben szabályozni azokat a kérdéseket, amelyeket hét jogszabály szabályoz máshol, mert hiszen mindenütt a fogyasztóvédelemről van szó. Vagyis a hét jogszabályból kiemeli ez a jogszabály a fogyasztóvédelmet, és azokat módosítja itt az európai követelményeknek megfelelően. Mert európai irányelvek - mégpedig európai parlamenti, európai tanácsi - vonatkoznak a fogyasztóvédelemre, felsorolja szépen azoknak a számát az előterjesztés általános indokolása, hogy mely irányelvekről van szó. Ezeket az irányelveket lényegében hat fejezetben tárgyalják, és összhangba kívánja hozni az európai, különböző nemzeti jogalkotást, mintegy egységesíti, és nemcsak azért, hogy megszűnjenek a határok, hanem azért is, hogy a határon túli kereskedelemre ösztönözze a fogyasztókat.

Tulajdonképpen két résszel szeretnék bővebben foglalkozni; az egyik az adásvétel. Tehát az adásvételről szóló irányelvnek ez a lényege, a teljes összhang megteremtése, hogy az összhanggal a fogyasztókat ösztönözze a határon túli vásárlásra, vagyis lényegében ugyanott vagyunk, mint az 1875. évi kereskedelmi törvénnyel, mert hiszen ennek is az volt a lényege, azért vették át a német kereskedelmi törvényt, hogy egységesen lehessen ezeket Európában alkalmazni. Vagyis nincs új a nap alatt, csak sajnos közte volt egy politikai vákuum, ami szükségessé tette azt, hogy most újra megpróbáljuk ezeket egységesíteni.

 

(15.00)

 

Nos, ezek az irányelvek végül is minimumszabályozást határoznak meg, tehát nem kötik gúzsba a nemzeti jogalkotást, hanem meghatároznak bizonyos minimális feltételeket, és utána megengedik vagy lehetővé teszik, hogy a nemzeti jog ezeket még szabályozza másféleképpen, de úgy, hogy az szigorúbb legyen. Ilyen például az, amikor meghatározza, hogy a szavatossági jogok két évig érvényesíthetők, de bizonyos dolgoknál, így például a használt cikkeknél egy évig áll fenn a szavatossági jogok érvényesítési lehetősége, vagyis egy szigorúbb feltételt határoz meg éppen a kérdéses dolgok sajátossága miatt.

Az irányelv foglalkozik a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokkal is, amelyek természetesen a mi kötelmi jogunkban megfelelő módon szabályozva vannak, azonban a hierarchia más, mint ahogy az irányelvek meghatározzák. Ez a módosítás most az irányelveket, tehát ismétlem, ugyanazokat a jogokat, amelyek a polgári törvénykönyv kötelmi jogában jelenleg is szerepelnek, határozza meg, csak más sorrendben, mint ahogy ez nálunk a polgári törvénykönyvből kiolvasható.

Fontos szólni arról is, hogy a fogyasztó a hatásos és gyors védelme érdekében kikhez fordulhat. Fontos, hogy ne csak a bírósághoz fordulhasson, hanem valamilyen más szervezethez. Erre a mi fogyasztói törvényünkben is lehetőség van. Itt azonban az a változás, és szerintem nagyon előnyös változás, miszerint előírja az ajánlás, hogy abban az esetben, amikor ez a bizottság egy személyben jár el, vagyis a vitatkozó felek a fogyasztóvédelem érdekében a bizottsági tagok közül egy személyt választanak arra, hogy ügyüket elintézze, akkor ennek az egy személynek kötelező a jogi végzettség.

A jelenlegi fogyasztóvédelmi törvényünk is előírja a felsőfokú végzettséget azok számára, akik ezekben az egyeztető bizottságokban dolgoznak, ám nem határozza meg a jogi végzettséget. Én ezt nagyon fontosnak és lényegesnek tartom, már csak azért is, mert erre is van egy sajnálatos magyar példánk. Emlékszünk talán arra, vagy az idősebbek emlékeznek még rá, hogy a polgári perrendtartás, ami 1952-ben született, akkor a bírónak nem írta elő a jogi végzettséget, és ez a hatvanas évek végéig, talán 1969-ig így volt. Tehát itt is ilyen változás elé nézünk, hogy egy nagyon fontos döntéshozónál igenis a jogi végzettség megköveteltetik.

Összefoglalva: kifejezetten jogharmonizációs célú szabályozásról van szó, azt is mondhatnám, hogy ilyen esetben majdnemhogy mit is vitatkozunk rajta, mert hisz ha ezt nem fogadnánk el, akkor nem tudnánk az európai kereskedelemben maradéktalanul részt venni. Tehát az általános vitára feltétlenül alkalmasnak tekintjük, azzal a megkötéssel, hogy úgy kell felfogni ezt a jogszabály-módosítást, mint egy jogközelítést az európai hasonló jogokhoz, és majd ha túl vagyunk a csatlakozáson, akkor lehetőség van ezeknek a jogszabályoknak az egész, teljes átformálására, akár külön-külön jogszabályokban is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  220  Következő    Ülésnap adatai