Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánok a felszólalásbűnözés vétkébe esni, tekintettel leszek itt a többiekre is, viszont a vita valóban nagyon érdekes, és ez lenne a legkevesebb, hogy itt ez valamelyikünket érdekli, a másik összetevője az, hogy nagyon fontos, társadalmi szempontból talán az egyik legfontosabb kérdéssel határos az a törvényjavaslat, amelyről itt most vitatkozunk. Államtitkár úrnak én megdicsértem a tudományos munkásságát, megdicsérem egyébként azt is, hogy itt menet közben hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, és nem azt játssza el, mint ami olyannyira megszokott a kormánypárti államtitkárok vagy miniszterek részéről, hogy majd az előterjesztői zárszóban ad valamiféle választ. Ez mindenképpen tiszteletre méltó; csak itt a nagy dicséretekkel nehogy úgy járjunk, mint Piszkos Fred, akit megdicsért, az megnézhette magát, úgyhogy legyenek kíméletesek, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mert államtitkár úrban egy nagyon-nagyon fölkészült, jó szándékú államtitkárról van szó.

Államtitkár úr azt mondja, hogy 900 gyermekre terjed ki jelen állás szerint az a rendszer, amit egyébként teljes alappal itt az egekbe dicsért. Azért engedtessék meg, hogy ellenzékből viszont azt mondjuk, ha csak itt a puszta számot nézzük, ez édeskevés ahhoz, amilyen problémákkal ez az ország, ez a nemzet szembesül, és szembesülni fog az elkövetkezendő évtizedekben. Egyáltalán azt se tudjuk  megmaradva akkor itt a szingapúri párhuzamoknál , hogy mondjuk, a hazai cigányságnak mekkora a lélekszáma. 2011-ben a népszámlálás alkalmával 315 ezren vallották magukat annak, aztán, ha a legfrissebb fölméréseket nézzük, akkor a Debreceni Egyetemről Pénzes Jánosék  már ez is jó néhány éves  azt mondták, hogy 900 ezer fős népcsoportról beszélünk.

Azért hozom ezt ide, mert ha valakiket érint a felnőttoktatás kérdésköre, akkor ez az a társadalmi csoport, hiszen itt az előbbiekben már fölvázoltam, hogy a 2010-es adatok szerint 70-80 százaléka a felnőtt cigány lakosságnak csak alap iskolai végzettséggel rendelkezik. Márpedig ez az ország egészen egyszerűen nem tudja magának megengedni azt a luxust, hogy egy ekkora társadalmi réteget úgymond hordjon a vállán. Tehát igenis be kellene őket vonzani, integrálni kellene a nemzetgazdaság egészébe is. Ez viszont olyan számok mellett, mint amiket itt láttunk, még ha ez a program, amit államtitkár úr föl is vázolt, ragyogó kezdeményezés, nem fog működni.

Hiszen akkor mondok egy másik számot: Papp Z. Attilától pontosan tudjuk, hogy már 2015-ben is volt 300 olyan gettóiskolának nevezhető általános iskola Magyarországon, ahol a cigány tanulók többségbe kerültek, és ha valahol kicsúcsosodnak azok a társadalmi problémák, amelyekről itt ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is beszélünk, akkor pontosan ezek azok az intézmények.

Én arra tudom biztatni államtitkár urat, hogy ha vannak ilyen kezdeményezések, akkor ne elégedjen meg azzal, hogy akkor most ez 900 gyermekre kiterjed, és akkor azt lehessen mondani itt a kormánypárti államtitkári székben ülve, hogy a pohár mégiscsak félig tele van, és az ellenzék mondja azt, hogy félig üres. Nem félig üres, sokkal inkább, sokkal inkább üres. Rá kellene kapcsolni, mert hitem szerint ennek a társadalomnak valóban a léte múlik azon, és azt is mondhatjuk, hogy egy nemzetstratégiai fontosságú dologról van szó, amikor az integráció sikerességéről beszélünk. Ha ez nem fog sikerülni, akkor, tisztelt képviselőtársaim, ennek az országnak egészen egyszerűen annyi.

Ha megnézik azt, hogy milyen demográfiai trendek hatnak, akkor a század közepére leszünk ebben az országban, mondjuk, 7,5 milliónyian. Hogyha abból a 7,5 milliós lakosságból, túl azon, hogy milyen roncstársadalmi folyamatok érvényesülnek még, de 2,5 millió lesz annak a cigányságnak a lélekszáma, amelyik a jelen integrációs mutatóit vinné tovább, akkor egészen egyszerűen megpecsételődött a sorsunk, és igaza lesz majd Pokol Bélának, aki annak idején még azt írta, hogy annak a cigányságnak a vállaira nehezedne ennek az országnak az eltartása, a működtetése, amelyik cigányság a rendszerváltás óta nagy többségben, de önmaga is az államra, az állami transzferekre szorul.

Az, hogy ebből a duplahurkos ördögi csapdából  államtitkár úr pontosan tudja, hogy miről beszélek, erről írt a PhD-dolgozatában  ki tudjunk keveredni közösen, magyarok, cigányok, mindannyian ebben az országban, és az a roncstársadalmi lepusztulási lejtő, ami képviselőtársam, Keresztes Lóránt szavaiból is híven kiviláglott, és ott a Dél-Dunántúlon, annak a perifériájára szorított és halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított régióiban Dél-Somogyban, vagy Dél-Baranyában, az Ormánságban nap mint nap megtapasztalhatjuk, szóval, hogy ez megváltozzon, ahhoz ezekre a dolgokra rá kellene kapcsolni, mert így ebből lehet részeredményekre majd itt hivatkozni, de sok jó nem fog kisülni.

Szászfalvi képviselőtársam megemlített egy nagyon-nagyon fontos dolgot, ez pedig a személyiségfejlesztés, a személyiségformálás ezeknek a képzéseknek a keretén belül is. Államtitkár úr éppen a szingapúri modell kapcsán írta, hogy ott két olyan dolog volt  legalábbis, ami most így nekem eszembe jut , ami igazándiból előre tudta vinni az ottani maláj kisebbség, a 13,4 százalékos maláj kisebbség dolgát, amelyik nagyon sok tekintetben a hazai cigánysággal rokonítható, ez pedig az volt, hogy megkövetelték a felelősségvállalást ezekben a programokban, és együttműködést vártak el. Azt hiszem, hogy ez két olyan kardinális dolog, ami sok esetben, mondjuk, itt a felnőttoktatás kapcsán sem működött Magyarországon.

(15.30)

Most már tíz éve vannak kormányon, tisztelt kormánypárti képviselő urak és hölgyek, hadd utaljak itt a Farkas Flórián-féle, hát, „Út a munka világába” programra, de inkább az „út a lopás világába vezető” förmedvényt csináló valamire, aminek közösen issza meg a levét magyar és cigány ebben az országban. (Soltész Miklós: Rasszista mondatok hangzanak el!) Micsoda?! Képviselőtársam! Ez a valóság. Az a rasszizmus, ha az integrációra szánt pénzeket  és akkor itt ÁSZ-jelentésekre hivatkozhatok  pofátlanul ellopják, elfüstölik, és olyan dolgokra költik, ami nem szolgálja az itt élő közösségek érdekét. Na, ha valami rasszizmus, akkor ez az! Nem az, hogy bárki rá mer mutatni arra, hogy bizony nemcsak hibák, hanem nagyon komoly bűnök voltak megfigyelhetők, mondjuk, akkor ezekben a kérdésekben is itt Magyarországon. Amikor azt mondtam a vezérszónokim elején, hogy bizony komoly fenntartásaink is vannak a törvényjavaslattal vagy aggályaink ezzel kapcsolatban, akkor azok pontosan erről szóltak.

Tehát ha itt arról szól a történet, hogy mondjuk, a felnőttoktatási piacot úgy kívánják átrendezni, hogy bizonyos haverok ezzel jól járjanak, az össztársadalom pedig ne, akkor nekünk kötelességünk lesz újra csak szólni. Ha ez arról szól, hogy ezeket a pénzeket, amiket erre a kérdésre kell fordítani  mert különben ennek az országnak annyi , majd ilyen-olyan baráti cégeken keresztül fogják elkezelgetni, akkor mi szólni fogunk, mert ez a kötelességünk. Ez mindannyiunk kötelessége ebben az országban. Azt hiszem, hogy ha itt rasszizmust emlegetnek, akkor képviselőtársamnak is mondom, hogy nyugodtan olvassa el államtitkár úr PhD-értekezését, akkor rá fog jönni arra, hogy amiről én beszélek, az egyáltalán nem rasszizmus, hanem a legmagasabb szintű felelősségérzet azért, hogy ezzel az országgal és a benne élő emberekkel mi fog történni az elkövetkezendő évtizedekben.

De szívesen beszélek egyébként erről (Szászfalvi László közbeszól.)  csak ne sokáig... Pedig a téma, azt hiszem, megérdemelné azt a figyelmet, hogy sokáig beszéljünk róla, de ha nem beszélünk róla, akkor annyit tudok ajánlani, hogy tényleg vegyék elő azt a dolgozatot, olvassák el, fogadják meg, és a politikájukat aszerint igazítsák. Mert az a helyzet, hogy 1967-ben, hogy a ’67-es szintnél maradjunk, akkor mondjuk, az egy főre jutó GDP Szingapúrban (Jelzésre:)  ne sóhajtozz! , az a helyzet, hogy olyan 600 dollár körül mozgott éves szinten. Ez 2011-re 60 ezer dollár fölé nőtt, úgy, hogy ez egy multikulturális társadalom volt, vallásilag, nyelvileg és minden tekintetben szétszabdalt posztgyarmati társadalom. És ebből tudtak tulajdonképpen már a XX. században a XXI. századba katapultálni ott, Szingapúrban. A kérdés az, hogy hogyan. A válasz megvan, államtitkár úr kiváló dolgozata ezt fölvázolta, ezt kellene másolni itt Magyarországon is. A 13,4 százalékos maláj kisebbség oktatási mutatói az 1980-as években nagyjából megegyeztek a 2010-es hazai mutatókkal, amelyeket a cigányságra vonatkoztatunk. Tehát 1 százalékot nem ért el a felsőfokú végzettséggel rendelkező malájok aránya, és az alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya is olyan 70-80 százalék körül mozgott. 20-25 év alatt ezt az egészet megfordították, és mostanra körülbelül 13 százaléka az ottani rettentő hátrányos helyzetből induló maláj kisebbségnek főiskolai, egyetemi végzettséggel bír. A csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők arányát is leszorították 30 százalék környékére.

No, kérem szépen, így lehet majd előrelépni abban az értékláncban, a globális vállalatok, multinacionális cégek globális értékláncaiban, amely, ha nem fog sikerülni itt nekünk Magyarországon, akkor azok a társadalmi problémák egyre csak fokozódni fognak, amelyekkel naponta találkozunk, ha hajlandóak vagyunk kilépni, kimozdulni az elefántcsonttoronyból, és mondjuk, a rózsaszín vagy a narancsszínű üvegbúra alól kitekinteni, és a nagy magyar valóságot megtapasztalni. Csakis így fog működni, ha ezeken az értékláncokon előre tudunk mozdulni. De ha ott maradunk ennek a „v” betű formájú értékláncnak az alján, a közepén egyébként, akkor marad az, hogy a magyar melós, a magyar munkás egyszer használatos, tulajdonképpen eldobható biorobottá degradálódik, aminek a társadalmi folyamatait itt az elmúlt években jól láttuk. Akárcsak azt idehozva, hogy a munka törvénykönyvével mit műveltek, azt idehozva, hogy Orbán Viktor azzal próbálta egyébként eladni Magyarországot arab befektetőknek Rijádban, hogy itt a végzettségéhez képest milyen olcsó a munkaerő, és mennyire rugalmas a munka törvénykönyve. No, kérem szépen, ez nem más, mint a gyarmati modell, és mi a gyarmati modellre mondunk nemet. Ha ezt a törvényjavaslatot, amit idehoztak elénk, önök jól kívánják majd a való életben is használni, akkor talán ez a gyarmati modell a magyar társadalom mögött lesz tudható, és ebből a gyarmati modellből majd egy olyan társadalmi béke és konszenzus is megteremthető, aminek egyébként irtózatos szükségessége van ebben az országban.

Képviselőtársaim! Még egyszer hangsúlyoznám, a felelősség az önöké, az aggályainkat fölvázoltuk. Ha ebből az egészből az fog kisülni, hogy az erre a területre szánt forrásokat a haveroknak talicskázzák ki, csatornázzák át, akkor komoly bajok lesznek, illetve azok a problémák, amelyekkel szembesülünk, nem fognak megoldódni. Ha adott esetben azt a felhatalmazást, amit mi az igen szavazatunkkal is biztosítani fogunk önöknek ahhoz, hogy elfogadhassák ezt a törvényjavaslatot, szóval, ha ezt a felhatalmazást megfelelő módon használják, akkor talán azok a problémák, amelyekről itt beszéltem  nem rasszista alapon, tisztelt képviselőtársam, hanem a valóság alapján , akkor ezek a problémák kezelhetőbbé válnának. Köszönöm a figyelmüket.