1993. január 11-én helyezték vissza az Országház Duna-parti oldalán, a restaurált északi torony tetejére a villámhárítóként is szolgáló négy rézvitéz szobor egyikének másolatát. A mintegy négy méter magas lovagszobrot többórás munkával emelték a hetvenméteres magasságban lévő helyére, a korábbi tartószerkezetre.
A II. világháborúban megsérült szobrot a Százados úti művésztelep négy művésze, Sajó Ákos ötvösművész és Mihály Gábor, Seress János, Szórádi Zsigmond szobrász alkotta újra.
Rézvitéz szobrok az Országház négy kiemelt pontján találhatók: kettő az északi és déli oromzaton, kettő pedig a két dunai kőtorony tetején. A középkori páncélba öltöztetett lovagok az oldalsó, vagyis az oromzatokon „pihenő-”, míg a két dunai kőtorony tetején „vigyázzállásban” állnak őrt. Lándzsájuk végében egy platinahegy található, amely villámhárítóként is funkcionál. A bejáratok feletti szoboralakok hozzávetőleg egy méterrel alacsonyabbak, mint a kőtornyokon lévő 3,70 méter magas figurák.
A rézvitéz alakja az Országház Könyvkiadó több gyerekkönyvének szereplőjeként is feltűnik: Szél hozta rézvitéz, Tettre kész rézvitéz, Országházi tekergő. Az épületen egykor álló lovagszobrok egyike megtekinthető Az Országház története című kiállításon, virtuálisan is.
Helyére kerül az Országház északi tornyának dísze, a rézvitéz, 1994. január 11. Forrás
Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum
Közzétéve: 2024-02-09 11:35
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.
