Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.20:10:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2020.05.07.), 111. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:05


Felszólalások:  Előző  111  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen avval szeretném kezdeni, amivel Szászfalvi képviselő úr befejezte, hogy örömmel mondhatjuk el, hogy most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyik példaértékű előkészítő folyamat után került az Országgyűlés elé, egy olyan folyamat után, amelyben az érintetteket megkérdezték, pontosabban aktívan részt vettek benne, és ahol megfelelő idő és megfelelő módszeres munka állt rendelkezésre ahhoz, hogy jó minőségű törvényjavaslat készülhessen.

(17.30)

És azt kell mondanom, hogy ez a különbség, ami sajnos nagyon sok, mostanában a Ház által tárgyalt törvényjavaslattól megkülönbözteti ezt a törvényjavaslatot, az eredményben is látszik. Azt kell tehát mondanom, hogy egyrészt egy olyan törvényjavaslat került végre a Ház elé, amit az érintettek széles körű egyetértése kísér, és amely szakmai és jogi szempontból is megfelelőképpen előkészített, és ennek megfelelően a benne szereplő szabályok jelentős része olyan észszerűsítés, olyan gyakorlatias megközelítés, amivel nyilván politikai alapon nemcsak nincs ok, hanem nem is lenne helyes vitatkozni.

Azt is örömmel üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat folytatja azt a rendszerváltás után elkezdődött pozitív magyar hagyományt  erre államtitkár úr is utalt , amely a nemzeti kisebbségeket teljes jogú államalkotó tényezőnek tekinti, és jogaik, autonómiájuk érvényesülését a magyar alkotmányos rendszer alapvető részének fogadja el, és számukra ebben a keretben kíván jogokat és lehetőségeket biztosítani.

Azt gondolom, hogy ez természetesen következik a magyar nemzet speciális helyzetéből, de következik abból is, hogy milyen nemzeti hagyományokra és milyen történelmi tradíciókra szeretnénk építeni mindannyian, és jó látni azt, hogy ebben megmaradt, fennáll az egyetértés továbbra is a politikai tényezők és a politikai oldalak között.

Ami a törvényjavaslat konkrétumait illeti, én összesen két kérdéshez szeretnék szólni. Az egyik az oktatási rendszerrel kapcsolatos változások. Ebben az esetben elsősorban inkább az értelmezési keretben van különbség köztem és államtitkár úr vagy akár az előterjesztő között. Pontosabban: az okokat szeretném kiegészíteni. Mert miközben azt hiszem, mindannyian örömmel látjuk azt, hogy növekszik az oktatásban a nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartás szerepe, hogy nagyobb szerepet vállalnak a nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartóként, és most már, miután jó pár intézmény esetében van mögöttünk hosszabb tapasztalat  néhány intézmény már működött 2010 előtt is, akkor is szerezhettünk tapasztalatokat, ezek zöme is pozitív volt, és 2010 után pedig jelentősen nőtt ezeknek az intézményeknek a száma , ezért azt tudjuk mondani, hogy ez egy pozitív folyamat. Ez egy olyan folyamat, aminek jó, hogy most a jogi hátterében is pontosítások történnek, de alapvetően ez egy támogatható folyamat. De azért tegyük hozzá, hogy ennek az egyik oka csak az, hogy a nemzetiségi oktatásra növekszik az igény, vagy hogy a nemzetiségi önkormányzatok bizonyították azt, hogy jó minőségben tudják fenntartani ezeket az intézményeket.

Van azért egy másik oka is: az, hogy az állam a saját normál állami intézményeivel viszont cudarul bánik. Elvette az önkormányzatoktól ezeket az intézményeket, egy lehetetlen irányítási struktúrában működteti őket, elszakította őket a helyi közösségektől, és sem az irányításuk, sem a működtetésük, sem a finanszírozásuk nem megoldott.

Éppen ezért számos önkormányzat számára vonzó lehetőség volt az, hogy nemzetiségi önkormányzati fenntartásba adják át az intézményeiket. Még egyszer mondom: ez pozitív folyamat, ez jó hír, hogy több nemzetiségi intézmény van, de akkor lenne ez igazán pozitív, ha két jó lehetőség között választhattak volna a helyi közösségek, vagy akár két jó lehetőség között választhatnának a szülők: egy jó minőségű nemzetiségi oktatás között, ha egyébként ezt tartják fontosnak, és azok a szülők is hasonlóan jó minőségű intézményeket választhatnának, akik nem nemzetiségi oktatásba kívánják járatni a gyereküket.

Tehát még egyszer mondom, ez természetesen nem a nemzetiségi önkormányzatok hibája, ez nem a nemzetiségi önkormányzati rendszer hibája, és mivel a nemzetiségi önkormányzatok jó gazdái ezeknek az intézményeknek  még egyszer, teszem hozzá, szemben az állammal , ebben én önmagában nem látok kivetnivalót, de oktatáspolitikusként kénytelen voltam megemlíteni ezt az összefüggést is.

Azt is szeretném elmondani, hogy azt azért megfontolandónak gondoljuk és a törvényjavaslat indoklásában szereplőknél erősebb érveket szeretnénk hallani amellett, hogy miért kell ilyen módon az önkormányzati vagy állami vagyont is átadni a nemzetiségi önkormányzatok kezelésébe. Én persze értem, hogy ez egy bonyolult helyzet, ha eltér egymástól a tulajdonos és a kezelő, de ezek létező megoldások, egy sor adminisztratív tehertől mentesülhetnének az önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok is.

Én mindig aggódom akkor, amikor törvényi úton kívánunk tulajdoni viszonyokat átrendezni. Ezt nem tartom szerencsésnek, rossz precedensnek tartom, amikor odaadjuk valakinek a vagyonát valaki másnak, még akkor is, ha egyébként jó helyre kerül, és jó célokat szolgál. El tudom fogadni, hogy erre szükség van vagy szükség lehet, de ennél az eddig elmondottaknál erősebb érveket szeretnék hallani, akár az előterjesztőktől, akár a kormánytól.

Végül  és azt hiszem, nem véletlen, hogy ez a paragrafus az, amelyik talán a legtöbb izgalmat váltja ki a sajtóban is  az új 56. §-hoz: ebben a helyi nemzetiségi önkormányzatok megalakulásának szabályaihoz szeretnék szólni.

Ebben az ügyben is, miközben értem a szándékot, és ezt abszolút akceptálhatónak tartom, tudom, hogy milyen jelenségek ellen kívánnak föllépni az előterjesztők, ez a szabályozás kelt aggályokat két ok miatt. Egyrészt belépteti a településen való honosság kérdését azok közé a szempontok közé, melyek eldöntik, hogy egy nemzetiségnek vane joga egy adott településen önkormányzatot alakítani vagy nem. Igaz, ezek alól kiveszi azokat az önkormányzatokat  helyesen , ahol már eddig is működött, és ahol a népszámláláson legalább 25-en adott nemzetiséghez valónak vallották magukat.

Azt kell mondanom, hogy ugyanakkor ez mégiscsak fölvet kérdéseket. Merthogy azt a kérdést veti föl, hogy a nemzetiség megvallásához és a nemzetiséghez való tartozáshoz való jog és ezen keresztül a nemzetiségi önkormányzathoz való jog a személyhez kötődik, vagy településhez kötődik.

Ha én egy településen élek, ahol van történelmi hagyománya az adott nemzetiségnek, ott van jogom, mondjuk, ruszinnak mondani magamat, és ruszin nemzetiségi önkormányzatot létrehozni, de ha elköltözöm egy másik településre, és ott is egyébként többen vagyunk, akik ehhez a nemzetiséghez tartozunk, akkor van jogunk magunkat ruszinnak vallani, de ahhoz, hogy ruszin nemzetiségi önkormányzatot hozzunk létre, ha addig nem volt, akkor nincs jogunk.

Ez azért fölvet jogegyenlőségi kérdéseket. Nagy kérdés, hogy valóban a kisebbségi jogok esetében érvényesíthetőe ez a fajta történelmi szemlélet, lehete azt mondani, hogy egyébként a nemzetiségi vagy kisebbségi önkormányzathoz fűződő jog az adott településen való honossághoz kelle hogy kötődjön. Azért az emberek költöznek az országon belül.

Sejtem, hogy ez nem egy valóban nagy probléma, hozzá kell tennem. Gyakorlatilag nem igazán nagy probléma, hiszen a nagyobb településeken valószínűleg ha beköltözők is, de nagyobb számban találhatók meg a nemzetiségek, nem hiszem, hogy ebből igazán nagy probléma tud keletkezni. Még egyszer mondom, elvi típusú fenntartások vannak azzal kapcsolatban, hogy helyese itt ezt az elvet érvényesíteni.

És van egy másik típusú probléma, ez pedig az, hogy a döntés jogkörét az országos nemzetiségi önkormányzatokra ruházza át a törvény. Hozzáteszem, ha kell ilyen döntést hozni, akkor ott van a legjobb helyen. Ha tehát azt mondjuk, hogy nem valamilyen normatív módon szabályozzuk, hogy hol jöhet létre helyi nemzetiségi önkormányzat, mint ahogy jelenleg van, hanem azt mondjuk, hogy egyébként ennek valamilyen limitet kell húzni, akkor persze örülök, ha  bocsánat, nem bántani akarom a kormányt jobban, mint szoktam  nyilván jobb helyen van ez a nemzetiségi önkormányzatoknál, mint mondjuk, egy kormányhivatalnál vagy akár magánál egy kormányszintű döntésnél. De mégiscsak azzal a kockázattal jár, hogy felemel helyi konfliktusokat az országos nemzetiségi önkormányzat szintjére. Elindíthat olyan típusú vitákat, hogy az adott országos önkormányzat valamelyik településen miért engedélyez vagy miért nem engedélyez helyi nemzetiségi önkormányzatot létrejönni.

(17.40)

Én tartok attól, hogy kinyílhatnak ebből később olyan típusú konfliktusok, amelyek nem fognak használni sem az adott nemzetiség ügyének, sem a nemzetiségi önkormányzati rendszernek.

Még egyszer szeretném elmondani: azt látom, hogy a gyakorlati problémákat próbálták a jogszabály alkotói a minimumra csökkenteni, de azért az mégiscsak kérdés számunkra, hogy helyese az országos nemzetiségi önkormányzatokra rárakni egy ilyen feladatot, ráadásul, ha jól értem, de javítsanak ki, ha rosszul értem, jogorvoslati lehetőség nélkül, hiszen ez nem államigazgatási döntés, nem lehet vele szemben a bírósághoz fordulni. Ha a nemzetiségi önkormányzat eldönti, jogorvoslatnak helye nincsen, ez jogbiztonsági szempontból azért komoly fenntartásokat jelent számunkra.

Tisztelt Ház! Nagyon röviden annyit szeretnék még elmondani, hogy egyetértek Brenner Koloman képviselőtársammal, hogy ez a javaslat nem foglalkozik a roma kisebbség problémáival, a roma kisebbségi önkormányzati rendszer problémáival, azok sokkal súlyosabbak, mint hogy egy ilyen általános, generális felülvizsgálatban azokat kezelni lehetne. Ugyanakkor a roma közösség számos képviselője is úgy véli, hogy a roma közösség speciális problémáira nem alkalmas ez a típusú önkormányzati rendszer. Egyszer majd evvel az üggyel foglalkozni kell, de félek, hogy ez nem ez alatt a kormány alatt lesz, tekintettel arra, hogy önök érdekeltek vagy érdekeltnek tűnnek a roma önkormányzatokra jellemző jelenlegi állapotokban.

Végül, tisztelt Ház, egyetlen apróságot szeretnék csak korrigálni. Államtitkár úr nagy igyekezetében, nehogy túl nagy összhang legyen a parlamentben, odaszúrt egyet az Európai Uniónak. Valószínűleg nem értesült arról, hogy a Minority SafePacket nem a Bizottság nem kívánta tárgyalni, már az előző Bizottság, a Juncker-féle Bizottság, hanem, tisztelt államtitkár úr, elárulom önnek: a kezdeményezők voltak azok, akik 2020 januárjában nyújtották be csak az aláírásokat, azért, hogy az új Bizottság foglalkozhasson vele. Kérem, tájékozódjon ebben az ügyben! Magam is remélem egyébként, hogy konstruktív vita indul el ebben az ügyben majd az európai fórumokon is, mert egyébként a Minority SafePack alapvető felvetései szerintem helyénvalóak, és olyanok, amelyeket ott kellene tárgyalni.

Összefoglalóan tehát szeretném megköszönni a nemzeti kisebbségek bizottságának, a kormány érintett képviselőinek, hogy egy jól előkészített, tartalmában abszolút tárgyalható és vállalható törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, és nagyon reménykedem abban, hogy a vita további szakaszában vagy akár módosító indítványokkal eloszlathatók lesznek majd azok az aggályok, amelyek még fennállnak bennünk a törvényjavaslat néhány részletszabályával szemben, miközben az egészet alapvetően támogathatónak tartjuk. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  111  Következő    Ülésnap adatai