Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.16:28:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 499. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:05


Felszólalások:  Előző  499  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm szépen. Reményeim szerint így a vita vége felé szeretném egy picit összefoglalni, mi történt itt az elmúlt éjjel 11-től most délután egy óráig, ami tulajdonképpen valóban 14 óra. Már önmagában is rendkívül sértő volt az, hogy 24 órával ezelőtt leállították ennek a két javaslatnak az általános vitáját, a vezérszónoklatok után felfüggesztették a tárgyalását, és teljesen más jogszabályok általános vitája zajlott le azért, hogy azok a kormánypárti képviselők, illetőleg a kormány képviselője megfelelő, kényelmes időben mehessenek haza, és azok a képviselők, akiket érdekelt e két téma, éjjel 11 órakor kezdhessenek bele ennek a vitájába. Úgy gondolom, és azt gondolom, hogy önök is így gondolják, csak legfeljebb nem mondják ki, ez rendkívül megalázó. Lehetetlen, hogy egy egésznapos tárgyalássorozat után, egyébként már a két nagyon hosszú ideig tartó nap után  hiszen hétfőn is éjjel 11-kor, kedden este 10 órakor fejeződött be az ülés, szerdán reggel 9 órakor kezdődött  meg tudták futni a vezérszónoki köröket, majd pedig éjjel 11-kor lehetett folytatni. Ez önmagában megalázó, hogy ilyen komoly kérdésekről éjszakába nyúlóan lehet elkezdeni beszélni.Kicsit összefoglalnám azoknak a képviselőknek, akik nem voltak itt éjszaka, hogy mi is történt itt a Házban. Természetesen elmondták az ellenzéki pártok képviselői azokat az elmúlt években megélt, kormánypárti képviselőktől elhangzott rendkívül obszcén, trágár, alpári sérelmeket, amelyeket kimondtak, amelyeket ellenzéki képviselőkre, nagy részben nőkre mondtak anélkül, hogy bármiféle következménye lett volna, még figyelmeztetés sem. Ezt azért tették, mert be akarták mutatni, milyen kettős mérce van mai nap is a Házban, és az elmúlt években is. Ha egy kormánypárti képviselő bánt egy ellenzékit úgy, hogy semmi ok rá, hiszen tárgyalnak éppen valamilyen aktuális kérdést, vagy egy napirend előtti felszólalás van vagy interpelláció vagy bármely kérdés, műfaj, akkor nincs következménye, míg a kormánypárti képviselőket (sic!) ezzel a javaslattal tulajdonképpen szilenciumra szeretnék ítélni. Majd képzeljék el, a beszélgetéssorozat során az egyik kormánypárti képviselő mégsem bírta ki, hogy ne adjon egy jó nagy sértést nekünk, elmebetegnek nevezte az egyik képviselőtársunkat. Ez is éjszaka volt. És a jelen lévő kormánypárti alelnök erre sem figyelmeztetett. Tehát bemutattuk élőben azt, hogy ezeket a sérelmeket miért volt indokolt felvetni e törvényjavaslat tárgyalása során.

Háznagy asszony  akit egyébként nagyon ritkán látunk e teremben, úgyhogy jó volt, hogy egyszer végre hosszan itt volt, bár valóban nem lehetett könnyű elviselni az éjszaka hosszú tárgyalássorozatát  egyszer csak szót kért, és azt mondta, rendkívül álszent módon, hogy neki most sem tetszik, hogy hogy viselkedik az ellenzék, mert elmondja a sérelmeit, mert bemutat a jegyzőkönyvekből konkrétan idézett eseményeket, amelyek az elmúlt években itt ténylegesen megtörténtek. Majd szót kértem, és elmondtam neki, hogy ha ő ennyire érzékeny, és még azt sem szívesen hallja, amikor a jegyzőkönyvből idéznek ellenzéki képviselők, akkor tegye már meg, ha számára mégis annyira a Ház méltósága a legfontosabb, miért nem kért soha a Fidesz-frakció nevében bocsánatot azoktól az ellenzéki képviselőktől és nagy számban hölgyektől, akiket nagyon durva módon sértettek meg. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kaptam tőle bocsánatkérő levelet a Fidesz-KDNP képviseletében, amikor például pár hónappal ezelőtt azt a durva sértést kaptam meg egy KDNP-s képviselőtársamtól, amikor a pulpituson mondtam el a vezérszónoklatot, hogy na, sikerült felmásznom oda  mert ilyen is megtörtént. Így hát aztán úgy láttam, hogy háznagy asszony eltekintett a további álszent kifogásoktól.

Kunhalmi képviselőtársunk újságcikkeket hozott ide 95 évvel ezelőttről  1924. november-december , amikor is az újságcikkekből a következőt tudtuk meg: 95 évvel ezelőtt pontosan ugyanaz történt ebben az Országgyűlésben, mint ami most. Pontosan ilyen törvényjavaslatot terjesztett be az akkori kormánypárti többség arra, hogy megrendszabályozzák az ellenzéket, és minél kevésbé tudja az ellenérzéseit vagy az ellenvéleményét kimutatni a Házban. Egészen megdöbbentő volt. Akkor, azt kell mondjam, kormánypárti képviselők is erőteljesen elhallgattak, amikor végig kellett hallgatniuk, hogy a történelem tér vissza, mert pont ugyanez történt, pont 95 évvel ezelőtt.

Aztán elmondtam, hogy miért gondolja egy ilyen nagy hatalommal bíró kormányzó erő és kormánypárti képviselőcsoport azt, hogy azt szó nélkül elviseli az ellenzék, hogy tömegesen adja be teljesen indokolt törvénymódosító javaslatait, benyújtott javaslatokhoz módosító javaslatokat, különböző rendkívül nehéz sorsú társadalmi csoportok életét könnyítő javaslatokat, hihetetlen erős szakmaisággal, érzelmekkel, tisztességgel, amikor a bizottsági üléseken színtisztán szakmai érvekkel, normális hangon fordulunk a képviselőkhöz, és soha egyetlen javaslatunkat még tárgysorozatba sem veszik, és amikor a legnehezebb sorsú társadalmi csoportokat érintő javaslatnál felteszi az összes kormánypárti képviselő mindkét kezét szavazni  hány ilyen kép van! , tényleg azt gondolják, hogy az ellenzék nem kezd olyan eszközt keresni, amivel jobban felhívja a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet, mert biztos, hogy az ellenzék nem lehet ennyire ostoba, hogy soha semmit nem lehet tőle elvenni?!

Emlékeztetem önöket arra, hogy leültem a miniszterelnök szobája elé ’18 júliusában két dolog miatt. Nem válaszolt a tömeges kilakoltatások leállítása érdekében való kérdésemre, és nem válaszolt az otthonápolási probléma kérdéskörére. Majd a kormánypárti, sajtónak nem nevezhető banda azzal próbált engem hitelteleníteni, hogy bundáim vannak, 50 milliós bundáim, holott az a két téma volt fontos. Szegény nagyanyósom forog a sírjában, hogy a tőle megörökölt 60 és 70 éves bundám a kérdés a Házban, amikor két ilyen nagyon komoly, nehéz sorsú társadalmi csoportok életéről beszélünk, és egyik bundáért sem adnának a bizományiban húszezer forintnál többet. A Bakony hegyeiben ötven centis hónál mínusz 15 fokban kampányoltam kétszer is, mert az az én választókerületem, és az anyósom nem bírta elnézni a televízióban, amikor látta, hogy a beteg ízületeimnek kell azt elviselnie, és ezért szabatta át a húsz évig a szekrényben álló két bundát nekem, és ezt kellett hallanom erre a két komoly kérdésre. Akkor ne legyek olyan ellenzéki képviselő, aki kikéri magának, hogy a kormánypártok mit csinálnak? És akkor még egy mocskos fantázianevet is adattak nekem? Szerencsére már kevesen használják. De azt képzeljék el, amikor kormánypárti képviselőtársaim, akikkel jóban vagyok, a folyosón belesúgják a fülembe tavaly télen, hogy a párjaik nem merik a nerceiket elővenni a szekrényből, nehogy ővelük szemben is majd ilyen sajtómegjelenések legyenek! Megnyugtattam őket, nyugodtan az asszonyka a nercet előveheti, mert ővelük biztosan nem lesz ilyen probléma.

Aztán arról is beszéltünk, már az előbb említettem, Bányai képviselőtársunk megpróbált egy nagyon barátkozó hangvételt megütni, ami egyébként nagyon jó volt, mert legalább egy dolgot mutatott meg, hogy azon az oldalon is van olyan, aki érzi, hogy olyan iszonyatos fal van köztünk, amit ha nem bontunk le, mert megmászni sem önök, sem mi nem tudjuk, ha nem bontjuk le és nem kezdünk azokért az emberekért, akik ideküldtek minket, akár egyéni képviselőként, akár országos listáról, de mégis ők állnak mögöttünk, akik előtt mi harcolunk azért, hogy jobb legyen, nem egyes társadalmi csoportoknak, hanem az egész társadalomnak az legyen, amit ’90-ben ígértek a rendszerváltás hajnalán, hogy jóléti országot fogunk teremteni, de nem egy ilyen szűk rétegnek, hanem az egész országnak.

(13.10)

Egészen megdöbbentem Böröcz László képviselőtársamon. Meg kell mondjam, hogy ez a fiatalember  akinek azért már én is kénytelen voltam beszólni, amikor engem mocskolt  egészen nagyot nőtt a szememben, és azt gondolom, hogy fogunk tudni párbeszédet folytatni, mert ő még fiatal, ő még talán tisztább, ő még nincs annyi skrupulussal megáldva, hogy ne tudna változtatni a szemléletén, és egy tárgyalásos folyamatot elindítani.

Aztán Arató Gergely képviselőtársam felállt, és azt mondta Bányai Gábor képviselő úr után, hogy akkor kezdjünk el beszélgetni, egyébként sem az OGY-törvény, sem a házszabály nem jó. Elhangzott itt. Kezdjünk el beszélgetni róla, hogy csináljunk együtt egy jót, de ne az legyen a lényege, hogy valaki, ha durván az államtitkár egy szakmai kérdésre hazug, a képviselőt, a frakcióját vagy a pártját támadó választ ad, és nem érdemben válaszol, hát persze, hogy bekiabálunk. Hányszor mondtam Dömötör Csabának, hogy „Csaba, te ennél sokkal jobb vagy!”, mert egyébként őszintén így gondolom. Vagy Rétvári Bencének, hogy „Bence, ezt már te se hiszed!”, merthogy nem mond igazat. Hát persze, hogy az ember ezt a reakciót megteszi, már csak azért is, hogy az utókor számára legyen bent a jegyzőkönyvben, hogy amit az államtitkár mond, az lehetséges, hogy nem igaz!

Aztán a kollektív minősítés, még arról beszéltem. Folyamatosan, amikor a kormánypárti képviselők minket negatív kontextusban akarnak bemutatni, mindig azt mondják, hogy „az ellenzék”. Az ellenzék táblát mutogat, az ellenzék sípol, az ellenzék obstruál, feláll a pulpitusra, az ellenzék táblákat mutat fel, szemléltet, és mindig az ellenzék csinálja ezt együtt. Mikor mi elmondjuk a kormánypárti sérelmeinket, akkor pedig mindig az adott személyről beszélünk. Beszéltem én valaha arról, hogy Herczeg Tamás megsértett volna? Vagy hogy Vejkey képviselőtársam megsértett volna? Vagy Bányai képviselőtársam? Soha nem mondtam ilyet, mert ilyen nem történt. Mi mindig megnevezzük azokat a képviselőket, akik úgy viselkednek, ami nem elfogadható. Minket pedig egy ilyen kollektív bűnös csapatként beállítva, ezt az egyébként rettenetesen durva és a képviselői jogokat aláásó javaslatot ide beterjesztették.

De arról is beszéltem, hogy ez egy kétélű fegyver, mert ez a javaslat megszünteti, hogy egy képviselő egy közintézménybe bemenjen. Ez nem kérdés, hogy megszünteti. Az, hogy tájékozódhat előzetesen egyeztetve, nem jelenti azt, hogy valaha is az intézménybe beléphet. De én pontosan tudom, hogy miután önöknek nagyon nem tetszik az, hogy az önkormányzatokat nagyon sok helyen az ellenzék vezetői kapták meg, önök majd szeretnék ellenőrizni azokat az önkormányzatokat és azokat az önkormányzati szervezeteket és vállalatokat. Pontosan tudom, hogy szeretnék majd, hogy önök is ellenőrizzék azt, ha már az ellenzék megkapott ilyen komoly négymillió lakosú város- és településtömeget vezetni, önök is kíváncsiak lesznek arra, hogy azt ők jól csinálják-e, egyébként teljesen jogosan. Biztatom is erre önöket. Na de ezek után, ha ezt önök megszavazzák, el tudják képzelni, hogy nem fogják azt mondani az ellenzéki vezetésű önkormányzatok, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten? Ha az országgyűlési képviselők nem mehetnek be  és hangsúlyozom, nem arról beszélek, hogy betör egy tévébe, és ott Pókembert játszik, s a többi, hanem normálisan, korrekten, ahogy én szoktam bemenni. Egyébként én ennek ellenére is előre egyeztetem, soha nem betoppanok, hiszen én is tudom, hogy egy működés során annyi napi probléma lehet, amibe nem fér bele, hogy engem részletesen tájékoztassanak. Tehát az a jellemző, amit én csinálok az ellenzéki oldalon is, ez ezek után nem történhet meg.

De én úgy érzem, és bármennyire is elfogadhatatlan ez a javaslat, és az előbb is hangsúlyoztam, legalább beszéltünk róla, legalább kimondtuk mi a sérelmeinket, önök is elmondták a sérelmeiket, de arról beszéltem hajnali fél öt körül, hogy de ugye tetszenek tudni, hogy akié a hatalom, az köteles nagyvonalúnak lenni, akié a hatalom, annak kell először a kezét nyújtani, mert a hatalom és a nagyvonalúság együtt kell járjon, mert a hatalom olyan eszközökkel bír, amivel nem bír az ellenzék. Miután a fegyvereket is önök vették fel hosszú évekkel ezelőtt arra, hogy akadályozzák az ellenzék tevékenységét, a kezüket is önöknek kell először nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  499  Következő    Ülésnap adatai