Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.17:15:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

248. ülésnap (2017.10.18.), 114. felszólalás
Felszólaló Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 5:13


Felszólalások:  Előző  114  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen az államtitkár úr részéről is és Farkas Gergely képviselőtársam részéről is a támogató gondolatokat és szavakat.

Ahogy végignézek a termen, eszembe jut, hogy mekkora utat tettünk meg az elmúlt tíz évben. 2007-ben fogadtuk el az ENSZ-egyezményt, 2007 decemberében ünnepeltük a Sinosz százéves évfordulóját a Felsőházi teremben, és hogy azóta mennyi minden történt, mennyi fejlesztés történt, mennyi változás történt, nemcsak a hallássérültek életében, hanem az egyéb fogyatékosságtípusokat érintő ügyekben is.

Abban egyetértek a képviselőtársammal, hogy az lenne az ideális és az lenne a cél, ha az akadálymentes otthontól kezdve az akadálymentes iskoláig, munkahelyig, egészségügyi intézményig mindenhol akadálymentesen tudnának közlekedni, kommunikálni, ügyet intézni a fogyatékossággal élő személyek, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indultunk. Tehát a rendszerváltáskor nagyon mélyen volt ez a helyzet, és figyelembe véve a társadalom akkori állapotát is, nagyon nehéz, talán az egyik legnehezebb dolog a társadalmi tudatformálás ‑ hogy az emberek ne csak anyagilag vagy elvekben legyenek nyitottak, hanem valóban, a gondolkodásukban is tudatossá váljanak a fogyatékossággal élő személyek iránt.

Az akadálymentesítés kapcsán én úgy veszem észre, hogy bárhogy is törekszünk, soha nem lesz teljesen akadálymentes az életünk, ugyanis a technológia fejlődésével mindig előbukkannak újabb és újabb eszközök, újabb és újabb környezeti típusok, új épülettípusok, amelyek újabb és újabb megoldandó feladatokat jelentenek a számunkra, ezért nagyon fontos az az elv, amit úgy hívunk, hogy egyetemes tervezés elve. Tehát ha eljutunk oda, hogy minden szakember, politikus, munkatárs, egészségügyi dolgozó ‑ bárki ‑ az egyetemes tervezés elve alapján dolgozik és tevékenykedik, akkor elmondható, hogy teljesen akadálymentes lesz az életünk, de hát eddig nagyon hosszú út vezet. Folyamatosan vannak feladataink, folyamatosan vannak megoldanivalók. Lehet említeni például jelenleg a bilingvális oktatás, a kétnyelvű oktatás kérdését a siketek területén, de ugyanilyen megoldandó folyamatok vannak a többi fogyatékossági csoport esetén is, akár a kommunikáció területén, akár az önálló életvitelük elősegítése területén.

Köszönöm a felvetést a jelnyelvi nyelvvizsgával kapcsolatban. Elvben egyetértünk ezzel a javaslattal, hogy az egészségügyi és szociális területen dolgozó szakemberek esetében lehessen elismerni nyelvvizsgaként a jelnyelvi vizsgát, de ehhez egy folyamatot le kell zárni, ez pedig a magyar jelnyelv akkreditációjának folyamata. A magyar jelnyelv elismerésre került ugyan, de ez nem jár automatikusan együtt a magyar jelnyelv akkreditációjával. Amint ez az akkreditáció megtörténik és nyelvvizsga szempontjából is akkreditálásra kerül, utána lehet olyan szintű és olyan elismertségű nyelvvizsgát tenni ebből a nyelvből is, ami után tudunk beszélni erről a kérdésről.

Zárszóként pedig azt mondanám el, hogy bárhol is járunk Európában előadást tartani, és szoktunk előadást tartani a magyar jelnyelvi törvényről, illetve az itthoni helyzetről, azt gondolom és az a tapasztalat, hogy valóban jó példát tudunk mutatni, főleg ha a tíz évvel ezelőtti helyzetet vesszük alapul, tehát ahhoz képest rengeteg az előremozdulás. Mindig csodáljuk a skandináv országokat, az európai példákat, de elmondhatom, hogy most már ők csodálnak minket. Tehát nagyon remélem, hogy ebben a kérdésben valóban egyhangú lesz a támogatás minden párt részéről. Ennek reményében köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  114  Következő    Ülésnap adatai