Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban jó volna, hogyha azt lehetne mondani, hogy itt az elmúlt pár hétben tört meg az a kiváló gyakorlat, hogy itt mindig emelkedett, kulturált és szakmai viták zajlottak volna ebben a Házban, és tulajdonképpen amióta fölemeltek egy táblát, azóta ez összeomlott. Előtte minden szép volt, volt egy független képviselő, aki szerintem is túlment egy határon, tévedett szerintem, rossz akciót választott, és megkapta ezért a büntetését, de innentől kezdve tulajdonképpen egy határvonalat kell húzzunk, innentől kezdve másképp kel fel a nap itt a magyar parlamentben, mert mostantól kezdve már ez nagyon sérti, annyira sérti a Ház méltóságát, hogy most már önöknek tenniük kell valamit.Én örülnék, ha ez lenne a helyzet, mert akkor a probléma sokkal kisebb lenne. Egyébként tegnap Bányai képviselőtársunknak volt egy nagyon korrekt megközelítése, hogy hogy kellene hogy legyen egyébként a magyar parlamentben a vitakultúra, hogyan kellene ezeket a dolgokat menedzselni. Én akkor is elmondtam, most is elismétlem, hogy köszönöm neki ezt a hozzászólást, és teljesen egyetértek vele, amit abban a hozzászólásában megfogalmazott.

(11.30)

Czunyiné képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy önök így, önök úgy, önök meg amúgy. Képviselő asszony, tegyen már különbséget! Én is teszek különbséget. Nem önök így, meg úgy! A kollektív bűnösség elvét ismerjük a történelemben. Van, aki így viselkedik a parlamentben, van, aki úgy viselkedik a parlamentben. Van, aki azt ordibálja a szocialista államtitkárnak az önök soraiból, hogy lógni fogsz, van, akinek meg eszébe nem jutna, hogy ilyet mondjon. Van, aki feltesz valamilyen táblát, ami nem megfelelő, a többiek meg nem tesznek fel ilyen táblát. Van, aki ezt csinálja, van, aki azt. Különböző vérmérséklet, különböző megítélőképesség. De azt az általánosítást, hogy az ellenzék egyedül önmagában sérti a Ház méltóságát, önök pedig kiválóan, kulturáltan, emelkedetten, a morális igényeknek megfelelően, a keresztényi erkölcsöket betartva vitatkoznak velünk, azért ezt az állítást szerintem erőteljesen lehetne árnyalni, és árnyalták is a képviselőtársaim néhány hozzászólás felidézésével, amit az ön figyelmébe és az önök figyelmébe is ajánlok.

Azt mondta, hogy érti, miről szól ez a vita. Nekem úgy tűnt, hogy nem érti. Mert ha igaz lenne, hogy önök csak jó szándékkal szeretnének azért tenni, hogy ez a vita a parlamentben a következő években, a következő száz évben emelkedett, kulturált, akármilyen erkölcsnek, morális sztenderdnek megfeleljen, akkor miért nem azt tették, hogy leülnek az ellenzéki frakciókkal, és a szövegről előzetesen egyeztetnek, és azt mondják, hogy tisztelt hölgyeim és uraim, van itt egy probléma, amit mi problémának látunk, ez és ez, önök ezt hogyan látják, úgy gondolják-e, hogy ezen kell változtatni, mert mi úgy gondoljuk, hogy ezen kell változtatni, van is hozzá egy javaslatunk, beszéljünk róla előzetesen, hogy egy olyan szöveg jöhessen be a Ház elé, amely tükrözi ezt a szándékot. De az őszinte szándék ezek szerint, hogy önök, hát, a vita kultúráját akarják emelni néhány megrendszabályozó intézkedéssel. Egyébként van erre példa: amikor a parlament alakul, leülnek a frakciók, és egyeztetnek arról, hogy mi történjék a Házban, milyen legyen a bizottsági tagságnak, sok minden másnak a szétosztása. Politikai nyilatkozatban kifejezik a közös akaratukat, hogy így szeretnénk, ha a Ház a struktúra tekintetében működjön. Tehát van erre példa, van erre hagyomány az elmúlt 29 évből.

Mivel nem ezt tették, óhatatlanul úgy tűnik számomra, hogy ez a mostani javaslat mégiscsak egyfajta büntetés, egyfajta ultimátum, ahogy Hajdu képviselőtársam mondta, és egyfajta megrendszabályozása az ellenzéki képviselőknek, egyfajta fenyegetése a képviselőknek, hogy ha nem úgy viselkednek, ahogy ez önöknek tetszik… Ez nagyon fontos különbségtétel, és én tartok attól, higgye el, hogy sajnos nincs meg a bizalom az önök, vagy úgy mondanám, a házelnök úr irányába, hogy majd egyenlő mércével osztjuk mindenkinek azt, amit kell. Most is volt már rá példa, hogy ki-ki más büntetést kapott. Nagyon kíváncsian várom azt, amikor  hogy mondjam?  a vita hevében elszabadult fideszes képviselő is hasonló kitiltást, hasonló pénzbüntetést fog kapni, mint amit az ellenzékiek szoktak kapni. Tehát a törvény szó szerinti betűjét nézve, persze, önnek igaza van, hogy ez mindenkire fog vonatkozni, csak nem mindegy, hogy kire alkalmazzák és milyen mértékben azokat a betűket, amiket leírtak ebben a mostani házszabály-módosításban.

Azt is figyelmükbe kell ajánlanom és képviselő asszony figyelmébe is kell hogy ajánljam, mert látom, az nagyon megtetszett nekik  bocsánat, fel is írtam , hogy olcsón vagy drágán akarjuk megúszni a nem tudom, mit. Hát, megúszni nem tudjuk, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, mert mindig megbüntetnek bennünket vagy azokat a képviselőket, akik valamilyen szabályt megsértenek. Tehát itt nem megúszásról van szó. Fel sem merül bennünk, ha itt bármilyen akciót csinálunk, akkor megússzuk. Éles szemekkel figyelnek bennünket a bajusz mögül, tehát nincs ezzel semmi probléma, mindig megkapjuk a büntetést, amit önök gondolnak a történetben. Egyszerűen arról van szó, hogy nem hisszük el, hogy ezt egyenlő mércével fogják önök mérni, és ilyen szempontból, azt gondolom, nem is nagyon tévedünk.

Ezeket az ellenzéki jogokat, képviselő asszony, már évek óta, 2010 óta nyirbálják. Ez egy folyamatnak egy újabb állomása, semmi több a mi megközelítésünk szerint. Hadd mondjak két konkrét példát, vagy hármat is, amely talán még nem hangzott el a hosszú vitában. Van kettő olyan bizottság, amely kötelezően, törvény szerint ellenzéki irányítású, és volt egy olyan bizottság, amely pedig a szokásjog alapján volt mindig ellenzéki irányítású bizottság. Az egyik a Költségvetési bizottság, a másik a Nemzetbiztonsági bizottság, a harmadik pedig a Külügyi bizottság. Kérem, mi történt? Az történt, hogy a Költségvetési bizottságot kiherélték. Az, ugye, egy ellenzéki vezetésű bizottság. Most már Matolcsynak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének nem oda kell jönni számot adni. (Varju Lászlóra mutat.) Képviselőtársam elnök, most Varju képviselő úr vezeti ezt a bizottságot, ezt pontosan tudja. Korábban én vezettem. Nagyjából nehéz feladatot találni a bizottságnak, mert mindent kihúztak a statútumából, nehogy legyen ennek a Költségvetési bizottságnak valódi ellenőrző szerepe.

Én még emlékszem azokra az időkre, amikor mi voltunk kormányon, és az önök meghatározó, szakmailag felkészült politikusa vezette a Költségvetési bizottságot, és bizony, igen komoly kérdéseket tett fel, és élt azzal a jogával, hogy ellenőrizte bizottsági elnökként, bizottsági feladatokból kifolyólag az akkori kormány költségvetés-politikáját, költéseit, sok minden mást. Ma erre semmilyen esélyünk nincs. Amikor akkor meghívtak egy minisztert, egy államtitkárt egy bizottsági ülésre, fel sem merült, hogy nem megy el. A Költségvetési bizottságban, nem tudom, elnök úr, legalább ötvenszer vagy százszor adtam be egy kérést, egy napirend-kiegészítést elmúlt években arra vonatkozóan, hogy kit szeretnénk meghallgatni. Tudják, mi történt? Még azt a választ sem küldték vissza, hogy be-beee, nem megyünk.

Egyszerűen nem válaszoltak rá, a magyar parlament Költségvetési bizottságában egy napirendi pontról szóló meghívóra nem válaszoltak. Egyszerűen nem foglalkoztak vele. Kit érdekel, hogy mit akar az ellenzék?! És ön azt mondja, hogy örüljünk annak, hogy megmaradnak a jogaink, mert interpellációt feltehetünk. Sőt, még egy nem gomb megnyomásával is kifejezhetjük a nemtetszésünket a kormány működésével kapcsolatban. (Bencsik János: Hoppá! Ez már valami!) Köszönjük. (Derültség az ellenzék padsoraiból.)

Tényleg! Ez egy erős ellenzéki jogosítvány és abszolút újszerű. (Bencsik János: A kicsinek is örülni kell!) Én örülök is neki, abszolút, csak azt gondolom, hogy azért nem csak ezek az ellenzék jogosítványai e tekintetben. Tehát az egyik ez a Költségvetési bizottság, amit teljes mértékben tulajdonképpen lenulláztak azért, hogy nehogy elláthassa azt a korábban, történelmileg egyébként megszokott feladatát, amit az önök idejében is ellátott.

A másik ilyen a Külügyi bizottság. Valóban nem törvény adta kötelesség, hogy a Külügyi bizottság ellenzéki irányítású legyen, de amikor például mi voltunk kormányon, mindig ellenzéki politikus vezette ezt a Külügyi bizottságot. Hozzáteszem, felkészült ellenzéki politikus, aki igenis el tudta látni azt a feladatot, a külpolitikában egyfajta balanszt, egyensúlyt tudott teremteni a szakmai felkészültsége által a magyar kormányzat külpolitikai törekvéseivel kapcsolatban. Ma nem ellenzéki politikus vezeti a Külügyi bizottságot. Ma a zsákmányszerzés része lett ez a pozíció, mert azt mondták, hogy ha valaki már nem lehetett miniszter, akkor legyen ő a Külügyi bizottság elnöke, hátha elvan ott is, akármilyen szakmai tudása is van, mert erre éppen a miniszterelnöknek most nincs szüksége, ezért ücsörögjön a parlamentben. Na, de kérem, ez korábban szokásjog alapján nem így volt.

Ugyanígy mondanám önnek, képviselő asszony, hogy elég sokat ülök itt a parlamentben, elég sok vitában veszek részt, és nem látom azt, hogy önök annyira komolyan vennék a vitát. Elmondom, hogy szokott menni a vita. Bejön az előterjesztő, elmondja, ez vagy a kormány, vagy valamelyik képviselőtársunk a kormánypártból. Leül, mi itt tépjük a szánkat, majd a végén feláll az államtitkár, és elmondja, hogy mi hülyék vagyunk, és ezzel véget ér tulajdonképpen a vita, semmire nem válaszol. A tisztességesebb, vagy úgy mondanám inkább, hogy aki komolyabban veszi a parlament ellenőrző jogkörét, az esetleg válaszol egypár kérdésre. Sőt, van egy olyan államtitkár, aki tényleg mindenre válaszol, pont a költségvetés területén, és szakmai válaszokat ad. Na, de ez az üdítő kivétel, ami erősíti a szabályt, mert önök semmilyen módon nem vesznek részt a parlamenti vitában. Túl akarnak rajta lenni, mert tudják, hogy ezt még meg kell hallgatni, hogy az ellenzék itt föltesz különböző kérdéseket. Volt, amikor megkaptam azt a kritikát a bizottság ülésén, hogy nem pontosan értik, én miért beszélek már és miért kell ezt hallgatniuk, hogy én hozzászólok a bizottság ülésén, és el akarom mondani az észrevételemet vagy a kérdésemet. Amíg nem változtatnak ezen, gondoltam, figyelmébe ajánlom a képviselőtársaknak ezt a házszabályt, hogy ott még esetleg lehet véleményt mondani.

Ugyanez igaz, amiről Csárdi Antal képviselőtársam beszélt. Én rekordtartó vagyok az írásbeli kérdések tekintetében ebben a pártban, de egyébként a parlamentben is. Kérem, nekem van ebben gyakorlatom, higgyék el! Nem kapunk tisztességes válaszokat. Nem kapunk! Én értem, hogy le kell írni, hogy az elmúlt nyolc év, meg amikor maguk kormányoztak, meg nem tudom, de utána azért csak kéne válaszolni arra is, ami a kérdés volt. Azt a választ kapom, hogy nézzem meg a kormányzati portálon. Megnézem, aztán nincs ott, ott van, de nem működik, nem lehet megtalálni. Ennél jobb megoldásom még nem volt, amikor ezt írták vissza nekem. Vagy azt a választ kapom, hogy az adott minisztérium nem tart nyilván ilyen adatokat a háttérintézményei részéről. El sem tudom képzelni! Hát egy minisztérium nem tudja bekérni a háttérintézményeitől? Én írjak egy levelet a háttérintézménynek, aztán majd hátha az válaszol harminc napon belül.

(11.40)

Tehát önök mindig megkeresik azt a módszert, hogy hogyan lehet kikerülni egyébként a házszabályból fakadó kötelességüket.

Hozzáteszem, amikor én államtitkár voltam  ezt tegnap elmondtam, de elmondom még egyszer , amikor segíteni akartunk az apparátusnak, azt mondtuk, hogy karácsonykor ne az önök kérdéseire válaszoljanak nagy mélységeiben, hanem menjenek pihenni, és majd utána úgyis újra felteszik, és akkor majd megválaszoljuk tisztességesen, akkor a szocialista házelnök visszadobta ezeket a kérdéseket, és azt mondta nekem, hogy köteles vagyok ennél profibb és szakmaibb válaszokat adni a fideszes képviselők felvetésére. Egyelőre nincs a szemem előtt az a helyzet, amikor Kövér László visszadobja Rétvári Bence válaszát. Az előttem van, hogy leírják nekem, hogy az én kérdésem nem tartozik a parlament hatáskörébe, ezért nem kell nekik rá válaszolni. Ilyet kaptam már vagy húszat. Vagy kaptam már olyat, hogy iratbetekintés után visszakaptam a jegyzeteimet, és egyetlenegy mondat volt benne nem kihúzva, mert annyira titkos dologra kérdeztem rá, az, hogy a szerződés ekkor és ekkor lett aláírva. Ez az egy nem volt kihúzva a saját jegyzeteimből. De egyébként van jogom betekinteni, meg van jogom adott esetben ellenőrizni a kormányzat tevékenységét.

A másik, amire még szeretném felhívni a figyelmüket a vitában, hogy sokszor az az ember érzése, mintha önök úgy éreznék, önöknek joguk van lenézni bennünket, hogy önök többek nálunk, önöknek van valami morális felsőbbrendűségük az ellenzéki politikusokkal szemben, vagy azért, mert éppen megnyerték az egyéni körzetüket, vagy azért, mert éppen önök egyéni körzetből jutottak be és nem listán. Pont Mátrai Márta például, és nem megbántani akarom, ha jól értem, mindig listáról került be a parlamentbe, Orbán Viktor meg, az önök legfőbb vezetője, szintén. Én is listán kerültem mindig be, de ilyen a rendszer, hogy van, aki bekerülhet listán, meg van, aki bekerül egyéniben. Én is sokkal jobban örülnék, ha egyéniben kerülhettem volna be, de nem így alakult az elmúlt időszak.

Tehát azt kérem, hogy próbáljunk valami egyenlő mércével mérni, önöknek is sokszor igazuk van abban, amikor azt mondják, hogy ez a cselekedet, ez a beszólás, ez a minősítés nem megfelelő. Biztos, hogy igazuk van, amikor hoznak ebben példákat, de higgyék el, hogy nekünk is igazunk van, amikor hozunk ilyen példákat. És ha ezen akarnánk közösen változtatni, akkor egészen biztosan nem ezt a módszert kellett volna választani, és mivel ezt a módszert választották, ezért, képviselő asszony, nem is hiszem el, hogy a szándék őszinte, és arról szól, amiről önök beszélnek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)