Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.11:44:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 314. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:05


Felszólalások:  Előző  314  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam a vita során meg amikor Mátrai Márta képviselő asszony is elmondta az előterjesztését, hogy ha egy ilyen hasonló előterjesztést a Horn-kormány idején vagy a Gyurcsány-kormány idején közülünk bárki előterjesztett volna, akkor mekkora felzúdulás lett volna a jobboldali padsorokban (Dr. Varga-Damm Andrea: Már égne Budapest.), hogy akkor… (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Hogy mondta? Ugyanekkora, ugye? Tehát ahogy Vadai Ágnes elmondta, hogy ahogy minősítették ezeket a miniszterelnököket, akiket szintén ugyanúgy választópolgárok választottak meg, bármilyen furcsán hangzik önöknek, tehát magyarul, ha mi csináltunk volna ilyet…  megválasztották mindegyiket miniszterelnöknek. Egyébként Kovács képviselő úrnak javasolnám, mert valami biztos nyomasztja ma a lelkét, mert olyan morcos, hogy vagy nyomjon egy gombot, és akkor mondja el a véleményét, én nagyon szívesen meghallgatom, tényleg, és kíváncsiak lennénk rá, hiszen a demokráciának pont az a lényege, hogy különbözőképpen ítélünk meg bizonyos helyzeteket, bizonyos kérdéseket, és talán az a legjobb, ha esetleg ezeket néha kibeszéljük. Főleg önök hivatkoztak arra, hogy a kormány azért nincs itt, mert ez az Országgyűlés belügye, a saját dolga, akkor itt a lehetőség, mondja el, hogy mi nyomja a szívét, mi nyomja a lelkét, mi nem tetszik abban, amit az ellenzék csinál, és akkor még az is lehet, hogy van az ön kritikájában igazság, amit érdemes megfontolni. De ha csak magának motyogja, akkor megfontolni se tudjuk, mert nem halljuk, nem értem. (Dr. Kovács Zoltán: Nem szoktam motyogni.) Akkor, mondom, nyomjon már egy gombot, államtitkár úr, akkor mondja el, és meg fogjuk érteni, hogy mire akar utalni.

Tehát én azt látom, ez egy olyan javaslat, ami nem szól másról, mint hogy meg akarják rendszabályozni az ellenzéki képviselőket, ez egy megrendszabályozásról szóló törvény. Ez pedig nem először történik, hiszen itt a képviselőtársaim nagyon arra koncentráltak, hogy a mostani szigorítások miről szólnak. De, kérem, ennek a szigorításnak volt már előzménye. Folyamatosan emlegetik a Ház méltóságát, így a Ház méltósága, úgy a Ház méltósága.

Kérem, 2010 óta ellenzékiként dolgozni ebben a Házban, az nagyon sokszor olyan érzéssel járt, hogy a mi méltóságunkat önök nagyon sokszor megsértették. És biztos, hogy fordítva is így gondolják, hogy mi is megsértettük az önök méltóságát egy-egy hozzászólással, de önök jelentős mértékben korlátozták az ellenzék mozgásterét 2010 után ebben a parlamentben. Emlékszem arra, hogy korábban módosító javaslatokról lehetett dönteni ebben a Házban plenáris ülésen. Emlékszem arra, amikor december huszonvalahányadikán a Fidesz által benyújtott ezervalahányszáz költségvetési módosítóról a kormányzó többségnek döntenie kellett az ellenzékkel együtt ebben a Házban.

Emlékszem arra, amikor én államtitkárként úgy mentem el egy bizottsági ülésre, hogy odarendeltem a teljes apparátusát a minisztériumnak, mert minden kérdésre tisztességes választ akartam adni önöknek, amikor ellenzékből kérdeztek engem, sport- és ifjúsági vagy kábítószer-prevenciós ügyekben; hogy megpróbáltam normális kapcsolatot kialakítani Zsigó Róberttől kezdve Bánki Eriken át Szalay Ferenctől kezdve, akik a sporttal foglalkoztak vagy éppen Szijjártó Péterrel, aki ifjúsággal foglalkozott, hogy értsék, hogy mit miért csinálunk. És ha feltettek nekem egy kérdést, akkor eszembe se jutott azt válaszolni, hogy dögöljenek már meg, mert maguk is kormányoztak egyszer. Én rendszeresen kapom azt a választ  eléggé rekordtartó vagyok az írásbeli kérdések tekintetében ebben a parlamentben , az írásbeli kérdéseimnek egy jelentős részében, tisztelet néhány minisztériumnak, ilyen például a Belügyminisztérium, nem kapok semmilyen értelemes választ, hanem azt mondják, hogy hogy merek én kérdezni, mert az elmúlt nyolc év.

Amikor egyszer kapott a minisztériumom körülbelül 500 kérdést (Dr. Varga-Damm Andrea: 1250.)  ez a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumra vonatkozik  karácsony előtt, és azt mertem mondani a köztisztviselőinknek, hogy adjunk egy sablon választ erre, mert látszik, hogy arról szól, hogy velünk kiszúrjanak, de nem velem szúrtak ki, hanem az apparátussal, amelynek ezzel válaszadási feladata és kötelezettsége volt, akkor visszaküldtük ezeket a sablon válaszokat, tudják, mi történt? Szili Katalin visszadobta nekem ezeket a kérdéseket, és rendreutasított, hogy adjak tisztességes választ az önök kérdéseire. Hát, én megnézem azt, amikor Kövér László azt mondja egy ilyen kérdésre, amit én felteszek, hogy nem kaptam tisztességes választ az EMMI államtitkárától. Soha nem kapok tőle tisztességes választ. A Honvédelmi Minisztérium azt ajánlotta nekem, hogy iratbetekintési lehetőségem van, mert bizonyos szerződéseket szerettem volna megnézni; most az idő miatt nem mondom, hogy milyeneket. Egy hónapja levelezek velük, hogy mondják már meg, hogy hova kell bemenjek, hol tudom megnézni azokat a szerződéseket. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Nyomjon egy gombot, Kovács államtitkár úr! Tudom, hogy frusztrálja, hogy leváltották, de mégis próbálja feldolgozni! Én is feldolgoztam, engem is leváltottak. (Derültség az ellenzék soraiban.) Csak ne olyan legyen a lényeglátása, mint Hende miniszter úrnak, aki távcsövön keresztül nézte a sötétséget, mert rajta volt a kupak. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tehát én csak azt szeretném mondani, hogy önök nagyon sokszor olyan intézkedéseket hoztak, amelyek igenis szűkítették az ellenzék mozgásterét. És azért tették ezt, mert azt gondolták, hogy önök megtehetik, mert kétharmados többségük van, és a kétharmados többség mindenre felhatalmazza önöket. Márpedig a kétharmados többség nem azt jelenti, hogy önöknek mindig igazuk van. Ha többségük van, az nem azt jelenti, hogy minden egyes kérdésben mindig önöknek van igaza. Erről írt Tocqueville, amikor a többség zsarnokságáról beszélt, amikor 1830-ban arról írt, hogy kérem, bizony előállhat és érezheti úgy a kisebbségben lévő közösség egy adott demokráciában, hogy a többség egyfajta zsarnokságot valósít meg. Önök azt gondolják, hogy mert nagy párt, erős támogatottsággal rendelkeztek, ezért ezt elbírják; elbírják a botrányokat, mert majd elsodorja a szél, mint egy nagy erős folyó, és kit érdekel, hogy mit ugatnak itt az ellenzéki képviselők vagy éppen a civil szervezetek, vagy éppen a kutatók, vagy éppen az újságírók. Hiszen nemcsak a képviselőket akarták önök megrendszabályozni, meg akarták rendszabályozni  meg is tették  az újságírókat. Én néztem ezt a karámot, mert egyszer elugrott onnan egy újságíró, hogy nyilatkozzak neki, aztán nem értettem, hogy miért nem jöhet onnan ki, és kiderült, hogy azért, mert ide fel van nekik állítva egy ilyen. Most már villanypásztor kellene, hogy meg is üsse őket az áram, ha véletlenül túl közel mennek ahhoz a szalaghoz. Mert egyszerűen zavarja önöket az, ha spontán módon kérdést kapnak, ha vitatkozni kell, vagy ha egy újságíró feltesz adott esetben kellemetlen kérdéseket. Kérem, én annyi kellemetlen kérdést kaptam, amikor miniszterelnök-jelölt voltam, még fel is löktek az önök által kedvelt különböző riporterek, Simon Gábor ügyétől kezdve sok minden máson keresztül. Egyszer nem mondtam nekik azt, hogy menjenek egy karámba, és nem jöhetnek be egy rendezvényünkre adott esetben.

Tehát én azt látom, hogy bizony egy picit elhatalmasodott önökön az a türelmetlenség, ami abból fakad, hogy zavarja önöket az, hogy van másik vélemény. Nekem bizottsági ülésen volt, amikor az egyik ellenzéki képviselő azt mondta, hogy ő nem érti, miért kell itt hallgatnia engem, hogy én itt beszélek, mert ő már menne. Mondtam, hogy még egyelőre a házszabály lehetővé teszi, őt meg kötelezi arra, hogy meghallgassa, hogy miről akarok ott beszélni.

Tehát ez a folyamat nem ma kezdődött, tisztelt képviselőtársaim, hanem 2010-ben kezdődött, és 2010-ben azzal, hogy az ellenzéknek a különböző rendű-rangú jogosítványait elkezdték szűkíteni, mert egyre jobban zavarta önöket vagy a kritika, vagy csak türelmetlenek voltak a más véleményekkel szemben, bizony, Mátrai képviselő asszony, akkor kezdték el a Ház méltóságát önök megsérteni. És akkor kezdték tulajdonképpen ennek a parlamenti kultúrának a pilléreit kirugdalni ebből az építményből.

Mondok önöknek egy másik példát: hány vizsgálóbizottságot támogattak ebben a parlamentben, hogy álljon föl? (Dr. Varga-Damm Andrea: A vörösiszap volt az egyetlen.) Megmutatom: nullát. Nullát! Amikor mi voltunk többségben, akkor az összes ellenzéki vizsgálóbizottság felállítását támogattuk, mindegyiket, elvi megfontolásból. Ettől persze még lehet, hogy egy vizsgálóbizottság semmilyen eredményre nem jut, de legalább az elvi lehetőség megvan arra, hogy valamilyen eredményre jusson.

(1.40)

Emellett egyébként például az obstrukció lehetőségét is korlátozták, hiszen korábban volt arra lehetőség sokkal nagyobb mértékben, hogy egy-egy parlamenti eseménynél, egy-egy parlamenti módosításnál, egy törvény kapcsán az ellenzék éljen ezzel a lehetőséggel. Ez egy figyelemfelhívó akció, értelemszerűen, amikor egy társadalmi problémára vagy számunkra fontos társadalmi problémára akarjuk ráirányítani a figyelmet, ez egy legitim parlamenti eszköz volt. Önök is éltek vele korábban, mi is éltünk vele korábban. Aztán egyszer csak rájöttek, hogy ez macerás, mert sokáig fönn kell lenni itt este, ezért azt mondták, hogy a legegyszerűbb, ha megszüntetjük vagy korlátozzuk ennek a lehetőségét különböző törvények kapcsán.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy amit az imént elmondott Bányai képviselőtársam, szerintem, ha ez a hangnem lenne, az mindenkinek tökéletesen megfelelne. Ha ez a hozzáállás lenne, akkor mindenkinek tökéletesen megfelelne ez a hozzáállás. Azt gondolom, hogy ez is lenne talán a normális. De nem ezt tapasztaljuk, és azt próbáljuk itt elmondani  ki viccesebben, ki ironikusabban, ki egy kicsit hevültebb hangnemben , hogy bizony mi nem ezt látjuk, nem ezt tapasztaljuk az önök részéről, és tényleg úgy érezzük sokszor, és úgy látjuk  nemcsak mi, sokan mások is , hogy bizony, amikor önökről van szó, akkor nagyon érzékenyek, akkor minden probléma számít, minden tévedés, hiba akkor főbűnnek számít, de amikor, mondjuk, velünk szemben történik ilyen, akkor ezt sokkal inkább elnézőbben kezelik.

Ez nem csak itt fordul elő egyébként egy ilyen ügyben, mondhatnék külpolitikai példát is, azzal többet szoktam foglalkozni, én emlékszem arra, hogy amikor Gyurcsány barátkozott az oroszokkal, akkor ő Putyin pincsije volt; amikor Orbán barátkozik az oroszokkal, az egy megfontolt gazdaságpolitikai és külpolitikai lépés. Amikor mi az oroszokkal kerestük a kapcsolatot, akkor mi voltunk a Gazprom legvidámabb barakkjai, és nem szabad keletre fordulni, hanem csak nyugat felé, mert onnét jön a friss levegő, most meg keleti nyitást hirdet a Külügyminisztérium, Kína felé nyitunk, és egyéb más keleti országok, volt szovjet utódállamok felé nyitunk.

Értem én, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Kovács úr, mondtam, nyomjon gombot, ezt ilyen refrénszerűen el kell mondjam, mert úgy látszik, hogy elsőre meg másodikra se értette meg, most mondom harmadszorra van. Ott van ön előtt, világít a gomb, azt megnyomja mellette. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez komoly?) Persze hogy komoly. A vita arról szól, hogy gombot nyom és elmondja a véleményét. Kíváncsi lennék rá.

Ezért mondom én azt, hogy az ellenzék teljesen jogosan veti föl azokat a problémákat és kérdéseket, amik itt elhangzottak, még akkor is, ha önöknek nem tetszik, hiszen ezek a kérdések nem relatívak, hanem abszolút értékben kellene hogy képviseljék az igazságot itt ebben a parlamentben. Úgyhogy teljesen természetes, hogy mi sem fogjuk támogatni ezt a kezdeményezést, semmi köze nincs ennek a kezdeményezésnek egyébként a Ház méltóságához. Egyszerűen arról van szó, hogy fenyegetni akarják az országgyűlési képviselőket, mint ahogy fenyegetik az újságírókat, fenyegetik a civil szervezeteket, fenyegetik a kutatókat. Én azt az egyet ajánlanám a figyelmükbe, hogy minél jobban szorítják a homokot, annál jobban fog kiszaladni az a kezük közül.

Azért az egy picit elgondolkodtató szerintem az önök számára is, hogy az önkormányzati választások előtt ugyanazt elmondták, hogy mi lúzerek vagyunk, sehol nem tudunk nyerni, se Szombathelyen, se máshol, aztán mégse így történt, aztán mégis változott a választópolgárok véleménye és akarata, és Szombathelyet már nem a Fidesz irányítja, Budapestet sem a Fidesz irányítja, és még számos más településen nem a Fidesz irányít, miközben persze több helyütt megmaradtak a fideszes polgármesterek és képviselők.

Úgyhogy higgyék el, hogy a kétharmados többség meg a többségük sem lesz mindig meg, és azon is gondolkodjanak, amit a miniszterelnökük elég sokszor szokott emlegetni, úgy látom, hogy ez egy kedvenc mondása vagy elve neki, ez úgy hangzik, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, és akkor érdekes módon, remélem, nem lepődnek meg majd, ha kisebbségben lesznek, és ugyanezen házszabályi követelmények alapján kell önöknek majd a munkájukat végezni, hiszen ezeket a kereteket adott esetben önök állították föl, és adott esetben az önök számára lesz majd kedvezőtlen.

Tehát érdemes mindig abban gondolkodni, hogy az inga vissza is lenghet, és vissza is fog lengeni, minden politikai rendszerben ez így van, és bizony egy-egy esemény, egy-egy cselekedet  lásd: a győri szex az igazi  komolyan befolyásolni tudja egy politikai rendszer kimenetelét. Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  314  Következő    Ülésnap adatai