Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.15:35:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2004.03.23.),  202-252. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:37:12


Felszólalások:   98-202   202-252   252-274      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Az előterjesztést T/9132. számon, a bizottságok ajánlásait T/9132/1-9. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló T/9132. számon önök előtt fekvő törvényjavaslat fő célja az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést kihirdető, a következő napokban szintén a tisztelt Ház elé kerülő törvényhez szükségszerűen kapcsolódó, túlnyomórészt technikai jellegű törvénymódosítások elvégzése.

E rendelkezések önálló törvényben való elhelyezésének az az alapja, hogy az önmagában is igen jelentős terjedelmű csatlakozási törvényt - a jogbiztonság követelményét szem előtt tartva - nem indokolt más törvények módosításával terhelni. Ez egyébként a parlamenti pártok határozott kérése is volt.

A módosítások elsődlegesen az alapvető közösségi jogi elvek érvényesülését, illetőleg a külső és belső jogrendszeri koherencia megteremtését szolgálják. Az európai uniós csatlakozással a társult tagként felvállalt jogharmonizációs folyamat lezárul, és ezzel összefüggésben szükséges a nemzeti jogszabályokba korábban átültetett, a csatlakozást követően viszont már hazánkban is közvetlenül hatályos normák - az Unió alapszerződései, közösségi rendeletek - esetében a tartalmi dereguláció elvégzése, illetve a jogharmonizációs záradékok megfelelő módosítása.

Az alkotmánymódosító 2002. évi LXI. törvény 2002 decemberében a közösségi jogrendszerhez való teljesebb illeszkedés szándékával több, korábban állampolgárságon alapuló státusjogként definiált alkotmányos jog, alkotmányos kötelezettség, illetve államcél megfogalmazását módosította.

Az alkotmányozói döntés eredménye az volt, hogy a csatlakozást követően e rendelkezések más uniós tagállamok állampolgáraira, illetve egyes esetekben a hazánkban életvitelszerűen tartózkodó egyéb személyekre is vonatkoznak.

Az alkotmánymódosítás következményeként és a közösségi jog négy szabadsága érvényesítése érdekében is számos szaktörvény tekintetében szükséges az állampolgárságon alapuló, a közösségi joggal összhangba nem hozható megkülönböztetések megszüntetése.

Tisztelt Országgyűlés! Kiemelendő, hogy - összhangban az alkotmányi módosításokkal - meg kell teremteni a bevándoroltak és a letelepedettek jogállásának változásából fakadóan az egyes törvények összhangját, továbbá rendezni kell az európai gazdasági térség tartózkodási engedélyével rendelkezők jogait és kötelezettségeit. A javaslatba beépítésre került több ágazati törvény jogharmonizációs tárgyú novelláris módosítása is, amelyek vonatkozásában a szabályozási cél minden esetben a közösségi jognak való megfelelés teljessé tétele.

A tavaszi ülésszak rendkívüli munkaterhére tekintettel a kormány egy törvényjavaslatban egyesítette azokat a kisebb terjedelmű, ám jogharmonizációs szempontból elengedhetetlen törvénymódosításokat, amelyek elfogadásával a csatlakozásig esedékes jogharmonizációs kötelezettségek teljesülnek. Ez természetesen azzal is járt, hogy a törvényjavaslat nagy terjedelmű, és több, különböző tárgykört rendező törvényt módosít. Mégsem helytálló a - meglehetősen pongyola kifejezéssel élve - salátatörvényként utalnunk rá, hiszen a törvényjavaslat rendelkezései között egyértelmű tartalmi kohéziót teremt a csatlakozásból adódó jogharmonizációs kötelezettség.

Engedjék meg, hogy néhány szóban vázoljam a javaslatban helyt kapott fontosabb törvénymódosítások mögött meghúzódó indokokat. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény számos rendelkezése a magyar állampolgárokra vonatkozóan fogalmazza meg az ügyészség feladatait és jogosítványait.

(17.30)

Figyelemmel az alkotmány 2002. évi módosítására, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásból eredő követelményekre, rendezni kell, hogy az ügyészség jogkörei minden, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyre, illetőleg itt működő szervezetre kiterjedjenek, és meg kell teremteni a törvényi alapot ahhoz, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás eredményeként az ügyészség részt vehessen a közösségi szintű igazságszolgáltatási együttműködésben.

Az európai uniós közigazgatási szervezeteknél és más nemzetközi szervezetnél pályázat alapján munkát végző szakemberek számára munkajogilag biztosítani kell visszatérésük után a korábbi közszolgálati jogviszonyuk folytatását. Emellett a csatlakozás időpontjától a munkavállalók szabad áramlásának biztosítása érdekében az európai gazdasági térség tagállamainak minden állampolgára számára lehetőséget kell teremteni a közszolgálati jogviszony létesítésére azon munkakörökben, amelyek közhatalom gyakorlásához közvetlenül nem kapcsolódnak, a magyar állampolgárság mint alkalmazási feltétel fenntartására ugyanis csak ez utóbbiak esetében lehet mód. Szükség van ezért egyes, foglalkoztatással összefüggő törvények módosítására is.

A javaslat módosítja a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvényt azzal a céllal, hogy azok megfeleljenek azoknak a közösségi szabályoknak, amelyek tekintetében az átültetési határidő a tagállamok tekintetében már lejárt. Mivel Magyarország vállalta a csatlakozás időpontjáig a teljes aquis, azaz a közösségi vívmányok átvételét és alkalmazását, a jogharmonizációs célú módosításokat a hatályos idegenrendészeti joganyagban is szükséges átvezetni. E követelményekkel összhangban, gyakorlati tapasztalatok alapján is szükségessé vált több idegenrendészeti jogintézmény, így a kiutasítással és az őrizettel kapcsolatos bírói jogorvoslattal összefüggő szabályok áttekintése. Ezen túlmenően a törvényjavaslat a menedékjogi eljárás hatékonyabbá és gyorsabbá tétele érdekében a jogorvoslati rend és ehhez kapcsolódóan az intézményi rendszer egyszerűsítését is elvégzi.

Az Európai Közösség Tanácsa az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére létrehozta az Európai Csalásellenes Hivatalt. E szerv feladata a közösségek intézményeinek, szervezeteinek keretén belül, valamint a tagállamokban az Európai Közösség által nyújtott támogatások felhasználásának jogszerűségét vizsgálni. A törvényjavaslat tartalmazza a hivatallal való együttműködés törvényi feltételeit, valamint kialakítja a hazai koordinációs rendszert.

Tisztelt Országgyűlés! A jogszabály-szerkesztési elveknek megfelelően a javaslat külön fejezetben tartalmazza a csatlakozási szerződést kihirdető törvénnyel összefüggésben elengedhetetlenül szükséges egyes jogszabályi rendelkezések megállapítását. (Az egymással beszélgető dr. Pap János és dr. Salamon László felé fordulva:) Elnézést, képviselő úr, de nagyon zavar, hogy önök hangosan beszélgetnek.

A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról szóló 1977. évi I. törvény rendkívül elavult rendelkezéseket tartalmaz, ami az európai uniós csatlakozás küszöbén megengedhetetlen. Személyi hatálya a társadalmi szervezetekre és a szövetkezetekre is kiterjed, így azt a csatlakozás után már nem lehet hatályban tartani. A javaslat által a joganyag átfogó kodifikációjáig megállapított rendelkezések adatvédelmi szempontból is korszerűsítik a közérdekű kérelmekkel kapcsolatos eljárást.

A törvényjavaslat gondoskodik az Európai Unió közös kereskedelempolitikája miatt deregulálandó, a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény hatályon kívül helyezéséről. Ugyanakkor a római szerződés lehetővé teszi a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme miatt indokolt tilalmak és korlátozások nemzeti hatáskörben történő bevezetését. A javaslat felhatalmazza a kormányt, hogy a korlátozásokat, valamint azok elrendelésével kapcsolatos szabályokat rendeletben határozza meg.

A javaslatnak a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényt módosító rendelkezéseit elsősorban az Országos Mérésügyi Hivatal szerepkörének a csatlakozással összefüggő változása indokolja. Hasonló okok, illetve az áruk szabad mozgásával kapcsolatos harmonizáció indokolják a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosítását a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladatai tekintetében.

A biztonsági készletezésre vonatkozó szabályok területén a közösségi vámjogi rendelkezésekkel teremt teljes összhangot a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény módosítása. Szintén a vámeljárással kapcsolatos eljárásjogi harmonizációt céloz a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása, amely emellett a termékdíjköteles termékekből keletkező hulladékok begyűjtéséhez, hasznosításához kapcsolódó jelenlegi rendszeres támogatás intézményét a közösségi jogi előírásoknak megfelelően, versenysemleges módon szabályozná újra.

A javaslat a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény hatálybalépése óta végbement közösségi jogfejlődésnek megfelelően hatékonyabban kívánja biztosítani a képesítéseknek a szabályozott szakmák gyakorlása szempontjából történő elismerését.

Végül az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításának célja, hogy a törvény mint általános agrárpiaci szabályozási kerettörvény biztosítsa a közösségi jogszabályokban tagállami hatáskörbe utalt piacszabályozási döntések meghozatalának alapját, valamint a nemzeti agrárpiac-szabályozás kereteit, működését. A törvény módosításával megteremtődik a közös agrárpolitikával összhangban lévő nemzeti szabályozás alkalmazásának jogalapja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt található törvényjavaslat tehát a csatlakozási szerződést kihirdető törvényt hivatott kiegészíteni. Utolsó állomás ez azon törvények hosszú sorában, amelyek a hazai jogrendet az európai uniós csatlakozásra készítik fel. A jogharmonizáció már majdnem egy évtizede különösen gyors ütemben zajlik hazánkban. Ez alatt egyes jogterületeket a tisztelt Ház teljes mértékben újraszabályozott. Születtek átfogó jogharmonizációs törvények, és kisebb módosítások is érintették a jogrendszert. Ám mindmáig nem került sor arra, hogy a jogrendszerben szétszórtan szereplő, önmagukban csak egy bekezdésre vagy egy-egy szóra kiterjedő módosítások elvégzésével a jogharmonizációs folyamat lezárulhasson.

A késlekedés szándékolt volt. A folyamatosan alakuló magyar jogrendet az Európai Unió szintén állandóan változó jogrendjéhez úgy lehet a legjobban közelíteni, ha a május elsejei csatlakozást nem sokkal megelőzően tesszük meg ezeket az utolsó lépéseket. Ez a törvényjavaslat a teljesség igényével készült, apró, ám elengedhetetlen módosításokkal, fenntarthatatlan rendelkezések hatályon kívül helyezésével és a csatlakozás miatt szükséges rendelkezések megállapításával igyekszik pontot tenni a jogharmonizációs folyamat végére. És aztán persze elkezdődik egy egészen másfajta jogharmonizációs tevékenység.

Az előterjesztő tisztában van azzal, hogy a javaslat terjedelme és vegyes jellege nemcsak az előkészítés, hanem a parlamenti vita során is nehézségeket okozhat majd. Ugyanakkor a csatlakozás időpontjáig elvégzendő törvényi szintű jogharmonizációs feladatok nagy száma a pusztán technikai jellegű módosítások önálló törvényben való szerepeltetését nem tette sem lehetővé, sem kívánatossá. Tessenek csak elképzelni, ha negyvenegynéhány törvényjavaslattal álltunk volna a tisztelt Ház elé! Könnyen kijelenthetem, hogy szinte megbénítottuk volna a Ház munkáját.

Kérem önöket, hogy mindezek figyelembevételével támogassák majd a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

 

(17.40)

DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság 2004. március 22-ei ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, s azt látható többséggel általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Az ülésen az előterjesztő három meghatározó jelentőségű érvet sorakoztatott fel a törvény megalkotásának indokoltsága mellett. Ezek közül az első az, hogy az európai uniós csatlakozásunkkal lezárul a jogharmonizációs folyamat, s ezzel összefüggésben szükséges a nemzeti jogrendbe beemelt, a csatlakozást követően viszont már hazánkban is közvetlenül hatályos jogi normák esetében a jogharmonizációs záradékok módosítása. A másik indok az alkotmánymódosító 2002. évi LXI. törvény elfogadásából származik, amely az uniós követelményeknek megfelelően a korábban kizárólag magyar állampolgárokat megillető alkotmányos jogok, az úgynevezett státusjogok egy részét más uniós tagállamok állampolgáraira, illetőleg egyes esetekben hazánkban letelepedett más személyekre is kiterjeszti. Végezetül a közösségi jog négy szabadsága, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának joga is számos törvény rendelkezéseinek módosítását igényli.

A törvényjavaslat tehát elsődlegesen technikai jellegű, illetőleg deregulációs változtatásokat tartalmaz. Kivételesen azonban - miként ez címének harmadik fordulatából is kitűnik - új törvényi rendelkezéseket is megállapít. Így például a törvényjavaslat szabályozni kívánja az Európai Csalásellenes Hivatallal való együttműködést, az Unió lobogójának használatát, illetőleg újrakodifikál egyes külkereskedelmi korlátozásokat, továbbá a közérdekű bejelentésekkel és panaszokkal kapcsolatos eljárást.

A bizottság ülésén az ellenzék élesen bírálta az előterjesztést. Egyfelől azt kifogásolták ellenzéki képviselőtársaim, hogy a javaslat 33 - valójában 73 - törvényt kíván módosítani, s ennek alapján azt a közismert kifejezéssel élve salátatörvénynek minősítették. Jelezték, hogy e sajátossága miatt a javaslatot áttekinthetetlennek, kezelhetetlennek tartják. Másik ellenérvük az volt, hogy az előterjesztés 6 - valójában 14 - kétharmados törvényt is érint, mégpedig nemcsak jogharmonizációs, hanem tartalmi szempontból is. Az ellenzéki képviselők azt igényelték, hogy e kétharmados törvényeket válasszák le a javaslatról, s egyben azokat a rendelkezéseket is, amelyek nem függnek szorosan össze az európai uniós jogharmonizációval. Példaként a gyülekezési törvény módosítását nevezték meg, mely véleményük szerint az adott település közlekedésének megbénulására hivatkozva pótlólagos jogcímet biztosít a rendőrhatóságnak a gyülekezés megtartására.

Tisztelt Ház! Ezeket az ellenzéki ellenvetéseket a kormányoldal megalapozatlannak tartja. Mielőtt még Salamon László képviselőtársam elmondaná, jelzem, hogy az ülésen e bírálatokkal szemben ellenérveket kizárólag az előterjesztő fogalmazott meg. A kormánypárti képviselők ugyanis úgy ítélték meg, hogy az általa elmondottak meggyőzően igazolták a törvényjavaslat ilyen formában történő benyújtásának indokoltságát. A többségi álláspont megfogalmazásakor azonban szükséges további ellenérveket is felsorakoztatnunk. Mindenekelőtt tévesnek tartjuk a salátatörvény minősítést, hiszen a jogharmonizációs funkció egyértelmű tárgyi összefüggést teremt az egymástól valóban távol eső jogterületek között, szemben például azzal az előző kormány által 1999 őszén benyújtott törvényjavaslattal, mely a béranyaságot néhány központi államigazgatási szerv jogállásának megváltoztatásával kapcsolta össze.

A kétharmados törvények tartalmi módosítására való hivatkozás is többnyire megalapozatlan. Így például az egyesülési jogról szóló törvény és a honvédelmi törvény módosítása valóban kizárólag az uniós tagállamok polgárai, illetőleg a tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezők helyzetének tisztázását szolgálja. Ez egyértelműen kitűnik például az 1989. évi II. törvény újrafogalmazott 8. §-ának (2) bekezdéséből, amely szerint párt alapítója és tisztségviselője nemcsak magyar állampolgár, hanem más olyan személy is lehet, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán is választójoggal rendelkezik, azaz menekült, bevándorolt vagy letelepedett, illetőleg uniós állampolgár is.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 80. §-ának (1) bekezdését viszont a törvényjavaslat valóban érdemben módosítja, ám nem növelni, hanem szűkíteni kívánja a rendőrhatóság hatáskörét, amikor a közlekedés rendjének aránytalan sérelme jogcímét az adott település közlekedésének megbénulásával váltja fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez utóbbit ugyanis sokkal nehezebb elfogadtatni a bírósággal, mint az aránytalan sérelmet.

Mindezen érvek alapján az alkotmány- és igazságügyi bizottság nevében a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Salamon László képviselő úr ismerteti.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr egy elővágással már tulajdonképpen tájékoztatta a Házat arról, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kormánypárti képviselők egyáltalán nem szólaltak meg. Mindaz, ami itt elhangzott, nyilván a fejekben ott lehetett, ezt én nem vitatom, de ebbe mi nem tudtunk belelátni, és a megjegyzése ellenére is azt kell mondjam, hogy furcsállom, mert a parlamenti szokások alapján elvárt követelmény, hogy bizottsági véleményként az hangozzon itt el, amikor tájékoztatjuk a bizottságban történtekről képviselőtársainkat, ami a bizottságban valóban elhangzott.

 

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Annál inkább hangzottak el ellenzéki ellenérvek és valóban nagyon határozott bírálatok a törvényjavaslattal kapcsolatosan, amelyek alapvetően eljárási természetű kifogások voltak, és a parlamenti zsargonban salátatörvénynek nevezett megoldást bírálták, amin köztudottan számos törvény indokolatlan együttes tárgyalását értjük.

Répássy képviselő úr, aki a bizottságban ehhez a kérdéshez elsőként szólt hozzá, valóban 33 törvény számolt össze, és ezek közül 6 kétharmados törvényt, amit ez a monstre, áttekinthetetlen, törvényjavaslatnak nevezett iromány kezelni próbál. Én csak megköszönni tudom Wiener képviselő úrnak a korrekcióját, hogy valójában 73 törvényről és ebből 14 kétharmados törvényről van szó. Annál borzasztóbb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim!

A kormány ezeknek a törvényeknek az együttes tárgyalását valóban az európai uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációval próbálta indokolni, ez azonban a törvényjavaslatok jó részét illetően eleve alaptalan. Kétségtelen, vannak olyan javaslatok, olyan módosító elemei ennek a törvénynek, amelyek összefüggésbe hozhatók az európai uniós csatlakozással és a jogharmonizációval, de mi több mint 10 olyan javaslatot találtunk, aminek véleményünk szerint semmi köze az EU-s csatlakozáshoz. Örömmel veszem, ha Wiener képviselő úr ebben is segítségünkre siet, és a 73 törvény viszonylatában ennél még sokkal több törvényt kimutat; nem lepődnék meg rajta mint olyan törvényeknek a bemutatásán, amiknek nincs köze az uniós csatlakozáshoz. Árukapcsolásról van szó, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy az a kedvelt kormánytaktika köszön vissza, hogy összegyömöszölünk minden, szükségesnek látszó, és valóban szükségtelen témát egy eljárásba, és megpróbáljuk nagyon gyorsan - anélkül, hogy azt át lehessen tekinteni, és megfelelően elemezni lehessen - lenyomni a parlament és az ellenzék torkán. Árukapcsolás ez, amit nem tudunk elfogadni, és ezt a bizottságban is nagyon határozottan kifejezésre juttattuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvény gyakorlat a Horn-kormány alatt keletkezett a Bokros-csomag kapcsán, és azóta egy kormány sem tudott e praktikusnak látszó, de joggal kifogásolható megoldás kísértésének ellenállni. A mostani időszakban, ebben a ciklusban azonban a salátatörvényeknek eddig soha nem tapasztalt orgiájával találjuk magukat szemben. Egész egyszerűen fizikailag kizárt, képviselőtársaim, ezeknek a törvénymódosításoknak kellő alaposságú, kellő mélységű megismerése, elemzése azon irreálisan rövid idő alatt, ami ezeknek a törvényeknek a megtárgyalására a kormánytöbbség kegyéből megadatik a parlamentnek.

(17.50)

Elfogadhatatlannak tartjuk ezt a gyakorlatot, elutasítjuk ezt a gyakorlatot, és alapvetően ebből az eljárási módból következően az a véleményünk, hogy ez az áttekinthetetlen, kezelhetetlen, a jogbiztonság és az alkotmányosság követelményeivel összeegyeztethetetlen törvényjavaslat, illetve tárgyalási mód nem támogatható, nem fogadható el.

Az elmondottakból következően a törvényjavaslatot egész egyszerűen teljességgel alkalmatlannak tartjuk arra, hogy a parlament megvitassa, általános vitára alkalmatlannak tartjuk, és ebből adódóan a törvényjavaslatot nem is tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Jauernik Istvánnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága a múlt hét csütörtökén, tehát március 18-án tárgyalta meg a beterjesztett T/9132. számú törvényjavaslatot, amelynek szép hosszú címe van, de a bizottsági ülésen dicséretet kapott ez a hosszú cím, mert úgy ítéltük meg, hogy ez a cím lefedte azt, amiről a törvényjavaslat szól valójában.

A bizottság a vita végén szavazott, és 10 igen és 8 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

A szokásnak megfelelően a bizottság igyekezett csak a bizottság hatáskörébe, feladatkörébe tartozó kérdéseket megvitatni, összességében nagy vita nem volt. Azt ítéltük meg, hogy az önkormányzati bizottság feladatkörét illető törvények... - jó néhány van, én számháborúba nem kívánok belemenni, mert a bizottsági ülésen 38-as szám hangzott el, 38 törvényjavaslat módosítására kerül sor. Valószínű, a probléma, illetve a szám azért nem egyezik, mert az átmeneti és a hatályát vesztő rendelkezéseknél lehet olyan eltérés, hogy ki hogyan ítéli meg egy-egy költségvetési törvénymódosításnak vagy hatályon kívül helyezésnek a darabszámát; én úgy gondolom, hogy fölösleges ebbe a számháborúba belemenni. Azt akartam ezzel mondani, hogy az önkormányzati kört is jó néhány törvény érintette, magát az önkormányzati törvényt is, ami kétharmados, azt ítéltük meg, hogy tényleg technikai jellegű módosításokról van szó, tényleg olyan uniós jogharmonizációs kötelezettségből adódó pontosítások, amelyek támogatásra érdemesek, és feltétlenül meg kell hogy tegyük.

Olyan dolgokról van szó, amikor a magyar állampolgárság helyett más megnevezést kell adni, mert eddig az állampolgársághoz volt bizonyos kötelezettség vagy jogosultság rendelve, ezt követően pedig állampolgársághoz nem lehet, de helyette a megfelelő fogalommeghatározás kerül beépítésre, akár választópolgárról van szó, akár magyarországi lakhellyel rendelkezésről van szó, ilyen esetekben ezek az átvezetések megtörténtek.

Tehát még egyszer jelzem, hogy nagyon nagy vita nem volt a bizottsági ülésen, a többség általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetője Nagy Kálmán képviselő úr. Megadom a szót.

NAGY KÁLMÁN, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság március 18-ai ülésén tárgyalta az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló T/9132. számú törvényjavaslatot.

A vitában elhangzott ellenzéki vélemény szerint szinte áttekinthetetlenül sok és egymással össze nem függő törvény módosítása került egy csomagban beterjesztésre. A nemesfém tárgyakról és fémjelzésekről szóló törvény, az egyházak hitéleti tevékenységéről szóló törvény, valamint a pártok működéséről szóló törvény között nehéz közös nevezőt találni. Célszerűbb lett volna legalább 3-4 blokkban beterjeszteni a módosításokat. A közhatalommal, tehát az önkormányzatokkal, Országgyűléssel foglalkozó törvényekből, esetleg még idesorolva a köztisztviselői törvényt, lehetett volna egy blokkot képezni. Az idegenrendészeti szabályokra nézve pedig májusban új irányelveket ad ki az Európai Unió, célszerűbbnek tartanánk az új irányelvek ismeretében beterjeszteni a jogszabály-módosítást.

Ez az előterjesztés nem salátatörvény, ez egy salátabár, közel 40 törvényt módosító, nagyon nagy és szerteágazó törvényanyagot érintő csomag. Ilyen még nem volt a parlament történetében, bár az is igaz, hogy az Unióhoz is csak egyszer csatlakozunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

A kisebbségi vélemény szerint az előterjesztés ilyen formában kezelhetetlen, áttekinthetetlen, ezért általános vitára nem tartottuk alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Világosi Gábor képviselő úrnak, a rendészeti bizottság előadójának.

DR. VILÁGOSI GÁBOR, a rendészeti bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendészeti bizottságban folyó vitában nagyon sok olyan megállapítás és érv elhangzott, mint amit itt a közelmúltban az államtitkár úrtól a miniszteri expozé keretében is hallhattunk. Ez, azt hiszem, magától értetődő. Tehát ugyanígy elhangzott az, hogy az előttünk fekvő javaslat gyakorlatilag a csatlakozási szerződést kihirdető törvény zárórendelkezéseiként is felfogható, és természetesen ellenzéki képviselőtársaim megfogalmazták a salátatörvény minősítést is, erre ugyanazt az ellenérvet kaptuk a bizottsági ülésen is, mint ami most elhangzott, hogy gyakorlatilag logikai összefüggés van az egyes rendelkezések között, és ezáltal nem beszélhetünk mégsem salátatörvényről, ugyanakkor pedig ez a törvény egy hosszú folyamatot, egy mintegy tízéves jogharmonizációs folyamatot zár le. Ugyanakkor, ami megint csak már most itt elhangzott, egy deregulációs törvénnyel állunk szemben, hiszen nagyon sok olyan jogszabály, jogszabályi megfogalmazás van jelenleg a magyar jogrendben, ami egyrészt ellentétes az EU-s joganyaggal, másrészt pedig fölösleges, hiszen megismétli azt, és az ismétlésektől lehetőleg óvakodni kell.

Ami a rendészeti bizottságnak a kompetenciáját illeti, gyakorlatilag három fő fejezet az, ami érinti: egyrészt a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvény, a másik a menedékjogról szóló törvény, valamint a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény. A tűzvédelmi törvény lényege gyakorlatilag az, azt a lényeges módosítást tartalmazza, hogy ha valamire az Európai Unióban kimondják, hogy megfelel a tűzvédelmi szempontoknak, akkor azt már Magyarországon egy újabb eljárásnak nem kell követnie. A menedékjog és idegenrendészeti törvény módosítása abból indul ki, hogy a magyar eljárások hosszadalmasak és többfokúak, a több fok alatt azt is értem, hogy sokfokúak, tehát egy 2 + 3 fokú magyar eljárás helyébe lépne egy 1 + 1 fokú eljárás, azaz egy államigazgatási és egy bírói szak lenne a jogorvoslatra.

Ellenzéki képviselőtársaim felvetették a vita során a 147. §-ra hivatkozva, hogy egy idegenrendészeti amnesztiáról van szó gyakorlatilag a törvényben. Erre az ellenérv az Igazságügyi Minisztérium államtitkára részéről az volt, hogy helyesebb, ha amnesztia helyett egy idegenrendészeti moratóriumot említünk, a moratóriumnak pedig az a lényege, hogy Magyarországon ma nagyon sokan vannak, akiknek a jogállása bizonytalan, illetve rendezetlen, és a csatlakozás ad egy lehetőséget arra, hogy a tartózkodási jogcímüket rendezzék. Tehát ilyen szempontból helyesebb talán moratóriumról beszélni, nem pedig amnesztiáról.

Ezek után, az érvek és ellenérvek elhangzása után a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a jogszabályt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kis Péter képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

KIS PÉTER, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A T/9132. számú törvényjavaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést kihirdető törvényhez szükségszerűen kapcsolódó, alapvetően technikai jellegű törvénymódosításokat tartalmazza; a külső és belső jogrendszeri koherencia megteremtését szolgálja.

A javaslat 14 fejezetben, 150 paragrafus keretében végzi el a szabályozást. A X. fejezetében az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvényt módosítja a javaslat. A törvény módosítását az európai uniós közös agrárpolitika alkalmazása és végrehajtása teszi szükségessé. A módosítás célja, hogy a törvény mint általános agrárpiac-szabályozási kerettörvény biztosítja a közösségi jogszabályokban tagállami hatáskörbe utalt piacszabályozási döntések meghozatalának alapját, valamint a nemzeti agrárpiac-szabályozás kereteit, működését.

(18.00)

A törvény módosításával megteremtődik a közös agrárpolitikával összhangban levő nemzeti szabályozás alkalmazásának jogalapja. A javaslat módosítása kiterjed a törvény hatályára, újraszabályozza, illetve kiegészíti azt. Kiterjed továbbá az értelmező rendelkezésre, ezen belül átírja a termékpálya-szabályozás, a piaci operatív információs rendszer fogalomkörét. A kvóta fogalmát a következők szerint definiálja: az a szabályozási rendszerbe vont termék vagy árumennyiség, illetőleg termőterület, amely külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is rendelhető. Lényeges a módosulás az intervenciós ár tekintetében is: a módosítás szerint az egyes termékpálya-szabályozásban meghatározott, olyan előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra.

A javaslat aktualizál és pontosít a rendtartás intézményrendszerében. A működtetés kerete a közös agrárpolitika, a működtetés a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal körébe tartozik a termékpálya-bizottságok bevonásával. A tervezet a nemzeti pénzügyi források eredetét pontosítja, a piacra jutási támogatás kikerül a fogalomkörből. A javaslat szerint a törvény 8. §-ának (1) bekezdéséből kikerül a felvásárlási és minimumár. A törvény 32. §-a (1) bekezdésében felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a meghatározott piaci szabályozási eszközök alkalmazását, a piaci információs rendszert, a termékpályák működését érintő részletes szabályokat a közös agrárpolitikával összhangban rendeletben állapítsa meg. A törvény 32. §-a (3) bekezdése szerint felhatalmazást kap a kormány, hogy a termékpálya-bizottságok általános működési rendjét rendeletben határozza meg.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának 2004. március 18-ai ülésén a törvénytervezettel kapcsolatban vita nem alakult ki, és a bizottság 13 igen és 4 nem szavazattal az általános vitára alkalmasnak találta. Az ülésen az ellenzék részéről két személy vett részt helyettesítéssel, így jött össze a 4 nem szavazat, de ott hozzászólást nem tettek, tehát nem tudni, hogy miért volt az ellenszavazat, úgyhogy nagy érdeklődéssel várom, hogy a kisebbségi vélemény hogyan hangzik el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársam megkérdezte, hogy mit fogok elmondani; gondolom, ha elmondom, akkor észreveszi, hogy ez az anyag papír formájában ott volt a képviselő úr előtt, az összes MSZP-s képviselő úr előtt, és szavaztak is róla. És akkor így most ismertetném a kisebbségi véleményt.

A mezőgazdasági bizottság 2004. március 18-án, csütörtökön megtartott ülésén megtárgyalta a T/9132. számú, az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslatot. Az úgynevezett salátatörvénynek leginkább a X. és a XIV. fejezete érinti a mezőgazdasági bizottságot. A X. fejezet 100-107. §-ai az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításait, a XIV. fejezet pedig a törvény nagy részének hatályon kívül helyezését tartalmazza. Ezt a törvényt 2003 februárjában tárgyaltuk a parlamentben, s akkor a kormánypárti képviselők nem győztek betelni ezzel az új törvénnyel, mi pedig már akkor bíráltuk azt. Éppen én mondtam akkor is a bizottsági kisebbségi véleményt, amiben már akkor felhívtuk a figyelmet arra, hogy idézem: “Elfogadtunk egy olyan törvényt, aminek nagy része a 2003-as gazdasági évre már nem alkalmazható, EU-s csatlakozásunk esetén pedig 2004-re módosítani kell.ö De nem ilyen módosításra gondoltunk.

Annak idején hiába adtunk be módosító javaslatokat a törvényekhez, azokat sorra leszavazták. Jelenleg is van a parlament előtt két, a törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatunk. Az egyik a T/6279. számon, ami a törvény V. fejezetének 21. §-át módosítja olyan formában, hogy a búza és a kukorica mellett az Európai Unió erre vonatkozó szabályozásával összhangban az árpára, a rozsra, a cirokra és durumbúzára is intervenciós árat kell meghirdetni. Ennek a törvénynek az elfogadásával erre a módosító javaslatra már nem is lesz szükség, hiszen a XIV. fejezet 150. § (2) bekezdésének x) pontja értelmében többek között az egész 21. § hatályát veszti. Ügyes megoldás. Nem kell módosítással bajlódni, egy az egyben el kell törölni az ide vonatkozó részt. Így a T/6279. számú törvényjavaslat természetesen értelmetlenné válik. Egy év kellett rá, hogy belássák: a törvény abban a formában nem EU-konform. Kérdezem én: és így az lesz? Aligha!

A T/9132. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátásának tárgyalásakor a bizottsági ülésen - most figyeljen, képviselőtársam! - a T/9085. számú törvényjavaslat is megtárgyalásra került, ami az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény leglényegesebb módosítása lehetne a mezőgazdaságban dolgozók érdekében. A törvényjavaslat - aminek ma megkezdjük az általános vitáját - X. fejezetének 106. §-ában ezt tartalmazza, idézem: “Az Artv. 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós ár és alapár hirdethető.ö Megismétlem: hirdethető. Ez a hatoló-hetelő megfogalmazás egy törvényben nem sok garanciát jelent. A T/9085. számú törvényjavaslatunk éppen ezt korrigálja. Idézem: “A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányárat, intervenciós felvásárlási árat, alapárat és minimálárat kell meghirdetni.ö Ezt meg is szavazták az MSZP-s képviselők.

A jelenleg hatályos szabályozás sem és a kormány által javasolt módosítás sem írja elő kötelező jelleggel a törvény hatálya alá tartozó termékekre az irányár, intervenciós felvásárlási ár, valamint alapár és minimálár meghirdetését, hanem azt csak mint lehetőséget említi meg. Ez a liberális szabályozás nem szolgálja a gazdálkodás kiszámíthatóságának növelését, viszont növeli a piac szereplőinek elbizonytalanodását. Ez nyilvánvalóan ellenkezik a törvényalkotóknak a törvényben kinyilvánított céljaival. A törvényjavaslat általános vitára bocsátását többek között ezért sem támogattuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

GŐGÖS ZOLTÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is elmondhatnám most bizottsági véleményként, hogy Kékkői képviselőtársammal miben nem értek egyet, de inkább ahhoz ragaszkodnék, ami ott elhangzott.

A költségvetési bizottság március 17-ei ülésén megtárgyalta ezt a szép hosszú nevű jogszabályt, amelyet T/9132. számon terjesztettek be a parlament elé, és úgy nézem, a többi bizottságtól eltérően, ellenvélemény és tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta. Ez a jogharmonizációs törvénycsomag több törvényt is érint, ez is elhangzott itt már több bizottsági előadó részéről. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy koncepcionális változás egyik jogszabály esetében sem történik, legalábbis azoknál a szabályoknál nem, amelyeket a költségvetési bizottság úgy ítélt meg, hogy a kompetenciájába tartozik. Valamennyi törvénynél csupán olyan technikai módosításokkal találkozunk, amelyek az uniós szabályok átvételét jelentik.

A költségvetési bizottság részletesen az OLAF, az Európai Csalásellenes Hivatal fölállításáról szóló rendelkezésekkel foglalkozott, hiszen a hivatal létrehozása miatt módosítani kell több pénzügyi tárgyú jogszabályt. Ezek a módosítások azt a célt szolgálják, hogy a hivatal, amelynek feladata a különböző közösségi intézmények, szervezetek keretében folyósított támogatások felhasználása jogszerűségének ellenőrzése, a magyar jogrendszerbe illeszkedjen, és megkapja a működéséhez szükséges felhatalmazásokat.

(18.10)

A bizottság az előbbi szervezet felállításán túl áttekintette a IV. fejezetet, amely a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvényt módosítja, az V. fejezetet, amely a környezetvédelmi termékdíjakról rendelkező törvényt harmonizálja, a X. fejezetet, amely az agrárrendtartási törvényt módosítja. Itt több hozzászólásban is elhangzott, hogy ez a fejezet is az uniós rendtartási szabályokat veszi át, mert a módosítás többek között tartalmazza, hogy mely termékek esetében van lehetőség irányár, intervenciós ár és alapár megteremtésére - még egyszer mondom: ez lehetőség, mert nem kötelező. A törvénymódosítás meghatározza az eszközrendszer alkalmazásának nemzeti pénzügyi kereteit, forrásait, és hogy a későbbiekben ezeket milyen tételekből lehet és kell finanszírozni.

Tisztelt Ház! Ahogy a mondanivalóm elején jeleztem, a költségvetési bizottság a jogszabályt általános vitára egyhangúlag alkalmasnak tartotta, és ajánlja a parlamentnek elfogadásra.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben.

Az MSZP bejelentette, hogy a képviselőcsoport álláspontját Kósáné Kovács Magda képviselő asszony fogja ismertetni.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy aki a mai vitában felszólal, különösen az első körben, mindenki nehéz helyzetben lesz. Hiszen én nem tudok most utánaszámolni, hogy a benyújtott törvénycsomag hány törvényjavaslatot érint, és abból mennyi a kétharmados. Hajlok arra, hogy Wiener képviselő úr számait fogadjam el, mert az álmoskönyv szerint tények és adatok tekintetében Wiener képviselő úrral vitába keveredni nem jelez jót. Akármennyi is, biztos, hogy mindenképpen sok; és biztos, hogy annyi tématerületet érint, hogy nincs közöttünk az a polihisztor, aki ezekben a tématerületekben egyforma szakszerűséggel tudna véleményt nyilvánítani.

Éppen ezért aggódom, hogy ez a mai vita megint át fog csúszni valamiféle gasztrofilozófiai elmélkedésbe a salátaság lényegéről, ez pedig rajtunk nem segít. Számomra rendkívül érdekes, hogy Nagy Kálmán képviselőtársam volt az, aki egy bölcs mondattal áthidalta ennek a salátaságról szóló vitának az elterjedését, és ha úgy tetszik: hidat vert a különböző nézeteket vallók között. Mert nem jó az, hogyha a parlament olyan törvényjavaslatot tárgyal, amelyik egyszerre egy seregnyi más törvényt érint, de van, amikor elkerülhetetlen. És ön mondta, képviselő úr, hogy vannak történelmi pillanatok. Történelmi pillanat volt az, amikor ez az ország az államcsőd szélére jutott; és történelmi pillanat az, amikor az európai uniós csatlakozás véghajrájában, ha úgy tetszik, az utolsó simításokat kell elvégezni, amikor némi romeltakarítási munka is a feladatunk, de elsősorban természetesen az építkezésre kell gondolnunk, és olyan téglák kicserélésére, amelyek nélkül az Unió tagországaként a jogi alapjaink esetleg itt-ott repedezhetnének vagy nem lennének tökéletesek.

A bizottsági véleményeket figyelemmel hallgattam. Nem lepett meg, hogy Salamon képviselő úr most is kérlelhetetlen volt - ő általában kérlelhetetlen szokott lenni. De a keménység ebben az esetben politikai üzenet is, hiszen egy sereg kétharmados törvényt is érint ez a csomag, és itt is hajlok arra, hogy a Wiener képviselő úr által mondott számot fogadjam el. Márpedig az a keménység, ahogy Salamon képviselő úr azt mondta, hogy ez a törvénycsomag az ellenzék számára tárgyalhatatlan és elfogadhatatlan, egyben azt is előre jelzi, hogy nyitva hagyta a lehetőséget, az esélyt arra, hogy az ellenzék a kétharmados törvények megszavazásában esetleg nem lesz a kormánypárti többség partnere. Ezt pedig az adott esetben rendkívüli felelősségű elhatározásnak tartom, és csak azt remélem, hogy egy, a ma délutáninál sokkal higgadtabb és nyugodtabb vitában sikerül egymást meggyőznünk arról, hogy a kétharmados törvények egy részében a most megtörténő, azonnali módosítás elkerülhetetlen. És természetesen én nem tudom elég határozottan mondani azt, hogy mindegyikben, mert ismétlem, nem vagyok polihisztor, de biztos vagyok abban, hogy vannak olyan kétharmados törvények, amelyeknél egymás álláspontjának kölcsönös mérlegelése és a döntési javaslat elfogadása elengedhetetlen feltétele az uniós csatlakozásunknak, a zökkenőmentes csatlakozásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindössze két törvény módosításáról és egyetlen témakörről szeretnék beszélni, amelyikről viszont meg vagyok győződve, hogy az uniós csatlakozási folyamatnak rendkívül fontos tárgyköre: ez a menekültügyi és a külföldiek bevándorlásáról, letelepedéséről szóló törvény - a rövidítés szerint is idegenrendészeti törvény - módosítását célzó része a benyújtott törvénycsomagnak. Mentségem, hogy bár csak két törvényről beszélek, ez terjedelmében az egész törvénycsomagnak közel az egyharmada.

Jelen lévő képviselőtársaim között van olyan, aki az emberi jogi bizottság tagjaként, hogy úgy mondjam, harcostársam volt az elmúlt esztendőkben a menekültügyi joganyag többszöri módosításában. A legfontosabb módosításokat tekintve mindig összejött a kétharmados többség, mert az 1997-től hatályos törvény a gyakorlat próbáját nem mindenben állta ki, és éppen az európai uniós csatlakozási folyamat hívta fel a figyelmünket arra, hogy a menedékjogban és az idegenrendészeti eljárásokban nem teljesítjük az európai követelményeket. Én akkor a vitákban, itt a plenáris ülésen is többször elmondtam, hogy először el kellene döntenünk, mi a mi menedékügyi politikánk fő iránya és fő célja, mit akarunk kezdeni azokkal az emberekkel, akiket vagy a politikai, vagy a vallási fundamentalista üldözés elűzött, elkergetett otthonról, vagy egyszerűen csak a nyomorúság elől menekültek el, és próbálnak emberi életet találni valahol, a hazájuktól távol. El kell döntenünk - beszéltünk erről évek óta, sokszor -, hogy ezeket az embereket őrizni akarjuk-e; hogy az irántuk érzett felelősség legfontosabb kifejezése vajon a szögesdrót-e, amely mögé becsukjuk őket. Vagy tovább gondolkodunk, és azt mondjuk, hogy ezek az emberek emberi életet, új hazát keresnek, és megpróbáljuk megtalálni a befogadásuk módját és lehetőségét, hogy hasznos, új állampolgárai lehessenek a maguk által választott, új hazának.

Én azt gondolom, hogy ez a kérdés eldőlt, mára már a kényszerű őrzés idejét a minimálisra szorítottuk le. Nem a szögesdrót, hanem a nyelvtanulás, a szakma megtanítása, a munkaerőpiacra való belépés lehetőségeinek a biztosítása a közösségi felelősség kifejeződése, tehát a kényszerből választott új haza kezet nyújt azoknak, akik védelmet, menedéket kérnek. És ha eldöntöttük, hogy nem szögesdrót, hanem befogadás, akkor nem tehetünk mást, mint hogy a szabályainkat hozzáillesztjük az ugyancsak befogadáspárti európai szabályokhoz.

(18.20)

Ebben a törvénycsomagban ez a finomillesztés történik meg.

Bár az előző vitában kicsit elvesztettem a bátorságomat - egy képviselőtársam azzal vádolt meg, hogy európai tapasztalatokkal oktatom ki a nemzeti parlament képviselőit; nem volt szándékomban, és nincs szándékomban most sem -, szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament nem olyan régen, mondjuk, két hónappal ezelőtt fogadott el egy olyan ajánlást, amelyik az imént a „ befogadásö szóval jelölt utat tartja európai útnak. Rendkívül érdekes, hogy ez az előterjesztés a mi kintlétünk óta - most már több mint tíz hónapja - az első olyan előterjesztés volt a plenáris ülés előtt, amelyiknek a sorsát nem lehetett előre biztosan tudni. Tehát megnyugtatom képviselőtársaimat és azokat, akik érdeklődnek a menekültügy problémái iránt, hogy konfliktusos probléma ez az Európai Parlamentben is, és mégis, az Európai Parlament a befogadáspárti menekültpolitika mellett döntött, a munkavégzés lehetőségének felajánlása mellett döntött, és úgy döntött, hogy még állampolgárság nélkül is a menedéket kérők a helyi választásokon választójoggal rendelkeznek, tehát akár állampolgári jogokat is kaphatnak. Örülök, hogy ez a tervezet ezen az úton viszi tovább a magyar jogrendet.

Mi történik az európai irány elérése érdekében? Négy kérdést szeretnék kiemelni.

Az egyik, hogy meg kell tenni a finomigazításra a jogharmonizációs lépéseket. Itt még egyszer azt kell mondanom - nem keményen, kérőleg -: aki ezt megakadályozza, kétharmados szabályokról lévén szó, az nem méri fel tettének következményeit. Hiszen az Európai Unió Tanácsának hatályos rendelkezései írják elő például, hogy a menedékkérőnek az ügyét mindig abban az országban kell intézni, ahol az ügye keletkezett, tehát ahol először kért védelmet, és az azonosítása egyetlen eszközt ismer: az ujjlenyomattal történő azonosítást. Mi történik, ha nem illesztjük be az ujjlenyomat vételének lehetőségét a mi szabályaink közé? Tessék végiggondolni, hogy mi fog történni! Törnek a fogaskerekek, és egyszerűen nem illeszkedünk az európai uniós rendszerhez. Vagy mi történik, ha nem vesszük jogszabályban tudomásul, hogy az Európai Tanácsnak is joga van megmondani, hogy egy adott esetben menedékesnek kell nyilvánítani egy veszélyeztetett és védelmet kérő embercsoportot? Természetesen ez nem veszi el a mi kormányunk jogát ahhoz, hogy hasonló intézkedést hozzon, de az Európai Tanácsnak a döntését akkor is tudomásul kell vennünk.

A második olyan jellemvonása ennek a joganyagnak, amelyik az európai úton visz minket tovább - Világosi Gábor szólt erről -, az egyszerűsítés; négyfokú rendszer helyett kétfokú, államigazgatási eljárásban történő döntés, és utána bírósági jogorvoslat. Itt nagyon fontosnak tartom, éveken át harcoltunk érte, hogy ebben az eljárásban az érintettet hallgassák meg, és hadd örüljek annak, hogy most a szabályok közé bekerült az érintett meghallgatásának a kötelezettsége, magyarán a menedékkérő ember, és a hatóság és a bíróság előtt is ember.

A harmadik megjegyzésem, hogy visszalépésnek tűnhet, pedig egyszerűen ésszerűsítő intézkedésekről van szó, amikor például a vízummal kapcsolatos bírósági eljárás jogorvoslati rendje változik, és hangsúlyozni szeretném, hogy a tartózkodási vízumnál a jogsérelem elkerülése végett a bírósági jogorvoslatot változatlanul szükségesnek tartjuk. Mint ahogy ésszerűsítő eljárásnak tartom azt is, hogy ha egy menedékkérő kiskorúnak nevezi önmagát, akkor orvos szakértői vizsgálatot lehessen elrendelni. Aki velem együtt járt közösségi szálláson vagy befogadóállomáson, az tudja, hogy szakállas, apányi emberek állítják magukról azt, hogy tizenkét évesek. A különleges eljárás természetesen a joggal való visszaélésnek egy sajátos formája, még akkor is, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekről van szó. És azt is fontosnak tartom, hogy az orvos szakértői eljáráson való részvétel megtagadása egyben nem jelenti a kérelem automatikus elutasítását.

Így értem a negyedik rendkívül fontos elvhez: a két törvény humánus irányba javítja, változtatja a menedékjoggal, illetve az idegenrendészeti szabályokkal kapcsolatos magyar joganyagot. Nagyon fontosnak tartom a családegyesítési célú változásokat és azt, hogy a családegyesítési célú letelepedés egyben a belépő családtag számára munkavállalási lehetőséget is jelent. Mint ahogy nem kevésbé fontos, hogy védelemben részesülnek a családtagok a már védelmet kapott menedékkérő jogán, és azt hiszem, az a lehetőség, hogy a gyermek joga a szülők számára is visszaháramlik és a védelem különleges lehetőségét adja meg, rendkívül humánus gondolkodásra utal. Mindenki emlékszik azokra az esetekre, amikor a közös gyermekre való tekintet nélkül a kiutasítást nem függesztették fel, és a családot kettészakították egy egyébként jogszerű, de embertelen hivatali eljárás során.

Végül: úgy érzem, hogy még a humanitárius elvek sem adhatnak mentséget olyan esetekben, amikor a közösség védelméről és a közösség biztonságáról van szó. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a kiutasítás abszolút tilalma még a bűnözőkre is vonatkozik; a bűnözőt sem lehet kiadni akkor, ha halálbüntetés várja őt abban az országban, ahova kiutasítanák. De a család léte nem lehet mentség például arra, hogy terrorcselekménnyel gyanúsítható személy maradjon a védelmi körben, és a család léte sem lehet mentség arra, hogy egy nagyobb közösség biztonságát veszélyeztessük. Ezért erre az esetre - nagyon furcsa, hogy ezt én mondom - mi inkább egy szigorító módosító indítvány elfogadását fogjuk javasolni. Azt hiszem, szeptember 11-ével a hátunk mögött, a madridi eseményekkel a hátunk mögött sorolni kell az érdekek között, és a közösségi biztonság érdekét a legelső helyre helyezni.

Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Vállalom, hogy a törvénycsomag másik kétharmadáról igen keveset tudok, de azt remélem, hogy ezzel az első megszólalással olyan témát érintettem, amelyik mindannyiunk számára fontos, és biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendő időszakban egyre többször fogunk találkozni a menedékjog és az idegenrendészet problémáival, amelyeknek muszáj eurokonformnak lenniük, mert különben önmagunkkal és a nagyobb családunkkal kerülünk majd ellentmondásba.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Répássy Róbert a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván vezérszónoki felszólalást tenni.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Erről a törvényjavaslatról, azt hiszem, mindent elmond az a körülmény, hogy még arról is vita alakult ki, hogy hány törvényt módosít valójában ez a jogszabály. Az én számításaim szerint 37 olyan törvénymódosítás szerepel a jogszabályban, amely érdemben módosít hatályos törvényt, és a törvénymódosításoknak egy része hatályon kívül helyez jogszabályokat, valamint van egy harmadik csoportja, amelyik törvényerejű rendeleteket módosít, tehát nem törvényeket, hanem egy korábbi jogalkotási formát. De árulkodó az a szám, hogy valójában 73 jogszabályt módosít ez a törvény, és ezek közül 14 kétharmados törvény van.

(18.30)

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciójának nagyon súlyos formai és tartalmi kifogásai vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban. Kérem a kormány és a kormánypárti képviselők, frakciók figyelmét és megértését, ugyanis a 14 kétharmados törvény elfogadásához ebben az esetben az ellenzék szavazataira is szükség van. A mi megítélésünk szerint a kormány felelőssége az, hogy kétharmados törvényeket - még egyszer megismétlem, 14 darab kétharmados törvényt - összecsomagolva tett egy jogszabály-tervezetbe. Ha ugyanis ezek között a kétharmados törvények között olyan marad, amelyet az ellenzék nem tud támogatni, akkor a zárószavazásnál, ahol nincs más lehetőségünk, csak egyetlenegy szavazattal kifejezésre juttatni a véleményünket, hiszen a zárószavazásnál az összes kétharmados részről külön szavaz az Országgyűlés, ebben az esetben nem tudjuk majd támogatni, márpedig ez azt jelenti, hogy a kormány térfelén pattog a labda. Amennyiben a kormány képes arra - és úgy látom, hogy erre azért van esély -, hogy a kétharmados törvények ügyében figyelembe vegye az ellenzék álláspontját, akkor a kétharmados törvények kérdésében, ha már 14 törvénymódosítást tartalmaz ez a tervezet, lehet előrelépés.

A súlyos tartalmi kifogásainkat azonban nem tudjuk véka alá rejteni. Tartalmi kifogásaink abból adódnak, hogy bár a javaslat nagy része valóban összefügg az európai uniós csatlakozással és az úgynevezett jogharmonizációval, azonban van több olyan rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak, amely a mi megítélésünk szerint nem függ össze az európai uniós csatlakozással, és még a kétharmados részeikben is vannak a csatlakozással össze nem függő kérdések. Hogy ez miért probléma? Azért, mert ha már a kormány ezt a formailag nagyon erősen kifogásolható megoldást választotta, hogy egy 73 törvényt módosító jogszabálytervezetet tett az Országgyűlés asztalára, akkor nem ártott volna, ha a kormány, az Igazságügyi Minisztérium javaslata kizárólag azokra a szükséges törvénymódosításokra szorítkozik, amelyek összefüggnek az európai uniós csatlakozással. Hiszen ettől el lehet választani azokat a kérdéseket, amelyek nem függnek össze az európai uniós csatlakozással, ki lehet emelni, és egy másik törvényben vagy más törvényekben lehet szabályozni. Attól tartok, hogy a kormánynak pontosan ez volt a szándéka, hogy összecsomagolja ezeket a törvényeket, és azt feltételezte az Igazságügyi Minisztérium, államtitkár úr, hogy nem fogjuk észrevenni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyeknek semmi köze az európai uniós csatlakozáshoz. Az előbb az MSZP vezérszónoka elmondta, hogy nem vagyunk polihisztorok; kétségtelen, hogy mindenhez mi sem értünk, de többen azért megpróbáltuk végignézni a 73 törvénymódosítást, ami nem volt könnyű feladat, de mégis igyekeztünk ezeket tételesen, az európai uniós jogharmonizáció szempontjából megvizsgálni. Az már inkább a részletes vita tárgya, hogy mire jutottunk, de azért a kétharmados kérdésekkel szeretnék foglalkozni, mert úgy hiszem, hogy ennek komoly tétje van, különösen az ellenzék és a kormány együttműködése szempontjából.

Megítélésünk szerint a bírák jogállásáról szóló törvény módosítása valóban jogharmonizációs célú, és itt a magunk részéről nem látunk olyan akadályt, amely az európai uniós csatlakozással összefüggő törvénymódosítást kizárná. Azonban a menedékjogról szóló törvény és az idegenrendészeti törvény ügyében azt kell mondanom, hogy csak részben jogharmonizációs változások vannak. Vannak olyan tartalmi kérdések, amelyek jóval meghaladják az európai uniós csatlakozás kötelezettségeit, pontosabban az ezzel összefüggő jogszabályváltozásokat. Nekünk az lesz a javaslatunk a vita során, hogy a kormány szűkítse le e két törvény szabályait azokra a jogharmonizációs szabályokra, amelyek valóban összefüggnek az európai uniós csatlakozással. Sok olyan szabályt tudnék idézni, például azt, hogy egyfokúvá teszik a menekültügyi eljárást, ami például nem függ össze az európai uniós csatlakozással. Más kérdés, hogy ez indokolt-e vagy sem, még azt sem vitatom, hogy ez indokolt, de nem függ össze az európai uniós jogharmonizációval; és nem függ össze szerintünk az európai uniós jogharmonizációval az idegenrendészeti törvény néhány módosítása sem.

Továbbmenve a kétharmados törvények során, az egyesülési jogról szóló törvénymódosítás jogharmonizációs részei mellett vannak olyan részek, például e törvény pártok alapítására vonatkozó része, amely nem függ össze vagy nem közvetlenül függ össze a csatlakozással.

A gyülekezési jogról szóló törvényben maga Wiener György is említette itt azt a kifogásunkat, hogy például a gyülekezés megtilthatósága szabályainak változása nem függ össze az európai uniós csatlakozással. El lehet azon gondolkozni, hogy szükséges-e az 1989-ben született gyülekezési törvényt módosítani, politikailag nagyon érzékeny terület ez, lehetséges kísérletet tenni egy módosításra, de azt egy önálló törvény formájában érdemes beterjeszteni, és ebben a jogszabályban kizárólag a csatlakozással összefüggő részeket kellene megtartani.

A kétharmados honvédelmi törvény módosításáról ugyanígy azt tudom mondani, hogy ebben az esetben valóban jogharmonizációs célú módosításról van szó, ez tulajdonképpen támogatható is. Még az önkormányzati törvény módosítását is ide sorolnám, amely a közmeghallgatás szabályait változtatná meg: ez is valóban összefüggésben van az uniós csatlakozással.

Összefoglalva: nagyon kérem a kormányt és a kormánypártokat, hogy a kétharmados módosításokra külön figyelmet fordítsanak. A kétharmados módosításokban van olyan, amely az ellenzék, legalábbis a Fidesz frakciója által támogatható, de vannak olyan részek, amelyek nem támogathatók; szeretnénk, ha különválasztanánk e témák parlament előtti megvitatását. Ha a kormány úgy gondolja, hogy például a gyülekezési törvényt vagy éppen a menekültügyi vagy az idegenrendészeti törvényt módosítani kell, és nem jogharmonizációs szempontból, hanem más megfontolásokból, akkor azt külön törvény formájában terjessze ide az Országgyűlés elé.

Tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném még előrebocsátani, hogy a formai kifogások, vagy mondjuk úgy, eljárási kifogások olyannyira súlyosak, hogy megfontoltuk, hogy a törvényt teljes egészében elutasítsuk; Salamon László képviselőtársam egyébként fog beszélni ezekről a formai-eljárási kifogásokról. Ha a kormány képes arra, hogy a kétharmados törvényeket, bizonyos tekintetben a saját álláspontján változtatva módosítsa és ott az ellenzék véleményét figyelembe vegye, akkor látok esélyt arra, hogy előrelépjünk ebben a kérdésben, azonban a formai kifogások olyannyira súlyosak, hogy ezt a sokak által salátatörvénynek nevezett törvényt jó szívvel nem támogathatjuk.

Ezért kérem, államtitkár úr, hogy az Igazságügyi Minisztérium vizsgálja majd felül ilyen szempontból a törvényjavaslatot. Amely valóban szükséges az európai uniós csatlakozáshoz, azokat a részeket nem fogjuk megakadályozni, de amelyek nem függnek össze az európai uniós csatlakozással, ott élni fogunk a kétharmados törvények esetén az egyharmadunkkal, tehát azzal, hogy nem szavazzuk meg a törvénynek azt a rendelkezését.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Salamon László képviselő úr is vezérszónoki felszólalást mond. Tíz percre őt illeti a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatva azt a gondolatmenetet, amire Répássy frakcióvezető-helyettes úr imént megadta az irányt, valóban fel kell tenni a kérdést, hogy miért elfogadhatatlan a salátatörvény mint műfaj. Segítségül az Alkotmánybíróság 42/1995. számú határozatát és annak indoklását hívom, idézek ebből: „ A jogállamiság nem merül ki bizonyos szervezeti keretek létrehozásában, hanem magában foglalja a különböző szervek, így egyebek között az Országgyűlés hatékony működésének követelményét, amely elképzelhetetlen a törvényszerkesztés és a törvény-előkészítés egyfajta racionális rendje nélkül.ö

(18.40)

Egy mondattal tovább így folytatódik az indoklás: “Nagymértékben nehezíti az egyes képviselők és képviselőcsoportok alapos felkészülését és felelősségteljes döntését, hogy a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül szerteágazóak, és azokat esetenként semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe, továbbá a módosítások jogtechnikai módja szerfölött nehézzé és időigényessé teszi a változások lényegének megismerését, illetőleg a módosítások nyomán keletkező normaszöveg megállapítását és a különböző rendelkezések közötti összefüggések feltárását. E nehézségek hatványozódnak, ha a szóban forgó törvény megtárgyalására igen rövid idő áll rendelkezésre. Mindezek a gondok fokozott mértékben jelentkeznek a jogszabály címzettjeinél, a különböző jogalkalmazó szerveknél és az állampolgárok körében.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a körülmények, amelyekről az Alkotmánybíróság 1995-ben meghozott határozatában beszélt, halmozottan jelentkeznek a mostani előterjesztésnél, ahol százötven szakaszban - nekem most már azt kell mondanom - megszámlálhatatlan törvény módosítására kerül sor, és köztük ugyancsak vitatott számú kétharmados törvény megváltoztatására. Az idézett alkotmánybírósági határozat ugyan annak idején eltekintett a Bokros-csomag egészének eljárási okból történő megsemmisítésétől - csak emlékeztetőül, ez a határozat ugyanis a Bokros-csomaggal kapcsolatban született -, most azonban a kormány átlépett egy küszöböt. Ilyen túlburjánzó méreteket öltő törvényjavaslat már összeegyeztethetetlen a demokratikus jogállammal szembeni törvényalkotási követelményekkel, így sérti a jogállam deklarációját tartalmazó alkotmányos tételt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság által említett és határozatából idézett körülményekből most a jelen törvényre aktualizáltan két elemet kívánok kiemelni. Egyrészt a salátatörvényeknek a jogalkalmazás nehézségét kiváltó hatását, másrészt azokat a körülményeket, amik a törvény áttekinthetetlen labirintusából következnek. Vegyünk számba néhány érintett törvényt, csak cím szerint - messze el fogok maradni a hetvenhármas számtól, és gyorsan mondom, hogy ne csak ezzel teljen a felszólalási időm, de eléggé igénybe fogja venni azt -: ügyészségi törvény, mérésügyi törvény, köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény, fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, bírók jogállásáról szóló törvény, igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvény, társadalombiztosítási törvény, atomenergiáról szóló törvény, kőolaj-felhasználással kapcsolatos törvény, környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény, tűzoltóságról szóló törvény, menedékjogról szóló törvény, külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, egyesülési jogról, gyülekezési jogról, államigazgatási eljárásról szóló törvények, választójogi törvény, a magzati élet védelméről szóló törvény, szakképzésről szóló törvény, honvédelemről szóló törvény, állatorvosi kamaráról szóló törvény, és még sorolhatnék nagyon sok törvényt.

Fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogyan lehet a képviselőnek erre a halmazra korrektül és megfelelően felkészülni. Ezt a törvényjavaslatot két héttel ezelőtt kaptuk kézhez, és ma egynapi tárgyalást szánunk rá, talán néhány órát. Pedig olyan törvénycsomagról van szó, amely a jogrendszerünknek egy nem kis részét átfazonírozza. Kihatásaiban, összefüggéseiben, kodifikációs problémáiban áttekinthetetlen és felmérhetetlen ez a javaslat.

Azt mondta Kósáné Kovács Magdolna képviselő asszony, hogy kérlelhetetlen vagyok. Kérem, abban igenis kérlelhetetlen vagyok, hogy olyat megszavazni, aminek képtelen vagyok fölmérni az összefüggéseit, a kodifikációs kihatásait, nem vagyok hajlandó, mert minket nem bólogatójánosoknak választottak meg és küldtek ide, akiknek talicskával idehányt törvényjavaslat-tömeget annak kellő megismerése, mélységének föltárása és megvitatása nélkül kellene vagy szabadna megszavaznia. Erről van szó!

Egyébként nagyon örülök, és tiszteletre méltónak tartom, hogy Kósáné Kovács Magdolna tizennyolc perces felszólalásában négy témát kiemelt. Miért nem lehet így megtárgyalni a többi nagyon fontos témát is? Válasszuk külön a technikai kérdéseket! A Fidesz partner lenne abban is, hogy azt, ami tényleg technikai ügy, akár kivételes eljárásban tárgyaljuk meg, mert nincs szükség a plenáris ülést terhelni ilyen kérdésekkel. De a gyülekezési jog, az egyesülési jog és más fontos kétharmados törvények megtárgyalását hogy lehet ide hozni, és megfogalmazni azt, hogy aki nem hajlandó bólogatójánosként az összefüggések kellő felmérése nélkül erre igent mondani, azt súlyos felelősség terheli az uniós csatlakozás szempontjából. Szerintem azt terheli a felelősség, aki ezt az ügyek kellő ismerete, kellő kitárgyalása nélkül szavazza meg, de leginkább azt, aki ilyen helyzet elé állítja a parlamentet.

Másfél éve lett volna a kormánynak ezeknek a törvényjavaslatoknak az előterjesztésére. Nem történt semmi! Szili Katalin hosszú ideje vissza-visszatérően a nyilvánosság előtt is bírálta a kormányt, hogy a jogalkotási tervet nem teljesíti, és nem terjeszti elő a törvényjavaslatokat. Konkrét, a dolgok előmozdítását szolgáló törvényjavaslatok helyett a miniszterelnök közjogi barkácsolással szórakoztatta a közvéleményt és a politikai élet szereplőit ahelyett, hogy ezek a javaslatok kellő időben, egyeztetve, előkészítve a Ház elé kerültek volna, megfelelően szétbontva, tárgyalásra, megismerésre, megalapozott döntés meghozatalára alkalmas módon. Én ezt tartom felelőtlenségnek, tisztelt képviselőtársaim.

Engedjék meg, hogy én is kiemeljek két problémát, csak azért, mert nem lehet ezekről két óra alatt csak úgy dönteni. A 149. § (1) bekezdése - Répássy képviselő úr már foglalkozott vele - a gyülekezési jog lényegét érinti. A gyülekezési jog korlátozásáról szól, olyan kérdésről, ami Magyarországon aktuális problémákat vetett föl az elmúlt esztendőben, és amiben a közvélemény, a sajtó, a politikai élet szereplői hosszas és éles vitát folytattak egymással. Aztán itt van a közlekedés rendjének aránytalan sérelme passzus mint korlátozó kitétel, vagy helyette más jogi szabályozás. Hogy lehet ezt a kérdést ide belegyömöszölni, és azt mondani, hogy erre van másfél óra más, százféle különböző problémával együtt, és majd automatikusan meg kell szavazni, amit a kormány javasol, mert ha ez nem tetszik, és vele leszavazzuk az egész javaslatcsomagot, akkor a felelősséggel lehet revolverezni az ellenzéki oldalt.

Vagy itt ütötte meg a fülem Hankó Faragó államtitkár úr expozéjában valami: alkotmányos jogok korlátozására a kormány kapna felhatalmazást. Hogyhogy? Az alkotmány 8. § (2) bekezdése azt mondja, hogy alkotmányos jogot csak törvényben lehet korlátozni. Ez az elképzelés alkotmányellenes! A római egyezményben foglalt felhatalmazás ellenére. A magyar jog a római egyezményt nem építette be az alkotmányba. Egyébként lehet, hogy az jó megoldás lenne, de nincs beépítve. A 8. § (2) bekezdése azt a megoldást, amit Hankó Faragó Miklós felvetett és elmondott, nem fogadja el, és az alkotmányos.

Úgy vagyunk ezzel a törvényjavaslattal, tisztelt képviselőtársaim, mint a pártállami korszakban, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa egy évben kétszer egy hatalmas, mázsányi törvényerejű rendeletet a Ház asztalára letett, és az volt a szabály, ha nem tesz senki ellene óvást, akkor érvényben van. Ez az eljárás akkor az Országgyűlés működését formálissá tette, és most is ez a veszély fenyeget. Ebbe az irányba menetelünk, és ez ellen fel kell emelni a szavunkat.

Tisztelt Országgyűlés! Lesz még mondanivalóm, és van is egy írásban jelentkezett külön felszólalási szándékom. Köszönöm a figyelmüket. A másik felszólalásomban néhány szempontra még rá fogok mutatni.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szent-Iványi Istvánnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Képviselő urat illeti a szó.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Néhány héttel ezelőtt, a benyújtást megelőzően egy egyeztetést hívott össze az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, Hankó Faragó Miklós úr ebben a tárgyban, és azon valamennyi párt képviseltette magát.

(18.50)

Sajnos, ezek a kifogások akkor részben sem hangzottak el az ott jelen lévők részéről. Elfogadom, akkor még nem állt kellő idő arra, hogy pontosan áttekinthessük - ez akár mindannyiunkra igaz - ennek a törvénytervezetnek az érdemét. Most viszont eljutottunk odáig, hogy a törvénytervezetet benyújtották. Egyébként akkor - épp az én felvetésemre - egy plusz hetet várt az Igazságügyi Minisztérium a törvénytervezet bizottsági vitájával, azért, hogy mindannyian kellőképpen felkészülhessünk, és áttekinthessük ennek a törvénynek a teljes meritumát.

Nagyon sok kifogás hangzott el, és úgy gondolom, ezen kifogások közül nagyon soknak van alapja, ezt nem kívánom vitatni. Mégis, egy helyzet is van, ezt önök pontosan érzékelik. Én Répássy képviselő úr szavaiból felelősségérzetet, megállapodási készséget véltem kiolvasni a kétharmados törvények tekintetében is. Ez a felelősségérzet nagyon fontos, mert ha a szükséges szabályokat Magyarország csatlakozásáig, tehát április 26-ig nem tudjuk elfogadni, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk: szembekerülünk azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket vállaltunk a csatlakozás során.

Kétségtelen, lett volna erre egy másik technikai megoldás is, utalásszerűen ez itt elhangzott, hogy a csatlakozási szerződés mellékleteként fogadtatja el a Ház az ezzel kapcsolatos, szorosan a csatlakozáshoz kapcsolódó módosításokat. Ez egy lehetséges megoldás lett volna, de azt hiszem, akkor teljes mértékben jogos lett volna ellenzéki képviselőtársaimnak az a felháborodása, hogy itt egyfajta árukapcsolásról van szó, hiszen a csatlakozás ellen senki nem fog szavazni, és akkor minden más részlete is így mehetett volna át. Tehát ezért helyeseltem, hogy az Igazságügyi Minisztérium nem ezt a megoldást választotta. Választhatta volna ezt is, de ez valóban nem lett volna elegáns. Szerintem a jobbik megoldást választotta. Azon lehet vitatkozni, hogy ez néhány héttel hamarabb elénk kerülhetett volna, hisz magam is úgy látom, de nem érzem, hogy emiatt nem vitathatnánk meg érdemben ezt a javaslatot.

Salátatörvény: természetesen ebben a Házban 1995 óta joggal mindig berzenkednek a képviselők az úgynevezett salátatörvényekkel szemben, és az is természetes, hogy elsősorban mindig az ellenzékben lévő képviselők, tehát ez nem párthovatartozástól függ. Így van, emlékszem rá, hogy Salamon képviselő úr és más képviselőtársai a Bokros-csomag kapcsán megfogalmazták a kifogásaikat, erre jól emlékszem, de arra is emlékszem, hogy a Háznak ezen az oldalán Mikola egészségügyi miniszter úr nevezetes salátatörvénye kapcsán hasonló módon vetették fel a kifogásaikat.

Azt hiszem, az az alkotmánybírósági állásfoglalás, amit Salamon képviselőtársam idézett, eligazít minket ebben az ügyben. Alapvetően kétségkívül az a jó, ha egy törvénymódosító javaslat egy meghatározott törvény módosítására irányul, az a tiszta, világos, áttekinthető helyzet, ebben biztos, hogy nincs vita közöttünk, de bizony, vannak olyan helyzetek - és ezt az Alkotmánybíróság vonatkozó álláspontja is megengedi -, amikor belső szoros logikai összefüggés miatt egy törvényjavaslat több törvényjavaslat módosítását is szükségessé teszi. Persze, ez vita kérdése. Azt érzékelem, hogy önök elégségesnek tekintik-e azt a logikai összefüggést, amelyet Magyarország európai uniós csatlakozása teremt meg, alapvetően mint egy jogforrásnak a magyar jogrendszerre való kiterjesztése, ezen lehet vitatkozni. De azért az az álláspont is védhető, amit a minisztérium képvisel, hogy van belső összefüggés a törvényjavaslatok között.

Itt egy érdekes számháború fültanúi lehettünk mindannyian, hogy hány törvényt és hány kétharmados törvényt módosít, illetve érint ez a törvényjavaslat; mindegy, hogy mennyit, egy biztos, nagyon sokat érint. De azt is tudjuk, hogy nagyon sokat egyetlen szakaszában vagy egyetlen vonatkozásában érint. Talán az mégiscsak túlzó várakozás lenne, ha akár 44, akár 74 - többféle szám is elhangzott - külön törvényjavaslatot nyújtott volna be a Ház. Ennyi vezérszónoki körrel, miniszteri expozéval, általános vitával, azt hiszem, ez egy túlzó várakozás, amit egyetlen kormány sem tenne meg, akármilyen összetételű is, és talán Salamon képviselőtársam sem várja ezt el, aki az imént nagyon ékesszólóan beszélt a törvények összekapcsolásával szemben.

Miről van itt tulajdonképpen szó? Legalábbis engedjék meg, hogy én így értelmezzem, ez bizonyos értelemben vett zárókő az egész csatlakozási folyamatban. Itt egy-két pontját lehet vitatni - zászlóhasználat, gyülekezési törvény, annak a szoros összefüggéseit -, de azért alapvetően a rendelkezések túlnyomó többsége szorosan és egyértelműen az uniós csatlakozással függ össze, sőt nagyon fontos, a csatlakozás első napjával összefügg, mert olyan intézkedéseket vagy rendelkezéseket léptet hatályba, amelyeknek az első naptól működniük kell, ellenben azt kockáztathatjuk, hogy állampolgárok fordulhatnak az Európai Bírósághoz, megállapítva azt, hogy Magyarország nem tett eleget a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Ezt nyilvánvalóan egyikünk sem akarja.

Számomra nem kérdéses, hogy sem a kormányoldalon, sem az ellenzéki oldalon nincsenek olyanok, akik az országnak, az ország megítélésének, az ország európai elfogadtatásának rosszat akarnának. Ezért is értékelem a magam részéről Répássy úr higgadt, megállapodásra törekvő gondolatait, és remélem, a vita során ez a hangvétel lesz az uralkodó. Ennek alapján lehet a szükséges kompromisszumokat kötni, ahol lehet kompromisszumot kötni, mert, tisztelt képviselőtársaim, az esetek többségében nincs lehetőség a kompromisszumra. Egyszerűen közösségi irányelv van, kötelező közösségi joganyag és annak az átültetése. Itt vitatkozhatunk azon, hogy ez szimpatikus, tetszik, nem tetszik, meg kell tenni.

Engedjék meg, hogy csak néhányra utaljak, mert nagyon sok minden elhangzott, és nagyon sok mindennel egyet is értek, bár van, amivel nem, de nem mindenről akarok beszélni. Az egyik fontos célkitűzése ennek a törvénynek a tartalmi dereguláció. Ugyanis vannak olyan szabályok, amelyeknek automatikusan hatályon kívül kell helyeződniük, elsősorban az Európai Megállapodás alapján a csatlakozásig érvényben lévő különleges rendelkezésekre gondolok, amelyek ugyan azonos rendelkezésekkel lesznek pótolva, de ezek már a tagság tényéből következő törvényi előírások, nem pedig külön megállapodások. Alapvetően az Európai Megállapodás is hatályát veszti a csatlakozás pillanatában, tehát ez a dereguláció szükséges, elmaradhatatlan. Azt hiszem, ebben nincs vita, nem emlékszem rá, hogy ezt képviselőtársaim vitatták volna.

Az uniós állampolgárok magyarországi jogai: már most is sokan élnek itt, különböző statisztikák vannak ezzel kapcsolatban, de nyolc-tízezerre tehetjük azokat, akik hosszabb-rövidebb ideig életvitelszerűen Magyarországon élnek. Május 1-jétől - és hangsúlyozom, elsejétől, nem ötödikétől, nem tizedikétől - számos vonatkozásban semmilyen megkülönböztetés köztük és a magyar állampolgárok között nem tehető. Vannak bizonyos vonatkozások, amelyekben igen, ez tény, és ezekre külön kitér, de ezeket a rendelkezéseket át kell vezetni. Nagyon sok törvényi hely van, amely a magyar állampolgárok vonatkozásában állapít meg jogosultságokat vagy kötelezettségeket, ezeknek bizony május 1-jétől vonatkozniuk kell valamennyi uniós állampolgárra. Ez az Európai Unió területén is igaz, de a magyar állampolgárokat sajnos nem mindenben, például a munkavállalás területén nem érinti, mert itt derogáció van. Azt hiszem, abban is mindannyian egyetértünk, hogy a munkavállalás tekintetében ez helytelen megkülönböztetés, ami a nyolc csatlakozó országot érinti, de a legtöbb vonatkozásban azonos szabályozás fog ránk is vonatkozni. Tehát itt nincs mozgástér, ezt május 1-jéig meg kell csinálni.

Szó volt az ágazati törvényekről is és azok jogharmonizációs módosításáról. Kétségtelen, ezek között sok kétharmados törvény is van, ezeket is a maguk értékén kell kezelni. Ilyen az ügyészségi törvény. Ezzel kapcsolatban nem hallottam kifogást, és úgy gondolom, nem is nagyon lehet, hiszen az ügyészség feladatai az európai igazságszolgáltatási együttműködésben egyértelműen meghatározottak, abban részt kell vállalnunk. Ez az Unió harmadik pilléres együttműködése, az együttműködés egyik legfontosabb iránya. Azt hiszem, képviselőtársaim is értik most, Madrid után a biztonság jelentőségét, az igazságszolgáltatási együttműködés jelentőségét. Ennek a hátráltatása senkinek nem lehet az érdeke.

 

(19.00)

A közszolgálati jogviszony: azzal számolunk, azt szeretnénk, ha az uniós intézményekben minél többen hosszabb-rövidebb ideig munkát vállalhatnának. Nagyon sok honfitársunk néhány évig, van, aki talán a nyugdíjáig is ott fog munkát vállalni, közszolgálati viszonyból lép ki, és esetleg pár év után közszolgálati viszonyba lép be.

Ez a kérdés teljesen rendezetlen volt, vagy rendezetlen a mai napig, és a törvény kínál erre megoldást, fölkínálva számukra, hogy visszatérhessenek ugyanúgy a közszolgálati viszonyba, és magát az uniós intézményekben töltött munkaviszonyt is ennek tudják be. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban lehetne önöknek vagy bárkinek problémája.

Kőolaj és kőolajszármazékok biztonsági készletezése: ez abból a szempontból fontos ügy, mert ez többször fölmerült, hogy miért nem sokkal korábban született meg ez a törvény, és ez talán a legjobban tudja példázni azt, hogy miért nem születhetett meg. Ezzel kapcsolatban a '90-es évek végén volt már egy közösségi irányelv, ezt Magyarország átvette és alkalmazza is. Csakhogy 2003 őszén, talán októberben, nem tudom pontosan, mikor, egy új irányelv született meg. Ez az, amikor azt sokszor szoktuk emlegetni, hogy az Unió olyan, mint egy mozgó célpont. És bár mi abban a hiszemben voltunk, hogy teljes mértékben megfelelünk a közösségi előírásoknak, ezek változtak bizonyos pontokon. Ezeket át kell ültetni a csatlakozás pillanatában. Nekünk ebben az ügyben is harmonizáltnak kell lenni.

Menedékjog és külföldiek tartózkodása: azt hiszem, hogy erről Kósáné Kovács Magda nagyon szépen, emelkedetten beszélt, és nagyon igaza volt abban, amit mondott. Nem nagyon tudok ehhez mást hozzáfűzni. Úgy ítélem meg, hogy itt ugyan lehetséges bizonyos tekintetben az a vita, és ugye, itt is egyeztetésekre szükség van, de azért alapvetően az irányt az Európai Unió irányelvei kijelölik.

Itt a mozgástér szintén kevés, és ráadásul nemcsak arról van szó, hogy kevés, hanem az, amit ez a törvény javasol számunkra, kifejezetten kedvező, az Magyarországot beemeli az európai menekültpolitika fő vonalába, ahová tartozni szeretnénk, egy humánus, egy emberséges, egy befogadó jellegű menekültpolitikáról van szó. Ehhez nagy lépést tehetünk az uniós szabályok elfogadásával.

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerése: ez elsősorban a szakmai oklevelek elismeréséről szól. Fontos dolog, hogy a külföldi szakmai gyakorlat elismerését is előirányozza, illetve ezen oklevelek alapján az adott mesterségek itthoni gyakorlását engedélyezi. Ez is ahhoz kell, részben a külföldiek Magyarországon való beilleszkedése, részben pedig, a kölcsönösség alapján magyarok majdan lehetővé váló külföldi munkavállalása szempontjából fontos.

Végezetül még egy elemre szeretném fölhívni a figyelmet, ami szintén viszonylag új keletű, de azt hiszem, senki nem fogja vitatni a lényegét, az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF-fal való együttműködés szabályaira gondolok. A korrupció mindenütt probléma Európában, és senki sem tagadhatja, hogy nálunk is probléma. Az OLAF széles körű jogosítványokkal rendelkezik a korrupció feltárására a tagállamok területén. A jelenlegi jogrendünk nem engedi meg, hogy külső intézmények nyomozati tevékenységet folytassanak, vagy akár csak gyanút fogalmazzanak meg. Ehhez a szükséges szabályokat ez a törvényjavaslat teremti meg.

Én sem tudok, és nem is akarok végigmenni a hetvenvalahány jogszabályon, nem is lenne értelme. Azt szeretném kérni ellenzéki képviselőtársaimtól, megszívlelve bizonyos felvetéseiket és bizonyos javaslataikat, hogy itt egy konstruktív légkörben történjen nem is csak a vita, hanem majd a részletes vita kapcsán a végső törvényjavaslat elfogadása, beleértve a kétharmados részét is ennek a törvénynek. Hiszen itt egyértelműen nélkülözhetetlen és fontos az ellenzék egyetértése, figyelembe véve azt a közös felelősséget, amely mindannyiunkat terhel Magyarország sikeres és zökkenőmentes európai uniós csatlakozása érdekében.

Köszönöm a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hende Csabának, az MDF képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.

DR. HENDE CSABA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/9132. számot viselő, hangzatos és hosszú nevű törvényjavaslat láttán az ember bizony vakarja a fejét. Azonnal felismeri, hogy a szakmai zsargonban salátatörvénynek nevezett jogi torzszülöttel állunk szemben - olyan mint a Fradi-leves, mindent bele!

Töredelmesen illik ilyenkor bevallani, hogy a szükség, vagyis az idő szűke, illetve a parlament szűk törvényáteresztő képessége bizony minket is rávitt olykor-olykor erre az elvileg nem helyeselhető útra. Azonban a dolgok normális rendje mégiscsak az, hogy egy-egy törvényjavaslatban a kormány egymással szorosan összetartozó, de legalábbis összefüggő kérdések szabályozására tegyen indítványt. Aztán az illetékes bizottságaiban, majd plénumán a vita során beszéljük meg egymással, aztán a többség döntsön az ily módon áttekinthető ügyekben. Ekkor ugyanis még remélhetjük, hogy a polgárok figyelemmel kísérik, mert képesek megérteni a törvényhozás működését, vagy erre legalábbis elvi esélyük van. Minderre az Alkotmánybíróság is nyomatékkal intette már a jogalkotót, amint azt Salamon képviselőtársunk már pontosan idézte.

Ezzel szemben most megint azt látjuk, hogy a kormány egymással köszönő viszonyban sem lévő, a tárgyi összefüggés nyomát sem mutató ügyeket ömleszt elénk. Ráadásul olyan, eleddig példátlan és zavarba ejtő mennyiségű, éppen 150 izmos paragrafusból álló joganyagot kéne megtárgyalnunk, amelynek az áttekintése szinte-szinte meghaladja az edzettebb képviselők kapacitását is. Aki azt mondja, hogy egyaránt otthon van az ügyészségre, a fegyveres testületekre, a mérésügyre, a munkaügyre, a közszolgálatra, az igazságügyi szervezetre, a kőolaj-készletezésre, a gumiabroncsokra, a tűzvédelemre, a menekültügyre, az idegenrendészetre, a külföldi oklevelek hazai elismerésére, az agrárpiaci rendtartásra, a polgári eljárásjogra, az államigazgatási eljárásra, a büntetés-végrehajtásra, az egyesülési és gyülekezési jogra, az illetékekre, a terhesgondozásra, a szakképzésre, a honvédelemre, az állatorvoslásra, a személyes adatok kezelésére, az atomenergiára, a társadalombiztosításra, a hulladékgazdálkodásra, a devizára és az uniós költségvetési támogatások ellenőrzésére vonatkozó joganyagban, szóval, hogy mindezekben otthon van, hogy csak a legfontosabb témákat emeljem ki, ezért azután kompetens módon tud hozzászólni minden egyes témához az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán, nos, az az illető képviselőtársunk bizonyára legalábbis túloz.

A kormány persze készen áll lehetetlen eljárásának indokolásával. Mint a törvényjavaslat indokolásaként kifejtik, a csatlakozási szerződést kihirdető törvényhez szükségszerűen kapcsolódó, ugyanakkor egyben technikai jellegű törvénymódosításokról van szó. Államtitkár úr is erre utalt expozéjában, ha jól jegyzeteltem, akkor talán idézhetem is. Ez a törvény azért nem salátatörvény, mert rendelkezései között egyértelmű tartalmi kohéziót teremt a csatlakozásból fakadó jogharmonizációs kényszer. Ezt tetszett néhány perccel ezelőtt mondani, államtitkár úr.

Nos, ha így volna, bizony egy szavunk sem lehetne. Azonban ez az a pont, ez az az árulkodó mondat, tisztelt Ház, amikor az egyszeri képviselő gyanakodni kezd, és nekilát tüzetesen átnézni a javasolt új szabályokat abból a szempontból, hogy vajon tényleg csupa olyasmit szeretne a kormány és a képviseletében eljáró igazságügy-miniszter elfogadtatni, amelyek egyrészt valóban elengedhetetlenek hazánk uniós csatlakozásának zökkenőmentes véghezviteléhez, másrészt pedig valóban pusztán technikai jellegű ügyekről van-e szó.

Tisztelt Országgyűlés! Igyekezetünk nem marad eredménytelen, nem kell csalódnunk, mert egykettőre rájövünk, hogy kormányunk ismét a nagy átverés show-t mutatja be nekünk. A törvényjavaslat ugyanis számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyeknek semmi közük az uniós csatlakozáshoz, de mert nagyon is vitathatóak, belerejtik őket a paragrafustengerbe, hátha elcsúszik, hátha nem veszi észre senki. A biztonság kedvéért az indokolásban is elfelejtenek szót ejteni az ilyen rendelkezésekről. Vagy ha úgy tetszik, eszi, nem eszi, nem kap mást alapon, árukapcsolással próbálják akaratukat valójában illegitim és inkorrekt módon az ellenzékre rákényszeríteni. És persze, erkölcsi, politikai jellegű nyomást is gyakorolnak, amikor az ilyen eljárás ellen rúgkapáló ellenzéki képviselőket az EU-csatlakozás akadályozásával próbálják meg megvádolni.

Így van ez mindjárt a javaslat 9. §-ával is, hogy csak néhány példát szemezgessünk. Itt az úgynevezett politikai tanácsadók és politikai főtanácsadók jogállásának újraszabályozása történik. Ők azok a félig politikus, félig köztisztviselő munkavállalók, szóval afféle kentaurok, akiket a minisztériumokban leginkább csak úgy hívnak, a csókos regiment.

(19.10)

Kérdésem volna, államtitkár úr: milyen összefüggése van az uniós csatlakozással ennek a módosításnak? Valamint: miért nem magyarázták meg az állítólagos összefüggést sem az általános, sem a részletes indokolásban?

Vagy vegyünk egy másik gyöngyszemet, erről ma már elég sok szó esett: a hatályba léptető rendelkezések között a 149. § (1) bekezdés a) pontjának a legvégén szerényen megbújik a betűtengerben a gyülekezési jogról szóló '89. évi III. törvény egészen kardinális módosítása. Már esett róla szó, hogy a hatályos szabályozás szerint a rendőrségnek joga van megtagadni az olyan rendezvény tudomásul vételét - magyarul betilthatja azokat a tüntetéseket -, amelyek a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járnak. (Dr. Szent-Iványi István közbeszól.) Ez a hatályos szabályozás, képviselő úr. A kormány javaslata egy laza csuklómozdulattal, bármiféle megindokolás vagy érvelés nélkül, tehát mindenfajta indokolás nélkül a kétharmados törvényhelyet akként javasolja módosítani, hogy a jövőben a betiltás akkor legyen lehetséges, ha a tüntetés az adott település közlekedésének megbénulásával járna.

Ismert, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának önkényes hatósági értelmezése milyen alkotmányos visszásságokra, a jellemzően ellenzéki tüntetők emberi jogainak milyen súlyos és sorozatos lábbal tiprásához vezetett az elmúlt másfél évben. Ezeket az eseteket a Szabadság Kis Köre emberjogi polgári kör rendszeres jelentéseiben a közvélemény elé tárta. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy örömömet fejezzem ki azért, mert a kormány köreiben láthatóan figyelmesen olvassák jelentéseinket. A számos dicstelen hatósági fellépés közül is kiemelkedett a 2003. december 1-jén a Medgyessy Péter miniszterelnök háza elé tervezett demonstráció, ahol a tüntetők egyébként amiatt kívánták tiltakozásukat kifejezni, hogy Medgyessy Péter Adrian Năstase román miniszterelnökkel éppen egy évvel azelőtt, 2002. december 1-jén, Erdély Romániához csatolásának évfordulóján Budapesten, a Kempinski Hotelben koccintgatott.

A rendőrség azzal az átlátszóan nevetséges ürüggyel tiltotta be a tüntetést, hogy annak megtartása a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna. Megalapozatlan és törvénysértő határozatával a rendőrség teret nyitott a hatósági önkénynek - örülök, hogy ez ilyen derültséget kelt, államtitkár úr -, példátlan brutalitással verték szét az alkotmányos gyülekezési jogával élni kívánó polgárok tömegét, s közülük több tucatot jogtalanul őrizetbe is vettek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Látom, mások is örvendeznek ennek.

Világossá vált, hogy a pártállami időket felidéző módszerekkel is hajlandó a jelenlegi hatalom elfojtani az őt bíráló hangokat. A kormány fura urai bizonyságát adták, hogy a Bourbonokhoz hasonlóan semmit sem tanultak, mármint a demokratikus magatartásból, és semmit sem felejtettek a dicstelen elődpárti diktatúrából, már ami a rendőrségnek politikai rendőrségként való működtetését illeti. A rendőrség felháborító eljárásának álságos és jogtalan mivoltát később a bíróság jogerősen megállapította, tisztelt képviselőtársam; az ellen, mármint a rendőrség eljárása ellen - és ez dicséretükre legyen mondva - több kormánypárti személyiség is felemelte a szavát. Utalok Kis Jánosra, az SZDSZ egykori elnökére például. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Feltéve, hogy a javasolt törvényszöveg lett volna tavaly decemberben hatályos, első pillantásra úgy tűnik, hogy a rendőrség akkor nem tudta volna betiltani a Medgyessy Péter háza előtti tüntetést, hiszen a mérlegelést engedő fogalom a közlekedés rendjének aránytalan sérelme helyett egy látszólag objektívebb kategória, a település, vagyis egész Budapest közlekedésének megbénulása tette volna csak lehetővé a tüntetés betiltását, utóbbiról pedig nyilván nem lehet szó, hiszen a Stromfeld Aurél utca és környéke lezárása nyilvánvalóan nem bénította volna meg a fővárost.

Lehetséges tehát, hogy ha az ember kutakodik vagy gondolkozik azon, hogy vajon hogyan kerül a záró rendelkezések, a hatályba léptető rendelkezések közé elbújtatva egy ilyen rendkívüli fontosságú és hihetetlen politikai érzékenységet jelző rendelkezés, alapvetően két változat jut eszünkbe. Lehetséges, hogy e módosítási javaslatban a kormány józan és realista erőinek keze van. Ők bizonyára felismerhették eszerint, hogy a pártállami hálózatokba bekötött rendőrségi vezetés jogállamivá nevelődésében nem lehet bízni. Nem lehet tehát abban bízni, hogy a mérlegelést engedő törvényhellyel korrekten, az emberi jogokat előnyben részesítve fognak élni. Ezért tehát magát a mérlegelési jogot kell a rendőri vezetéstől megvonni. (Dr. Wiener György közbeszól.) Lehetséges persze, Wiener képviselő úr, egy másik változat is. Az ember csak találgat, hiszen a törvényjavaslat nem tartalmaz e tekintetben egy hang, egy szó indokolást sem. Lehetséges a másik változat is, mely szerint a rendőri vezetés önvédelmi akciója e kardinális törvénymódosítás puccsszerű becsempészése. Lehet, hogy a tábornok és ezredes urak unták meg azt, hogy a kormánypolitikusok az ellenzéki tüntetések betiltása végett szoktak netán rájuk nyomást gyakorolni, ugyan mérlegeljék már úgy, legyenek szívesek, hogy az ellenzéki tüntetés a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna.

Akárhogy is történt, tisztelt államtitkár úr, kell-e ecsetelnem, hogy mennyire méltatlan húzás egy ilyen alapvető jelentőségű, az állampolgárok legfontosabb politikai jogainak gyakorlását gyökeresen új feltételek közé helyező törvénymódosítást összezagyválni a gumiabroncsok meg az uniós tisztviselők munkajogi helyzetének ügyével (Derültség.), s eközben, a vonatkozó 149. § részletes indokolásában meg sem említve külön a gyülekezési jog módosítását, azt állítani, hogy itt csupán - idézem - technikai módosításokról van szó? Érdekes és figyelemreméltó az expozé azon megállapítása is, ahol ebben az összefüggésben és úgy általában apró, ám elengedhetetlen módosításokról beszél az államtitkár úr. S már csak egy kérdés: mi köze is van az EU-csatlakozáshoz ennek a módosításnak, tisztelt államtitkár úr? Mégis mi köze?

Beszédem vége felé rátérek arra a tervezett módosításra, amely ugyan némi összefüggést mutat az uniós csatlakozás kérdésével, annak azonban nem feltétele, de távolról sem technikai ügy, hanem a legérdemibb kérdést, nemzeti identitásunkat érinti úgy, hogy az önmagában elfogadhatatlanná teszi számomra a törvényjavaslatot. A javaslat 141. §-ában látszólag az Európai Unió lobogójának használatáról van szó, valójában azonban a piros-fehér-zöld nemzeti zászlónk s mindaz ellen intéznek sunyi támadást, amit a magyar trikolor jelent nemzetünknek idehaza és a határon túl. A nemzeti jelképekről szóló '95. évi LXXXIII. törvényt a 2000. évi XXXVIII. törvénnyel azért és úgy módosítottuk, hogy a millenniumi év augusztus 20. napjától minden magyar középületen, hivatalon és laktanyán, iskolán és kórházon, éjjel és nappal, míg világ a világ, a nemzeti zászlónk fennen lobogjon, hirdesse a magyar nép hűségét őseihez, ragaszkodását hagyományaihoz, figyelmeztesse a haza iránti kötelességeire, és fejezze ki a jövőbe vetett hitét. A középületeinken elhelyezett magyar zászlók emlékeztetnek minket azokra az eleinkre, akik 1100 éve kardjukkal megszerezték, és azóta folyamatosan, vérük hullatása árán, megcsonkítva bár, de megőrizték ezt a hazát nekünk, mai magyaroknak. E háromszínű lobogó alatt küzdöttek az Árpád-házi királyaink óta a magyar hazafiak. A mohácsi síkon ugyanúgy ott lengett, biztatta, bátorította a reá felesküdött magyar férfiakat és nőket, mint Rákóczi és Kossuth csatáiban, a két világháború vérzivatarában és 1956 dicső küzdőterein.

A törvény elfogadását, tisztelt Ház - mint arra jól emlékszünk -, heves parlamenti vita előzte meg. Ebben végül konszenzus született a politikai pártok között, a Fidesztől az MSZP-n át a Kisgazdapártig és a MIÉP-ig. Egy, csak egy párt volt, amelyik elkeseredetten küzdött, itt-ott gyűlölködő hangnemben nyilatkozott nemzeti lobogónk felmagasztalásáról, és ők voltak az egyetlenek, akik pártként nem szavazták meg a törvényt. Nem is igen rejtették véka alá, hogy zavarja őket a piros-fehér-zöld zászló állandó látványa, zavarja őket mindaz, amit a kitűzés gesztusa jelent, s még inkább jelenthet a jövőben. Igen, az SZDSZ-ről van szó.

Tisztelt Ház! Mivel annak idején kétharmados törvénymódosítás született, joggal gondoltuk, hogy ez a rendkívüli jelentőségű, ám látszólag apró változás igen hosszú életű lesz.

(19.20)

Józan ésszel ki is gondolhatna arra, hogy a Magyar Országgyűlésben valaha kétharmados többségre juthatnának olyan erők, amelyek vissza tudnák csinálni azt, amit együtt elértünk. Bízhatunk abban, hogy minden gyerek, amikor reggel bemegy az iskolájába, és amikor délután kijön onnan, míg világ a világ, fel fog tekinteni a mi zászlónkra, hogy mindenki, aki bármely középületbe belép, ugyanígy átélheti: e nemzethez tartozik. És most e salátatörvény 141. §-ában anélkül, hogy erre bármiféle uniós kényszer vagy bármilyen említésre méltó ok lenne, és anélkül, hogy a kormány vagy inkább a szabad demokraták által uralt Igazságügyi Minisztérium, ezt nem tudom, a legcsekélyebb mértékben is megindokolná, suttyomban kötelezővé kívánja tenni az Európai Unió zászlajának kitűzését minden olyan középületre, ahova a piros-fehér-zöld zászlót is ki kell tűzni.

Ez azt jelenti, hogy e feles törvény elfogadása után minden községházára, a legkisebb rendőrőrsre, határőrségi és honvédségi objektumra, börtönre, bíróságra és ügyészségre, valamennyi közhivatalra állandó jelleggel a magyar zászló mellé kötelezően el kell helyezni az EU zászlaját is. Szerény becslésem szerint ez több ezer zászlót jelent, a szükséges cserét is figyelembe véve. Azt is mondhatnánk, hogy a kormány a zászlógyártók üzletszerzőjeként jár el ez ügyben. A tetemes költségeket természetesen az érintetteknek kellene kigazdálkodniuk. Annyi engedményt azért tesz a javaslat, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat intézményein, tehát iskolán, művelődési házakon, kórházakon s a többi, nem automatikusan, hanem csak az alapító döntése alapján kötelező a magyar mellett az EU-s zászló is. Nincs kétségem, hogy például a Fővárosi Önkormányzat hanyatt-homlok el fogja ezt rendelni, hogy ne zavarja már annyira Demszky urat a magában lobogó magyar zászló meg az a magyarkodás, amit mindez kifejez.

Tisztelt Ház! Ez az egész eljárás kísértetiesen emlékeztet a kommunizmus évtizedeire, amikor a piros-fehér-zöld zászlót nem lehetett ám csak úgy magában kitűzni, még március 15-én sem - mindjárt mellé kellett rakni a Szovjetunió megszálló hatalmát jelképező vörös zászlót. (Dr. Wiener György közbeszól.) Aki pedig le merészelte szedni a magyar mellől a vörös zászlókat, azt keményen megbüntették. (Dr. Wiener György felé:) Örülök, hogy a szocialista képviselőtársamnak ez ilyen nagyon tetszik, én ügyvédként az átkos múlt rendszerben még védője lehettem olyan fiataloknak, akiket bíróság elé állítottak a vörös zászló leszedése miatt. Örülök, hogy ez ilyen derültséget kelt. (Kovács Tibor: Mi köze ennek az Európai Unióhoz?) Nos, aki tehát le merte szedni a vörös zászlót, az bíróság elé került. A 141. § (1) bekezdése értelmében a nemzeti ünnepeken, például március 15-én a Kossuth téren katonai tiszteletadással felvonni a magyar zászlót csak akkor lehet majd, ha egyúttal az Unió zászlajának is tisztelegnek a honvédeink.

Tisztelt Ház! A javaslat nemcsak indokolatlan és - mondhatnám - otromba, de alkotmányellenes is. Az alkotmány 76. §-ának (3) bekezdése szerint a nemzeti zászló használatáról szóló törvény kétharmados többséget igényel, így is fogadtuk el a módosítást 2000-ben. Ez a javaslat valójában nem az EU-s zászló, hanem a magyar zászló használatáról szól, csak éppen mandinerből. Lényegét tekintve tehát ez a javaslat azt mondja ki: a Magyar Köztársaság zászlaját bizonyos helyeken kitűzni, vagyis használni csak az EU-s zászlóval együtt lehet - ezt pedig feles törvényben kimondani egyértelműen alkotmányellenes.

Tisztelt Országgyűlés! Mi magyarok vagyunk, a csatlakozás után is magyarok maradunk. A magyar nemzet jóval az EU megszületése előtt már létezett, és az EU alighanem már nem lesz sehol, de magyarok akkor is lesznek, zászlójuk pedig a piros-fehér-zöld lesz. Az EU-tól sok jót várunk, ezért döntöttünk a belépés mellett. Azonban látnunk kell, ez a főként gazdasági érdekeket kifejező nemzetközi szervezet nem új hazát, hanem kemény versenyt, lehetőségeket és kihívásokat jelent az egész magyar nemzetnek. Hamarosan meglátjuk, melyikből mennyi jut majd nekünk. Például a magyar gazdák sokat tudnának mesélni a kihívás és az esély arányairól az uniós csatlakozás tükrében.

Nem az Európai Unióval, még kevésbé tiszteletre méltó zászlajával van bajom (Az elnök jelzi az idő leteltét.), ám tűzze ki, aki akarja, az EU zászlaját, de ne tegyék kötelezővé. Ilyen körülmények között nem tudom támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Írásban előre jelentkezett felszólalásra Salamon László, de mielőtt a képviselő úrnak szót adnék, kétperces felszólalásra kért lehetőséget Kovács Tibor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én nem akarok válaszolni azokra az ön által elmondott dolgokra, amelyeknek semmi köze nincs ehhez a törvényjavaslathoz, ami itt be van nyújtva, az esetek 98 százalékában nem arról beszélt, ami a tárgyhoz tartozik. Szeretnék azért önnek egy kérdést föltenni. Ebben a törvényjavaslatban... - és ma már nagyon sokszor elhangzott az a vélemény, hogy salátatörvényről van szó, és hány törvénynek a módosítása van itt most napirenden.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön az Igazságügyi Minisztériumnak a politikai államtitkára volt az előző ciklusban, a csatlakozási szerződés előkészítése gyakorlatilag az önök feladata volt. Egy csomó olyan jogszabályt fogadtak el, amelyeket már akkor, az előző ciklusban - ha nem háromhetenként ülésezett volna a parlament, hanem például heti ülésezéssel üléseztünk volna, ha önök ezen módosításokat beterjesztették volna a parlamentnek -, már réges-rég megszavazhattunk volna, és túl lennénk ezeken a kötelező penzumokon, amelyeket a jogharmonizációs követelmények miatt most ilyen tömegben ennek a kormánynak kellett benyújtani. Ha sokkal inkább ön erről beszélt volna, hogy miért mulasztották el ezeket a javaslatokat benyújtani a parlamentnek, akkor talán érthetőbb lenne az egész, amit itt elmondott.

Tehát egészen furcsának tartom, hogy az előző kormányzat minden ilyen elmulasztott dolgot, amit önök elfelejtettek, vagy egyszerűen nem hajtottak végre, a mostani kormányzatnak a nyakába varrni, az, aki egy kényszerhelyzetben van, hiszen a csatlakozással vállaltunk kötelezettséget, jogharmonizációs kötelezettséget is, amelyet ennek a kormányzatnak teljesítenie kell. Tehát jobb lenne, ha saját magukba néznének; más szemében a szálkát észreveszik (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a sajátjukban a gerendát pedig nem veszik észre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Wiener György képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hende Csaba a felszólalásában két kérdéssel foglalkozott: jelezte Medgyessy Péterrel szembeni ellenszenvét, valamint az Európai Unióval szembeni nagyon komoly fenntartásait.

Medgyessy Péterrel szembeni ellenszenve szerintem nem tárgya a mai ülésnek, csodálkozom azon, hogy ezt a beszédet ő elmondhatta ilyen formában, hiszen végig, amikor a tüntetéssel kapcsolatos nézeteit fejtegette, eltért a tárgytól. Jelzem, hogy nagyon rosszul ítéli meg azt a módosítást, amely a 149. §-ban található, ez sokkal szigorúbb feltételeket támaszt az adott gyülekezés megtiltásának, tudniillik betiltani Magyarországon tüntetést nem lehet, egy adott helyen lehet azt megtiltani, hogy végrehajtsák. Arra nincs lehetőség Magyarországon, hogy tüntetéseket betiltsanak. Csak jelzem, hogy ellenzéki képviselők nyomatékosan több alkalommal is követelték a belügyminiszter asszonytól, hogy tiltsák be, ne egyszerűen tiltsák meg, a Vér és Becsület Kulturális Egyesületnek a tüntetését, amire semmiféle jogalap jelenleg nincs. Nagyon furcsa az a felvetés Hende képviselőtársamtól, amely az úgynevezett pártállami módszereket alkalmazó hálózati rendőrségre vonatkozik, miközben éppen az ellenzék követeli egy adott tüntetésnek politikai okból való nem meg-, hanem betiltását.

Ami pedig az Európai Unió zászlajának használatát illeti, előre lehetett látni, hogy ilyen érvelést a másik oldalon hallhatunk majd, ezért van Hende képviselő úr számára egy rossz hírem: Szent-Iványi István képviselőtársammal együtt módosító javaslatot nyújtunk be ezen szakasz megfogalmazásának megváltoztatására, jelezve, hogy semmiféle sanda szándékról nincs szó, ugyanakkor tudnunk kell azt (Az elnök jelzi az idő leteltét.), az uniós csatlakozás szuverenitáskorlátozást jelent, tisztelt Hende képviselő úr.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Hende Csaba képviselő urat illeti a szó.

DR. HENDE CSABA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Röviden reagálnék a két kétperces felszólalásra. Valóban szuverenitáskorlátozásról szól az európai uniós csatlakozás, de identitásunk csorbításáról, nemzeti jelképeink használatának korlátozásáról nem szól.

(19.30)

Kettő: Medgyessy Péterrel szembeni ellenszenvet nem tudom, hogy hol érzett ki a szavaimból, a lehető legnagyobb tisztelettel említettem a miniszterelnök úr nevét.

Kovács Tibor képviselőtársamnak azt szeretném csupán mondani, hogy nemcsak nagyfokú tudatlanságról tett tanúbizonyságot a felszólalásával, de azt is elárulta egyben, hogy nem figyelt az expozéra. Hankó Faragó Miklós államtitkár úr ugyanis nagyon világosan elmondta, hogy ezek az apró-cseprőnek tűnő változások, jogharmonizációs törvénymódosítások miért maradtak szükségszerűen a legeslegutolsó pillanatra, hogy ez egy tudatos szándék volt, nemcsak a mi kormányunk részéről, de a Medgyessy Péter vezette kormány részéről is. Ezért tehát engedje meg, hogy az ön által elmondottakat mint nyilvánvalóan alaptalant és mint a Hankó Faragó Miklós államtitkár úr expozéjával világosan megcáfoltakat visszautasítsam.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Salamon László képviselő urat illeti a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak szeretnék Wiener képviselő úrral vitatkozni a tárgytól való eltérést illetően. Képviselő úr, ez egy olyan törvényjavaslat, aminek a tárgyától nem lehet eltérni. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Azt hiszem, most meg fogom örvendeztetni képviselőtársaimat. Hende képviselő úr korábbi felszólalásában nagyon sok mindenről beszélt, ezek közül több olyan bújtatására is rámutatott a törvénynek, amit magam is érinteni kívántam később. Erre utaltam, amikor a vezérszónoki felszólalásom kapcsán mondtam, hogy még van mondanivalóm, de mivel a Ház falai között ezek elhangzottak, az írásban előre jelzett mostani tízperces felszólalásomtól már elállok.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor már említettem, hogy az úgynevezett salátatörvénynek leginkább a X. és a XIV. fejezete érinti a mezőgazdaságot. A X. fejezet a 100-107. §-ai az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításait tartalmazzák. Nézzünk ezek közül egy-kettőt, mert többre nincs idő.

Például a 101. § 12. pontjában módosításra kerül az intervenciós ár meghatározása. Ez a javaslat értelmében így fog kinézni: “Intervenciós ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra.ö Eredetileg ez a meghatározás így szólt: “Intervenciós felvásárlási ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan, a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító, előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra.ö A módosítás stilisztikai hibájától eltekintve azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy most már a méltányos jövedelmet biztosító kitételt, amire annak idején olyan büszkék voltak, el akarják hagyni. Hogy mindezt miért, azt csak sejteni lehet. A részletes indoklásban erről nem esik szó, ide nem tartozó dolgokról viszont igen, ami inkább megfelelne a 150. § indoklásának. Az ideiglenes termékpálya-bizottságokat ugyanis a 150. § szüntetné meg.

A X. fejezetből kiemelném még a 106. §-t. Ez a következőt tartalmazza: “Az Artv. 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós ár és alapár hirdethető.ö Megismétlem: hirdethető. Ez a hatoló-hetelő megfogalmazás a módosítás után is megmarad. Éppen ezért kérem önöket, vegyék fontolóra a T/9085. számú törvényjavaslatunkat, ami éppen ezt a semmitmondó paragrafust töltené meg tartalommal.

A X. fejezetből idő hiányában csak két paragrafust említettem, pedig a többi paragrafus is hagy kívánnivalót maga után.

Most a XIV. fejezet 150. §-ára térek át. Ennek a (2) bekezdésében ez áll: “E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztiö - és itt jön egy hosszú felsorolás a)-tól y)-ig, amelyek közül az x) pont érdekes számunkra, ezért ezt idézem. “Az Artv. preambulumának » valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci szabályozásának feltételeit megteremtse« szövegrésze, 2. §-ának 11., 14-17., illetve 19. pontja, 3. § (2) bekezdése, 5. §-a, 6. § (1) bekezdés, 4., 10-15., 20., 28., 31-32. pontjai, 8. § (2) bekezdése, a 10-12. §-ai, 20-24. §-ai, 25. § (1) bekezdése, 26-28. §-ai, 30. §-a, 32. § (4) bekezdése, 36. §-a, valamint mellékleteö.

Ez az első olvasatra, gondolom, semmitmondónak tűnő, legalábbis annak álcázott módosítás az előbb említett X. fejezetbelivel együtt tulajdonképpen teljesen megváltoztatja az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt. Annak lehetünk ugyanis szemtanúi, hogyan lehet módosításokkal új törvényt alkotni. Nem lett volna talán ildomosabb beismerni, hogy tavaly a törvény tárgyalásakor nekünk volt igazunk, amikor azt mondtuk: “elfogadunk egy olyan törvényt, aminek nagy része a 2003-as gazdasági évre már nem alkalmazható, EU-s csatlakozásunk esetén pedig 2004-re módosítani kellö? Ez az egyetlen pont, az x) pont 34 paragrafusból 13-at, közel a felét, hatályon kívül helyez. Az “Értelmező rendelkezésekö 2. §-ából 6 meghatározást, “Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszereö 6. §-ából 11 pontot eltöröl. Az eltörlésre javasoltak közül is - szintén idő hiányában - csak néhányat emelek ki. Például eltörlésre vár a minimumár, ami meghatározás szerint: “az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi árö.

Már a római szerződés is tartalmazott hasonló fogalmat, amelynek a 44. cikkéből tanulságként idézek: “Amennyiben a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások fokozatos eltörlése olyan árakat eredményez, amelyek veszélyeztethetik a 39. cikkben kitűzött célok elérését, az átmeneti időszak alatt minden tagállam jogosult arra, hogy bizonyos termékekre - megkülönböztetés nélkül, a kontingensek helyettesítésével és olyan mértékben, amely nem gátolja a kereskedelemnek a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott bővülését - minimálárak olyan rendszerét alkalmazza, amely árak szintje alatt a behozatalt ideiglenesen felfüggesztheti vagy csökkentheti, vagy attól a feltételtől teheti függővé, hogy a behozatal az érintett termékre vonatkozó minimálárnál magasabb áron történjen.ö Ezt figyelembe véve megfontolandó, hogy a minimumár eltörlése indokolt-e.

A továbbiakban a 8. § szintén eltörlésre javasolt (2) bekezdésére szeretném felhívni a figyelmet. Ez így szól: “Az irányár, az intervenciós felvásárlási ár, az alapár és a minimumár mértékéről, valamint a piacszabályozási eszközök alkalmazásának feltételeiről termékpálya-szabályozás keretében a miniszter külön jogszabályban rendelkezik, melyet az adott termékpálya gazdasági évének kezdete előtt legalább 90 nappal meg kell hirdetni.ö Gondolom, sokan emlékeznek még arra, amikor Nagy Tamás, a MOSZ elnöke éppen ennek a pontnak a megsértésére való hivatkozással csatlakozott a tüntetőkhöz.

(19.40)

Megint csak annak lehetünk szemtanúi, hogyan lehet tüzet gyújtani, majd eloltani azt szocialista módra. Vagyis tűzoltásként, ahelyett, hogy meghirdetnék végre a (2) bekezdésben felsorolt árakat, eltörlik magát az idevonatkozó bekezdést - egyszerű megoldás.

Szintén eltörlésre javasolják az “Egyes termékpályák szabályozásaö című V. fejezetnek lényegében minden pontját. Ha jól megnézzük, mindössze a 25. § (2) bekezdését hagyják meg, ami még csak nem is a fejezet címében szereplő termékpálya-szabályozásról szól, ráadásul így magában fogja képezni az egész fejezetet, méghozzá (1) bekezdés nélkül.

Lássuk, milyen szabályozások is vannak a törölni kívánt paragrafusok között! Ezek a gabona termékpálya, a tej termékpálya, a zöldség-gyümölcs-dísznövény termékpálya, a cukor termékpálya s a többi intervenciós felvásárlási árainak szabályozását, valamint piaci árinformációs rendszerének működtetését teszik kötelezővé. Elképzelhetőnek tartom, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén bekövetkező teljes szabályozatlanság újabb tüntetési hullámot gerjeszt.

Megint csak tanulságképpen érdemes elolvasni az Európai Közösségek Hivatalos Lapja LI. számában - 1995. I. hó 1. - található, “Az Osztrák Köztársaságnak, a Svéd Királyságnak, a Finn Köztársaságnak és a Norvég Királyságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával összefüggő dokumentumokö című szerződés mezőgazdaságra vonatkozó részét, amelyből most idézek: “...az Osztrák Köztársaság, a Bizottság jóváhagyásával, 2004. december 31-igö - tehát ez most fog lejárni - „ továbbra is nemzeti támogatást nyújthat azoknak a kistermelőknek, akik arra 1993-ban a nemzeti jogszabályok értelmében jogosultak voltak, olyan mértékben, amennyire a 17. és a 19. cikkben említett kompenzációs támogatás az állandó természeti hátrányok kompenzálására nem elegendő.ö Szerintem a mi kistermelőinket is megillette volna egy ehhez hasonló támogatás, de természetesen ehhez az állandóan szektorsemlegességet hirdető minisztériumnak plusztámogatást kellett volna biztosítania a számukra.

Visszatérve a törvényjavaslat mezőgazdaságot érintő módosításaira, az a véleményünk, hogy célszerűbb lett volna egy újabb agrárrendtartási törvényt kidolgozni, vagy pedig az önök által amúgy is agyondicsért törvényt változatlanul hagyni. Ezért a törvényjavaslatot nem támogatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Gőgös Zoltán képviselő urat illeti a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Időnként az ember meglepődik - pontosabban most már nem nagyon -, hogy valaki ennyire nincsen tisztában azzal, hogy az Európai Unióban egységes agrárszabályozás van, és abból semmilyen kilengést nem engednek, hiszen a közös pénzek több mint 60 százaléka erre az ágazatra megy; ez azért egyszerűen meglepő, mit mondjak.

Képviselő úr, hogy az intervenciós ár tartalmazhat-e hasznot vagy nem: az Európai Unióban egységes intervenciós árak vannak. El lehet dönteni, hogy ez kinek haszon meg kinek nem, és hogy az az ár, mondjuk, egy osztrák termelőnek hasznos vagy nem vagy elég nyereséget tartalmaz-e, de egységes árakról van szó. És akármit hagyunk is benne a jogszabályban, akkor is az európai uniós szabályokat kell május 1-je után alkalmaznunk. Ha tetszik ez az ellenzéknek, meg ha tetszik a Fidesznek, ha nem. Most már végre ki kellene egyszer mondani, uraim, hogy akarják-e ezt az európai uniós csatlakozást vagy nem, mert itt egész este erről szól a történet, hogy ez az Európai Unió a sírba viszi Magyarországot, itt már az orosz megszálláshoz hasonlítják meg az orosz zászló kötelezővé tételéhez - ez egyszerűen elképesztő! Jó, mert egyébként ezek a felvételek nagyon jók lesznek majd a kampány során. Reméljük, az emberek is megértik, hogy azokat az embereket odaküldeni, akik ennyire utálják ezt a közösséget, ami azért az eddigi összes csatlakozó országnak csak felemelkedést hozott, ez azért egyszerűen elképesztő!

Úgyhogy Kékkői volt államtitkár úrnak pedig a figyelmébe ajánlom a csatlakozási szerződés agrármellékletét, amiben a tíz csatlakozó országot egységesen szabályozzák, és lehet itt emlegetni Ausztriát '95-ből - azóta történt egy Agenda 2000-es szabályozás az Európai Unióban.

És a másik: ki kezdte el a tárgyalásokat? Le lehetett volna tenni az asztalra egy olyan megállapodást, ami a magyar kistermelőket a mennybe emelte volna - hol volt ilyen megállapodás 2002-ben?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Remélem, képviselőtársam ezek után el fogja olvasni a ma tárgyalt törvényjavaslatot.

Felolvasom a 106. §-át, ez így fog hangzani ezután - tehát benne van, most is benne hagyják (Felmutatja a dokumentumot.): “A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piaci szereplők tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós ár és alapár hirdethetőö - most is benne marad! (Zaj az MSZP képviselői köréből, közbeszólások ugyanonnan: Egységesen, képviselő úr!) De nem érti, képviselő úr? Benne marad! Mi az, hogy egységesen? Erről volt szó, nem?

Köszönöm.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Jó estét kívánok, tisztelt képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Így, böjt idején, lassan egy igazi vegetáriánus napnak vagyunk a végén. Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon miért nem egy salátástálat hoztak nekünk, hanem így külön-külön. Arra jutottam, hogy valószínűleg így csak az ellenzék nem tudta áttekinteni külön-külön ezt a négy tálat, amúgy pedig, ha egyben van, akkor valószínűleg önök sem tudták volna áttekinteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban nem is a salátával van a baj, hanem mint több képviselőtársam elmondta, az öntettel. Az öntet pedig a következő ebben a törvényjavaslat-csomagban: olyan dolgokat rejtettek el, amiknek semmi köze nincs az uniós csatlakozáshoz, semmi köze nincs a harmonizációhoz. Tudniillik ha megnézik, a magzati élet védelménél az egyén, a polgár még úgy szerepel mint magyar állampolgár, és később, a környezetvédelmi beleszólási lehetőségnél pedig már nyilvánosság lesz belőle.

Tisztelettel az a kérésem, még most is, hogy ha már így egy csomagban hoztuk be, és például a gumiabroncsról és a magzati élet védelméről szóló törvény majdnem egymást követi, akkor legalább a magyar állampolgár itt is magyar állampolgár legyen, és a másikban is magyar állampolgár legyen, meg a letelepedési engedéllyel rendelkező, meg az itt tartózkodó vagy itt élő; tehát akkor legyen valami harmónia ezek között a törvények között, ezek között a módosítások között, amelyek között, még egyszer mondom, kemény tartalmi módosítások vannak.

És míg el nem felejtem, egy nagyon fontos dolog, igen tisztelt képviselőtársaim, ez pedig a következő: a környezetvédelmi bizottságra '90 óta az a jellemző, hogy van valamiféle összetartozás, van valamiféle összetartás ellenzéki és kormánypárti képviselők között, ez egy ilyen terület. Örömömre szolgál az, hogy Kis Zoltán államtitkár úr itt van, még akkor is, ha nem biztos, hogy mindenben egyet fogunk érteni meg egyetértünk e törvénymódosítás kapcsán. Gondoljanak bele, úgy beszélünk itt nagyon sokan Hankó államtitkár úrhoz, aki persze mint a beterjesztő képviselője itt van, hogy egy csomó kérdésben ő nem is tud megnyilvánulni. Hiszen ők kezelik, ők hozzák a törvényjavaslatot ide, de mondjuk, az előbb elhangzott agrárpiaci rendtartás vagy a magzati élet védelme kapcsán, és még sorolhatnám - a gumiabroncsra itt van Kis Zoltán államtitkár úr -, nem is tud nyilatkozni.

Tehát rendben van, bejött a Házba; korábban négy-öt törvény módosítására volt egy ilyen törvényjavaslat, ma 34-40 törvény módosítására van, és egyébként valahol a záró rendelkezésekben, mint például a géntörvény kapcsán. Mondjuk, a géntörvény kapcsán szerencsés volna, ha itt ülne a Földművelésügyi Minisztériumnak az államtitkára vagy a minisztere, és elmondaná, hogy vajon a zárt rendszerű génmódosítást miért kellett suttyomban betenni oda a végére. Én azt gondolom egyébként, hogy ugyanúgy, mint a termékdíj módosításánál, a géntörvény módosításánál súlyos lobbiérdekek szerepelnek, és köze nincs az EU-csatlakozáshoz, tudniillik ezeket a törvényeket, ezeket a javaslatokat, amelyeket módosítunk, az elmúlt három-négy évben minimum kétszer módosítottuk, és minimum kétszer az volt az indok, hogy az EU-harmonizáció miatt ezekre szükség van. És most itt újra módosítjuk, és nem valamiféle harmonizáció történik meg, hanem nagyon komoly és kemény beavatkozás a törvénybe, olyan részeket emelünk ki, ami például a géntechnológiáról szóló törvény esetében bizony a biodiverzitást alapvetően befolyásolja, és az ember egészségét, egészséges élethez való jogát is alapvetően módosítja.

Gőgös képviselő úr még itt van, az előbb a mezőgazdaság vonatkozásában feltett egy kérdést. Én megkérdezem önt - ugyan az FM erre elég korán és viszonylag talán jól reagált -, hogy amikor a második pillér, a vidékfejlesztés a lényeges az EU-ban, és már régen átálltunk egy másik fajta támogatásra - akkor az agrár-környezetvédelmi program kapcsán attól a kurtítástól-csonkítástól, amit a Draskovics-csomag kapcsán szerettek volna megejteni, ma úgy hallani az újságon keresztül, hogy talán mégis elálltak, hiszen ez nagy butaság lett volna, ha szabad így fogalmazni -, olyanfajta támogatásra, amelyik 80 százalékot adott volna a 20 százalékhoz, nagyon nagy hiba lett volna, ha ezzel nem élünk. Tehát ennek a második pilléres dolognak a kapcsán úgy látom, nem az ellenzéki képviselők nem értenek bizonyos dolgot, hanem a szaktárcánál kellett volna erre reagálni, és azért tegyük hozzá: az általunk befizetett pénzünket kapjuk vissza.

(19.50)

Jó, ha erre is egyébként emlékeztetjük egymást, amikor a csatlakozásról beszélünk. Akkor legalább annyit kapjunk már vissza, amennyit befizettünk. Ehhez az egyik fő szempont, illetve az egyik fő terület pontosan az agrár-környezetvédelem területe lenne. Egy kicsit elkalandoztam én is azért, mert ön ezt ide behozta, de az előbb már megállapítottuk: ennek a törvényjavaslatnak nincs olyan része, amelyikben tartalmában bárki föláll és bármit mond. Hiszen az előbb a magzati élet védelméről beszéltem, úgyhogy ha a magzatvédők fölállnának és beszélnének e törvény kapcsán, akkor nyugodtan beszélhetnének. Az a képviselő, aki azt gondolja, hogy ide nem tartozó dolgokról beszéltek képviselőtársaim, nagyon téved. Ebből csak az látszik, hogy az ellenzék legalább elolvasta ezt a törvényt. Hihetetlen nehéz egyébként olvasni; ahogy az előbb említettem, a magzati élet védelme után jön a gumiabroncs.

A gumiabroncsnál mindjárt jön egy nagyon érdekes dolog. (Közbeszólás: Hogy valami összefogja.) Valami fogja össze ezt a kérdést... Egyébként valóban ez a két terület nem áll messze egymástól. Egy kicsit nehéz összehozni, de hát valahogy megteszi az ember. A gumiabroncsnál igazán nem értem, amit a tárca engedett, hogy ebbe a törvénybe bejöjjön, tudniillik egy kalap alá vett mindent a gumiabroncsnál - amit nagyon nagy hibának tartok -, és egyetlenegy termékdíj szerepel. Ebben az esetben például az import gumiabroncsra, ami nem a Közösségen belülről érkezik, ugyanaz a termékdíj vonatkozik, illetve az újrafutózott guminál nincs termékdíj, hiszen ez szerepel a 37. §-ban, ami kimondja, hogy a futózásra beadott guminál nem kell megfizetni a termékdíjat, ha eredetileg megfizették.

Hihetetlen nagy hibát követünk el, ha ez így marad - államtitkár úr nyitott volt arra, hogy ezt a kérdést átnézzük -, tudniillik ha megfizették Franciaországban, Németországban az eredeti gumi termékdíját, behozzuk hozzánk mint használt gumit, itt futózzuk, majd fölhasználjuk, és amikor a gumi itt marad, akkor a mi nyakunkon marad termékdíj nélkül. Miközben a termékdíjnak az a célja, az az értelme, hogy amikor tönkrement egy termék, és környezetszennyezővé válna, akkor legyen egy keret, amiből ezt a környezetszennyezést vagy -terhelést meg tudjuk szüntetni.

Ez igazából nem harmonizációs kérdés - gyorsan hozzáteszem, mert biztos, hogy nem az -, ebben a formában pedig egyáltalán nem, hiszen az eredeti törvényben a futózott gumira volt legalább négy kategória, ehelyett most marad egy, 90, illetve 110 forinttal. Az importált használt gumi - érdemes odafigyelni rá - eddig 1300, illetve 2100 forint volt, és most 110 forint lesz - nem értem. Hogy költségvetési logika nincs benne, az egészen biztos, és hogy termékdíjlogika nincs benne, az egészen biztos. Egy van benne: lobbiérdek.

A salátatörvénynél egyre kell nagyon odafigyelni; szakmai, jogi kérdéseket félretéve, ha valahol a lobbisták el tudják érni azt a célt, amit egy normális törvény normális beterjesztése esetén nem tudnak megtenni, mert mindenki odafigyel rá, egy ilyen jellegű törvénynél, amikor sokféle dolog van együtt, elérik, mert nem figyelnek oda a képviselők. A szakterülettel foglalkozó képviselő sem figyel oda rá, mert azt gondolja, hogy ebben annyi minden van, hogy éppen az övé nem tartozik ide. Lám, egy ilyen dolog is becsúszik ebbe, ami aztán, ha így marad, akkor - még egyszer mondom - hihetetlen lobbiérdekeket fog szolgálni, és nem a környezet védelmét.

Még egy dolog van, többre nem is nagyon jut idő, a géntechnológiát az előbb már említettem: maga a géntechnológiai eljárás. Ma már nem véletlenül írják rá egyes termékekre, mondjuk, a szójatejre, hogy nem génmanipulált szójából készült. A géntechnológiánál a zárt rendszerű géntechnológiai tevékenység egy külön fogalom volt, és annak idején a minisztérium külön hozta be. Most ennek az egész zárt rendszerű résznek a kiemelésével - ha szabad így fogalmazni - ivartalanítani akarják a géntechnológiáról szóló törvényt. Ez nagy hiba lenne, mert egy nyílt rendszerű manipuláció sok veszélyt rejt magában. Tehát erre a mezőgazdasági bizottságnak is néhány tagja és a környezetvédelmi bizottságnak szinte minden tagja úgy reagált, hogy bizony ez nem maradhat így, ahogy van, és ennek semmi keresnivalója nincs a törvényben. Ahogy néhány lobbista szerette volna ivartalanítani az eredeti törvényt, most mi megtehetjük itt az Országházban azt, hogy ezeket a részeket konszenzus mellett kiemeljük, és majd amikor a törvényt indokolt módosítani, nem lobbiérdekből, akkor ezt tegyük meg.

Még egy dolog: a gumiabroncsok mellett a hűtőberendezések. Nem értem, miért jó az ismét a tárcának - biztos vagyok benne, hogy a tárcának nem jó; a lobbisták értek el megint eredményt -, hogy a használt hűtőberendezések importja esetén elesünk egy csomó termékdíjtól. Semmi sem indokolja, hogy használt hűtőgépeket hozzunk be - szeméttelep leszünk, és dolgozhatjuk föl -, illetve a termékdíjat a hűtőközeg importja esetén semmi sem indokolja.

Még egy dolog, ami a mellékletben szerepel, ez pedig a következő: amikor arról beszélünk, hogy hogyan számítjuk ki a termékdíjtételt a hűtőberendezéseknél, akkor nem értem, hogy ha korábban egy szorzószám 0,5-ös volt - megint csak költségvetési oldalról, a termékdíj lényegét tekintve kérdezem -, miért jó, ha ezt a felére visszük le, és miért jó, ha az import esetén 1,5-ös volt ez a szorzó, ezt a szorzót minden egyéb esetben levisszük 1-re. Nincs költségvetési logikája, nincs magához a termékdíjhoz tartozó logikája. Még egyszer mondom: a súlyos és veszélyes lobbiérdekeket ne engedjük meg, hogy egy ilyen összemosott, összevont, pepita törvényben sikerüljön az érdekcsoportoknak módosítani, és az egész törvényt értelmetlenné tenni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kis Zoltán államtitkár úr.

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Pap János képviselő úr gumiabroncsokkal és hűtőberendezésekkel kapcsolatos felvetéséhez két megjegyzésem van. Valóban beszélgettünk arról, hogy azt meg kellene nézni, hogy a nem európai uniós tagországokból beérkező importnál lehet-e eltérő mértékű termékdíjat alkalmazni. Erre vevők vagyunk, és nyitottak vagyunk, ha mód van rá. Viszont a használt és az új között nem lehet különbséget tenni, sajnálatos módon; az európai uniós ilyen jellegű, adó formájú befizetéseknél, a termékdíjnál, a környezetvédelmi díjnál ez egységes.

Azt meg kell nézni, valóban igaz, hogy ezek a díjtételek, szorzók mennyiben felelnek meg az európai sztenderdnek, hogy lehet-e ezen emelni. Illetve készül most az egységes új termékdíjtörvény-tervezet, ami itt lesz a második félévben az Országgyűlés előtt, és érdekes lesz, amikor meglátjuk az eltéréseket a termékdíjaknál, illetve a csomagolási termékdíjnál esetleges húsz-harmincszoros növekedést a jellegéhez képest egyes egyszer használatos termékeknél, hogy az majd milyen lobbiérdekeket mozgat meg. A mi lobbink természetesen az, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön be.

Az ellen megint nem lehet mit tenni, hogy ha az európai uniós országokban valahol már befizették a termékdíjat vagy az ennek megfelelő adót egy termék után, azt itt ismételten nem lehet adóztatni, mert egy termékre egy típusú adó egy helyen szedhető be az Európai Unió tagországain belül.

Ami a magánimportot jelenti - mert szerintem ott jön be használt hűtőszekrény leginkább; most már cégek nem szakosodnak arra, hogy használt hűtőszekrényeket garmadával hozzanak be -, ott a termékdíjfizetés egyébként kizárt, mert a nem kereskedelmi forgalomba beérkező termékdíjköteles termékekre már a beszedési kötelezettség május 2-ától Magyarország tekintetében nem alkalmazható.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János képviselő úr.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abszolút nem vitatkozom, meg nem is úgy szólt hozzá államtitkár úr, hogy vitatkozzam, hanem a lényeg a következő. Azt gondolom, az eredeti javaslatban sem úgy szerepelt, hogy a Közösségen belüli behozatalnál különbséget kellene tenni a futózott és az új gumi között. Ami engem piszkál ebben a dologban, az a következő.

Amikor azt mondjuk, hogy csak gumiabroncs, és azt mondjuk, hogy az import esetén is erről szól a történet, akkor ez ugyanolyan szabályozás alá esik, és egyébként az uniós felfogással szemben ez logikátlan is, hiszen egy harmadik országból származó behozatal ugyanolyan minőségű lesz egy használt gumiabroncs esetén, mintha azt az EU-országokból hoznák be. Azt gondolom, hogy ez teljesen logikátlan. Ebben a kérdésben, amikor azt mondjuk, hogy import futózott gumi és import új gumi között igenis lehet nagyságrendi különbséget tenni, ez a logika elfogadható valahol, de akkor erre valamilyen védőintézkedést kell tennünk, mert hosszú távon nem lesz jó, hogy olyanok leszünk, mint otthon a kisszoba; minden cucc helye, ahova mindent be lehet tenni, oda úgysem néz be, úgysem megy be senki. Mi itt leszünk mint utolsó állomás, majd minden gumi ide szépen bejön, hiszen a termékdíjat megfizették Franciaországban, Németországban, mi behozzuk ide, futózzuk - egyébként nem is olyan biztonságos a közlekedés vele, mint az újjal -, amikor tönkrement, akkor pénzünk sincs rá, hogy megoldjuk; ott kint pedig befizették a termékdíjat, ők új gumit tudnak belőle csinálni, és nem segítenek bennünket, hogy a régit használjuk föl.

 

(20.00)

Azt gondolom, hogy természetesen nem szabad különbséget tenni, de azért nem lehetünk szeméttelep sem, hogy itt gyűjtjük, aztán majd jó pénzért egyébként előadnak nekünk egy olyan technológiát, amivel a gumiból olyan gumitörmeléket lehet csinálni, amit másodhasznosításra lehet használni, tehát a végén mindent megkapunk, csak a végén semmi pénzünk nem lesz belőle, csak máshol csapódik le a haszon. Azt gondolom, hogy erre egyrészt valamilyen védőmegoldás kell, másrészt pedig az importnál igenis lehet különbséget tenni az új és a futózott között.

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: Meg fogom nézni.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több felszólaló jelentkezőt nem látok, megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem.

Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének átalakításáról és egyes törvényeknek az átalakítással összefüggésben, illetve egyéb okból szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/9102. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/9102/1-2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben.




Felszólalások:   98-202   202-252   252-274      Ülésnap adatai