Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.10:49:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2020.05.07.), 67. felszólalás
Felszólaló Kunhalmi Ágnes (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:18


Felszólalások:  Előző  67  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felnőttképzés a magyar gazdaság rövid, közép- és hosszú távú működtetésének fontos eleme három szempontból is.Az iskolarendszer pótlása már az általános iskolából kieső munkakeresők esetében is alapkérdés, amennyiben a közmunkát ki akarjuk váltani kvalifikáltabb munkavégzéssel. Ha pedig számításba vesszük a szakma nélküli fiatalok hiányszakmákra történő kiképzését, az a közösség terheinek csökkenését is eredményezheti. A digitalizáció, a technológiai fejlődés, amelynek gyorsaságát és kereteit napi szinten érezzük a saját bőrünkön is, még a magas végzettséggel rendelkező egyénektől is megköveteli, hogy a tudásukat időről időre frissítsék, továbbfejlesszék, és erről a fejlődésről számot is adjanak.

Nem utolsósorban a gazdasági szerkezet állandósult gyors ütemű változásai újabb és újabb igazodást kívánnak meg a szakmákkal rendelkező munkavállalóktól is, a szakmaváltásra pedig már csak a felnőttképzés keretei között van nagyon sokszor lehetőség.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy jó szabályozás arra ösztönzi a munkáltatót, hogy a felnőttképzésre fordított anyagi eszközeit magas szintű befektetésként kezelje a várható, sokszorosan megtérülő haszon érdekében. A munkavállaló érdekeltté tétele is szükségszerű ösztöndíjjal, fizetéskiegészítéssel, magasabb besorolással, egyebekkel. Az állam szerepe arra is ki kell terjedjen, hogy a törvényi szabályozók garanciát adjanak a felnőttképzésben részt vevőknek arra, hogy anyagi befektetéseik megtérülnek a tartalmas oktatással foglalkozó, legalizált felnőttképző szervezeteknél.

Az előttünk álló törvénymódosítás csak bizonyos részben felel meg ezeknek a kritériumoknak. Jó, hogy a törvényjavaslat pontosítja a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszerébe történő adatszolgáltatás szabályait, másrészt létrehozza a munkaerőpiaci előrejelző rendszert abból a célból, hogy a felnőttképzés tartalma és kimenete a piaci igényekhez igazítható legyen rövid, közép- és hosszú távon is.

Előrelépésnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat megteremti a felnőttképző által a képzésben részt vevő személyek számára fizethető ösztöndíj lehetőségét, valamint megteremti a képzési hitel kialakításának alapfeltételét a képzési hitelt nyújtó szervezet és a felnőttképzési adatszolgáltatási rendszer adatbázisának összekapcsolásával.

Ösztönző lehet a munkáltatók számára, hogy a jövőben nemcsak a képzés, hanem az oktatás is költségként számolható el a vállalkozások számára, hiszen az OKJ-t a jövőben felváltja a szakmai oktatás, tehát azt a költséget is elszámolhatóvá teszi a cégek számára, amelyet csak iskolák végezhetnek el ezek után. Azt azonban fenntartásokkal fogadjuk, hogy meghatározásra kerül a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzés, hiszen erre a javaslat szerint kizárólag a felnőttképzésért felelős miniszter jogosult, jelenleg Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter, a minősítés feltételeit pedig csak kormányrendeletben határozzák meg. Szerintünk ez egy kormányrendeletben megállapított gumiszabály létrehozását jelenti, mely szubjektív döntést eredményezhet. Ez a meghatározás egyes esetekben elutasítást, más esetekben a kifizetés vagy támogatás indokát képezheti a jövőben.

Meg kell kérdeznem, hogy ez nem egyenes következményee a veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak, a gazdaságvédelmi akcióterv keretében történő támogatásáról szóló 105/2020. kormányrendeletben meghatározott feltételekkel. Hiszen a rendelet kimondja, hogy csak akkor nyújtható támogatás egy munkáltatónak, ha hitelt érdemlő módon be tudja bizonyítani, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek, és csak a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzésre biztosítható az állami támogatás. Bizonyos garanciát jelenthet az a kitétel, hogy az ágazatért felelős miniszter véleményét ki kell kérni, az egyes miniszterek véleményezési jogán túl más beleszólási lehetőség azonban nincsen feltüntetve a javaslatban. Nem kellene a munkavállalói szervezetekkel is egyeztetni ezekben a kérdésekben?

Az állam a jövőben csak a számára fontos képzéseket kívánja elfogadni, minden mást el kíván engedni. Ez a képzésben részt vevők számára viszont újabb nehézséget jelent, hiszen nem mindenki számára lesz egyértelmű, hogy melyik képzést kell sikeresen elvégeznie ahhoz, hogy az állam által is elfogadott képzettséget megszerezze. Javasoljuk, hogy a törvényalkotó találja meg azt a szisztémát, amellyel ez a rendszer egyértelmű lesz az egyszerű felhasználók számára is.

A törvényalkotó a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszereként a köznevelési regisztrációs és tanulmányi alaprendszer szakképzési és felnőttképzési modulját jelöli meg, azaz a KRÉTA-rendszert, erre azonban a közoktatásban és a szakképzésben évek óta csak panasz van. Ezért megítélésünk szerint feltétlenül szükséges ennek frissítése, korszerűsítése annak érdekében, hogy a rendszer a felnőttképzés adatbázisainak befogadására alkalmassá váljon.

A jövőben mind a bejelentéshez kötött, mind az engedélyhez kötött felnőttképzési tevékenység esetén a képzésben részt vevő személyek elégedettségmérésével kapcsolatban adatokat nem a felnőttképző, hanem a képzésben részt vevő személy tölti fel a rendszerbe, a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszeréből kapott elektronikus levél útján.

Ez a módosítás adminisztrációs terhet tesz át az intézményről az egyénre, ami vélhetően a képzésben részt vevők terheit növeli, illetve magától értetődőnek veszi a kormányzat, hogy minden felnőttképzésben részt vevő rendelkezik otthoni számítógéppel, interneteléréssel, illetve olyan tudással, mellyel eleget tud tenni az új követelményeknek. Megítélésünk szerint a módosítás ezen részét a mindennapok valóságához kellene igazítani, mert ebben a formában a résztvevők jelentős részének véleménye kimarad az elégedettségmérésből, így fals adatokkal készülhet el a visszajelzés.

Néhány mondatot szeretnék szólni a munkaerőpiaci előrejelző rendszerről. Azt értjük, hogy célja egyrészről egy átfogó teljes körű adatfelvételen alapuló, a jelenleg rendelkezésre álló elemzési technológiával megtámogatott munkaerőpiaci előrejelző rendszer kialakítása, másrészről olyan előrejelző és elemző platform kialakítása, amely rövid, közép- és hosszú távú regionális szinten is képes megbízható módon előre jelezni a munkaerőpiaci igényeket. Azonban a törvény ezen fejezete egy önvallomással is felér, hiszen ezzel a módosítással a kormányzat azt is bevallja, hogy jelenleg nem rendelkezik megfelelő információkkal a hazai munkaerőpiaci folyamatokról. Az is beismerésre kerül, hogy az elmúlt több mint tíz év folyamán lényegében megszüntették a hazai foglalkoztatáspolitikai rendszert.

Ez most üt vissza, amikor a munkanélküliséggel kapcsolatos problémákra nem tudnak kellő időben kellően jó válaszokat adni. Ugyanis a 2010. évi fideszes hatalomba kerülés előtt az akkori munkaügyi központok több évre visszamenőleg rendszeresen, havonta, negyedévente, félévente, évente készítettek munkaerőpiaci felméréseket, prognózisokat. Ezek a felmérések, prognózisok a munkaügyi szervezet szétverésével megszűntek. A Fidesznek nem volt szüksége a hazai munkaerőpiaci folyamatok szakszerű nyomon követésére, a politikai kommunikációból az jól látható, hogy miért.

Ennek a felelőtlen, romboló magatartásnak az lett az eredménye, hogy most újra feltalálják sajnos a spanyolviaszt. Ez az önbeismerés arra is rávilágít, hogy ezt a területet is hogyan verte szét a kormányzat egy évtized alatt azzal a mondással, hogy munkaalapú társadalom épül Magyarországon, illetve hogy tíz év alatt létrejön majd a gazdaságban egymillió új munkahely. Úgy tűnik, lassan 12 évnyi ígérgetés távlatából, egyik vállalást sem sikerült megvalósítani a kormánynak, jelenleg a munkanélküliség rohamtempóban növekszik, recseg-ropog a munkaalapú társadalom, és tíz év alatt sem jött létre az ez egymillió munkahely, amit ígértek. Most pedig napi szinten hullik ki a munkaerőpiacról három-, négy-, de sajnos néha már ötezer ember is.

A módosítás ezen részével kapcsolatban azt is meg kell kérdeznem, hogy a munkaerőpiaci előrejelző rendszer létrehozását miért a felnőttképzési törvényben kell megtenni, miért nem például a foglalkoztatást elősegítő és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben.

(14.10)

Még egy dologról szeretnék szólni. A javaslat bevezeti a képzési hitel és az ösztöndíj igénybevételének lehetőségét, amelynek részletes szabályait egy kormányrendeletben állapítják majd meg. Hogy mit fog tartalmazni a sokadik kormányrendelet, amit jelen törvényjavaslat említ, azt nem lehet pontosan tudni, azonban ehhez a konstrukcióhoz igen hasonlít, amit ajánlanak, a jelenlegi diákhitelrendszer. Jól értjük, hogy ezt a rendszert kívánják egyébként adaptálni a felnőttképzésben is?

Végezetül a munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodás lehetősége mindig izgalmas kérdés volt, és most is az a foglalkoztatáspolitikusok számára. A rugalmas alkalmazkodás előfeltétele a jó alapokkal rendelkező, viszonylag képzett munkavállaló, akinek megszerzett tudására, tapasztalataira épülhet a következő szint. A magyar munkavállalók nagy része vagy jelentős része sajnálatos módon nem ilyen.

Sok esetben örülni kell, ha sokan a nyolc osztályt elvégzik Magyarországon. A rokon szakmákra való váltás elképzelhető felnőttek esetében, de az már kevésbé, hogy például pékből asztalos vagy burkolóból hentes akarjon vagy tudjon lenni valaki.

A felnőttképzésben elvileg rövid távú prognózisoknak lehet szerepük, a közép-, de főként a hosszú távú elég bizonytalannak tűnik. A módosításnak, ennek az előterjesztésnek vannak olyan elemei, amelyek tisztább képet tesznek lehetővé számunkra a felnőttképzés eddigi útvesztőiben is, azonban számtalan nyitott kérdés merül fel még mindig, amely nem megnyugtató számunkra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  67  Következő    Ülésnap adatai