Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZTOJKA ATTILA belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2025. évi költségvetés hat fő célt határoz meg. Ez a hat fő cél a gazdasági növekedést, a bérnövekedés támogatását és adott esetben ezen belül is a vásárlóerő növelését jelentheti, a munkahely védelmét és azon túl pedig újabb munkahelyek létrehozását. De nem feledkezhetünk meg afelől sem, hogy Magyarország biztonságának szavatolása egy alapvető cél, azt is mondhatjuk, hogy a nemzet alapját kell hogy szolgálja. És arról sem, hogy a rezsicsökkentés, amely, azt gondolom, hogy Európában is egyedülálló folyamat volt a nemzeti kormánynak köszönhetően, ennek fenntartása továbbra is meg fog történni, a költségvetésben a szükséges források biztosítva vannak ehhez. És arról sem, hogy a nyugdíjak értékének megtartása mellett továbbra is a 13. havi nyugdíjak biztosításának tételeit a költségvetési sorok tartalmazzák.

Amikor költségvetésről beszélünk, akkor rendre azt tapasztalom, hogy egyfajta ideológiai vita is kibontakozik, és egyetértek Földi képviselőtársammal felszólalásának azon részével, amikor is azt mondja, hogy nem ideológiai vitát kellene folytatnunk, hanem alapvetően egy nagyon komoly költségvetési vitát. És amikor erről beszélünk, akkor tisztázni kell, hogy mi az alapvető különbség, értékrendbeli különbség, mondjuk, az ellenzék és a nemzeti kormány között, hiszen azt láthatjuk, hogy ha a szegénység elleni küzdelemről beszélünk, vagy a társadalmi rétegeket érintő intézkedésekről, akkor rendre olyanfajta javaslatokat tesz az ellenzék, amely alapvetően a kiszolgáltatottság fenntartását konzerválhatja.

És felrémlik az a kép előttünk, amit a 2010 előtti időszakban tapasztalhattunk. Ebből a szempontból is ez a tapasztalat, amelyet akkor meg is élhettünk, arra ad következtetést, hogy az a fajta szemlélet, azok a szakpolitikai tartalmak nem váltak be, hiszen a szegények száma nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. De a 2025. új gazdaságpolitikai költségvetési évben a költségvetési intézkedések egyértelműen folytatják azt a fajta célt, amelynek a lényege a hátrányos helyzetű embereknek, köztük a romáknak is a munkaerőpiacra való eljuttatása. Ezt az egyik legfontosabb elemévé teszi a költségvetésben lévő sorok megjelenése.

(13.40)

Az új gazdaságpolitikai intézkedéseken belül is kiemelendő az a fajta esélypolitika, amely egyértelműen mutatja, hogy a baloldalnál alkalmazott segélyezési, konzerválási folyamatok helyett mindinkább egy aktívabb, aktivitásra ösztönző, önálló, polgárosodó közösség létrehozását vagy a polgárosodást erősítő intézkedéseket és folyamatokat támogat, ezzel is a nemzet erősítését és gyarapodását szolgálva. Ennek lényeges eszköze a munkaerőpiaci megjelenés, és ha hátrányos helyzetű emberekről beszélünk, akkor lényeges az, hogy ők valóban megjelenjenek a munkaerőpiacon. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges többek között az iskolai végzettségi szintek növelése és adott esetben a felnőttoktatás, a felnőttképzés keretében olyan programok indítása, amely a képzettségi szintjük növelését eredményezheti.

Ebből a szempontból engedjék meg, hogy két olyan intézkedést is kiemeljek, amely kifejezetten a szakpolitikában megjelenik. Ilyen például az „Aktívan a tudásért” program, amelyre 10 milliárd forintot tervezünk, és a másik ilyen program pedig a „Nő az esély” program, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű, köztük roma nők munkaerőpiaci megjelenését szolgálja. Ez a program az, amelyet az Európai Bizottság is a jó gyakorlatai közé emelt. Erre a jövőben 27 milliárd forintot tervez a kormányzat, ezzel is elősegítve azt a nem kis célt, amit az elmúlt 14 évben nagyrészt elért, hiszen egymillió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, és ezzel a mutatóval a nyolcadik legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az Európai Unióban, de ha a munkanélküliségi rátát nézzük, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ebben még nyilván van tartalék. Ezekkel az intézkedésekkel ezeket a munkaerőpiaci tartalékokat, személyeket szeretnénk az elsődleges munkaerőpiacon megjeleníteni.

Ha már ezekről a szakpolitikai intézkedésekről beszélünk és a költségvetés tartalmi elemeiről is szót ejtünk, engedjék meg, hogy röviden reagáljak azokra a felvetésekre, amelyeket eddig hallottam. Az első körben Ander képviselő úr Dél-Somogyot hozta előtérbe, ezt a hátrányos helyzetű emberek által lakott térséget, és kiemelte, hogy a „Magyar falu” program milyen változásokat és milyen pozitív intézkedéseket hozott, azt kérte, hogy duplázzuk meg. Ez azt jelenti számomra, hogy a „Magyar falu” programot elismeri az ellenzék is, elismeri, hogy milyen sikeres volt és mennyire szükséges ebből a szempontból.

Ugyanakkor megemlíti, hogy a vidék egyre jobban gettósodik véleménye szerint. Én itt azt látom, hogy egy ellentmondás figyelhető meg. Ráadásul olyanfajta megjegyzéseket is tett, amelyek általános megállapítások, és egyfajta általánosítást jelentenek. Én nem gondolom, hogy a vidékre egy gettósodó térségként kell gondolni, hanem a vidék mindinkább a magyar emberek élhető terét jelenti, és az elmúlt 14 évben ez a folyamat egyre erőteljesebben megfigyelhető. Ezt szolgálták a kormányzati intézkedések, amelyek a lakhatási feltételek javítását hozták, vagy akár a foglalkoztatási szint növekedését, és még említhetném a családalapítási intézkedéseket is, a családpolitikai támogatásokat, amelyek kifejezetten egy kiszámítható életutat jelenthetnek ma egy megszülető fiatalnak, vagy összességében egy idős embernek is. Ezek összesítése alapján azt mondhatjuk, hogy a 25. évi költségvetés biztosítja a szükséges forrásokat annak a folyamatnak, amit 2010-ben a nemzeti kormány elindított.

Gondolkodtam, hogy Hiller István képviselő úr hozzászólására reagáljak‑e, annál is inkább, mert ő igyekezett vitát indítani, és valóban lehet vitatkozni bizonyos dolgokban, azt viszont látni kell, hogy a baloldali kormányzás alatt az oktatást érintően milyen folyamatok zajlottak le. Ebből a szempontból pedig idekívánkozik, hogy az ő kormányzásuk, tehát a baloldali kormányzás alatt 381 településen vonták meg a diákoktól a helyben tanulás lehetőségét, 15 ezer tanárt bocsátottak el, egyhavi teljes bért vontak el a pedagógusoktól, és mivel akkoriban, az önök időszaka alatt az oktatási rendszer és az iskolák az önkormányzatok fenntartásában voltak, a településeket 1300 milliárdos adósságba hajszolták.

Az önök oktatáspolitikája okozott olyan fennakadásokat, amelyek beláthatatlan következményeket jelenthettek az oktatás rendszerében, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tankönyveket milyen drágulási folyamatok jellemezték a baloldali kormányzások idején. A tankönyvek nem ingyenesek voltak, hanem évről évre emelkedő összegeket jelentettek a családok életében. Alsó tagozaton 68 százalékkal emelkedtek a tankönyvek árai az önök kormányzása alatt, felső tagozaton 72 százalékkal, a középfokú oktatásban pedig 71 százalékkal növekedtek ezek a költségek. Lehet vitatkozni, és nyilván szükséges is a parlamentben, de én azt gondolom, hogy nagyobb szerénységgel, kellő önvizsgálattal sokkal-sokkal eredményesebben tudnánk előre haladni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)